Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

Hz érdekek társadalmi jellege és a személyiség f arx szerint az ember lényege — tehát a sze­mélyiség lényege is — a mindenkori társadalmi vi­szonyok összessége. Ezért fon­tos tisztázni, hogy jelenleg e viszonyok közül melyeket kell különösen fontosnak te­kintenünk a személyiség fej­lődése szempontjából, melye­ket kell erősítenünk, hogy korszerű eszközökkel segít­hessük elő a személyiségek és ezáltal egész társadalmunk fejlődését. Társadalmi viszonyok az érdekviszonyok is, és meg­határozó szerepet játszanak az emberi személyiség alaku­lásában. Mégis, a közfelfogás az érdekviszonyokat gyakran nem sorolja a személyiség lényegét alkotó és alakító vi­szonyok közé, vagy pedig a gazdasági érdekekre, azokon belül is az elosztási érdekre szűkíti le. Ráadásul az ek­ként felfogott érdekviszonyo­kat egyenesen a szocialista személyiségfejlődés' ellen ha­tó tényezőnek tartják. Az ilyen egyoldalú szemlélet kü­lönösen tarthatatlan ma, ami­kor a személyiség sokoldalú fejlesztése a cél. A párt mindennapos 'gya­korlatában minduntalan hangsúlyozza az anyagi és er­kölcsi érdekeltség egységének fontosságát a dolgozók moz­gósításában, egyúttal tehát a személyiségfejlődésben is. A X. kongresszus előtt fogalma­zódott meg ez a gondolat: egyre inkább jellemző dolog nálunk, hogy az embereket a gazdasági, politikai és erköl­csi érdekek szerves egységé­ben mozgósítják cselekvésre. Más szóval: az emberek tet­teit kiváltó, motiváló ténye­zők között egyre inkább meg­található mind a gazdasági, mind a politikai, mind az er­kölcsi érdek. Alig vitatható, hogy ez a tény a személyisé­gek sokoldalúbbá válásának irányába mutat, s ezért érde­mes és szükséges tudatosan munkálkodni ennek a tenden­ciának az erősítésén. Az érdek és az érdekek fajtái a legszorosabban össze­függenek az em béri szükség­letek fajtáival. Szükségletei nemcsak az embernek van­nak, hanem minden élőlény­nek. Az ember azonban két nagyobb lényeges pontban különbözik minden más szük­séglettel bíró lénytől. Minde­nekelőtt abban, hogy szük­ségletei történelmi termékek, vagyis a termelőfolyamat­ban, a társadalmi fejlődés menetében folytonosan vál­toznak, bővülnek, gazdagod­nak. Másodszor abban, hogy ezek a szükségletek csak kellően tudatosulva, vagyis érdekké válva képesek az embert tettre sarkalni. Az érdek ugyanis nem más, mint tudatosult szükséglet. Mindkét mozzanatnak nagy a jelentősége mind magának az érdeknek, mind a szemé­lyiségfejlődés törvényszerűsé­geinek a megértése szempont­jából. Az elsőnek azért, mert arra figyelmeztet, hogy a különböző történelmi korsza­kok emberének a lényegét különböző társadalmi viszo­nyok, köztük különböző ér­dekviszonyoki határozzák meg, hiszen korszakonként más­más szükségletek, alkotják az érdekek alapját. Ma már pél­dául történelmileg túlhaladot­tá váló szükséglettípus a ter­melőeszközök magántulajdo­na, vagy az életet megszépítő illúziók iránti szükséglet, amely hosszú időn át első­sorban a vallási szükségletben öltött formát. Noha egyik sem tűnt el maradéktalanul még nálunk sem, immár nem döntő, meghatározó tényezők a szocialista társadalom em­berének életében. A második említett ténye­zőből pedig az a következte­tés adódik, hogy az embe­reket nem lehet azonos célok megvalósítására mozgósítani pusztán azonos szükségleteik alapján, hanem tudatosítani, azaz érdekké kell formálni e szükségleteket. Ezt célozza részint a nevelő munka, így a propaganda, részint pedig a 'feltételek olyan tudatos alakítása a párt és minden vezető intézmény részéről, hogy ez a tudatosulás végbe­menjen, másként szólva, hogy valamely ügyben érdekeltté váljanak a dolgozók. A szükségletek, egyúttal te­hát az érdekek sokfélék. A legelemibb, a legmélyebb, mindenkor jelenlevő emberi szükséglet a természet javai­nak emberi fogyasztásra, il­letve használatra alkalmassá tétele, röviden a ter/nejési szükséglet. Ez a szükséglet azonban újabb szükségletet szüli, nevezetesen a termelő­erők feletti rendelkezés szük­ségletét, illetve ennek tuda­tosult változatát, a tulajdo­nosi érdeket. A rendelkezés minősége, formája a termelő­erők színvonalától függ: ma­gántulajdon formájú, ha tör­ténelmileg az a szükségszerű, vagy társadalmi tulajdon for­májú, ha az szükségszerű! Az elemi szükséglet jobb kielé­gítésének igénye megteremte­ni ezenkívül a kor színvona­lán megvalósítható munka- megosztás szükségletét, s e három szükséglettípustól füg­gően elégíthető ki a negye­dik szükséglettípus, az elosz­tási szükséglet. E négy szük­séglettípus, tudatosulva négy érdektípussá válik, s gazda­sági 1 érdekként együttesen válnak az embereket mozgó­sító társadalmi tényezővé. A z elosztási érdek tehát nem az egyetlen, s nem is a legmélyebb síkja a gazdasági érdekeknek, hiszen azt a másik három határozza meg. Nem eriged­fiető meg tehát az elosztási érdek öncélú kezelése; akkor érvényesül ennek is a társa­dalmi jellege, akkor lesz va­lóban korszerű, ha az alapját képező többi gazdasági érdek maximális érvényesítését szolgálja. Másként kifejezve: akkor segíti elő igazán a tár­sadalmi fejlődést, s egyúttal a személyiség és a csoportok fejlődését az elosztás adott módja és mértéke, ha ennek ösztönző hatása nyomán gya­rapodnak a társadalomi terme­lőerői, erősödik a társadalmi tulajdon, az emberek a nekik valóban megfelelő munkahe­lyekre törekszenek, tanulnak, jobban kihasználják a maguk és a társadalom javára adott­ságaikat és eszközeiket. Ä gazdasági érdekek meg­valósulásának azonban van­nak egyéb, általános társadal­mi feltételei is. A gazdasági szükségletek az osztálytársa­dalmakban újabb szükséglete­ket teremtenek, a hatalom szükségletét. Ez tudatosult alakjában a politikai érdeket jelenti, s ugyanúgy mozgó­sít, az azonos érdekűeket ugyanúgy egy irányba tereli, ugyanúgy szabályozza cselek­vésüket, mint a gazdasági érdekek. A párt az érdekek eme szabályozó jellegére épít­ve alkot társadalmi tervet, programot, számítva az azo­nos érdekűek egységes és ha­tékony cselekvésére, s meg­teremtve ennek az egységnek az egyéb feltételeit is. M jndezen érdekek egysé- * ge, társadalmi termé­szete az egyén, a sze­mélyiség számára az erkölcsi szükséglet, erkölcsi érdek formájában ölt kézzelfogható, átélhető formát. Ez azonban csak megjelenése az előbbi­eknek. A személyiség fejlődé­sében, nevelésében akkor ha­tékony'az erkölcsi mozzanat, ha benne a többi szükséglet és érdek valóban megtestesül, öncélú moralizálássá lesz az erkölcsi nevelés, ha nem az érdekek gazdag skálájára épül. Az említettek mellett az emberek életében mind fon­tosabb szerepet játszanak az esztétikai, eszmei és egyéb szükségletek is. Ezért mind a társadalmi haladás, mind a a személyiség valódi korsze­rűségének követelményei csak akkor érvényesülnek igazán, ha az érdekviszonyoknak ezt a gazdagságát figyelembe vesszük, és cselekvésünket tudatosan erre építjük. M. I. Á kisüzem is életképes Életképes-e a kisüzem a nagy gyár árnyékában? A Nagybajomi Vegyesipari Szövetkezetben összesen nem dolgozik száznál több ember. Közülük mintegy 40 asszony, leány ül a varrógépek mel­lett, az egykori rőföskereske- dő üzletéből átalakított mű­helyben. Itt készülnek a kü­lönböző színű és fazonú nad­rágok, munkaruhák, kabátok, mikor mit rendel a kereske­delem. A szövetkezetnek van még szolgáltatórészlege és vasipari termékekkel (például epületcsatorna-bádogozás) is foglalkoznak, de a • ktsz éves árbevételének hatvan százalé­kát a varrógépeknél dolgozó asszonyok, lányok termelik meg. Ebből a szempontból te­hát majdcsaknem létfontossá­gú a szövetkezetnek^ hogy fenn tudja tartani konfekciós- részlegét, sőt fejlessze, erősít- | se azt. Néhány éve a falusi mé­retekhez képest hatalmas, büszke, új gyár épült a köz­ségben, a Kaposvári Ruhagyár nagybajomi üzeme. A ruha­gyáriak a környék számottevő munkaerő-tartalékára számít­va telepítették ide az üzemet. Teljesen benépesíteni azon­ban azóta sem tudták, annak .ellenére, hógy még Böhönyé- ről is szállítják autóbusszal az embereket. Ebben a hely­zetben bizony minden hozzá­férhető, tetterős munkáskézre szükség van; s folyik is érte a harc. Mi a helyzet a nagyhajó,mi szövetkezet negyvenfős műhe­lyéből nézve? — A ruhagyáriaknak bizo­nyosan jól jönne, ha a nálunk dolgozó negyvenegy asszony, leány átmenne hozzájuk — mondja Balogh Kálmán fő­könyvelő. — Hogy ez ne tör­ténjen meg, nekünk is töb­bet kellett tennünk dolgo­zóink igényeinek kielégítésé­ért, munkakörülményeinek és keresetüknek a javításáért. Jelenleg a műhelyben havi 1600 forint körül keresnek, ami összevetve a könnyűipar átlagával, közepesnek számít. A béreket viszont nem köny- nyű megfelelő szinten tartani; kisüzem lévén a nyereségszint csak nyolcszázalékos. A szövetkezetben kis szé­riákat készítenek, s rövid ha­táridejű megrendeléseket elé­gítenek ki. A Déltex vagy a Nyugattex nagykereskedel­mi vállalat 200—500 darabos szériákat rendel választékbő­vítésre vagy hiánycikkek pót­lására. Olyan termékek ezek. melyeket a nagyban termelő gyárak sehol sem vállalná­nak. Nekik ez nem volna ki­fizetődő. A műhelyben leg­utóbb például 500 darab, bor­dás bársonyból készült férfi' csizmanadrágot varrtak. Eny- nyire volt szükség a Dunántúl és a főváros üzleteiben. Egy nagy gyár igazgatója viszont legföljebb ötezer darabnál hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni. A szövetkezet munkájá­ra — amely jól egészíti ki ‘ a nagy ruhagyárak termelését — szükség van és valószínű­leg ezután is szükség lesz. — Gyorsan átállni és át­szervezni. Ez hozzá tartozik a mindennapjainkhoz — mond­ja Balassa Lajos, a textilkon- fekciós részleg vezetője. — Ha egyik reggel beállít vala­ki a Nyugattextől, és leköt háromszáz jerseynadrágot, egy napunk eltelik, mire átszerve­zem a munkát, meghatározva az egyes műveleteket. Sok ap­ró rendelés — sok kiesett nap. Azután a jobb munkához el­kelne még néhány korszerűbb gép. Például a vasaláshoz egy modern présgép ... — Ugyan! Ki sem tudnátok használni! — vág közbe a főkönyvelő. — Hogy négy órát dolgozzon és húszat álljon, arra semmi szükség. A kis szövetkezetét — bár létére szükség van — nyo­masztják a gondok. Adottsá­gait, lehetőségeit számba véve a következő évek fejlődésének meghatározásánál nagyobb gondot kell fordítani a mun­kaigényesebb, a szövetkezet gépesítésétől kevésbé függő termékek készítésére. Cs. T. A Kaposvári Tejipari Válla­lat Cseri úti telepén, a tmik- műhelyben dolgozik Király Lajos. Az osztopáni zsellér­család nyolcadik gyermeke még szülőfalujában tanulta ki a kovácsmesterséget, s később a hegesztést. Jövőre lesz húsz éve annak, hogy munkára je­lentkezett ennél a vállalatnál. Nyolc 'éve hívták először nép­frontmunkára. Azóta a cseri városrész körzeti néprontbi- zottságának aktívája, s mint mondják róla: szigorúan, »ra­dikálisan« képviseli az úgy­nevezett külső területek gond­jait. A népfront tizenhat tagú vá­rosi bizottságának négy mun­kásából ő az egyik. Mikor er­re a tárgyra terelem a szó:, azt mondja: egyáltalán runes kisebbségi érzése amiatt, mert a bizottság'ban zömmel értel­miségiek, hivatali dolgozók ta­lálhatók. — Ügy érzeim, a takács és a népfront érdeke is, hogy igye­kezzenek mindenkit a megfej lelő helyre tenni. Miután a séri városrészben zömmel munkások élnek, természetes, hogy közülünk választottak. Egyre inkább szeretnénk elér­ni, hogy minél több munkás, és lehetőleg fiatal kapjon tár­sadalmi megbízatást. — Mi a véleménye arról, fiélkeziek képviselője Pártközvéleményünk tóiéi hogy aránylag kevés munkás található választott tisztség ben? — Vannak olyan területek, ahol a jogban jártas, vagy mondjuk ki őszintén: iskolá­zottabb emberek igazodnak csak el. Az más kérdés, hogy a szerintünk mostohán kezelt peremterületünik fájdalmait jobban érzem én, mint mun­kásember. — Hogyan látja: a város vezetői, a tanács figyelembe veszi-e javaslatait? — Igen, de mindenért meg kell verekednünk. — Például? — Leglényegesebb a víz! Építési engedélyt csak fürdő­szobás tervre adnak, érthető, de a mi körzetünkben .lin.'s elegendő egészséges víz. igaz. hogy hosszú harc árán ez h gond már megoldódott az Egyenesi úton, a kecel-hegyiek azonban még nem lehetnek elégedettek. Vízgondjuk meg­oldását az illetékesek jövőre Ígérik. Egyébként most tartot­tunk tanácstagi beszámolón­kat. Az azt követő vita harcos volt: nálunk ilyen alkalmak­kor nem ritkaság -a harminc hozzászólás sem. A Hazafias Népfront megyei bizottságába is megválasztottak, így tudok róla, hogy Kaposvár oeiterü­letein viszont érdektelen, unalmas tanácstagi találkozók is előfordulnak. — Mi lehet az oka? — Mert náluk kevesebb a gond. Ott a gáz. a víz, a jó járda, a sok üzlet, többnyire csak a garázshiánnyal foglal­koznak. Nálunk viszont joggal teszik szóvá az itt élők, hogy ők is tiszta cipőben szeretné­nek eljutni a szinházba, s ag­gódnak a kocsiúton közlekedő gyermekükért. A régebbi sze mélyeskedő, szomszédi viták eltűntek, az itt élő egyszerű emberek mindinkább a köz­érdekű témákat hozzák elő. És ami becsülendő: minden ké­rést azzal kezdenek, hogy fel­ajánlják segítségüket. — Körzeti népfrontbizottsá­gukban milyen a kétkeziek aránya? — Egyedül a tikárunk, Jor­dánia József nem -az, ő a Gár­donyi Géza Általános Iskola igazgatója. Le a kalappal előt­te, mindannyiunk megelégedé­sére, örömünkre végzi felada­tát. — A gondok megoldását ígé­rik az illetékes szervek. Ezek teljesítését hogyan tudják el­lenőrizni? — A következő beszámolón a tanácstagnak mindenről szá­mot kell adnia. A mi körze­tünkben nem lehet magyaráz- gatás. A mostani tanácstagi beszámolón elhangzott felszó­lalások nyomán nagyon vár­juk: miiven választ kapunk, mert erőteljesen feszegették a lakosok a városfejlesztési hoz­zájárulást. Igazságtalannak tartják ugyanis, hogy a külte­rületiek fizetik ezt, akinek pe-‘ dig nincs telke és a város központjában lakik, az nem. pedig többet élvez a közpénz­ből. hiszen jobb ellátásban "részesül. Mindannyian belát­juk. hogy a városfejlesztés közügy, azonban a terheket igazságosabban kell eloszlani, mondjuk mindenki fizessen jövedelme arányában. Látja, hirtelenjében mennyi fájdal­munkat soroltam fel? Mert, ha jól megy is nálunk, mehet­ne jobban is — fejezte be a beszélgetést Király Lajos. Gombos Jolán A héten befejeződnek a beszámoló taggyűlések az egész megyében. Ahol közvet­lenül november 15-e után megtartották a taggyűlést, he­tek óta tevékenykednek a je­lölő bizottság tagjai. A tapasz­talatok szerint nagy felelős­séggel láttak munkához a je­lölő bizottságok minden alap- szervezetbcn. Pontosan kidol­gozták a beszélgetések tervét, s ahogy az idejük engedi, min­den kommunistát fölkeresnek, kikérik a véleményét arról: kit javasol a januárban meg­választandó pártvezetőségbe. Jól bevált módszer, hogy a tagság választja meg a jelölő bizottságot. mégpedig úgy, hogy megfontolt, a pártéletei, a kommunistákat jól ismerő párttagok legyenek az elnökei, a tagjai. A megyében több ezer párttag kapott ilyen fon­tos megbízatást a taggyűléstől: az egész tagság érdeklődéssel kíséri munkájukat. A beszámoló taggyűlések a vezetőség munkáját is értékel­ték, a beszámolókból, a hoz­zászólásokból, a felsőbb párt­szervek képviselőjének véle­ményéből állt össze a kép: ho­gyan dolgozott a párttitkár, milyen munkát végeztek a ve­zetőség tagjai. Ennek ismere­tében irányítják a beszélgeté­seket a jelölő bizottság tagjai. Múlnak a napok, s egyre job­ban közelednek a vezetőség­választó taggyűlések időpont­jai. Különösen ott. ahol sok a párttag az alapszervezetben, nagyon tervszerűen kell foly­tatni a beszélgetéseket, hogy senki se maradjon ki. Lehet­nek otthon betegen fekvő kommunisták, akik szintén el­várják, hogy őket is megkér­dezzék az elképzeléseikről. Az eltelt négy 'év elegendő volt arra, hogy megmutassa: ki felel meg a mai követelmé­nyeknek a vezetőségekből, s esetleg ki az, aki nem kepes I megfelelően ellátni a tisztéi. * A jelölő bizottságoknak előre is kell tekinteniük, hiszen so­kan hamarosan nyugdíjba mennek, őket nyilván nem ér­demes számításba venni a most következő hosszabb idő­szakra. A feladatok egyre nő­nek, s a kiválasztást is ez ha­tározza meg. Minden pártszer­vezetben sok párttag ki'űnt becsületes, lelkiismereti), ma­gas színvonalon végzett párt­munkájával a két választás között. A beszámolókban el­hangzott dicséretek, a tag­gyűlésen átadott jutalmak is bizonyítják ezt. Ez nagy lehetőséget ad arra. hogy a pártszervezetek példát mu­lassanak a káderpolitikái határozatban leszögezett elvek megvalósításában. A pártmunkában kitűnt fi­zikai 'dolgozókat, a nőket és a fiatalokat mindenképpen ve­gyék figyelembe .lövendő pártvezetésig jelölésekor. Ez nagy felelősséget ró minden jelölő bizottságra. Sok pártszervezet tapaszta­latból jól tudja, hogy miért fontos a pártközvélemény ku­tatóinak józan megfontoltsága, pártszerűsége. A tagok között lehetnek sértett emberek, sőt személyeskedők, akik elragad­tatják magukat, amikor véle­ményt mondanak a vezetőség­ről, nem a valóságos munka szerint ítélik meg tagjait. A jelölő' bizottság akkkor áll hi­vatása magaslatán, ha már c beszélgetéseken jó mederbe tereli a párttagok vélemény­nyilvánítását. A jelölő bizottságok ala­pos és jó munkájától függ, hogy valóban azokat választ­ja-e ki a párttagság közösen gondolkodva, akikre majd a többség a szavazatát is egyet­értőén leadja. Lajos Géza Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents