Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

Egy hét Lengyelországban f Légmentes fóliazacskóban Tapasztalatcsere az olsztyni vajdaság állami gazdaságaiban Megyénk és az olsztyni Vaj­daság sokoldalú kapcsolata ezen a nyáron a két terület állami gazdaságaira is kiter­jedt. Júliusban vendégül lát­hattuk — szakmai tapasztalat- cserén — két társával a vaj­daság állami gazdaságainak területi igazgatóját. Az akkori elmélyült tapasztalatgyűjtés már arra engedett következ­tetni az értékelés során, hogy a lóét terület állami gazdasá­gainak munkájában a közös vonások mellett — a termé­szeti és közgazdasági környe­zet miatt — jelentős eltérések is vannak. Nagy érdeklődéssel tekin­tettünk a múlt hónapban len­gyelországi utunk elé. Két kol­légámmal együtt a varsói ér­kezés után már 3 órával az olsztyni vajdaság legdélibb ál­lami gazdaságában voltam. Szeptember 13-tól a hatnapos tapasztalatcsere során nyolc állami gazdaságot tekinthetünk meg, és a hosszas beszélgeté­sek, az élénk vita után — a teljesség igénye nélkül — a következő, számunkra érdekes ! megállapításokat rögzíthetjük: Magas hozamok A növénytermelésben meg­lepően magas hozamokat pro­dukálnak, jóllehet az éghajlat csak őszi gabona — elsősor­ban rozs —, továbbá repce, burgonya, cukorrépa, pillangó­sok termelését engedi meg. A vajdaság állami gazdaságai kalászosokból átlag 35, repcé­ből 24 mázsa hektáronkénti terméssel büszkélkedhetnek. A burgonyatermés átlaga a hek- táronkéti 200 mázsát bőven meghaladja, míg a cukorrépa hektáronként 350 mázsát ad. A növénytermelést kiszolgá­ló géppark túlnyomórészt a lengyel mezőgépipar terméke. Egyre jobban tért hódítanak a 12 kg/sec szemáteresztő képes­ségű kombájnok (Bizon—Gi­gant), valamint a nagy teljesí­tő képességű traktorok. A bur- gonyabetakaríftás gépei viszont a nálunk is ismert NDK-beli gépek, a nehéz traktorok pe­dig M—100, K—700 szovjet gyártmányúak. Meglepő, hogy a későbbi aratási lehetőség és a viszony­lag magas hozam ellenére a nálunk elterjedt gabonaszárí­tó kapacitások hiányoznak. Ezt csak részben magyarázza a fo­lyékony szánhidrogénekkel va­ló — hozzánk képeit erős, de a szénvagyonukra való tekin­tettel indokolt és jogos —ta­karékoskodás, részben pedig az áugusztusvégi, szeptemberi rendszerint derűs idő. Több helyen is módunk volt a burgonyabetakarítás megte­kintésére. A munkahelyek kulturáltságát jelzi például, hogy a félautomata burgonya- kombájnokon dolgozók általá­nosan használják a gumikesz­tyűt. A betakarító gépek meg­felelő kihasználása érdekében náluk általános a kettős mű­szak is, a második a sötéte­dés után is tart, este 10 óráig. Koncentrált telepek Mind a régi majorok (a po­rosz nagybirtok volt fellegvá­rai), mind az újak példásan rendezettek. Űj majorokról tu­lajdonképpen nem is lehet be­szélni, hanem inkább koncent­rált állattartó telepekről. Nyolc 500-as tehenészeti telep építése folyik jelenleg, ugyanakkor láthatunk új 3000 férőhelyes marhahizlaló telepet, ezenkí­vül négy további . 3000 férőhe­lyes marhahízlaló telepet — még építés közben —, melyek közül az egyik olasz kooperá­cióban épül. Az új telepek építése mel­lett maradéktalanul kihasznál­nak minden régi férőhelyet, alkalmassá téve ezeket a mo­dernebb technológia befoga­dására (pajták átalakítása, szerfás istállók). A marhaállomány fekete tar­ka holland lapály marha, az állami gazdaságok 1973/74. évi átlagában 3200 liter körüli tel­jesítménnyel. Ez azt is jelzi, Cél: a zárt ciklusa termelés Kisdiákot és nyugdíjast Napról napra, közösen hogy az állomány genetikai kapacitása ugyanúgy nincs ki­használva, mint nálunk. A szarvasmarha-állomány takar­mányozásánál valóban a rét­re, legelőre és a tömegtakar­mány okra alapoznak. Kultu­rált, intenzív a legeltetés — mind a természetes, mint a mesterséges legelőkön. Az ál­lomány a legtöbb helyen éjjel is a legelőn van; tankkocsi­ból önitatóval itatnak, s a te­heneket a legtöbb helyen a legelőn, ideiglenes fejőállás­ban, géppel fejik. Igen sok szi- lázst készítenek fűből. Ennek minősége változó ugyan, de az istállózott állomány takarmá­nyozásának ez a bázisa. Hí­zott marhákat a nálunk szoká­sosnál alacsonyabb súlyban (400 kilogramm) értékesíte­nek. A kapcsolat a fejlődést szolgálja A hallatlanul koncentrált beruházásokat az olsztyni vaj­daságban az országos átlagot messze meghaladó (300 000 hektár!) állami gazdasági te­rület magyarázza, és az, hogy a szövetkezeti szektor részará­nya országosan is, alacsony. Így a mezőgazdaságra jutó be­ruházás koncentráltsága eleve meg van határozva. Az egyhetes út tapasztalatai között meg kell' említeni, hogy mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben jó­val magasabb az élőmunka ter­melékenysége, mint nálunk. Részint a munkaerőhiány is magyarázza ezt. Valamennyien megcsodáltuk a jól szervezett állami gazda­ságokat: színvonalasabban és koncentráltabban gazdálkod­nak az elképáeltnél. Figyelem­be véve az éghajlati, valamint a közgazdasági adottságok kü­lönbségeit, olsztyni barátaink­ról a somogyi állami gazda­ságokkal azonos szinten gaz­dálkodó szocialista nagyüze­mekét ismerhettünk meg. A két terület állami gazda­ságai további tapasztalatcserét terveznek. Biztos, hogy ez az informáltságon túl ösztönzője lesz a fejlődésnek is. Késő tavasszal itt még csu­pasz betongerendák meredez- tek az ég felé. Ä darunak bő­ven akadt dolga, s lent, a mélyben kubikosbrigád dolgo­zott. Minden a frissen, elkez­dett építkezés nyomait viselte magán. Ezekben a napokban azonban már falak magasod­nak, hegesztőpisztolyok fénye villan, s a fedett csarnokban visszhangosan verődik vissza a bent dolgozók kiabálása. A KGM-hez tartozó vállala­tok között a legnagyobb So­mogy megyei beruházás mun­kálatai folynak a budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú Kaposvári Gyárában. A kazánház, a galvanizáló, a festőüzem és a mechanikai csarnok már a második lépcső­ben épül. A százmillió forin­tos beruházás célja, hogy ön­állóbban dolgozhasson a ka­posvári gyár s hogy zárt ter­melési ciklusban készüljenek a termékek. Erről kérdeztük Varga Jó­zsefet, a gyár főmérnökét. — Kaposváron alkatrésze­ket gyártunk, elsősorban a »Druzsba« széles sávú mikro­hullámú gerinchálózati beren­dezéshez. Az ilyen precíz hír­adástechnikai gyártmányok minden alkatrészének felüle­tét korrózióvédő anyaggal kell kezelni. Ezt .eddig Budapesten csinálták, naponta három te­herautó fordult meg a két vá­ros között. A gyakori szállítás többször is a drága alkatré­szek sérüléséhez vezetett. Ki­készítéskor az alkatrészeket Az utolsó méréseket végzik az egyik szolgálati berendezésen. légmentes fóliazacskóba cso­magoltuk, mert szabad leve­gőn egyhónapos tárolás esetén már károsodtak. A központi gyár galvánüze- me azonban már nem bírta kapacitással a felületkezelést. Cs^ Kaposvárról havonta át­lag ezerféle alkatrészt küldtek föl. Az új beruházásnak csak egy része a felületkezelő. Az átadás után már saját maguk termelik meg az olajtüzelésű kazánnal a szükséges gőzener­giát is. A »Druzsba« berendezéshez Budapestről szállítják az alap­anyagokat. Az új beruházás elkészülte után. — a zárt cik­) Szabados Dezső j Épül az új üzemcsarnok. Főpénztáros, pénzfelvevő, kézbesítő-leszámoló és több, más munkakört betöltő dolgo­zó alkotja a kaposvári főpos­tán a Teleki Blanka szocialis­ta brigádot. • — Komplett »együttes« va­gyunk — mondja Mayer Jó­zsef né brigád vezető-helyettes. — Mindegyikünk tudja helyet­tesíteni a másikaij, ez csak fő­pénztárosi munkakör esetében megoldhatatlan ... Tizen vannak: hét nő, há­rom férfi. A brigád tizenegy éve alakult. Naplójukat lapoz­gatom. Jó párat forgattam már a kezemben, de szinte napról napra beírt sorokkal még egyikben sem találkoztam. A tagok éllétével is részletesen foglalkoznak: meg lehet tud­ni, hogy mikor született az egyik dolgozónak kislánya, ki üdült a Balaton-parton, kinek kellett segíteni a tüzelőhor­dásnál ... Ide kívánkozik az a pár sor is, amit a Postás Dol­gozóban olvastam: »Tisztelt Szerkesztőség! Postás nyugdí­jas varfyok, egyedül élek, de van egy brigád, nekik köszö­nöm, hogy nem vagyok telje­sen egyedül...« A Teleki Blanka brigádról van szó, amely azonkívül, hogy , kétszer kapta meg a kiváló címet s két éve elérte az arany fokozatot, másról is ismert. Különösen az általános isko­lások körében. Patronálják ugyanis a Zrínyi Ilona ÁlUjlá- nos Iskolát, a Zó ja Névelőott­hont, s ezek mellett még az Állami Csecsemőotthont is. Ajándékok, iskolai fölszerelé­sek .vásárlása, a gyermekek neghitt családi körbe fogadá­sa jellemzi ezt a kapcsolatot. -Innék is ott a nyoma a nap­lóban: »Most már az'új köny­vek, füzetek, köpeny és író­szerek birtokában — hálásan g 'ndolva a brigádra — vég­zem lelkiismeretesen iskolai munkámat — írta levelében egy hatodik osztályos tanuló. A brigád ugyanis azt is vállal­ta, hogy minden iskolakezdés­re fölkészíti egy anyagiakban kedvezőtlen helyzetű család gyermekét, megvásárolja neki a szükséges fölszerelést. S »házon« belül? Sokszor segítik ki kollégáikat. »1974. február 16. Júlia napja. Meg- növekedett a távírászok for­galma. Felajánlott segítségün­ket elfogadták.« — olvasom a naplóban. Pedig ez már iga­zán nem tartozik a kötelessé­geik közé. Számos fölajánlást tettek a kongresszusi munkaverseny­ben is, hósszú lenne fölsorol­ni. Minden negyedévben érté­kelik saját munkájukat, és eddig minden alkalommal eredményről adhattak számot. Üjítási javaslatokat nyújtottak be, s ezeket már be is vezet­ték. — Nagyon jó itt a közösségi szellem! ,— mondta Tárnái Lászlóné, s így jellemezte ezt: — Ha valaki örül közülünk, a többiek is vele örülnek. Meg­osztjuk a gondokat is, akár­miről legyen szó. Tudomásukra jutott, hogy van még egy Teleki Blanka brigád a megyében. Elküldték levelüket a balatonboglári áfész-hez: vegyék fel, tegyék szorossá a kapcsolatot a két brigád között. Válasz azonban nem jött... Október 25-én jártunk a bri­gádnál. A naplóban az utolsó bejegyzés keltezése is ez volt. Ezt írták be: »Megbeszélésünk alapján a Latinca Sándor Ter­melőszövetkezet kaposméröi üzemegységébe megyünk cu­korrépái szedni. Izgulunk a jó időért.« M. A. Fórumok a munkásoknak Sok szó esik mostanában az üzemi demokráciáról. S kü­lönösen örvendetes, hogy új módszerekről, kezdeményezé­sekről, kísérletekről is hall az ember. Noha a jelenlegi kere­teket sem töltik meg minden­hol tartalommal, arra is szük­ség van, hogy új közvetlen és közvetett fórumok segítsék az üzemi demokrácia még telje­sebb kibontakoztatását, A viták egy része akörül kristályosodik ki, mennyire vannak fölvértezve a munká­sok a beleszólásra, s van-e egyáltalán erre igényük. A példák sokasága bizonyítja, hogy ott, ahol megfelelően tá­jékoztatják a dolgozókat, meg­adják a lehetőséget a döntések előkészítésében való részvétei­re, nagyon szívesen bekapcso­lódnak — akár közvetlenül, akár közvetetten. A lakatos este könyvekben búvárkodik, skicceket vet papírra, az esz­tergályos munkaszervezésen töri a fejét vagy éppen az anyagellátás folyamatosságát tervezi, a marós az új gyárt­mány készítésének gyorsabb és ésszerűbb folyamatával fog­lalkozik. A kedvet és a türel­met az táplálja, hogy fontos­nak és szükségesnek tartja a közreműködését, a segítségét. Inkább elmulasztja a tévében a film víg játékot, nem kap­csolja be a rádiót, amikor a kabarét ismétlik, hiába hívják a barátai az ultipartira vagy a meccsre, mindenkit azzal hárít el. hogy most alkot. S ez va­lóban alkotás,, a szakmai tu­dás és tapasztalat kamatozta­tása az egész közösség haszná­ra. 1 Felfigyeltem egy fontos jel­zőre, amikor az egyik vezető az üzemi demokráciáról be­szélt. Szerinte azért szilárd az alapja, mert a munkások és a vezetők között bensőséges a kapcsolat. A törzsgárda tagjait nagyon megbecsülik, s ez nem­csak a jutalmakban, a kitün­tetésekben, az elnökségekben való részvételben nyilvánul meg, hanem ennél sokkal lé­nyegesebb dolgokban is. A kedves üzemi nyelv öregek ta­nácsának nevezte el azt a fó­rumot, amelyben a legrégebbi munkások tanácsokkal, ötle­tekkel, javaslatokkal — s ha szükséges, akkor jóakaratú bírálatokkal — segítik a veze­tőket. Amikor Sátor János, a Mechanikai Művek vezérigaz­gatója beszámolt erről a ta­nácsról a marcali gyáregység­ben, azzal emelte ki jelentő­ségét: »Csak azt sajnálom, hogy nem előbb alakítottuk meg«. E fórum összetétele ön- "magában sokat mond: a tagok kétharmada fizikai dolgozó! Azt hiszem, hogy nem ér­dektelen megemlíteni, milyen témákban ad segítséget a Mű­vek vezetőinek. Például a vál­lalati távlati, illetve műszaki fejlesztési tervek kidolgozásá­hoz, és lehetne még tovább is sorolni. S hogy nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalab­bak ambíciójára, tudására is számít a Mechanikai Művek, azért hívta életre a fiatalok fó- 1 rumait. Amikor megfogalma­zódott, hogy bízzák rájuk az üzemet, megkapták a bizalmat és a lehetőséget. Az öttagú bi­zottságot az üzemi demokrá­cia kibontakoztatására hozták létre, s a vezetőjét a dolgozók választották. A vezérigazgató joggal büszkélkedett a kísér­lettel, hiszen a bizottság ön­állóan dönt bizonyos kérdések­ben. Sátor János úgy fogal­mazott, hogy majd meglátják, mi sül ki mindebből, az vi­szont már most kiderült: hal­latlanul pozitív a bizottságok tevékenysége, előreviszi az ügyet. Ez nagy’ örömmel tölti el a Mechanikai Művek gaz­dasági és politikai vezetőit. A KXSZ-korú fiatalok tehát sza­bad utat kaptak — képviselőik révén — a jó gondolatok meg­valósításához. És ez óriási haj­tóerő! A Mechanikai Művek példáját azért érdemes nép­szerűsíteni a megyében, mert az új utak keresése máshol sem ártana. Szó sincs róla, hogy: az öregek tanácsát vagy az ifjak bizottságait »lemásol­ják«, hiszen vállalatonként más-más körülmények vannak. Elsősorban a szándékot lehet­ne terjeszteni, ahhoz lehetősé­get teremteni, hogy a munkás­vélemények, -ötletek útja le­gyen rövidebb a vezetőkig, s a megvalósítás garanciája ala­pozódjon meg a nyilvánosság erejével. Lajos Géza lusú termelés eredményeként — egy-egy modulegység telje­sen készen, bemérve, ellen­őrizve hagyja el a kaposvári gyárat. Minden munkafolya­matot el tudnak itt végezni. A felületkezelés során több mijat húszféle anyagot használnak föl, a krómtól az ezüstig. Ez rendkívül finom munkát igé­nyel, mikron vastagságú réte­gekről van szó. A Dunántúl egyik legmodernebb üzeme lesz a kikészítő. A legfejlet­tebb technológiákkal dolgoz­nak, az igényeknek megfelelő korrózióvédelemmel látják el az alkatrészeket, s a munkáju­kat a legkorszerűbb berende­zések segítik majd. A készülő beruházás fő ki­vitelezője a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Az átadási határidő a jövő év má­jus 1-e. Mint a kaposvári gyár főmérnöke elmondta: az épít­kezés kezdete kissé elhúzó­dott, így nem valószínű, hogy az építők időben befejezik munkájukat. És mivel nagyon !sok az alvällalkozo, csak jól szervezett munkával lehetne behozni a lemaradást. — Ha csak a szükséges technológiai időket veszem figyelembe — mondta Varga József —, akkor is úgy látom, hogy az átadás késni fog, pe­dig így még semmi váratlanul közbejöhető akadályt nem vet­tem figyelembe. A magyar híradástechnikai berendezések nemzetközi ran­got vívtak ki. Ezek közé tar­toznak a budapesti Finom­mechanikai Vállalat termékei is. Több nemzetközi szerző­désnek kell eleget tenniük, ezeknek összege több tízmil­lió dollár. Teljesítésük sürge­ti a beruházás minél előbbi befejezését, mert csak akkor tudnak kötelezettségeiknek megfelelni, ha üzembe lépnek a kaposvári gyárban épülő új létesítmények. M. A. Beszélgetés a szarvasmariiaprogramról Somogyudvarheiyen A Hazafias Népfront megyei bizottsága célul tűzte ki So­mogy megyében a korszerű ál­lattartás, a szarvasmarhaprog­ram széleskörű ismertetését. Ennek keretében a Hazafias Népfront nagyatádi járási bi­zottsága Somogyudvarheiyen szervezte meg — a megyében első ízben — a szarvasmarha­tenyésztő szakemberek, vala­mint az egyéni gazdák és a Somogy megyei Állattenyész­tési Felügyelőség szakemberei közti eszmecserét. Az előadást Tubákos Károly, a Somogy megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség termelésfejlesztési osztályának vezetője tartja. Mintegy negyvenöt érdeklődő részére az új rendeleteket és belőlük származó előnyöket ismertette. Az előadás után sok hozzá­szólás, kérdés hangzott el, élénk vita bontakozott ki. A Hazafias Népfront járási bizottsága nemsokára Iharos- berényben szervez majd ha­sonló rendezvényt. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents