Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-12 / 213. szám

Tanévnyitó a Kaposvári Mezőgazdasági Faiskolán Új tanügyi épületet avattak A nyúltenyésztés gondjai llÉfil A sportlótenyésztők, a lovasoktatók korszerű épületben kezdik meg tanulmányaikat. Tegnap tartotta tanévnyitó ünnepségét a Latinca Művelő­dési Központban a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola. Ne­gyedszer tettek esküt a főisko­la elsőéves hallgatói. Az ün­nepségen részt vett dr. Mad as András mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes, Honfi István, a megyei párt­bizottság osztályvezetője, dr. Németh Hajós, az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség fő­igazgatója, Horváth Attiláné, a KISZ megyebizottsága mun­katársa, ott voltak az, ünnepi eseményen az ország agrár- felsőoktatási intézményeinek képviselői, a főiskola külső tanácstagjai. Dr. Ember Jánosnak, az in­tézmény oktatási főigazgató­helyettesének köszöntő szavai után dr. Madas András mon­dott üdvözlő beszédet. Emlé­keztetett arra, hogy most szep­temberben a minisztériumhoz tartozó felsőoktatási intézmé­nyekben összesen kétezer-száz hallgató- kezdi meg tanulmá­nyait. Méltatta a kaposvári főiskola példás, gyors fejlődé­sét. Hangsúlyozta, hogy bár a legfiatalabb felsőfokú intéz­mények közé tartozik, törté­nelmi múlt nélkül is országos hírnevet szerzett. Nemcsak az oktató-, hanem a kutató- és a szaktanácsadási tevékenység is magas színvonalú, Kaposvár igen rövid idő alatt az ország egyik állattenyésztési központ­jává nőtte ki magát. — Minden eddiginél több hallgató kezdi meg tanulmá­nyait a főiskolán az idén — mondta tanévnyitó ünnepi be­szédében dr. Guba Sándor, a főiskola főigazgatója. — A nappali tagozatra jelentkező 400 diákból 135-öt vettek föl, a fiatalok 55 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. Rajtuk kí­vül 120 levelező hallgató kez­di meg tanulmányait. Üj feladat az idén mintegy négyszáz szakember szerve­zett továbbképzése. így ebben a tanévben csaknem ezerszáz hallgató és szakember képzé­sét, illetve továbbképzését lát­ja el a főiskola. A gyakorlati oktatásnak kiemelt szerepe van, ezt a célt szolgálja, hogy a Kaposvári Állami Gazdaság a főiskola tangazdaságává ala­kul, ezért kötött az intézet 45 üzemmel együttműködési szer­ződést. Értékelte a főigazgató a tudományos diákkörök je­lentőségét, részletesen foglal­kozott azokkal a feltételekkel, amelyek biztosítják, hogy sok­oldalúan képzett szakemberek kerüljenek ki a főiskoláról. Külön foglalkozott dr. Guba Sándor az intézet kutatóinak munkájával, akik jelenleg hu­szonkilenc témán dolgoznak. Méltatta azokat az eredmé­nyeket, amelyek nemcsak or­szágos érdeklődést váltottak ki, hanem már külföldön is el­ismerést szereztek a főiskolá­nak. Az elsőéves hallgatók eskü­tétele után dr. Horváth Ákos adjunktus, a főiskola KISZ- bizottságának titkára köszön­tötte a hallgatókat. A tanév­nyitó ünnepség részvevői ké­sőbb egyperces néma felállás­sal adóztak a chilei hazafiak emlékének, a terrorhadjárat áldozatainak, és tiltakozó táv­irat továbbítását határozták el. Az ünnepség záróesemé­nyeként kiosztották a Szocia­lista tanulócsoport és a Jó ta­nuló — jó sportoló verseny dí­jait. Tegnap avatta fel dr. Madas András a sportlótenyésztő-, lo- vasoktató-képzés új tanügyi épületét. Ez az oktatási forma ez év februárjában az ország- i ban elsőként indult Kaposvá- I ron. Dr. Guba Sándor röviden ismertette a somogyi lovas­sport történetét, összegezte a felbecsülhetetlen jelentőségű társadalmi összefogást, mely­nek eredményeként 1973-ban elkészült a lovarda és a lóis­tálló, most a tanévnyitásra pe­dig a tanügyi épület és kollé­gium. A mintegy ötmillió fo­rint értékű összes beruházás­ból 2,2 millió forint volt a tár­sadalmi munka. A főigazgató köszönetét és elismerését fe­jezte ki mindazoknak, akik hozzásegítették az intézetet ahhoz, hogy Kaposvár az or­szág egyik lovassport-bázisa lehessem — Tanulságul szolgál ez az avatás —, mondta dr. Madas András. — Jó példája annak, hogy ha egy gondolat helyes, és vannak lelkes támogatói, akkor gyorsan véghezvihető a terv. Buzdítás ez azoknak, akik alkotni akarnak, és tanulság, akiknek az alkotást segíteniük kell. Országos jelentőségű ez a kezdeményezés, kiinduló­pontja lesz az új lovasoktató­képzésnek. V. M. Három SZÓ következik itt, s nem tartom valószínűnek, hogy minden olvasó tudja, melyik mit jelent. Éppen ezért megmagyarázom az értelmü­ket. Itt van mindjárt ez a szó: csiatag. Somogy egyes vidé­kein így nevezik a gyümölcs­fák környékén a földből kinö­vő sarjú — fattyú — hajtáso­kat. Különösen a szilvafák kö­rül láthatunk gyakorta ilyen kinövéseket. Azután: botro- mász. Ez‘ügyetlen, kétbalkezes embert jelent, az esetlenkedést fejezik ki vele, jóindulatú szándékkal. Hogy mit jelent az, ha pirhanyósodik a szőlő? Érnek, pirosodnak a bogyók, közeledik a szüret ideje. Szavak, melyeknek a meg­értéséhez indokolt a magyará­zat. S most következzen egy idézet egyik országos, hetila­punkból: »Az átmeneti nehéz­ségek a hirtelen megnöveke­dett termelési kedvnek a kö­vetkezményei.Itt minden szó érthető, világos, csupán a »ne­hézség« ellen lehetne kifogá­sunk, ugyanis helyenként ezt a szót úgy is használják — s értik az értelmét —, hogy »a nehézség essen bele ...« Egy szó, mint száz, az előbbi idé­zet mégis közérthetőnek tű­nik. A termelési kedv alatt a nyúltenyésztés, illetőleg -hiz­lalás iránt megnőtt érdeklő­dést kell érteni, az átmeneti ] nehézség pedig a hízónyulak [ | átvételére vonatkozik. így tel- j jesen érthető volna az idézet, ha nem akadnánk fönn a tar- | talmán, márpedig ezen fönn j j kell akadni. | E sorok írója nem is olyan | régen egy telefonon közölt pa- I naszt tett közzé ezeken a ha­sábokon arról, hogy a megye- székhely toponári városrészé­ben több mint ezer nyulat — ) és gazdáikat — órákon át vá- [ rakoztatták az átvevők. A nyúltenyésztők nyilvánvalóan a »termelési kedvtől« vezérel- I ve (hogy ez hirtelen jött-e vagy sem, nem tudni) vállal­ták, hogy szabad idejükben nyulat hizlalnak, mégpedig j azzal a céllal, hogy ezeket az j állatokat eladják. Az »átmene- I ti nehézség«, mi tagadás, a i pénztárcájuk rovására ment, és joggal zúgolódtak. (Ugyan- j onnan vett idézet: »A gyors : fejlődésből adódó zökkenők ne vegyék el a nyúltenyésztők | kedvét.--) Egyetértettem azokkal a kis­állattenyésztőkkel — szakcso­porttagokkal és csoporton kí- i vüliekkel —, akik évekkel ez- j előtt azért duzzogtak, mert a baromfitenyésztés, amelyre | berendezkedtek, nem volt ki­fizetődő, s azt javasolták ne- [ kik: foglalkozzanak nyulakkal, j azokkal nem fordulhat elő I ilyesmi. Hogy nyulat hizlalni és baromfit tartani más elhe­lyezési körülmények között és másfajta takarmánnyal kell, s hogy a két állat kétféle hoz­záértést igényel? Ez akkor és ott így nem hangzott el. Aki a baromfitenyésztéshez ért, nem biztos, hogy a nyúlte- riyésztéshez és -hizlaláshoz is ért. S még ha ért is hozzá, nem kapott elegendő nyúltá- pot az etetéshez. És e téren a jövő sem bíztató. (Ugyanonnan vett idézet: »Előreláthatólag az .yények 75—85 százalékát tud­juk táppal kielégíteni...-) Szóval: van, amit nehezen értünk, azonban megértethe­tünk. Lásd az írás elején em­lített tájjellegű szavainkat. És vannak dolgok, melyeket — még ha közérthetőnek látsza­nak is — megkérdőjelezhe­tünk, ama egyszerű oknál fog­va, mert nem értjük azokat, így vagyok ezzel a nyilatko­zattal is. »Átmeneti nehézsé­gek« — voltak, kielégítetlen takarmányigények — lesznek, s maradjon meg a nyúlte­nyésztők kedve, hiszen »a nyúltenyésztésnek változatla­nul kedvezőek a kilátásai Vajon csak én nem értem ezt, s az ellentmondások, csu­pán látszólagosak? Min den­ssetre meglehetősen botromász fogalmazást látok itt. H. F. Javult a nyári balatoni élelmiszer-ellátás A Balaton-parti élelmiszer- üzletek tükrözik, hogy ha olykor melegen tűz is a szep­temberi nap, ez már csak a »vénasszonyok nyara«. Az az »igazi«, amikor az ABC-áru- házakban, a gombáknál to­longanak a vevők. A nyári csúcsforgalomban, augusztus­ban így volt ez most is. Hogy májustól július végéig »unat­koztak« az élelmiszerüzletek­ben az eladók, az az időjárás következménye volt. Az idén bizony nagyon megkésett, s ezzel lerövidült a nyár. Az élelmiszer-ellátás és a kereskedelem ' nagymérték­ben megszabja, hogy milyen érzéssel távozik a Balatontól a hazai vagy a külföldi turis­ta. A gyorsmérleg azt mutat­ja, hogy az idén is voltak jó és rossz tapasztalatok egy­aránt. Kovács Lajos, a So­mogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kis­kereskedelmi Vállalat igaz­gatója úgy mondja, hogy au­gusztus elejéig nehéz időket éltek át a 32 állandó és 28 idénybolt dolgozói. — Igyekeztünk a készlete­ket feltölteni, az áruellátást jól megszervezni, hogy minél kevesebb legyen a zökkenő. A zord idő július derekáig távol tartotta az üdülőket. Üzleteink — különösen az idényboltok — néhány kivé­teltől eltekintve olykor üresen tátongtak. Ezek az egységek a tervezett forgalom 80 száza­lékát is alig teljesítették, s ezzel különböző bérproblémák jelentkeztek az eladóknál. Igaz, hogy azután augusztus nehéz probléma elé állított bennünket. Ügy érezzük, ha akadtak is zökkenők, megfe­leltünk a várakozásnak. A FŰSZERT és a húsipar jóvol­tából az ellátás lényegesen jobb volt, mint az előző esz­tendőkben. Nagy szó, hogy nem voltak húsgondok a Ba­latonnál. Elegendő volt a ke­nyér és a péksütemény, de ezek minőségét az ipar nem tudta javítani. Jobb volt a sörellátás, itt továbbra is gond a szállítás. Hiánycikk volt vi­szont több fajta üdítő ital. Ügy fest, hogy augusztus és a szép szeptember valame­lyest javítani fogja a pénzügyi mérlegünket — mondta Ko­vács Lajos igazgató. A nyári balatoni ellenőrzé­sek során az ÁKF, a vállalati és az országos ellenőrzések eredményei kedvezőbbek vol­tak a korábbiaknál. A panasz­könyvi bejegyzések zöme in­kább csak az üvegcserékkel kapcsolatos gondokat veti 'föl, helyenként több dicsérő be­jegyzés található arról, hogy a csúcsforgalomban a keres­kedelem dolgozói a nehéz kö­rülmények között is helytáll­tak. Az viszont, hogy az idény­boltok esztétikai képe nem felel meg a követelmények­nek, s hogy az új balatoni üdülőtelepülésekkel kereske­delmünk több' esetben nem számol kellőképp, tükrözi, hogy van még tennivaló. Növényvédelmi tájékoztató Felkészülés a vetümagcsávázásra L LESKÓ LÁSZLÓ Sötét ügyek (Elnézést, ha esetleg nem rang szerint »tekintélyesed- ve« soroltuk volna őket!) A tiszti állomány a hivatalnoki személyzettel kezdődött. Ide tartozott még a jegyző — másképp: fogalmazó —, a hadnagy, az alkapitány és a főkapitány. A kaposvári rendőrséget akkoriban a város tartotta el. Államosításáról hosszú ideig csak mendemondák terjedtek. A város pénztárcája pedig — nyilvánvaló! — keveset bírt el. A főkapitány és a polgár- mester között állandósult a hadiállapot. Siessünk hozzá­tenni: a vitában Németh Ist­ván polgármester bizonyult szélesebb látókörűnek. így például az új rendőrfogalma­zói státusz betöltésének kap­csán is, 1908-ban. A főkapi­tány érettségizett embert a Somogyi Néplap akart, a polgármester jogi végzettséghez kötötte az ál­lást. A Somogyvármegye cí­mű lap »rossz lóra« tett: a rendőrkapitányt támogatta szívvel, lélekkel. A »maszek« rendőrségből csak 1919 decemberében lett állami rendőrség. A létszám akkor kétszáztizenöt fő volt. Százötvenhét gyalogos, har­minckét lovas, négy csapat­tiszt, tizennyolc gyalogos tiszt, négy lovas altiszt. Detektív- osztályt pedig ugyanaz év áp­rilisában hoztak létre először Kaposváron, felügyelőkkel, főfelügyelőkkel. Addig a dol­gokhoz keveset konyító rend­őrség nyomozott. Csak összehasonlításul: Sir James Graham Londonban 1845-ben öltöztette 12 rendőrét polgári ruhába, s így meg­alakította az első nyomozó­osztályt. Pest-BrJán 1885-ben létesítettek f csoportot. (A detektív egyébként 1843-ban jelent meg először nyomtatásban.) A kaposvári detektívek »bemutatkozásul agyonvallatták« Hegedűs Jó­zsef háborús rokkantat, egy több gyermekes családapát. Gerlincze Ferenc ügyének megfelelő kivizsgálására 1911- ben tehát nem éppen kedvező előjelek mellett kerülhetett sor. Nem is sikerült egy lépést sem tenni előre. A távirati társalgás a hasonlóan tehetet­len kalocsai rendőrséggel nem vezetett eredményre. Nehéz­kes volt. Mert az egyszerűbb kommunikációs forma akkori­ban még nem létezett Kapos­vár és Kalocsa számára. A közvetlen telefonvonal Pest és megyeszékhelyünk között csak 1913 januárjában kezdett »élni«. Nagy szenzáció volt! Nem volt mit tenni, itt Ka­posváron, mint várni. »Bizto­sítani a rendet«, mozgóba menni az asszonnyal. Ilyen »izgi« némafilmeket sugárzott akkoriban az Apolló és az Edison mozi: A púpos haran­gozó, Eltörött kard, Vokurk mint kötéltáncos ... vagy amit még esténként csinálhattak: áztatták a bütykeiket a lavór­ban. Ezt tették a kalocsaiak is? Lehet. Mert semminemű gya­nús nyomra nem bukkantak Gerlicze Ferenc ügyében. Egy biztos: nem törték magukat. Savanyúvá vált tehát a sző­lő a kaposvári »kollégák« szá­mára is. A »nagy íölhajtás« már megvolt, s mégis kényte­lenek voltak megelégedni av­val, hogy jogtalan fegyvertar­tásért, csavargásért indítsanak j| eljárást a gyanúsított ellen. Hogy mi volt az igazság? Ma már ki tudja. Bűnban­da tagja völt-e Gerlicze Fe­renc vagy pénzhamisításban ártatlan gyanúsított, nem tud rá válaszolni senki. Lehet, hogy az asszonyka? nem volt egyéb, mint egy —- a lélektani könyvekben oly hitelesen jellemzett — hiszté- rika? A tünetek ugyanis ezek: érzelgősség, színészkedő haj­lam, szenzációéhség, az érzel­mi és indulati élet túlsúlya,J robbanó ösztöntelítettség, J éretlen énszerkezet. Dr. Né-f meth György írja Lelki egész­ségünk című könyvében: »A hisztériás kisebbrendűnek, el­nyomottnak érzi magát. Tu­dattalan vágya hajtja, hogy másokon uralkodjék. A lát­ványos tünetek, a szenvedő arc és testtartás, bármennyi­re ügyetlenül játssza is, meg­indítják a környezetet.« Mindez illik Gerlicze Fe- rencnére. Ez van a mérleg egyik ser-f penyőjében. A másikban: egyt pisztoly és egy zavart magya-^ rázat. Ha lenne még egyt serpenyő, abba tehetetlensége, sége kerülne. a rendőrség] tehetségtelen-i (Folytatjuk) A gabonafélék csávázását a termés biztonsága érdekében I rendelet írja elő. A vegysze- 1 rés csávázással veszélyes í üszögbetegség-fertőzést aka- j dályozhatunk meg. A múlt j évhez viszonyítva, főleg a kö- töttebb talajú területeken, to­vább növekedett a kőüszög- fertőzés. Szórványosan por- üszögfertőzést is lehetett ta­pasztalni kisebb gócokban, fő­leg azokon a területeken, ahol gabona után újra gabonát ve­tettek. A megyei AGROKER Vállalatnál rendelkezésre áll­nak csávázószerek: higany­tartalmú nedves csávázósze­rekből Merklorát, Ceresan— Universal, ezek 3 százalékos oldatából 100 kg-onként 3 litert kell felhasználni. A Hexaklorbenzol higanymen­tes szerves hatóanyag-tartal­mú c^ávázószerből por alak­ban 20 dkg-ot kell 100 kg ve­tőmaghoz felhasználni. Ren­delkezésre állnak még a Qui- nolate 15, Quinolate V—4—X por csávázó szerek, melyekből I mázsánként ugyancsak. 20 dkg a megfelelő adag. A csávázáskor fokozottan ügyeljünk az óvó rendszabá­lyok betartására. Csávázószer­rel kezelt gabonát étkezési vagy takarmányozási célra felhasználni szigorúan tilos. A már leszüretelt ősziba­rackosokban és nyári almá­sokban növekedett a liszthar- matfertőzés. A védelem nél­kül hagyott gyümölcsösökben zavartalanul fertőz a kóroko­zó, a hajtásfertőzöttség külö­nösen az őszibarackosokban helyenként a 80—90 százalé­kot is eléri. Ez okozza, hogy a hajtásvégeken levő levelek besodródnak és gyorsan le­száradnak. Lisztharmat ellen a Thiovit 0,5 és a Fundazol 0,1 százalékos oldata (100 li­ter vízben 50, illetve 10 dkg) alkalmazható eredményesen. A még rajzó kaliforniai pajzs- tetűlárvák és más rovarkárte­vők elpusztítása végett Uni- fosz, Nogos 0,1 százalékos ol­datát kell a permetlébe ke­verni. A paradicsom, paprika sze­désekor fontos, hogy ne hagy­juk a különböző kórokozókkal fertőzött, rothadó termést a növénysorok között. Főleg a paradicsomvész és a szeptó- riás levélfoltosság áttelelése, a következő évi fertőzések megakadályozása végett sem­misítsük meg a fertőzött nö­vénymaradványokat. A tárolásra szánt hagyma teljes beérését várjuk meg. Felszedésre lehetőleg meleg, száraz időt válasszunk. A rak­tározásra szánt hagymát válo­gatás után ritka szövésű zsá­kokba rakjuk, és lehetőleg — a kórokozók szaporodására kedvezőtlen — 3—4 C fok hő­mérsékletű, páraszegény he­lyiségbe vigyük. Fontos a raktározás alatti válogatás is, ugyanis a rothadt fejek rend­kívül gyorsan fertőzik az egészségeseket.

Next

/
Thumbnails
Contents