Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

Günter Kunért Kedvenc foglalkozás Este amikor utcákon vállasokban elhal a fény's a »fa« nevű fekete vázak unottan tartják az ég boltozatát fölriadnak a holt katonáik. A nedvesen csillogó járda .alatt im menetelnek. Ezekben az utcákban esett el valaha ellenség jó barát égő benzinnel öntötték le egymást világító lövedékeket hajszoltak egymás húsába. Menetelnek a járda alatt ha elcsöndesednek a városok hogy halljátok őket. Nyugtalanul mivel odafönt házaitokban- utakon kocsikban l hidakon s tornyokban avval vagytok csupán elfoglalva hogy feledjetek feledjetek feledjetek. Kalász Márton fordítása v ^ wmif Szabados Árpád: Rcka meséi (II.) ' (Az országos grafika? hét anyagából.) Új könyvek Kiadták Togüacti cikKeit A ívusiutn Könyvkiadónál jelent meg Balmiro Togtuatti- huk, az oiasz es a nemzetKözi Kommunista mozgalom kima­gasló alakjának Könyve. A Könyv. Togliatti cikkeinek, válogátott szemelvényeit tar­talmazza A demokráciáért, a Dákéért, a szocializmusért címmel. Régóta keresett ösz- szeiogialó mü. A kapitalizmus politikai, gazdaságtana; az MSZMP Politikai Főiskolájá­nak tankönyve most átdolgo­zott és bővített kiadásban is­mét kapható. A Gondolat Könyvkiadó is több érdékes művet jelente­tett meg. A Társadalomtudo­mányi Könyvtár új kötete Sziics Jenő tanulmányait tar­talmazza Nemzet és történe­lem címmel. Katona József életútját és életművét hozza emberközelbe Orosz László kismonográfiája. Hans Hass útleírása Érintetlen mélysé­gekben címmel került a köny­vesboltokba. A Szépirodalmi Könyvkiadó a Móricz Zsigmpnd összegyűj­tött művei sorozatban megje­lentette elbeszéléseinek har- . madik kötetét; ez az író 1926 és 1933 között írt elbeszéléseit tartalmazza. A kötetet Vargha Kálmán rendezte sajtó alá. Harmadik kiadásban látott napvilágot — ez alkalommal a Szépirodalmi Zsebkönyvtár­ban — Sánta Ferenc novel- láskötete, az Isten a szekéren. Ismét megjelent Várnai Zseni híres kétkötetes regénye, az Egy asszony a milliók közül. Az Olcsó Könyvtár legfissebb kötete Graham Greene: A csendes amerikai című regé­nye, Ungvári Tamás utósza­vával. A Diák Könyvtár új kötete érdekes összeállítást közöl azokból a vallomások­ból, amelyeket magyar írók, költők vetettek papírra (1945 és 1972 között) az irodalom helyéről, szerepéről. A kötet címe: Az írók dolga. A Kozmosz új könyvei közt találjuk a Gerő János kisre­gényeit, elbeszéléseit tartal­mazó könyvet, Kopog a tető címmel. Ugyancsak a Koz­mosz-könyvek sorozatában je­lent meg Békés József regé­nye, a Próbakő. Kiadták: Herbert Franke: Az elefánt­csonttorony című tudomá­nyos-fantasztikus regényt is. A Móra Könyvkiadó gyere­keknek szánt könyvei közt szerepel — sokadik kiadásban — Mark Twain: Koldus és királyfi című ifjúsági regénye. Megjelent Tőke Péter: A ro­bot és a madár. A mesekönyv érdekessége, hogy írója is illusztrálta. ,.A csehszlovákiai Artia kiadóval közösen jelen­tette meg a Móra Miller— Herciková—Petiska: A va­kond nadrágja és más törté­netek című mesekönyvét, míg az NDK-beli Nietsche Kiadóval közösen Krum- buach—Baarmann: Űz című verses képeskönyvét, mind­kettőt sok illusztrációval. Franz Fühmann l^flásnap reggel, ■ * visszaindultak. amikor a pa­raszt meg a lány teste már a piactéren lógott egy tölgyfa ágán. A katonák nem ismer­ték fel őket, hiszen tömérdek test himbálódzott az ágakon, így hát oda sem figyeltek kü­lönösebben, meg aztán még ál­mosak is voltak,' és hangosan, fesztelenül ásítoztak. Megint nyakon csíptek egy parasztot, feleltették a kövekkel megra­kott kordéra, s ily módon ma- síroztak vissza szállásukhoz, minden említésre méltó inci­dens nélkül. N. százados ezúttal az élen lovagolt. Miután kezét sebes­re verte a lány arcán, még szörnyűbb undora támadt, mint amilyen előző nap a sá­torban fojtogatta torkát; úgy érezte, le kell vágnia kezét, amely ilyet cselekedett. Este a szobájában váltig mosta és mosta, és közben arra gondolt: el kellene mennie a biztonsá­gi szervekhez, és ott kijelente­ni, hogy a lánynak semmi kö­ze nem lehetett az akname­be kedélyes szálláshelyükre, mint még soha. A százados oszoljt vezényelt a századnak, leszállt lováról, ba taszította a bömbölő régi korszakot, és jaj az emberek­nek, aki korszakok közé ke­rül! Történelmileg szükségsze­rű, hogy ez az átm'enet az in­dividuum szempontjából fáj­dalmas, gyötrelmes, véres és tragikus Oidipusz a példa er­re. .., s hogy a Birodalom, amelyet őszinte hittel csodált. Hagyomány és nevelés és elindult sátra felé. A kato- fegyverrel védelmezett, börtön, nák nyüzsögve rohangáltak, a szegeit csizmák kopogása han­gos • emberi beszéddel, szajkó­rikácsolással keveredett. A százados egyszerre meglátta a szállásokat, ketreceiket, és egyszerre meglátta azt is, amit talán mindig is látott, mióta itt táboroztak, de ami még so­ha nem jutott el a tudatáig: és kínzókamra, hogy hőstettei bűntettek, kegyetlen, gyilkos, förtelmes, pokoli bűntettek. És a százados látta, mint tá­gul majd ki a fiú szeme szé­gyenében, iszonyatában, mint ég majd gödrében a borzalom­tól. I Valaha mz anya jog uralko­dott, és aztán az apajog, és meglátta, hogy a ketreceken most az ember^og új korsza­táblák lógnak, német, latin és görög feliratú táblák, és hogy ezek a táblák a ketrecek haj­dani lakóinak fajtáját tünte­ti^ fel — Közönséges Farkás olvasta a százados. I átta is ezt, és hallotta a ™ dübörgő morajt, a föld gyomrának morajlását. Kö­zönséges Farkas, olvasta és látta embereit bent ülni a ket­recben, amelyen ez a tábla függött, Közönséges Farkas, meg Csíkos Hiéna (ez a szom­széd ketrecen lógott, és ab­ka tör fel a fényre a Balkán mély szakadékaiból, a maquis berkeiből, Lengyelország sze­líd síkjairól, gördül dübörögve Oroszország végtelen messze­ségei felől, hogy véget vessen a régi korszaknak, ahol az emberek még túlontúl közei állnak az, állatokhoz, s a ter­mészetük inkább farkas­medve-, meg rókatermészet és inkább sakáltermészet és hiénatermészet, mint ember: természet. 1 r E s a százados látta tulaj­don kezét, látta a ket­recrácsokat, látta a táblákat és látta kettejüket, Oidipuszt ban a főtörzsőrmester lakott, rénylethez, utóvégre önként kabátujján a dugattyúgyűrűk­tartott velük; sőt, mivel vá- , 1, es éppen az asztalnál ült, ------ ...... r atlanul rájött, hogy pusztán és a ?°gát piszkálta), és a mel- és Iokasztét, és önmagát: Tei- biztonsági okokból is köteles- lette levő ketrecen ez állt: Sa- resziászt, aki mindent tudott sége az igazságnak megfele- kél, és ott meg három őrmes- és nem mert beszélni, félelem- löen ismertetni az esetet, már ter heverészett és kártyázott, bői, az eljövendőktől való si- a csizmáját is fölrántotta, KeselVŰk — olvasta a száza- ralmas, gyáva, nyomorúságos hogy útnak eredjen a város c|os. Dögkeselyűk és Saskese- félelemből. És akkor arra gon- ! másik végébe, amikor egyszer- ®s a madárház rácsa mö- - dőlt, hogy az ő sátra a disznó­re csak megjelent előtte egy tulajdon röhogcsélő kato- ól, és táblát kellene akasztani náit látta locsogni és csám- rá, amilyen a disznóólak ajta- csogni. \ Róka — olvasta, és jón szokott lógni, és egy pil- Medve és Nyest és Görény, és ianatra átvillant az agyán, megint Farkas és megint Hié- hogy odalép a két katonához, na, és látta csapatát, á német és beszél velük, de aztán le- kat.onákat, és látta a lányt, és látta a felakasztottakat, látott minden felakasztott, agyonlőtt, meggyötört, megkínzott, meg­alázott, megbélyegzett embert. Egy új korszak követelte a maga új jogát, a szokás bűnné vált, az általános vétekké, ami eddig normáliá volt, gyalázat­tá. Üj korszak született, sír­ház, kapujában szürkésfekete egyenruhás őr, és a házban egy szoba, és a szobában egy asztal, és az asztalban egy fiók, és a fiókban egy akta, és az aktán az ő neve és a rég nem látott, hajdani beszélgető- társak neve, és akkor megje­lent előtte egy kéz, amint ezt az aktát előszedi a fiókból, és metsző hangot hallott: »Szóval maga az a Neubert száza­dos!«, és hallotta, amint ez a metsző hang azt mondja: »aha, aha«, és egy jéghideg szempár nézett vele farkassze- ] met. intette magát. Leintette, üres. fáradt mozdulattal, és bement a sátrába, és golyót röpített a fejébe. Mivel azonban a keze remegett, a golyó a két szemét ütötte át. Mindez valóban megtörtént. Sárközy Elga fordítása Részlet Franz Fühmann: Oidipusz király című elbeszéléséből. »A jelen, a múlttól és tartós; a múlt, a lós erő.« Társadalmunk közvéleményét az* utóbbi éVekben sokszor foglalkoztatta a hagyomány kérdése. Folyik a nemzeti ha­gyományok mély és széles kö­rű vizsgálata, kritikus feldol­gozása. Szocialista kultúránk egészséges szellemi vérkerin­gése ez. Történészek, ideoló­gusok, pedagógusok, népmű­velési szakemberek, publicis­ták részvételével széles kö­rű eszmecseré bontakozott ki a nyiléánosság(elött. Ezúttal a hagyomány és a nevelés — szükebben: az iskola és a ha­gyomány — néhány kérdését érintjük csupán. Az iskolákoan folyó mun­kát narom tenyezo Határozza meg alapvetően. A társadal­mi, neveiespoiitikai irányítás, a pedagógia es neveléstudo­mány ueiyzete s a heiyi sa- játosságoK. A nevelés, az is- Koia leiaaatai vitatnaiatianoK a hagyomunyoK őrzése, teremtese terén. S az egesz társadalmi élettől eiKulönülö sajátos szere­pe is1 van az emberfor­málás műnelyenek. i Kérdé­sünkre — mi a hagyomány? — az Értelmező Szótár így válaszol: »Közösségben to­vábbélő (tudotosan ápolt) szo­kás, Ízlés, felfogás, Hl. szelle­mi örökség. A viszonylag egyszerű meghatározás is jel­zi a megközelítések sokfele lehetőségét. Az Iskolaközös­ség áramló-változó életének egy rétege a nemzedékről nemzedéKre öröklődő hagyo­mány. Élete, tartalmi sugár­zása szoros összefüggésben van az iskolai nevelés kon­cepciójával. Több elemből te­vődik össze, enélkül az össze­tettség nélkül voltaképpen nincs is iskolahagyomány. (Egyik érdekes szálat ebben a spontánul formálódó' diák­szokások jelentik.) elválasztva, nem lehet szilárd jelentől elválasztva, nem »»­(B. Rolland, 1908.)! »Hozzáteszik« a helyi neve­lési lehetőségeket, motívumo­kat, tárgyi, tartalmi, módszer­beli mozzanatokat. A helyi sajátosságok így képezik alap­ját a sajátos, lokális nevelési hagyományok képződésének. Az iskolaközösségek általá­nos jellemző vonása a szélső évfolyamok állandó megúju­lása: minden évben eltávoz­nak a legérettebbek s jönnek az újak. A hagyományok ápo­lását, feldolgozását, újak te­remtését ilyen emberi körül­mények között kell megolda­ni. Bonyolult tevékenység ez. Hosszú évek során egyes elemek kikiristálvosodnak, ál­landósulnak, s újra meg újra megfogalmazódnak a jövő feladatai is. Az iskolákon be­lül a nevelőtestület, az ifjú— i ság és az iskolavezetés ha­gyományokkal kapcsolatos szemlélete — legalább elvei­ben — egységes kell legyen. A neveléspolitika az általá­nos szellemi irányítás eszkö­zeivel az oktatás-nevelés egy­ségét biztosítja az iskola- rendszerben, s az iskola ha­gyományoknak is az általá­nos oldalára figyel elsősor­ban. A pedagógia szintén egyetemes horizonttal dolgo­zik. S adósa még a magyar művelődésügynek a hagyo­mány és nevelés témaköré­nek differenciált, tudomá­nyos, a szocialista kultúra igényeivel harmonizáló kidol­gozásával. (Többek között a magyar polgári pedagógia idevonatkozó nacionalizmus­sal »színezett« elméleti anya­gát sem dolgozta fel kritiku­san.) Az új ^szocialista hagyo­mányokat is még ezután lesz hivatott szisztematikusan ele­mezni- A hagyomány, mint »közösségi értékjelző«, min­denesetre megkülönböztetett figyelemben részesül pedagó­giánkban. A helyi sajátosságok egy­részt megmutatják, hogy a központi, általános, társadal­mi célokat hogyan lehet meg­valósítani, másrészt kiegészí­tik a központi elképzeléseket. Az élő hagvományok egyik forrása a múlt. A másik for­rás a jelenből kiemelkedő, hagyományozható értékek vi­lága, a tudatos hagyomány­képzés színes, gazdag embe­ri szövevényt felölelő, terem­tő folyamata. Érdekes művelődéstörténeti »üzenet« szól hozzánhSa Ra­tio Educationis (1777) lapjai­ról- A főgimnáziumok igazga­tói: »... Gondosan ügyelje­nek. hogy a tanárok köteles­ségüket el ne mulasszák... havonként legalább kétszer gyűlést tartsanak tanáraik­kal, s a tanulmányi ügyek­ről tanácskozzanak velük, a tárgyalt ügyeket jegyzőkönyv­be vétessék, a főgimnázium történetét megirassák ...« íme, a hivatali »adminiszt­ráció« és a művelődéstörté­neti dokumentálás kettős kö- ' tése! Ma >— tudomásom sze­rint — nem írja elő »rende­let« ilyen kategorikusan az igazgató felelősségét ezen a téren, az azonban nyilvánva­ló. hogy az iskolavezető szem­lélete e tekintetben is na­gyon jelentős tényező. / Egy-egy iskola történeté­nek feldolgozása, nagy, igé­nyes felelős munka. S ezeket az »ereket« belevezetni egy fa­lu, város, egy táj történetébe, hogy tudományosan ^íolgál- ják helyileg a történeti köztu­datot s kisebb-nagyobb köté­seket létesítsenek az ország történetével, szintén jelentős kultúrpolitikai feladat. Feltételei vannak e mun­kának- Az egyik a szélesebb társadalmi igény, a »megren­delés«. Ez az egyre jobban kibontakozó honismereti- ‘ helytörténeti mozgalommal részben adott. Az iskolák fh- lain belül nagyon fontos a források feltárása, feldolgo­zása, közzététele, s ezzel pár­huzamosan a meglevő értékek »használata«. *1 Somogyi Néplap P lekor megint csak lehúz- " ta a csizmáját... Föl­ugrott, és elkezdett föl-ajá jár­kálni a szobában, aätan meg­pillantott,a, hogy a víz nem lett vörös, egy kissé meg­könnyebbült. Leült az asztal­hoz, megtömte a pipáját, és azon tűnődött, hogy két tanít­ványának alighanem még egy­szer és találóbban kell majd elmagyarázni az Oidipusz-mí- toszt, mivel — s ezt most már biztosan tudta — a sátorban folytatott beszélgetés alkalmá­val egyáltalán nem sikerült | meggyőzni őket. Egy kis ideig fontolgatta, mérlegelte, szám­ba vette érveit, mint a hadve­zér csata előtt a csapatait, s ekkor, mintha egy már telje­sen elveszettnek hitt sereg ér­kezett volna vissza váratlanul, hirtelen ismét eszébe jutott Bachofen egyik rég elfeledett megjegyzése, amely — csak most döbbent rá — kezébe ad­ta az ősi monda igazi kulcsát. Ez viszont olyan elégtétellel töltötte el, hogy nyomban visszanyerte nyugalmát. Az idő nagyszerű volt, a hangulat remek, Jupiter kegyes, így hát olyan jókedvvel vonultak | Kapornaki megkérte a kar- | társát: — Légy szíves, menj át egy percre a szomszéd szobába, I és figyelj! j — Mire? — A hangomra ... Ne kér­dezz annyit, menj át! Kovácsi átment, és figyelt. Szófoszlányokat hallott, a sza­vakat nem értette meg. — Visszajöhetsz — ordítot­ta a falon keresztül Kaposna- ki. Azután megkérdezte Ko­vácsit: — Mit hallottál? — Semmit. — Na, akkor meg vagyok nyugodva . .. Ugyanis tegnap szidtam a dirit, és később tudtam meg, hogy a szomszéd szobában volt Bányainál. Féltem, hogy meghallotta ... Kovácsi a fejét csóválta: — Ne légy ilyen betegesen óvatos! Mindentől és minden­kitől félsz. Rossz nézni, hogy milyen túlzott tisztelettel be­szélsz például Eperjesivel. — Hát nem tudod, hegy a nővére a főosztályvezető tit­kárnője a központban?, — Na, és? Azután itt1 van a takarítónő ... Azt miéri dé­Palásti László 7ö az óvatosság delgeted, miért hozol neki mindig ajándékot? — Még nem mondtam, hogy a lánya a kislányom tanító­nője az általánosban? Bárányosi jött be. Cigaret­tát vett elő. Kapornaki abban a pillanatban fölugrott és csattogtatni kezdte az öngyúj­tóját. — A fiatal kádereké a jö­vő — magyarázta halkan, mentegetőzve Kovácsinak, amikor Bárányosi kiment. — Lehet, hogy egyszer a főnö­köm lesz, ezért siettem neki tüzet adni... Óvatosnak kell lenni. Megszólalt a telefon: Ková­csi vette föl. — Menj át a dirihez a Ke­lemen-aktával! — mondta Kapornakinak. — Rohanok. Az ajótban látogatóba ütkö­zött. 1 — Kapornaki kartársat ke­lesem. — Nincs itt — válaszolta Kovácsi hidegen. — Csak egy pillanatra akar­tam zavarni és ... — Mondtam, hogy nincs itt! — szakította félbe a láto­gatót Kovácsi. Amikor Kapornaki vissza­jött, Kovácsi megjegyezte: — Valami türelmetlen alak keresett. — Ja ... az új főigazgató volt... Bejött, hogy minden­kinek bemutatkozzék. Bizto­san neked is be akart mutat­kozni. j — Az új főigazgató? — da­dogta ijedten Kapornaki. — Igen. Én a folyosón ta­lálkoztam vele, és nagyon kedves voltam hozzá. Pedig az első pillanatban még nem is tudtam, hogy kicsoda... Tőled tanultam meg, hogy mindig óvatosnak kell lenni. Palásti László A technikai feltételek nem­rosszak (lehetnének természe­tesen jobbak is). A középis­kolákban mindenütt van sten- ciles sokszorosítása lehetőség, több helyen fénymásológép, fotószakkörök működne«.', magnó stb. áll rendelkezésük­re, több helyen kisfilm is . •. S mégis az információs rend­szerünk e téren nem kielégí­tő, s egészében véve tevé­kenységünk nem áll arány­ban lehetőségeinkkel. Nem készülnek helyi, sokszorosí­tott sorozatok tanulóknak kézbe adható »iskolatörténe­tek« ... kevés intézet él az évente többször is összeállít­ható, különböző témákat fel­dolgozó »füzetek« • lehetősé­gével: amikben az élet friss mozgását lehetne megörökíte­ni s amikből időnként egy- egy reprezentatívabb kiállí­tású évkönyv, egyéb kiad­vány összeállhatna. Tartunk tőle, hogy sok szép kezdeményezés mellett is ér­tékek mennek veszendőbe, s a közösségi hagyományterem­tés és ápolás nemes, embert formáló nevelési , alkalmai maradnak kihasználatlanul. Ezért szükséges egy-egy ma­gától értetődő nevelési fel­adatunkat újra és újra átgon­dolni. Terényi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents