Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
A gazdálkodás fontos eszköz az életszínvonal emelésében Vannak sokak által Irigyelt. | A legutóbbi pártértekezlet óta | a vezetőivel, mely közvetle- j Magyarországért harcoltunk Az utolsó csata Budapesten pályák, izgalmasnak, érdekesnek tartott munkakörök. Olyanok, melyek látványos, érzékelhető szellemi vagy anyagi értékek létrehozásában játszanak szerepet, vagy például szórakozási igények kielégítését szolgálják. A pályaválasztás előtt álló gyerekek gondolatai is ilyenek körül mozognak. Azt azonban kevesen mondják — bár végül is töb- } ben szegődnek e munkára —. hogy pénzügyi szakemberek- j ként képzelik el jövőjüket. Ez j a szakma ugyanis a laikus szemével nézve. száraznak unalmasnak, fantáziátlannak I tűnik, hiszen szigorú jogsza- j bályok tartják meglehetősen szűk mederben a folyamatokat. — Igaz ez? Van-e benne | mégis alkotói lehetőség? — | Ezzel kezdtük a beszélgetést Műdig Istvánnal, a megyei ta- i nács vb pénzügyi osztályának | vezetőjével. — Igen, van benne szépség, és kell hozzá alkotói fantázia is. Ha kívülről nem is látszik így, de nagyon színes, változatos munka a tanácsi gazdálkodás. És azt sem mondanám, hogy szűk a lehetőségünk. Ellenkezőleg. Miután az utóbbi években elsősorban közgazdasági szabályozók érvényesülnek, ezek pedig eléggé összetetttek é.s bonyolultak, a jó gazdálkodáshoz a helyi - körülmények, , lehetőségek gondos feltárására és figyelembevételére van szükség. Ataposaff ismernünk kell a megye tájegységeinek, telepü- 'éseinek nemcsak a jelenét, hanem a jövőjét is. fejlődésének irányát, ütemét, a lakosság létszámának, ellátási igényeinek alakulását. Széles körű tájékozottságra van tehát szükségünk,' és már maga ez a követelmény is igep érdekessé teszi a munkát. Továbbá testületi döntéseket készítünk elő, segítünk a különböző törekvések, érdekek összehangolásában, ami nagy fele- ősséggel jár. Azután itt van a költségvetési gazdálkodás: i lakosságtól, intézményektől, különböző szervektől várható bevételek megtervezése. Külön izgalom: megvalósui-e, hevesen ítéltük-e meg a különböző tényezőket? Persze, mindez nem dolog és nem is csupán valamely intézmények, lakóterületek fenntartását célozza. A költségvetési gazdálkodás ugyanis fontos eszköz a lakosság oktatási, egészségügyi és »gvéb igényeinek mind magasabb szintű kielégítésében, égső soron az életszínvonal emelésében. Szóval, sem egysíkúnak, sem unalmasnak nem mondható ez a tevékenység. — Hadd kérdezzem meg: gyermekkorában milyen pályára készült? — Parasztcsaládból származom, a hat elemi után a magamfajta falusi gyereknek 'egföljebb a közeli város polgári iskolája következhetett. Innen a kaposvári kereskedelmibe — ma közgazdasági szakközépiskola — iratkoztam be, de mindvégig a mezőgazdasági pálya állt előttem, hiszen nyaranként otthon dolgoztam apám mellett. Nem vettek föl az agrártudományi egyetemre, hanem a közgazdaságira, ennek is az ipar szakára. Gyakorlatomat az i Orionban töltöttem. Maradhattam volna ott, de erősebbnek bizon3rult a szűkebb haza vonzása. Friss diplomával a megyei tanácson kaptam állást 1956-ban, először az ipari osztályon. Innen csakhamar a tervosztályra kerültem, ahol a tanácsi vállalatok gazdálkodásával foglalkoztam. 1963-ban neveztek ki a pénzügyi osztály vezetőjének. Szóval, nem ide készültem, de hamar megszerettem ezt a területet. — Jelenleg fontos választott tisztséget visel: tagja a megyei tanács végrehajtó bizottságának. Mikor kezdődött közéleti tevékenysége? — Mindjárt megalakulásakor tagja letten! a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak. Itt dolgoztam tanács-, illetve vb- taggá választásomig, 1971-ig. részt veszek a megyei párt- j nül hozzánk tartozik, bizottság gazdaságpolitikai bi- | Az év lezárása mindig fon- | zottságának munkájában. 1 tos mozzanata munkánknak. | Tanácstagként egyébként a pusztakovácsi és a niklai tanácsok körzetét képviselem. Elég elmaradott területek ezek. Legtöbb célom, hogy segítsem megkeresni a helyi szervek — a tanács, a tsz, az áfész — összefogásában rejlő lehetőségeket, és ötletekkel, tanácsokkal támogassam a települések fejlesztését. Ügy érzem, ebben a néhány évben mozdult is előre valamit a körzet. Gyak- ran keresnek föl természetesen egyedi ügyekben is hivatalomban, vagy a helyszínen tartott fogadóóráimon, — Tapasztalatom szerint a vb-ülések gyakori hozzászólója. — Igen. A témák többsége ugyanis valamilyen formában pénzügyi vonatkozású is. így nemcsak ügyelnem kell arra, hogy minden, ami a testület elé kerül szabályozott legyen, hanem a helyszínen felmerült kérdésekben is állást kell foglalnom, a megoldások módjára javaslatot tennem. — Milyen fontos feladatok foglalkoztatják most, az év végén? — Sok minden. Először is a következő év költségvetésének meghatározása, végrehajtási intézkedéseinek megfogalmazása, erről a testületi döntés előkészítése. Persze, ez a munka már korábban megkezdődött. Rengeteg tárgyalás van mögöttünk főhatóságunk képviselőivel, az alsóbb szintű tanácsokkal. Legutóbb pedig annak a nyolcvan intézménynek Mo6t örömmel állapítottuk j meg, hogy javult a gazdálkodás, kevesebb a pénzmaradvány. Fizetési egyensúlyunk jó, de az eddiginél feszesebb, ésszerűbb gazdálkodásra és szigorúbb takarékosságra van szükség. — Mit szeretne beosztásában és testületi megbízatásában memlösitani a következő néhány évben? — Minden lehető eszközzel elérni, hogy a megye gyorsabban közeledjen az országos ellátási szinthez. Ehhez hatékonyabb tervezésre, végrehajtásra és annak szigorúbb ellenőrzésére van szükség, illetve arra, hogy tovább erősödjék információs rendszerünk. Egy kicsit magánügynek tekintem, de egyáltalán nem az: kidolgozni a tanácsokhoz tartozó intézmények elhelyezkedésének, szakirányításának, felügyeletének, gazdálkodásának módját. Jelenlegi fenntartásuk ugyanis meglehetősen rendezetlen. — Nemrég a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Szakmai vagy közéleti munkássága elismerését látja-e elsősorban e megtiszteltetésben? — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az átadáskor azt hangsúlyozta, hogy sokéves pénzügyi irányító munkámért adja át a kitüntetést. Én azonban úgy érzem, hogy ebben benne van az egész apparátus, az osztály megbecsülése, és testületi munkásságom elismeré- rése is. P. L. »Zenélnek-« a Katyusák Budapest utcáin. Budán február 12-re virradó éjszaka zajlott le az utolsó csata. Teljesen véletlen, hogy részvevői között mi is ott voltunk. Előző nap két pihenőnapot kapott egységünk, hogy rendbe tegyük a felszerelést. A Fillér utcában állomásoztunk, és nekiláttunk a munkának. 'A gépészek javították az autókat, ellenőrizték a sorozatvetőket. Koskin őrmester a raktárból felvételezte és kiosztotta a téli ruházatot. amire addig nem jutott idő. A harcosok fürödtek, rendbe tették a holmijukat, levelet írtak, azt tettek, amit a katonák szabad idejükben ban, elsősorban a fronton a Ifjú kommuni Frissek még az érzések, az emlékek. Közelinek tűnnek azok a pillanatok, amelyekről Büki János, a Balatonboglári Állami Gazdaság pártbizottságának a titkára így beszél: »Következetesen törekedtünk arra, hogy a munkában helyt- valami öncélú álló fizikai dolgozókkal, elsősorban fiatalokkal erősítsük sorainkat. így lett kommunista ez év tavaszán Morell Lászióné, s most októberben Mónus József.« Alig van túl a húsz esztendőn. — Két dolog miatt is emlékezetes marad számomra ez az év. Áprilisban kötöttünk házasságot, férjem ugyancsak a gazdaságban dolgozik. Néhány hét múlva a pártszervezet kommunistái úgy határoztak, hogy közéjük fogadnak. Egyik ajánlóm a KISZ volt. Évekkel ezelőtt Püspökladányból került a Balaton mellé pálásig, egészen az alkalmas vesszők kiválogatásáig — ez a feladatom, meg a társaimé is. Itt ismertem és szerettem meg ezt a munkát, korábban nem dolgoztam gyümölcstermesztésben. Érdeklődő munkáján kívül más kérdésekkel is szívesen foglalkozó asszony. A KISZ munkájában is részt vett, szívesen tanult, képezte magát politikailag; ezért került mind közelebb a kommunistákhoz, míg azután a felvételére is sor került. Társaival is készségesen foglalkozott, ezért választották meg nemrég a Kállai Éva brigád élére. — Rendkívüli taggyűlésen tanácskoztunk a Központi Bizottság december 5-i határoza- Morell Lászlóné. tárói. A brigádnak is nagyon sok lesz a tennivalója jövőre. Borkombinát. Itt dolgozik központifűtés-szerelőként Mónus József. hogy közel legyen szülei sző- lőskislaki otthonához. A községben nyomban a hozzá hasonló korú fiatalok összefogását tartotta a legfontosabbnak, a kezdeményezésére .pezsgőbbé vált a község ifjúsági élete. Nemcsak KISZ-titkárként, hanem a járási KISZ-bizottság tagjaként is sok feladatot vállalt magára. Most pártmegbí- tásként a borkombinát ifjúsági szervezetének munkáját se, gíti, s tagja a KlSZ-vezetőségnekem is nek is. — Nemcsak ez a feladatom. Ha egy csapot vagy valami mást kell megjavítani, ahhoz is érteni kell. Ez az év emlékezetes marad. Éppen húsz éves vagyok, megtiszteltetésnek tartom, hogy a kommunisták közé kerülhettem. Egyik ajánlóm a KISZ volt, a másik pedig Böröcz Sándor, akivel együtt vagyunk a tmk | szoktak. Este két géppuskával megerősített őrséget állítottunk, majd egy tágas villában gyűltünk össze, udvarán két Ka- tyusa állt. A másik két sorozatvető a szomszéd ház udvarán volt. A tágas hall egyik sarkában, ahol a híradósok tanyáztak, katonák gyűltek össze és vitatkoztak. Galimz- jan Kaszimov éles hangját többször is hallottam, láttam, hogy Vologya Anyiszimov élénk kézmozdulatokkal magyaráz. Galimzjan forrófejű, keleti karakteréhez illően végül legyintett, vállára dobta köpenyét és kiment az utcára. — Mi történt? — kérdeztem Viktor Duskint. — Semmi különös. Galimzjan és Vologya összeszólalkozott az ifjúság nevelésén. — Micsodán? — Hát az apák és a gyermekek problémáján — magyarázta Viktor. — Galimzjan azt mondta, hogy a háború után ez a probléma megszűnik. Egyszerűen nem lesz. Az emberek annyi mindent átéltek a háború alatt, hogy a fiatalok is, az öregek is meg akarnak pihenni. Meg nem is lesz rá idő, hiszen mindent feldúlt, szétrombolt a háború, és építeni kell majd. — És Vologyának mi a véleménye? — Azt bizonygatta, hogy ez a probléma mindig él, és minden újabb nemzedéknél felye- tődik. Vologya azt mondta, hogy az ősi egyiptomiak is szidták a fiatalokat, amiért semmirekelők, és biztosan elpusztítják a világot. Furcsa volt hallani ezt a katonáktól. Hiszen még mind abban a korban voltunk, melyet a fiatalok kategóriájába sorolnak. Koskin őrmester, aki a 40-es éveket taposta, öreg embernek tűnt a szemünkben. Igaz, nem feledkeztünk el arról, hogy a háborúfiatalok szellemileg különösen gyorsan érnek. Egy háborús évet össze se lehet hasonlítani egy békés esztendővel. , A vitának azonban akkor nem jutottunk a végére. Meg se lepődtünk, amikor valahol lövések csattantak, és Galimzjan Kaszimov berobbant a házba: » A németek! Megint jönnek!« Ez volt Budapesten az utolsó csatározás. Á fasiszták, akik érezték, hogy közel a vég, azon az éjszakán még egy elkeseredett kísérlettel megpróbáltak kitörni a bekerítés gyűrűjéből. Az egyik csoport a mi ütegünk irányába támadott. Golyószóróink és géppisztolyaink heves tüze fogadta őket. Nehéz bármit is mondani erről az összecsapásról: nem volt szükség parancsokra,. mindenki tette a dolgát. A harc szinte egész éjszaka tartott, hol csitult egy kicsit, hol meg újult erővel tombolt. Egy hitlerista csoportnak sikerült valahogy kijutnia Budáról, de hadseregünk egységei hamar leszámoltak velük. Ezekben az ütközetekben egyébként vállvetve harcoltak a szovjet hadsereggel a Budai önkéntes Ezred magyar katonái. Bátran, jó katonaként küzdöttek, hogy segítsék a város felszabadítását. Azután elcsendesedett minden. Hosszú harcok után a város néma volt, mintha még nem hinné, hogy vége van. Katonáinkkal felmentünk a Gellérthegyre, és először láttuk meg az egész Budapestet. A szépséges város romokban hevert. A Duna fölött szár- nyaszegett madárnak látszottak a fasiszták által fölrobbantott hidak roncsai. Ügy tűnt, nincs erő, amely fölélesztené a várost. De ez csak a látszat volt. Az emberek kijöttek a pincékből, a szovjet katonák is segítettek megindítani az életet, a gyárakat, élelmiszert adtak. (Folytajuk.) — Ügy érzem, azzal, hogy a kommunisták közé kerültem, nagyobb lett a felelősségem is. s_ nagy | Nem csupán az ifjúsági szervezet segítségére gondolok, hanem szakmai feladatom ellátó- | sara is. A nil munkánktól nagyon sok függ, hogy a berendezések. fölszerelések mindenkor üzembiztos állapotban legyenek. Tanultam ugyan a víz*, gázszerelést is, de az nem volt elegendő, hogy levizsgázhassak. Jövőre tanfolyamra jelentkezem, megszerzem a szükséges szakmai képesítést. o Somogyi Néplap Mónus József. Morell Lászlóné. Elvégezte a gazdaság szakiskoláját, s most gyümölcs-, illetve szőlőtermelő szakmunkás a Lengyeltóti kerületben. — Az anyatelepen dolgozom. Tizenöt sor vadszőlő gondozása, kezdve a telepítéstől, a kaKilián György í Szocialista | Fiatal kommunisták. Most [ Brigádjában. fmfg. csak .f pártt™ va>ó fe‘vé- 1 ... ,, . , , , tel ünnepélyes pillanatairól, az I Monus Józsefre ts az erdek- idősebb, tapasztaltabb kommunisták részéről megnyilvánult bizalom kiváltotta érzésekről, tervekről tudnak szólni. Szavaik azonban jelzik: látják, tudják feladataikat. lődés jellemző, mint fiataljaink többségére. Már ipari tanuló korában is aktívan dolgozott az ifjúsági szervezetben, majd a szakmunkásvizsga letétele után a Balatonboglári Állami Gazdaságban vállalat munkát, Felhívás! Az Építészeti emlékek Somogybán 1000—1900 című .könyv — több mint félszáz építésztörténeti objektum fényképével, alaprajzaival illusztrálva — bemutatja Somogy megye gazdag építészeti emlékeit. Egységár: 120 Ft. ti;» V Szalai László Megrendelhető: >z Építésügyi Tájékoztatási Központ vaposvári Információs Irodájánál 7400 Kaposvár, Berzsenyi u. 3. (369462)
