Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

/ Felszólalásokkal folytatódott az előkészítő találkozó (Folytatás az 1. oldalról) mutatott rá, — egységesek ab­ban, hogy Európában a poli­tikai enyhülést ki kell egészí­teni és alá kell támasztani a katonai enyhüléssel. A konfe­renciának e kérdésben erélye­sen hallatnia kell a szavát. Világosan ki kell fejteni, hogy a kommunisták milyennek képzelik el Európában a nem­zetközi kapcsolatok jövőjét. A kölcsönösen előnyös együttműködés kérdéseiről szólva Ponomarjov rámuta­tott: a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés ki- szélesítése — a kialakuló bé­kés nemzetközi kapcsolatok anyagi alátámasztáisának meg­bízható módszere. Ebben az értelemben túllépi a tisztán gazdasági és tudományos-mű­szaki kapcsolatok kereteit. Ugyanakkor, mi, kommunis­ták, egyetlen pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy e kapcsolatok fejlődését éles ideológiai harc kíséri. És olyan területeken, mint a kul­turális értékek kölcsönös cse­réje, az Információ stb., az ide­ológiai harc elengedhetetlen alkotó elein. A konferenciának — a mi véleményünk szerint — nyíltan és világosan fel kell lépnie az antikommunista ide­ológia ellen, fel kell tárnia a a kárt, és azokat a veszélyeket, amelyeket az antikommuniz- mus okoz a népeknek. Az anti- kommunizmus és a szovjetel- lenesség — a háború és az agresszió, a reakció és a fasiz­mus erőinek eszmei-politikai bázisa. Az antikommunizmus a gondolkodás igazi szabadsá­gának ellensége volt és az is marad. Ez az alapja a diszkri­minációs gyakorlatnak és meg torlásoknak nemcsak a kom­munistákkal szemben, hanem valójában mindenkivel szem­ben, aki fellép a kizsákmányo­lás, a nemzeti elnyomás, a mo­nopoltőke uralma ellen, a de­mokráciáért és a társadalmi haladásért. Az antikommunizmus ellent mond minden ország nemzeti érdekeinek. Ezért mi elenged­hetetlenül szükségesnek tart­juk a következetes és elvi har­cot mindazok ellen, akik Euró­pában és annak határain túl az antikommunizmus és szov- jetellenesség zászlaja alatt gyengíteni próbálják a szocia­lizmus nemzetközi pozícióit. Mint Ponomarjov rámuta­tott, e tanácskozás sok részt­vevője felvetette: a jövendő konferencia fő dokumentumá­nak magvát annak az együt­tes, konkrét akcióprogramnak kell képeznie, amely a jelen­legi európai helyzet kollektív elemzésén alapszik. Magától értetődik, hogy a kontinensen az igazságos, demokratikus bé­ke meg hon oso dósának egyik legfontosabb feltétele a külön­böző társadalmi és politikai erők háborúellenes európai koalíciójának kialakítása. Ugyanakkor a konferenciának meg kell neveznie az enyhülés ellenségeit, mindazokat, akik fékezni próbálják az enyhü­lést, folytatják, sőt,, fokozzák a fegyverkezési hajszát. Valamennyien nyugtalan­sággal állapítjuk meg a jobb­oldali és időnként nyílt neo­fasiszta veszélyt a kontinens egyes országaiban. A kommu­nisták világos, egyértelmű ál­lásfoglalása a kérdésben, a szolidaritásra való felhívás e veszéllyel szemben, és a szo­lidaritás reális ' megnyilvánu­lása azokkal az erőkkel, ame­lyek szembeszegülnek a fasiz­mussal és a neofasizmussal — elengedhetetlen1 eleme a bé­kéért és a társadalmi haladás­ért vívott harcnak is. Az SZKP a szocialista álla­mokban tevékenykedő testvér­pártok, abból indulnak ki, hogy a béke megszilárdítása megkönnyíti és meggyorsítja a fejlett szocialista társadalom felépítésének befejezésére ki­dolgozott hosszúlejáratú társa­dalmi, gazdasági terveik reali­zálását, és a kommunizmus felé való haladást. Ez pedig az új, feloldhatatlan osztályéi4 lentétektől mentes társadalom humanista elveinek teljesebb megnyilvánulását szolgálja. Ennek a társadalomnak a cél­ja: megszabadítani az emberi­séget a háborúktól, mind tel­jesebben biztosítani a dolgozó tömegek növekvő anyagi és kulturális szükségleteit. A szo­cialista országok ma ebben látják legfőbb hozzájárulásu­kat a világméretű társadalmi haladás ügyéhez — mondotta. Ponomarjov a továbbiakban rámutatott, hogy az európai kommunista pártok különböző társadalmi-gazdasági és politi­kai feltételek közepette tevé­kenykednek. különböző konk­rét feladatokat oldanak meg. A forradalmi tevékenység fel­tételeinek növekvő sokfélesége különösen felelősségteljes fel­adattá teszi a proletár inter­nacionalizmus eszméinek a kommunista világmozgalom­Budapesten pénteken a test­véri együttműködés és kölcsö­nös megértés légkörében foly­tatta munkáját az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának előkészítő találkozója. A pénteki ülésen felszólaltak: Edward Babiuch, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, Reuben Falber, Nagy-Britannia Kom­munista Pártja, Alekszandar Grlicskov, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége, Rene Vrbany, a Luxemburgi Kom­munista Párt, Ermenegildo Gaspéroni, a San Marino-i Kommunista Párt, Ahmet Say­ban való további védelmét, terjesztését1 és szilárdítását. Őlavi Poikolainen, a Finn Kommunista Párt képviselője javasolta, hogy az előkészítő találkozó határozza meg a konferencia elé terjesztendő fő dokumentum tartalmát. WiíH Gerns, a Német Kom­munista Párt képviselője üd­vözölte a varsói konzultáción született megállapodásokat. Rámutatott, hogy ennek nyo­mán ellenfeleink is, kénytele­nek megállapítani: a kommu­nista mozgalom egységének és Osszeforrottságának tendenciá­ja erősödik. Giancarlo Pajtita, az Olasz Kommunista Párt képviselője kijelentette; a kommunista pártok nem választhattak vol­na megfelelőbb pillanatot az európai konferencia előkészí­tésére. Jelenleg fontos kérdé­sek merülnek föl Európa népéi előtt, a kommunista pártokra pedig az a nagy feladat vár. hogy előmozdítsák az összes munkás- és demokratikus erők szélesebb körű együttműködé­sét. Jean Blum, a Belga Kom­munista Párt képviselője fel­szólalásában hangsúlyozta', hogy az európai haladás, biz­tonság és együttműködés meg­szervezése. a társadalmi hala­dás biztosításával — a válság­ban levő kapitalizmussal szem' ben — oiyan feladat, amely a munkás- és demokratikus erők soha nem látott mérvű egysé­gét követeli meg. Paul Markowski, a Német Szocialista Egységpórt képvi­selője elmondta: az NSZEP számára megtisztelő kötele­zettséget jelent, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fő­városa lesz az európai kommu­nista és munkáspártok nagy jelentőségű konferenciájának színhelye. Georgos Christodulides, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) képviselője hangoztatta: pártja teljesen egyetért a varsói előkészítő konzultáción kidolgozott irányelvekkel. dan, a Török Kommunista Párt, Konsztantin Tellalov, a Bolgár Kommunista Párt, 1b Norlund, a Dán Kommunista Párt, Vasil Bilak, Csehszlová­kia Kommunista Pártja, Jakob Lechleiter, a Svájci Munka­párt, Manuel Azcarate, a Spa­nyol Kommunista Párt, Carlos Aboim Ingles, a Portugál Kommunista Párt, Martin Knutsen, a Norvég Kommu­nista Párt, Stefan Andrei, a Román Kommunista Párt, Hugh Moore, Írország Kom­munista Pártja képviseletében. A tanácskozás szombaton folytatódik. (MTI) Hivatalos közlemény Folytatódott az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját előkészítő budapesti találkozó Munkatársunk ielenti a Parlamentből Képviselőnk - felszólalás előtt Tegnap felszólalásaikban ugyancsak szerteágazó témák­kal foglalkoztak a képviselők s egy sem akadt közöttük, aki ne érintette volna valamiképp a takarékosságot. Mohácsy Barna somogyi képviselő, a kéthelyi Egyesült Aranykalász Termelőszövetkezet elnök-he- helyettese minden szóra fi­gyelt: hátha valaki elmondja előtte mindazt, amit ő is akart. Mohácsy Barna a téli ülés­szak utolsó hozzászóló képvi­selője volt, s ez azzal az előnnyel járt, hogy értékelhet­te a korábban elmondottakat. Felszólalása előtt, az ülés szünetében kérdeztem tőle, ki­vel nem ért egyet? — Az én felszólalásomnak két témája van, az egyik a cukorrépa-termesztés, a másik a hévizek hasznosítása. A cu­korrépáról beszélt Balogh László Békés megyei képvise- 'őtársam, s azt szorgalmazta, agy már most zárt rendszer­ben termesszük a cukorrépát. Véleményem szerint ez egye­lőre ábránd, megvalósítására hosszú esztendőkre lesz szük­ség. — Ha nem ez, akkor mi más a teendő? A Központi Bizottság hatá­rozata megfogalmazta a célt: a cukorrépa vetésterületét 98 ezer hektárról 12Ö ezer hek­tárra kell növelni. Az ered­ményhez gépekre és jó vető­magra lenne szükség. — Az egyik képviselő di­csérte a cukorrépa-termesztés­hez használatos gépeket. — Én nem vagyok annyira oda értük. Még mindig nem alakult ki a betakarítás tech­nológiája és néhány kivételtől eltekintve a gépek sem jók. A tapasztalatokból kiindulva a termelőszövetkezetben kézzel szedtük ki mind a 166 hektár cukorrépát. Leginkább olyan gépre lenne szükség, ame­lyik nem hagyja kárba vesz­ni a leveles répafejet. Hektá­ronként 200 mázsa takar­mányt lehetne így megmente­ni. Ez is takarékosság lenne, nem is kis összegű. — Felszólalásába beleszől- te, hogy új cukorrépamag kel­lene. — Mégpedig egymagvú, en­nek az az előnye, hogy sz*­ménként lehet vetni, és a ter­mesztők megszabadulnak a rendkívül fáradságos egyelés- től. Az idén importáltunk is ebből a magból, jövőre azon­ban többre lenne szükség. — Mi a megítélése, Somogy hogyan kapcsolódhatna be ha­tékonyabban a cukorrépa-ter­mesztésébe? — Nem termelési tapaszta­latokat nélkülöző új gazdasá­gokra számítunk, hanem azok­ra, amelyek eddig is foglal­koztak cukorrépával. Rendkí­vül fontos, hogy a hozzánk hasonlóan kedvező helyzetű megyék kitegyenek magukért. Ezt várja tőlünk az ország — ahogy azt több képviselőtár­sam, így Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára is hangsúlyozta. — Hogyan készült a felszó­lalásra? — Másfél héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy szót kérek. Témámhoz anyagot gyűjtöttem a termelőszövetkezetben, a cu­korgyárban, a tanácson, a saj­tóból, szóval ahonnan lehetett. — Milyen eredményre szá­mit ? Ünnepélyesen a tanítóképző új / gondoskodásának a tanulni vágyó ifjúság iránti megbecsü­lésének újabb bizonyítéka — mondotta többek között. Dr. Garamvölgyi Károly ez­után arról beszélt: népünk, szocialista társadalmunk jog­gal elvárja, hogy a leendő pe­dagógusok minden erejükkel, tehetségükkel tanuljanak, s mindent megtegyenek azért, hogy szilárd marxista világné­zetű, jól és sokoldalúan kép­zett, müveit, áldozatkész peda­gógusokká váljanak a tanító­képzőben töltött évek alatt. — Ünnepre készülünk: mun­kával, tettekkel, köszöntjük fölszabadulásunk 30. évfordu­lóját — mondotta a továbbiak­ban a miniszterhelyettes és részletesen szólt beszédében az igényességről, a tanulásról, az önképzésről, a személyiségfor­málásról, a közösségi magatar­tásról. Dr. Garamvölgyi Károly avatóbeszéde után Bene Judit végzős hallgató, a kollégium titkára mondott köszönetét — társai nevében — a szép intéz­ményért. A nyáron az építőkkel együtt dolgoztak a kaposvári tanító­képző diákjai, hogy tanévkez­déskor beköltözhessenek új otthonukba, a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcai kollégiumba. Ezt négy hónapja birtokukba vették már a hallgatók, közben is dolgoztak még a Somogy me­gyei Állami Építőipari Vállalat brigádjai. A napokban végre elvitték az utolsó állványokat is. A megváltozott utcakép las­san megszokottá válik. A ta­nítóképző intézet leányhallga­tói pedig máris otthonosan be­rendezkedtek. A kollégium hétköznapjai sorába egy ünne­pet iktattak: a Kaffka Margit­ról elnevezett intézmény ava­tását, amelyet tegnap délután tartottak a tanítóképző intézet épületében. — Szabad időnk javát a kol­légiumban töltjük. Szeretnénk, ha ez az idő a legnemesebb értelemben a személyiség ki­bontakozásának a lehetőségét jelentené. Reméljük, ottho­nunk a kultúra lakóhelye lesz; módot ad önművelésre, önkép­zésre. Szeptember 16. óta már az új épületben élünk. A klub­élet, az erősídő politika* moz­galmi élet, a szerveződő művé­szeti csoportok már a jövőt ígérik. Az avatóünnepságen Gyula­vári Tamás, a SÁÉV igazigató- • ja — megköszönve a hallgatók önkéntes nyári munkáját — a kollégium lakóinak a vállalat nevében színes televíziót adott át. majd a tanítóképző irodal­mi színpada és a Cantus Pan- nonicus kórus rövid műsort adott. Ezután a vendégek megte­kintették a kollégiumot. Horányi Barna . lek birtokában készülhetnek fel hivatásukra. Ez az új kol­légium szocialista államunk A zsibongó zsúfolásig meg­telt. Az avatóünnepségen meg­jelent Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és Kocsis László, a megyei tanács elnök­helyettese is. Avatóbeszédet dr. Garam­völgyi Károly oktatási minisz­terhelyettes mondott. — A már első látásra is im­pozáns épület, amelynek ava­tására összejöttünk, a Dunán­túl sok-sok községéből, városá­ból összesereglett ifjú tanító- jelöltek új és szép otthona. If­jú lakói felelősséggel válasz­tották élethivatásul a tanítói pályát; itt majd jobb föltéte­— Jók a tapasztalataim, a két évvel ezelőtti beszédem sem hangzott el hiába. Azt re­mélem, ha szerényen is, de hozzájárulhatok a meggyőző munka sikeréhez. Jelenleg a világpiacon legkevesebb más­fél dollár egy kiló cukor ára, természetesen nekünk sem ad­ják olcsóbban. Tekintélyes be­hozatalra szorulunk, s köny- nyen kimondható, mennyit költ népgazdaságunk az im­portcukorra, amelyet belföl­dön változatlan áron hoznak forgalomba. — Felszólalásának másik té­mája. a hévízfeltárás és -hasz­nosítás már meglehetősen is­mert. — S változatlanul meglehe­tősen kevés történik az érde­kében. Éppen ezért nekem is az az elgondolásom, hogy a termálkutak gondja ne a ter­melőegységeket nyomja, ha­nem a fejlesztéseket célcso­portosnak, vagy kimondottan állami beruházásnak tekint­sék. Két nehéz napja volt az or­szággyűlésnek, a képviselők határozottan elmondták a vé­leményüket. Remélhetően meglesz az eredménye. Pintér Dezső , Ünnepség Balatonbogláron Jubileum a dunántúli talajjavítóknál Ötvenen aranygyűrűt kaptak A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat történe­tében jelentős eseményre ke­rült sor tegnap délután Bala- tonbogiáron, a Vikár Béla Mű­velődési Házban: több százan ünnepelték itt a vállalat fenn­állásának 25. évfordulóját. Császár József igazgató meg­nyitójában utalt a rendezvény mottójaként a meghívóra írt mondatra, mely szerint ez az elmúlt negyedszázad a DTTV- nél a mezőgazdaság szolgála­tában telt el. Az ünnepi beszédet dr. Ko­vács Imre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési és müszakfejlesztési főosztályának vezetője tartotta. A talajjavítást és talajvédel­met úgy említette mint a nép­gazdaság egészének fejlődésébe illeszkedő fontos tennivalót, hi­szen ez a munka a talaj termő- I képességének megóvását, kö­vetkezésképpen a mezőgazda- sági termelést segíti. A talajja­vító vállalatok azok a szerve­zetek, amelyek technikailag ké­pesek e feladat megoldására, s az utóbbi években gyakran vál­lalt elismerésre méltó, úttörő szerepet a Balatonbogláron székelő, de több dunántúli me­gyében, sőt a Duna—Tisza kö­zén is dolgozó Dunántúli Ta­lajjavító és Talajvédelmi Vál­lalat. A jövőre vonatkozó fel­adatok közül kiemelte: növek-l szik a jelentősége az ültetvény- : telepítéseket megelőző, az eze­ket előkészítő munkáknak, és azt, hogy meghatározó szerepe van a meliorációs tevékeny­ségek elvégzésének a kedve­zőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetekben. Bogó László, a megyei párt- bizottság titkára felszólalásá­ban elmondta: a dunántúli ta­lajjavítóknak a munkája kife­jezésre jut a somogyi termelő- szövetkezetek növekvő eredmé­nyeiben. A vállalat lépést tar­tott a feladatokkal, vezetői és dolgozói összefogással elérték, hogy eredményeik növekedje­nek. Odafigyeltek a tudomá­nyos kutatómunka sikereire, alkalmazták az új eljárásokat; mindig készségesen segített a vállalat a megye termelőszö­vetkezeteiben adódó problé­mák megoldásánál. Dr. Gojdár László, a MEDOSZ munkatársa egyebek között a kongresszusi munka versenyek sikerét hangsúlyozta: a felaján­lásoknak, a szocialista brigá­doknak, a törzsgárdának nagy része van abban, hogy a vál­lalat november 25-ig teljesítet­te idei termelési tervét. Dr. Ab- rahám Árpád, az OMMI igaz­gató-helyettese a talajvizsgá­latok fontosságáról szólt. Az ünnepségen dr. Kovács Imre hat dolgozónak a Mező- gazdaság kiváló dolgozója mi­niszteri kitüntetést, négynek miniszteri dicséretet adott át. Császár Józseftől huszonötén a Vállalat kiváló dolgozója ki­tüntetést vették át, ötvenen pe­dig — akik több. mint tizen­nyolc éve dolgoznak a vállalat­nál — a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetéstől arany emlékgyűrűt kaptak. A jubile­umi rendezvény a helybeli ál­talános iskolások műsorával ért véget. H. F. Somogyi Néplap >

Next

/
Thumbnails
Contents