Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-12 / 213. szám
ZseHekislakl kalauz fi somogyi dolgozók tiltakoztak a chilei terror ellen (Folytatás az 1. oldalról.) tomszáz dolgozó, javarészt nő tartott röpgyűlést. Az egyperces fölállás csendjét megrázó hangok váltották feL Először Allende utolsó rádióbeszéde, majd a temetésén készült felvétel hangzott el a Hangjukat nem ölhették meg című dokumentumlemezről. Az arcokról most is ugyanaz a megdöbbenés tükröződött, mint egy éve, mikor az első drámai híreket meghallottuk. Szabó Dénes művezető megemlékező beszéde után egy munkásnő, Czimmer Péterné, a társai nevében javaslatot tett: küldjenek tiltakozó táviratot, amelyben követelik a i katonai junta lemondását, a hazafiak szabadon bocsátását, és a demokratikus vívmányok visszaállítását. Egy többszörös szocialista brigád, a Szinkron dolgozói, külön táviratban fejezték ki felháborodásukat. Tíz irodai nő dolgozó alkotja ezt a brigádot. Mi késztette őket arra, hogy külön is hallassák szavukat? A kérdésre Tóth Józsefné adott választ: — Mi, nők az érzelmeinkre hallgatva politizálunk. A földgolyón tucatnyi konfliktus van, amely az embereket nyomorba taszítja, és amelynek igazságtalansága felhábo] rító. Chilében gyilkosok ga- j rázdálkodhatnak büntetlenül, | hiszen a junta politikája ol- i talmazza a legszennyesebb tetteket is. Nekünk megvannak a mindennapi gondjaink: a munka, a család. A chilei emberek harcát és szenvedéseit látva azonban érezzük, hogy ezek tulajdonképpen örömteli gondok. Tízünk szava csak egy csepp a tengerben, de ebben az egy csepp- ben is megvan a segíteni akarás és az együttérzés. A mi szavunk is hozzájárul a chilei nép bátorításához, ahhoz, hogy érezzék: milliók állnak mögöttük. B. F. Zsugorodik a C-tsIep Együtt szőkék, feketék. Az elnök hangjára mindenki figyelt Azt mondta Nyúl Mihály bátyánk: vissza — mondta Papp Istvánná, aki Kutasról jött át negyedmagával a tsz belegi üzemegységébe ehhez a munkához. — Ez a munka a nehézségét illetően meg sem közelíti azt, amit a magamfajta asszonyok végeztek régen. Ki tudná megmondani, hányszor kellett a 25—30 kilós, burgonyával teli kosarat megemelni, míg egy holdat kiszedtünk — mondta Kovács Imréné. •— Igaz, itt is meg kell fogni a tele kosarat és odavinni a prizmához, de ketten visszük, meg a férfiak is segítenek, ők négyen vannak. A termés nagyon szépnek mutatkozik. Holland fajta burgonyát válogattak, a szebbjéből 3—4 darab egy kiló, de 90 dekásat is találtak, mégpedig nem is egyet. Hogy mekkora lesz az átlagtermés, még nem tudják, A KIFEJEZÉST a közelmúltban hallottam Papp Istvánná háromfai tanácselnöktől. Az elnökasszony azt mondta: végezni kell még egy sor tennivalóval a közös községi tanács körzetében, mielőtt »elalszik a fa«, vagyis az őszi lombhullásig el kell végezni az esedékes feladatokat. A mezőgazdaságba természetszerű, hogy az ősz a betakarítás ideje, noha előfordult, hogy némelyik évben a kukoricatörés és leginkább az őszi mélyszántás átnyúlt a télbe, sőt a következő esztendőbe. Azonban a termények túlnyomó többsége biztonságba kerül, s az »alvó fák« letakarított táblák mellett me- redeznek a téli, hófödte határban. Amiről most szólni kell — idejében,, amikor még kedvez I az időjárás: — az erre az évre tervezett beruházások is elkészüljenek, illetőleg elérjék az előirányzott készültségi fokot, mielőtt »elalszik a fa«. Mezőgazdasági nagyüzemeinkben évente sok millió forint értékű építkezés valósul meg, 1 de az is köztudott, hogy alig I akad olyan esztendő, amikor | az áthúzódás ne haladná meg í az előirányzottat. Ide tartozik, jóllehet nem kapcsolódik szorosan a nagy j értékű, üzemi beruházásokhoz | — az utak rendbetétele. Már hordják a terményeket a határból, de a zöm még hátravan: a kukoricatörés ezután kezdődik. Egy-egy termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban több száz vagon burgonya, cukorrépa, kukorica, silótakarmány »utazik« végig a dűlőutakon, s ezek ma még többnyire földutak. Az idei nyár esőzései, a rövid idő alatt lehullott nagy meny- nyiség'ű csapadék megrongálta az utakat, beiszapolta az árkokat, sok helyütt még a szilárd útburkolat alól is elhordta a töltést. Száraz időben ezt ki lehet javítani. Őszi sárban, téli fagyban erre nincs mód, s az esőtől nemrég kikezdett földutak tovább romlanak, sok bosszúságot okozva a traktorosoknak, tehergépkocsi-vezetőknek. MINDERRŐL azért szólunk most, mielőtt »elalszik a fa«, mert még van mód ezeknek a munkáknak az elvégzésére. Ilyenkor embernek, gépnek is könnyebb a dolga, mint később. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése csakúgy, mint az épületberuházások ütemének a gyorsítása, a következő időszak go-djait enyhíti. H. F. A kaposvári Munkácsy gimnáziumban fél tizenegykor kezdődött a szolidaritási gyűlés. A műsort a Korái i Frigyes KlSZ-alapszervezet készítette. Az egész rendezvényt a diákok szervezték — ahogy az igazgató is elmondta — nagy lelkesedéssel. Az iskola tanulói összegyűlGazdag burgonyatermés ígérkezik (Tudósítónktól.) Kustos György vontatóvezető a pótkocsival a burgonyaválogató gép mellé állt. A gumókat szállítószalag vitte az asszonyok elé, nekik csak a hibás burgonyát kellett onnan leszedni. — A múltban egy hold burgonya kiszedésére 16—18 napszám ment rá, de akkor kora reggeltől késő estig kellett vágni a földet és hajladozni. Ma olyan gépeink vannak, melyek kiszedik a földből, mindjárt pótkocsira rakják és idehozzák a gumókat, s csak a válogatási, osztályozási és tárolási munka van mert az elején vannak a munkának. Panaszolták, hogy az eső miatt gyakran abba kell hagyni a szedést. Valóban, gomolyogni kezd- robajára, tek a felhők, és nemsokára »kiverte« őket a munkából az eső. Ennek ellenére bíznak abban, hogy idejében befejezik a burgonya betakarítását a kutasi tsz belegi üzemegységében. tek a földszinten és az emeleti korlátoknál. Nagy volt a zsibongás. Megszólalt a hangszóró, s a zaj elült. Rövid bevezető szavak után Allende elnök utolsó rádióbeszédét hallgattuk. A diákok rendezetlenül álltak, mindenki ott, ahol akkor volt, amikor az első mondatok elhangzottak. Senki sem volt ünnepi ruhában, de a mozdulatokon, az arcokon észre lehetett venni: ez a hétköznap különbözik a többitől. Az elnök hangjára mindenki figyelt. Megérezte a nem ismert spanyol szavakból is a rombolás gyűlöletét. Amikor a magyar fordításban elhangzott: »...én is áldozatul esem ...«, sokan hajtották le a fejüket. Két lány összekapaszkodva hallgatta a Chilében készült hangfelvételeket. Helyszíni riport egy halottasházból. A santiagói stadion előtt. A jajgató asszonyok és férfiak hangjaira remegve bújtak össze. Ök sem értettek spanyolul. A lemezről chilei dal csendült föl. Egy anya biztatja gerilla fiát a harcra. A sok diák egyszerre mozdult, az ütem őket is elragadta. Egy lány Neruda-verset szavalt. Szépen, szenvedéllyel mondta: békét a búzaszemnek ... A béke szóra mindenki fölfigyelt. Valaki suttogta is: harcolni kell. A vers végére már megértették: a harc is a békéért lehet csak. Felolvasták a tiltakozó táviratot, a kaposvári Munkácsy gimnázium tanulóinak tiltakozását: Meggyőződésünk, hogy a chilei nép igazságos harca győzni fog ... Pontosan tizenegy órakor néma vigyázzállással emlékeztek Salvador Allende halálára. Ez a némaság válasz a Monedára hulló bombák Harcos némaság volt, látszott az arcokon. A gyűlés végén a Vencere- mos-t énekelték. Először bátortalanul, de a dal egyre erősödött. L. P. — Egyre több cigánycsalád települ be a faluba a putritelepről. Rendes népek, nincs velük baj. Itt, vélem átéllen- ben is lakik egy család ... A közös községi tanácson tájékoztattak így: nyolc család jött be a viskókból. Nem egy közülük új házat épített. A C-telepen ma már csak néhány család él. — Mihály bácsi, hogy hívják a szembenieket? — Hát hogy is? ... Nem tudom, na! Ez az első kérdésünk ott, a túloldalon lakóknál is: — Ki lakik magukkal szemben? A barna bőrű lány a fejét rázza. — A nevét nem tudom. Vakítóan süt a nap. A Kossuth utca 30-as ház felerősíti a fényt. Fehérre meszelt régi épület, talán két szoba fér el benne, tornáca nincsen, csak az oszlopsor választja el a pitvart a vele egy szinten levő udvartól. Ahogy belépünk, meghajtjuk fejünket. így kényszerítette valaha a szegénység a gazdagokat is tiszteletre az alacsony szemöldökfával. Balogh Ferencék háza ez. Letelepedett cigánycsalád. A 15 éves lány van otthon, Margit, és egy barátnője. — Apám és anyám elment dolgozni, a bátyám is bement Kaposvárra, ő most mondott föl az előző helyén. Munkát keres a városban. Jfin nemrég fejeztem be az iskolát, egyelőre itthon vagyok, nem tudom mit fogok csinálni. Mindenütt rend van — a lány mégis szabadkozik: »nem takarítottam, minden összevissza«. A falon kedvencek képei, ez a lányszoba. Egy ajtóval beljebb még nincs minden rendben, sok bútor hiányzik. — Egy éve költöztünk ide, azelőtt a kocsma mellett laktunk, az a porta már össze is dől lassan. Ezt vettük helyette. A részlet már lejárt. Most még a tévé van vissza. Aztán majd megint kell valami. Hűtőszekrényt szeretnénk. Tételes felsorolás, tervek. A család összkeresete 3000 forint. Négy személyre soknak nem mondható. — Apám a sertéstelepen dolgozik, anyám a kertészetMielőtt „elalszik a fa"... Barátnők. ben.. Apám azelőtt kanász volt, úgy hajtotta ki a disznókat, nehezebb volt, mint most. Szüleim a két szomszédos faluból valók. Elmentünk egyszer Szigetvár mellé, ott laktunk, de apámat visszahívták ide kanásznak. Ebben a faluban jól lehet élni, talán a városban még jobb lenne. — És a telepen, a falu mellett? Nem válaszol, de pillantása sokat elárul. Ű már nem lakott putriban, nem is akar gondolni rá. Azt mondta, a telepiekkel néha beszélgetnek. A kapcsolatnak nem sok jele van. A faluhoz akarnak tartozni. — Nekünk még egyszer se mondták »úgy«, hogy cigány. Eszünkbe idéződik az iskola előtti jelenet. Válogatás nélkül püfölte ott egymást a cigány és a magyar gyerek. Ez már a »határok« leomlásának jele. — Háztáji van? — Csak az, ami itt hátul látható. Baromfi elég sok. Anyám azokból a piacra szokott vinni. Mi ritkán vágunk. Ebből is jön valami. Ha meg én is dolgozni fogok, köny- nyebb lesz. Még azt nem tudom, hol. Talán a textilben lenne jó ... — Mit szoktak csinálni szabad idejükben? apa traktoros a tsz-ben, az anya Kaposvárra jár. — Én szereztem be a kefegyárba — mosolyog a lánya, Deák Lajosné. — Ott dolgozom én is. De most szabadságon vagyok... És mutat egyévesnél kisebb, szőke gyermekére. Bájos asz- szonyka. »Szerencsés« születésű. Nem kellett megalázkodnia soha senki előtt: bőre és hajszíne alapján senki se mondaná meg, hogy honnan, milyen etnikai közegből jött. — Magyar fiú vett el. Szeretett, szeret: nem érdekli, ki mit mond. Ismeretlenül is tiszteljük Deák Lajos távolsági buszvezetőt. Volt ereje szembeállni az előítéletekkel. Az eredmény^ boldog házasság. — Kaposváron építkezünk, a Sallai utcában. A férjem testvére is ott magasít falakat. Városi emberek leszünk. Ügy tervezik, hogy ősz végén beköltöznek. — Csak sikerüljön! Mi is reméljük: sikerülni fog. Sikerülnie kell! Ha olyan emberek is segítenek a C-te- lepieken, mint a tanácselnök, a titkár, meg a párttitkár. Mert a szavaknak csekély az értékük, ha a tett hiányzik. Itt a betelepült nyolc család ténye önmagáért beszél. S ez a történet. A tanácson mesélték. — Most van tévé, azt néz-1 zük. Nagyon tetszett a Greta ] Garbo, főleg a Kaméliás hölgy, t Hétfőn van mozi. Van néha | bál, ott táncolni lehet. A bátyámnak vannak könyvei. Én nem szeretek olvasni. i — Az öregek? — ök fáradtan jönnek haza, nem nagyon járnak el. Itthon nézik a televíziót, aztán alusznak. Korán kell kelni. A falon egy bizonyítvány. Kié lehet? Olvasom: »Balogh Ferenc az analfabéta osztályban«. Az apa megtanult írni, olvasni, felnőtten, I Még egy kérdés Margithoz: — Ha magának lesznek gyermekei? ... — Az még messze van. Ha lesz, akkor gondolom kettő. Nekik azt fogom mondani: tanuljanak szakmát. S íme egy új ház! Még vakolatlan: pirosbarna színével vonz. Orsósék laknak itt. Az — Innen négy-öt gyerek jár általában középiskolába. Élt egy eszes ember a telepen. Csillagvizsgáló Marcinak hívták az emberek, mert ferdenyakú volt. Meghalt, szegény. Elhatároztuk, hogy felkaroljuk a gyermekét. Kollégiumba adtuk Bajomba. Aztán elvittük a csurgói mezőgazdasági középiskolaija. Tanár szeretne lenni, az Orsós Jancsi gyerek ... Csillagvizsgáló Marci fiának sorsa szimbólum. A zselickis- laki szép szándék tettbe fordulásának jelképe. Irta: Leskó László és Luthár Péter Fotó: Grábner Gyűl* Somogyi Néplap
