Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
Ünnepi megemlékezés Kaposváron i MegnyMt a Zselic áruház (Folytatás az 1. oldalról) forrottsága a tömegekkel, nemzeti és egyben internacionalista politikája tette lehetővé az 57 év sikereit, győzelmeit is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a béke, a népek közötti barátság, a nemzetek közötti egyenrangú kapcsolatok és a dolgozó osztályok nemzetközi szolidaritása jegyében győzött. Ezt tükrözték a forradalom jelszavai, és ezt bizonyították a szovjet hatalom első intézkedései is. A kapitalista környezetben több mint negyedszázadon keresztül egyedül hatalmasodó Szovjetunió következetes békepolitikájával fokozatosan kitört az elszigeteltségből és szocialista nagyhatalommá erősödött. A világ első proletár- állama a nemzetközi osztályharc döntő tényezőjévé vált. A Szovjetuniónak a fasizmus fölött aratott győzelme á történelmi fejlődés új feltételeit teremtette meg, s olyan további »földcsuszamlást« indított el, amely szerkezetében és tartalmában átrendezte a világot. Az elmúlt csaknem három évtized alatt országok egész sora lépett a szocializmus útjára. Megszületett a Szocialista világrendszer. A szocialista közösség gazdasági erejében meghatározó a szó igazi értelmében hatalmas szovjet népgazdaság, mely a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodva rendkívül gyorsan fejlődik. A Szovjetunió népei a föld lakosságának 7 százalékát teszik ki, i a világ ipari terfnékeinek vi- | szont több mint 20 százalékát ! állítják elő. A Szovjetunióban ! a nemzeti jövedelem az elmúlt j tíz évben megkétszereződött. ] A népgazdaság fejlődésének eredményeként a szovjet em- | berek életszínvonala új fellen- ! dülési szakaszhoz érkezett. A ; jelenlegi ötéves terv négy esz- i tendeje alatt másfélszer többet j fordítanak az életszínvonal ja- I vitására, mint a megelőző öt- j éves tervidőszakban. — A Szovjetunió zászlóvivője a haladásért és a békéért , folyó világméretű küzdelem- | nek. A Szovjetunió Kommu- J nista Pártja XXIV. kong- i resszusán elfogadott békeprogram meghatározta a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a népek közötti , barátság j megszilárdításáért folyó' harc | legfontosabb feladatait. A lenini külpolitika következetes • végrehajtása az utóbbi években óriási változást hozott: si- ; került fordulatot elérni az államok kapcsolatainak alakulásában, a nemzetközi feszültség enyhítésében. A békeprogram végrehajtásának eredményei megnyugvással és bizakodás- ' sál töltik el a békeszerető embereket. — Október eszméje a szocialista országok, köztük a magyar nép öröksége l^tt. A szovI jet csapatok a fasizmus legyőzésével s a békével együtt elhozták a történelmi lehetőségét 1 annak is, hogy népünk valóra ! váltsa azt, amit 1919-ben elkezdett: felépítse a kizsákmá- j nyolástól mentes új, szociális- j I ta társadalmat. Szorosan együttműködünk, a Szovjet-1 Keretek között AZ ÉVM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat ferencvárosi gyárában — házgyárak részére —' ablakokat, ioggiafalakat, erkélyajtókat készítenek. Sőt alkalmazkodva az igényekhez, az ablakok egy részét már befestve, üvegezetten szállítják az építkezés színhelyére. Három — világos zöldre festett — gépmonstrum csattog, dörög, zajong a világos teremben. A látvány bizzar: a sok kígyózó harmonikacső — mint egy rengeteg karú polip — szívja el a gyalulás, csiszolás közben keletkező hulladékot. A csarnokban kevesen dolgoznak. A gépek szinte mindent tudnak, s mint Marek József gyárigazgató tájékoztatójából megtudtuk, még többre is képesek. Az egyik gép áll: még nem »rázod Lak bele« teljesen a használatukba. Nincsen elég kellően képzett szakemberük. Erre a gyárigazgató is hivatkozott, ám — mint ez a későbbiekből kiderült — nemcsak erről van szó. Ügy tűnik, hogy a munika- és üzemszervezés korszerűsítését a gyakorlatban nem si~ került megvalósítani a ferencvárosi gyárban. A középső gép azért is áll, mert teljesítménye eltér a másik kettőétől. Valószínűleg erről korábban is tudtak, ám egyszerűbbnek tartották ezt á megoldást: amíg a nagyobb teljesítményű gép által készített terméket feldolgozzák, addig az előbbit leállítják. Pedig egyszerre vásárolták á három gépet. Igyekeztek úgy megszervezni a gyár munkáját, hogy a lehető legtermelékenyebben dolgozhassanak. Ennek érdekében épül például Öcsán egy szabászüzem. Ott szabják a pallókból az alkatrészeket. Öcsa azonban nemcsak erre van »rendelve«:, ha továbbra is munkerő- hiánnyal küszködnek a ferencvárosi gyárban — márpedig a vezetők erre számítanak —, akkor elképzelhető, hogy mintegy öt év múlva az egész üzemet Úcsára telepítik. Ennek ellenére a 111 millió forintos beruházást — ennyibe terült a gyár rekonstrukciója — megcsinálták. Lehet, hogy a gvár csak öt-hat évig működik majd Ferencvárosban. fgy felvetődik a kérdés: nem lett volna-e ésszerűbb mindjárt Öcsin építeni? Volt .erre egyébként lcoráb| ban is példa. Szóba került a vidéki ipartelepítés kapcsán I Mátészalka is. A vállalat ve- I zetői úgy döntöttek, hogy itt i fölépítenek egy nagy üzemet. | Bele is öltek már hétmillió forintot, amikor bekövetke- ' zett a »mátészalkai stop!« — Mi lett a hétmillióval? — kérdeztük. — Nem veszett el — válaszolták —, egyszer majd folytatjuk az építkezést... A IX. kerületi gyárnak nagy igényeket kell kiszolgálnia. Éves termelési értékük 100 millió forint. Az új gépeknek egy műszak alatt 960 ablakrámát kellene készíteniük, jelenleg azonban mindössze 200—250 kerül le a berendezésről. Ezért az a céljuk, hogy a gépsorokat — mert új berendezés dolgozik a festőműhelyben is — két műszakban dolgoztassák. Üj a festőüzem. Az NSZK- tól vásárolták a berendezést. Egy vég nélküli akasztósoron lassan mozognak az összerakott ablakrámák, ajtókeretek; két fiatalember — a lakkozok — szórópisztollyal »fölfegy- i verezve« dolgozik. Arcuk és : orruk előtt védőálarc. Ahhoz azonban, hogy az új berendezés kapacitását teljesen ki I tudják használni, hatszor any j nyi embernek kellene dolgozni az előkészítés különböző I munkafázisaiban, mint I amennyien vannak most. | Vagyis a szalagon lógó »szekerek« -v- amelyekre a lefestendő darabokat akasztják — nagy része üresen halad. A festőüzem 50 millió forintba került, s ebből húszmillió volt az új csarnok ára. A gyár igazgatója: — Minden körülmények között meg kellet oldanunk azt, i hogy az építőipar festett, üve- I gezett ablakokat kapjon. Még abban az esetben is, ha ez I nekünk átmenetileg gazdaságtalan. Négy házgyárnak dolgoznak, ezek közül azonban egyelőre csak egy kap ilyen ablakokat. A többieknek meg kell elégedniük a nyers keretekkel.,/ A REKONSTRUKCIÓ legfontosabb célja: a lakásépítkezések gyorsítása. Az igény évről évre nő. A ferencvárosi gyárban jövőre már 150 millió forintos termelési értékkel számolnak, s ez a következő évben — a terveik szerint — tovább emelkedik majd. Mészáros Attila unióval a nemzetközi politikában, a gazdasági és a kulturális életben. Mindez tükrözi pártunk internacionalista politikáját, dolgozó népünk elkötelezettségét a szovjet—magyar barátság szüntelen építésére és erősítésére. A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség közelmúltban lezajlott szovjetunióbeli útja is fényes bizonyítéka, hogy a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával együtt vállvetve haladunk céljaink feié. Az októberi ünnep a jövő nagy feladataira való tekintés napja is. S méginkább az most. amikor pártunk a lenini örökség szem előtt tartásával készül XI. kongresszusára és egész dolgozó népünk, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Megyénk párttagsága és dolgozóink körében is általános helyeslésre talál, támogatást élvez pártunk politikai irányvonala. Tapasztalhatjuk, milyen nagy a szocialista közösségekben, a gyárakban, az üzemekben és a termelőszövetkezetekben a kongresszusi készülődés. Jelzi ezt a megélénkülő közélet. a társadalmi aktivitás fokozódása és a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny. A kötelezettségvállalásokban a népgazdasági és vállalati ér- | dekek, valamint a dolgozók egyéni kezdeményezései ossz- ! hangban vannak, s a verseny j eddigi gazdasági ereddményei j igen sok helyen fölülmúlják a | várakozást. A versenyben meghatározó szerepük van a szo-i cialista brigádoknak, amelyek példája nyomán a mozgalom túl is lépett a termelési vállalásokon; kiterjed az életkörülmények javítására, a terület- fejlesztési célok segítésére, a tanulásra, a művelődésre és a politikai, szolidaritási akciókra. Ez a gazdasági és politikai aktivitás a kongresszus legjobb előjele, mert együttesen teremtik meg az elemzés, az összegezés és a tervezés jobb föltételeit. Dr. Túri Imre ünnepi megemlékezése után színes műsorban gyönyörködtek a részvevők. Tapsoltak a Kaposvári Szimfonikus Zenekarnak, a Fonómunkás kisszínpadnak, a megyei pedagógus férfikarnak, a Vikár kórusnak, Németh Gábornak, az Operaház és Molnár Piroskának, a Csiky Gergely Színház művészének. Az októberi forradalom évfordulója alkalmából rendezett ünnepség az Internacionáléval ért véget. P. D. A Zselic szövetkezeti áruházát tegnap délelőtt nyitották meg ünnepélyesen Kaposváron, a Kalinyin városrészben. A megnyitón részt vett Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára és Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese is. A megyeszékhely első iparcikk-áruházát a Szövetkezeti Tervező Vállalat mérnökeinek elképzelése alapján könnyű- szerkezetes acélvázak és előregyártott elemek fölhasználásával a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat készítette el. A megye harminc fogyasztási szövetkezetének közös összefogásával készült áruház megépítését közművesített telekkel és pénzzel segítette a városi és a megyei tanács. A Belkereskedelmi Minisztérium pedig vissza nem térítendő támogatást adott. A 2400 négyzetméter alap- területű szövetkezeti áruház öt osztályán 15 millió forint érték áru várta a tegnapi megnyitó után a vevőket. A mutatós áruház ízlésesen rendezett osztályai olyan cikkeket is kínálnak, amelyek eddig hiányozták a városban. ABC- részlegének pedig az is feladata lesz, hogy a városrész I egyetlen nagy alapterületű élelmiszer-ABC-jének túlzsú- i foltságát enyhítse. A 35 millió forintos költséggel készült új | szövetkezeti iparcikk-áruház- | ban évente százmillió forintos ' forgalomra számítanak. Dr. Kiss Józsefnek, a ME- j SZÖV elnökének köszöntője í után Takács József, a szövet- j kezeti közös vállalat igazgatóba az áruház építésének előké- * szítésében és kivitelezésében j részt vett intézmények és vál- í lalatok munkáját köszönte meg. A' megnyitón az itt végzett jó munkáért emléklapot kapott a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, a kivitelezést végző munkások közül pedig többen kapták kitüntetést, emlékplakettet, illetve pénzjutalmat. A vállalat igazgatója elmondta, hogy az öt osztályon található áruk döntő többségét a megyénkben is működő nagykereskedelmi vállalatok biztosították. Rájuk mint végleges partnerre számítanak. A választék bővítése érdekében azonban kapcsolatba léptek 12 termelő vállalattal is: elsősorban tőkehúst és speciális húskészítményeket vásároltak tőlük. S a szállítók körét tovább kívánják bővíteni. Mint érdekességet meg kell jegyezni: megyénkben ez az első olyan áruház, amelynek földszintjén büfé is van. Itt nemcsak kávét árusítanak, hanem reggelire tejet, kakaót, sőt tízórait is. Az új áruház különböző kereskedelmi szolgáltatásokra is vállalkozik: előre csomagolt árut talál itt a vevő. A részletre vásárolt cikkek admi* nisztrációját helyben elintézik, s foglalkoznak házhoz szállítással is. A tervek között pedig szerepel a filmek előhívása. Újdonságként kívánják bevezetni a harisnyaszemfelsze- dést, az itt vásárolt függönyök és szőnyegek beszegését. Újságot, folyóiratokat is árusítanak majd egyebek között. Az újdonságok felsorolásánál érdemes megemlíteni, hogy az új igényeket is rendszeresen gyűjtik, s — mert lehetőségük van rá — az árut nagy tételben vásárolják meg a gyártó cégektől! A Zselic áruházat a megnyitás napján csaknem 20 ezer vásárló kereste föl. Az első napi forgalom meghaladta az egymillió forintot. A műszaki árukat keresték sokan és nagy forgalom volt a cipőosztályon is. Egy asszony a forradalomban Az asszony olyan volt, mint az orosz filmekben /az anyák, a nagyanyák. Fekete a ruhája, a kendője, szikár az alakja, jóságos az arca. Semmit sem tudtam róla, mégis megkapott benne valami, hiszen olyan erőt sugárzó volt egész megjelenése. Pionírokkal beszélgetett, beírt egy könyvbe, aztán elindult az ajtó felé. — Szaladjon utána, mert ilyen karakán nővel még nem találkozott! — fogta meg a vállamat az egyik veterán, akivel az októberi forradalomról beszélgettem Leningrádon, a forradalom veteránjainak tanácsában. Néhány héttel november 7-e előtt kerestem föl a székházat. Olyankor nagy a sürgés-forgás, pionírok kopogtatnak be a veteránokhoz, s kérik fel őket, hogy látogassanak el hozzájuk, idézzék fel a hősi napok emlékét. — Hogy hívják? — Olga Antonovna ... A vezetéknevét se feledje el: Drozdovszkaja! Sok szerencsét ... Sebtiben kezet fogtam, s már rohantam is ki az utcára. Az asszony a Néva felé tartott. Szaporán utánaeredtem a folyóparton, sikerült elérnem. Nagyon gyorsan összebarátkoztunk. — Látja, ez az én szülővárosom — mutatott 'körbe a házakon, a Néva két partján. — A szüleim tősgyökeres pétervári munkások, voltak. Képzelje, az anyám a Posszil üzemben szült meg munka közben! A sorsom? Az olyan volt, mint a többi magamfajtáé... Tizenöt éves koromban tartóztattak le először. Másodszor a cár atyus- ka becsmérléséért. Már a februári forradalomban részt vettem, ott voltam az elesettek temetésén, majd az első május elsején. Aztán jött az októberi forradalom. Azt az örömöt nem lehet leírni. Mindnyájan éreztük, hogy eljött a mi időnk. Olga Antonovna kinyitotta a retikült, és megsárgult fényképeket vett elő. Csinos kislány fehér fátyolban, köpenyben többsége, akik a gyűrűben voltak, meghalt. A csapat parancsnoka magyar volt, a nevét pontosan már nem tudnám megmondani, talán rosszul is ejtem, valamiféle Gáder vagy ilyesmi... Elszánt kommunista volt, az utolsó golyót magának hagyta meg... ' — S Olga Antonovna hogy menekült meg? — Engem foglyul ejtettek. Akkor már komisszár voltam. Sorba állítattak bennünket, rólam le akarták venni a rövid kabátot, de nem engedtem... Már éppen számoltak: ogyin, dva ..., de jöttek értem, az egyiken, elszánt harcos a j hogy ne lőjjenek le... Átvit- másikon, amint keményen j tek a folyón, s közben le akar- szorítja a puska szíját. j talk vetkőztetni, lehet, hogy tetszett nekik a jó ruhám Ellenálltam, akikor abbahagy- j ták, de faágakkal össze-vissza vertek. Nem kiabáltam, nem ! sírtam, nehogy örüljenek; ne — Amikor szükség volt ránk, azonnal beléptem a Vörös Gárdába. Az ápolónőcsoport vezetőjének tettek meg. Még két lány volt ott az ismerősök , „ _________ k özül, Kátya Petrova és Ír a \ lássák, hogy megijedtem. Azt ! Fidotova. Péterváron alakult j kívántam, hogy minél előbb j a csapat 1918. július 1-én. | lőjjenek lé... Megborzong-] Ezen a napon léptem be a ■ tam ugyanis attól, ha rájönpártba. Magyarok is voltak benne, több mint száz ember, teli a Kolcsak elleni gyűlölettel. Hajó halad át a felhúzott híd alatt. Azt nézzük egy darabig. A csend jó arra, hogy ennyi évtizedet visszautazzunk a történelemben. — Férfiaknak sem volt leányálorp a polgárháború; elképzelheti, milyen szívósságot követelt tőlünk. Csak egy példát. Az első cseh ezred bekenek, hogy nő vagyok, s úgy bánnak el velem, ahogy a többiekkel: fára kötnek, s kettévágnak. Közben ütöttek, s azt tettettem, mintha már meghaltam volna. Altkor abbahagyták, s lehúzták rólam a jó bőrkabátomat. Akkor láttád meg a jelvényemet, hogy komisszár vagyok... — Megmenekült? — Akkor még nem. Bár én is azt hittem ... Mikor azonban továbbmentem, újra el rített bennünket. Azoknak a | fogtak, s több fogollyal együtt kivégzőosztag elé állítottak a fehérek... Engem nem találtak el; csak elájultam, s a többiek rám zuhantak holtan. Ez volt a szerencsém ... Bár ezután is minden erőmre szükségem volt, hogy ne csüggedjek el. Újra elfogtak, megvertek, kiverték a fogamat, mégpedig Kolcsak elé vezetve... Takaróban vittek valahova, gyakran váltották az őröket, s amikor kicsit összeszedtem magamat, sikerült megszöknöm... A földalatti szervezet ápolónői ruhát adott, s így sikerült eljutnom a mieinkhez ... Nagyon büszke vagyok rá, hogy a nevemmel díszített puskát adtak kitüntetésképpen. Ezután kórházakban elsősegélynyújtó pontokon szolgáltam komisszárként. — Leninnel találkozott-e? — Nem is egyszer. Hallottam beszélni is ... Amikor a frontra indultam, előtte a Szmol- nijban voltunk, akkor is láttam őt... Mindenki tisztelte őt, a legnehezebb helyzetben is rá gondoltunk, mit tenne most ő a helyünkben ... Hosszan néztem a szikár asszonyt. Eltette a fényképeket, s kezet nyújtott: > — Így volt... A forradalom minden igaz munkást hőssé tett. Most, amikor már nagyon jól, boldogan éleik, a fiataloknak is elmondom: ne felejtsék el soha azokat, akik elkezdték.., Lajos Géza Somogyi Néplap /
