Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-16 / 242. szám
TÁMASZKODIK RÁjUK A MEGYE Egyre több a műszaki és közgazdász fiatal Tisztújító küldöttértekezlet az MTESZ Somogy megyei Szervezeténél Hogyan lehetne jobb kenyeret és több tejet adni 't Az ipar és a kereskedelem közös felelőssége Csaknem száz küldött részvételével tisztújító értekezletet tartott tegnap délután a Somogy megyei Tanács nagytermében a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Somogy megyei Szervezete. Részt vett a rendezvényen Varga Péter, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára, Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke, Deák Ferenc, az MSZMP Kaposvári Városi Bizottságának első. titkára, Jóth i mogy—Zala megyei Tégla J/írios, a Kaposvári Városi Tanács elnökhelyettese, Balázs Nándor, a KISZ Somogy megyei Bizottságának titkára. yinczenti László, az MTESZ területi titkára és dr. Szerényt János, az SZMT titkára is. • maszkodik rájuk, hasznosítja javaslataikat, kéri munkájukat, várja kezdeményezéseiket. Azért, hogy még többet nyújthassanak, az MTESZ igyekszik segíteni az egyesületeknek a közöttük lévő kapcsolat erősítésével- Az elmúlt négy év során a kezdeti dinamikus fejlődést megtorpanás követte, majd ismét fellendülés következett, s ez a jellemző erre az időszakra is. j Dr. Vermes György, a Soés Cserépipari Vállalat gazdasági igazgatója, a számvizsgáló bizottság elnöke ugyancsak szóbeli kiegészítést adott a bizott-j Kaposvár és a megye élelmiszer-ellátása általában jó. ! Nincsenek tartósan hiánycik- , kék, a boltok kulturáltsága I megfelelő. Mégis, az utóbbi ; hetekben-hönapókban azt ta- j pasztalhattuk, hogy több zavar, minőségi hiba is előfon | dúlt. különösen a kenyér- és a tejellátásban. Hol van a hi- ! ba? Erre voltak' kíváncsiak a j megyei tanács kereskedelmi osztályán. Tegnap munkaérte- I kezlétre hívták össze a sütő-, lamint a vendéglátóipar kép- I viselőit. ság beszámolójához, ezt követően vita következett, majd A küldöttértekezletet Nagy | Sugár Imre jutalmat adott át Lajos, az Egyesült Izzó kapós vári elektroncsőgyárának igazgatója nyitotta meg, majd dr- Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára, az MTESZ társelnöke tartott ünnepi előadást. -Ebben részletesen elemezte a rohamosan növekvő információigény témakörébe tartozó kérdéseket. Hangsúlyozta, hogy pontos Információ nélkül nincs céltudatos vezetés, megalapozott döntés. A tájékozottság a vezető munkaeszköz-tárába tartozik, éppen ezért a tudományos információ nem hiányozhat a napi munkából. Az előadó többek között a gyorsaságot, a szelektálást említette a vezetési információval szemben támasztott főbb követelmények között. A nagy érdeklődéssel kísért előadásnak az igény- és gondolatébresztés volt az alapvető célja. Sugár Imre, a Somogy megyei Tanács általános elnökhelyettese, az MTESZ Somogy megyei Szervezetének elnöke az ühnepi előadást követően kiegészítést adott az ein öleség áital írásban előterjesztett beszámolóhoz. A megyei szervezed több mint négy évvel ezelőtt, 1970. májusában tartotta alakuló ülését, azóta az akkor megjelölt feladatok megvalósításán dolgoztak. Négy évvel ezelőtt tizenkettő, ez idő szerint tizenöt tagegyesület működik, s a szervezeten belül, 'az elnökség mellett három bizottság segített megoldani a feladatokat- A szervezet működésének időszakában számottevően fejlődött megyénk ipara és mezőgazdasága, gyarapodott a, szakemberek, köztük a műszáki és közgazdász értelmiségiek száma. Jelenleg a különböző egyesületek 2300 tagot számlálnak a megyében. Legnagyobb a létszáma a Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei Szervezetének. A 658 tagot számláló néhány elnökségi tagnak. A küldöttek jóváhagyták a beszámolókat és a további feladatokat. Ezután az elnökség és a számviselő bizottság lemondott tisztségéről. Tóth Lajos, a Somogy megyei Tanács elnökhelyettése, az előzőleg megválasztott jelölő bizottság elnöke javaslatot tett az új elnökség, a számvizsgáló bizottság és a választmány tagjaira. A küldöttek titkos szavazással választották meg a tisztségviselőket a következő időszakra. Megválasztották a 19 tagú elnökséget, a 3 tagú számvizsgáló bizottságot és a választmányt. Az MTESZ Somogy megyei Szervezetének elnöke ismét Sugár, Imre lett. Társelnök Deák Ferenc, a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkára és Fehér József, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója- Alel- nök dr. Exner Zoltán, a megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának munkatársa és Veress Zoltánná, a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának osztályveze-' tője. Titkár Szakonyi Gyula, a D ÉD ÁSZ üzemigazgatója. A megválasztott tisztségviselők nevében Sugár Imre köszönte meg a bizalmat, s zárszó után az elnökség megtartotta első ülését. H. F. A kenyér, a péksütemény j és tejellátás akadozása és j gondjai általában két típushibából származnak. Egyrészt döcög a gyártó, a szállító és a forgalmazást végző szervezetek gépezete, másrészt sokszor nincsenek meg a jó ellátás alapvető tárgyi feltételei. A sütőipar immár évek óta nem tudott a kereskedelemmel a kenyér- és a süteményszállítást egységesen .szabályozó szerződést kötni. Kaposváron ugyan megállapodás rögzíti a különböző termékek szállításának módját, de vidéken nincsenek pontosan ^meghatározva és írásba foglalva ezek a feltételek. Próbálkoztak már ezzel, de a sütőipar és a MÉSZÖV (mint az áfész-ek képviseleti szerve) közötti hosszú tárgyalások kudarcba fulladtak. így az üzletekbe nem mindig akkor érkezik a kenyér, amikor a leginkább szükséges lenne, s nem is mindig olyan, amilyet a vásárlók keresnek. 1973-ban 80 gépkocsija volt a vállalatnak. Ebből 1975 végéig összesen negyvenkettőt kiselejteznek. Ezzel szemben csak tizennyolcat tudnak vásárolni. Pedig ha volna megfelelő járműpark, a sütőipar mindenhova és mindennap tudna kenyeret vinni, s a minőség sem romlana. Szólni kell még a sütő kisiparosok szerepéről is. Megyei viszonylatban nem jelentős az a mennyiség, mely a kemencéjükben sül, de egy-egy körzet ellátását rendkívül befolyásolja munkájuk. Az állami ipar felelős az ellátásért, ezzel szemben a maszeknak saját belátására van. bízva, hogy mikor dagaszt, mikor süt. Ha nem teszi, akkor hirtelen, egyik napról a másikra felszökik a kereslet a környező boltokban. Arra volna szükség, hogy a helyi tanácsok szorosan koordinálják a magánkisiparos munkáját a mindenkori ellátási feladatokkal, s ezt következetesen ellenőrizzék is. Ugyancsak — helyenként — akadozik a tejellátás, s olykor úgy tűnik, hogy külön nyelvet beszél a tejipar és a kereskedelem. A Kaposvári Tejipari Vállalatról közismert, hogy évek óta zsúfolt és korszerűtlen épületekben dolgozik, s különösösen nyáron szinte erőn felüli munkát követel tőle a Balaton-part ellátása. Ezenkívül gépkocsiparkjuk szintén nincs valami kitűnő állapotban. Ettől függetlenül kereskedelmi munkájukban nagyobb rugalmasságra, több kezdeményezőkészségre lenne szükség. (A mostani sajtvásár nehézkes indulása, az oly sokat kifogásolt választékhiány nem az ő rovásukra írható: úgy tűnik a trösztnél nem volt megfelelő az előkészítés.) Az ipar az utóbbi években mozgékonyabb, mint korábban. ezért érthetetlen, hogy miért olyan merev például a sajtbemutatók során megmaradt termékek visszavételében. Talán azért, mert a vállalat szállítási költségei tavaly elérték a 800 ezer forintot, a kockázati alap terhére pedig még ennél is több ment el. De ezek a számok majdnem hasonlóan alakultak a kereskedelemben is: a SÁÉV-nél például a megmaradt kenyér és tej miatt félmilliónál is nagyobb összeg terhelte meg a vállalat kockázati alapját A lakosság magasabb igényei mindennapi realitások, ezekhez kell igazítani a termelő- és kereskedelmi vállalatok tevékenységét. Az igények jobb kielégítése azonban csak a termelési, szállítási és kereskedelmi szervezetek szüntelen tökéletesítésével valósítható meg. Ezt szolgálta egyebek között a tegrtapi értekezlet is. Cs. T. A gorgete erdész ❖rV\-.V MEGFIGYELTEM, hogy azok az emberek, akik egy életre eljegyezték magukat az erdővel,, a természettel, egy kissé zárkózottak, »bajusz alatt mosolygók« lesznek. szervezeten belül hat szakosz- j A csend életüket, nem tály és egy önálló helyi csoport működik. A rendezvényeken részt vevők magás száma és az ott tanúsított aktivitás, továbbá az a tény, hogy új csoportók is alakultak — mint például Siófokon a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Közlekedéstudományi Egyesület, valamint Tabon a Gépipari Tudományos Egyesület helyi csoportja — a növekvő érdeklődést mutatja. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete idestova négy éve alakult, 121 részvevővel, azóta ez a szám 149-re nőtt, s ezzel ez l.ett az országos szervezet második legnagyobb vidéki csoportja. Alakuláskor azt a legfőbb célt tűzte maga elé az MTESZ Somogy megyei Szervezete, hogy működésével segítse elő a párt politikájának megvalósítását a műszaki értelmiség bevonása révén.1 A tapasztalatok a2t mutatják, hogy e téren nem maradtak adósak: egyre több műszaki éfe közgazdász fiatal lesz tagja az egyesületeknek. A megye táés a fák töltik ki kedvelik a társaságot; az ő barátaik némák, a fák között nincs szükség a beszédre. Nagy István szakirányító erdész. Munkája az erdőhöz, a fákhoz köti, de az emberekkel is szorosan összekapcsolja. —1040 hektár erdője van a görgeteg! Búzakalász Terme- lőszövetkezetnék. A fa kitermelése, feldolgozása, új erdő telepítése: e feladatok irányítása, összehangolása vár rám. Huszonkét férfi, öt asszony dolgozik az erdőn, a fűrészüzemben, a csemetekertben. 1969 óta végzi ezt a munkát. Eredetileg asztalos szeretett volna lenni. Fával akart dolgozni. Látni, hogyan állnak össze a sima deszkalapok szekrénnyé, hogyan lesz a fából szék vagy szekrény. Ez a terve azonban nem vált valóra. Vontatókísérő lett, szállította a rönköket. Azután a középrigóci szakmunkásképző intézetben szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Itt ismerkedett meg a stílfűrész- szel. — Most is, ha fakitermelő brigádhoz megyek, kezembe veszem a fűrészt. Az ember, ha megtanult egy szakmát, később sem tudja elfelejteni. Én is így vagyok. Jó érzés tölt el, ha néha ugyanúgy dolgozhatok, mint néhány évvel ezelőtt, és érzem, hogy a fűrész ugyanúgy engedelmeskedik. A szakmunkás-bizonyítvánnyal azonban nem elégedett még. így került hazulról: Ásotthalomra. Ez volt az országban az egyetlen olyan erdészeti szakiskola, mely technikusi végzettségnek megfelelő képesítést adott. Amikor megszerezte a bizonyítványt, hazajött- .szakirányító erdésznek. Azóta motorral járja az erdőt, naponta megfordul a csemetekertben, a fűrészgatterek- nél. A napok látszólag egyhangúan telnek. De ez az egyhangúság csak látszólagos. A hasonló feladatokban is mindig felfedez valami újat. — Az ember kint van a szabadban, a levegő felfrissíti. Különösen akkor érzem, hogy mennyire hiányzik az erdő, amikor néhány órára be kell ülnöm az' irodába, elvégezni az adminisztrációs munkákat. Az emberekkel megértjük egymást. Velük dolgoztam, mielőtt tanulni ' mentem, az iskola elvégzése után visszakerültem a barátok, ismerősök közé. — Az erdőgazdálkodáson belül melyik az a munkaterület, amelyiket a legjobban megkedvelte? — A facsemeték nevelése, új erdő telepítése. A szakember számára nincs szebb látvány, mint figyelni, hogy vesszőnyi csemeték miként nőnek, terebélyesednek, és a kiirtott- erdő helyén hogyan nő fel az új. • MINDENNAPI munkájával kapcsolatos Nagy István .hobbyja is. — Otthon is foglalkozom facsemete-neveléssel. Sőt van egy másik hobbym is, a barkácsolás, faesztergályo- zás. Gyertyatartókat, lakásdíszeket, pohárkészleteket készítek. Már tele van velük a szoba. Nagy István munkájának egyik elismerése, hogy a közelmúltban miniszteri dicséretben részesült. Dán Tibor Összhang nélkül M egrázó hírek és egy nemes elhatározás nyomába szegődtünk. Nem is tudom: a vizsgálat, az oknyomozás avagy a felderítés jelezné pontosabban azt a csalódásoktól .terhes utat, amelyet Varga Gyulával, a megyei tanács művelődésügyi osztályának, iskolai csoportvezetőjével egy nap alatt bejártunk. Mert minél mélyebbre ástunk Balatonszabadi óvodagondjainak feltárása közben, annál határozottabban rajzolódott ki mai — és nem előre elhatározott — mondanivalóm lényege: összhang nélkül nem lehet vezetni. Fő témánk tehát csak következmény: a széthúzás, a tehetetlenség, a szubjektivizmus szülötte. A gyökerek mélyebben kapaszkodnak. A hírek valóban megrázóak voltak- Megkísérlem összefoglalni őket. »Nagy György fiatal traktoros hároméves kislánya egész nap a zötyögő traktoron ül. Az apa magával viszi, mert az óvodában nem tudták elhelyezni.« >•Siójutról ide jár dolgozni egy egyedülálló anya. Gyerekét egész napra bezárja otthon, s ha jobb idő van, a kerítés mögé.« Mátyás Margit két gyerekét hozta reggel a pártirexjára: -Itt hagyom őket magának, elvtársnő, kérem, vigyázzon rájuk. Különben kimaradunk a munkából, mi lesz velünk?« -Az idén már huszonkilenc gyereket utasítottak el az óvodából. Valamit tenni kell.« Értesüléseim első változata szerint Szabadiban elemi erővel tör fel a dolgozó emberek jogos igénye, öt párttaggyűlésen, a tsz-ben, az utjeán, az ifjúsági parlamenten is elmondták az emberek: sürgőién cselekedni kell- S a szülők, a fiatalok, a falu lakói hajlandók pénzt, munkát adni ahhoz, hogy új óvodai csoport induljon a faluban. A hivatalos szervek azonban »betartanak«, akadályozzák a megoldást. Pedig van rá mód, csak érezni kellene a felelősséget, érzékelni a közhangulatot, és tenni valamit gyorsan, okosan — ha átmeneti megoldásról van is szó. Ez volt a kiindulás alapja. Mai helyzetkép. Az óvoda három csoportjába Szabadiból, Siómarosról és Siójutról nyolcvanöt gyerek jár (a hetvenhárom helyre) az egykori jegyzőlakásba. Az idén huszonkilenc felvételt elutasítottak. Az óvoda konyhája 25 személyre van hitelesítve. 150 ebédet főz naponta. (Innen látják el a negyvenes létszámú iskolai napközis csoportot, a pedagógusokat és a technikai személyzetet is.) A konyha szűk lyuk, bővíthető ugyan, de ez még senkinek sem jutott eszébe- ilyen túlzsúfoltság mellett — amit a KÖJÁL is csak szemet lehunyva vesz tudomásul — hogyan lehetne vállalni még harminc gyereket? — mondják. Foglalkoztatóterem sincs hozzá. A párt csúcsvezetősége — érzékelve a fokozott igényt — a múlt év márciusában határozatot hozott. Rajta kívül senki sem tekintette rá nézve kötelezőnek. Bizottságot hoztak létre: dolgozza ki az átmeneti megoldás lehetőségeit. Az iskola- igazgató vezetésével fölkért bizottság meg sem moccant, máig sincs elképzelése. A taggyűléseken, az ifjúsági parlamenten jó ötletek születtek. A siómarosi részen van a KISZ-eseknek egy tv-szobájuk. (Most mindenki istállónak nevezi, igaz, az volt valamikor.) Át lehetne alakítani óvodai foglalkoztatónak- A tsz Horizont brigádja tavalyi társadalmi munkájának értékét, húszezer forintot betétkönyvbe helyezett el — az óvodai célra. Az ifjúsági parlamenten a harminc éven aluli fiatalok egynapi keresetüket ajánlották föl és társadalmi munkát is. Vállalták, a tsz valamennyi tagját meggyőzik: kövessék a példájukat, hiszen a falu érdekéről van szó. A tanácselnök most azt mondja: százezer forintot is tudnánk adni, de hát hová építsük? A felsőbb' szervek sem az -istállót«, sem a megüresedett szolgálati lakást nem tartják jónak. Altkor meg nem lehet csak úgy elpocsékolni a pénzt... A kezdeményezés megbukott. Meg kellett buknia? összhang nélkül nem lehet vezetniÖ sszesen nyolc -illetékessel« váltottunk p.ót. Külöh-kü- lön és együtt is megpróbáltuk tisztázni a -frontokat«. Csaknem lehetetlen. .Született egy ötlet a faluban. Kiszámították: ha a pedagógusok nem az óvodai konyhán, hanem az áfész kifőzdéjében étkeznének, akkor a húsz felnőtt helyett negyven gyerek ellátását lehetne megoldani. Csakhogy az áfész-konyha naponta 1,90-nel többe kerülne a pedagógusoknak. -Ezért fúrják az óvodát« — terjedt el a hír, s nyomában a személyeskedés, az intrika, az -összeugrások« sorozata, egymás lebecsülése, és hangzatos szavak kinyilatkoztatása a tettek helyett. Képtelenség a híresztelések végére járni, megvallom: nem tudom, kinek van igaza. Azt hiszem, nekünk: összhang nélkül nem lehet vezetni. De menjünk tovább- Mindenki tudja a járásnál, a faluban is, hogy a községfejlesztési tervben új óvoda építését tervezik. Mikorra? Megnéztem az ötödik ötéves terv előzetesét: a községi tanács 300 000 forintot állított be 1980-ra! Ebből ugyan nem lesz óvoda. S ha lenne is: öt-hat évnél előbb semmiképp.. Addig mi lesz? A járási- szakemberek nem pártolják az átmeneti megoldást. -Mindenfajta felújítás és bővítés értelmetlen« — mondják. Szerintük az iskolai napközit kellene bővíteni, nem az óvodát. És ha át is alakítanák a tv- szobát, miből működtetnék? A három ember bérét, a működés anyagi feltételeit csak 1975. szeptember 1-től tervezték. Meg azután a KÖJÁL eddig is jóindulatú volt. Több terhet már nem lehet rárakni a konyhára- Ha meg a marosi -istállóhoz« konyhát is építenek, akkor lemondhatnak az új óvodáról. -A távlati megoldás hívei vagyunk« — hallottam többször is. s ezen vitatkozni sem lehet. De hol tartanánk, ha mindenütt megvártuk volna, amíg új oktatási intézmények emelkednek a magasba? A helyi tanács az előrelátás legcsekélyebb jelét sem mutatja. Postát, családi csodapalotát építettek az óvoda szomszédságába, ott már képtelenség fejleszteni a gyermekintézményt. (A telek 60 százaléka beépített.) A tervezés nem kenyere a tanácsnak, az erők összehangolása még. kevésbé. A tanácselnök — állítólag — tőlünk tudta meg, hogy mennyi a társadalmi felajánlás. Nem hisz a tsz,ajánlatában, s a párt- szervek határozata csak üres ígérgetés az ő szemében. -Szél hordta a híreket, nem vehetek tudomást róluk, elvégre felelős beosztásban vágyók.« Az iskolaigazgató szerint az áfész- étkeztetés -halva született idea«• És különben is: -Uszítják a lakosságot«. Mintha nem tudnák, hogy az óvodai ellátás a községi tanács hatásköre, feladata, s a sültgalambvárás aligha nidi a meg a falu gondját. N em folytatom, mert délután fél öt felé egy listát tettek elém, és hirtelen bizonygatni kezdték: -Az elutasított 29 gyerekből csak kettő lenne jogosult«. Azt senki sem tanúsította, hogy a 85 közül hány van jogosulatlanul az óvodában. így hát letettem a tollat. Most már nem tudom, hogy van-e óvodai gondja Balatonszabadinak. A görcsös ellenállás és védekezés idáig juttatta a helyi vezetőket. Mondanivalóm lényege tehát nem az óvoda lett. Néhányszor leírtam már, most megismétlem: összhang nélkül nem lehet vezetni. Tudom, jó volna, ha minden gyerek óvodában nevelődhetne- De fölmérték-e a jogos igényeket — a kezdeményezés előtt? Megtervezték-e a jövőt? Tisztán látnak-e abban, hogy -ki kinek tart be, és miért«? Az óvónő valóban azért hadakozik-e. hogy konyhája megszabaduljon az iskolai napközisektől és a pedagógusoktól? S a tanácselnök miért nem bízik a tsz vezetőiben, akik nekünk is készségesen nyilatkoztak az anyagi támogatásról? Tudják-e a járási szervek, hogy a helyi vezetésben milyen ellentétek dúlnak, hogy szinte senki sem ismeri el a másikat szakterülete avatott vezetőjének? A leg- ' nagyobb baj nem a vélt vagy valódi óvodai gond. hanem az, hogy egység helyett bizalmatlanság és kétség gyötri a vezetőket. Márpedig»összhang nélkül nem lehet vezetni. Jávori Béla
