Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
Toi da tagi Pál Féláiomban Kingát a száradó lucerna, ringat a told. az ég is ringat, így dédelgettük puha kézben gyermekkori madarainkat. Kétoldalt a kukoricásnak fáradt serege áll a szélben. Álmos vagyok. Nem is tudom - már megérteni, hogy mit reméltem. Szemem alighogy becsukódik, úgy tetszik, mintha mélybe . esnék, s mintha az országúti fák is a szakadékokat keresnék. de felriadok s újra látom az emberbőrbe bújt vad angyalt, ahogy megrakja szekerét és viliét emel, vagy lovakat hajt. mögötte múltja, mint az árnyék, sötéten és hállgatva kullog, már nem kjséri ragyogása azóta, hogy a földre hullott. A próbán (MTI-fotó — Benkő Imre KS) 1 óska bátyám, ha volna egy Fecskére való ideje, most egy akkora nagy nemet mondanék arra, amit a múltkor annyira bizonygattam, mint ez a daru. Miről is ment á szöveg? Ugye arról, hogy tényleg ki tud-e maradni az ember »abból, amit nagyon-nagyon szeretne. Maga azt mondta: nem lehet lábán fogni, visszahúzni az egyszer már elszaladt időt; én meg azt, hogy igenis lehet: ha valaki igazán megszorítja masát, hát az mindenkor megszerezheti magának, amit egyszer kigondolt. Maga azt mondta: nincs az az OTP. ami meg tudná fizetni a Jur- csek-majori kapálást, törek- hordást — azokat a sötéttől sötétig végigdolgozott napokat, éveket' —, én meg azt : akinek pótolnivalója van, az pótolhatja, csak szorítsa meg magát rendesen... Jóska bátyám, magának van igaza: nem lehet' lábán fogni, visz- szahúzni az időt. Tudja, hogy most jártam ki az autósíaofolyanjot. Nem azért, hogy lerakjam ezt a sitin tói'áí és odaüljek egy kormánykerék mögé. hanem mert »apáméit eladták szegény nagyanyám tanyáját, aminek az árából éppen tudtunk venni egy fölűjított. újragumizott állami Volgát. Hát ezt fogom majd én hajtani, vinni rajta szombaton, vasárnap a cserkeszéiül fürdőbe a famíliát. De ez most nem érdekes. Amit el akarok mondani az az, hogy járt velünk a tanfolyamra egy olyan maga korbeli ember. Még a haja is úgy őszült meg egy csíkban elől. mint a magáé; valami bombázáskor ment el a színe negyvennégyben, Fehérvár alatt. Hát ez a maga formáló ember mindjárt az első órán az oktató elé ült. Kirakott maga elé egv csomó könyvet — régi KRESZ-t, új KRESZ-t, így gondozd ezt, úgy gondozd amazt —, és pislogott, figyelt, kaparta bele az irkáiba, amit az oktató mondott. Tudja, milyen egy ilyen tanfolyami csoport: egyik tagnak is, másiknak is nevet ad a viccesebbje. Ezt a szor- galmaskodó manust elnevezzük Lisztes Zsigának. Lisztesnek azért, merthpgy olyan furcsán fehéredett meg a haAkácz László A jogosítvány ja. Zsigának meg azért, merthogy mesélte: már odahaza, a vasajtós garázsban várta, hogy hajtsák, a nullkilométe- res Zsigulit. — Már csak a jogosítvány kell — magyarázta a cigarettaszünetekben Lisztes Zsiga —, és irány a Balaton, irány a Mátra, irány az egész világ. Azért vettem azt a sok könyvet, hogy jól megtanuljak mindent; hiba ne legyen, ha becsapja maga után a kocsiajtót a család. Tényleg rettentően tanult. Fia a tolla megállt, akkor a szája kezdett járni: majd minden szabályt, előírást újrakérdezett. Amikor meg elmentünk a tanműhelybe, ahol a szétszedett motorokat mutogatták, ottmaradt óra után is; újra meg újra elmondatta magának: hogy gyújt a gyertya, hol nyit a szelep. Mi, akik ezt a tanfolyamot is csak úgy csináltuk, hogy majd csak durran a végén valahogy, megesküdtünk volna, rá: külön nyomtatnak neki jogosítványt, aranyból. Aki így teszi-veszi magát, aki így hajt, így tanul... H ogy az a jogsi megsem lesz arany, az második héten kezdett kiderülni. Most az a_ divat, hogy papíron feleltetnek az oktatók. Van egy kérdés, utána meg három felelet,- amiből csak egy a jó. Treszt vagy milyen rendszer ez, a fene emlékszik már, hogy mondták ... Szóval a második héten egy ilyen próbafeleltetés volt. Kaptunk egy-egy lapot, aztán ikszelni kellett. Hát mi nézegettük 1 a képeket, hogy ha ez a kocsi balról jön, és a sarkon semmi tábla, akkor az a jobbról jövő járműnek ..., meghogy a kör alakú táblán a ferde fekete vonal az . . . Nem olyan rettenetes dolgok ezek, annyit látja az utcán is az ember, meg lehet őket tanulni. Fél órát kaptunk a vá- laszolgatäsra, s tizenöt—húsz perc múlva már odakint füs- • tölt rhajd az egész gyülekezet. Lisztes Zsigától úgy kellett elkunyerláni a lapot vagy tíz perccel a szabott idő után. Ű találta el a legkevesebb választ. Később szóban is feleltünk. Oda kellett menni az oktató mellé, és ahogy mutogatta a falra akasztott képeket, mondogattuk, mi indulhat hamarabb: a biciklis vagy az autóbusz, meg hogy hol kell zsírzás és hol az olajozás. Lisztes Zsiga a táblák előtt sem remekelt. Az oktató kínlódott vele. Ott tartotta, éppen csak tölcsért nem dugott a fejébe, hogy tán majd úgy... A lényeg az, hogy Lisztes Zsiga — hiába vette meg azt a sok könyvet, hiába írt tele egy rakás irkát 1—, csak nem tudta megtanulni, amit kell. Ahogy közeledett a vizsga, úgy rázta egyre többet azt a hirtelen fehéredett fejét. Furcsa szokása volt: tarkón vágta magát, ha rossz választ adott. A végén bizony minden óra után vörös volt a tarkója... És a szövege! Ahogy mondta: melyik sógora szerezte a téglát a garázshoz, ki hegesztette a vasajtót, azt a tűzbiztos, leminiumozott vasajtót ... Meg hogy hány szezonban kónlódott a káposztával, kalarábéval, hány hajnalt nem aludt át, amíg az a nyolcvanas összejött... Nem volt valami vidám dolog a sírókáját végighallgatni. Tudja maga is előre: Lisztes Zsiga már a KRESZ- vizsgán kibukott. A huszon- valahány kérdés közül jó ha hármat—négyet eltalált. De nemcsak az első próbálkozása nem sikerült, hiába fizette be a pótdíjat másodszorra— harmadszorra is. A végén már azt is megmondták neki: hiába próbálkozik: arra, hogy levizsgázzon, semmi remény. Lisztes Zsiga ottmaradt a tűzbiztos vasajtójával meg a nullkilométeres Zsigulijával... Jóska bátyám, most monMécses az ördögnek Fedezhető-e a rossz műsor hasznából a ló? dóm ki azt a nagy nemet, ami akkora, mint ez a daru. Igaza volt: nem lehet lábán fogni, visszahúzni az időt. Lisztes Zsiga értette meg ezt velem. Az a szerencsétlen Lisztes Zsiga, akinek akkor jutott ki az a kocsi, amikor már nem fogott az agya. Hiába erőltette, hiába tette-vette magát, nem bírta fölfogni, ami azokban a könyvekben le van írva. Becsapta az idő: későn gurította oda neki a Zsiguliját... M it mondjak még azonkívül, hogy újra csak hajtogatom: igaza van. Talán még azt, hogy a magunkfajta fiatalabbak elől is meg-megugrik, de ha úgy vigyázunk, talán mégsem szalad el teljesen az idő. Vagyishogy éppen most könnyebb együtt futni vele! Akkor kell kikövetelni tőle, ami jár, amikor annak sora van. Húsz, harmincévesen megtanulni azt a KRESZ-t, és nem ötvenen tül rágódni rajta. Ért engem ugye? Nem hazudtolja meg, amit mondok! Igen, az idő lábát nem lehet megfogni, együtt kell szaladni vele. Ha lehet, együtt kell szaladni. Erre szorítsa magát az ember. Szorítsa; most, akiben van akarat, szoríthatja... Na, nyomjuk el a csikket, aztán adjad neki. Szegény Lisztes Zsiga! Vajon mit rakhatott a leminiumozott vas- ajtó mögé? Kerék Imre A kés alól Ó. gyémántfényű, csonttörő kések, irgalmazzatok! — Villanástok kereszttűzében egyszál életem vacog. Kapaszkodnám fűve, gyökérbe, szíjjal bilincselt kezem nyújtanám feléd: hol vagy? segíts meg, hű szerelem! Szűkölő hiányod érzem. Millió fényévre vagy s egyedül félek nagyon túlélni halálomat. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó új-( lonságai között szerepel a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja, amelyet 30 éve, 1944. december 3-án tettek közzé. Ugyancsak most került a könyvesboltokba Arthur Leslie Morton: Angol utópia című könyve és — második kiadásban — Döme Piroska: Asszony a viharban című regénye. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Bölcs Bagoly sorozatban jelentette meg — íz Öregapó madarai című ismeretterjesztő képeskönyvet; szövegét Lázár Ervin írta, rajzait Balogh Péter készítette. Illusztrált verses képeskönyv a Luca széke, Kormos István és Würtz Ádám közös munkája. Te is tudod? címmel látott napvilágot — Jani- kovszky. Éva és Réber László képes mesekönyve. Ismeret- terjesztő képeskönyv Traudel Hoffmann: Züm-züm című műve a mézelő méhek életével ismerteti meg a gyerekeket. Megjelent az elveszett kis liba című verses képeskönyv is, a pozsonyi Ifjúsági Kiadó és a Móra Könyvkiadó közös gondozásában. Második kiadásban látott napvilágot Marót Veronika: Laci és az oroszlán című képeskönyve. Bűbájos verses képeskönyv József Attila Altató-ja, Würtz Ádám rajzaival. A Vernekönyvek olvasóinak szerez örömet a Nyolcszáz mérföld az Amazonason című ifjúsági, regény újabb megjelenése. A Delfin könyvek sorozatának új kötete Joan Phipsoh: Mi legyen a borjúval? című Ifjúsági regénye. j „Görbe szemmel” Egykori hittantanároknak volt egy sablonos tanpéldája, amelyet a hit és hitetlenség között ingadozóknak szoktak idézni: Az az ember, aki hatalmas gyertyát gyújt isten dicsőségére, nem gyújthat parányi mécsest az ajtó mögött, a sarokban, a sátánnak (bizonytalankodván, Hátha mégis csak az az erősebb), mert a végén jön az ördög és elviszi . .. Arról jutott eszembe ez a távoli emlék, hogy abban a vitában, amely az igényes szórakoztatás körül bontakozott ki, egyszer-másszor komolynak szánt érvként is elhangzik: a magasabb színvonalnak az az ára, hogy időnként az alacsonynak engedményt tegyenek. Vagyishogy a jövedelmezőbb silányból fedezzék menhyire rajta kívül álló okok következménye — ezen a helyen aligha dönthetjük el. A lényeg az eredmény, a produkció, a produkciók sorozata, amit a közönség a színpadon lát. Ez pedig igazolni látszik a hozzászólók véleményét; kicsi a választék és nincs garancia a jó színvonalra. Meglehet, hogy a műsor Budapesten, a bemutatóteremben, a bizottság előtt még »jól állt a lábán«, de »leérve« — egv-két hónap múlva, néha esetleg már korábban is — föllazult, a szereplőcserék vagy más okok miatt »elgyengült«, és szokványos rutinhaknivá változott. Tehát szükséges a szigorú, állandó menetközbeni ellenőrzés is. A lezüllött produkciót I haladéktalanul ki kell vonni a forgalomból. Érdemes volna a költséges, tartalmas műso- , . ... rok arát. Még egyszerűbben: elgondolkodni azon miért nem a rossz hasznából a jót. tehe‘ ,er'rf - megtelek) taTudom, hogv akik ezt az ; pasztalatok birtokában -ia~ »érvet« kimondták, maguk I vaslatot a területileg illetékes sem értenek egyet vele. De a valóságban így van, gyakran így van, mert, sajnos — kiváltképpen művelődési házakban — jelenleg erre kényszerülünk, az érvényben (Totó: Nádor Hon» — KS) az érvényben lévő gyakorlat miatt. Kicsit jobban kicifrázva a lehetetlen helyzetet sokan hozzáteszik: egyetlen olyan elvi állásfoglalás vagy művelődési gyakorlatot szabályozó rendelkezés sincs, amely úgy intézkedne, hogy bármily csekély teret is kell engedni a hitvány, nívótlan produkcióknak, műsortípusoknak. Hogyan lehet mégis, hogy elmélet és gyakorlat között nem csekély rés mutatkozik? Hogy a művelődési házak vezetői gyakran kénytelenek »kacsintani az ördögre is« — azaz: silány portékát venni, hogy megvásárolhassák a jobbat is? Nem ismételjük' el azt a közhelyet, hogy egy rossz produkció sokszorta károsabb, mint amennyi erkölcsi hasznot annak anyagi előnyeiből megvásárolt nívós produkció hoz. Továbbá, hogy a bevétel növelése ezen az áron nem egyéb öncsalásnál — sőt, a közönség becsapásánál. Mert annak a városi, nagyközségi közönségnek, amelyet igénytelen, jól rosszul összeeszkábált hakniműsorra becsábítottak, csekély vigasz, hogy egy évben kétszer-háromszor ugyanabban a művelődési házban, ugyanazon a színpadon különbet is láthat. A kár megesett, és nem egykönnyen hozható helyre. Mi hát a teendő? Korántsem a »könnyű« a »nehéz« műsorok, előadási formák ellentmondása körül van a baj. Nagyon jól tudjuk s művelődéspolitikai gyakorlatunk már be is bizonyította. hogy a »könnyű« és a »nehéz« nem áll egymással ellentétben. Ez téveszme! A »köny- nyű« ugyanis nyújthatja a legnemesebb szórakozást, a »nehéz« jjedig a legnagyobb unalmat. A műsorok összeállításában, szerkezetében és terjesztésében kell változást végrehajtani ! Ezt — önmagukban ,— a művelődési házak vezetői nem tehetik meg. Ehhez segítségre van szükségük. Méghozzá kívülről és »felülről«. A vitában többen említést tettek arról, hogy mennyire ellentmondásos — vagy nehezen meghatározható — a művelődési házakat műsorral gyakran ellátó ŐRI szerepe. Egyfelől műsorrendező iroda, másfelől hatóság, -amely a művelődési házak (vagy más művelődési intézmények) által összeállított műsorokat engedélyezi. Méghozzá nem is csekély összegekért: öt-nyolc-tíz- ezer forintért egy-egy alkalommal. Enyhíti-e a dolgot, ha tudjuk: ezek az összegek nem szállnak el a felhőkkel, ezeket nem az ŐRI »vágja zsebre«. hanem úiabb alapok képződnek belőlük, amelyeket — vagy amelyeknek egy részét — az állam közművelődési célokra fordítja? De amit .az ŐRI kínál, abban gyakran nincs választék. Vagy nincs megfelelő választék. Az érdekeltek elsősorban az- 'al elégedetlenek, hogy nincs íarancia a minőségre. Menynyire az ŐRI hibája ez, s ! tanács művelődési osztálya? (Azaz: hogyha tesz, miért nincs annak következménye?) Bármelyik oldalról közelít- | jük is meg a dolgot, a színvonalnál érünk partot. A közönségnek ugyanis mindegy, hogy milyen úton-módon jutott el hozzá egy-egy nívótlan műsor. Az ŐRI küldte-e, vagy maga a művelődési ház, az illetékes tanács »gondoskodott« róla? A rossz műsorok okozta »kárbecslésnél« a közönség ezt nem veheti számításba. Csak egyet: á pénzéért hitvány, rossz, giccses árut kapott. \ A vitában javaslat hangzott el arról is, hogy nem volna-e itt az ideje a művelődési házak 10—15 éve megállapított s azóta lényegében változatlan költségvetési keretének a felülvizsgálatára? Hiszen nyilvánvaló, hogy a nemrég létesített közművelődési alapból nem mindenki kaphat támogatást; nagyon meg kell nézni, hogy az a pénz hová megy, mi lesz belőle. Ez sem látszik járhatatlan útnak. (Hogy mennyire nem az: egyes tanácsok, elsősorban megyei tanácsok, már hozzá is kezdtek a költségvetés felülvizsgálatához.) Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a közművelődési párthatározat végrehajtásának a kezdete óta kimutathatóan csökkent a rossz produkciók száma ? Ez természetesen öröm. De ne feledjük: az országos adatok sok meglevő ellentmondást takarhatnak. £3 i Magukba foglalják egy-egy terület jó eredményeit; de nem tűnik ki belőlük, hogy vannak városok, járások — esetleg megyék —, ahol lényegében változatlan a helyzet, ahol a közösség művelődéséért felelős intézményeknek nem az a gondjuk, hogy miből válogassanak, hanem az, hogy miként kerüljék el a rosszat. S mert nem mindig tudják — bármennyire szeretnék is — »égetik a mécse'st az ördögnek«. A közönséghez — a befogadóhoz — sokféleképpen lehet közelíteni. A legkönnyebb, legvidámabb, leggondűzőbb produkciókkal is, csak értelmük, tartalmuk legyen. Hordozzanak mondanivalót és tanulságot! Hogy milyen szervezeti módosításokkal lehet ezt elérni, az a szakemberek dolga. De el kell érni. Gondoljuk közösen tovább! Tamás István Kiss Dénes DARAB FÖLD 1 Tüdőmben gyárfüst szőlőbilingje Vár tisztások csillámló csöndje Szívem dombjára kifekszem folyöim kanyarmosolyához Vigyázok nehogy leheletemtől fuldokoljanak virágok 2 A fákhoz járnék én Járnék hozzájuk iskolába , szelíd madárkatedrák alá V Darab föld vagyok hegyek és dombok kölyke ki hogyha moccan az egészet hordaná
