Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-21 / 298. szám
\ Somogyi Néplap FÓRUM Magyarországért harcoltunk A verebi tragédia Tamás István, Nagyatád. Bajcsy-Zs. u. 17.: Lassan befejeződik a csoko- | nyavisontai fürdő víkendtele- ! pénck építése. A szezonban ; több száz ember tartózkodik a > fürdő környékén — víz nél- 1 kül. Az étkezési lehetőség is ; esak a fiirclőtelepen belül van biztosítva. Kérdezem: mikor lesz víz a víkendtelepen, és mikor építik föl a tervezett | bazársort? BÖHM JÓZSEF: A fürdő- ! telep vízellátása 1975-ben meg- 1 oldódik. A kiviteli tervkészítés I a községi tanács vb megbízása j alapján folyik, a kapacitást a | Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál biztosítót- j ták. A telep vízvezeték-háló- | zata a községi törpe vízműhöz j kapcsolódva várhatóan 1975 első felében megépül. Az étkezési és egyéb szolgáltatási lehetőséget biztosító bazársor megvalósítása — anyagi fedezet hiányában — csak az V. ötéves terv első éveiben (1976—77) várható. A cukorgyár szocialistabri- gad-vezetői kérdezik: Miért tűrik el a város vezetői. hogy a tervező és a kivitelező vállalatok nem tartják be az átadási határidőket? DEÁK FERENC: Azért tűrjük el, mert ma és még egy ideig kénytelenek leszünk eltűrni ezt az állapotot. Az okok közül néhányat felsorolok. Az egyik az elégtelen építőipari kapacitás a megyében, a városban. A másik az, hogy jól- . lehet, örülünk annak, hogy sok létesítményt építünk, előkészítési gondjaink vannak'. A vá- , rosi tanács , szakapparátusa j nem volt és nincs is felké- szülve arra, hogy időben, jól előkészítse ezeket a beruházásokat. A harmadik ok: beru- |. házas: rendszerünk szabályo- j zói és, jog rendszere annyira, zi-j láltak és szövevényesek, hogy lehetőséget adnak a különböző beruházásban részt vevők kj- l fogásaira,, határidő-csúsztatá- | saira. A megyei és a városi vezető j testületekben — különösen az [ elmúlt időszakban — sokat foglalkoztak ezzel a problémával. A mi véleményünk az, hogy mindenekelőtt a saját házunk táján kell rendet teremteni. Tehát a városi beruházó szerveknek javítaniuk kell az: előkészítő munkát. Javítani kell minden intézmény előkészítő és lebonyolító munkájának a színvonalát. Az építőipari vállalatnál pedig növelni kell a kapacitást, nagyobb fegyelmet, .belső szervezettséget kell megkövetelni. Ezzel együtt intézkedtünk egy [ ' sor korszerű technológia bevezetésére is. Ezenkívül a - to- | vábbiakban minden felelőtlen ígérgetés esetében alkalmazzuk az erkölcsi, szükség szerint az anyagi felelősségre vonást is. A Somogyi Néplap hasábjain értesülhettek az olvasók, hogy a Kinizsi lakótelep ügyében a helyszínre hívtuk az illetékeseket. Azóta már átadták a lakótelepet. Egy sor objektív körülmény is közrejátszik a határidők csúszásában, de mi ebbe nem nyugszunk bele. Mindenekelőtt saját munkánkat, az előkészítő munkát, a beruházó szervezetek jobb együttműködését kívánjuk szorgalmazni. A Magyar Nemzeti Bank dolgozói kérdezik: Nem lehetne-e kulturáltabbá tenni olyan étkeztető helyeket, mint a Kapos bisztró? Elviselhetetlen a levegő, nagy a tömeg, s a tisztasággal sem dicsekedhetnek. DR. ORMOSY VIKTOR: A város vezető testületéi rendszeresen foglalkoznak a köz- étkeztetés helyzetével. Kaposváron a kollégiumokat és egyéb gyermekintézményeket figyelembe véve, mintegy 18 ezrén veszik igénybe ezt a szolgáltatást. A városi tanács végrehajtó bizottsága az V. ötéves terv időszakában egy új önkiszolgáló étteremmel szeretné bővíteni a közétkeztetés lehetőségeit. Emellett az illetékes tanácsi szerv már korábban felhívta az üzemeltetőket, így a vendéglátó vállalatot is. hogy tegyenek többet a választék bővítéséért, a minőség javításáért, a tisztaságért és a kulturált étkezési körülmények biztosításáért. A Magyar Nemzeti Bank dolgozóinak kérdése: Mikor vezetik be a gázt azokba az utcákba, amelyeket gázvezetékes utcák határolnak? (Például: Temesvár, Kassa, Streit Miklós utca.) DR. ORMOSY VIKTOR: A gázvezetéket elsősorban a lakótelepek ellátására célszerű tovább építeni. így a közelmúltban a Kinizsi lakótelepen átadott 212 OTP-lakást gáz szolgálja ki. Egyébként 1975-ben tervezzük a Temesvár utca és a Kassa utca bekapcsolását is. Bencze József, Kaposvár, Petőfi u. 62.: Kaposváron nagyon jó, érdemes, rangos színház van. Hogyan érzi magát a színi- kritikus — mint például a Rákóczi-darabnál —, ha egy előadásnál közömbös a közönség? Véleményét befolyásolja-e a közönség magatartása, vagy csak a saját véleményét írja meg? | TRÖSZT TIBOR: A közönség reagálása nagyon is i foglalkoztatja a kritikust, te- | hát feltétlenül befolyásolja I ítéletalkotását. Lehet, hogy a ; szakmában/ a kollégák körében eltérő a vélemény, de én sokat adok rá, hiszen nemcsak a színházat, és nem elsősorban a színházat,' hanem a közöm j séget, a nézőt szeretnénk kép- | viselni. Nem tudom, hogy ez I az állapot mennyire érződött i a Rákóczi. kritikájából. A közönség nem válaszolt eiisme- i réssel a vontatott darabra, jól- ; lehet ez a vontatottság az et- ; nikuis építkezésből, .de az előadás hibáiból is fakadt. Dr. Balogh Ágnes, Kaposvár, Dimitrov u. 19.: Ismerem a megye egészség- ügyi és szociális ágazatának V. ötéves tervkoncepcióját. Ebből kitűnik, hogy a kórházak gép- és műszerhiánya 65 millió forint; a meglévő állomány 30 százaléka elavult. Az V. ötéves terv időszakára 25— 30 millió forintot terveztek műszerbeszerzésre. Kérdésem: a már ma szükséges 65 millió forintból hiányzó 30—35 millió forint biztosítható-e és mikor? BÖHM JÓZSEF: Az orvosi műszerellátás, az egészségügyi intézmfciyek technikai színvonala az elmúlt években rohamosan. fejlődött. Az eszköz- , állomány biztosítása nagyon j pénzigényes, nem is beszélve j a tőkés országokból beszerez- ! hető műszerek és gépek értékéről. Az elmúlt tervidőszakban is arra törekedtünk, hogy lehetőségeinkhez mérten kielégítsük a jogos igényeket. A IV. ötéves terv időszakában 20 millió forintot és mintegy 70 ezer dollárt fordítottunk a működő intézetek műszerellátottságának javítására. Ezenkívül lehetőség van arra, hogy a felújítási clap terhére is korszerűsítsék a műszereket és gépeket, illetve minőségi cserét hajtsanak végre. A IV. ötéves terv folyamán intézeteink mintegy 15 millió forintot fordítottak e célra. Az V. ötéves terv időszaka alatt kiemelten kezeljük a működő egészségügyi intézmények technikai színvonalának, gép- és műszerállományának fejlesztését. A várható pénzügyi lehetőségek szerint 30 millió forintot kívánunk fordítani e feladat megoldására. Ugyancsak lehetőség lesz a műszerek pótlására a felújítási alap terhére. Az elmaradást í azonban egy terűt dőszak alatt i nem tudjuk behozni. Ennél na- | gyobb támogatás más szekto- i rok fejlesztésének a rovására I menne. Vereb határában. Újra összehozott a sors | Nyeverovval, méghozzá egy lövészárokban. A hitleristák | támadó lendülete már a vé- ; gén tartott, kifulladtak. Sok j páncélost és katonát vesztet- : tek, de ezt nem voltak hajlandók fölmérni, s a tehetetlenség egyre csak hajtotta | őket előre, tűzbe küldvén utolsó tartalékaikat is. Egy újabb német támadás j visszaverése után Nyeverov magához intett, dohánnyal ki- j nált. Elkérte az egyik katona kulacsát, nagyot húzott belőle, majd átnyújtotta. Nem szeretem a tiszta szeszt, megrázkódom tőle, mér a lélégzetem is elállt. A főhadnagy meg se rezzent. Nekidőlt a lövészárok falának, és mélyen leszívta a mahorka füstjét. A gyorsan járó téli nap nyugovóban volt. Hide^, nedves szél fújt, s amikor irányát változtatva végigfutott a lövészárkon, csontig hatolt. Kellemetlen dider- | gés futott végig az emberen. 1 A lövészárok szélén, ahová a i sárga agyagot kilapátoltuk, a | felszíni homokszemeket ka- I varta a szél. A harcmezőn lassan eloszlott a füst, és láttuk a robbanások szaggatta földet, amelyen kiégett német páncélosok feketéllettek és fasiszták hullái hevertek. Szótlanul szívtuk a cigaret- i tát. Harc közben a légnyo- ! mástól eldugult a fülem, csak lassan tért vissza a hallásom, j Egyre tisztábban kivettem a sebesültek jajszavát. Az egész- j ségügyiek és a katonák baj- ! társaikat kötözték. Amikor a ! súlyos sebesülteket hátravit- j ték, a mezőre — amelyen nemrég még dúlt a harc — jótékony csönd borult. Nyeverov elérzékenyülve mosolygott, majd megszólalt: — A háború előtt az iskolában arra tanítottam a gyerekeket, hogy az ember alkotó lény. Arra született, hogy átalakítsa a földet, új városokat építsen, okos, hasznos gépeket készítsen, hogy boldog legyen. Emlékszel, hogyan mondta Gorkij : az ember éppúgy boldogságra született, Komédia a gyermekszínpádon mint ■ a madár a repülésre. És mi van most? Patakokban ömlik a vér a földön. Az emberek, ahelyett, hogy segítenék, ölik egymást, szétrombolnak mindent, amit maga az ember teremtett — gonddal, ügyes kézzel. — Mikor lesz már bölcsebb az emberiség? — folytatta kis szünet után. — Hát sohasem tanulja meg élvezni az egyszerű életet, amely nyugalmat és derűt ad? A csendet, csendünket sajnos újra megtörték. — Jönnek!... Már megint támadnak! — hallatszott a lövészárkokból. Egy kicsit kiemelkedve láttuk a dombok mögül előkúszó páncélosokat és mögöttük a gyalogságot. Észrevettük, hogy már csak néhány tank indult el, és gyérebb a gyalogság is. Parancsszavak hagzottak, ágyúk tüzeltek, megszólaltak a Katyusák. Közelharcra nem került sor. Az ellenség életben maradt katonái visszafordultak. Hasonló volt a helyzet a szomszédos szakaszokon is. Hátunk mögül dübörgés hallatszott, elindultak páncélosaink^ a visszavonuló ellenség nyomsba. Ezzel tulajdonképpen véget is ért a fasiszták kísérlete, hogy átvágják magukat a Budapesten bekerített csapataikhoz. Odamentem Nyeverovhoz elköszönni. Szakasza az előrenyomuló páncélosokat követte, mi pedig parancsot kaptunk, hogy forduljunk vissza a budapesti ellenséges csoportosulás szétverésére. Nyeverov idősebb volt nálam, bár alacsonyabb beosztásban szolgált. Nagyra becsültem ezt az embert, és ezekben a napokban közel js kerültünk egymáshoz. Megszerettem nyugodt józanságáért. Elköszöntünk, megbeszéltük, hogy az első adandó alkalommal felkeressük egymást. A front azonban olyan, hogy vagy naponta adódik ilyen lehetőség, | vagy soha többé. Nyeverovval !,a fronton már nem találkoz- I tam. De másnap találkoztunk I fasiszta tankokkal. Néhány német páncélos mé- l gis át tudott törni. Igaz, nem ! jutottak el Budapestig, de be- ! törtek Verehre. A faluban kis létszámú szovjet egység volt, őket visszavetették. Ebben tu- ! lajdonképpen nem volt semmi. Az a pár német tank nem ; jelentett veszélyt a fasiszták- I ra súlyos csapásokat mérő { hadseregünknek. De a verebi 1 eseményeket sohasem felejtem el. Sokszor megírtam, elmond- I tam már a verebi tragédiát. 1 Most nem is szólok a részletekről. Azon a napon 39 szovjet katona esett fogságba. ' Több súlyos sebesült volt köz- ; tűk és egy fiatal egészségügyi, ! Várja Ivolgina. Valamennyiü- I két meggyilkolták. Nem, nem lőtték agyon; odahurcolták a ; faluszéli kovácsműhelybe, és az üllőn kalapáccsal szétroncsolták a fejüket, összetörték; kezüket, lábukat, bordáikat. Miért tették? Az emberi ér-; telem ezt képtelen felfogni. A verebi fasiszta ’ bandát másnap megsemmisítették. Az egész, falu ott,, , volt, amikor ! meggyilkolt bajtársainkat kö- I zös sírba temettük. 1957-ben, j a szocialista forradalom 40. évfordulóján a faluban bala- I toni vöröskőből emlékművet i állítottak sírjuk fölé. Jés fia- j tál gesztenyefákat ültettek kö- i ré. A.z emlékművön magyarul és oroszul ez áll: »A legdrá- ; gábbat, életüket áldozták a ; magyar nép szabadságáért a fasizmus elleni harcban«, i Ahányszor csak Magyarországon járok, mindig elme- ; gyek Verehre, hogy néhány i percet az emlékműnél töltsék. / Emlékszem a szélben hajladozó fiatal gesztenyefákra. Gyökerüket már mélyre eresztették, erős fákká fejlődtek, ame- | lyék bátran dacolnak minden ! széllel, viharral. (Folytajuk.) tejszínhab és a fát Gyors körutat tett Kaposváron Baranyi Ferenc költő. Az egynapos kirándulásból arra is Jutott, hogy találkozzon a fiatokkal, versmondókkal, irodalomszeretőkkel.v A látogatásnak apropója volt: a Fonómunkás gyermekszínpad o Somogyi Néplap összeállítást mutatott be verseiből, eddig megjelent öt kötetének szinte keresztmetszetét adva. Baranyit szeretik a fiatalok: igazmondásáért, egyszerűségéért, azért a költői és emberi hitvallásáért, amely- lyel hadat üzen a megalkuvásnak, a sznobságnak, a kispolgári úrhatnámságnak. Szeretik kíméletlenségéért, amelynek tárgya — gyakran önmaga. Öt 'kötet terméséből válogatott Szilágyi János rendező, amikor a gyermekszínpad — amely lassan már inkább kamaszszínpad elnevezést igényel — számára összeállította a műsort. Közéleti és szerelmi versek is helyet kaptak ebben. A verscímek olvasásakor némi kétség merült föl bennem, hogy vajon miként adják vissza ezek a gyerekek a gyakran súlyos mondanivalót. Az előadás során azonban kiderült: a kamaszgyerekek nemcsak érzik a verset, nemcsak a beszédtechnikájuk jó, hanem valóban értik is. Ebben természetesen szerepe van a színpad vezetőjének, aki megértette velük — de minden bizonnyal az igazságok befogadására alkalmas gyermeki léleknek is. A költő így mondta — amikor megdicsérte a gyerekek teljesítményét —: a folttalan tisztaságnak. A műsor második részében Baranyi Ferenc vásári komédiák mintájára megírt darabját mutatta be az együttes A lónak vélt menyasszony címmel. A darabot a szerző a békéscsabai színház számára írta, gyerekek először itt mutatták be, a komédiák har- sányságával. A történet bemutatja, hogyan' sikerül az öreg gazdána^ több félreértés »véres« tisztázása után. mégiscsak férjhez adnia élemedett leányát, Fruzsinát. A költő ebben a darabban a komédiateremtés oldaláról sikerrel mutatkozik be, ugyanúgy a szereplők is. Megmutatták, mennyi humor, játékos kedv, helyzetteremtő ötlet van bennük. Szeretnek játszani, és a komédiában kiélhették játékkedvüket. Jól érezték magukat Baranyi darabjában, és jól szórakozott az ifjúsági házban összegyűlt népes közönség is. S. M. I Nem mintha dicsekedni akarnék, de gesztenyepüréből meg tudok enni négy-öt adaggal is. Egymás után, tejszínhabbal. Így azután ne m csoda, hogy szerény háztartásunkban ötven százalékig gépesítettük a gesztenyepüré-készítést, újabban az anyagmozgatást. tíogy a példát még véletlenül se kövesse senki, elmondom, hogyan néz ez ki a gyaf- korlatban. Az ötvenszázalékos gépesítés a tejszínhabra vonatkozik. Kék színű, s az NDK-ból származó habszifon szolgál e nemes célokra. Az ember beleönti a palackba a tejszínt, becsavar egy patront, aztán puff'. — ki az egész a falra! (Az óvatosabbak előre menjenek ki az udvarra, bár ott is kifut!) Persze a szervezés ilyenkor még mindig segít. Családunk operatív bizottsága a kereske- delem mellett döntött. Felvettük velük a kapcsolatot az egyik, azután a'másik, majd a tizedik boltban, hátha akad valahol alkatrész. Nem akármilyen: fődarab! Kérem, nem sajnáltam volna az anyagi fedezetet a fogyóeszközalapból. De hiába volt minden, s tártuk fel a rejtett tartalékokat is, maximum gumigyűrűt találtunk. Tárgyalásokba bocsátkoztunk a kereskedelem pult mögé helyezett képviselőivel, ők azonban elutasították kötbérigényünket azzal az indokkal, hogy nekik — ott a pult mögött — nincsen export-import joguk. Különben is, ne fújjuk fel olyan nagyon azt a tejszínhabot, meg a fődarabot... Így most módszert kellett változtatnunk: a tejszínhabot kézi erő alkalmazásával készítjük, viszont a gesztenye- masszát locsival viszem haza, így az anyagmozgatás korszerűsítése nem szenvedett csorbát. Ennyire egyszerűvé tud válni minden! M. A.
