Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
! - ■ ’.! menyeiből is, a nagy számú, kecsegtető munkaerőcsábítás ellenére is megmaradó agrárszakemberek ittlétéből is ... A homokháti tsz éppen dolgos közössége révén került a jók közé. Ennek eredője — s másutt is —, hogy a volt cselédek és középparasztok megtanultak közösen gazdálkodni. Lemérhető ez a takarékszövetkezet betétjein, de a bolti fogyasztáson is. Ember József, az itteni boltvezető — tizenhét éve boltosa a falunak — kitanulta, hogyan kell »gúzsba kötve táncolni«, vagyis megadott áruérték-keretek között gazdálkodni. Iparcikkekből a mindennaposakat tartja, rövidáruból a drágább trevirákat, mert azt viszik. S mindez természetesen nemcsak Somogy- sárdra jellemző: a korábban egymástól elzárt faluk kinyíltak egymás felé — áruellátás tekintetében éppúgy, mint a betegellátásban. Csoda-e, hogy a somogyi falvakra egykor oly jellemző falucsúfeló mondások eltűntek, hiszen az egykor ellenkező-böllenkedő' szomszédokat egy orvosi körzetben gyógyítják (az ' orvosi-' ellátás színvonala egyébként megfelelő a járásban). Egy áfész-körzet látja el a szomszédos falvakat. A somogysárdi boltban elmondták, hogy a Somogy—Zalai FŰSZERT nem képes kielégíteni az élelmiszerigényeket, de azt is el kell mondanunk, hogy az igények Xor5s Vince, a somogysárdi pártvezetőség titkára. fölé nőttek általában. mindannak, amit a járás jelenlegi fogyasztási szövetkezeti hálózata biztosítani tud. Lehet, hogy ez nagyonis jelenkori gondnak látszik, de ha összevetjük azzal a ténnyel — amit ugyancsak a somogysárdi boltos mondott el —, hogy tíz-tizenöt éve még ki kellett dobni a konzerveket. Sokan mondták, hogy »az ilyen nem falusi em- börbe való«, ma pedig a széles választék is szűkösnek bizonyul, akkor elárul abból valamit, hogy az évtizedek, az új viszonyok változtatták a fogyasztási struktúrát is. A községeknek közük van egymáshoz — írtam fentebb, s a közös tanácson dolgozók a megmondhatói annak, hogyan erősödik,, teljesedik ki az összetartozás. Ezt bizonyítják a most végzett őszi munkák is, melyekben a tsz-tagokkal közösen, vállvetve állták a sarat az ipari munkások is. Mit jelent a társközségek és a körzeti központok viszonya?... A felszabadulás óta kialakultak a kaposvári járásban is azok a települések, amelyek — jóllehet Kaposvár közelében vannak — megteremtették saját vonzáskörzetüket. Kaposvár közelsége egyébként is meghatározza a járás arculatát, tízezer ember jár innen a megyeszékhelyre dolgozni naponta — vonattal, autóbusszal. De egyre több embernek jelent munkaalkalmat és letelepedési lehetőséget a központi község. Igái, Nagybajom, Nagyberki, Kadarkút és Mernye vezetőinek meg kell tanulniuk a jövőt is tervezni ... És mi lesz a zselici települések sorsa? A Kaposmente jó adottságaihoz, a homok - háti termelőszövetkezetek termelési színvonalához felzárkózhat-e a dombvidék? Kettős lehetőség van a fejlődésre, s mondhatjuk úgy is: mindkettő járt út ma már. Egyik az ingázás, a városba járás megfelelő körülményeinek a biztosítása, a másik a termelőszövetkezetek arányos fejlesztése. A külterjes, vágóállat-tartás egyre jobban felismert lehetőség a tsz-eknél, de a melléküzemág is sokat jelent. Évente negyvenmilliót például a vis- nyei termelőszövetkezet faüzemében, s kapcsolatot tizenhat országos vállalattal. A hajmásiak pedig a szegedi kenderfonóval kooperálnak. Jádi János párttitkár elmondta, hogy az iskolabuszok járatait kellene ésszerűen javítani; a zselici életképesség -bizonyítására« pedig elvitt a Iiatler családhoz. Nagymama, a szülők és két kislány él a szép portájú, tágas családi házban. Hatler János, a családfő traktoros a tsz-ben, az egyik legjobb munkaerő. — Ilyenkor már könnyen okos az ember., de amikor alakult a tsz, akkor lett volna több eszem! Mert hívtak engem az irodába bérszámfejtéshez, talán most már könyvelő is lehetnék. De nézze, akkor nem hittem én még, hogy idáig jut a közös. Egyéni gazdálkodó voltam, két jó lóval... Nagyon megbecsültem az állatokat mindig. Éppen a trágyát hordtuk, a vízmenti emberek, berkiek jöttek agitálni: nem akartam én belépni, dehogy ... Mutattam: itt az anyag az udvaron, épülni szeretnék, emberi módon élni végre. Mondták, hogy azt lehet a közösben. Hát lehetett. Bár a mostani fejemmel gondolkodtam volna... ! Hiszen csak azt vessem össze, hogy nálunk ma több mint tíz mázsa gabonát takarítunk be egy holdról, s akkor ha valakiMa már országosan népszerű az igali fürdő. A strandtól nem messze ú| ABC-ktsáruház Is cpnl. zet, mert a harminc év tanulsága — többek között — az is, hogy az arányokon a fokozatosság elvének a betartásával és kellő határozottsággal lehet javítani. Egyre több tsz- ben vezetik be, hogy a háztájihoz szükséges kedvezményes takarmányjuttatás a közösben végzett munkaórák függvénye. Mozgalmasabbra, pezsgőbbre kell váltson a községek közélete, szellemisége is! Említettük már a néha egykézést: ma is élő kérdés a népesség alakulása. Mert nemcsak azáltal csökkent a járás lakossága — az 1960-as hetvennégy és fél ezerről tíz év alatt hatvanhét ezerre — ,mert nagy volt az elvándorlás.: Igaz, az utóbbi években a szám stagnálni látszik, az arányok újabban kedvezően alakulnak — s ebben közrejátszik az egészségügyi ellátás, felvilágosítás éppúgy, mint a javuló lakáskultúra. Ebben a járásban igen szép példázatai születtek a hagyományápolásnak, a honismereti gyűjtésnek. Az amatőr mozgalom gyökerei egészen a régi színkörökig, műkedvelő együttesekig nyúlnak vissza. Mégis éppen azokban a községekben, ahol a legtöbb kocsi áll az udvaron, a legtöbb tévéantenna hajladozik a háztetőn s a legtöbb a takarékbetét, ott tapasztalni, hogy egy-egy rendezvényen csaknem üres a művelődési ház. A fenti mondatnak tudom, nemcsak az a lényege, hogy üres a művelődési ház, hanem az is, hogy van. Csak nem élünk még eléggé a gazdagságunkkal! És három évtized alatt erre is rá kell nyílnia a szemnek... Arra is, hogy a kaposvári vagy a budapesti nagybevásárlások során érdemes betévedni a köny- vesboltva is... Azt hiszem, a falusi értelmiségnek azt kell elérnie, hogy bebizonyítsa a kultúra felelet-erejét. A nagyberki Egyesült Kaposvölgyc Ts x sertéstelepén. A létesítmény dolgozóit a szövetkezet saját autóbusza szállítja munkába. Mint ahogy ez például a nagyberki irodalmi színpad agrármérnök, tanácselnök, pedagógus és tsz-dolgozó tagjai számára bebizonyosodott. Ök Váci Mihály-emlékmüsorral köszöntik a felszabadulást, azzal a Váci-lírával, amely szeretettel oldódik fel a vidék mindennapjaiban, de haragos indulattal támad mindent, ami becstelen, ami a céloktól idegen. Ök eljutottak addig, hogy Váci nekik felel és ők Vácinak felelnek. Az iskolák sokat tesznek a jövőért. E járásban vezették be először a szaktantermi oktatást, és az azóta igen kiterjedt. Itt van a legtöbb közös fenntartású művelődési ház. A tsz-ek és az iskolák szocialista együttműköd- dési szerződéseket kötnek a fejlesztés érdekében. Az előrelépésben oroszlánrész vár a járás kommunistáira, pártszervezeteire. Nevében a lényege: a párt eredményei sokban függnek a szervezettségtől, a szervezeti keretektől. Az utóbbi időben egyre több mezőgazdasági dolgozó kérte felvételét, s a pártmunka színvonalát meghatározta a pártbizottságok léte. önálló pártbizottság működik a Kaposvári Állami Gazdaságban, Nagybajomban, Nagyberkiben és Mernyén. Az önkritika körükben érvényesül legerőteljesebben — a tagfelvétel arányainak vizsgálatában csakúgy, mint a pártélet aktivitását illetően. Érkezések, indulások kísérnek a szűkebb szülőhazában. Egy épülő bolt, egy magasodó víztorony, egy jól fölszerelt orvosi rendelő mérföldkő már. Sokak előtt bizonyos: ebben a világban szorgalmukkal, tehetségükkel elsősorban önmagukat ajándékozhatják meg az emberek, s ez a szocializmus lényegéhez tartozik. Jól felfogható valóság. Tröszt Tibor Fotó: Grábner Gyula—Jávori Béla nck még az egyéniben hat-hét sikerült, áldhatta az eget. Micsoda különbség! Aki dolgozik, az boldogul. Az ember eltölt tíz órát is a traktoron egy nap. — Nem hiányzik a ló? — A gépet is meg lehet becsülni . .. Különösen itt, a zselici dombokon. Szeretem is a motorokat. Befizettem egy Warbturgra, ha meglesz, először országjárásra indulok. Aztán látni szeretném a tengert. Hatler János szavait persze kiegészíthetném a család boldogulásának részletes leírásával, a gépesített háztartás aprólékos bemutatásával, a karácsonyi vásárlás terveivel. Ne gondolja senki, hogy amolyan »reklámjómód« az övék! Sok dolgos zselici família jut eddig, s emögött nem valamiféle zselici csoda okait kéll keresnünk, hanem a racionális gazdálkodás eredőit. Hatler néni visszaemlékszik még a kaposi piacra vezető hosz- szú gyaloglásokra, s szavaival élve: »sok szenvedés volt az élet.« Unokája lehet, hogy tanárnő lesz, és a fia biztosan meglátja majd az Adriát. S ha ezeken a dolgokon nem is kerekedik ki csodálkozva már az ember szeme, de annyi bizonyos: a Zselic évszázados mozdulatlanságát, csendjét fölveri végre egy mozgalmasabb élet zaja. Mert itt a harminc év alatt sok dolog történt. Nemcsak az emberekkel, hanem az emberekben is. Például a visnyei faüzemben, ahol csaknem kétszáz ott-dolgozónak éttermes szociális létesítmény épül. Néhány éve még a környéket mint a bűnesetek, a lopások, nem ritkán gyilkosságok vidékét emlegették. Volt olyan, aki az első vitás szóra a kését markolta a zsebében — úgy, hogy saját tenyerét vérezte meg a pengével. De ma már brigádot vezet, s meglehet, hogy holnap a brigád már a szocialista cím birtokosa lesz, s nem érdemtelenül. A riportutak során mindig Vörös Vince — vagy ha lehet így mondani: a Vörös Vincék, az egyszerű emberek közül kinőtt vezetők — néha sorstól keményített igaza járt az eszemben: az emberkért sokat lehet tenni, néha értük haragudva is. Csak ezt a harminc év során megőrzött, ki- jegecesedett belső tudatot tanulják el a felváltó nemzedékek a somogysárdi párttitkártól és hozzá hasonlóktól! Mert ha a községek csendes, télbe forduló utcái nem is mindig sejtetik, de a járás állandó mozgásban van. Nemcsak azáltal, hogy tízezren ülnek járműre naponta, hogy a városba utazzanak, (ez a biztos munkalehetőség önmagában jó, de az ingázás és a két- lakiság gondjait veti még fel), hanem azáltal is, hogy egyre nagyobb teret nyer az ipar — amely épp ebben az évtizedben indult itt fejlődésnek —, többek között három ruhagyári üzemegység, mezőgépgyári telep TÖVÁL, ktsz munkájával. És a mezőgazdasági termelést sem szabad csak a tsz-ekre szűkítenünk, hiszen az állami gazdaságok — elsősorban a kaposvári, de a bárdibükki és a lábodi itteni egységei is — jelentősen foglalkoztatják a lakosságot. Es különösen fontos az állami gazdaságok meg a termelőszövetkezetek egyre javuló, közös hasznot hozó együttműködése vagy a kapcsolat — amely még a jelenleginél is jobban fejleszthető — a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolával. Igen, megint az alapokhoz, a termeléshez térünk vissza. Mert tény, hogy sokat változott a kép harminc év alatt, de az embereket az foglalkoztatja: milyen lesz a jövő. És nem ünneprontás leírni: gondok is vetődnek föl, erőfeszítésekre van szükség. Hogy milyen színtereken? Erről egy olyan fiatalemberrel beszélgettem, aki éppen annyi idős, mint a felszabadult ország: harmincéves. ősz Nándor, a jóadottságú termelőszövetkezetek közé tartozó somogyszili tsz főagro- nómusa. — Szomszédfalusi vagyok, Ráksiban szülöttem; onnan járok át most is. Itt voltam gyakornok 1966-ban, s aztán itt maradtam; itt tettem le a szakmérnöki vizsgát, s itt is lettem főagronómus. Bizalommal fogadtak, felelősséget bíztak rám: miközben végigjártam az agrár-ranglétrát! — Mennyi volt a gyakornoki kezdőpénz? — Kétezer körül... Ezelőtt nyolc éve. — És most mennyit keres? — Hatezret. De tévedés ne essék: nem a pénz tart itt! Ne tartson szerénytelennek, vörös diplomával végeztem Keszthelyen, és hívtak kutatóintézetbe is, mégis itt maradtam. Igazán itt lehet kipróbálni, mire képes a modern mezőgazdaság. — Mire? — Például arra is, amit először hitetlen- kedve fogadtak, hogy létezik olyan répaművelés, amely nem igényel kétkezi munkát, amelyhez nem kell a mezei dolgok legnehe- az egyelés. A zárt rendszerű gaboválóan alkalmasak az állattartásra. Van ahol öt—hat bika is van az istállóban. S ez rendkívül szép jövedelmet hoz... A pénz vagy a takarékba ekrül, vagy megy a gyerekekhez a városba. Mondom: a családok egy részénél. Én most nem is az arányokat vitatom... Lehet, hogy a jövedelemforrás a közösből és a háztájiból egy-egy arányú, vagy éppen az utóbbi javára billen. Engem az foglalkoztat inkább, hogy vannak emberek, akik becsülettel ellátják dolgukat a közösben de a törődés, a töprengés, a tervezés megreked a háztáji határainál. Ezt a tünetet szóvá is teszem párttaggyűlésen. .. Azt hiszem jó fórumot választ a fiatal kommunista agrárszakember, mert az ilyen tünetekről, éppen a termelőszövetkezeti párt- szervezetekben érdemes szólni. A mezőgazdaság továbbbrá is fő jövedelemforrás, és az is marad a járásban. Harminc év alatt nagy utat tettek meg a volt cselédek, a kisparasz- tok és a középparaszti réteg is. A harmincadik esztendő okot ad a számvetésre mindenütt. Ma sem közhely megállapítani, mit jelent méltóvá lenni a felszabadulás véráldozataihoz. Az utat elkísérik a József Attila kö- vetelte-álmodta dolgok: kőház — villanyfény — iskolák — kutak. Nem kell különösebb kutatómunka ahhoz, hogy belássuk, mennyit változott ez a járás — Mit jelentett a termelőszövetkezetek egyesülése például. Mert minek tagadni volt ahol ettől is idegenkedtek kezdetben, de az eredmények megint csak igazolóak. Nemcsak egyszerűen mennyiségi változás zajlott le, a földek összefoldozása, hanem minőségi is: nagyobb a lehetőség a korszerű agrotechnika alkalmazására, nagyobb a lehetőség arra is, hogy vezetők választásánál a legalkalmasabbak kerüljenek a szövetkezetek élére. Talán nem erőltetett dolog, de magamban — a tájak, sorsok, emberek háromszögén belül — egymás mellé állítom Vörös Vincét és Ősz Nándort. Egyiket a harminc év embert próbáló tanulságaival, a másikat már a holnap kritikus elemzésével... A járás jelenlegi képe mindkettőt igazolja. Az eredményekben is, a gondokban is. Mert szent igaz, hogy az egykor is módosnak tartott kaposvári járás csak módosabb lett, de gondok is újjátermelődtek. A harminc év néhány türelmetlen éve, néhány korai túlkapása okvetlenül türelemre intő. Az emberek a közösben dolgoznak, de még nem eléggé gondolkodnak a közösért. Ez nem jelenti azt, hogy a háztáji létével van baj, hanem az arányokkal helyenként, s ez nem is valamiféle fatális helyA téli Zselic. na- és kukoricatermesztéssel is foglalkozunk, a nádudvariak kezdeményezéséhez csatlakozva. — Sokat írnak, beszélnek a zárt rendszerű termesztésről. Mi a lényege? — Egyszerűen szólva: a koncentráltság. A legkorszerűbb eljárások együttes, következetes alkalmazása... — S az emberek mennyire gondolkodnak együtt a közös dolgaiban, fejlesztésében? Mennyire érzik magukénak? —. Nem lehet erre egyszerűen felelni. So- mogyszil. bár jó tsz, a közös mégis elöregedő. Kiesik a főbb útvonalakból... Sok közép- és gazdagabb parasztcsaládból költöztek be a fiatalok a városba. A háztáji természetesen termel, hiszen a régi gazdasági épületek ki-
