Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

Közoktatás és közművelődés a felnőttoktatásban A segédmunkások ötven, a betanított munkások huszon­öt, a szakmunkások tizenöt százalékának nincs ' általános iskolai végzettsége Somogy­bán. Az 1973/74-es tanévben csaknem 1400 dolgozó tanult a dolgozók levelező, esti ta­gozatán és a rövidített tanfo­lyamokon. A szabad idő felhasználásá­nak, jó megszervezésének kér­dései, didaktikai követelmé­nyei a felnőttek művelődésé­tien, a tanulásban is fokozot­tan jelentkezik. Az iskolai oktatási folyamatba bekerül­het egyéb tanulási forma is: egy-egy előadás, ankét, tanul­mány, újság- és folyóiratcikk, televízióműsor, film, múzeum- látogatás, országjárás révén. A felnőttoktatás tanulási fo­lyamatába a közművelődési lehetőségek beépítése két ok­ból szükséges. Az egyik: a felnőtt képes a tartós tanulá­si rendszerben elhelyezni, fel­dolgozni a közművelődés út­ján összegyűjtött ismereteket, miközben előnyösen alakul a közművelődés iránti igénye. A másik ok: a több csatornás ismeretszerzés az ismeret- anyag színességét, változatos­ságát eredményezi, mely a hallgató »önfejlesztő energiá­jának« lekötését, a tanulás szolgálatba állítását is jelenti. A/megyei tanács vb műve­lődésügyi osztálya az oktatási és közművelődési intézmények felnőttek tanulását segítő együttműködésének 'szervezé­sére ajánló állásfoglalást adott ki. Ebben megfogalmaz­ták, hogy a községi, városi közművelődési intézmények, az iskolák igazgatóinak bevo­násával tervezzék meg, s munkatervükben tüntessék fel — a tantervi anyagokhoz kap­csolódó — a felnőttoktatás számára nyújtandó közműve­lődési támogatást. Javasol­ták, -hogy az üzemi kultúr- otthonok is szervezzék meg a segítésadást, s építsék be köz- művelődési tervükbe — a fel­nőttoktató iskolákkal megbe­szélve — a felnőttoktatással kapcsolatos rendezvényeiket. Egyeztessék a művelődési ház­ban tartandó foglalkozások rendjét, beosztását. Ajánlatai­kat küldjék meg a felnőttok­tatást szervező iskolák számá­ra. Az iskolák nyújtsák be igényüket — az adott lehető­ségekből válogatva —, s jelöl­»Kedves fiatalember, ma rossz helyre ült... Az a Zsu­zsa néni helye... Adjunk ülőhelyet a kismamának az ablak mellett... Segítsék fel az öreg mamát a lépcsőn ... A demizsonokért Pista bá­csi külön kell fizetni, vagy itt maradnak foglalóban .. .« S amikor már mindenki elhelyezkedik az ülőhelye­ken, Jani újabb mondókába kezd: »Ha már ilyen szépen együtt vagyunk, akár el is indulhatnánk. Hát akkor megpróbáljuk! Ajtó záródik! .. . ■Nem maradt le senki? Induuuuluuuunk!* És a busz simán, zajtalanul, szinte észrevétlenül elindul. Jani kedvesen bohókásan kö­szönti minden megállóban az újabb felszállókat, majd a városba érve sorban elbú­csúztatja a leszállókat. Minden délután ennek a já­téknak a fordítottja ismétlő­dik meg. , Megtoldva azzal, hogy Jani szinte minden megállónál az ott rá várako­zóknak a vállalásainak meg­felelően leadja a tüzclőutal- ványt, az okmánybélyeget, bejelenti, hogy eljárt az SZTK-nál a nyugdíjügyben, hogy bedobta a lottószelvé­nyeket ... És mindezeket az utasok le- és felszállása köz­ben kedves és névre szóló évödésekkel fűszerezve ren­dezi az érdekeltekkel. Az is természetes, hogy ezen a buszjáraton rend és a fegyelem honol. Hosszú hó­napokon át soha elő nem for­dult még egy szabálysértés sem. Kellemes, meghitt, ba­ráti viszony alakult ki az utasok és a busz vezetője kö­zött. Egy zúzmarás, ködös reg­gel éppen úgy jött a »csuk­lós, mint máskor. Széles, ív­ben kanyarodva állt a járda mellé, és éppen olyan za- jongva — tülekedés nélkül — kezdődött a fölszállás, mint addig. Csak ezen a napon történt valami. Illetve, vala­mi hiányzott... Elmaradt Jani megszokott monológja. Az első felszállókat mély csen fogadta. A később jövők is érthetetlenül forgatták a fejüket. Mindenki a szótlan Janit akarta látni. A pilóta azonban már nem Jani volt! Egy fekete, tömzsi legény ült mereven, állát elöreszegezve, mint aki karót nyelt. Az új pilóta a visszapillantó tükör­ből kemény tekintettel szem­lélte a felszállókat, és már csattant is a hangja, mint az ostor elökéje: »Gyorsabban tessék felszállni«. Szó nélkül csukta be az aj­tókat, és a busz minden fi­gyelmeztetés nélkül elindult. A következő megállókban újabb parancsok csattantak: »Húzódjanak beljebb a kocsi belsejébe!« Majd újabb ajtó- csattanások és szó nélküli ne- kilódulások. Az új pilóta pe­dig a szabályokhoz hűen fi­gyelte az utasokat a tükörből, és kurta parancsokat oszto­gatott. »Ne dőljön neki az aj­tónak!« »Elég, ha egyszer nyomja meg a gombot, mami! Kétszer úgysem fog pirosat mutatni!« »Igyekezzünk a le­szállással!« Pár nap múlva lassan-las- san elcsendesedtek a buszon utazók. Addigra már szinte mindenkinek volt egy-két kapott figyelmeztetése. Most már mindenki nagyon vigyá­zott, hogy ez a frissen lesze­relt katona nehogy éppen öt pécézze ki. Tudták, hogy Jani végér- i'fényesen másik vonalra ke­rült (a jó ég tudja, hogy miért), és azt is, hogy ez a mokány fekete rátarti legény éppen most szerelt le. S Egy hét után elkezdődött a megállóban a pusmogás, majd egymást túllicitálva a kifa- kadás. Mindenki Janit akar­ta viszontlátni. Mindenkinek volt Janival egy-két kedves epizódja. Végül döntés szüle­tett. Kérvényt kell írni Jani azonnali visszahelyeztetése érdekében. Egy tisztviselőnő azon nyomban fogalmazni kezdte a kérvényt. A címzés után azonban elakadtak. A jelenlevők közül senki nem tudta Jani családi nevét. Ko­vács? ... Kaiser?... vagy talán Kerekes?... Abban egyeztek meg, hogy Jani tel­jes nevét megszerzik a válla­lattól. De már újabb fogas kérdés vetődött föl: milyen indokkal kérjék vissza Janit erre a járatra: »mert az olyan jó bolondos volt...« A »csuklós« éppen ekkorra ért a megállóba. Nagy ívben fordulva állt be a járda mel­lé. A vita befejeződött. Más­nap reggel egyesek azt állí­tották, hogy a »tüskés fejű pilóta« csókolom — jóreggelt- ct köszönve nyitotta ki az aj­tókat. Szcndi József Balatoni Szövetség a Balatonért Hetven éve alakult, negyven évig működött jék meg a kért rendezvény időpontját. A járási, városi közművelő­dési felügyelők a közművelő­dési intézményvezetőkkel (a művelődési ház, a tájmúzeum, a könyvtár, a középiskola igazgatója stb.) tárgyalják meg a járás, város által biz­tosított rendezvényeket. Rög­zítsék az időbeosztást a hely­ben és a »kiszállítandó« ren­dezvényekre. Ezután kerüljön sor a teljesítés visszajelzésére az iskolák számára. A megyei közművelődési és közoktatási felügyelők is vegyék számba a megyei központ által a fel­nőttoktatásnak biztosítható rendezvényeket: a múzeum, a megyei könyvtár, a levéltár, a képtár, a színház, a tanítókép­ző, a középiskolák, az amatőr együttesek tevékenységében rejlő lehetőségeket. Ezeket a járási, városi művelődésügyi osztályok koordináló tevé­kenységének igénybevételével biztosítsák. Az ajánlott rendezvények közül az iskolák, a járási, vá­rosi művelődésügyi osztályok figyelmét a szelektálás fontos­ságára, s a fokozatos, tudatos kapcsolatteremtésre hívták fel. B. F. „Csak egyetlen egy I gőzösnek a megjelenése is a Balatonon, oNy fordulatot : tenne e gyönyörű víztükör i szunnyadozó létén, annyira , nevelné az egész vidék élet­erejét, s olly hosszú láncola- j tát következtetné a legszebb I és előre ki sem számolható {kifejtéseknek, miszerint a Somogy, Veszprém és zalai földbirtokosok és lakosok mintegy bűbájvessző által jelen létükből kiemelve, csakhamar olly állapot kötet lellnék magukat, mellv a mostanihoz úgy állna, mint májusi reggel a decemberi I esthez s melly ekkép a mos- I taninál mód nélkül kelle- ! mesb és hasznosb is volna.« Balatonfüreden mondta a fentieket Széchenyi István. Az általa áhított gőzös meg­jelent a tó vizén, s hogy lát­noki szavai is megvalósul­hassanak, 1904-ben Veszprém város akkori országgyűlési képviselője, Óvári Ferenc megbeszélésre hívott össze néhány Balatón-rajongót Fü­redre. Megalakították az el­ső átfogó, az egész vízpart fejlődését óhajtó társulást, a Balatoni Szövetséget. Elnök Me/eg otthon húsz öregnek a Balaton-kultusz lelkes tá­mogatója, gróf Batthyány Lajos lett, díszelnök pedig Széchenyi Imre gróf, aki épp akkor fejezte be Somogy vármegye monográfiájának megírását. E szövetség nagy ügybuz­galommal ; látott munkához. Fölismerve a szövetkezés erejét, az érdekelteket gazda­sági szervezetekben tömörí­tetté. Olyan szakosztályokat szervezett, melyek az elmé­leti kérdések megtárgyalása mellett a gyakorlati megol­dások útját is előkészítették. A szövetség fennállása alakt nagyon sok balatoni kérdést oldott meg: nemcsak elmélet­ben. hanem gyakorlatban is. Említsük meg a legjelentő­sebbeket. Az északi part ter­mészeti szépségének megóvá­sa érdekében 1905-ben első­ként lépett föl a ^Badacsony megbontása ellen. Még ugyanabban az évben a szö­vetség előterjesztésére álla­mosították a balatoni kikö­tőket, így megkezdődhetett azok kiépítése. Előterjesztése és hathatós támogatása nyo­mán 1907-ben kezdték meg a balatoni körtelefon-hálózat. Gyógyítástörténeti kiállítás Tavaszias, derült nap volt | a tegnapi, amikor délelőtt tíz j órakor Kaposmérőben a régi j tanácsház épülete _ felé igye­kezett a környék‘húsz öreg- j je, köztük Magasi Kálmánná j is. — Én már két órája gyű- í vök, lelkem, olyan lassan já- I rok — mondta. De azért épp I tízre ő is betipegett a fiús- ( sen festett, tágas, szép házba, j A tanács a termelőszövetke- I zettel és a lakossággal együtt­működve azért építette ezt az | otthont az életben megfáradt, öregeknek, hogy vidámabbá tegyék hétköznapjaikat. Teg­nap volt az avatás. A mérői általános iskola úttörői az öregek tiszteletére meghitt műsort adtak, s uflP na virágokkal halmozták el a tizenhat nénit meg a négy bácsit. Tódor Györgynek, a köz­ségi tanács elnökének ünne­pi beszédét az emberi meleg­Készülnek a községi tervek (Tudósítónktól.) A közművelődési határoza­tok megvalósítását szolgálják a nagyatádi járásban az öt évre szóló fejlesztési tervek, amelyeknek középpontjában áll: szélesíteni kell az ama­tőr mozgalmai. Az 1975. évi közművelődési tervek a he­lyi sajátosságokhoz, lehető­ségekhez és igényekhez iga­zodva meghatározzák a fel­adatokat. Minden községben tervelőkészítő megbeszélést tartottak a járási hivatal mű­velődésügyi osztályának és a művelődési háznak a munka­társai. Ezeken a megbeszé­léseken — ez örvendetes — a népművelőkön kívül részt vettek a különböző társadal­mi, tömegszervezetek, vala­mint a helyi tanácsok kép­viselői is. Hozzászólásaikból érezni lehetett, hogy a köz- művelődést nem egy magára hagyott népművelő erőlködé­sének, hanem a párthatáro­zatok nyomán társadalmi ügynek, közügynek tekintik. A tervelőkészítő megbeszé­lésekkel egy Időben megkez­dődött az elképzelések for­mába öntése is, hogy a köz­ségi vb-ülések elé mep'fe!e!ő tervek kerüljenek. Néhány községben már elkészültek a tervek. Csurgón a nagyköz­ségi tanács vb már jóvá is ha^vta. Elmondható, az e'kéozelé- spk mindenütt helyeslésre találtak. A népművelő egy­magában kevés eböoz a mun­kához. de ha segítik, akkor a közműveié a ős még egy lé­péssel előbbre juthat 1975- ben. ség jellemezte. Mint mondot- [ ta: szeretnék ezzel az otthon­nal hálájukat is kifejezni, ! hiszen az itt otthonra talá­lóknak is köszönhető, hogy j nálunk megszűnt a régi, em- i bertelen világ, az az idő, amikor az idős embert mint hasznavehetetlent eldobta a társadalom. Most itt szeret­nének gondoskodni róluk, hogy ne érezzék magukat magányosnak, még ha esetleg nincs is hozzátartozójuk. A posztótutyis nénikék — a szavak hatására — lassan .kezdték. magukat, otthonosan érezni. Lekerült a vállakról a nagykendő, a féltve szoronga­tott szatyrot is a székre tet­ték. Az általános iskola igaz­gatója, Mayer György arra kérte az öregek otthonának birtokosait, hogy tanítsák meg a régi népdalokra és né­pi játékokra a hozzájuk majd gyakran ellátogató gyereke­ket. Mellettem, tiotjára támasz­kodva figyelt Papp Jánopné, aki egy idő után elővette a zsebkendőjét, mert bizony elpityeredett. — No, no, Kati néni, hát csak nem szomorodik el? — szólt Tóth Lászlóné, a vb- titkár. — Dehogy, Juliska lelkem. Csak hát megint úgy jártam, mint mikor a sok évi munka után a tsz köszöntött. Akkor is örömömben sírtam. Hogy most ilyen kedvesek az em­berek, miko^ látja, . lelkem, már három lábbal járok. — és könnyein át mosolyogva mutatott botjára. Az öregek akkurátusán megköszönték, hogy az otthon lakói lehetnek. Képviselő­jük rövid volt: egyszerűen azt mondta, hogy »le a ka­lappal ,á község vezetői előtt«. Az ünnepség alatt már íny­csiklandó illatok szálldostak a konyha felől, s behallatszott a sülő hús sistergése. Papp D. Jánosáé, az otthon vezető gondozónője, ünneplő ruhája fölé fehér kötényt kötött; az ünnepi koccintás után fürgén, percek alatt megterített és feltálalta az ebédet. A jó­ízűen elfogyasztott finom fa­latok után hamarosan össze­melegedett a társaság. Sorra fölcsendültek a nóták, s a végén még egy ropogós csor­dást is eljártak. Az egyik néni odahívott maga mellé, és nagy titok­ként elárulta, hogy itt1 csak egy baj van: — Mi, asszonyok többen vagyunk... férfi csak négy akad közöttünk. Gombos Jolán Kiskúnfélegyházán, a városi kórház rendelőintézetében az egészségügy történetét, első­sorban a Kiskúiiság orvos- és gyógyszerésztörténeti múltját j bemutató kiállítás nyílt. A ré- j gi kiskunsági patikák és kór- { házak fölszerelési tárgyait és j a XVIII—XIX. századi egész- 1 ségügyi állapotokat bemutató kiállítási anyagot Lóránd Nán­dor kecskeméti gyógyszerész és dr. Réthy Aladár kecske­méti főorvos kutatta fel és gyűjtötte össze az elmúlt évek folyamán. Képünkön: Régi orvosi fölszereléseket mutat be. I majd 1908-ban a balatoni körút építését. 1906 és 1917 között több mint száz házi­ipari tanfolyamot szervezett i a Balaton vidéki gyékény, sás I és fűz feldolgozására. Ezer- * nél több előadást tartatott a í gazdasági élet fejlesztésére i és a fürdőhelyek jobb ellátá- 1 sa céljából. Harminc könyv- | tárat létesített, és több kul- j túrház építésénél közreműkö­dött. 1908-ban e szövetség hozta létre a siófoki harminchol­das minta zöldségtelepet, ahol magyar családok sajátították el a bolgár rendszerű zöld­ségkertészkedést. Hasonló telepet létesített később Rév­fülöpön és Fonyódon is. 1909- ben megalapította a Bada- i csonvi Kisfaludy-múzeumot. 1912-ben megszervezte a Ba- j latoni Villamosműveket, s amikpr az aszófői központi i telep megépülése után az építővállalat fizetési nehézsé­gekkel küzdött, a Balatoni ! Szövetség vette át az erőmű j kezelését. Az első világhábo­rú alatt nagy harcot folyta­tott, hogy megakadályozza e villamosmű leszerelését és j felhasználását háborús célra. , A háború alatt és után nagy- | mértékben akadozott a Ba- laton-környék élelmiszer- | ellátása. Ezért hozta létre a I tópart ellátó szövetkezeteit. Nagy mennyiségű vetőmagot osztatott szét ingyenesen a kistermelők között. Hat vö­röskeresztes kórházat ^llított fel a Balaton-parton, ahol több száz sebesült katona nyerte vissza egészségét. Ja­vaslatára alapították meg a »Magyar Királyi Kikötő Szö­vetséget«, majd 1916-ban a Balatoni Kormánybizottsá­got. (Ennek a kormánybizott­ságnak lett. utódja az 1931- bén alakult első BIB.) E két szervezet feladata volt a tó műszaki fejlesztésének és összes egyéb ügyeinek össze­fogása, intézése. Szorgalmazására indították el a főváros és a Balaton kö­zött a gyorsan népszerűvé vált ún. »filléres vonatokat«, melyek személyvonati díjsza­bással gyorsvonatként közle­kedtek. Előterjesztésére épült meg a szántód-tihanvi rév. és indult meg a gőzkompjárat. A szövetség fennállása alatt minden ténykedésével arra törekedett, hogy a Ba­latont európai színvonalú rangra emelje. Tekintélyes számú ki­adványt jelentetett meg. Az öt kiadást is megért »I%g.ye- ; nes kalauz«-t százezer pél- j dányban adták ki. Képes fo- | lvóiratát, a »Balaton«-t 1908- | tói olvashatták az érdeklő- : dők. A Balatoni Szövetség 40 | évig munkálkodott a magyar j tenger érdekében. I Jutási Róbert N agy csoport topog minden hajnalban a busz megállójában. Be­járók! Minden reggel ponto­san 6.10-kor jön értük a »csuklós« ... Széles ívben rá­kanyarodik a fordulóra, és centiméterre pontosan meg­áll a betonból öntött járda- szegély mellett. Két perc van az indulásig. Nem sok, de nem is kevés. Az ajtónyitás után a várakozók vérmérsékletük­nek megfelelően zsibongva — de tülekedés nélkül —, egy elfogadott rangsornak a be­tartásával komótosan ülnek le, ki-ki a már régen meg­szokott helyére^ Jani hónapokkal ezelőtt, az első idekanyarodáskor csak így mutatkozott be: a busz pilótája. Minden áldott reggel az első felszál­lókhoz igazodva megkez­di mondókáját: »Ked­ves elvtársak. elvtársnőlc. szaktársak, kartársak, szű- kebb és tágabb elvbarátaim, közeli és távoli rokonaim, kedves régi és új ismerőseim, vagyis minden rendű és ran­gú útitársam, fogadják szív­ből jövő jókívánságaimat az új nap felvirradása és a bu­szomra való felszállásuk al­kalmából.« És nap mint, nap folyik, mint a patak 'a már hónapok óta megszokott, de még ma lem unalmas monológ ... PILÓTÁK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents