Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-26 / 276. szám

I fl nagyatádi Kinizsi az őszi első Nagyatád—Latinea SE 3:2 (0:1) Nagyatád, 300 néző. V.: Perger. Nagyatád: Zsobrák — Szabó. Fodor, Horváth, Deák, Balogh, Oláh (Körapf), Varga, llics, Seges- di, (Grezsán), Zákányi. Edző: Sza­bó Pál. Latinea: Győrfi — Vadá­szi, Balázs, Harmath, Szabó, Koz­ma Berta, Szukics, Borsfái, Tar, Szita. Edző: Borsfái Géza. A mérkőzésen alacsony szín­vonalú, csapkodó játék folyt. A hazaiak kö'zelebb álltak a győzelemhez, mert 2:2 állás­nál Fodor 11-est hibázott. Az eredmény igazságos. G.: Ilics (2) , illetve Tar, Szita. Jók: Deák, Zákányi, Ilics, illetve Győrfi, Vadászi, Balázs. Tóth Ferenc Marcali SE—Csurgó 5:0 (1:0) Marcali, 250 néző. V.: Fodor. Marcali: Király — Dunkler, Ha­tó I„ Rigó, Kiss, Pék (Korona), Darázs (Beck), Domsa. Izsák, Szántó, Ható II. Edző: Bősz Adám. Csurgó: Jancsi - Szmolek. Kisgé- czi, Polgár, Kovács, Hosszú, Luba (Gyimesi), Kiss, Balogh (Szabó), Mód, Kurgyis. Edző: Jakab Lász­ló. Az első félidő egyenrangú ellenfelek alacsony színvonalú játékát hozta. Szünet után feltámadtak a hazaiak, sok gólhelyzetet dolgoztak ki, s akár nagyobb arányban is győzhettek volna. G.: Izsák (3) , Szántó, Korona. Jók: Ha­tó I., Szántó, Izsák, Korona, illentve Jancsi, Kovács, Pol­gár. Marcali ifi—Csurgó ifi 3:1 Bősz Adám Szőnyi SE—Lengyeltóti 1:0 (0:0) Lengyeltóti, 150 néző. V.: Kreiner. Szőnyi SE: Szarvas — Koza, Be- derna, Magyar, Varga, Vígh, Vág- Völgyi (Imre), Horváth, Ernyes, Nagy, Gerbán. Edző: Balatoni Sándor. Lengyeltóti: Benkő —- Hollósi, Smida, Tóth, Kesztyűs, Hiba (Mátyás), Komócsin, Sándor, Hoszú (Csordás), Szálai, Kollár. Edző: Csordás László. Az első félidőben jó iramú,. kiegyensúlyozott volt a játék. A második félidőben szinte egy kapura játszott a hazai csapat, sók helyzetet hagyott ki, é6 ez a végén megbosszul­ta magát. Négy perccel a be- -*.á íejezés előtt 30 méterről lőtt góllal vitték el a vendégek a két pontot. G.: Imre. Jók: Vígh, Ernyes, Nagy, illetve Smida, Tóth, Szalai. Szőnyi SE ifi—Lengyeltóti ifi 4:0 Dr. KÖrmendy István K. H. Vasutas—Barcs 2:1 (1:0) Kaposvár, Vasutas-pálya, 100 néző. V.: Pesti. Vasutas: Okos — Takács, Ka­szás, Méreg, Kéki, Kelemen, Tör­zsök, Páti (Finota), Hegyi, Talli- án, Tóth S. Edző: Barta Lajos. Barcs: Piros — Pintér, Dóczi. Kiss, Börcsök, Karsai, Hoffer, Gulyás, Tóth (Bencsik), Winkler, Gyer- gyák (Porrogi). Edző: Mayer György. 1 nalú mérkőzésen csak az első I félórában játszott fölényben a Barcs. A második félidőre erő­sen feljavult a vasutascsapat, és jó védőjátékával meggá­tolta a vendégeket a gólszer­zésben. G.: Törzsök, Hegyi, il­letve Winkler. Jók: Okos, Ka­szás, Törzsök, Tallián, illetve Piros, Dóczi, Gulyás. Barcs ifi—Vasutas ifi 1:0 Simon Ferenc Somogvtarnóca—Babócsa 4:3 (2:0) Somogytarnóca, 100 néző. V.: Tálas. Somogytarnóca: Nemes — Szili, Pintér, Farkas, Novak, Kollár, Pintér, il., Kovács (Fábián), Ben­csik, Kovács, II., Mohácsi, Edző: Boihói Ferenc. Babócsa: Sülé (Vangyia )— Orosházi, Hajdú, Ba­logh, Vukmaim, Kerényi, Arany, Luczek, Klampauer, Takács, Or­sós. Edző: Vukmann László. A mérkőzés • két ellentétes félidőt hozott. Az elsőben a Somogytarnóca, a másodikban a Babócsa volt jobb. A vende­gek már 3:2-re vezettek, de a hazaiak jó hajrával megérde­melten fordították meg a mér­kőzést. Vukmannt a játékve­zető utánrúgásért kiállította. Somogytarnóca ifi— Babócsa ifi 2:2 Novak József Kiss J. SE—-Lábod 2:1 (1:1) Lábod, 200 néző. V.: Feny­vesi. Kiss J. SE: Fekete — Bán, Til- linger, Bartl, Szabó, Pordán, Ko­vács, Schnur (Gara), Szöcs, Puha, ! (Lerch), Halász. Edző: Kétszeri ! Ferenc. Lábod: Mohácsi — Tibáld, Németh L, Német II., Csalódi, Lie­ber, Nemes, Kovács, Kozma. Koósz, Iván (Borzas). Edző: And­rás József. Idei legjobb játékát nyúj- ! tóttá a lábodi együttes, de biz- j tos vezetés után az első fél­időben az egyik, majd a 87. percben a másik pontot is ki­engedte a kezéből. Egy rossz j hazaadást Pordán elcsípett, es j a hálóba továbbított. A 85. j percben Kozmát és Lerchet j a játékvezető dulakodásért ki­állította. G.: Pordán (2), il­letve Kozma. Jók: Szabó, Por­dán, Szöcs, illetve Németh I , Németh I., Iván. illetve Bognár, Gyurieza, Si­pos Fonyód ifi—Balaton­leüe ifi 1:0 Hajas Gyula Juta—Somogyi B. SE 4:2 (2:0) Juta, 200 néző. V.: Horváth III.. Juta: Siszler — Oláh, Csonka, Hegedűs. Balázs, Decsi (Tompa), Stágl, Bíró, Éhl, Göncz, Landek. Edző: Göncz István. Somogyi: Gosztola (Enzsöi) — Turnár (Nagy), Giczinger, Máthé, Dere, Papp, Szalai. Lados, Kalmár, Gő- cze. Nyári. Edző: Oláh Ferenc. Közepes iramú és színvona­lú mérkőzésen már az 5. perc­ben 2:0-ra vezettek a hazaiak A továbbiakban inkább me­zőnyjáték folyt. Juta a győ­zelmet ilyen arányban is meg­érdemelte. G.: Stágl (2), Éhl, Landek, illetve Gőcze (2). Juta ifi—IV. Somogyi ifi 3:3 , Csekk László A megyei bajnokság őszi végeredménye: Visszavárják a színházat OCúUkuis JKiluLL^Pesten 1. Nagyatádi K. 15 11 3 1 52—18 25 2. Barcs a 5 12 1 2 49—13 25 3. Kiss J. SE 15 12 ■ 3 5ö—16 24 4. Marcali SE/ 15 7 3 5 83—20 17 5. Juta 15 8 1 6 38—35 17 6. K. H. Vasút. 15 8 1 6 27—25 17 7. Szőnyi SE 15 6 5 4 11—27 17 8. Som. B. SE 15 7 ■ 8 30—41 14 9. Fonyód 15 6 1 8 27—30 13 10. Latinea SE 15 5 3 7 24—23 13 11. Somogyt. 15 5 3 7 36—42 13 12. Balatonlelle 15 6 1 8 37—44 13 13. Lengyeltóti 15 5 2 8 23—32 12 14. Csurgó 15 2 3 10 20—45 7 15. Lábod 15 2 3 10 16—47 7 16. Babócsa 15 2 2 11 22—47 6 S zép és nemes hagyo­mány a vidéki színhá­zak évről évre megis­métlődő fővárosi vendégsze­replése. Hogy ezek a progra­mok immár sokkal többet je­lentenek, mint holmi udvarias gesztust a rendező szervek részéről, többet, mint holmi »hivatalos« seregszemlét, ab­ban nagy része van a kapos­vári Csiky Gergely Színház­nak is. Budapesti vendégjá­tékai — a múlt évadban Shakespeare Ahogy tetszi fejé­vel, vagy korábban Szép Ernő Patika című színművével — igazi színházi eseményt jelen­tenek, olyat, amely — min­den túlzás nélkül — lázba hozza a közönséget. így volt ez most is. A pla­kátok még meg sem jelentek, máris futótűzként terejdt el a híre, hogy a somogyiak Sü­tő András — Kleist regényé­ből készült — Egy lócsiszár virágvasárnapja című drá­májával szerepelnek a Nem­zeti Színházban. Megindult az j ostrom a jegyekért: a szak- ma a színház titkárságán, a közönség a pénztárnál mind az esti, mind pedig az éjsza­kai előadásra órák alatt el­kapkodta a jegyeket. És azok a szerencsések (mintegy két­ezren, mert a falak mellett is álltak), akik. ott voltak a j két előadás valamelyikén, j nem is csalódtak. Sőt, még l többet is kaptak, mint | amennyit az előzetes várako- i zás, a sajtó egybehangzóan j elismerő kritikája ígért: az ilyen különleges alkalmakkor az együttes önmagát múlja felül, mert tudja, hogy jó hír­nevének megőrzésén, a bizo­nyításon túl többről is van szó: igazolni lehet, hogy szín­házi életünkben, amely külö­nösen a fővárosban és az idén nem sok örömet nyújt a nézőknek, van igazi tehetség. ! megújulási képesség, és olyan erő, mely a korunk eszmei­ségének kifejezésében és a színjáték legmodernebb esz­közeivel. valóságos társadal­mi és művészeti tényezővé avatja a teátrumot. Ez a színházi varázslat roppant egyszerűnek látszik, ha egyszer már létrejött. És Kaposváron, ebben az elő­adásban, újra bebizonyoso­dott, hogy létrehozható. Zsámbéki Gábor együttest teremtő tehetsége újabb szép gyümölcsöt hozott Sütő And­rás drámájának előadásában. A kicsiszolt, minden ízében kidolgozott összjátékon felül a közönség érzékenyen rea­gált a mű mához szóló üze­netére, holott sem az artiszti- kus képzőművészeti látvány­ban. Pauer Gyula kitűnő díszletében és jelmezében, sem Jeney Zoltán döbbene­tes hatású akusztikai kísére­Őszi madárvonulás 1 ~ .<T n ~ • Tóth Sándor Balatonlelle—Fpnyód 2:1 (2:0) Balatonlelle, 300 néző. V.: Szerecz. Balatonlelle: Csizmadia — Bolla, Kiba, Vázsonyi, Kovács, Brunner, Darabos (Anrosovits), Takács, Szabó, Vass, Berdán. Edző: Cser László. Fonyód: Fenyvesi — Bog­nár, Gyurieza, Horváth, Vecsera, Landor, Fejes, Tavaszi, Balics (Sipos), Farkas, Markovics. Edzó: dr. Vida János. Az első félidőben jobban játszottak a hazaiak, még;s mindkét góljukat csak nagy kapushibából szerezték. Szünet után feljavult a Fonyód, több hfe'yzetet dolgozott ki, de a lesre játszó hazaiak melleit csak szépíteni tudtak. G.: Vass, . Takács, illetve Tavaszi. Jók: A jó iramú, magas színvo- I Csizmadia, Riba, Kovács. Vass Fesztiválkórus lett a megyei pedagógus férfikar NB III (Folytatás a 4. oldalról) 16. perc: Formás támadást vezetett a Vasas. Herbei az alapvonalig futott a bal ol­dalon, és beadását Fülöp a kiinduló Doszpod mellett 6 méterről továbbította a háló­ba. 1:1. 58. perc: Fiochsz középen kiugratta Oroszt, aki a kifu­tó Rácz mellett megszerezte a győzelmet jelentő második gólt.' 2:1. Az *lső félidőben jól tartot­ta magát a Vasas. Az erőből azonban csak egy félidőre futotta. Különösen a második játékrész első 20 percében nehezedett nagy nyomás a kaposváriak védelmére.' Az alacsony színvonalú mérkőzé­sen végül is megérdemelten győztek a hazaiak, akik a két gólon kívül három kapufát is lőttek. Jók: Kelemen, Kiss. Törjék, illetve Hadi, Kiss. D. I,. További eredmények a dél­nyugati NB Ill-ban: BVSC— MEDOSZ ÉRDÉRT 4:2, Pécsi VSK—Sashalom 5:0, Székesfe­hérvári MÁV Előre—Növény­olaj 0:0, Pénzügyőr—Sziget­vár 3:1. III. kér. TTVE—Lő­rinci Fonó 2:0, Dunaújváros— Április 4. Vasas 1:0, BKV Előre—Máza-Szászvár 1:0. A bajnokság forduló után: állása c i 18. 1. PVSK 18 13 1 4 39—15 27 2. BKV Előre 18 9 6 3 32—14 24 3. Dunaújv. 18 10 4 4 31—18 24 4. BVSC 18 9 4 5 28—17 22 5. Bp. Építők 18 6 9 3 17—14 21 6. Táncsics 18 8 4 6 31—24 20 7. Széke'sfeli 18 6 8 4 30—23 20 8. Véménd 18 8 4 6 25—31 20 9. Érdért 18 7 4 7 40—40 18 10. Pénzügyőr 13 '7 3 8 35—22 17 11. Siófok 18 5 6 7 23—21 16 12. M.—Szászv. 18 6 4 8 25—27 16 13. Törekvés 18 6 4 8 15—26 16 14. III. k. TTVE 18 7 1 10 28—35 15 15. Növény ólai 13 5 5 8 17—25 15 16. Äpr. 4. Vasas 18 6 3 9 23—32 15 17. Sashalom 18 7 1 10 29—43 15 18. Szigetvár 1» 5 4 9 23—29 14 19. Vasas 18 4 6 8 18—28 14 20. Lőrinci F. 18 5 1 12 21—46 11 Minősítő hangversenyt ren­dezett szombaton este a me­gyei pedagógus férfikar. A ta­nítóképző intézet aulájában kis számú» de hálás közönség előtt adott számot művészi fejlődéséről. Az est kiemelke­dő sikert hozott: a Népműve­lési Intézet által megbízott zsűri a legmagasabb fokozat­tal — fesztiválkórus címmel — minősítette az együttes telje­sítményét. (Ezt a minősítést elsőként kapták meg az ország műkedvelő fériikórusai közül: megyénkben a Vikár Béla ve­gyes kórus rendelkezik hason­ló címmel.) A hangversenyről nemcsak a zsűri tagjai nyilatkoztak elis­meréssel, hanem a közönség­Rétnapos ankét nevelési létesítmények tervezéséről A Magyar Építőművészek Szövetségének székhazában tegnap kétnapos ankét kezdő­dött a különböző nevelési lé­tesítmények tervezéséről, épí­téséről és működtetéséről. Dr. Böhönyei János, a szövetség elnöke nyitotta meg az anké- tot, amelynek fontos célja, I hogy feltárja azokat a társa­dalmi igényeket, amelyeknek nyomon követésével az okta­tás, a nevelés és a közműve­lődés intézményhálózatát a korábbinál célszerűbben ter­vezzék és működtessék. A meglevő adottságok mérlege­lésével lehet inkább megter­vezni ezeket. Intézmények, könyvtár, művelődési ház, is­kola. filmszínház, sportlétesít­mény együttesének ’ alkotása a legfontosabb feladat. A tegnapi tanácskozáson négy előadás hangzott el. nek is szép élményt nyújtott. A kóruskultúra korszakait jel­lemző művekből Heisz Károly karnagy egy három részből álló, változatos műsort szer­kesztett, a hagyományos idő­rendi felépítés elvét követve. Itt legföljebb azt jegyeznénk meg, hogy talán az indokoltnál nagyobb arányban válogatott a preklasszikus és barokk mű­vekből a 19. és 20. század ro­vására. Talán erőpróbának szánták a műsort, ezért igye­keztek a lehető legmagasabb­ra állítani a mércét. Már ma­ga az a tény, hogy mertek vál­lalkozni Lotti, Carissima. In- generius műveinek megszólal­tatására. jelzi a kórus felké­szültségét. Persze ehhez a bá­torság önmagában még nem lett volna elegendő. A művek tolmácsolásának színvonala, helyes értelmezése, pontos ki­dolgozása bizonyította ezt el­sősorban. Mivel azonban e na­gyon nehéz darabok előadásá­ban mindenekelőtt a tiszta in- tonálásra, általában a bizton­ságra törekedtek» az éneklés természetes könnyedsége ke- j vésbé érvényesült. Így a máso- j dik_ rész nemcsak azért aratott | nagyobb közönségsikert — de 1 a zsűri is így vélekedett —, mert időben, stílusban köze­lebb állnak hozzánk Karai mű­vei, Heisz Károly többször hallott, de most is szívesen hallgatott A föld ébresztése, vagy Lóránd: Menet cfmú al­! kotása, hanem azért; mert [ ezeknek az előadásában a csi- I szolt kidolgozás mellett az | éneklés felszabadult öröme is I érezhető volt. Az együttes legnagyobb tel- : jesítménye, az est csúcspontja ' kétségtelenül Liszt: A munka himnusza című művének elő­adása volt, Kövesdi Károly operaházi magánénekes közre­működésével. A minden ének­kart próbára tevő mű tolmá­csolásában helytállt a kórus, birta erővel, színnel. Különö- j sen a basszus jeleskedett. Az együttes teljesítménye méltán I aratott kirobbanó sikert — an- j nak ellenére» hogy a szólóéne- i kés kissé visszafogta az erede- j tileg gyorsabbnak szánt tem- : pót. A gondos felkészülés. a rendszeres, elmélyült — és e kórus esetében igazán mond­hatjuk: áldozatos — munkát tehát megérdemelt siker ko­ronázta. Ahogy a zsűri megál­lapította: a jó hangzású, egy­séges férfikar vitathatatlanul megérett a legmagasabb mi­nősítésre, és alkalmas arra, hogy a legjobbak között is fel­lépjen. A zongorán Kardos Kálmán kísért, aki két önálló számmal is szerepelt: Bach a-moll an­gol szvitjéből a prelúdiumot és Takács Jenő Toccatáját ad­ta elő értő feldolgozással, kitű­nő technikával. P. L. tében, ■ zenéjében, sem pedig a színészek ’játékában semmi-, fele erőltet ''t aktualizálás nem volt felfedezhető. Magát a művet játszották olyan te­hetséggel, színészi alázattal, amely távedhetetlcnül megta­lálja a néző érzelmeihez, gon­dolataihoz vezető utat. Egy­szerű, minden kihívó külső­ség né'küli. s'illangmeníes szolgálat ez Thália oltárán. A közönség méltán jutalmazta mindkét alkalommal — a szó szoros érteimében — szűnni nem akaró tapssal az elő­adást. Az ünneplésből minden szí­nésznek kijutott, és . ez az ilyen együttes játék esetében érthető is.» K _,lüii ki kell azonban emelni a főszereplők — Vajda László, Mol- ..jt Piroska, Szabó Kálmán, Ülsavszky Éva, Kclíay Róbert és Kun Vilmos — fergeteges sikerét: valamennyien jó is­merősei ifiár a pesti közön­ségnek. Ezúttal is meggyő-, ződhettünk róla, hogy mű­vészi tehetségük az- érettség legmagasabb fokáp szolgálja Soínögy megye színházát, s ezzel egész színházművésze­tünket. Az előadás utáni nagy tapsban, a kétszeri vas­függönyben és, a kollégák megszámolhatatlan gratulá­ciójában az is benne volt, hogy visszavárjuk minél előbb, lehetőleg még ebben az évadban a méltán orszá',_s hírnévnek és .megbecsülésnek örvendő somogyi színházat, újabb vendégszereplésre. Barta András Az Észak-Európából induló nagy »madárvonulási híd« egyik fontos állomása a Hortobágy. Jó pihenő- és táplálkozási helyet találnak itt a madarak. A vonulási időben sok százezer madár látható itt. £ & o d a A hétköznapok apró cso­dái nagy békességet adnak. Mindenkinek. A kora hajnali autóbuszállomáson ilyenkor telelőn szelídebbek az embe­rek. Rácsodálkoznak a gyor­san változó árny filmre, mely a lámpák udvarában fut előttük. Az ismerősük csak egészen közelről köszöntik egymást, mert néhány mé­terről még csak körvonal minden ember. A csoda, az igazi. 5 óra 40 perckor kezdődik a pécs— kaposvári buszon. A vezető eloltja a lámpákat, a -faros- elkezd duruzsolni. Fogynak előtte a méterek. A megálló­ban felszálló bácsi köszönti az ismeretleneket. — Jó hajnalt, emberek! — egyszerre derűs lesz min­den. A fázósan kucorgók lassan kinyújtóznak. halk beszélgetés foszlányai töltik be a buszt. Amikor a me­cseki szerpentinre érünk, el­halkul a beszéd. Mindenki az ablakot fürkészi. Jobbra, a fák fölött világosszürke az ég, balra fekete éjszaka van. A hajtűkanyar a legsejtel­mesebb. Csak az út széle látszik a reflektorfényben, előttünk üres minden. A cápapofájú Ikarus mintha beleúszna a semmibe. Mánfa felé hajnalodik. Giccspiros lesz az ég. a fel­hők lampionként világíta­nak. A busz nyugatra suhan, minden kerékfordulattal me­nekül a reggel elől. Magyar­szék után elpirul a föld. megszűnnek a kórai színek, az egész látóhatárt leöntöt- ték piros minimumai. Az utasok mint jó ismerősök szólnak egymásra. most jobbra, most balra nézz! Gödrében a régi paraszt­házak kikelnek a földből, pillanatról pillanatra. Elő­ször csak az eresz alatt, majd az ablakukig megvil­lan meszelt falukon a haj­nal. A megállónál egy néni­ké dugja ki a fejét az abla­kon, rámosolyog a buszra. Valaki kikiabál: — Jó reggelt, nagymama! Korán tetszett kelni. Kaposvár. Leszállnak, munkába sietnek az embe­rek. Ma reggel mindenki kedvesebben köszönt el a kalauztól. L. P. n

Next

/
Thumbnails
Contents