Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

Somogyi Néplap m FÓRUM A Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár kapos­vári telepének dolgozói kér­dezik: Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani arról, hogy üzemünk elszakad a Mosonmagyaróvári Mező­gazdasági Gépgyártól. Ezzel kapcsolatban senki nem tud a dolgozóknak érdemleges választ adni. Állítólag 1975. január 1-töl már néni hozá- juk tartozunk. Mi igaz eb­ből? BÖHM JÓZSEF: a kér­désre nem tudok pontos vá­laszt adni, mert a MEZŐGÉP kaposvári telepével kapcsolat­ban elég sok elképzelés volt. Nagyon szeretnénk, ha sem január elsején, sem később nem kerülne sor erre. Nem akarjuk, hogy az élelmiszer- ipari ágazatból, a mezőgazda- sági gépgyártástól ez az üzem eltávolodjék, és átadjuk egy másik cégnek. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy ga­ranciát kapjunk a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium illetékes vezetőitől és a gyár vezérigazgatójától arra vonatkozóan, hogy ez az üzem továbbfejlődik. A vita ezen van köztük. Ha a mező- gazdasági gépgyártásban ez a telep nem tud továbbfejlődni, akkor kerülhet sor arra, hogy egy másik cégnek adják át. Ennek azonban — megítélé­sem szerint — ngm 1975. ja­nuár elseje az időpontja. Ki­jelenthetem, hogy az átadás a dolgozókat nem érinti hát­rányosan, hiszen a szakmun­kásokra és a segédmunkások­ra — azt hiszem, jelentős át­képzés nélkül — továbbra is szükség lesz. Mindenekelőtt a város és az ott dolgozók ér­dekeit képviseljük akkor, amikor szorgalmazzuk, hogy a telep a jelenlegi keretein belül fejlődjék tovább. Bencze József, Kaposvár, Petőfi utca 62.1 Kaposváron és vonzáskör­zetében megél-e egy modern színház, van-e közönsége? Anyagiakban is fenn tud-c maradni, vagy nagyobb tá­mogatásra van szüksége? BÍRÓ GYULA: Arra a kér­désre, hogy megél-e egy mo­dem színház Kaposváron, ha­tározott igennel válaszolok. A színház eddigi működése is ezt igazolja. Színházunk te­hetséges színészeket vonz Ka­posvárra, és lelassult a kívá­natosnál nagyobb mozgás is. Az előadásokon tehetséges színészek sorát láthatjuk, aki­ket már megszeretett a kö­zönség. Az országos lapokban megjelenő kritika is elisme­réssel emlékezik meg a ka­posvári színház jó produk­cióiról. A közönség mind jobban felismeri a színház törekvé­seit, és azonosul vele. Ebben az a legjobb, amit a színház vezetői és a színészek is érez­nek, hogy modern törekvései­vel mindenekelőtt az ifjúsá­got hódította meg a színház. A jó daraboknak valóban nagy a közönsége. Bízom ab­ban, hogy a színház idei mű­sorprogramjának megvalósu­lása öregbíteni fogja az együt­tes hírnevét. Már korábban is próbál­tunk írókkal kapcsolatba ke­rülni. Illyés Gyula is járt itt egyik darabjának színpadra állítása ügyében, de ő inkább a nagyobb, színházaknál köte­lezte el magát. Sütő András kaposvári látogatása hozzájá­rul ahhoz, hogy a Lócsiszár után újabb darabját is bemu­tassák. Egyébként színházunk nemcsak Somogyé, Kaposváré, hanem egy kicsit Zaláé is, . amennyiben a megye két vá­rosában és néhány nagyobb helységében rendszeresen föl-j lépnek a színház művészei. Az állami támogatás növe­lése nem követi pontosan az árnövekedést. Ez azt jelenti, hogy a támogatás növekedése nincs olyan mértékű, mint például a színházi kellékek árának az emelkedése. Ebből adódott, hogy átmeneti gon­dokkal küzdött a színház. Négy év tapasztalata alapján azonban elmondhatom: a szín­ház Somogy és Zala megye támogatásával boldogul, és meg tudja oldani feladatait. Varga István, Kaposvár. Arany János u. 4.: Mikorra várható a Honvéd utca rendbe hozása? DR. ORMOSY VIKTOR: A Honvéd utcában a tervek szerint 1975-ben befejeződik a lakásépítés. Még ebben az év­ben helyreállítjuk az utat és a járdát. A tervek készen vannak. Jelenleg az építkezé­sek miatt nem célszerű elkez­deni az út rendbehozását. A Magyar Nemzeti Bank dolgozói kérdezik: l A barcsi és a szigetvári vonalon szinte elviselhetet­len a közlekedés. Mikorra várható javulás? BÖHM JÓZSEF: A kapos- vár—szigetvári, valamint a kaposmérő—középrigóci vasút gazdaságtalanul üzemelő, kis forgalmú vonal. A Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 10/1968. (X. 31.) szá­mú határozatával jóváhagyott Közlekedéspolitikai Koncepció értelmében a kis forgalmú, gazdaságtalanul üzemelő vo­nalakat fokozatosan meg kell szüntetni és forgalmukat a közútra kell terelni. A forga­lomátterelésre természetesen csak a feltételek megteremté­sét követően kerülhet sor. A vizsgálat mindkét vona­lon folyamatban van. Továb­bi sorsukról a felmérést kö­vetően, 1975-ben születik dön­tés. Amennyiben a vonal fenntartása lesz indokolt, úgy korszerűsítéséről és az utazás kulturáltságát biztosító sze­relvények beállításáról gon­doskodnak az illetékesek. A forgalomátterelés esetén vi­szont a VOLÁN Vállalat kor­szerű autóbuszok beállításával biztosítja a személyforgalom lebonyolítását. Derty Klára, Kaposvár, Má­jus 1. utca 12.: Ügy tudom, a Somogyi Néplap szocialista hírközlési szerv. Miért nem tájékoztat­ják olvasóikat a VBKM- ügyről? JÁVORI BÉLA: Olvasónk jól tudja. Meggyőződésünk szerint valamennyi írásunk tükrözi szocialista, kommu­nista elkötelezettségünket. Eb­ből és az újság lényegéből fakad, hogy igyekszünk min­den eseményről részletesen tájékoztatni olvasóinkat. Kár, hogy a kérdező nem lapozta át az 1974. május 12-i Somo­gyi Néplapot. Ezen a napon ugyanis az újság 10. oldalán »Bűncselekmény-sorozat a VBKM kaposvári gyárában« címmel — nyomozati anyag alapján — kéthasábos cikkben számoltunk be a gyárban tör­tént eseményekről. Bírósági ítélet még nincs, a tárgyalás után a bűncselekmény-soro­zatra visszatérünk. A Magyar Nemzeti Bank dolgozóinak kérdése: Miért nincs elegendő hús­készítmény (szárazáru) a megyében, és mikor lesz? BÖHM JÓZSEF: A megye húskészítményekkel való ellá­tása mennyiség és választék tekintetében jobb, ftiint ko­rábban volt. Ugyanakkor gon­dot okoz, hogy a falvak ellá­tása több okból rosszabb. Magyarországon a / hús- és* húskészítmény keretgazdálko­dás körébe vont, árkiegészítés alá tartozó termék. E két kö­rülmény eleve kizárja a szük­ségletek szerinti kielégítést. Somogy megye húskészít­mény-ellátására a Belkereske­delmi Minisztérium hetenként keretet állapít meg. A megyei operatív bizottság e keretet felbontja kereskedelmi szek­torokra, és meghatározza a hús- és húskészítmények ará­nyát. Az áruszállítást a Ka­posvári Húskombinát bonyo­lítja le. Az élelmiszeripar hús- készítményből (szárazáru) 1974-ben az előző évihez vi­szonyítva 22 százalékkal töb­bet szállított a megye keres­kedelmének. Az ellátás szín­vonalát, az értékesíthető mennyiséget meghatározza ab ipari kapacitás is, amely fo­kozatosan és tervszerűen bő­vül. A Kaposvári Húskombinát a húskészítmények pótlására például üzembe helyezte a turista-felvágottat gyártó üzemrészt. Havi átlagkapaci­tása e termékekből 400—420 mázsa. A vállalatnak jelenleg nincs lehetősége e kapacitás további bővítésére. A Szegedi Szalámigyár rekonstrukciójá­nak befejezése után a kapaci­tás tovább növekszik, de nem az igényeknek megfelelő mértékben. A Kaposvári Hús­kombinát 1975 első felében a húskészítmények választéká­nak és mennyiségének bőví­tésére külön vörösárugyártó üzemet helyez üzembe. Stirlitz — civilben Beszélgetés Vjacseszlav Tyihonovval — A tavasz tizenhét pilla­natában először találkoztunk önnel, mint felderítővel... — Régóta kerestem már a filmben a szovjet felderítő szerepét, s már régóta vártam arra, hogy színészként, a ma­gam eszközeivel megformáljak egy ilyen embert, komolyan, a krimi műfaj sablonos megol­dásaitól mentesen. Három évvel ezelőtt meghív­tak A tavasz tizenhét pillana­tának forgatására. Amikor el­olvastam a forgatókönyvet, ar­ra gondoltam: ez az, amit ke­restem; a mű jelentőségét, a karakter mélységét, a lélektani összetettséget illetően. — Szokta nézni a televíziót? — Elfoglaltságomtól függő­en. Amikor tudom nézem. Nézem a híreket, a sportmű­sorokat. sőt még a gyerekadá­sokat is. mert hároméves kis­lányomat már érdekli a televí­zió, s természetesen a játék­filmeket is. — Másként hat-e önre q. film a moziban, mint a kép­ernyőn ? — Természetesen. Egy szé­lesvásznú film művészi vonat­kozásban bizonyos mértékig veszít, hatásából, ha az ember televízióban látja. Nem a kép­ernyő méretei, inkább a kol­lektív és egyéni befogadás ha­tékonysága miatt. A moziban sokan vannak, s ha az ember valamit nem értett meg, vagy egy pillanatra nem figyelt oda. a nézőtér reakciója hozzásegíti ennek a kis »fehér foltnak« a kitöltéséhez. Otthon viszont többet is »kihagy« az ember. Ez függ a hangulatától és at­tól is. hogy mennyire foglalt, elvonja-e figyelmét egy tele­fon vagy a különböző házi teendők ... A műalkotást nem lehet »elejétől végig« egyfor­ma intenzitással nézni. De ha nem volna televízió, sok min­dent egyáltalán nem látnánk, beleértve a filmeket is. — Hány szerepet játszott fil­men? — Talán húszat. Nem is olyan sok ez, ha arra gondo­lok, hogy már huszonöt éve vagyok a pályán. Nem szere­tek egyszerre több film forga­tásában részt venni. Többnyire főszerepeket kapok, ez pedig maximális erőkifejtést: nagy figyelmet igényel s nem tűri az energiám szétforgácsolását. A Háború és béke forgatása például négy évig tartott; ez idő alatt legalább négy más szerepet játszhattam volna. De akkor számomra ez az egy mindennél fontosab volt. — Szeretne-e színházban ját­szani? Stirlitz megszemélyesítője: Vjacseszlav Tyihonov. — Filmszínész vagyok. Azért is végeztem el a filmművészeti főiskolát, hogy filmszínész le­hessek. Szeretem a hivatáso­mat. De — filmszínész kollé­gáimhoz hasonlóan — gyakran irigylem színházi pályatársai­mat. Az ő munkájuknak a mi­énkkel szemben az az egyik legfőbb előnye, hogy eleven kapcsolatban vannak a néző­vel. aki az alkotás folyamatá­nak tanújává válik. Azt kér­dezte az imént, szeretnék-e színházban játszani. Kétségkí­vül! De mondtam már, hogy nem szeretek egyszerre több dologgal foglalkozni. — Milyen hatással vannak önre azok a hősök, akiket a filmvásznon alakít? Hagy­nak-e ezek a figurák Önben valamilyen maradándó nyo­mot? — Bizonyára igen. Pontos választ alighanem azok az em­berek adhatnának, akik évek óta ismernek engem, s így ér­zékelni tudják a különbséget egy-egy szerep alakítása előtt és után. Azt hiszem azonban, hogy ez kölcsönös folyamat; valamit én is hozzáadok ma­gamból az •általam-1 alakított fi­gurákhoz. valamit pedig én is kapok, magamba ötvözök be­lőlük. — Most min dolgozik? — Forgatókönyvet olvasok. Sok ajánlatot kapok, ezekből kell kiválasztanom a nekem megfelelő szerepet. Sajnos, nem találtam még ilyet. Lehet, hogy ez jó is így. Az alatt a három év alatt, míg A tavasz tizenhét pillanata sorozaton dolgoztam, annyira összenőt­tem Stirlitz—Iszajev alakjával, gondolataim és érzéseim any- nyira az ő jellemének és tevé­kenységének hatása alatt áll­nak, hogy el kell telnie még bizonyos időnek, míg eltávo­lodhatom tőle. — Hogyan viseli saját nép­szerűségét? — Hogy érti ezt? (Moso- ■ lyog.) — Hogy jóformán mindenki ismeri.. . — A foglalkozásunkkal ! együtt jár. Ha a filmszínész . akár egyetlen filmszerepet ját- 1 szott, máris megismerik az "ut­cán. Dicsőség? Népszerűség? A lényegét tekintve sem ez, sem az; egyszerűen csak fog­j laikozási ártalom. Az, hogy a ! filmszínészeket arcról is isme- ! tök, még nem jelenti azt, hogy ók különbek lennének a más foglalkozású embereknél, akik ; ugyanolyan jól végzik a ma­guk dolgát. Mi több: úgy gon- I dolom, hogy ha a filmszínész kezdi magát többre becsülni a ! többi embernél, akkor művész- I ként is. emberként is egyaránt I sokat veszít. Álla Gcgyinszkaja AP.N Ésszerű megoldások kellenek! ■ ■ üres orvosi körzetek Nagy Somogy-térkép függ dr. Csáki László, megyei fő­orvos hivatali szobájában. Raj­ta jelek, vonalak, amelyek pontosan behatárolják a me­gye körzeti, szakorvosi, üzem­orvosi területeit. A térkép év­ről évre változik — bizonyítva, hogy a megye ellátása javul. És mégis: Somogybán 16,4 or­vosi állás jut tízezer lakosra. A megyék átlaga 17, és az or­szágos — amelyet a főváros magas aránya emel — 21,6. E számok mutatják: ha csak kis százalékkal is, de alatta va­gyunk a megyék átlagának. És nem vigasztal bennünket az a tény sem, hogy például Bor­sodban az orvosi állások 30 százaléka üres... Nézzük a körzeti orvosi ál­lásokat! December elején hét volt üres. Az okok különböző­ek. Van olyan körzet, amely átmenetileg maradt orvos nél­kül, de minden feltétel meg­van ahhoz, hogy a körzeti or­vos elfoglalja a rendelőt. Ilyen például a buzsáki és az oszto- páni. A betegek ellátása is meg van oldva, mert a szom­széd körzet orvosa rendel. Ta­lán a legkisebb gondot a nagy­atádi ellátás okozza, ott ugya­nis a hiányzó egy körzeti or­vos területét a három másik ellátja. De vannak üres rende­lők és lakások — a ladi és a vízvári —, ahova bizony nem megy orvos évek óta. Kevés a körzeti orvos. Va- l jón miért? Dr. Csáki László szerint a fiatalok az egyetem elvégzése után nem szívesen mennek vidékre. Félnek a fa­lutól, nem szívesen nélkülözik a város kényelmét, kulturális lehetőségeit. És félnek az egyedülléttől — elsősorban a szakmai magukrahagyatottság- tól. A differenciált tudás meg­szerzése, a szakorvossá válás sem olyan egyszerű. Mi a megoldás? Az új ta­nácstörvény értelmében az or­vosi állások gazdái a tanácsok, gondoskodniuk kell rendelő­ről. lakásról. Ezek alapfelté­telek. Ám ha megvannak, még mindig fennáll a lehető­ség, hogy mégsem kapnak or­vost. Helyettesítéssel csökkenteni lehet a gondokon, azonban két ember munkáját teljes inten­zitással ellátni képtelenség (arról nem is beszélve, hogy egyszerre csak az egyik kör­zetben tartózkodik az orvos, íjai van akkor, ha éppen a má­sikban kell sürgős segítség?) Emellett dolgoznak a kór­házakban úgynevezett EFI (egészségügyi telad akik es in­tézkedések rövidítés.') orvosok, akik kirendelhetők helyettes­nek. A végleges megoldás azonban — úgy tűnik — az lesz, amit éppen dr. Csáki László javasolt a minisztéri­umnak, és hamarosan be is vezetnek. A szakvizsga meg­szerzésének feltétele, hogy a fiatal orvos hat hónap gyakor­lati munkát végezzen körzet­ben és rendelőintézetben. Há­rom hónapig abban a körzet­ben kell dolgoznia, ahol éppen szükség lesz a munkájára. Így — bár nem szerencsés dolog az állandó csere — nem ma­rad orvos nélkül egyetlen kör­zet sem. Nem teljesen megoldott a rendelőintézeti, sőt a kórházi »orvosellátottság« sem. Tizen­három kórházi és négy rende­lőintézeti állás vár betöltésre, ebből ötöt sikerül helyettesít- téssel ellátni. Hiányzik még két gyermekorvos, nyolc köz­egészségügyi és járványügyi orvos — köztük főorvos is. Az üres KÖJÁL-státusokból hár­mat sikerül helyettesítéssel el­látni. A közeljövőben kiterjesztik az üzemorvosi hálózatot, pon­tosabban változtatnak azon a rendszeren, amelynek értel­mében most »hivatalosan« minden üzemnek van orvosa. Ez azonban nem így fest a va­lóságban. Valamelyik nagyobb üzemnek van önálló orvosa, egy (vagy két) kisebb üzemet vagy gyárat pedig mellette másodállásban ellát. Ez a két, esetleg három óra azonban (bármilyen lelkiismeretes is az orvos) receptíráson kívül nem alkalmas, másra. Kaposváron hat főfoglalkozású orvos látja el ezt a feladatot. Számukat növelni nehéz, mert egy-egy üzembe csak akkor kerülhet­nek, ha a munkahely megfele­lő nagyságú, és elegendő mun­kást foglalkoztat. Régóta hú­zódik például egy terv megva­lósítása. Eszerint a két somo­gyi építőipari vállalat — a ta­nácsi és az állam — közösen alkalmazhatna üzemorvost. Egyetlen akadálya van: nem tudnak lakást biztosítani... ! Az előbbiek alapján vi­lágossá válik, hogy valami megoldást találni kell, hiszen nem arra van szükség, hogy »papíron« mindenütt legyen üzemorvos, hanem a gyakor­latban is. Tabon úgy oldják meg a gondot, hogy a körzeti orvosok területét, illetve ren­delési óraszámát csökkentik. Két területet három orvos lát el, így lehetőség nyílik a tabi üzemekben az üzemorvosi fel­adat ellátására is. Ha beválik, a megyében másutt is alkal­mazzák majd. Mert az egyik legnagyobb feladat, hogy a munkások egészségvédelmének kiterjesz­tését mutató jelölések sűrűb­ben gazdagítsák Somogy tér­képét. Simon Márta L lista p0Sic*f.c*i da Pénteken feladott és a kő- J vetkező hét csütörtökjén rcn- j dezendő eseményre szólító j meghívót kellett volna kéz­hez kapnom a minap. A Kó­rusok Országos Tanácsának megyei bizottsága fontos té­mában hívta össze tagjait — ! értesültem róla egy nem min­dennapi hajsza után. Heisz Károly, a KÖT A titkára el­mondta. hogy a pénteken fel­adott meghívók iránti ••kö­zömbösség« e hét elején tűnt föl neki. A címzettek közül — akikkel véletlenül szemé­lyesen is találkozott — ked­dig senki sem kapta meg a küldeményt. Ezután sorra kérdezte a bizottság tagjait. Senki sem akadt, akinek a le­vélszekrényébe eljutott volna a meghívó!... Súlyos kétség­gel a postához fordult: mi lehet a sorsuk a megyei bíró­ság előtti postaládába dobott leveleknek? Udvariasan kész­séggel segítettek a feladónak a nyomaveszett levelek elő- kerítésében. Az út természe­tesen a kritikus postaládához vezetett: Egy kattanás... és a meghívók úgy hullottak ki postaládából, mint ősszel a fákat borzoló szél nyomán a sárguló levelek. És nemcsak a meghívók, hanem az egyéb küldemények is. Történetünk a levelek meg- kerültével azonban még nem ért véget. A posta ajánlata a következő: a KÓTA-titkár ja­vítsa ki a dátumot a meghí­vókon, s adja föl úgy a leve­leket még egyszer, mintha semmi sem történt volna . .. A posta udvariasságához nem férhet kétség. Egy dolog azonban bosszant. Hogy ilyen eset előfordulhat. H. B Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents