Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
Mirjana Sipos: Piros léggömb. (A bácskatopolyai művésztelep kaposvári kiállításának anyagából.) Betlehsmezők Besze Imre Tánc GYORS Fuss, dübörögve döngjön a lábad, hej, zene-bona; táncolj már! Fuss! dübörögve sírjon a bánat, hej, lábod ide-oda jár. Ali a zene-bona, futnak a könnyek, áll, az ide-oda táncos láb. All a zene-bona. Fuss, könyörögnek fénnyel simogató. táncos fák. LASSÜ Pisszeg a szó, halkul a fény is — lomhán fekszik a gondolat, asztalnál ülve hallgatok én is. Falatozom a gondomat. Demény Ottó M egálltunk a Zombai utca sarkán, az öreg evangélikus iskola előtt, és tanasudni kezdtünk, hogy merre tovább. Ha a Luther utcára kerítünk sort, ott laknak a falu legnagyobb gazdái, a nyolcvan-, ' száz-, százötvenholdasok, utcára nyíló, nagyablakos kőházaikban. — Ott aztán van pénz dugig — rebegte átszellemülten Novak Gizi, de Kálmán letorkollta: — Csak nem neked ! Jól tudta. Ö volt közöttünk az egyetlen profi. A betlehemet is ő készítette, s tőle tanultuk meg a 12—15 perces remek dramaturgiai érzékkel szerkesztett játékot is. S mert ő így találta jobbnak, a Szőlőköz apró házai felé indultunk, ahonnan halkabb, de biztonságosabb fények csalogatnak. A betlehemet két élesztős- ládából eszkábáltuk ősz- feze, s ahogy ma visz- szaemlékezem rá, négy oldalra tűzött kartontornyaival a pécsi székesegyházra hasonlított. Egyik oldalát nyitva hagytuk, azon keresztül lehetett belátni a már-már iparművészeti tökéllyel berendezett ájtatos istállóba. Puhanyílt, ez a kérdés következett : ( — Jó estét és karácsonyi békességet a ház minden lakójának! Be szabad-e vinni a betlehemet? A rendszerint beleegyező válaszra Kálmán belépett az ajtón, botjával négyszer-öt- ször megütögette a szoba padlóját — vigyázva arra is, hogy ha mázas az a padló, valahgy föl ne sértse —, s aztán se szó, se beszéd, maga alá kanyarította a subáját és ráfeküdt. A két angyal ezután elkezdte énekelni a Csodapásztorok midőn Betlehemben kezdetű dalt, s mikor a végéhez értek, megszólalt a kispásztor: — Kelj fel öreg, kelj fel! Most rövid, humoros huzakodás kezdődött a nagyothalló öreg és a buzgó kispásztor között, amelynek végén az öreg ráocsudva a pillanat fenségére, gyorsan fölugrott, s elindult a betlehem felé, meglátni a kis Jézust. Mécset gyújtottunk és csillagszórót, s a háziaknak is megmutattuk a templom belsejét, majd vidám kéregető rigmusba kezdtünk, ami így végződött: — Adjon a gazdaasszony szíve és tehetsége szerint. hogy a szegény betlehemesek új mécsest vehessenek a kis Jézuskának! Olyan gyorsan pergő, szép és vidám volt az egész;sokért nem adnám, ha ma végignézhetném. Ha újra látnám egykori magunkat, széltől kicserepesedett kezünket, mázas orrunkat, s a Szőlőköz sarában cafattá ázott, dróttal megfércelt bakancsainkat. Ha kutyák ugatása kísérné utunkat a léckerítések mentén, s ha az utcasarok lámpája alatt újra számolhatnánk a bevételt: a sárga két - filléresek között megbújó ritka nikkel tíz- és húszfilléreseket. Ha még egyszer betekinthetnénk annak a hajdani szegénységnek a lényegébe, amelynek — szerencsére — már olyan régen vége szakadt. D e már csak torokszorító emlékei lappan- ganak bennem, hogy időnként föltámadva egybemossanak kínt és örömöt, di- dergető fagyot s az ünnep belső forróságát. S hiába tudom, hogy keserves volt, mégis valami megváltásfélét sugall felém múltamból az a naív Betlehem, ide, a lágymányosi összkomfortba, ahol karácsonyeste a tiszta »bőség« és a kölcsönös ajándékozások légkörében, majd a tévén nézhetem vagy rádióból hallgathatom Bach karácsonyi oratóriumát. Ä közösségi művelődés forrásai Filmek, nézők, viták A közelmúltban dr. Gombár József, a MOKÉP igazgatója egy nyilatkozatában elmondotta: a korszerű köz- művelődés igényeihez igazodó mozimodell nálunk még nem alakult ki. »Nincs olyan helyiség a magyar mozikban — mondotta —, egy klubterem, ahol a filmek megtekintése után, ha szükségét érzik az emberek, leülhetnének, elbeszélgethetnének, esetleg választ kaphatnának kérdéseikre . . . Az ország mozijaiban valóban nincs klubterem, de az utóbbi néhány esztendőben — elsősorban vidéken —, egyre több helyen épül közösen a mozi és a művelődési ház. Az ilyen, közösen létrehozott intézményekben pedig már semmi akadálya annak. hogy a film bemutatása után — akik erre igényt tartanak — összejöjjenek egy kis beszélgetésre, a jobb megértést segítő vitára. Filmklubok A másik lehetőség: a községi keskenyfilmes moziknak több mint a fele szintén a művelődési házban működik. Ezekben is mód nyílik tehát a vetítést követő alkotó vitákra. Természetesen más lehetőségei is vannak a filmművészet jobb megismertetésének. Lényege: mint minden művészetnek, így a filmművészetnek is van előzménye, van hagyománya, amelynek ismerete nélkül gyakran értetlenül szemléljük a mai alkotásmódokat. Az értő befogadást elősegíteni, megkönnyíteni jöttek létre a filmklubok, s tematikus sorozataikkal a filmek jobb megértését, a filmművészet alapjainak megismertetését, a filmet értő és szerető közönség kialakítását tűzték ki feladatul. Azaz: nem nagyapáink moziját kívánták feléleszteni, hanem a Filmtudományi Intézet archív filmjeinek felhasználásával művészeti ismeretterjesztő tevékenységet végeztek, s végeznek ma is. FBK és iskolamozi Nem valamiféle reklámfogás ez a három betű, csupán a Filmbarátok Körének rövidítése. Alig több, mint egy esztendeje alakult ki — elsősorban az ország nagyobb településein, a városokban — a filmbarátok körének hálózata. A körökön belül háromféle típusú filmeket vetítenek: olyanokat, amelyek ma még csupán egy szűkebb réteg érdeklődésére tartanak számot; olyan jelentősnek ígérkező alkotásokat, amelyek a többi mozikban csak egy későbbi időpontban kerülnek vetítésre (ilyen előzetes bemutató lesz Jancsó új filmjének a Szerelmem, Elektrának a vetítése; és azok a jelentős, de már régebben készült filmek, amelyeknek forgalmazási joga lejárt, s most kizárólag ilyen célra — lényegesen olcsóbban — vásárolják meg. Ilyen film a Rocco és fivérei, a Nagyítás vagy a nemrég újra bemutatott Bergmann-mű, A nap vége. Tavaly ezernél több előadást tartottak csak Pest megyében az Iskolásgyermekek részére. Az iskolamozik legfőbb feladata: az iskolák irodalmi, történelmi és nevelési céljainak segítése a filmművészet sajátos eszközeively olyan filmek bemutatásával, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a tananyaghoz. Sajnos, ennek az igénynek ^ kielégítéséhez kevés film j áll a mozivállalatok rendel- j kezésére. A választékot azon- | ban jelentősen bővíthetné, ha j mozikban is vetíthető kópiákkal rendelkeznénk a ívben bemutatott alkotásokból. í Egy meggyőző példa a sok I közül: Madách Ember tra- j gédiáját hiába kérik az iskolák, mozifilm nem készült a műből. De készült igen si- j keres tv-produkció, amely ha kölcsönözhető lenne, az iskolamozi legkeresettebb filmjei közé tartozna. Egy-egy kópia elkészítése csupán tízezer forintokba kerülne, nem pedig milliókba, mint egy új alkotás. Ezeket a tízezer forintokat pedig mindenképpen biztosítani lehetne — és kellene — az országos kulturális alapból. Ennél nemesebb cél támogatását elképzelni is nehéz. Ankétok, könyvek Bevált módszer a filman- kétok rendezése. Ezeken — egy-egy jelentős alkotás közös megtekintése után — a nézők találkozhatnak a film alkotóival: íróval, rendezővel, színészekkel, s velük vitathatják meg mindazt, ami nyitott kérdés maradt a nézőkben az előadás után. Ilyen ankétokat ma már nem csupán a megyei moziüzemi vállalatok rendeznek, hanem egyre inkább a művelődési házak is. Sokféle módon, összekapcsolható a filmművészet a közművelődéssel. Például úgy, hogy a béke- és barátsági hónap során olyan filmeket mutatnak be, amelyek a hónap politikai mondanivalójához kapcsolódnak. Van úgy, hogy a nemzetiségi hetek alatt német, csehszlovák, jugoszláv, illetve román filmeket játszanak, nem szinkronizálva, csupán feliratozva, hogy a hazánkban élő nemzetiségiek anyanyelvükön hallhassák a dialógokat. így válhat a film igazán a közművelődés fontos eszközévé. P. P. Móricz Zsigmond ajándéka fából faragtuk a jászolt, nővérem kaucsukbabáia volt a Jézuska; igazi szénából volt megvetve az ágya. Körülötte álltak Mária. József, a három- királyok, kissé hátrébb a pásztorok, de a ló a tehén és a szamár közvetlenül a jászol mögött, mert nekik nagy feladat jutott ezen az estén’: ők fújták a meleget, hogy a kis újszülött meg ne fagyjon. Bizony, ma már nehéz volna meghatározni, hogy e hajdani játékban mennyi volt az áhitat s mennyi a józanul mérlegelő pénzkeresési szándék. de gondolom, hogy a kettő ez esetben jól kiegészítette egymást. Hiszen a Szőlőköz apró. házainak szegény lakói nagyon örültek jelenlétünknek, s még olvan ház is akadt, ahonnan átmentek a szomszédokért, hogy a nagyobb közönség előtt még át- ütőbb legyen a produkció, ami az alábbiak szerint zajlott le. Kálmán, a subás öreg megállt a bejárat előtt, s botjával — amelyre régi pénzeket szögeltünk — elkezdett dörömbölni az ajtón. A bot zörgött, de muzsikált is egyszerre, s a két angyal, aki a i betlehemet vitte, a Mennyből az angyalt énekelte. Ha az ajtó vagy az ablak meg• • - 1 A • Somogyi Néplap E lőször csak a tárgyak gyűltek körénk... A puha, finom anyagból készült pongyola, melyet Kisanya minden karácsonykor ott talált a földíszített fa alatt; a gyönyörű sárközi parasztruha, Lili ajándéka ... Nem tudom mikor tűnt el az arc, a huncutul mosolygó, amint félrehúzódva szemlélte az ajándékozottak örömét, az ő szerény, szép ajándékát,.. Móricz Lilivel, Móricz Zsigmond legkisebb leányával beszélgetek a régi karácsonyokról, pontosabban az ünnepekről, meghitt pillanatok csendjében rejtőző emlékekről. — Apunak különleges érzéke volt az ajándékozáshoz — kezdi az emlékezést. — Nagyon szeretett másoknak örömet szerezni, alkalmanként hatalmas méretű csomagokkal lepett meg mindannyiunkat, azt azonban soha nem láttuk, mikor csempészte be a lakásba ezeket a csomagokat. Gondosan vásárolt, soha nem kellett az ajándékait visszavinni, cserélni... A fát mindig közösen díszítettük, mi, a család, abban nem vett részt. Amikor elkészültünk, félrevonultunk, ő pedig valóságos kirakódó vásárt rendezett a fa alatt. Mikór végzett a csomagok elrendezésével, csengetett és kiosont a szobából .. Még felnőtt korunkban is egy kisgyermek ámuló izgalmával jött velünk vissza a karácsonyfához; Sikoltoztunk, táncoltunk, 6 csak állt és figyelt bennünket. — Szerette-e az ünnepeket? — Ügy fogalmaznék inkább, nem zavarták őt az ünnepek. Ha gondolatban valami gyötörte, egy regényen, vagy bármilyen íráson töprengett, néhány órára abbahagyta a munkát, de ezután ugyanúgy dolgozott karácsony éjjelén is, amint más hétköznapokon; lógott szájában a cigaretta, földre hullott hamu és papírhalom körülötte... Az ő igazi ünnepei, úgy hiszem, azok az órák voltak, amikor befejezte egy-egy munkáját; ha valamiről rigy érezte, hogy sikerült. — Milyen ember volt Móricz Zsigmond? — Nagymama egyszer azt kérdezte tőle: »Hol szorul benned a vadság?« Az írásaiból sistergő indulatot, akik jól ismerték, nem értették; akik nem ismerték, túlértékelték. Hányszor Trallottam visszaemlékezni embereket arról, hogy milyen jót mulattak Móricz Zsígmonddal... A valóságban nem ivott, nem dohányzott (ez utóbbit csak munka közben, akkor azonban nagyon sokat), és soha nem káromkodott. Hogy az Űri muri írója egyetlen pohár bor mellett »mulatta« át az éjszakákat, ezt el sem hitték volna... Valójában, másként nem figyelhette, nem is írhatta volna meg olyan jól a különböző jellemeket, ám a közvetlen környzete úgy látta, hogy jókedvű, szeme csillog, előtte félig töltött pohár... Mjt is hihettek volna mást, minthogy duhaj ember? Inni, igazán a pezsgőt szerette, de abból sem sokat... — Jellemző szokása, szenvedélye? — Mindig éjjel olvasott. Amikor lefeküdt, kőibe vette magát könyvekkel, kirakta őket mint bástyaiokokat... Nagyon szerette a tehetséges embereket. Kapott egyszer egy kéziratot. Kockás papírra, kézzel írott, tehetséget sejtető írás volt. Válaszolt a feladónak; kérte, keresse föl a szerkesztőségben, újabb írásokat is kért. És mert hosszú időn át nem kapott feleletet, fölkerekedett, és személyesen elutazott hozzá. Amint utólag megtudtuk: a tehetséges kézirat szerzőjének nem volt annyi pénze, hogy felutazzon Pestre, Móricz Zsigmondhoz. Ezt megírni pedig szégyellte... — Jól gazdálkodunk-c Móricz Zsigmond hagyatékával? — Köszönöm, hogy megkérdezte. Ebben az évben lenne 95 esztendős. A nyáron, születésnapján, Leányfalun kis ünnepséget rendeztek. Sok szép emlékező mondatot hallottam, mégis ugyanolyan hiányérzet támadt bennem, mint minden alkalommal, ha róla esik szó. Hogy mi az, amit hiányolok? Az őszinte szavakat arról, személy szerint ki mit köszönhet Móricz Zsigmondnak? Egy szép jelzőt. Egy igazi mondatot... Akik a csodálatosan szép »olcsó« könyveket vásárolják, vajon tudják-e, hogy egész Új könyvek Demokratikus kihívás A Kossuth Könykiadó két újdonsága érdemel különös figyelmet. Az egyik Georges Marchais, kiállításában is ízléses kc^yve, a Demokratikus kihívás. A friss sodrású kötet a szocializmus franciaországi megvalósításának feltételeit és lehetőségeit, a szocializmusba való átmenet problémáit vizsgálja. Fontos társadalmi-politikai kérdéssel foglalkozik az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének gondozásában napvilágot látott tanulmánykötet, A középrétegek helye a társadalomban. Szerzője, Bőhm Antal a társadalmi struktúra marxi modelljében vizsgálja a középrétegek helyét, szerepét, a marxizmus és a kispolgári ideológiák ütközését, a szocializmusban jelentkező kispolgári megnyilvánulásokat. Az Akadémiai Kiadó új könyvei közt szerepel a Bokros Birman Dezső önéletrajzát, levelezését, műveit mintegy száz reprodukció kíséretében bemutató kötet. Megjelent a Műszaki lexikon harmadik kötete, amely N- től Z-ig adja a legfontosabb technikai műszaki kifejezések deffinicióját. Ezzel teljessé vált a Polinszky Károly főszerkesztő irányításával megalkotott, régi hiányt pótló Műszaki Lexikon. A Nyelvészeti tanulmányok sorában látott napvilágot Hajdú Mihály: Magyar becéző-' nevek című tanulmányköte-' te; ez az 1770—tői 1970-ig terjedő két évszázad nyelvi gyakorlata tükrében vizsgálja a minden elképzelést felülmúlóan gazdag magyar; becézőneveket. A szájhagyományozás törvényszerűségei-' fői rendezett — néhány évvel ezelőtt — nagyszabású nemzetközi tudományos tanácsko-' zást az Akadémia néprajzi kutatócsoportja; az ott elhangzott előadásokat most könyv alakban is megjelentették. Az érdekes anyagot Voight Vilmos rendezte sajtó alá. A Magyar Helikon új kőnys vei között találjuk a Nikolaj Csemisevszkij esztétikai tanulmányait tartalmazó müvet, melynek címe: A művészet esztétikai viszonya a va-’ lósághoz. Szép, új kiadásban látott napvilágot az Ének Igor hadárói című híres hősköltemény. Csehov műveinek könyvművészeti szépségű kiadásában jelent meg az 1888 —1891 közt írt elbeszélések és kisregények kötete, Aludni szeretnék címmel. Kiadták Novalis Válogatott verseit; ennek címe Himnuszok az éjszakához. életében arról álmodott: hogyan lehetne megvalósítani, hogy nemes irodalom váltsa fel a ponyvát? Szövetkezetekről, tanult parasztokról álmodott ... Vágyaival, küzdelmeivel itt él ma is, közöttünk... ezért nem érzem méltónak hozzá a klasszikusoknak kijáró, ódon tiszteletet. Igaz, írói hagyatékát megőrzik a könyvek. Én az ember emlékéért aggódom. Az emberért, aki nem ismerte a rosszindulatot, aki bizalmával megajándékozott minden ismeretlent,, aki egy hír hallatára kész volt akármilyen fáradtan vonatra szállni és elutazni az ország másik végére '... — Emlékszem egy karácsonyra. Már beteg volt, súlyos anyagi gondokkal küzdött. Este, a csengőszó után, amikor bementünk a szobába, a fa alatt egy kis zsák földi- mogyorót találtunk. Nem volt pénze, és mégis olyan ajándékkal tudott meglepni, amelynek mindannyian örültünk, amelyből mindannyiunknak jut... Móricz Zsigmond arca, amely az időben lassan távolodik, nem mosolyog. Csendesen figyel, félrehajtott fejjel. Bennünket, embereket. Örülünk-e ennek az ajándéknak? L. I.
