Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-07 / 286. szám
Az éltető víz és kenyér MAI KOMMENTÁRUNK A jövő évi termés alapja N élkülözhetetlen italunk a víz, legfontosabb ételünk a kenyér. Éppen ezért talán nem véletlen, hogy e kettőről esett legtöbb szó a látrányi falugyűlésen. De nem akarok a dolgok közepébe vágni. Távolinak tűnő, bár ahogy gyorsan utánaszámoltam, alig másfél évtizede történt esemény képe bukkant föl emlékezetemben, amikor megkezdődtek a hozzászólások. Akkor is a megye egyik községének művelődési otthonában ültem; a zsúfolt nézőtéren még a fal mellett is álltak. A teremre egyetlen Maxim-lámpa vetett fényt. A gyűlésen a világosságról volt szó. Arról, hogy bevezessék-e a villanyt a faluba, megsza- vazzák-e a családonként megállapított hozzájárulást. Az elsők között fölállt a község egyik legmódosabb gazdája, és kijelentette, hogy neki nem kell a villany, apja meg öregapja is felnőtt anélkül. Talán mondanom sem kell. hogy később az elsők között villamosította a háztartását, és amikor évek múlva szóba hoztam az ügyet, csak legyintett: Igencsak röstellte akkori ágá- lását. Most nem a villany volt a fő téma — annak áldását már jó ideje élvezik a Iá irányiak —, hanem a vízvezeték megépítése. Most is fölállt a gyűlés egyik részvevője, Zana Lajos és bejelentette, hogy neki nem kell a vezetékes víz, nem lép be a társulatba. Nyilván ezen bátorodott fel Skerlecz Géza is, aki — milyen kísérteties hasonlóság a hajdani eseménnyel — úgy érvelt: — Van nekem jó ku- tam, és ahogy édesapám ki tudta húzni belőle a vizet, nekem is jó lesz. Ahogy ilyenkor elég gyakran előfordul, innen is, onnan is helyeslő közbekiáltások fogadták a »bátor« megnyilvánulásokat. Figyeltem az elnöki asztalnál ülő vezetők arcát. Mag tudják-e állni, hogy legalább egy mondattal ne szóljanak közbe, mellyel más irányba terelnék a vitát. Igaz, a lényegen nemigen tud változtatni néhány ember ellenvéleménye, hiszen a beszámolóból mindenki megtudhatta, hogy a társulat megalakulásához megvan a szükséges, sói annál magasabb arány. Az ilyen megnyilvánulások mégis alkalmasak arra, hogy rosszízű indulatokat szítsanak, ne meg, hogy más fontos témákról eltereljék a figyelmet. Az elnök azonban látszólag nyugodt maradt, gondosan jegyezte a felszólalók mondatait, és bizonyára gyűjtögette az ellenérveket. E rre azonban már kevésbé volt szükség. Mert szót kért Lelkes Jenő — amint kiderült, a vízmű egyik kezdeményezője és szorgalmazója —, és azt mondta: — Én is a két kezem munkájából élek, de tudom, hogy a fejlődést nem lehet megakadályozni. Hát akkor inkább segítsünk. Magunk és gyermekeink egészsége kívánja meg, hogy az ásott kutak helyeit egészséges fúrt kutak szolgáltassák a vizet. Szavai indulatosak voltak, látszott, hogy bosszantja a ma- radiság. Jókor szólt. Pillanatnyi csend támadt, és bár esett még szó a vízről többször is a csaknem háromórás tanácskozáson, most már a megvalósítás módjáról beszélgettek, kérdeztek, érdeklődtek, javaslatokat, ötleteket adtak. Szóval kihasználták a lehetőséget, hogy ebben a körben tájékozódjanak az előttük álló fontos fejlesztési tennivalóról, amelynek elvégzése — a tervek szerint jövő szeptemberben — jelentősen megváltoztatja az itt élő mintegy 400 család életkörülményeit. Szóval helyrebillent az ülés hangulata, és tematikailag sem vált egyoldalúvá. Ez az okos hozzászóláson kívül annak köszönhető, hogy a beszámoló tömören, jól összefogva, közérthető, közvetlen stílusban ismertette a múlt év községpolitikai munkáját, adott számot a közérdekű bejelentések, javaslatok sorsáról és tárta az ülés elé a tanács legfőbb gondjait, törekvéseit. Naszári János tanácselnök alig negyven percig Vette igénybe a hallgatók figyelmét, de ez az idő elegendő volt arra. hogy minden fon- | tos területet, közügyét érint- I sen. Nem akart mindent el- | mondani, azt tartotta: hadd j maradjon idő, és kedv a kérdésekre és vitákra. így sok mindenről szó eseti ezen az esten. Egyéni panaszokról is, melyek megoldása részben a tanácsra tartozik, a legfőbb gondok azonban sok embert érintenek Hátrányban: a buszok zsúfoltsága, amely a bejáró dolgozók munkába jutását nehezíti, az utak. hidak állapota, a közművelődési munka nehézségei, a tanács alá nem rendelt szervekbe’ kötött együttműködési megállapodások teljesítése — és a község legfőbb gondjai: az élelmiszer-ellátás hiányosságai. Az utóbbiról szóltak a legtöbben. Elmondták, hogy kicsi a bolt, emiatt szegényes a választék és ez itt. a Balatontól alig hat kilométernyire, ahol az átmenő forgalom is jelentős, bizony sok bosszúságot okoz. Az áfész pillanatnyilag nem tud ígérni sem, fejlesztési alapjából nem futja az üzlet bővítésére vagy új építésére. A tanács nem hagyja annyiban,_ és újabb lépéseket tesz a korszerű kereskedelmi ellátásért. Korszerűség? Persze egyelőre azzal is megelégednének, ha a reggeli órákban jutnának kenyérhez, és nem kellene délutánonként órákat várakozni a mindennapira. Régi panaszuk ez a burányiaknak, többször tolmácsolták is a tanács vezetői. Ilyenkor néhány napig rendesen kapták az árut, azután minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Szóval van gond bőven, bár nemcsak ebből áll az élet Hátrányban sem, mint ahogy többek között Frank Sándor, az iskola igazgatója elmondta. Emlékeztetett arra, hogy amikor tizenhárom éve idekerült, hat tanteremben folyt a tanítás. Ma a kétszeresre bővült iskolában húsz nevelő dolgozik, szakszerű oktatás folyik, napközi otthon működik, és százan végezték el a dolgozók általános iskoláját. > Most, amikor éppen ezen a napon emlékeztek meg a község felszabadításáról, erről sem sza- | bad elfeledkezni — hangsúlyoz', a. M eg sok minden 'másról, amit ma már természetesnek tartunk. Nem, a látrányiak nem becsülik le saját környezetük alakításában elért eredményeiket. Csak jól tudják, hogy a fejlődésben nincs megállás, és hogy akadályait közös nevezőre jutva, együttes akarattal, a többség érdekeit figyelembe véve lehet eltávolítani. Ehhez nyújtott jól felhasznált lehetőséget ez a falugyűlés is. Paál László Csütörtökön este igazi téli riportot láthattunk a televízió híradójában egy Borsod- Abaúj-Zemplén megyei kis községről, szép nevű Kom- lóskáról. Hullott a hó. fehér lepel borította a háztetőket, és hóval fedett földet fordított az ,ekevas a határban... A képernyőn látott időjárás már nem kedvez az olyan mezei munkának, mini a szántus, márpedig megyénkben is számolhatunk maholnap az igazi tél beköszöntésével. A tegnapelötti ködöt tegnap derűsebb, egyben hűvösebb idő váltotta fel, de ez még■ mindig alkalmas a mezőgazdasági munkák folytatására. Hol tartottak tegnapig megyénk termelőszövetkezetei a kukorica betakarításával meg az őszi mélyszántással? Szenúrei András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezető-helyettese elmondta, hogy mindkét munka lelassult a megyében az előző hetek teljesítéséhez képest: a kukorica betakarításával hétfőn 85. tegnap 90 százalékra álltak, az őszi mélyszántás 122 000 hektáros tervéből hétfőig 46 000, tegnapig ennél 5000—6000 hektárral többet teljesítettek. Lelassult az ütem s ennek okát keresve sok összetevőt találtunk. Üzemanyag- hiány nincs, a géphiba már viszont gyakori. Az emiatt leálló gépek több-kevesebb időre kiesnek a munkából, jóllehet alkatrész rendelkezésre áll. Ahogy a kukorica betakarításánál a szárítók némelyikének leállása és az emberek fáradtsága érződik az ütemen, hasonló a helyzet a szántásnál is. Kevés traktor dolgozik nyújtott és két műszakban. Az idei ősz alaposan igénybe vette az emberek és a gépek erejét, s beigazolódott a sejtés: a munkák vége felé egyre nehezebb megbirkózni a hátralékkal. Pedig fontos volna minél nagyobb területen elvégezni a mélyszántást még a tél beállta előtt, addig, amíg az ekevas nem fagy ki a földből. Ez a 122 000 hektárnyi szántás a tavaszi vetések alá szolgálna. Legnagyobb területen a. kukorica kerül majd a földbe. A cukorrépa vetés- területe az idén tavasszal 260 hektárral nőtt a megyében a tavalyihoz képest, a jövő évre szóló szerződéseket február végéig kötik meg a cukorgyárakkal a gazdaságok. Január 1-től hét közös gazdaság már iparszerű, zárt termesztési rendszerben foglalkozik majd a cukorrépával. A területnövekedés mindinkább az eszközellátottság függvényevé válik Somogybán: különösen a szállítás és a rakodás igényel magasabb fokú gépesítést, most ugyanis e téren sem a gazdaságok, sem a gyárak nincsenek kellően ellátva. A mostani szántás alapot ad a jövő évi terméshez, elmulasztása — áthúzódása a jövő tavaszra — megbosszulhatja magát a hozamokban. Ezekben a napokban, amikor még kedvez az időjárás, lépjenek előbbre a tennivalókkal mezőgazdasági üzemeink. Most ugyanis még könnyebb, később már nemcsak nehezebbé, de lehetetlenné is válhat a munkák ■folytatása a somogyi földeken. H. F. „Szellemi bankokat’* ^ Társközségek A lakóhelyváltozási irányok következtetésekre adnak lehetőséget. Magyarországon 1973-bah a községekbe Budapestről 11 088, a városokból 30 081 ember költözött állandó lakosnak. Viszont a községekből Budapestre 15 382-en, városokba 59 064-en telepedtek át tavaly. Ezekből a számokból jól kiolvasható, hogy az áramlás a fővárosba és a városok felé erősebb, mint azokból a községekbe. De az is világos: egyelőre nem kell tartanunk attól, hogy a kisebb települések elnéptelenednek. A szakemberek szerint 2000-ig még a tanyák jelentős része sem válik lakatlanná. Ez pedig azt jelenti, hogy felelősségteljesen kell gondolnunk a kisközségekre. És itt nemcsak anyagiakról, közhasznú beruházások létesítéséről van szó. Ahogy a beszélgetésekből kiderült: a tanácsok nemegyszer többet fordítanak a nem székhelyközségekre, mint a körzetközpontra. A javakkal nincs baj. Ékesen bizonyítják egyébként ezt a számok is. A paraszti és kettős jövedelmű háztartásokban tavaly élelmiszerre fejenként átlagban 6598 forintot költöttek. Étihez járult még a háztájiban termelt és a természetben kapott javadalmazásnak számító élelmiszer-alapanyag is. A népgazdaság egésze szempontjából is számottevő a kisközségi háztáji termelés. Az onnan kikerülő áruval szintén számolnak. De ha csak érzelmi — azaz a legkevésbé objektív alapállásból — beszélünk is róluk, nem tagadhatjuk: felkarolásuk kötelező. Lokálpatriotizmus, helyi történelmi tudat, büszkeség sokszor szülője lehet bizonyos idegenkedésnek. Olykor elhomályosíthatja iőeig-óráig egy- egy kis közösség tárgyilagosságát is. A körzetesítésre azonban szükség volt, van; ez nem lehet kérdés. Gond csak az, hogy helyenként összeté~ vesztik a településfejlesztést a társadalmi, szellemi élettel. Az egyik eredményei nem szüntethetik meg a másik hiányának érzetét, ha valóban csökken a szellemi pezsgés, politikai aktivitás. Elbizonytalanodást valóban lehet érezni imitt-amott. A kisközség korábban teljes jogú vezetőd most nem egy településen csak közvetítőuze- repnek fogják fel jelenlegi beosztásukat. Pedig egy termelőszövetkezeti üzemegységvezetőnek döntenie is kell esetenként! S igazi »élő kapocsként« funkcionálnia más esetekben. Néha a bizonyos mértékű sértődöttség akadályozza ezt? Hehet, hogy ifz 6 agilitásuk csökkenése miatt sorvad helyenként a közösségi szellemi élet? A népesség számának csökkenése önmagában nem aggasztó. Hiszen megváltoztak a körülmények, új gazdasági és települési egyensúlyrendszer alakult ki; ehhez igazodik a lélekszám. Az aggasztó, ha evvel — képletesen értsük! — megszűnik az »élet« ott. Mit lehet tenni? Ki pótolja az eltávozott pedagógust, vagy az egy főre csökkent »tantestület« népművelői szerepét ki vegye át? Ki legyen a szellemi élet irányítói a? Fogas kérdés. Olykor — ahogy dr. Kovács Ferenc, a Nagyatádi Járási Hivatal elnöke mondta — egy ember is mozgatóerő lehet. Mondott azonban más példát is. A lá- bodi körzetben kezd kialakulni egy módszer. A körzetközpontból sugárzik ki a társtelepülésekre a szellemi energia. Ebben távlat nyílik. A székhelyközségek körzeti iskolájának, művelődési házának, csúcs-vezetőségének, tanácsi és társadalmi szerveinek "szellemi bankként« kell működniük. Hogy a központokból »kölcsönözni« lehessen az ismeretterjesztő előadáshoz az előadót, a kórushoz a .^vezetőt, a tánccsoporthoz az oktatót, a szakkörbe a szakembert. Az erők összehangolására van szükség, mert ma még sok helyütt a bábák között elvész a gyerek. A »szellemi bank« nem valami új felfedezés, csupán egy nem eléggé gyakorolt lehetőség felidézése. Éleszteni a tüzet minden hideg tűzhelyben csak úgy lehet, ha van valaki, aki gyufát gyújt. Aki nem steered a sötétséget, a hideget. Szocialista szerződést a tantestület, a népművelői gárda és a termelőegység között! Az határozza meg részletes pontossággal, milyen módon működnek együtt. Hisz annyi a lehetőség! A gazdaság gépá, termelési bemutatót rendezhet' az iskola tanulóinak, mintegy a leendő munkaerő toborzására is. A pedagógus »cserébe« szakkört vezet, előadást vállal az üzemegységben, azaz a társközségben. Az erők szervezése egyútr tál a fiatalok megtartását,, művelését is szolgálja. Mert hány és hány helyen csak arra várnak, hogy valaki »megmozgassa« öltét. Nem biztos, hogy a KISZ-vezetők alkalmasak munkájuk kifogástalan végzése mellett például irodalmi színpadi műsor rendezésére is. Kell a csakugyan aktív népművelő. S ez lehet agronómus Í6, nemcsak pedagógus! Ne romoljon le egy falu szellemi és közélete sem! Leskó László Mérlegen a tenyésztői munka a szakosított telepeken A közelmúltban részletes értékelést készítettek a megye szakosított állattenyésztési telepeinek állapotáról, termelési eredményeiről a Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség és a Somogy megyei Állategészségügyi Állomás. A tehenészeti telepeken a takarmányozás egy üzem kivételével a hagyományos takarmányellátáson alapul, s néhány gazdaság kivételével nem éri el azt a színvonalat, mely a magasabb és jobb termelési eredményekhez szükséges: erről tanúskodik a tejhozam. Többször és több helyen előfordult, hogy a zöldtakarmány etetése időszakában fehérjében szegény és elvénült eleséget kapott a jószág. Nagyobb ba.i, hogy a takarmánykiegészítőket nem. vagy csak rövid időre rendelték meg a gazdaságok. Ahol a takarmányozást csaknem teljes egészében a másodvetésű növényekre, főként a napraforgóra építették, ott a tápiá- ióanyag hiánya ugyancsak megmutatkozott az alacsony termelési szintben. A szakosított sertéstelepekre vonatkozóan — ahol ezt a Gumiabroncstömlők Nyíregyházáról A Taurus nyíregyházi gyárában a múlt év végén kezdték meg 20 féle méretben a gumiabroncstömlők gyártását. A budapesti üzemben fokozatosan leálltak ennek a terméknek a gyártásával, cs ezzel egy időben kezdték Nyíregyházán a próbagyártást. Az idén már 470 ezer darab készül a vidéki gyárban. Jövőre 56« ezer darab autótömlő gyártását tervezik. Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium elrendelte — a harmadik negyedév végéig részletes intézkedési tervet kellett készíteni. Iyen a szentgáloskéri, a hetesi. a lengyeltóti, a karádi, a mernyei, a háromfai és a komiósdi tsz telepe. A hét közül csupán kettőt — a karádiokét és a hetesiekét — fogadtak el, a többi nem c’ égítette ki az igényeket. Ehhez, akárcsak a tehenészeti telepeknél, az is hozzájárult, hogy a gazdaságok nem kapták meg minden esetben a szükséges segítséget. A telepek benépesítése gyorsult: az év eleji 5838-ról 3366-ra nőtt a koca’.ét'zám. és év végére várhatóan eléri a 7106-ot Ezzel természetesen együtt jár a malacszaporulat emelkedése, következésképp a hízókibocsátás fokozódása. A tervezettnél több kocát állított be — dicséretes módon — a barcsi és a karádi tsz. A felügyelőség és a KA— HYB vállalkozás együttműködése következtében mind több gazdaság állította már be eddig ezt a hibridet, vagy cseréli le ezután a meglevő állományát KA—HYB-ra. A harmadik negyedév végé’g — vásárlás útján — 1353 KA— HYB kocasüldő került a termelőszövetkezeti. és 200 az dlami gazdasági szakte1 epekre. Várható, hogy a telepek mintegy hét százalékra túlteljesítik hízókibocsátási tervüket. Különösen vonatkozik ez a kaposvári—kaposmérői, a barcsi és a háromfai telepre. A Somogy megyei Állategészségügyi Állomás vizsgálati eredményei arról tanúskodnak. hogy a megyében levő 19 tehenészeti telepből mindösz- sze egy a gümőkórral fertőzött, kettő mentesítés alatt áll, a többi telep gü:nőkármentes. A tizenhat szakosított sertéstelepből kilenc brucella- mentes, hat telepen folyik a mentesítés, egy helyen pedig brucellamente« állományt telepítettek.
