Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

EGYIPTOMI UlÁZÁS Barangolás Ko íróból két műút is ve­zet Alexandriába, az egyik a * Nílus vonalát követi, a másik merészen beletörődik a siva­Alexandriában tagba. Akárhol lép be a láto­gató a földközi-tengeri városba, rögtön érzi, más itt minden, mint amit beljebb az ország­ban megszokott. Nemcsak a kellemesebb időjárás, a rende­zettebb utcák miatt — az em­ber egy kicsit Európában érzi magát, különösen a belváros­ban. Ennek/mindenféle veszé­lyei támadnak, közülük a leg­nagyobb az, hogy a kétezer kilométeres kíméletlen iramú utazás után az ember a »szü- lőkontinensén« megszokotta­kat keresi, és hajlamos kizá­rólag azokat jóknak kikiáltani. Megszaporodtak útitársaim megjegyzései: -Hiába, ez hi­ányzott nekünk!« Amit mi európainak kereszteltünk, az hiányzott az ördögnek. A ki- sebb-nagyobb autók tülekedé­se, a töméntelen cikk az utcai árusoknál, japán magnó, ame- j rikai tévé, francia borotvahab. olasz pulóver, a járdán és út­testen tömegnyomor — hát ez kellene? A várost Nagy Sándor alapí­totta időszámításunk előtt 331- ben. (Azt talán kevesebben tudják, hogy korábban is volt itt már település, az óegyipto­miak Rhakotisznak hívtak. Alexandria dallamos arab ne­ve El-Iskandariya.) Nem kel­lett hozzá sok idő, s nemcsak a Földközi-tenger legtekinté­lyesebb kereskedelmi városa lett, hanem a görög-hellenisz­tikus szellemi világ központja is. Sajnos, mindebből nem va­lami sok maradt a mai látoga­tónak. A világ első világítótor­Az alexandriai Kait Bey citadella. nyából — a Pharos-tornyot ókori csodának tartották — még kövek se maradtak, a hí­res-nevezetes könyvtárból se láthattunk semmit. így aztán igen megörültünk, amikor a Pompeius-oszlop lábánál áll­tunk. Egy pillanatig azt is el­felejtettük, hogy a harminc­méteres, vörös gránitból fara­gott, korinthoszi fővel -megfe­jelt« oszlopnak az égvilágon semmi köze sincs Pompeius- hoz. Az oszlop a Szerapisz- kultusz idején emelt épületek és kőhe vájt katkombák fölött emelkedik. A legenda úgy tudja, hogy Nagy Theodosius a kereszténység diadalát kí­vánta hirdetni vele, miután a korábbi kultusz építményeit, az úgynevezett Szerapieiont földig romboltatta. (A Ptole- maiszok korától a Földközi- tenger számos vidékét az Ozi- risz nevét is viselő, szentnek tartott Ápisz bika — görögö- sített és összevont nevén Sze­rápisz — kultusza hódította meg. Az alexandriai szentély­ben jóshelyet is berendeztek.) Nem messze az oszloptól rej­tőzik a föld mélyében az egyiptomi, görög és római stí­lusjegyeket viselő Kom es-Su- gafa-i katakomba. Hosszú ide­ig kanyarogtam a lejárati lép­csőkön. míg megláttam az egy­más alatt kivájt sírhelyeket, melyek előtt szabad térséget hagytak a látogatóknak. A hozzátartozók állítólag minden esztendőben, az elhunyt halá­lának évfordulóján megjelen­tek a sírkamra előtt, egész nap ettek-ittak, beszélgettek, végül pedig az odavitt edényeket a földhöz vagdalták. A halott nevének említése szigorúan tilos volt. Egyáltalán nem bántam, mi­kor a kétségtelenül érdekes, ám rendkívül nyomasztó kör­nyezettől a fényes napra ju­tottam. Délutánra kellemes program ígérkezett: látogatás a Montazah-palotában, utána pedig fürdés. Gondosan dug- dostuk a fényképezőgépeket, mivel miattuk néhány tár­sunknak a tengerparti sétá­nyon némi kellemetlensége támadt. Ök szentül meg voltak győződve róla, hogy egy me­csetet kaptak lencsevégre, de a hirtelen előkerült katonák bi­zonygatták, légvédelmi fegyve­reket is lefényképeztek. Az affér szelíden efsimult, de mi takargattuk a masinákat. Fa­ruk király egykori nyaralójá­ban nincs is rájuk szükség; ritkán lát az ember ilyen íz­léstelen épületet. Berendezése, kiállított tárgyai pedig kifeje­zetten unalmasak. Engem leg- | alábbis nem hoztak izgalomba i a Faruk csemeték megmentett | cipellői, megunt játékai és a | királyi hálószoba tárgyi emlé­kei. Ha valamiért megérte ide látogatni, az volt, hogy láthat­tuk a pompás kertet, s után a palota közelében strandolhat­tunk a tengerben. Nemcsak Asszuában volt 38 fok októ­berben — a Földközi-tenger fövenyén is tűzött a nap. Az est is ott ért bennünket. Taxiba ültünk, és végigautp^- tunk Alexandria harminc ki­lométeres tengerpartján. Jobb­ról a pálmákkal szegélyezett, tiszta strandokkal megajándé­kozott tengerpart, balról a ro­hanó, színes, zajos, varázslatos nagyváros. A látottaktól má­morosán szálltunk ki, és a napot mindenáron moziban akartunk befejezni. A »szeren­csésebbek« 'kifogtak egy wes- tetnutánzatot, ám akik eleve elzárkóztak az olcsó mulato­zástól, kivételesen alaposan ráfizettek. Háromórás drámát láthattak, a szereplők arabul beszéltek, a fölirat törökül volt. Annyit 'kihámoztak, hogy a film egy megöregedett has­táncosnő mindennapjairól szól. Kissé szédelegtünk az ut­cán, s ezzel kiérdemeltük egy idős férfi rokonszenvét, aki népes társaságunkat teázni hívta. Olasz származású, de már Alexandriában született, s bútorszállításból él — meg­lehetősen jól. Elmesélte, igen sokféle ember megfér békében egymás mellett a kétmilliós városban. Egyiptomban egyéb­ként a lakosság 95 százaléka hamita eredetű, de a déli or­szágrészben arabul beszélő núbiaiak és berberek is élnek. Az ország európai — főleg görög és örmény — csoportok­nak is otthont ad. Alexand­riában minden más városnál tarkább a lakosság összetétele. Nemcsak a szívfájdítóan szép város, hanem az itt lakók barátsága is megnehezítette a búcsút Alexandriától. Akár­milyen sok is erre az idegen, szíves szó és vendégszeretet mindegyiknek kijár. Pintér Dezső Az Abu El Abbas mecset. Állami gazdasagok, TERMELŐSZÖVETKEZETEK, ÁFÉSZ-EK, KISTENYÉSZTŐK, FIGYELEM! Már most rendeljék meg 1975-re a naposcsibéket! A Hőgyészi Állami Gazdaság nemesítő telepéről származó Hampshire fajtájú naposcsibe előjegyezhető vegyes ivarban január hó 4-től február hó 20-ig 5,50 Ft, db egységárban, február hó 20-tól vegyes ivarban 8 Ft/db, június hó 15-ig naposjérce 12,50 Ft/db, naposkakas 4 Ft/db. A gazdaság a megrendeléseket a beérkezés sorrendjében előjsgyzi és az átvételi időpontját visszaigazolja. Nagyobb tételek megrendelése esetén előnevelést is vállal a gazdaság — megegyezés szerint. Levélcím: Hőgyészi Állami Gazdaság, 7191 Hogy ész (Tolna megye) Telefon: Hőgyész 22. Telex: 13390. (8484) \ j Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig l Táncsics Mihály életregénye l Nem is időzött sokáig a ) Hohenzollernek fővárosában. I «Hajóra szállt az Elbán, és Ham­burgba tartott — új remé­ltnyekkel, új kiadókhoz. Leg­Í valószínűbbnek azt tartotta, hogy a Campe és Hoffmann céggel sikerül megegyeznie, mert értesülése szerint ez a cég adta ki a legtöbb tiltott könyvet. Az ö Sajtószabad­ságról nézetei egy rabnak cí­mű munkáját is, méghozzá tudta és beleegyezése nélkül, Hamburg helyett Londont ^tüntetve föl a kiadás szín­J helyéül. i Hoffmann azonban erősen ivonakodott; hasztalan járt a A nyakára, nem akart kötélnek áállni. Fölfedte kilétét, de ez Jsem használt. Bizalmatlan ^volt a kopott külsejű idegen ^iránt. Aztán váratlanul még- Jis egyezséget kötött. Elvállal­nia a Józan ész kiadását, s n fizetett húsz forint előleget, n Stancsics ezzel minden kéz­iiratát a megjelenés útjára n terelte. (* Maga sem értette, mitől vált ^oly hirtelen engedékennyé a «mindaddig elzárkózó Hoíf- {mann. Megkérdezte tőle. Az f üzletember így válaszolt: »Akárhányszor eljött, kisfiam mindig az ölébe kívánkozott, pedig azelőtt soha nem látta. A külseje idegen, nem is biza­lomgerjesztő a nagy hajával és a hosszú szakállával, de a gye­rek jó emberismerő. Feltétle­nül becsületesnek, jóhiszemű- nek kell lennie, ha ez a kisded jobban kívánkozott önhöz, mint hozzám, a saját apjá­hoz ...« Stancsicsot könnyekig meg­hatotta ez a magyarázat. Ta­lán eszébe jutott, hogy haszta­lan keresett otthont pártfogó­kat. S íme, fél Európát be kell járnia ahhoz, hogy egy karon- ülő gyermek vegye őt pártfo­gásába ! 17. Eddig Stancsics minden figyelmét a kéziratok elhelyezése kötötte le, ehhez a gondhoz képest mellékesnek számított minden élmény. Most kezdődött igazi utazása. Szabad madárként, nyitott szemmel, nyitott lélek­kel fürkészte az útjába eső látnivalókat. Mindenekelőtt Párizsra, a forradalmak váro­sára volt kíváncsi, amelynek szellemi kincsei javát, eszméi­Fontos az idegenvezető szemelye Harminc kiilönvonat indul a Szovjetunióba lubileumi út évről évre többen utaznak külföldre csoportosan és egyé­nileg az IBUSZ szervezésében, éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjék az igénye­llet. a gyakran utazók vélemé- rVét. Az IBUSZ külföldi fő­osztálya és kaposvári irodája ezzel a céllal rendezte meg az első találkozót a megyeszék­helyen. Macht Alajos, az IBUSZ társas kiutazási osztályának vezetője tájékoztatta a részve­vőket a turizmus idei növeke­déséről. A számítások szerint az év végéig a határkilépásek száma — ebben a kis határ­menti forgalom is benne van — eléri a két és fél milliót. Az IBUSZ szervezésében százöt­venezren jutnak el külföldre 1974-ben. Változatlanul nagy az érdeklődés a Szovjetunió iránt, mintegy harminckétez­ren jártak kint, elsősorban az üzemektől. Ezek a csoportos utazások a közösségek össze- kovácsolódásához is hozzájá­rultak. Sokan utaznak az NDK-ba, Bulgáriába, Romá­niába, Jugoszláviába, Olaszor­szágba, Spanyolországba. Az emberek nagy többségé­nek Európa, a környező orszá­gok az úticélja, egy szűk réteg azonban eljutott az IBUSZ révén Egyiptomba, Indiába, Japánba, egy csoport az Egye­sült Államokba is. A nyugati áremelkedések, az utazók számának növeke­dése természetesen gondokat is okozott. Előfordul, hogy zsú­foltság van a szállodában, az étkezésnél, probléma támad az idegenvezetővel. Az IBUSZ éppen ezért minden észrevé­telt, tanácsot szívesen fogad. Sokan tervezik már, hogy merre utaznak jövőre. Macht Alajos elmondta, hogy most készül az 1975. évi program, s várhatóan december 15-e tá­ján már kinyomtatva rendel­kezésre áll. Az IBUSZ a jugoszláv ten­gerparton több szállodát kötött le hosszabb időre, ezzel elérte, hogy kevésbé emelkedjenek az árak. A felszabadulás 30. évfor- . dulójának jegyében számos utazást terveznek, például harmjnc különvonat indul a Szovjetunióba január és de­cember között Kijev, Moszkva, Leningrad útvonalon. Előjegy­zés szerint egy-egy megyéből indulnak^a vonatok. Jövőre is lesznek utak a Szovjetunió az NDK-ba közép-ázsiai részére, a kauká­zusi köztársaságokba. A jubi­leum jegyében más országokba is Indulnak csoportok, hogy történelmi ismereteibe'1 bővít­sék, így az NDK-ba. Csehszlt?- vákiába. Az előző úton Drez­dán, Lipcsén. Weimaron kívül a buchenwaldi koncentrációs táborba is, az utóbbi úton Prá­gán kívül Lidicébe is elmen­nek a csoportok tagjai. A külföldi útiprogramokban vannak még kiaknázatlan te­rületek is. Az IBUSZ vélemé­nye szerint megnő például a hegyvidéki utazások szerepe a jövőben. A csoportos utazásokon kí­vül egyre több ember fordul az IBUSZ-hoz egyéni útjainak megszervezése végett. Az igény a gépkocsik számának növeke­désével arányosan tovább nő. Örsi Pál, az IBUSZ egyéni ki­utazási osztályának vezetője elmondta, hogy többen pihen­hetnek egyénileg Bulgáriában, Jugoszláviában. Déli szomszé­dunknál ötven százalékkal na­gyobb a lehetőség, április— májustól ezer ágy áll az IBUSZ rendelkezésére elfogad­ható áron. Sokan nem tudják azt, hogy ha az IBUSZ szer­vezi meg jugoszláviai útjukat, akkor' a valutakeretük meg­marad, s ugyanabban az évben betervezhetik bármelyik nyu­gati ország meglátogatását is. Az szintén kevésbé ismert, hogy a Szovjetunióba is lehet egyénileg utazni. Sok hasznos észrevétel el­hangzott a tanácskozáson az IBUSZ munkájáról. Többen beszéltek arról, hogy egy-egy utazásnak központi alakja az idegenvezető. A jó idegenve­zető munkájáról elismeréssel, az egy-két rossz idegenvezető hibáiról viszont kritikusan be­széltek a részvevők. Rossz em­lékként marad meg, amikor nem jut idő a bevásárlásra, egy-egy város alaposabb meg­tekintésére, amikor a várt színházi előadás elmarad. S hogy mire van szükség? Pél­dául még több jó prospektus­ra, útikönyvre, térképre, azon­kívül szakmai utakra. Az IBUSZ kaposvári irodá­jának a munkájáról elismerés­sel szóltak a tanácskozás rész­vevői, az Inturiszt képviselője. Az iroda 23 660 külföldre uta­zónak az ügyét intézte el az idén, közülük 15r ' -an társas- utazáson vettek részt. L. G. nek oroszlánrészét köszönhet­te. A legrövidebb utat válasz­totta, hogy minél hamarabb a francia fővárosban legyen. Mindamellett a közbeeső ta­pasztalni valókat sem szalasz­totta el. Bréma kikötőjére feltétlenül kíváncsi volt, mivel onnan hajóztak át tömegesen Ameri­kába a kivándorolni szándé­kozók. Várakozásával ellentét­ben szinte dermesztő élmény várt rá. Az emberkereskedők úgy bántak a boldogtalan föl­dönfutókkal, mint a barmok­kal. Kis híján őt is lefogták: ruházata, jó kötésű alkata lát­tán kivándorló parasztnak nézték. A minden gazságra képes emberharácsolók úgy vélték, hogy jó pénzt kapnak majd érte valamelyik dél-ame­rikai ültetvényen. Stancsics határtalan fölhá- borodásában a városi tanács­hoz sietett volna panaszt ten­ni, de a brémaiak megértették vele: nagyon is tájékozottak a városi tanácsnál és idegen lé­tére ne ártsa magát ebbe a szennyes ügybe, ha óvakodni akar a bajtól. A rossz élménytől megvisel­ten távozott Stancsics Hollan­dia felé. Ott pedig egyre ámult, hogy miféle Kánaánba érkezett. Minden tenyérnyi hely a legnagyobb gondosság­gal volt megművelve, egész­ségtől rengő szarvasmarhákat látott a legelőkön, tiszta és ápolt ruházatú embereket mindenfelé. Szinte reményte­lennek tartotta, hogy saját ha­zája valaha is ekkora jómódra vergődjék. Itt látta először, mire képesek a szabad nemze­tek és e nemzetek tagjai, ha nem fosztják meg őket a sze­mélyes emberi jogoktól. önfeledt gyönyörködését azonban súlyos kellemetlenség zavarta meg. Csizmája feltörte a lábát, és nem volt képes egy lépést sem gyalogolni, Arnhe- imben orvosi segítség után né­zett, és az orvos töprengés nélkül megállapította: üszkö södésnek indult a lába, le kell vágni. Stancsics eltökélte: inkább meghal, de akkor sem engedi amputáltatni a lábát. Két na­pon át jéggel borogatta, sike­resen. Csillapult is a gyulla­dás, majd végképp elmúlt. Mégsem volt tanácsos to­vább gyalogolnia, így hát kénytelen volt szűkös tartalék­pénzét vonatra költeni. Hasz­nát vette viszont, hogy Ut­recht, Leiden, Hága, Amster­dam érintésével gyorsan érke­zett Rotterdamba, ama kikö­tőbe, ahonnan a legsűrűbb a járat Anglia felé. Mindenki azt tanácsolta neki: okosabban teszi, ha előbb Londont nézi meg, de ő kitartott eredeti, szándéka mellett: Párizsbá,1 minél hamarabb! 1 Lelkesedését azonban lehú-i tötték a belga—francia hatá-1 ron. Alaposabb ízelítőt adtak1 neki a rendőruralom mibenlé­téről Lajos Fülöp emberei, mint amilyent a Habsburg- birodalom határőreitől kapott. Még ruhája bélését is kifor­gatták, nem akar-e lázitó ira­tokat csempészni a francia ki­rályság területére. * (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents