Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

Népgazdasági tervezés — társadalmi tervezés írta: dr. Hetényi István, az Országos Tervhivatal államtitkára A népgazdasági tervezés rendszere és alapvető voná­sai a több mint negyedszáza­dos tervgazdálkodásunk során a fejlődésnek olyan színvo­nalát érte el, hogy ezt 1972- ben a népgazdasági tervezés­ről szóló törvényben lehetett rögzíteni. A tervezés termé­szetesen továbbra is élő, a társadalommal, gazdasággal és állammal együtt fejlődik. Csak akkor felelhet meg a vele szemben támasztott kö­vetelményeknek, ha tükrözi a társadalomban végbemenő változást. E fejlődés egyik je­le, hogy fokozott hangsúlyt kap a népgazdasági tervezés folyamatában a gazdaságfej­lesztés társadalmi hatásainak feltárása és figyelembevétele. Ebben az igényben az a fel­ismerés jut kifejezésre, hogy a gazdasági döntések minden esetben széles körű társadal­mi folyamatokat indítanak meg, melyekkel a tervezés­nek számolnia kell, módsze­reit, vizsgálatait tehát úgy kell fejlesztenie, hogy e hatá­sokat széleskörűen és megbíz­hatóan feltárja. Üj körülmény-e a társadal­mi aspektus figyelembevétele a népgazdasági tervezésben? Mint másutt, itt is az a hely­zet, hogy az új igény megfo­galmazása nem feltétlenül el­vi változást vagy teljesen új követelményt jelöl meg. ha­nem azt fejezi ki, hogy az igényt nagyobb súllyal, vagy minőségileg másként kell ke­zelnünk, mint korábban. tagok eltartásához nyújtott társadalmi hozzájárulás eme­lésével viszont csökkenjenek a különbségek az egy főre jutó családi jövedelmekben. Azt akarjuk, hogy a tele­pülésfejlesztés és a tervszerű urbanizáció segítse elő, hogy a népesség életkörülményei­ben és ezen keresztül képes­ségeik kibontakoztatásában és érvényesítésében fokozatos to­vábbi közeledés következzék be az ország nagyobb térsé­gei és eltérő településcsoport­jai szerint. Az emberi képességek célszerű fejlesztése A párt második programja Az a követelmény ugyanis, hogy a népgazdasági tervezés politikai, társadalmi célokat szolgáljon, nem új, hanem a politika és a gazdaság viszo­nyának marxista értékelésén alapszik. Ezt a viszonyt jel­lemzi tömören az a lenini megállapítás is, hogy a terv a párt második programja, tehát a pórt programja alap­vető politikai célkitűzéseinek szolgálatában határozza meg a gazdaság fejlődését. A poli­tika elsődlegessége nem kár­hoztatja passzivitásra a gaz­dasági tervezést, hiszen éppen a tervezés felelős azért, hogy mennyire tud saját eszközei­vel hozzájárulni a politikai célok helyes konkretizálásá­hoz. A társadalmi fejlődésre vo­natkozó döntések és a nép­gazdasági tervezés kapcsolata fejlődik a társadalmi felada­tok jellegétől és a népgazda­sági tervezés fejlettségétől függően. Szükséges, hogy ez a kapcsolat egyre gazdagabbá, sokoldalúbbá váljon. A szo­cialista tervgazdálkodás kez­detén ugyanis a politikai cé­lok mindenekelőtt a hatalmi és tulajdonviszonyok megvál­tozására irányultak. Az álla­mosítás, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, a szo­cialista elosztás érvényre jut­tatása. egyben óriási' gazda­sági lépés is, de megvalósítá­sa alapjában nem a gazdaság- 1 fejlesztéstől, hanem az álta­lános politikai feltételektől I függött. A tervezés feladata I mindenekelőtt abban állt, I hogy ezeket a gazdaságfejlesz­tés útján megerősítse, alá- i támassza. A szocialista alapelvek teljesebb érvényesítése Ma a társadalompolitika feladata nem a hatalmi viszo­nyok megváltoztatása, hanem a szocialista rendszer, a szo­cialista termelési viszonyok további kibontakoztatása, a szocialista társadalmi egység megerősítése, és a termelő­erők folyamatos fejlesztésé­nek politikai megalapozása. Egy sor társadalmi követel­mény megvalósítása ma a népgazdasági tervezésben je­lentkező gazdasági feladat megoldásától függ. E társadal­mi követelmények jelentős része a dolgozók munka- és életkörülményeihez kapcso­lódik, de nem egyszerűen a jólét fokozását követeli meg. hanem a szocialista társada­lom alapelveinek teljesebb érvényesítését. Mindenekelőtt arról van szó: hatékonyabban kell meg­oldani, hogy a családi körül­ményekből és a települések eltérő színvonalából adódó különbségek ne jelentsenek i tartós és leküzdhetetlen aka­dályt a társadalom tagjai, el- 1 sősorban a felnövekvő gene- I rációk »egyenlő esélyeire« a pályaválasztásban, és tehetsé­güknek, szorgalmuknak meg­felelő érvényesülésben. Ez mindenekelőtt az oktatás és szakképzés fejlesztése terén határozza meg a feladatokat. A teljes foglalkoztatottság további biztosításával, az öregek és munkaképtelenek eltartásához nyújtott társadal­mi hozzájárulás és az egész­ségügyi-szociális ellátás fej­lesztésével tovább kel] erősí­teni hazánkban a létbiztonsá­got. Célunk az, hogy a jövedel*- mek átlagos nagyságának vi­szonylagos kiegyenlítettségét fenntartva, a munkából szár­mazó jövedelmek teljesítmé­nyektől függő differenciálása segítse elő a munka haté- konyságának gyorsabb növe- I kedését; a nem kereső család­Hiba lenne azonban a tár- i sadalmi követelmények érvé- 1 nyesítését kizárólag az élet- j színvonal kérdésének tekinte- j ni. A tervezés alapkérdése a ; tudomány, a műszaki fejlődés és a termelés tervezése — melyben a legfőbb tényező, termelőerő maga az ember. Ezért a tervezés alapfeladata, hogy a műszaki-tudományos forradalom új követelményei­hez igazítva alakítsa ki a képességek fejlesztésének leg­célszerűbb formáit (pl. az ok­tatás és továbbképzés felada­tait), és a terv alátámasztá­saként irányozza elő a meg­szerzett képességek optimális kifejtését elősegítő szervezési, vezetési formákat, a munka szerinti elosztást erősítő in­tézkedéseket, mint pl. a bér­rendszer fejlesztését. Ahhoz, hogy a tervezés ki­elégítse e követelményeket, új irányokban kell fejleszteni a I tervezés módszereit. Minde­nekelőtt erősíteni kell a szo­cialista társadalomtudomá­nyokkal való kapcsolatait. A tervezés egyre nagyobb igény- j nyel lép fel pl. a szociológia, a I társadalom-statisztika, a tele- j püléstudomány iránt. További újszerű feladat, hogy a társadalmat alkotó osztályok mellett fokozott fi­gyelmet fordítsunk arra is, hogy a gazdasági folyamatok milyen hatást gyakorolnak a lakosság egyes rétegeinek helyzetére. Tervezett intézke­déseink hatását külön-külön kell vizsgálni pl. a dolgozók és a nyugdíjasok, a városi és a falusi családok, a kis- és a nagycsaládosokra nézve. Ily módon a gazdasági tervezés szervesen összekapcsolódik a népesedéspolitikával, a tele­pülésfejlesztéssel stb. Növekvő hangsúlyt kap a tervezésben a területi terve­zés. A racionálisan értelme­zett teljes foglalkoztatás egyre inkább azt jelenti, hogy nem csupán az elmaradottabb te­rületek termelőerőinek fej­lesztése a feladat, hanem minden terület adottságainak megfelelő szelektív fejleszté­sével foglalkozunk. így pl. egyes vidékek iparosításával egyenrangú feladattá válik a budapesti ipar Szelektív fej­lesztése, egyes vonatkozások­ban visszafejlesztése. Vagy bizonyos körzetekben nagyobb erőfeszítések válhatnak szük­ségessé a mezőgazdaság fej­lesztése érdekében. Ugyanakkor a »társadalmi tervezés« nem jelentheti azt, hogy a népgazdasági terve­zés felöleli a társadalompo­litikai intézkedések egészét, vagy még kevésbé a politikai célok tervezését. A politikai célok megállapítása nem. a népgazdasági tervezés feladat­körébe tartozik. Kötelessége ! viszont azoknak a gazdasági folyamatoknak a feltárása, valamint a gazdasági fejlődés lehetséges társadalmi feltéte­leinek és követelményeinek a megjelölése, amelyek segítik a hosszú távú politikai célok ki­jelölését, illetve olyan gazda­sági fejlődés tervezése, amely j számol e célok' megvalósítá- I sának gazdasági hatásával, * követelményeivel. Terven felül Legfontosabb feladat a belföldi zavariakul élelmiszer-ellátás Országos értekezlet a MÉM-ben MAI KOMMENTÁRUNK átgondoltan A megye minden pártszer­vezetében megtárgyalták az 1975. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irány­elveit. az V. ötéves terv elő­készítésének helyzetét a Köz­ponti Bizottság december 5-i ülésén elhangzottak szellemé­ben. A lap munkatársai szin­tén részt vettek néhány tag­gyűlésen. s személyes tapasz­talatokat szereztek arról, hogy milyen vélemények, ja­vaslatok hangzottak el. Ezek megegyeztek a többi rendkí­vüli taggyűlés légkörével. A kommunisták megértet­ték, hogy 1975-ben — és vár­hatóan hosszabb időszakon át — számolni kell a negatívan ható világgazdasági változá­sokkal. Különösen megnyug­vással vették tudomásul, hogy a világpiaci árak nagymérté­kű változásaival összefüggő árrendezés nem érinti az alapvető élelmiszereket és szolgáltatásokat. A pártszervezetek tagjai figyelmüket elsősorban a gazdasági feladatok megoldá­sára összpontosították. Volt olyan pártszervezet, mint például a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat se­gédipari alapszervezete, ahol először pártcsőportonként be­szélgettek e témákról, hogy minél több jó javaslatot gyűjthessenek össze. Ott és máshol is kiálltak amellett, hogy a most megfogalmazott elveket a gazdasági élet min­den szintjén meg kell valósí­tani. Eddig sem lehetett, ez­után még annyira sem lehet szemet hunyni, ha elmulaszt­ják a végrehajtást, megsértik a fegyelmet, netán pazarol­nak. S mivel a gazdasági fe­gyelem erősítése mindenhol szóba került, elsősorban azt hangoztatták: sehol se for­duljanak elő a takarékosság­gal ellentétes intézkedések. A kommunista közösségek felelősen, átgondoltan mérle­gelték saját teendőiket. Ez azért is fontos, mert a Köz­ponti Bizottság nyilvánosság­ra hozott k>>zleménye szerint a . kommunisták, egysé­ges szemlélete és cse­lekvése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a dolgozó tömegeket megnyerjük, és mozgósítsuk a tervben kitű­zött célok teljesítésére. Az egységes szemlélet a rendkí­vüli taggyűléseken kovácsoló- dott ki, s ez lesz az alapja a most következő cselekvés­nek is. S hogy mit éreztek a kommunisták legfontosabb feladatának azok, akik fel­szólaltak? Elsősorban azt, hogy mindent tegyenek meg a maguk területén a takaré­kosságért, a munkafegyelem javításáért, a termelékenység növeléséért, a munka- és üzemszervezés színvonalának emeléséért. Ebbe beleértették a különböző posztokon álló vezetők felelősségének növe­lését is, mert ez hozzájárul a helyes elvek következetes megvalósításához. Számos pártszervezet tag­sága nem elégedett meg a ha­tározat megismerésével, azt is feladatának érezte, hogy törje a fejét saját tennivalóin. A kommunistákat megbízták olyan feladattal, hogy össze- sítsék a javaslatokat, dolgoz­zanak ki intézkedéseket a ta­karékosságra, a tartalékok ki­aknázására, a versenymozga­lom tartalékainak hasznosí­tására. Nagy munka vár minden pártszervezetre, minden párt­tagra. A rendkívüli taggyűlé­sek felelős légköre azonban jól mutatja, hogy a XI. kongresszusra való felkészü­lés fontos részének tekintve, egységesen munkájuk közép­pontjába állították a gazdasá­gi hatékonyság növelését, a takarékos gazdálkodást. G, G. /Vem jövünk zavarba rr Orsveze tőképzés Zánkán Kétszáz somogyi úttörő ta­nult a közelmúltban Zánkán. Hatodikosok, őrsvezetők lesz­nek. Az egyhónapos' tanfolya­mon elsajátították a »szak­ma« minden csínját-bínját. Katona Ildikó Telekiből ér­kezett. Ahogy elmondta, sze­ret itt lenni. Sok autóbuszki­ránduláson, gyalogtúrán volt már társaival, ezt akár napon­ta is szívesen csinálná. — Amit itt tanultunk, elfe­lejteni nem lehet. A játékokat mindig a fejünkben tartjuk, és ha valami komolyabb dolog nem jut eszünkbe, akkor is van segítőtársunk. Sokat jegy­zeteltünk. a füzet mindent tud ! Hiszt Marianna Somogy zsit- fáról hasonlóan vélekedett,: — Ha elfelejtenénk egy-egy apróságot, a jegyzet a legki­sebb dolgot is eszünkbe juttat­ja. Olyan nagy élmény ez, hogy sokáig megmarad ben­nünk. Nekem különös örömet A belföldi igények zavarta­lan kielégítése, az élelmiszer­választék bővítése, a csomago­lás további javítása, korsze­rűsítése, az egészségesebb táp­lálkozást segítő termékek gyár­tásának fokozása az elsőren­dű feladat — összegezte az élelmiszeripar általános cél­jait Kazareczki Kálmán me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az ágazati szakszervezetek, a gazdálko­dási egységek vezetőinek szer­dán kezdődött országos érte­kezletén a MÉM-ben. Az élelmiszeripar az igé­nyeknek megfelelően mintegy 4,5 százalékkal növeli jövőre a termelését, s az átlagosnál gyorsabban fejlesztik a hús-, a tartósító- és a tejipart. A tervek szerint jövőre húsból két kilóval, tejtermékekből 8 kilóval, zöldségfélékből 2,9 ki­lóval, gyümölcsből 3,5 kilóval, I cukorból 80 dekával emelked- ' hét az egy főre jutó fogyasz­tás. A tanácskozáson ágaza- | tönként meghatározták az eh- I hez szükséges tennivalókat, a ; vállalatok, az iparágak terme­lési céljait, és sorra vették a I rendelkezésre álló lehetősége- i két. Az élelmiszeripar jövő évi I beruházási előirányzata 6,8 ! milliárd forint, 17 százalékkal több az ideinél. Az összeget zömmel rekonstrukciókra, a meglevő üzemek bővítésére, korszerűsítésére, 60 százalékát elsősorban az allati terméke­ket feldolgozó és tartósító iparágak gyorsabb ütemű fej­lesztésére használják fel. kü­lön hangsúlyt kapott a tanács­kozáson a takarékos gazdál­kodás, melynek a beruházá­soknál is érvényesülnie kell, például az erők koncentrálá­sában. az olcsóbb és gyorsabb építészeti megoldások alkal­mazásában. Az év elején anyagellátási gondokkal küzdött; a Mezőgép Vállalat 5-ös számú tapsonvi gyáregysége. Az első félévben úgy tűnt, hogy évi 28.5 milliós tervüket nem is tudják telje­síteni. Most a napokban, ami­kor a gyáregységben jártunk, arról kaptunk tájékoztatást, hogy éves tervükön felül 500 darab minikonténert is készí­tenek félmilliós értékben a Budapesti Autóker Vállalat részére. Ez annak is köszönhető, hogy közben megjavult az anyagellátás. Főként azonban annak, hogy a gyáregység szo­cialista brigádjai a XI. párt- kongresszus és a felszabadulá­sunk 30. évfordulójának tisz­teletére indított munkaver­senyben vállalták az éves terv túlteljesítését, s azt, hogy be­hozzák a lemaradást. Képeink a minikonténer formálását, illetve hegesztését ábrázolják. jelent, hogy megtanultam sakkozni. Amikor eljöttem ott­honról, azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. Itt rájöt­tem, hogy ez nem amolyan »fiújáték«. Fábián Zoltán Marcaliból: — Nagyon jó, hogy az itte­ni foglalkozások nem olyan egyhangúak, mint otthon. Min­dig játszunk valamit, vagy énekelünk pihenésként. Aztán folytatódik a komoly munka. Aát hiszem, abból se lenne baj otthon, ha naplóforgatás he­lyett labdadobással választa­nánk ki a felelőket, mint itt a szaktárgyi foglalkozásokon. Ferenczy Zsolt tabi pajtás: — Megtanuljuk az őrsveze­tőséget, de nemcsak azt. Itt mindenki minden lesz: őrsve­zető, nótafa, egészségőr ... Így aztán otthon mi is mindenre megtaníthatjuk a többieket. Nem jövünk zavarba, bármi­lyen megbízatás vár is ránk. 'A gyerekek a tanulásban sem maradnak le az őrsveze­tőképzésen ' kívül az iskolai tárgyakkal is foglalkoznak egy hónap alatt. Mindent ők sem tudnak elmondani, csak apró részleteket. Ezekből is érezhet­jük: jó itt nekik. A kötetle­nebb, vidámabb foglalkozáso­kon több ragad rájuk, mint a sok helyen még óraszerű őrsi összejöveteleken, rajgyűlése­ken. Az is bizonyos, hogy nem egyformán kerülnek ki innen. Lesz köztük, aki nem alkal­mas a vezetésre, lesz kiugró tehetség is. Fontos az, hogy mindnyájan megismertek egy új, érdekes módszert, amelyet mesélve vagy »oktatva« to­vábbadnak társaiknak. L. P. Somogy/ Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents