Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
M ondják, ha valakivel beszélgetni akarsz, .ültesd le fehér asztal mellé. Rendelj két krigli valamit, azután csak kapcsold be az emlékezősejtjeidet. Társad elmond majd mindent. Ezt az állítást kiterjeszteném. Ülj be az autójában. Még a kriglire sincs szükség. Autókban Sok ember gondja az ipari munkások helyzete falun. A bejáró azért vett Moszkvicsot, hogy a munka után hazaérjen a hízókhoz. Mire odaér a házhoz, azok • már erősen röfögnek, bennük is kialakult a feltételes reflex. Gazdájuk elárulta, hogy egy Trabantra a kocák rá se füttyentenek. A múltkor jött a sógora, az is moszkvicsos. Olyan- dáridó lett a karámban, hogy győzte hordani a darát. — Leteszem a szerszámot, és már mondogatom is: kup- lungí váltok, gáz... Aztán csak az etetésre gondolok. — A múltkor kértem X-et. Maradjon itt. Brigádmegbeszélés volt. Ügy tud, dolgozni, mint két másik. Érdemes meghallgatni. Azt mondja: ő bizony megy vissza a faluba. Ott állt a Zaporozsec, beült. Nem is láttuk. 200 kacsát nevel. Kínlódtunk csak a gyűlésen. Az ő munkaterülete kulcsfontosságú. Ej •— mondom — kimegyek érte. Gyors ez a járgány, fél óra alatt behozom. Már biztos megetetett. Odaérek, hát azzal fogad: — Művezető • elvtárs, én annyira utálok autózni, hogy be nem megyek! — Akkor minek vette a »záport«? — Az más. A kacsa kényes jószág, ide kell érni időre. — Mégis beültünk. Már a kocsiban úgy elmondta, hogy mit kellene csinálni. hogy sem abból elvenni, sem hozzátenni nem kellett. Aztá? a brigád előtt mintha megku- kult volna. Nekem kellett elfújni helyette. Mikor végeztünk, odajött: — Jó, hogy elmondta, főnök, mert én bizony csak úgy kibeszéltem, de nem is nagyon érdekel. Mit abajgassam a szaktársakat?! Vegyünk egy nagyközségei x — több — társközséggel. A nagyközségnek sokféle ipara van. Ide járnak be a többiből. Legtöbbjük fiatal. Egy ifjúsági veztővel látogattunk ide. Szépen, komótosan ment a Volga, volt időnk diskurál-» ni. — Nehéz szót értenem ezekkel a fiatalokkal. Mindig úgy érzem, kételkednek bennem. Segíteni szeretnék rajtuk. A KISZ-szervezet itt nem működik valami jól. Ismerek közülük néhány jófejű gyereket. A legjobb beszélgetőpartner mind. Amikor még hivatalosan találkozunk, mintha kicserélték volna. A községi KISZ-vezető nehezen oldódó ember. Tudom, hogy mindent megtenne fiataljaiért. Lassan fél órája beszélgetünk. Olyanokat kérdez, hogy szereted-e a mákos csíkot? Ügy érzem, »ugrott a téma«, nem értjük egymást. Hopp, azért menjünk át V ... üzembe. Az üzem külterületen van. Be a kocsiba. Fogja a volánt, kapcsol és csak ömlik belőle a szó. — Az előző helyemen kétszer ennyit is kerestem. Szakmunkásként. Azért vállaltam az ifjúsági szövetség munkáját, mert már a cégnél láttam, hogyan sikkadnak el társaim. Még a szabadságukat is a háztájira veszik ki. A közösségről csak egészen homályos elképzeléseik voltak. Itt, ha csak számítgatnék, már ott is hagynám a helyem. Nem tehetem. Szeretem ezeket a fiatalokat, hisz közülük jöttem, fiatal vagyok én is. Akivel jöttél, annak kevesebb a közvetlen kapcsolata. Nem is nagyon érti meg néha, hogy mit szeretnék mondani neki. Egyikük sem érti a má'si- kat. Pedig amiről az autókban beszéltek, az »homlok- j egyenest« ugyanaz. Miért nem i ülnek egyszer ugyanabba a benzinparipába? Mindketten szívességből vittek valahová. Sokat beszélgettünk az autókban. Egy a baj. A művezető azt mondta, mielőtt beszálltunk és furikázni kezdtünk: — Bejáró dolgozóink is tudják. hogy ők a. munkásosztályhoz tartoznak. Nem mondta, hogy egy részük. Tudják. Mind. A moszkvicsos is csak az autóban árulta el, hogy neki a szakszervezet nem adott semmit, azért gondol inkább az etetésre. Előtte meg a szakszervezeti titkárnak azt, ! hogy »nálunk minden jói j megy, Zolikám«. A szakszervezet ebben az üzemben min- J den évben megtakarítással ] dolgozik. Fedig volna szüle- | ség a segélyekre. Persze ismerősöm megél a kocákból. ' « a kocsiban hallottam, csak még bővebben, konkrét példákkal — gondoltam. Beszélt negyedóráig, de sehogyan nem tudott kikeveredni a saját maga által túlbonyolított mondatokból. Mindnyájan feStalálók vagyunk — Mindig így beszél — világosított föl a járási titkár —t, nem tudunk vele mit kezdeni. Az emberekkel sem ért szót. Egyébként lopva elolvastam a terveit. Leírta, hogyan kellene föllendíteni a falu életét. Magam sem tudtam volna jobbat. Soha nem fogja megmagyarázni az embereknek. A járási titkár letett az állomáson. Hazavonatoztam. Úgy hozta a sors, hogy még egyszer találkoztunk. Egy gyűlésen, ö is bonyolultan beszélt. Mondják, ha valakivel beszélgetni akarsz, ahhoz fehér | asztal kell. Ezt a mondást ki- | terjeszteném az autókra is. Értékes emberekkel beszélgettem. Mindegyikük a faluján akar segíteni. Talán ki lehet keveredni a bádogdobozok és az üléstermek világából. Erővel. Akkor nemcsak akarnak majd, tudnak is. Luthár Péter Harminc éve békében élünk. Lassan középkorúvá érik az a generáció, mely a Don-kanyar förgetegében vesztette el apáit. Felnőtt, családot alapított a második világháborút — akár a középkor történelmét — csak könyvekből, filmekből ismerő új nemzedék. A játszótereken rohangáló gyerekek szülei sem ébredtek szirénavijjogásra, nem szorult össze szívük a katonai behívó ismerős cédulája láttán. Mit tudnak szüleik, és mit tudnak majd ők békéjük áráról? Tudnak-e eleget róla ahhoz, hogy napról napra újrateremthessék. megőrizzék, gyarapítsák örökségüket? Mert örökségünk ez a megszenvedett béke. És aki nem tud eleget a haladás nagy konfliktusairól, az a hétköznapi csatatereken sem tud helytállni. A történelmi tudat, az önismeret hiányosságai miatt ezért bizonyulunk gyakran harcképtelennek mindennapjaink csatáiban is. Egyszerűen nem vesszük észre, j hogy küzdőtéren vagyunk. | Bezárkózunk munkánkba, magánéletünkbe, s ebből a védettnek vélt fedezékből kizárjuk a nagyvilágot. Egyedi, önző kis békénket védel- j mezzük. Kitérünk a konflik- ; tusok elől. mert nem akarunk ! gondot okozni. Félünk a dön- , tés felelősségétől, tehát nem vállaljuk, mert az a legkényelmesebb. Saját véleményünket jeligés takarékbetétkönyvként óvjuk a nyilvánosságtól. Hagyjuk, hogy mások vívják meg helyettünk a harcokat. melyekben mi is érde- ] keltek vagyunk; szemlélők J maradunk, holott cseleked- I nünk kellene. Ki más alakítsa szűkebb és tágabb világunkat, ha nem mi magunk? Hogyan j fejlődjön a társadalom, ha a magunk közömbössége visz- j szahúzó erővé válik? A szocialista demokrácia alapelve a társadalom minden tagja számára megadja a j nyílt, őszinte eszmecsere jo- j gát, a jog gyakorlása azonban kötelesség így egyben — vállalnunk kell véleményűnCsendesedik a határ Beszélgetés az idei őszről — Szerintem az itt a baj, hogy rosszul szervezik a szabad időt. Nem azokat próbálják összehozni, akik amúgy is összekerülnének. Persze így elvesznek az emberek. Inkább hazagondolnak. mert nem találják meg azt, ami összeköti őket. Ha meg nem lesznek barátok, vagy látásból is alig ismerik a másikat. hogy legyen pbból jó közösség? Nekikeseredve mondta el mindezt egy — az előzőhöz hasonló gondokkal küzdő — községi vezető. Mire a végére ért, csikorgott a fék. Megérkeztünk. Ezután jött a gyűlés. Vártam a fölszólalását, végre felállt. Most jön, amit A mezőgazdaságban ma csendes napokról beszélhetünk. Neon okoz már gondot az állandóan zuhogó eső. Sokan mint rossz álomra gondolnak vissza azokra a napokra. Bata Józseftől, a Tab és Vidéke Egyesült Termelőszövetkezet elnökhelyettesétől kérdeztük: — Ön hegyan látta az idei őszt? — Az időjárásról beszéljél?? Fölösleges, azzal mindenkinek számolnia kellett, s mindenki számolt is. Amikor megkezdődött a vetés, akkor tértünk át a növénytermesztésben az ágazati rendszerre. Ez lehetővé teszi, hogy a nagy területek ellenére is áttekinthetőbb legyen a munkánk. Létrehoztuk a kalászosok és hüvelyesek, továbbá a kukorica és egyéb növények termesztésének, valamint a növénytermesztésben dolgozó gépek ágazatát. Valamennyi ágazatunknak külön vezetője van. Ennek is köszönhető, hogy végig szervezett és jó munka folyt, 1550 hektárt vetettünk 'el. A vetés befejezése után műtrágyáztunk. A kukorica betakarításának csaknem hatvan százalékával végeztünk. Kaptunk segítséget az iskoláktól, ipari üzemektől is. Ha nem jön közbe a rossz idő, már régen kész lenne minden munka. Ügy tervezzük, hogy december 15-re végzünk. — A megyében az egyik legnagyobb termelőszövetkezet a mienk. Annak ellenére, hogy 70—80 erőgép járta a határt, nem volt problémánk az emberekkel. Megnyugtató volt az núságot tettek. A többi mun- ' Ilyen nagy gazdaságban nem kákon is jól dolgoztak. Megér- egyforma mindenki. Volt, aki tették, hogy szükség van rájuk: ! a háztájiba ment inkább doltagságunk kilencven ssázaláka részt vett az őszi feladatok megoldásában Nyújtott műszakokban vetettünk, végeztük a betakarítást, a szárítónk éjjelnappal ment. Hogy miért mondom: csak kilencven százalék dolgozott? Egyszerű példával szeretném megmagyarázni. Egy ésaládbm, ahol öt gyerek van, az egyik többnyire rossz a munkafegyelem, amelyről ta- i gyerek. Így van ez nálunk is. Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály, hogy az am- aktív tiltakozás: arra bátorí- nesztia nem azonos a bocsánat- tóttá az ifjakat, hogy követel- tal. Gyűlölik, mint annakelőt- Jék az egyetemen a magyar te, eberen vigyázzák minefvn , , ... moccanását, s ha megpróbálja nye^vu oktatást, mégpedig átlépni a köréje vont politikai minden tantárgyra kötelezően, börtönfalat, értésére adják, Buzdítását siker követte, álta- \ hogy viselkedésével csak árt- Jánossá lettek az anyanyelvi i hat- macfnna.lr w gozni, mint a közösbe. Azt hiszem, ez nemcsak nálunk volt így. Dolgozóinkat tisztességgel megjutalmaztuk. Ezenkívül munkahelyükre szállítottuk őket, forró teát biztosítottunk számukra. Felelős személy ügyelt arra, hogy ez mindig meglegyen, s mindenki megkapja azt, ami jár. Csendesedik a határ, csak néhol dolgoznak a kukoricatörők meg a szántó traktorok. Nagy és nehéz munka közeledik a végéhez... N. J. két. A viták, a vélemények és az ellenvélemények közepette rajzolódik ki közös elhatározásunk szerint a fejlődés következő lépése, amelyet ismét csak együtt kell megtennünk. Rendszerint újabb viták, vélemények és ellenvélemények kíséretében, földoldó, régi és születő új konfliktusok, feszültségek áramkörében, mert nem lehet másként. Környezetünk a régi és az új ellentétpárjával telített Munkánk technikai feltételeinek közege és a társadalom egyaránt. Mint a társadalom tagja, önmagunk ia hordozói vagyunk az előremutató és a visszahúzó erőknek. Választásaink, véleménynyilvánításaink, az általunk teremtett vagy fölbontott helyzetek, sikereink és kudarcaink mind, mind a bennünk is létező ellentétek megnyilvánulásai. Az újítók, a feltalálók — a sokat emlegetett nehéz emberek — konfliktusai mindannyiunkra érvényesek. Ök, a technikai haladás úttörői lépten-nyomon a techniciz- mus köntösébe öltözött társadalmi maradisággal kénytelenek megütközni. Akkor is erről van szó, ha nyomós műszaki érvek híján csupán a bürokrácia, az aktatologatás, a felelősségtől való félsz hátráltatja munkájukat. A feltalálóknak a találmányuk sorsáért folytatott küzdelemben óhatatlanul a haladásba vetett hit válik fegyverükké. Tudják, hogy ember és gép megbonthatatlan egységet képez, műszaki haladás sincs emberi—társadalmi háttér nélkül, és tudják, hogy minden eredmény harc közben születik. A magunk életében mindannyian újítók, feltalálók vagyunk. Rajtunk áll, hogyan találjuk meg helyünket a társadalomban, élni tudunk-e a szocializmus, a béke lehetőségeivel. Rajtunk áll, hogyan, mit dolgozunk, miképpen rendezzük be életünket, megtanítjuk-e gyere- | keinket érteni, nemcsak élni. Minden rajtunk áll. Lélez- het-e tágabb terep a kísérletezésre. újításra, mint az ember egyetlen élete? Őrizzük magunkban a feltalálók hitét, hiszen a haladás harc közben — sokszor önmagunk legyőzése árán — ölt testet. V. E. Születés Örömmel tudatjuk kedves ismerőseinkkel és rokonainkkal, hogy november 18-án töalázs nevű kisfiúnk született. Tolnai Gyula és neje Kaposvár, Szombathely u. 8. hat magának. A gyűlölet, az eltökélt meg előadások az 1859—60-as tan- f | Táncsics M/hd/y^/etrcgénye^j Most bezzeg nem kellett unatkoznia Táncsics Mihálynak. Azt sem tudta merre kapkodja a fejét a záporozó zaklatások közepette. Nem szűnő rosszindulatát azzal toldotta meg a rendőrség, hogy valóságos vesztegzár alá helyezte. Nem volt szabad elhagynia a várost. 24. Rövidesen kiderült, a hatalom részéről szó sincs a Táncsics iránti engedékenységről. El Somogyi Néplap. Bármihez kezdett, mindenben iparkodtak lehetetlenné tenni, akár nyíltan, akár burkoltan. Lapot akart indítani a falusi lakosság számára. Nem engedélyezték. Írásait rendre visz- szautasították a szerkesztőség gek. Kényszerből álnevet vett fel, Andorlaki Máté néven próbált kiadni tankönyveket, mivel saját nevén szereplő valamennyi könyvét betiltották. Ügy látszott Andorlaki Máténak sikerül áttörnie a kordont. Több új tankönyvét kinyomatta, már a kötészetben voltak — itt csapott le rájuk az önkény. Az utolsó példányig mind elkobozták. Kevesebb jelből is megérthette ■T». isJ UIUICI, CUUACH IHCg a nem bocsátás természetesen évtől. A pesti fiatalság egyre f kölcsönös volt. Szívósság, ko- többet gondolt 1848-as elődeire, » nokság dolgában Táncsics so- akik Táncsics agitációja nyo- i ha nem szorult leckére. Nyolc . , , . . „ . a „ . _, . V.. man a cselekvésben is példa-1 e sztendei rejtőzködése alatt . a egész nemzedékekre való eltö- képek lettek. Politikai tunte- ^ kéltség halmozódott fel benne tésekre, tiltakozó gyűlésekre ^ az osztrák önkény ellen, noha került sor. ' ebből a tulajdonságából korábban sem volt kevés. Látva a hivatalok amnesztia utáni en- mozdulások érlelődéiért.'For-^ gesztelhetetlenségét, fiatalosan lobogott fel minden korábbi harcikedve. Szorgalmasan eljárt az egyetemi ifjúság körébe, s működése nyomán kd- moly mozgalom született. Eleinte a nemzeti viseletét ked- veltette meg, maga is példát Eltökélten munkálkodott t Táncsics a komolyabb meg- f radalmi lehetőséget látva, a • rosszabbodó politikai hely- ‘ zetben. közvetlen harcos-1 fegyveres 1 társaival együtt felkelést tervezett 1860 hús- vétjára. Még szuronyok ké- J szításéról is tárgyalt Vidacs J Jánossal. A, húsvéti szünetre a szétszéledő diákokkal akarta' ’ szetszeledo diakokkal akarta \ mutatott. Csakhamar sok kő- eljuttatni Forradalmi Kátéját J vetője akadt, szemmel látha- az ország minden részébe, és / tóan elszaporodott a passzív a feltámadási harangszó let , , . , . ... volna a jeladás a felkelésre. / tiltakozást bizonyító magya- ‘ Legyen az idén is a vendégünk! Tisztelettel meghívjuk olvasóinkat az idei SAJTÓBÁLRA, melyet december 7-én, szombaton este 8 órakor rendezünk a Kapos éttermében és bárjában. A bál zártkörű, ezért kérjük, hogy a meghívókért december 5-ig fáradjanak be a szerkesztőség titkárságára (Latinca Sándor u. 2., I. em.). Belépődíj személyenként 25 forint. JÓ SZÓRAKOZÁST! ros öltözködés. Ezt követte az (F Jytatjuk)
