Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
Közművelődés felhőkkel Sok derűs percet szerzett a minap a megyei pártbizottságon rendezett .aktívaértekezlet részvevőinek Vértes György, a babócsai művelődési ház igazgatója. A közművelődésben valóban helye van a derűnek, a mosolynak — különösen, ha mindezzel lelkesedés párosul. Vértes György olyan népművelőre emlékeztetett, akik egykor a megye kulturális életének lelkes harcosai voltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jelenből ne idézhetnénk példákat. Mint ahogy összegezésében Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára is utalt rá, ilyen példa Vértes Györgyé is. De ilyen derűs, lelkes, tettre és mosolyra kész »kul- túrklímát« teremt Nagy Tibor Nagyberkiben és társtelepülésein, Farkas József Kapos- pulán és Tóth Lajos Kisbár- apátiban. Hangulatos összejövetelek, kedvteli klubélet, amatőrmozgalom a jellemző. Ahogy Vértes György megfogalmazta, ehhez az szükséges, hogy a népművelő társakra, szövetségesekre, partnerekre leljen. Mert partnernek kell tekinteni, ahogyan ezt ugyanott Varga Sándor hetesi tsz-elnök világos szabatossággal elmondta. Ha megindul a rendszeres, tervszerű továbbképzés, azt hiszem, a fenti példák továbbítása lehet csak a cél. A derűs, a merev formaságoktól mentes, dolgos emberek együttléte. Természetesen kevés az ilyen népművelő, a megye káderhelyzete ez idő tájt csöppet sem rózsás. Sürgős erősítésre, fejlesztésre sz-^yl. Különösen elgondolkodtató ez akkor, ha az említett derűs közművelődést teremtő népművelők egyike benyújtja a lemondását. Tóth Lajos ugyanis Kisbárapátiban ezt tette, a községi tanács vezetői azonban ezt nem fogadták el. Jól tudom, nem könnyű kapcsolatokat teremteni, kapcsolatokat fenntartani. Tóth Lajos helybeli születésű, s több községi vezető szerint rangot, tekintélyt vívott ki magának. Egy év óta az iskola igazgatója, a művelődési ház — amely klubkönyvtár is egyszersmind — vezetője. A kisbárapáti hagyomány- ápolás élen járó megyeszerte! A folklórkincs felkutatásában, az idősekből és fiatalokból verbuválódó együttes vezetésében Tóth Lajosnak igen nagy érdemei vannak. Ezért is furcsállom, hogy olyan elképzelés alakult ki, miszerint főállású népművelőt szeretnének. Hiszen Bony- nyán és Fiadon, a társközségekben is tiszteletdíjasok végzik ezt a munkát, s a nyolcszáz lelkes Kisbárapátiban Tóth Lajos példásan helytállt. A terv — egyebek között azért is, mert nincs lehetőség főállású alkalmazására — lekerült a napirendről. Lukács Lajos csúcstitkár nagyra értékeli a közművelődési eredményeket, ugyanígy a tanácsi vezetők /is. A községi pártalapszervezet titkárával voltak azonban viták. Ezért mondott le Tóth Lajos, olyan kijelentés miatt, mely szerint »ami Kisbárapátiban történik, az nem kultúra...« A viták, a személyi ellen" tétek nem használnak a köz- művelődés ügyének. S ezek az ellentétek a csúcstitkár szerint korántsem megoldha- tatlanok. Nemrégiben a köz- művelődés helyzetét tárgyalták az ottani kommunisták is. Ügy vélem, most fontos feladat lesz a folytonosság és a további eredmények érdekében, hogy az ellentmondásokat őszintén feltárva, orvosolják a gondokat. A csúcstitkár szerint jól tette a tanácselnök, h^y egyelőre nem fogadta el a lemondást. Tóth Lajossal beszélgetve magam is meggyőződtem arról, hogy ezzel t lemondással nem a teljes visszavonulásra határozta el magát. Tudom, a népművelői pályán gyakran adódnak »nehéz napok«, néha yajtuk kívül álló okok miatt is. Ám a mostani helyzetben a jó. a lelkes, és a régi népművelőkre különösen nagy szükség van... T. T. A megöregedett Nagyobbik lányom — második osztályos — az olvasást gyakorolja. »Ne csak a már tanultakat nyúzd — mondom neki —, keress olyat is, amit még nem olvastatok!.« Előrelapoz és rázendít. Hallgatom, és egyszerre mintha szétfes- lene az emlékek avitt tarisznyája, s a szakadáson át — színes kavics! — kipottyan egy-egy. Pontosan így olvastam én is ennyi idős koromban: hol magabiztosan — a rövidebb szavaknál —, hol lassabban, hogy a hosszabbakat legyen időm átfogni. És pontosan ezt az olvasmányt! Huszonhárom—huszonnégy évvel ezelőtt. Az egyik kislánynak két zöld ceruzája volt, a másiknak egy sem. Rajzórán aztán kölcsönkéri az utóbbi a színest. Nem lehet. Előbb meg kell kérdeznem az édesanyámat, hogy szabad-e. Másnap: most a bátyámat kell megkérdeznem. Harmadnap: odaadom, de nagyon vigyázz rá! A zöld színessel nem rendelkező kislány azonban nem fogadja el, inkább kékkel színezi be a fák leveleit. A tanítónő megfeddi az irigy gyereket: »Jó szívvel adj, hogy amit adsz, azt el is fogadhassák !« Szép, kerek történet. Hogy szerettük! Egy iskolai ünnepségen még el is játszottuk! Boldog volt az is, akinek csak — mint nekem — némaszerep jutott. Értettük és szerettük a tanulságát. Elítéltük az irigy gyereket. De most valami baj van. A lányom nem érti. Nem és nem! Még jó, hogy megkérdeztem tőle, mit jegyzett meg az olvasmányból. Rá kell jönnöm: nem is értheti. Hogyan is érthetné? Tessék csak odafigyelni! Hogy lehet az, hogy az egyik kislánynak nem volt zöld színese? Miért nem vett neki az anyukája? Ha otthon felejtette, miért nem vitt magával másnap? Ha nem felejtette otthon, miért nem vásárolt egyet ő másnapra? De ha másnapra sem, harmadnapra miért nem? Miért a szomszédjáéra várt még mindig? S egyébként is: milyen iskola az, ahol három nap egymás után rajzóra van? Fogas kérdések. Ha az utolsót elhanyagoljuk is — írói balfogásnak minősítve —, még mindig marad jó néhány. S bizony ezek tükrében ha nem változik is meg, más színezetű lesz a nevelő szándékú mondanivaló. Egy olvasmány megöregedett. De hát nemcsak erről van itt szó! Életmód változásról annál inkább. Ma gyereknek ' 'nni egészen mást jelent, \ mint korábban, akár csak húsz évvel is. (Hát még harminccal, negyvennel!) Nem érti a gyerek: miért nem vett a kislány mamája zöld színest, ha egyszer nem volt neki. Mi annak idején értettük. Hiszen a legtöbbünk »készlete« egyetlen darabból állt: egyik fele kéket, a másik pirosat fogott. Evvel rajzoltunk, míg csak akkorka nem lett, mint egy tövig szívott cigaretta. Akinek hat színből álló, dobozos színese volt: irigyeltük. Hogyan is érthetnék ezt a mai gyerekek? Hiszen nekik nem hat, de tizenkét, huszonnégy különböző színű ceruzájuk van. S nem ritka a drága filckészlet sem. Egy zöld színest káregetni — koldulni! — napokon át; ki hallott ilyet, kérem? És hiába magyaráznám, hogy ünnepi és iskolába járó »öltönyöm« egy kékből szürkévé fakult melegítő volt, amelyet szombat este lehúztak rólam és kimostak, hogy másnap újra tudjam hordani. Értenék ezt? Nem értenék azokat az egykori hasonló koruakat sem, akik kesztyű helyett zsebbe mese rakott sült krumplival melegítették a kezüket. Meg azokat sem, akik hosszú nadrág helyett rövidben és combig érő pamutharisnyában jártak télvíz idején. S nem tudják átélni azt sem, milyen megalázó volt, mikor a fogékony gyereknek a szereplés idejére a kevésbé fogékony, de módosabb gyerek szüleitől kellett ruhát kérnie? Hogyan értenék azok, akik válogatnak a csokifajták kö-. zött, hogy valamikor a melasz meg a kandiszcukor volt a csemege? S ünnep volt, ha kukoricaprósza sárgult a tepsiben. Hogy a könyv, melyet sok könyörgésre egyszer egy évben — karácsonykor — kapott a gyerek: drága kincs volt, melyet nem egyszer, de tucatszor olvasott ki az olvasni szerető. A játék? A környező vidék volt elsősorban. Nem játékboltban kapható áru. Legföl- 1 jebb a szülő által faragott fapuska, aztán a bicikliabroncs, a rongybaba. Egy mese megöregedett. Nem kár érte, ugye? Leskó László V. Turapin Az én emberem Ott ülünk egyszer a műhelyben és vitatkozunk. Többen is állították, hogy kölcsönös megértésre kellene jutni. Lehet-e enélkül rendes munkát végezni? Íme, most is csak vitatkozunk, a termelés meg áll. Eltelt egy óra, kettő. Nem jutunk előbbre. A harmadik óránál nem bírtam tovább, és megszólaltam: — No, ebből elég volt. Ma egyébként is hétfő van. Én ezeken a napokon valahogy sohasem érzem jól magam. Megyek a művezetőibe, és lefekszem aludni. Ha valami zűr van, akkor fütyüljetek. Rendben — mondja a műhelyfőnök. — Eredj, de óvatosan, nehogy zajt csapj, meg aztán rajta ne kapjanak. Bementem a művezetőibe. Felmásztam az asztalra. Karomat összefontam a mellemen, és lefeküdtem aludni. De álom sehogy sem jött a szememre. Nyugtalanító gondolatok törtek rám. Betoppan ide véletlenül Ivanics, a művezető, és akkor mi lesz? Rossz színben tűnnék fel előtte. Nem. Ez így sehogy sem lesz jó. Lemásztam az asztalról. Megkerestem a művezetőt. Őszintén elmondtam neki, hogy így és így áll a dolog, hogy másnapos vagyok, hogy le akarok feküdni aludni. Megkértem őt is, ha valami gyanúsat észlel fütyüljön. Ivanics belevaló gyerek. Ért a szóból. Visszamentem, és ismét lefeküdtem. Kényelmesen elhelyezkedtem az asztal tetején, de álom továbbra sem jött a szememre. Nem, a szentnek sem. Az zsongott a fejemben, hogy ha túl sokat enged meg magának az ember, akkor később lelkiismeretlurdalása lehet, meg hogy akkor is hallu- cinál, ha legnagyobb rend van körülötte. Persze csakis másnaposán lehet kitalálni olyan badarságot, hogy mondjuk egy bizottság előzetes bejelentés nélkül törjön rá egy műhelyre, és az pontosan a mi műhelyünk legyen, annak is a művezetői irodája. De én mégis kitaláltam. Nyomban le is ugrottam az asztalról, felkaptam a telefont, és már mondtam is: — Igazgató, elvtárs! Itt vagyok a művezetői irodában, A fluortablettától az Ergóig „Fogas” Szájsebészeti rendelés a megyei kórházban. végzünk. Ez a propaganda hatásosabb , az eddigi módszereknél. Három éve vezettük be a megyeszékhelyen az 1 — 6 évesek ellátását fluortablettával. A fluor a fogzománcba beépül. Noha nem biztosít százszázalékos védettséget a szúvasodás ellen, a reprezentatív fölmérések tapasztalatai mégis nagyon kedvezőek. Két éve folyik hasonló ellátás Szülőkban, azonkívül Siófokon 'is próbálkoznak vele. — Nem lehetne megyeszerte elterjeszteni ezt a jó módszert? — A módszer kiszélesítése, nem ütközhet akadályba, "csupán a helyi kezdeményeNovember 10—december 8.: fogászati és testápolási hónap. A figyelmet felhívó országos akció egy hete kezdődött. A program nem kampányszerű, hiszen a fog- és testápolásnak tartós szokássá kell válnia. A hagyományos fogászati hónap tartalma tehát az idén először kibővült a teljes személyi higiéniával. A »fogas« kérdések közül az elsőket dr. Szalay Zoltán megyei stomatológus főorvosnak tettük föl. Féléiéiül először néhány szomorú adatot kaptunk: Magyarországon 4,5 millió fogkefét használnak. A minimális 16 millió lenne. A fogápolás tehát messze elmarad a személyi higiénia követelményeitől. A megyei kórház fog- és szájsebészeti osztályán, ahol beszélgettünk, a főorvosi szobában egy térképen beszédes jelek mutatják, hogy Somogybán milyen a fogorvosi ellátottság. A megyeszékhelyen tizenhárom hatórás fogászati rendelő működik, vidéken mintegy ötven. Kaposváron öt üzemben folyik fogkezelés, ezenkívül a megyében még kettő működik. Három iskolafogász gondoskodik a gyerekekről, öt fogorvos tevékenykedik a MÁV-rendelők- ben. A napi összesített rendelési idő a megyében — az iskolafogászattal együtt —, négyszáz óra! Egy fogorvosi körzetre Somogybán 5436 lakos jut, az országos átlag 5253. A fogorvosi rendelők forgalmáról: 1974 első félévében havi három—négyszáz ember fordult meg egy-egy rendelőben. zéstől függ. — Milyen a szakmai színvonal a rendelőkben általában? — A szakmai színvonal a megyében általában jó. Néhány községben azonban már elavultak a fogászati berendezések, mint például Zamárdi- ban és Kadarkúton. Az üzemi rendelők vannak a legjobb helyzetben. Ahol költenek erre, ott a legkorszerűbb eszközöket vásárolják meg. A dolgozók ezt érzékelik, és a munkahelyi fogászati rendelők forgalma ennek megfelelően alakult. — Mir.t minden betegséggel szemben, így a fogfájással szemben is elsősorban a megelőzéssel vehetjük föl a harcot. Megelőzésre hogyan nevelnek a fogorvosok? — A legkisebbektől térjünk vissza a felnőttekhez. A terhesgondozás során gondot fordítanak a fogak állapotára is. Mi a véleménye a terhesség alatti fogromlásról? — Kaposváron az anyavédelmi tanácsadás kiterjed erre is. De nem hatékony, mert feladata csupán a szűrés, a kezelésre csak javaslatot tesz. Volt eset, hogy egy-két napja szült asszonynak húztunk fogat. De szeretném eloszlatni azt a téves nézetet, hogy a terhesség rontja meg a fogakat. Nem a terhesség az ok, hanem a terhesség alatti közömbösség a fogakkal szem— Minden hatórás fogorvosi állás 5-f-l-es rendszerű. Ez azt jelenti, hogy öt napot a felnőttekkel foglalkozik az orvos, egy nap az iskolafogászati feladatokat végzi. A megelőzés, a helyes fogápolás így állandóan napirenden van a gyerekek körében. A tavalyi fogászati hónap alkalmával száznyolcvankét előadást tartottak fogorvosaink a megyében, zömmel fiataloknak. A megelőzés új formáját vezettük be néhány termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és üzemben, ahol ben. — Elégedett-e a Fogtechnikai Vállalat munkájával? szűréseket Készülnek az Ergo-fogak. pihengetek. Másnapos vagyok tudniillik, és tudja, hogy van- az ilyenkor. Fáj a fejem, émelyeg a gyomrom, hányinger, fáradtság az Izmokban, az idegekben... ön természetes a telefonon keresztül nem láthatja levertségemet. Mindezt azért mondtam el, hogy vigyázzon rám. Ha valamelyik főnököm, vagy vala- miféle bizottság meg akarná , zavarni a pihenésemet, ne engedje őket egyből rám törni. — Halló! De ki beszél ott? — dörmögték a vonal túlsó végéről. — Vaszjukov, a lakatos. — Hogy merészel ilyet tenni? — ordította. Ez aztán nagyszerű. Jót akar az ember, és minden a visszájára sül el. Meg akarod kímélni a kellemetlenségtől, ő meg hozzákezd ordítani. Mintha ő nem rúgna ki a hámból soha. Mélyen megsértett a tapintatlanságával. — Nem hinném, hogy ha én is ott lennék a műhelyben, több lenne a termelés és kevesebb a selejt — szakítottam félbe. — Erre akár becsületszavamat is adhatom. Közben a direktor egészen elcsendesedett, sóhajokat hallok a vonal másik végéről, amelyek nemes gondolatokat sejtetnek. — Ne haragudj, hogy olyan gorombán kezdtem. Bepörögtem. De annyi itt a gond, hogy jiem is csoda. Az első pillanatban nem tud mindent számba venni az ember. Te meg pihenj csak nyugodtan. . Pihenj. Tudom én, hogy mit jelent másnaposnak lenni. Bizottságot meg a közeljövőben nem várunk. Köszönöm a figyelmességet. Hálásan köszönöm. Jóságától könnybelábadt a szemem, a hangom elcsuklott; csak ennyit tudtam mondani: — Én is köszönöm ... Gondoktól könnyebbülten újra felmásztam az asztalra, és végre elaludtam. Mély álmomból fütyölés hangja vert föl. Álmomban is ráismertem: ez az Ivánics fütyölése. Ilyen vészjóslóan csak ő képes füttyögetni. Ám én még le^ se ugorhattam az asztal tetejéről, már nyílt is az ajtó, és az igazgató nyo- makodott be rajta: — Talpra. Vaszjukov, talpra! Jön a műhelyfőnököd — suttogta izgatottan. — Már itt is van, és most mi lesz!?... — Semmi gáz, főnök! Semmi gáz — nyugtattam. — A műhelyfőnök az én embe rém. Fordította: Sigcr Imre — Az utóbbi években sok új eljárást vezettek be. Az öntött koronák, egybeöntött híd- pótlások előrelépést jelentenek a vállalat munkájában. Egyre több kifogástalan munkát kapunk tőlük. A Fogtechnikai Vállalatnál Babicz József fogtechnikus, a vállalat helyettes vezetője adott tájékoztatást. Évente mintegy négyezer fogsort és tízezer fémfogat készítenek. — Mennyit kell várni általában a fogakra? — Tizenöt—húsz napot. Az igényeket megfelelő ütemben tudjuk kielégíteni. — Melyik fogakat kell leghamarabb pótolni? — Az őrlőket, de előfordul, hogy frontfogakat is. (Részleges protézist készítettünk már tizennyolc éves fiatalnak is.) — A ma, a holnap műfogai? — A harmincas évek ezüstpaládium félnemes fémfoga, az Ergo újra divatba jött. Tartós, szebb, a szervezet kellemesebben veszi. A másik a porcelán, mindegyiket készítjük már. / Horányi Barna
