Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

j'S' '' í"

HU

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Ara; I forint

SomognfNéttton

MSZMP SOMOGY M E G Y M BIZOTTSÁGÁNAK LAP

XXX. évfolyam 261. szám

1974. november 7., csütörtök

Óvári Miklós rádió- és televízió beszéde '

Október győzelme vonzó példa és biztos támasz lett

— A forradalom 57. évfordulóját ünnepeljük — mondotta bevezetőben. A forradalomét, amely megteremtette a nagy többség, a dolgozó osztályok hatalmát, ame^ly bebizonyította, hogy a különböző nemzetiségű dolgozók testvérisége erősebb az uralkodó osztályok által szított nemzeti gyűlölködésnél. A Nagy Októbert köszöntjük, amely a marxi—lenini elmélet és a forradalmi gyakorlat egyesítésével először mutatta meg, hogy a munkásosztály meg tudja rendíteni a rendíthetetlennek hitt tőkés világot, képes az egész dolgozó nép összefogására és vezetéséi-e, utat tud nyitni egy új, igazságos társadalom felé. 1917. novembere óta — Majakovszkij szavával — az emberiség közvetlen teendőjévé vált a szocializmus, és ezzel új korszak nyílt a világtörténelemben.

— Az egykori Oroszország elnyomottjainak elemi erővel kirobbant forradalma, amelyet a bolsevikok lenini pártja vezetett diadalra, az emberiség évezredes vágyainak, oly sokszor meggyalázott, sárbatiport eszményeinek valóraváltását írta vörös zászlajára. Győzelme ezért lett az emberiség jobbik és nagyobbik felének reménye, de azért lett mindmáig a nemzetközi töke és minden haladásellenes erő vad támadásának célpontja is.

— Az ’ októberi forradalom győzelmével létrejött munkásállam évtizedeken át egyedül viselte a világ békéjéért és haladásáért vivott, sok áldozatot követelő harc fő terhét. Döntő szerepe volt ahban, hogy a i világ megmenekült az emberiség és az emberiesség legnagyobb ellenségétől, a fasizmustól. A Szovjetunió léte, népének tudatosan és öntudatosan vállalt áldozatai lehetővé tették, hogy a világ számos nemzete nemcsak elnyerte szabadságát, hanem meg is tudja védelmezni azt. mert ma már nincs védtelenül kiszolgáltatva az imperializmus kényének- kedvének.

— ötvenhét év alatt nagyot változott a világ, október győzelme meggyorsitóttá a társadalmi haladás folyamatát. A szocializmus, amelynek — már születése másnapján — közeli bukását jósolták ellenségei, korunk megdönthetetlen realitása lett; vonzó példa es biztos támasz az egyetemes em- j béri haladásért küzdő erők I számara. Létrejött, megerősö- - dött a kommunizmust és a i szocializmust építő szabad népek közössége, a szocialista világrendszer. Az egész világot átfogó munkásmozgalom olyan | erővé vált, mellyel a tőke urai — akár akarják, akár nem — I kénytelenek számolni. A gvar- i mati rendszer összeomlott.

— Az imperializmus 1917 novembere óta — történelmi mértékkel mérve — védekezésre, visszavonulásra kényszerül. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy még ma is képes egyes népeknek súlyos károkat. mérhetetlen szenvedéseket okozni.

— A haladó emberiség mindmáig érzi a chilei tragédia sebeit. De érzi azt is — bárhogy tobzódik is a reakció —, hogy az emberiség jövőjét egyre ke- ; vésbé tudja befolyásolni az i imperializmus. Chilében a ha- 1 ladó erők — hisszük és tudjuk: ideiglenesen — vereséget szenvedtek, de azóta Portugáliában kártyavárként omlott össze Európa legrégibb fasisz- I

ta rendszere, Görögországban megbukott a katonai junta. A harc még nem ért véget, de a demokratikus erők jelentős sikereket értek el.

— Október azért válhatott világtörténelmi jelentőségű eseménnyé, mert tartós érvényű válaszokat ad az emberiséget foglalkoztató legfontosabb kérdésekre.

— Napjainkban, amikor a tudomány es a technika gyors fejlődésének vagyunk a tanúi, mind élesebben merül fel a kérdés: tudunk-e okosan, emberhez méltóan élni ezekkel az új lehetőségekkel? Sikerül-e megakadályozni egy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború kirobbantását? Sdi kerül-e a népek, az egész em; beriség javára hasznosítani a teremtő munka eredményeit? Tudunk-e földünkön olyan igazságos, elnyomástól és kizsákmányolástól mentes világot teremteni, ahol a nepek szabadon, békében es barátságban élnek, ahol minden ember számára megadatik az alkotó munka öröme, a képességek kibontakozásának lehetősége, s ahol megvalósul az egyén és a közösség érdekeinek harmóniája?

— Ezek a kérdések foglal- kozlaf jak . ma a haladó emberiségét. mindazokat, akik az imperializmus emöertelen világából, az egyén kizsákmá(Folytatás a 2. oldalon)

Ünnepi megemlékezés Kaposváron

Katonazenekar, vörös drapériád transzparensekkel díszített színpadháttér, igazi ünnepi hangulat fogadta tegnap este a megyeszékhelyen a La- linca Sándor Művelődési Központ színháztermében a megyei párt-, állami és társadalmi vezetődet, munkásokat, alkalmazottakat, nyugdíjasokat, diákokat. — mindenkit, aki részt vett- a Kaposvári Városi Pártbizottság ünnepségén. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenheledik évfordulóján rendezett ünnepi műsor a magyar és a szovjet Himnusszal kezdődött.

Ezután dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság osztályvezetője lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja ünnepi megemlékezését.

— A világtörténelem korszakváltó fordulói ritkán köthetők egyetlen naphoz. Van azonban egy nap, amely új fejezetet nyitott az emberiség történetében. 1917. november 7-e a proletárhatalom és a szocializmus korszakának első napja, amikor a Lenin vezette bolsevik párt irányításával I győzött a szocialista íorrada-! lom.

Váci Mihály szavaival Oroszország »a csillag méretű • földrész — méltó futópálya a világdörgetően startoló forradalomnak-. A két forradalom ; harcaiban megedződött orosz I munkások, föld nélküli sze-! gényparasztok ragadtak fogy- vert a februári polgári demokratikus forradalmat» eláruló, a regi rendet visszakívánó burzsoázia, a tiszti kar es a nagybirtokosság ellen. Az elnyomottak, a fegyverrel harcolok sokaságában még nem mindenki értette, mi a kommuniz- j

us. Voltak közöttük érett, l

szervezett forradalmárok, az < eszme szenvedelyes harcosai. I de sokan voltak, akikét csüpán az ösztönös érzelmi választás állított a forradalom' ügye mellé.

— Az orosz dolgozó tömegek forradalma egyszerre volt nemzeti és egyetemesen nemzetközi. Bizonyította, hogy a munkások, a parasztok, a haladás hívei kepesek a győztes forradalmi harcra és megértek a föltételek arra, hogy a tömegek maguk legyenek sorsuk irányítói, történelmük alakítói Az első világháborúban fogságba esett katonák tízezrei harcoltak a Vörös Hadseregben a nemzetközi intervenció ellen. Büszkeséggé! folt el bennünket, hogy közülük a legna-t gyobb számban — mintegy | százezren — magyar hadiíog- j Ívok küzdöttek a szovjetek ha- , talmának megvédéséért. A forradalom iskoláját megjárt harcosok itthon erjesztő! lettek a forradalomnak és cselekvő részesei a proletárdiktatúra győzelmének. Az orosz szovjet-köztársaság példáját elsőnek a magyar proletariátus követte, amikor másfél evvel az októberi forradalom győzelme után kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot.

A dolgozo emberiségnek nem volt, es ma sincs jobb valasz- tasa. mint • szocializmus, a kommunizmus fele vivő út: az egyetlen lehetőség a ki/sákma1

nvolás teljes megszüntetésére. Az orosz dolgozó tömegek először léptek erre az útra és elsőként vállaltak az uj világ megteremtésének óriási munkáját és felelősségét. Történészek, politikusok számtalanszor folteszik a kérdést: hogyan állta ki a fiatal szovjet állam a minden oldalról rázúduló megpróbáltatásokat? Mi erősítette meg a forradalom . ügyét, védő tömegeket? Az igaz valasz csak egy lehet: az orosz munaasosztály élcsapata, marxista—leninista pártja volt a szocialista forradalom legfőbb szervezője. Ennek a partnak hősies fellépése, irányító munkája, össze(Folylatfis a 3. oldalon)

Á lenini úton — a világ békéiéért

írta: Apró Antal, az MiZMP Po llikat Bizottságának tagja, az országgyü és elnöke

M

élységesen szimbolikus, hogy a Nagy Októberi Szó-’ cialista Forradalom győzelme nyomán megszületeti szovjethatalom első okmánya a világtörténelmi jelentőségű Békedekrétum volt. Azt jelképezi ez, hogy a szocialista rendszert megteremtő szovjet állam legbensöbb lényegéből fakad a békepolitika.

A szocialista forradalom és a Szovjetunió neve a népek tudatában szerte a világon azóta is egybeforrott a béke ügyével. A Szovjetunió története, az októberi szocialista forradalom óta eddig eltelt 51 esztendő krónikája — egyben annak az állhatatos, szakadatlan harcnak a története is, amelyet az agresszív imperialista politika ellen, a népeknek a háború csapásától való megszabadításáért folytatott a szovjet allam.

A forradalmat győzelemre vivő munkások, parasztok, katonák még a nagy roham után, a Téli Palota előtti téren álltak őrséget, amikor — a Békedekrétumban — a proletár- hatalom békét ajánlott fel minden ország kormányának és népének. Igazságos, annexiók és hadisarc nélküli békét. 1919-ben a Szovjetek Kongresszusa Lenin javaslatára ünnepélyes formában kinyilvánította, hogy -az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság minden néppel békében kivan élni és minden erejét a belső építésre akarja fordítani

1922-ben Génuában, az első nemzetközi konferencián, amelyen a Szovjetunió is részt vett. Lenin kormánya a békés együttműködés és a leszerelés széles körű programját terjesztette a kormányok küldöttei elé. Á harmincas években a Szovjetunió következetesen síkra szállt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, egy olyan rendszerért, amely megfékezhette volna a fasiszta kardesörtetö- ket, megakadályozhatta volna az líjabb világégést.

A második világháborút követően, amikdr az atom- és hidrogénfegyverek, rakéták megjelenése növelte az emberiseget fenyegető, újabb világtragédia veszélyét, a Szovjetunió a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés konkrét tervét terjesztette az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé. Mindig következetesen, nem szűnő energiával munkálkodott a nemzetközi kapcsolatok ama új elveinek — a függetlenség, a szuverenitás, az államok belügyeibe való be néni avatkozás, a népek közötti barátság és együttműködés elveinek — érvényre juttatásáért, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hirdetett meg.

Az egész emberiség sorsáért felelősséget vállaló küldetésnek, a Szovjetunió egész történelmén végigvonuló béke- diplomáciának felemelő, méltó folytatása az a nagyszabású békeprogram, amelyet 1971 tavaszán az SZKP XXIV. kongresszusa fogadott el. Ezt a programot, amely hat pontban jelentős tennivalókat ajanl minden józan érzésű kormányzatnak, minden politikai pártnak és mozgalomnak a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, a vitas kérdések békés rendezéséért, a leszerelés folytatásáért, a vitás kérdések békés rendezéséért, a leszerelés folytatásáért, a háborús fenyegetések elhárításáért, — méltán nevezhetjük korunk Békedekrétumának.

A háború nélküli -világ az emberiség nagy óhaja, leg- öszinlébb törekvése. A Szovjetunió megszületésével, a második világháborúban aratott győzelmével, politikai, gazdasági es katonai erejének meggyőző kibontakozásával, a szocialista országok közösségének kialakulásával és megszilárdulásával ez a törekvés, ez a reménység már nem puszta óhaj. Ma már reális lehetőség van arra, hogy elkerüljük a világméretű háborúk kirobbanását, és megőrizzük a békét, A Szovjetunió 1917 óta következetes szilárdsággal folytatott békepolitikájának világtörténelmi jelentőségű győzelme ez. De tudnunk kell: még nagyon sok erőfeszítést, még nagyon sok harcot és áldozatot kíván a világ minden részén az, hogy ez a reális lehetőség visszafordíthatatlan valóság legyen, hogy az agresszív imperialista erők -ellenállásával szemben végleg megvalósuljon a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett elése.

Ennek a harcnak legelső vonalában halad a Szovjetunió. amely a politikai és diplomáciai, gazdasági és kereskedelmi, kulturális és katonai eszközök gazdag tárházat használja fel, hogy a legkedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtse meg a szocialista közösség erejének további gyarapításához, a világ proletariátusának forradalmi harcához. a nemzeti felszabadulás kivivasához, az imperializmus elleni küzdelemhez. Vagyis: a legkeményebb osztalyharchoz.

A békeharcunk szempontjából rendkívül fontos gondolatot Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédében fogalmazta meg: "Az SZKP abból indult es indul ki. hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca folytatódik,'gazdasági, politikai es ideológiai területen. Ez máskent nem is lehet, mint hogy a szocializmus világnézete és osztálycéljaí ellentétesek és kibe kithetetle ne k a kapitalizmuséval. Arra törekszünk azonban, hogy ez a történelmileg kikerülhetetlen harc olyan mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyeresége lesz a világbékének, valamennyi népnek, valamennyi államnak.«

Á következetesen internacionalista és jellegzetesen szovjet, bekeszerető lenini külpolitikának a nyomán kibontakozó eseménynek egész menete fokozatosan annak felismerésére kényszeríti a tőkés világ mind több kormányát, hogy a békés egymás mellett elés elveinek figyelembevételével alakítsak a szocialista államokhoz fűződő viszonyukat, minden fontos lépésükét. Megfigyelhető: amilyen mértekben erősödnek a világban a béke es a haladás pozíciói, úgy szaporodnak a realizmus elemei a legtöbb kapitalista allam külpolitikájában, úgy kerülnek rend- re-másra a politika lomtárába a hidegháborús időszak módszerei és eszközei.

A világ népeinek, köztük hazánk népének is támogató egyetertesevel és rokonszenvevel találkozik a szovjet beke- diplomacíanak az a határozott törekvése, hogy a nemzetközi életben a politikai enyhülést katonai enyhüléssel, a fegyverkézes korlátozásával, szabályozósával es csökkentésével kell kiegészíteni és tartóssá tenni. Ennek a törekvésnek az életerejét jelzi, hogy egyszerre több fronton, több színhelyen is folyik a diplomáciai offenziva a leszerelésért, a katonai enyhülésért t egyszerre több témakörben is here sík, kutatják az elobbrejutas, a rendezes tehetőségeit.

(F-ilytatás a 2. oldalon>