Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-12 / 213. szám

EZREK IGÉNYE A kertbarát-mozgalomnak alig néhány éves múltja van. A szövetkezeti mozgalom fej­lesztésének 1970-es irányelvei határozták meg a munkás­szövetkezésnek ezt az új módját. Ha azt mondjuk, hogy az elvek országosan megértésre találtak — akkor talán azonban ma még magán vise­li az útkeresés nehézségeit. A tulajdonviszonyok rende­zetlenek. Nemcsak a Rozma­ring szövetkezet intéző bizott­ságának elnöke, Horváth Ist­ván tette szóvá ezt az áldat­lan állapotot, hanem maguk a tagok is mondván: szőlő-, gyümölcstelepítéshez, hosz- is fejeztük ki a teljességet, szabö távra szóló gazdálkodás Szinte egyik napról a másik­ra gomba módra szaporodtak, sorra alakultak meg — több­nyire az áfész-ek keretében — a kertbarát szövetkezetek. Most, amikor egy rögtönzött megyei mérleget készítünk, az első, amit meg kell állapítani: igen nagy visszhangot váltott ki elsősorban Kaposváron a munkásszövetkezés gondola­ta, és az elsők között meg is alakult a kaposvári áfész-en belül a Rozmárig kertbarát szövetkezet a kaposhomoki zártkertben. Akkor 49 tagja volt, ma 115 tagot tartanak nyilván, összesen 35 000 négy­szögölnyi területen gazdálkod- keztetés alakult ki: többet ár­nak. Ök voltak az elsők, az demelne ez a mozgalom, sok- úttörők, akik elindulták, hogy kai több lehetőség van benne, kialakításához nem mernek fogni, amíg nem tisztázódik, hogy a 150—200 négyszögöl a sajátjuk lehet-e. (Nagyatádon például ezért is »bukott meg- a kertbarátmozgalom gondola­ta, mert az 53 parcellát csak ideiglenes bérleményként kap­hatták volna meg az embe­rek.) De hasonló gondot okoz például a Vadvirág szövetke­zetnél az építési viták soroza­ta, ami miatt az alakulás óta több parcella gazdát is cse­rélt. A kertbarátmozgalom me­gyei történetét, jelenét és jö­vőjét vizsgálva az a követ­szabad idejüket hasznosan el­töltve, elsősorban saját ellá­tásukra megtermeljék a zöld­séget, a gyümölcsöt. Az igényeket azonban nem elégítette ki ez a lehetőség. Amikor a kaposvári Latinca Termelőszövetkezet a szentja- kabi és a Lonka-hegyen fel­ajánlott ilyen célra nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan te­rületeket, akkor több mint ezeregyszázan jelentkeztek. Közülük 135-en jutottak kert­hez. A két adat, az igények alig több mint tízszázalékos teljesülése önmagáért beszél. A városi tanács, az SZMT, a Hazafias Népfront, a MÉSZÖV példás, szervezett együttműkö­désével alakult meg 1973-ban a megyében a második, a Vadvirág nevet viselő kertba­rát szövetkezet. A szövetkezetek léte, tevé­kenysége, az egyre virágzóbb, sőt ma már bizonyos árut is termő kertgazdaságok a gyors és elismerésre méltó eredmé- rátok virágzó kis gazdaságot, nyékét jelzik. A mozgalom Több támogatást érdemelnek! mint amennyit ma képes pro dukálni. Mert tépy, hogy a szövetkezet tagjait palánták­kal, csemetékkel, igény sze­rint szakkönyvvel, folyóirattal ellátják. Még sincs az a szer­vezettség, amelyre igény len­ne, mert a vezetők csak fél­vagy negyedemberként, társa­dalmi munkában látják el tisztüket. És százak problémá­jával foglalkozni, gondjaikat elintézni, ilyen módon szinte lehetetlen. Érdemes lenne megoldást keresni. A különbö­ző szerveknél, intézményeknél ma is sokan kopogtatnak: szí­vesen vennék, ha egy kiskert­hez juthatnának. A kertészkedés, a kertba­rátmozgalom országosan fel­lendülőben van. Jelentősége felbecsülhetetlen. Nemcsak a gyárakban, az üzemekben dol­gozók egészségesebb életmód­ját szolgálja, hanem segít az ellátásban is. Korábban sem­mit vagy keveset érő terüle­tekből varázsolnak a kertba­IC E RTBA RA TO K líkftssi 1 wptllfii 1 lr% Szeptemberi vasárnap. Mézszínű, szőlőérlelő, verőfé­nyes, békés vasárnap. A haj­nali pára egykettőre elillan, a cipő mind mélyebbre merül a homokban. Talán innen nyer­te valamikor a kis község a nevét: Kaposhomok. A falu után, a szeszfőzde táján kezdődik a sajátos kis világ. Nincs tábla, nincs jel­zés: Rozmaring kertbarát szö­vetkezet, de az ember máris tudja, hova érkezett. Apró | Ilyen szép szőlőt nem parcellák, itt egészen kezdet- j sokat lát. pedig sem az uram, leges kis szerszámkamra, ott | sem én soha nem foglalkoz­tából épülő, félig kész házi- tunk földdel. — Nem is any- kó. nyira a dicsekvést, mint in­Ezen a parcellán még nincs j kabb az öröm megosztásának semmi. Ihász Imre most kezd. j vágyát éreztem kicsendülni — Tavasszal jutottam ehhez ) Szilágyi Józsefné szavaiból, a területhez — mutatja a ha- Férje mozdonyvezető. A Roz­Alkotó pihenés majd tárolni lehet a termést, • hogy legyen eredmény, azért és ahol — ha úgy tetszik — ' áldozni is kell. pihenhet egy órát kapálás j Két éve ^js házikót emel- ko/.ben. Ügy beszélt, hogy lát- i tek. \z asszonv a pincébe hív. tatta mindezt, pedig még csak ; mutat.ja. milyen gyönyörű száradó fű, haldokló gyom krumplija termett. Azután a borította a földet, jönnek szántani. Holnap j házikóba hív. — Jobban érzem itt magam, mint benn a városban. Pedig hát szép lakásunk van. A kis ház előtt körbe ró­zsabokrok. Mindegyik bokor kétféle színű virágot hoz. — Nem is tudom, mi len­ne velünk, ha ez nem lenne. Szepesi András és felesége tárt, mettőd meddig terjed a »birodalma«. Ö volt az első. akit megkérdeztem, mit jelent neki ez a terület. Lelkesedés­sel beszélt a kis konyhakert­jéről, a szőlőjéről, a gyümöl­csösről, a kis házikóról, ahol maring kertbarát szövetkezet | kávéval kínál. Az ő kertjük alapító tagja volt. Miért? • nek az a híre: mintagazdaság. — Mit jelent a kert, miért Szamóca Somogysárdról — Nagy a család. Kellett valami, ami besegít a háztar- i tásba. Az igaz, hogy rengeteg i a munka, no meg kiadás is 1 van. Most csak a trágyáért i lenti. Mondjam azt. hogy a —-1 2200 forintot fizetünk — ép,- ; kőrengeteg egyre nyomasztób- pen azért ment el az uram —, j bá válik? Hogy a múló évek- de ha az ember azt akarja, | kel egyre inkább előtörnek a kellett a kert? — Azt hiszem, nekem az életem meghosszabbítását je­gyermekkor emlékei? Nekem is parasztszüleim voltak, Mikor megkapták a földet, egy évig csak a pörjét irtot­ták. Fáradságos. sziszifuszi »rabszolgamunka« volt. Most, amikor este fáradtsággal a karjában, a derekában leül a feleségével és szótlanul nézik a gyomoktól megtisztított sző­lőt, . a sovényszerűen nevelt ribizlibokrokat, a virágokat, a zöldségféléket, a barackfákat, — a legboldogabb embernek érzik magukat. — Itt lehet igazán pihenni — így mondja Szepesiné. De ez a pihenés az ő »szótáruk­ban« nem a semmitevést je­lenti. — Hány vasárnapot tölte­nek itt? — Az ötvenkettőből ötven­hármat ... Alkonyaikor kövér szatyrokkal, kosarakkal meg­rakva, egész karaván indul vissza a városba. A piaci ára­kat csak az újságból ismerik. | És várják a következő vasár- j napot. Vörös Márta Somogysárdról a legtöbb embernek a lovak jutnak az eszébe. A község elsősorban ügelótenyésztésével szerzett magának országos hírnevet. Az itteniek nagy többsége azonban másra is büszke. A házak mögött, a kukoricaföl­dek, szőlők szomszédságában meghúzódó 3—400 négyszögö­les parcellákra, melyeken sza­móca van. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Sárdon a szamócater­mesztésnek ’ hagyományai vannak, hiszen a szakcsoport, melynek jelenleg 250 tagja van, már 1958 óta működik a községben. Azóta egyre töb­ben kedvelték meg ezt a nö­vényt, és ma már összesen mintegy harminc holdon ter­mesztik. Szilágyi Lörincék az elsők között voltak, akik felismer­ték, hogy a szamóca, ha hoz­záértéssel, gondosan kezelik, nemcsak a családnak ad gyü­mölcsöt, hanem jelentős jö­vedelmet is hoz. A férj a víz­ügyi vállalatnál dolgozik. Ne­ki a kis parcella kikapcsoló­dást, felüdülést jelent. A fele­ség a háztartást látja el, az ő ] munkahelye az udvar, a kert, | a szamócaföld. A szépen gondozott parcel- la szélén beszélgetünk. A hoz-j zá nem érlő számára is sze­met gyönyörködtető, ahogy az epertövek katonás rendben so­rakoznak. Gyom elvétve sem akad közöttük. — Ez a 7000 tő már kétéves, tovább nem szabad meghagy­ni — magyarázza az asszony. — Ezért az idén kétezer új tö­vet telepítettünk, ami jövőre már terem. Általában a leg- | szebb gyümölcsöt az első év­ben adja. — A szamóca munkaigényes növény. Mennyi munkát for­dít rá a család? — Időben nem tudnám meg­határozni. Kedvvel csináljuk, nem számít, mennyit dolgo­zunk. Permetezni, »bajszozni« kell. A legtöbb időt a kapálás veszi el, de ez sem nehéz, ha nln<* elhanyagolva a föld. A legszebb munka a szamó­caszüret. Nem azért, mintha ez i A nemcsdcdi kertek „aranya” A friss telepítést óvni kell a gyomtól. könnyű lenne, hiszen a tövek között hajladozni, naphosszat guggolni fárasztó. Ám a mun­ka eredménye ekkor látszik. Már vége az izgalomnak, nem kell félni a jégveréstől, vihar­tól, ami néhány perc alatt tönkreteszi azt, amiért az em­ber hosszú hónapokig fárado­zott. — Az idén körülbelül 35 mázsányi termést szedtünk le A jó termésnek pedig nem­csak a pénz miatt örül az em­ber, bár ez sem jelentéktelen, hiszen körülbelül negyvenezer forintot kaptunk. Az öröm má­sik forrása, hogy lám, megint elértünk valamit, amit célul tűztünk magunk elé. Ez hajtja előre az embert. Ki§ kert — nagy öröm, szok­ták mondani. Ez az öröm azon­ban nemcsak á somogysárdia- ké. Mint a mezőcsokonyai áfész-nél megtudtuk, a sárdi kistermelőktől az idén a jég­verés ellenére is mintegy tíz- vagonnyi szamócát vásároltak fel. Ennek körülbelül 60 szá­zalékát külföldre szállítják. Az áfész azonban nemcsak az ér­tékesítésnél segít. Az igények­nek megfelelően szaporító­anyagot biztosít, a téli szak­mai tanfolyamok pedig ugyan­Terméstől roskadozó alma­fák alatt járunk. A kétökölnyi gyümölcsök földig húzzák az ágakat, némelyiket alá kellett dúcolni, különben leszakadna. A nemesdédiek mesterei az al- j ma, a körte termesztésének. A í laza, homokos talajon jó ott- | honra leltek a gyümölcsfák, a | környékbeliek pedig jó gaz- ! dáknak bizonyultak. Talán | nincs is olyan ház, melyhez ne tartozna egy kis almáskert. A kertek tulajdonosai szakkört ! alakítottak melynek vezetője Végh Péter nyugalmazott pe- I dagógus. — Nálunk intenzív gyü- ! mölcstermesztés folyt, az álta- i lános növényvédelmet azon- ; ban összefogás nélkül nem tud- I tűk megvalósítani. Az első idő- csak hozzájárulnak az ered- j szakban bevezettük a bérper- ményes munkához. ] metezóst, így akinek nem volt j megfelelő berendezése, ele- í gendö pénze, hogy gépeket vá- | súroljon az is hatékonyan vé- I dekezhetett a kártevők ellen, j A másik, amiért a szakkör j létrejött, hogy a háztáji kister- | rnelők szakismereteit bővítsük. I Gyakran tartottunk előadáso- I kát, sőt a szakkör tagjai gya­korlati bemutatókon is részt vettek. Voltunk például a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem gyümölcsösében. Igyekeztünk az új fajták és az tort is szeretnének vásárolni, mert géppel gyorsabban es hatékonyabban végezhető a permetezés. Egy városi embernek a kert. a gyümölcsös elsősorban ki- kapcsolódást, jövedelemkiegé­szítést jelent, azonkívül nem aell mindenért a piacra sza­ladgálni, hiszen amit a család elfogyaszt, az otthon is meg­terem. A falun élőknek ennél többet. Végh Péter szavaival élve: majdnem ez az egyetlen kikapcsolódási lehetőség. Háromszáz négyszögöl boldogság Minden családban másképp mérik a boldogságot. Az első mindenképp a gyerek. Hor­váth Vendeléknél hattagú a család. Az édesanya a háztar­tást vezeti, a legkisebb lány, Ági, ötödikes az általános is­kolában, az édesapa és a másik három gyerek dolgo­zik. Horváthék második bol­dogsága a kaposhomoki kert. — 1971-ben jutottunk a kerthez — meséli az édesapa. — Megterem ott nekünk min­den: krumpli, paprika, para­dicsom, hagyma. Minden, ami­re szükségünk lehet a háztar­tásban. Sokat jelent ez ne­künk. Amit megtermelünk, azt eltesszük télre is, nem kell rá pénzt kiadnunk. Egyszerű kis ház az övék a város peremén: a Kinizsi Pál utca utolsó háza. Mellettük új házak nőnek, az új lakótelep magasodik ki. A kis udvaron két kutya szaladgál. Itt a ház­nál nincs kertjük, otthon semmit se tudnának termesz­teni, a virágok is cserepek­ben virítanak. — Hét végén kijár az egész család a kertbe? — A feleségem hét közben is kijár, ő gondozza a legtöb­bet a kertet. Hét végén néha a gyerekek is kijönnek, igaz, nekik nem nagyon jut idejük erre a munka miatt. Van úgy, hogy vasárnap is dolgozniuk kell. A legkisebb lányunk még tanul. — Mivel járnak ki dolgoz­ni? — Mindig vonattal me­gyünk. Közel van ide Kapos- homok, jó arra a közlekedés is. Van ott egy kis féltetős építményünk, oda rakjuk a szerszámokat, meg ha az eső esik, nem kell hazaszalad­nunk, ott ellehetünk. Harmadik éve terem a föld, harmadik éve szolgálja a hat­tagú családot. Lőcziéknél új hütőtárolóban várja majd a körte tását. elszálli­új módszerek — amilyen pél­dául a sövényszerű termesz­tés — elterjedését elősegíteni. — Nemesdéd arról híres, hogy a háztáji kertekben is nagyüzemi módszerekkel dol­goznak. — Többen vásároltunk ker­ti traktort. Ezenkívül nemrég i alakult két géphasznosítási szakcsoport, melynek tagjai ; ugyancsak hozzájuthatnak a | gépekhez. Lőczi Józsefek udvarában hűtőtároló is épült. A leszüre­telt körte az idén már itt vár­hatja. hogy a gazda piacra | szállítsa. A közeljövőben trak­I — Mi nem mehetünk mo- j ziba, amikor kedvünk tartja, j Színház sincsen. Így hát fog­juk a szerszámokat, aztán ld a gyümölcsösbe. Itt mindig J akad tennivaló. Most, hogy j már nyugdíjas vagyok, különö- [ sen jól jön az a kis pénz is, melyet az almáért kapok. _?.z ! időmmel pedig így tudok mit j kezdeni. A fák között gyorsan múlnak a percek. Dán Tibor íbsbb

Next

/
Thumbnails
Contents