Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-07 / 286. szám
Az autózás meteorológiája Légnyomás, éttapadás, köd A modern légiközlekedés biztosítására jól megszervezett meteorológiai szolgálat működik, a repülőterek mindegyikén meteorológiai állomás dől" gozik, úgy, hogy a gép útját szinte méterről méterre előkészítik. Sajnos, a közúton közlekedőket még nem lehetséges ennyire előkészíteni meteorológiai szempontból, pedig itt is nagyon sok meteorológiai eredetű veszély leselkedik a jármű vezetőjére és utasaira. A legtöbb, amit megtehetünk: rossz időben fokozott óvatossággal vezetünk. Ha a körülmények még rosszabbak- ká válnak, leállünk, és bevárjuk az indulásra alkalmas feltételeket. Statisztikai adatok meggyőzően bizonyítják, hogy sok baleset azért következett be. mert a vezető nem vette figyelembe kellően az időjárást. A köd, a síkosság, a hófúvás — vagy e három tényező együtt — eddig nagyon sok halálos áldozatot követelt. A levegő és az autózás A közlekedésben az első akadályozó tényező — amire senki sem gondol — a levegő, illetve a levegő ellenállása. A levegő ellenállása a sebesség megkétszerezésekor a négyszeresére növekszik, és ha a sebességet háromszorosára növeljük, a légellenállás már kilencszeres lesz. Ez azt jelenti, hogy ha a gépkocsi legnagyobb sebességét valamivel még fokozni akarjuk, már aránytalanul nagyobb motorteljesítményre van szükség. Különösen előzésnél kell erre figyelemmel lenni. A légellenállás nagysága a hőmérséklettől is függ. A hideg levegő nagyobb ellenállást fejt ki. mint a meleg. Ellenszélnél ez még fokozottabb. A szélsebesség növekedése (bármerről fúj is), megnehezíti a kocsi vezetését. Az erős oldalszél sodorhatja a kocsit, különösen, ha bevágott útról nyílt: terepre érkezünk. A hirtelen szélvihar akadálvokat — faágakat, homokot, kőtörmeléket — gördíthet az utakra. Már a 75 km-es óránkénti szélsebesség is veszélyes és óvatosságra int. de hazánkban 100—120 km-es óránkénti szél- sebesség is előfordulhat. A levegőnek súlya van, tehát nyomást gyakorol a testekre. A légnyomás pl. befolyásolja a gázkeverék sűrűségét. Átlagosan minden mm-es légnyomás-emelkedés kb. 1 ezrelékkel növeli a motor teljesítőképességét. A nyomáscsökkenés viszont rontja. A 100 m-es magasságkülönbségre jutó légnyomás-csökkenés kb. 8 mm-t tesz ki. A Mátrában pl. már 40—50 mm-rel kisebb | a légnyomás, mint az Alföl- j dön. Éppen ezért veszít a mo- I tor a teljesítőképességéből, ha | Gerencsér Miklós ] hegyre megyünk: Budapesten I a Gellérthegyre, vagy a Ró- | zsadombra vezető úton 2, a I Szabadság-hegyre 5, a Mátrába vezető úton 12 százalékot. Az eső és a tapadás A közúti közlekedés biztonságának fő feltétele, hogy a | kerekek jól tapadjanak az út- i hoz. A harmat, a dér, az eső, a hó, a jég, vagy a zúzmara jelentősen csökkenti — esetleg meg is szüntetheti — a tapadást. Az esőnek azonban kettős hatása van: csökkenti is, de növelheti is a tapadást. Ez í attól függ, hogy mennyi eső | esik, és milyen az út minősége. A kevés, szemerkélő eső, csökkenti a tapadást, különösen, ha poros az út: egy I rendkívül csúszós nyálkaréteg j alakul ki ilyenkor. A kiadós eső viszont lemossa az utat. megtisztítja a korábban kelet-1 kezett síkos bevonattól, s ez a tapadás növekedését eredményezi. A jeges út viszont a minimumra csökkenti a tapadást. Ha egy közepes nagyságú gépkocsi 30 km/óra sebességgel halad, fékútja szárazon 15, nedves úton 20, jeges szakaszon 32 méter. 60 km óra sebességnél ugyanezek ajsértekek: 45, 65 és 110 m. A J fékút hossza tehát a sebesség- i gél nem egyenes arányban, hanem nagyobb mértékben I növekszik. I Első számú közellenség: a köd A köd apró. különböző nagyságú vízcseppeknek a halmaza — voltaképpen a talajon levő felhő. Legtöbbször lehűlés eredménye, ezért este és a hajnali órákban a leggyakoribb. Közepes erősségű ködben csak 400—500 m távolságra lehet ellátni, ennyi utat egy gépkocsi lq—20 mp alatt tesz meg. Erős ködben a látási viszonyok 5—10 m-re csökkenhetnek, sőt kivételesen 1 m-re. A meteorológusok akkor beszélnek ködről, ha a látási távolság 1 km-nél kisebb? A vízcseppek különböző nagyságúak. A nagyon apró cseppekből álló köd a rövid hullámú fényt szétszórja, a hosszú hullámúakat — különösen a sárga és vörös fényt — átengedik. Az erős ködök nagy cseppekből állnak, és már a sárga.és a vörös fényt is szétszórják. A köd gyakran nemcsak a látási viszonyokat rontja, hanem nedvessé is teszi az utat. Ha a ködcseppek megnőnek, ködszitálásról beszélünk. A gépkocsivezetőre ilyenkor kettős veszély leselkedik: a rossz látás és a síkosság, 1970 januárjában Szolnok térségében 26 gépkocsi szaladt egymásba a köd és á síkos út következtében. A köd tejfehér színű, de a városokban, ipartelepek környékén erősen szennyeződhet. Az erősen szennyezett ködöt szmognak, füstködnek nevezzük. Ez a hazánkban gyakori jelenség különösen veszélyes, az egészségre is káros. Télen jelentkezik, az ún. inverzió? időjárási helyzetekben, amikor a magasban melegebb van. mint a talajon, és teljes a szélcsend. Ilyenkor nincs függőleges levegőkicserélődés: a szmog tartósan a földre telepszik. „Testvér a harc jogán" Ötven éve született Elek Tamás (Folytatjuk.) M. L. Kísérleti víztároló Rákosszentmihály on Életéről keveset tudunk. Még 20 éve sincs, amikor távol hazájától, de hazája szabadságáért is harcolva, Párizsban az antifasiszta ellenállás mártírja lett. Elek Tamás Budapesten született, ötven évvel ezelőtt, 1924. december 7-én. Szülei a fasiszta üldöztetés és a gazdasági bizonytalanság miatt még a húszas évek végén elhagyták az országot, és Párizsban találtak otthonra. Elek Tamás még jóformán gyermek volt, amikor kitört a második világháború, majd Franciaországot és szeretett Párizsát is náci csizmák taposták. A Francia Kommunista Párt vezetésével még 1940 nyarán megindult ellenálláshoz azonnal csatlakoztak a Franciaországban élő magyar kommunisták és más antifasiszták is. 1941 májusában megalakult az FTPF (Franc Tireurs et Partisans Francais), amely később az összes náciellenes erőicet tömörítő Nemzeti Front fegyveres szervezete lett. Ebben a szerv/cetben kezdte meg harcát a fasiszták ellen a még alig 17 éves Elek Tamás. A fiatal partizán első önálló akcióját, ahol a »tűzkeresztse- gen is« átesett, Párizs egyetemi negyedében, a Sorbonne közelében hajtotta végre. Felgyújtott egy német könyvesboltot. Ezt követően egymást érték azok a csoportos akciók, amelyekben oroszlánrészt vállalt. Csak néhány az ismertebbek közül: 1943 márciusában gránátokkal támadtak egy németekkel telt vendéglőre, május 1-én pedig az egyik metróállomáson 70 fős német csoportot robbantottak szét. 1943 nyarán átkerült egy másik magyar, Boczor József vasút- robbantó csoportjába. Ismereteink szerint nyolc jelentős robbantásban vett részt, közülük is legjelentősebb volt a Marne folyó partján végrehajtott akció. A németek valóságos hajtóvadászatot indítottak a robbantócsoportok ellen, s az üldözés során 1943 novemberében Elek Tamást és társát, Boczor Józsefet te elfogták, 1944 februárjában 22 társával hadbíróság elé állították. A Gestapót a perrel kettős cél vezette: megfélemlíteni a hazafiakat, és a franciákat szembeállítani a «-bevándorolt idegenekkel«. Elek Tamás bátran állt vér- bírái elé. Az ügyész kérdésére: »miért emelt fegyvert a németekre, hiszen a magyar kormány szövetségese a németeknek?«, Elek így válaszolt: »Én, és minden magyar hazafi, amikor fegyvert fogtunk Hitler és a nácik ellen, hazánk felszabadulásáért harcoltunk«. Ítélet — halál. 1944. február 21-én 22 társával együtt a nácik kivégezték. A fiatal Elek Tamás és társai emlékét mindörökre megőrzi a francia és a magyar nép. Párizs felszabadulása után az Ivry temetőben díszsírhelyre temették a mártírokat, s Elek Tamás és társainak hamvai előtt a magyar Petőfi-század tisztelgett és a franciák százai helyezték el a kegyelet virágait. P. X. Az öreg Jó ütemben halad a rákosszentmihályi kísérleti víztároló építése, mely a környék vízellátását fogja javítani. A 10 000 köbméteres betontartályt feszített vasbeton elemekből készítik. Magyarországon ez lesz az első ilyen rendszerű víztároló. A CSÍpŐS novemberi hajnál keményre dermesztette a földet. Az ásó mégis könnyen megtalálja a lazább rögöket. Egyre nő a gödör. Talán másfél méternél is mélyebb lesz, hossza pedig egyembernyi... Ilyenkor délelőtt úgy tűnik, mintha csak öregek élnének Toponáron. Fekete ruhás, hajlott hátú bácsik, fejkendős öregasszonyok ... Valameny- nyien előre köszönnek a temetőőrnek, bár legtöbbjük »hamarjában« nem is tudná megmondani a nevét. Csak így ismerik: az öreg. Amikor érdeklődöm felőle, elmondják — és bemutatják —, milyen egyenes ember \ő, pedig már a 83. őszt látja. Tudják róla, hogy itt született Topo- náron. Egyiküknek-másikuk- nak még gyermekkori játszó- pajtása volt... Ma már valamennyien túl vannak a hetedik x-en. A ködös estéken szorongva találgatják, vajon mennyi van még vissza az életből. Talán ezért köszöntik olyan nagy tisztelettel az öreget, aki — így hiszik — nemsokára az ő sírjukat is megássa. Bank Ferenc — így hívják az öreget — egész életében sokat dolgozott. Keményen markolta mindig az ásót, és mindenkinek ő köszönt előre, mert hát akkoriban nem volt elég a megélhetéshez, ha valaki szaporán lendíti a csákányt. Már közel járt a nyolcvanhoz, mikor kezdtek előre köszönni neki az egykori »50 holdasok« és »100 holdasok«. — Soha nem "elégedetlenkedtem. Az idegekbe belema- ródott törvény volt ez akkoriban. Ahogy volt, úgy volt jó. Pedig hát sokkal több keserűséget éltem, mint örömöt. A gyerekkoromra már nem emlékszem, talán mert olyan rövid volt. Szüléimét hamar elvesztettem — akkoriban korai vendég volt a kaszás —, 12 évesen már a répási uradalomba jártam napszámba. Ott parancsoltak neki először az urak. —- Egyszer még az első háborúban elő akartak léptetni, hogy én paracsoljak. Azt kellett volna parancsolnom: öljetek! Tudtam, hogy az emberek nem akarnak harcolni, élni akarnak. Nem fogadtam el a rangot. Már hatvan felé járt,- miko« egyszerre csak becsülete lett a kérges tenyérnek. Igaz, addigra már belefásult a két hosszú háború szörnyűségeibe. Talán észre se vette, hogy már nem a »hold« a mérce... — A faluvégen laktam, faluvégi lányt vettem feleségül. Félév múlva kiütött a háború, vittek Szerbiába. Sokat szenvedett a háború miatt, mégis legszívesebben arról mesél. Bármilyen szörnyű, de mégiscsak élmény volt ez számára. Lőttek és meghaltak a soha nem látott hósapkás hegycsúcsok és acélkék hegyipatakok között... A két háború közti hetvenezer nap egyformán telt. Napról napra vándorolt a kubikos- I csapat. Mindig oda, ahol mun- j ka volt. Talicskával és csá- Kánnyal 22 ember. Ma egy gazdatiszt, holnap egy mérnök adta ki az utasítást és napszállta után a sovány bért. Felesége és két gyereke ritkán látta. A második világháborúban egy Pécs környéki tábori kórházhoz vezényelték. A tisztek és az orvosok úgy szólították: papa. »Mi van papa? Csak nincs rosszul? Markolja meg azt a fűrészt a kutyaúriste- ndt...« Kackiás bajuszában akkortájt szaporodtak el az ősz szálak. Lassan mégis oldódott az iszony görcse, belefásult. — Már csak nyugságot kívántam. Ezért vállaltam a temetői szolgálatot. A temetőben örökké csend van. A halál nem rendít meg. Sokszor találkoztam már vele, most 83 évesen meg már közel vagyok hozzá. Azért a csákányt meg az ásót még elbírom ... Évtizedekig élt a faluvégi kis házban, tíz éve -— mióta meghalt a felesége — egyedül. Végül egy hónapja fia unszolására — ő szintén közel jár már a hatvanhoz — beköltözött a faluba. Hét évtized alatt hozzászokott a munkához. Míg beszélgetünk sem tud egy helyben ülni. Javítja a szerszámokat, fát vág, megmetszi a sövényt... — Van egy japán kisrá- dióm. Annak csuda hangja van. Az emberek még két házzal odább is tudják, mikor van dél, olyan szépen* szól belőle a harang. Az öreg kezek még keményen markolják az ásót. A kezek, amelyek először krumpliÁcsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Megelégedett annyival, hogy munkásházat építtet Tömő utcai telkére és olcsó lakbérért fogad néhány munkáscsaládot az egészséges, tágas, világos lakásokba. Tizenötezer pengő kölcsönt vett fel harminc évi törlesztésre. Arra ugyan nem gondolhatott túl a hetvenen, hogy maga törleszti mindvégig a részleteket, de ott volt örököse Eszter lánya személyében. Végre 1872. március 15-én sor kerülhetett az új ház alapozására. Szándékosan választotta ezt a napot: március 15-e □ Somogyi Néplap számára a legszentebb dátum volt. Amíg épült a háza, ő a politikai harcok színterén igyekezett megszolgálni képviselői tiszteletdíját. Híven ismert elveihez, a társadalmi haladással egybekötött nemzeti érdekek és az emberi jog- egyenlőség harcosaként vívta magányos küzdelmét. Csupa kényelmetlen kérdést feszegetett. Még mindig zavartalanul működhettek a német nyelv erőszakos terjesztői, nem beszélve azokról a janicsárokról, akik alattomosan és körmön- fontan láttak hozzá a szellemi gyarmatosításhoz, a tudomány, a művészet minden irányú germanizálásával. Senki nem mert szólni ez ellen. Akik mertek volna, azok meg nem akartak, mert még az ellenzék soraiban is . szépszámmal akadtak halgatólagos pártolói a német terjeszkedésnek. \. A másik nagy csalódást a szélsőséges nemzetiségi izgatás okozta Táncsicsnak. Maga is horvát származású lévén, apai ágon, édesanyja — Nebehaj- lány — által pedig szlovák ősöktől származott, érezte és értette, mit jelent a nemzetiségi egyenlőség, a valamennyi állampolgár számára biztosított jog anyanyelve használatára, a polgári vívmányok gyakorlására. Táncsics nemita" lálkozott még a marxizmussal, annak osztályharcos tanításával, de igen is találkozott végtelenül nyomorult sorsú magyar jobbágyokkal is. De ugyanakkor látott dúsgazdag rác kereskedőt, nyegle-nyalka nemeseket, a szlovákok és horvátok között éppúgy, mint a magyarok között. Azt nézte hát. ki az úr, ki a szolga, ki a gazdag, ki a szegény. Az előbbiek ellen harcolt az utóbbiakért. Végtelenül elkeserítette hát. amikor a szélsőséges nemzetiségi izgatok a parlament padsoraiból általában támadták, általában cse- pülték a magyarságot, a maguk nemzetiségéről pedig elvakult imádattal dicsekedtek, csak azért, mert nem volt magyar. Betetőzte Táncsics felháborodását, hogy a magát nemzetinek valló ellenzék örömmel csatlakozott a nemzetiségi gyűlölet szítóihoz, mert ezek viszonzásképpen mindig velük szavaztak a kormány ellen. Látta Táncsics, miként zül- lik' a polgári parlamentizmus közönséges praktikává, az »aki bírja marja« intézményévé, a cinikus, önző törtetők arénájává. Ehhez valóban nem értett. Az úgynevezett modern politika elérkezett a nagyszabású közéleti szélhámosságok korszakába. Európai jálvánv volt ez, nem magyar sajátosság. A politikusi pálya többé nem számított az önfeláldozó, magasrendű eszményektől, történelmi céltudatosságtól fűtött hivatásnak. Egy neme lett az üzleti vállalkozásnak. Mesterség, amelyet a. gátlástalanok igen könnyen megtanulhattak. Ezek aztán •elbántak Táncsiccsal. Pénzük, pálinkájuk, korteseik, csendőreik. iegv/őik segítségével úgy megbuktatták Orosházán az öreg hazafit, hngv kis híján Fetőfi szabadszállási esetéheg hasonlított veresége. földet ástak, fánkot, majd azután lövészcsatornát vagy Ezzel minden reménye kö- j alapot egy házhoz, most egy zül a legfontosabb omlott ősz- öregasszonynak készítik az sze. Megszűnt az a helyzeti # örök pihenőhelyet. Az öreg előnye, amely a politikai élet # nyugodtan, egyenletesen dol- élvonalába tartozásra jogosí- # gozik, tudja, hogy a halál is az tóttá. Kivették lába alól a do- f élethez tartozik, akárcsak a bogót, jogi értelemben csak fszületés. 5. magánember lett, semmi több. De nem esett kétségbe. Pillanatnyi csüggedés nélkül tért * vissza irodalmi munkásságé- f hoz. Végre megvalósíthatta f régtől dédelgetett szándékát: f elkészült a »legrégibb nyelv a magyar« című fnunkája. Ifjú korától szenvedélyesen nyel- vészkedett. Mostani művébe sok évtized búvárkodását, elmélkedését, felismerését fog- . lalta össze. Bemutatta Trefort* Bíró Ferenc Átadták a Deák-téri j gyalogos aluljárót Tegnap ünnepi külsőségek és megnyiÁgostan közoktatásügyi mi-í között fölavatták niszternek, aki nagyon érdé-?tották a budapesti észak—déli késnék, és eredetinek találta f metróvonal első létesítményét, de Toldy Ferenchez utasítót- ía Deék téri gyalogos aluljárót, ta, mint szaktudóshoz Toldy JAz ú-í létesítmény elkészítésé- kurtán elintézte, csak a címét iben összesen 22 vállalat mun- nézte meg, máris elvetette- \ káskollektívá ja vett részt. A »Épp, hogy a legújabb nyelv aj szocialista brigádok még ko- magyar« — jelentette ki. Tán - i rabban. — csatlakozva a XI. csics ebbe nem nyugodott be- j Pártkongresszus tiszteletére ki le. Felolvasást rendezett a ^bontakozott munkaverseny Pesti Vármegyeháza Nagytér- jrnozgalomhoz — felajánlották, méhen, az ifjúság viharosan ihogy a munkatempót fokoz - megünnepelte, ám az újságok izak’ amelynek eredményeként útszéli hangon gúnyolták, do-faz eredetileg vállalt december rongolták. J31. határidő előtt, december Í6 ára elkészülnek. Vállalásu- (Folytatjuk.) \kat sikerrel teljesítették. 4
