Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

\ Somogyi Néplap FÓRUM Magyarországért harcoltunk A verebi tragédia Tamás István, Nagyatád. Bajcsy-Zs. u. 17.: Lassan befejeződik a csoko- | nyavisontai fürdő víkendtele- ! pénck építése. A szezonban ; több száz ember tartózkodik a > fürdő környékén — víz nél- 1 kül. Az étkezési lehetőség is ; esak a fiirclőtelepen belül van biztosítva. Kérdezem: mikor lesz víz a víkendtelepen, és mikor építik föl a tervezett | bazársort? BÖHM JÓZSEF: A fürdő- ! telep vízellátása 1975-ben meg- 1 oldódik. A kiviteli tervkészítés I a községi tanács vb megbízása j alapján folyik, a kapacitást a | Somogy megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnál biztosítót- j ták. A telep vízvezeték-háló- | zata a községi törpe vízműhöz j kapcsolódva várhatóan 1975 első felében megépül. Az étkezési és egyéb szolgál­tatási lehetőséget biztosító ba­zársor megvalósítása — anyagi fedezet hiányában — csak az V. ötéves terv első éveiben (1976—77) várható. A cukorgyár szocialistabri- gad-vezetői kérdezik: Miért tűrik el a város ve­zetői. hogy a tervező és a ki­vitelező vállalatok nem tart­ják be az átadási határidő­ket? DEÁK FERENC: Azért tűr­jük el, mert ma és még egy ideig kénytelenek leszünk el­tűrni ezt az állapotot. Az okok közül néhányat felsorolok. Az egyik az elégtelen építőipari kapacitás a megyében, a vá­rosban. A másik az, hogy jól- . lehet, örülünk annak, hogy sok létesítményt építünk, előkészí­tési gondjaink vannak'. A vá- , rosi tanács , szakapparátusa j nem volt és nincs is felké- szülve arra, hogy időben, jól előkészítse ezeket a beruházá­sokat. A harmadik ok: beru- |. házas: rendszerünk szabályo- j zói és, jog rendszere annyira, zi-j láltak és szövevényesek, hogy lehetőséget adnak a különböző beruházásban részt vevők kj- l fogásaira,, határidő-csúsztatá- | saira. A megyei és a városi vezető j testületekben — különösen az [ elmúlt időszakban — sokat foglalkoztak ezzel a problémá­val. A mi véleményünk az, hogy mindenekelőtt a saját házunk táján kell rendet te­remteni. Tehát a városi beru­házó szerveknek javítaniuk kell az: előkészítő munkát. Ja­vítani kell minden intézmény előkészítő és lebonyolító mun­kájának a színvonalát. Az épí­tőipari vállalatnál pedig nö­velni kell a kapacitást, na­gyobb fegyelmet, .belső szerve­zettséget kell megkövetelni. Ezzel együtt intézkedtünk egy [ ' sor korszerű technológia be­vezetésére is. Ezenkívül a - to- | vábbiakban minden felelőtlen ígérgetés esetében alkalmaz­zuk az erkölcsi, szükség sze­rint az anyagi felelősségre vo­nást is. A Somogyi Néplap hasáb­jain értesülhettek az olvasók, hogy a Kinizsi lakótelep ügyében a helyszínre hívtuk az illetékeseket. Azóta már át­adták a lakótelepet. Egy sor objektív körülmény is közre­játszik a határidők csúszásá­ban, de mi ebbe nem nyug­szunk bele. Mindenekelőtt sa­ját munkánkat, az előkészítő munkát, a beruházó szerveze­tek jobb együttműködését kí­vánjuk szorgalmazni. A Magyar Nemzeti Bank dolgozói kérdezik: Nem lehetne-e kulturáltab­bá tenni olyan étkeztető he­lyeket, mint a Kapos bisztró? Elviselhetetlen a levegő, nagy a tömeg, s a tisztasággal sem dicsekedhetnek. DR. ORMOSY VIKTOR: A város vezető testületéi rend­szeresen foglalkoznak a köz- étkeztetés helyzetével. Kapos­váron a kollégiumokat és egyéb gyermekintézményeket figyelembe véve, mintegy 18 ezrén veszik igénybe ezt a szolgáltatást. A városi tanács végrehajtó bizottsága az V. öt­éves terv időszakában egy új önkiszolgáló étteremmel sze­retné bővíteni a közétkeztetés lehetőségeit. Emellett az ille­tékes tanácsi szerv már ko­rábban felhívta az üzemelte­tőket, így a vendéglátó válla­latot is. hogy tegyenek többet a választék bővítéséért, a mi­nőség javításáért, a tisztaság­ért és a kulturált étkezési kö­rülmények biztosításáért. A Magyar Nemzeti Bank dolgozóinak kérdése: Mikor vezetik be a gázt azokba az utcákba, amelyeket gázvezetékes utcák határol­nak? (Például: Temesvár, Kassa, Streit Miklós utca.) DR. ORMOSY VIKTOR: A gázvezetéket elsősorban a lakó­telepek ellátására célszerű to­vább építeni. így a közelmúlt­ban a Kinizsi lakótelepen át­adott 212 OTP-lakást gáz szol­gálja ki. Egyébként 1975-ben tervezzük a Temesvár utca és a Kassa utca bekapcsolását is. Bencze József, Kaposvár, Pe­tőfi u. 62.: Kaposváron nagyon jó, ér­demes, rangos színház van. Hogyan érzi magát a színi- kritikus — mint például a Rákóczi-darabnál —, ha egy előadásnál közömbös a közön­ség? Véleményét befolyásol­ja-e a közönség magatartása, vagy csak a saját véleményét írja meg? | TRÖSZT TIBOR: A közön­ség reagálása nagyon is i foglalkoztatja a kritikust, te- | hát feltétlenül befolyásolja I ítéletalkotását. Lehet, hogy a ; szakmában/ a kollégák köré­ben eltérő a vélemény, de én sokat adok rá, hiszen nemcsak a színházat, és nem elsősorban a színházat,' hanem a közöm j séget, a nézőt szeretnénk kép- | viselni. Nem tudom, hogy ez I az állapot mennyire érződött i a Rákóczi. kritikájából. A kö­zönség nem válaszolt eiisme- i réssel a vontatott darabra, jól- ; lehet ez a vontatottság az et- ; nikuis építkezésből, .de az elő­adás hibáiból is fakadt. Dr. Balogh Ágnes, Kaposvár, Dimitrov u. 19.: Ismerem a megye egészség- ügyi és szociális ágazatának V. ötéves tervkoncepcióját. Ebből kitűnik, hogy a kórhá­zak gép- és műszerhiánya 65 millió forint; a meglévő állo­mány 30 százaléka elavult. Az V. ötéves terv időszakára 25— 30 millió forintot terveztek műszerbeszerzésre. Kérdésem: a már ma szükséges 65 millió forintból hiányzó 30—35 mil­lió forint biztosítható-e és mi­kor? BÖHM JÓZSEF: Az orvosi műszerellátás, az egészségügyi intézmfciyek technikai szín­vonala az elmúlt években ro­hamosan. fejlődött. Az eszköz- , állomány biztosítása nagyon j pénzigényes, nem is beszélve j a tőkés országokból beszerez- ! hető műszerek és gépek érté­kéről. Az elmúlt tervidőszakban is arra törekedtünk, hogy lehe­tőségeinkhez mérten kielégít­sük a jogos igényeket. A IV. ötéves terv időszakában 20 millió forintot és mintegy 70 ezer dollárt fordítottunk a mű­ködő intézetek műszerellátott­ságának javítására. Ezenkívül lehetőség van arra, hogy a fel­újítási clap terhére is korsze­rűsítsék a műszereket és gé­peket, illetve minőségi cserét hajtsanak végre. A IV. ötéves terv folyamán intézeteink mintegy 15 millió forintot for­dítottak e célra. Az V. ötéves terv időszaka alatt kiemelten kezeljük a mű­ködő egészségügyi intézmé­nyek technikai színvonalának, gép- és műszerállományának fejlesztését. A várható pénz­ügyi lehetőségek szerint 30 millió forintot kívánunk fordí­tani e feladat megoldására. Ugyancsak lehetőség lesz a műszerek pótlására a felújítási alap terhére. Az elmaradást í azonban egy terűt dőszak alatt i nem tudjuk behozni. Ennél na- | gyobb támogatás más szekto- i rok fejlesztésének a rovására I menne. Vereb határában. Újra összehozott a sors | Nyeverovval, méghozzá egy lövészárokban. A hitleristák | támadó lendülete már a vé- ; gén tartott, kifulladtak. Sok j páncélost és katonát vesztet- : tek, de ezt nem voltak haj­landók fölmérni, s a tehetet­lenség egyre csak hajtotta | őket előre, tűzbe küldvén utolsó tartalékaikat is. Egy újabb német támadás j visszaverése után Nyeverov magához intett, dohánnyal ki- j nált. Elkérte az egyik katona kulacsát, nagyot húzott belő­le, majd átnyújtotta. Nem sze­retem a tiszta szeszt, megráz­kódom tőle, mér a lélégzetem is elállt. A főhadnagy meg se rezzent. Nekidőlt a lövészárok falának, és mélyen leszívta a mahorka füstjét. A gyorsan járó téli nap nyugovóban volt. Hide^, nedves szél fújt, s ami­kor irányát változtatva vé­gigfutott a lövészárkon, cson­tig hatolt. Kellemetlen dider- | gés futott végig az emberen. 1 A lövészárok szélén, ahová a i sárga agyagot kilapátoltuk, a | felszíni homokszemeket ka- I varta a szél. A harcmezőn lassan eloszlott a füst, és lát­tuk a robbanások szaggatta földet, amelyen kiégett német páncélosok feketéllettek és fa­siszták hullái hevertek. Szótlanul szívtuk a cigaret- i tát. Harc közben a légnyo- ! mástól eldugult a fülem, csak lassan tért vissza a hallásom, j Egyre tisztábban kivettem a sebesültek jajszavát. Az egész- j ségügyiek és a katonák baj- ! társaikat kötözték. Amikor a ! súlyos sebesülteket hátravit- j ték, a mezőre — amelyen nem­rég még dúlt a harc — jóté­kony csönd borult. Nyeverov elérzékenyülve mosolygott, majd megszólalt: — A háború előtt az isko­lában arra tanítottam a gye­rekeket, hogy az ember alko­tó lény. Arra született, hogy átalakítsa a földet, új városo­kat építsen, okos, hasznos gé­peket készítsen, hogy boldog legyen. Emlékszel, hogyan mondta Gorkij : az ember épp­úgy boldogságra született, Komédia a gyermekszínpádon mint ■ a madár a repülésre. És mi van most? Patakokban öm­lik a vér a földön. Az embe­rek, ahelyett, hogy segítenék, ölik egymást, szétrombolnak mindent, amit maga az ember teremtett — gonddal, ügyes kézzel. — Mikor lesz már bölcsebb az emberiség? — folytatta kis szünet után. — Hát soha­sem tanulja meg élvezni az egyszerű életet, amely nyu­galmat és derűt ad? A csendet, csendünket saj­nos újra megtörték. — Jönnek!... Már megint támadnak! — hallatszott a lö­vészárkokból. Egy kicsit kiemelkedve lát­tuk a dombok mögül előkúszó páncélosokat és mögöttük a gyalogságot. Észrevettük, hogy már csak néhány tank indult el, és gyérebb a gyalogság is. Parancsszavak hagzottak, ágyúk tüzeltek, megszólaltak a Katyusák. Közelharcra nem került sor. Az ellenség életben maradt katonái visszafordul­tak. Hasonló volt a helyzet a szomszédos szakaszokon is. Hátunk mögül dübörgés hal­latszott, elindultak páncélo­saink^ a visszavonuló ellenség nyomsba. Ezzel tulajdonkép­pen véget is ért a fasiszták kísérlete, hogy átvágják magu­kat a Budapesten bekerített csapataikhoz. Odamentem Nyeverovhoz el­köszönni. Szakasza az előre­nyomuló páncélosokat követ­te, mi pedig parancsot kap­tunk, hogy forduljunk vissza a budapesti ellenséges csopor­tosulás szétverésére. Nyeverov idősebb volt nálam, bár ala­csonyabb beosztásban szol­gált. Nagyra becsültem ezt az embert, és ezekben a napok­ban közel js kerültünk egy­máshoz. Megszerettem nyu­godt józanságáért. Elköszön­tünk, megbeszéltük, hogy az első adandó alkalommal fel­keressük egymást. A front azonban olyan, hogy vagy na­ponta adódik ilyen lehetőség, | vagy soha többé. Nyeverovval !,a fronton már nem találkoz- I tam. De másnap találkoztunk I fasiszta tankokkal. Néhány német páncélos mé- l gis át tudott törni. Igaz, nem ! jutottak el Budapestig, de be- ! törtek Verehre. A faluban kis létszámú szovjet egység volt, őket visszavetették. Ebben tu- ! lajdonképpen nem volt sem­mi. Az a pár német tank nem ; jelentett veszélyt a fasiszták- I ra súlyos csapásokat mérő { hadseregünknek. De a verebi 1 eseményeket sohasem felejtem el. Sokszor megírtam, elmond- I tam már a verebi tragédiát. 1 Most nem is szólok a részle­tekről. Azon a napon 39 szov­jet katona esett fogságba. ' Több súlyos sebesült volt köz- ; tűk és egy fiatal egészségügyi, ! Várja Ivolgina. Valamennyiü- I két meggyilkolták. Nem, nem lőtték agyon; odahurcolták a ; faluszéli kovácsműhelybe, és az üllőn kalapáccsal szétron­csolták a fejüket, összetörték; kezüket, lábukat, bordáikat. Miért tették? Az emberi ér-; telem ezt képtelen felfogni. A verebi fasiszta ’ bandát másnap megsemmisítették. Az egész, falu ott,, , volt, amikor ! meggyilkolt bajtársainkat kö- I zös sírba temettük. 1957-ben, j a szocialista forradalom 40. évfordulóján a faluban bala- I toni vöröskőből emlékművet i állítottak sírjuk fölé. Jés fia- j tál gesztenyefákat ültettek kö- i ré. A.z emlékművön magyarul és oroszul ez áll: »A legdrá- ; gábbat, életüket áldozták a ; magyar nép szabadságáért a fasizmus elleni harcban«, i Ahányszor csak Magyaror­szágon járok, mindig elme- ; gyek Verehre, hogy néhány i percet az emlékműnél töltsék. / Emlékszem a szélben hajlado­zó fiatal gesztenyefákra. Gyö­kerüket már mélyre eresztet­ték, erős fákká fejlődtek, ame- | lyék bátran dacolnak minden ! széllel, viharral. (Folytajuk.) tejszínhab és a fát Gyors körutat tett Kapos­váron Baranyi Ferenc költő. Az egynapos kirándulásból ar­ra is Jutott, hogy találkozzon a fiatokkal, versmondókkal, irodalomszeretőkkel.v A láto­gatásnak apropója volt: a Fo­nómunkás gyermekszínpad o Somogyi Néplap összeállítást mutatott be ver­seiből, eddig megjelent öt kö­tetének szinte keresztmetsze­tét adva. Baranyit szeretik a fiatalok: igazmondásáért, egy­szerűségéért, azért a költői és emberi hitvallásáért, amely- lyel hadat üzen a megalku­vásnak, a sznobságnak, a kis­polgári úrhatnámságnak. Sze­retik kíméletlenségéért, amely­nek tárgya — gyakran önma­ga. Öt 'kötet terméséből váloga­tott Szilágyi János rendező, amikor a gyermekszínpad — amely lassan már inkább ka­maszszínpad elnevezést igé­nyel — számára összeállította a műsort. Közéleti és szerelmi versek is helyet kaptak eb­ben. A verscímek olvasásakor némi kétség merült föl ben­nem, hogy vajon miként ad­ják vissza ezek a gyerekek a gyakran súlyos mondanivalót. Az előadás során azonban ki­derült: a kamaszgyerekek nemcsak érzik a verset, nem­csak a beszédtechnikájuk jó, hanem valóban értik is. Eb­ben természetesen szerepe van a színpad vezetőjének, aki megértette velük — de minden bizonnyal az igazsá­gok befogadására alkalmas gyermeki léleknek is. A költő így mondta — amikor megdi­csérte a gyerekek teljesítmé­nyét —: a folttalan tisztaság­nak. A műsor második részében Baranyi Ferenc vásári komé­diák mintájára megírt darab­ját mutatta be az együttes A lónak vélt menyasszony cím­mel. A darabot a szerző a bé­késcsabai színház számára ír­ta, gyerekek először itt mu­tatták be, a komédiák har- sányságával. A történet bemu­tatja, hogyan' sikerül az öreg gazdána^ több félreértés »vé­res« tisztázása után. mégis­csak férjhez adnia élemedett leányát, Fruzsinát. A költő ebben a darabban a komédiateremtés oldaláról sikerrel mutatkozik be, ugyan­úgy a szereplők is. Megmu­tatták, mennyi humor, játékos kedv, helyzetteremtő ötlet van bennük. Szeretnek játszani, és a komédiában kiélhették játékkedvüket. Jól érezték magukat Baranyi darabjában, és jól szórakozott az ifjúsági házban összegyűlt népes kö­zönség is. S. M. I Nem mintha dicsekedni akarnék, de gesztenyepüréből meg tudok enni négy-öt adag­gal is. Egymás után, tejszín­habbal. Így azután ne m csoda, hogy szerény háztartásunkban ötven százalékig gépesítettük a gesztenyepüré-készítést, újabban az anyagmozgatást. tíogy a példát még véletle­nül se kövesse senki, elmon­dom, hogyan néz ez ki a gyaf- korlatban. Az ötvenszázalékos gépesí­tés a tejszínhabra vonatkozik. Kék színű, s az NDK-ból szár­mazó habszifon szolgál e ne­mes célokra. Az ember bele­önti a palackba a tejszínt, be­csavar egy patront, aztán puff'. — ki az egész a falra! (Az óvatosabbak előre menjenek ki az udvarra, bár ott is kifut!) Persze a szervezés ilyenkor még mindig segít. Családunk operatív bizottsága a kereske- delem mellett döntött. Felvet­tük velük a kapcsolatot az egyik, azután a'másik, majd a tizedik boltban, hátha akad valahol alkatrész. Nem akár­milyen: fődarab! Kérem, nem sajnáltam volna az anyagi fe­dezetet a fogyóeszközalapból. De hiába volt minden, s tár­tuk fel a rejtett tartalékokat is, maximum gumigyűrűt ta­láltunk. Tárgyalásokba bocsátkoz­tunk a kereskedelem pult mö­gé helyezett képviselőivel, ők azonban elutasították kötbér­igényünket azzal az indokkal, hogy nekik — ott a pult mö­gött — nincsen export-import joguk. Különben is, ne fújjuk fel olyan nagyon azt a tej­színhabot, meg a fődarabot... Így most módszert kellett változtatnunk: a tejszínhabot kézi erő alkalmazásával ké­szítjük, viszont a gesztenye- masszát locsival viszem haza, így az anyagmozgatás korsze­rűsítése nem szenvedett csor­bát. Ennyire egyszerűvé tud vál­ni minden! M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents