Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
t Évezredek emlékei lubileumi kiállítás Marcaliban TObb lehetőség kínálkozik arra, hogy egy település múltját megismertessük lakosságával, illetve a másutt élő érdeklődőkkel. Előadások, sokszorosított dolgozatok, cikkek, kiadványok és különböző kiállítások egymást kiegészítve szolgálják e célt, »segítik felszínre hozni és felmutatni, a jelenben elhelyezni a hajdani emr lékeket. A hagyományok felkutatásának, megőrzésének és továbbfejlesztésének e gazdag, változatos lehetőségeit felismerve évek óta elismerésre méltó honismereti, helytörténeti munkát végeznek Marcaliban. Elsősorban az írásos összegezések keltettek figyelmet. Igaz, korábban is rendeztek kiállításokat egy-egy évforduló tiszteletére, a Munkás- mozgalmi és Helytörténeti Múzeum létesítésével új lehetőségek nyíltak a tárgyi femlé- kek, dokumentumok bemutatására. A két év óta működő intézményben most, a jubileumi rendezvénysorozat kereT tében Marcali múltját, a legrégibb településnyomoktól napjainkig végigkísérő kiállítást nyitott meg pénteken délután dr. Bakay Kornél megyei múzeumigazgató. A megnyitó ünnepségen részt vett Bíró Gyula, a niegyei pártbizottság titkára és Bojtor Ferenc, a járási pártbizottság titkára is. Két terem adott helyet a nagyközség — egy időben mezőváros— történelmét, illetve az azt megelőző korokat idéző emlékeknek. A kisebb^ helyiségben a Marcaliban és a környékén talált mintegy 4—5 ezer éves kőeszközök, majd a rézkor és a bronzkor iparmű- vességének termékei, a honfoglalás idejéből származó leletek — cserépdara.bok és épen maradt edények, dísztárgyak — 'jelzik egy-egy kor kultúrájának fejlettségét? meghatározó* vonásait. A másik terem- 1 ben a XIII. századtól — a Marcalira vonatkozó első írásos emlék korától — vezetik végig a századokon a látogatót az életmódokra, termelésre településre jellemző dokumentumok : korabeli eszközök, céh- pecsétek, fegyverek, illetve fotókópiák, írásos dokumentumok. Különös gonddal állították itt ki a nagyközség történelmének dicső emlékére, Noszlopy Gáspár tevékenysé-, gére utaló tárgyakat. Itt kevesebb hely jutott a Tanácsköztársaság eseményei bemútatá- ! sának — csupán a teljesség I kedvéért szerepel erre utaló kép, illetve kiadvány. De ez természetes is, hiszen a szomszédos termekben látható állandó kiállítás méltó emlékei állít ennék az időszaknak. Így csak azt lehet ajánlani a látogatóknak: ezekkel együtt te- kmtsék meg a múzeum új kiállítását, amely fontos szerepet tölt be a település múltjának megismerésében. I Az intim hangulatú kiállítást Magyar Kálmán és Együd Árpád rendezte, kevés, lényegre törő szöveggel és illusztrációkkal igazítva el a látogatókat. Az ötletes, teret növelő és tetszetős elhelyezés a kiállítás művészeti vezetőjét, Horváth Ferencet dicséri. P. L. BUDAPESTI MŰVÉSZETI HETEK H4HU!Híi Tovsztonogov rendezése Modellek és Magellan Nagy a vendégj árás a művészeti hetek rendezvényein a fővárosban. Ma este már másodszor kerül színre a Lenin- grádi Akadémiai Gorkij Színház előadásában Cagarelli zenés játéka, a Hanuma. Három darabbal jöttek a szovjet művészek a Hanumán kívül. Örkény István Tóték című tragi1 komédiáját és a nálunk is sokat játszott Viharos alkonyatot — Rohmanov — művét mutatják be a fővárosban és Miskolcon. Két évvel a forradalom után Péterváron Schiller Don Car- losával nyitotta kapuit a Drámai Nagy Színház, amit 1932- ben neveztek el Gorkijról. A leningrád; együttes világszerte ismert. 1956-ban nevezték ki élére a grúz származású főrendezőt, Tovsztonogovot, aki munkásságáért a Szovjetunió állami díjasa és Lenin-díjas népművésze, a szíházi világ elismert egyénisége. Ö rendezte a klasszikus grúz szerző zenés vígjátékát, a Haiíumát is, amelyet lelkesen fogadtak a Fővárosi Operettszínház nézőterén. A derűs, látványos színpadi játék, a Hanuma hűen tükrözi azt a közös alkotómunkát, amely a színházat jellemzi. Cagarelli játékának világa hasonló a mi 19. századi legjobb vígjátékainkhoz. Hanuma eszes házasságközvetítő nő, aki hasonló egzisztenciájú társnőin túltéve űzi praktikáját, adja vagy veszíti össze a párocskákat. ahogy éppen érdeke, szeszélye diktálja. Szép számmal vannak testvérei a világiroda- I lomban, hasonló egyéniség a moliere-i Scapin, az arisztofá- neszi Lüszisztráté vagy a faze- kasi Ludas Matyi. Ahogy ma mondanánk: rámenős nőszemély. éles ésszel, kemény aka- í rattai, tűzről pattant termé- j szettel megáldva, aki ha kell, úmég a férfiak fürdőházába is | belopódzik, vagy sánta eladó 1 Iqó A herceg és a kereskedő: Szrzselcsik és Kopeljan. rendezése által. A darabhoz Kancseli szerzett zenét, amely egyrészt a grúz nemzeti muzsika elemeit őrzi, de a ritmikát és a dallamvilágot mai sodrású táncmuzsika is átszövi. V. miközben karja és lába; — talán az előző esti ivászat táncos emlékeit idézve — a finom grúz táncok egy-egy lejtését idézte vissza' finomkodó- an. És a nagyszerű együttesből okvetlenül emlékeztetnünk palástolt akrobatikus felké- , leánynak álcázza magát, hogy j szültségről tesz tanúságot) a Harminchat év egy munkahelyet! Ez egy bőgőshajó, nevét a hajóorr bőgőnyakra emlékeztető képzéséről kapta — mutatják a siófoki Beszédes József múzeumban a mahagóniból épített romantikus hajó- modellt. Mellette a tábla, ké- szitette Oláh János. Siófokon a MAHART műhelyeiben sokszor láttam a gya- lupad vagy az esztergapad mellett. Fiatalos örömmel egyszer’ kormánykereket formált mahagóniból, kőrisfából. Láttam, amikor fáradtan ült a majdnem kész, csontszínű kormány előtt, s időnként megsimította, Csendes mosollyal nyugtázta a szaktársak elismerő véleményét. Otthon, a műhelyében beszélgetünk. A fal tövében néhány szál deszka, fűrészgép. — 1938. május 22-én lettem inas. Nevelőapám egy hízott disznót adott a mesternek, miután sehogy sem akartam színész lenni, ahogy a szüleim 'kívánták. Nagykapuson születtem, egy székely faluban; ott minden férfi ácsolt, faragott, mesterkedett valamit. Az asszonyok seprűt készítettek, kosarat fontak, szőnyeget szőtÉvad a tévében Huszka-évíorduló Gazdag programot ígér a televízió népszerű zenés színháza, A nyitányt a nemrég látott — a budapesti-'művészeti hetek keretében vetített — Arbuzov — Tamássy-darab jelentette: Enyém a világ. Novemberben az egyik »Szombat este« programjában kerül bemutatásra A férj kopogtat, Offenbach operettjének televízió-változata. Szász Péter—Fényes Szabolcs játékát örökzöld fehérben-fekeiében címmel láthatjuk majd decemberben. Jubileumot ünnepel a tévé: Huszka Jenő születésének századik évfordulóját. Ebből az alkalomból a Lili bárónőt láthatjuk. Júniusban zárul a tv zenés évada Sós György—Bágya András Ecet ;s aranka című krimijével. tck, aztán vitték Kolozsvárra i jók, különböző nagyságú koreladni. Mindenki csinált vala- . mánykerekek, ilyen-olyan aszmit, én is ott szerettem meg a iát —■ meséli a pályakezdésről. — Azóta is ugyanott dolgozom, ahova tanoncnak szegődtem. Hónapokkal ezelőtt múzeumi emberek jöttek a hajózáshoz, és megkérdeztek minket, asztalosokat, ki vállalná el egy-két hajómodell készítését. Csináltam már korábban is egy vitorlást a múzeumnak, nemrég lettem kész a bőgőssel. Körülbelül 380 órát dolgoztam rajta. Legközelebb egy dereglyét készítek. Bent a lakásban — vagy ahogy ő mondja: »múzeumban« — faragott madarak, hatalok és állványok láthatók. Mind az ő kezemurtkáját dicsérik. A falakon a vitrinek tele serlegekkel, érmékkel, amiket saját készítésű vitorlásával nyert. Nemcsak a fát, a hajókat, hanem a vizet is szenvedélyesen szereti. A múlt héten első lett ismét a kellőképpen elvadítsa a szerelemre már nem éppen, de ho zományra felettébb éhes avla bari herceget, Pantiasvilit. Ta ián sejthető is a történet kere te, bár csupán a cselek mény alapvonását jeleztük. A j történet és figurái csavaros, izgalmasan épített históriában természetesen sok üde és groteszk epizód épül össze, hogy végül is a mi hajdani dzsentrieinkhez hasonlíMondhatnánk: talán a zené- j kell a kereskedősegéd alakítóból lehet »megfejteni« az : jára, Trofimovra, a nagyszerű egész előadás lényegét, a nem- j jellemábrázolóra, akit egy mázét! jegyeket és folklorisztikus | sik színházi estén mint a Tóvonásokat megőrző, felemelő, 1 ték őrnagyát tapsolt meg a költői, humorú játékot. Az ! fővárosi közönség, együttes munka, a jellemző- 1 A játékot időnként lírai ke- készség, az ízes — néhol oko-! retjáték. szakítja meg: lágy san stilizált — beszéd és moz- j grúz muzsikát hallunk, gyo- gás (az Utóbbi mértéktartóan ! nyörűen épített táncban gyönyörködünk, miközben Oibe- liani — múlt századi grúz költő — lírai sorai hangzanak fel. Tovsztonogovék szerint arra való, hogy amíg a színészek szusszannak egyet a néző is elmélkedjék a játék felett. Szinté brechti elemnek vélnénk, ha nem sejtené meg a néző. hogy kellemes színházi este fő meghatározója. Rendkívül nagy szeretet, alázat érezhető, de igen didaktikus irónia is a nemzeti »színeket őrző« és az idegen szokásokat majmoló iránt. Karikíroznak és szenvednek.tjm- i ez a táncos közjáték, inkább j colnak és cirkuszi bohócok I egyazon — keleti — forrásból | burleszkizű — igen nehéz — | származhat, ahonnan a modern | mozdulatait végzik a- színen, színház olyan j Tovsztonogov vezényletével. A J merít. nagy kedvvel tó, léjiűtő herceg elnyerje ju- | sokoldalú tehetség, a . rendezői ! Mert a hagyományápoló ____ tálmá't és büntetését: a házas- | átgondoltság vezet el ahhoz, íGorkij Színház ezáltal is moMa- | ságot a gazdag és rút arával, j hogy Szumbatosvili freskósze- dern; együttes teljesítményégellán«-nal. A MAHART szí- j szorgos unokaöccse pedig a j alapdiszlete és könnyed ké- | yel, humorával és lírájával, neit képviselte a vitorlásver- szépséges Szona kezét kapja j peskönyv-hátterei előtt ki- \ Műsorpolitikájával — ameiysenyen. j meg. a gazdag kereskedő Iá- j emelkedő egyéni alakítások ! ben Shakéspeare és Schiller, — öt évem van még a nyug- nyáét. | emlékét is megőrizzük. ‘így j Gogol és Rozov, előd és kordíjig — mondja. — Utána ezt- j Mindez persze igen hevenyé- | például a helyes kis bajuszká- i társ helyet kap — szocialista azt csinálgatok itthon, és vi- ! saett kiemelés. Cagarelli da- I val színre lépő címszereplő j és humanista. Élményt adó. torlázok, amíg az orvos enge- j rabaj a Gorkij Színház együt- \ Makarováét vagy Pantiasvili ; népet szórakoztató, meggyőző di. * tesének előadásában teljesedik I alakítóját. Szrzselcsikét: aki ha I művészetű teátrum. D. B. I ki, legfőképpen Tovsztonogov beszélt, franciásan affektált, Tröszt Tibor Jókedvet robbantottak be a népművészeti héten a művelődési köápont színpadára, profán hangulatú betlehemest mókázva. Sokan nyúltak a nézőtéren a műsorfüzet után: kik ezek, honnan jöttek? »Iz- rnény«' — ízlelgették a szót. Talán bennük is — mint bennem ezelőtt csaknem tíz évvel, amikor először hallottam — az a kérdés fogalmazódott meg: török eredetű szó talán? Ott botladoztak, ugrabugrálA MEGYEHATÁROK TÚL Három szálból sodort élet hitátás nélkül surran be a vatlan vendég, az áradat. Nyolcszázhatvanhárman él lyütt kézdtem a mondatot vagy félmondatot *>s« betűvel. Ez az útravalóm onnan. A bukovinaiak evvel kötik össze a mondatrészeket az »és« kötőszó helyett. S teszik ezt már a volt német ajkúak is. Tőlük viszont a »khostel« szó ragadt a székelyekre, imigyen: »hos- ter«. Jellemző adat. Miként az is: a betlehemes játékot már nemcsak bukovinaiak játszották Kaposváron a minap. Volt köztük felvidéki is. A vezetőjük pedig volt német ajkú: Frech tanácselnök. Kérdeztem tőlük, hogyan jutott eszükbe »előásni" a betlehemest. Egy egészségügyi előadásra nem érkezett meg az orvos. Együtt voltak, s valakinek eszébe jutott: — Mi lenBuchertek, Frechek és harma- is tengelye körül a föld. Hidikként a Szányák, Marcsekek. szén olyan sok az emlékem, Az öszlakosság háromnegye- hogy sorolni is nehéz lenne. A de egykori bukovinai székely, régi iskoláról, amelyben tanítek ott akkor, amikor en is. negyed-negyed részben hajda- tás alatt futkároztak a férgek. Ami különlegessé tette ezt az ni német ajkú és felvidéki el- Féregnek mondták ott az egeegyüttlétet ebben a Tolna me- lenében. Ellenében? reket. Fábián Péterke igaztagyei faluban, az az, hogy há- Kezdetben talán valóban így lan haláláról, akit húsvétkor tak, csúfkodtak a deszkákon r0rn különböző tájról — világ- volt. Aztán egyre inkább egy- leitattak a legények a kocsáll$tbőrökbe bpjtan, arcukat ból! — gereblyézte őket együ- más javára, egymásért. Én már mában. A kis Kotics Józsiról is elrejtve a‘ csobánok. így hív- vé a sors. A német ajkúakat nem az »ősállapotban« éltem — középiskolás »legény« már ják ők a pásztorokat. S ez a talán éppen akkor fújták ide közöttük. A szövetkezet, a kö- —, akinek nem jutott gyerekszó — csobán — messzire rö- a történelmi szelek, amikor zös munkahelyek — a többsé- kor. A falatnyi Zsókról — pit bennünket, időben és tá- mostani házszomszédaik elme- gükben a bányák — közelebb Zsókocskának mondták, mert volságban egyaránt. E sorok Jnekültek Erdélyből a császár hozták őket egymáshoz. S az a gyermekeket is gyermekecsíróját pedig vissza közéjük... zsoldosai elől. Hegyekbe, bar- összeszerelmesedők. Nekik is kének kedVesítették —, aki . lángokba; aztán jó ideig a ro- nagy szerepük volt az egység széles ízben kerülte ki a\ fe- n®’ c13 karácsonyra betanulmán fejedelemség területén, kovácsolásában. Mert kezdet- nyegető külsejű kakast. S az a nank a latekot. Moldovában húzták meg ma- ben bizony a vőlegénynek színdarab, amelyet együtt mó- Azóta az ország sok részégukat. (Ezért volt oly isme- szöktetni kellett a menyasz- káztunk végig! — Mit játsz- ken fölléptek vele., rős Jurij Iljenko filmjében a, szonyt, ha az vagy ő »telepes« szunk, gyerekek? — Tárná- Most gondolatban abban a Fekete tollú fehér madárban volt. Présházban, idegen befő- sit — mondták a KISZ-esek. faluban járók újra, ahol még gadókhoz. S ha esküvő lett Pedig már előadták néhány a kárinkodás is jobbízű volt, mégis: a lányt vagy a legényt évvel korábban is. Sebaj! mint máshol. S együtt voltam kiharangozták a templomban, Ugyanúgy* megtelt a hombár- a gyermekekkel, nyitogatva mintha meghalt volna. Más, szerű művelődési ház, min! képzeletbéli kocsocskával érvolt a hitük is az ittenieknek először. S akkor értettem telmüket. Jó meghengergózni és a betelepítetteknek. Ma már meg, hogy Tamási Áron da- az emlékek sarában! Hezzájuk második világégéskor Bács- nem kell senkit szöktetni, ez rabjai, miért buknak meg sor- szállnak Jókívánságaim. ízkán át kerültek a Dunántúlra, már az én időmben is csak ra a városok színházaiban, menybe, ahol három szálból És a svábok, bukovinaiak egyszer esett még. Mert csak ebben a közegben sodorják már az élet fonalát, mellett élnek ebben a faluban Egy ideig úgy hittem: ott élnek, csak az ő fajtája haja Felvidékről, határainkon ki- lassabban mozdul a világ. Ta- lamos hinni a mesében. Leskó László vül eső területekről jöttek. A Ián mert a Győré nevű falu De ne fűzzük tovább az em- rohan a víz, iszaposítva az nevek jól érzékeltetik az ősz- felé Vezető úton kívül nem lékeket a közös sors cérnaszáutat ott is. A tűzoltószertár szetételt: a Sebestyének. Fá- volt másfelé kitekintésünk. Iára! Elolvastam az eddig írotmelletti házak ajtaján kopog- liánok, Lászlók mellett a Most már tudom: fordult ott takat, s látom: milyen sok heHiszen köztük élt négy évig. És hogy lejöttek a színpadról, sietett!hozzájuk. De miért az egyes szám harmadik személy? Siettem közéjük! Együtt örülni velük a sikernek, és emlékezni. Az iskola dombra épült, az emeletről szép kilátás nyílt. Dombokra, horhosokra, házakra, udvarokra — az életükre A falu maga valamikor régen völgybe bújt. Vagy egykori vízmederbe? Talán, hogy ne bukkanjon rá könnyen az ellenség? Ezekben a csúnya őszi napokban — átkozott esős idő! az a világ, az a moldvai. Mintha csak az izményiek viseletét láttam volna viszont!) Moldvából Bukovinába települtek, felépítve Andrásfalvát, Hadikfalvát, Istensegítset. A Somogyi Néplapl $
