Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
A fiatalok szemével Üzemelnek az új gépek — Engem zavar a beszámolók hivataloskodó nyelvezete, nyakatekert stílusa. A hozzájuk csatolt táblázatokon is nehezen igazodom el. Meg hosszúak, terjengősek is az előterjesztések. Egy-egy téma feldolgozása még a bizottságban is elvontnak tűnik, amelyikbe beválasztottak. Aztán itt vannak a hozzászólások- Jó, tudom, hogy nekünk, fiataloknak is illene megnyilvánulnunk, de amikor azt látom, hogy az idősebbek sem nagyon hallgatják meg egymást, alig figyelnek a felszólaló szavaira, még erősebb lesz a gátlás bennem. A marcali Fehér Zsuzsa vallott így a fiatal megyei tanácstagok pénteken tartott tanácskozásán. Övatoskodás nélkül, őszintén szólt; és bár úgy kezdte, hogy eléggé gátlásos, amikor a nyilvánosság előtt kell elmondani gondolatait, itt minden elfogódottság nélkül, nagyon természetesen, egyszerűen és közvetlen hangon foglalta össze több mint kétéves tapasztalatait. Akárcsak a megjelent, 30 éven aluli tanácstagok, akiket azért hívott meg Böhm József, a megyei tanács elnöke, hogy szót váltson velük a közéletiség e megtisztelő területéről: tanácstagi munkájukról. Nem szokványos beszélgetésre számított. Bízott abban, hogy a fiatalok — az idősebb korosztálybelieknél sajnos gyakran tapasztalt alkalmazkodás, óvatoskodás, udvariaskodás helyett — kendőzetlen egyszerűséggel mondják el véleményüket a maguk és idősebb társaik munkájáról. Nem csalódott. De a meghívott megyei vezetők sem: Szenes Imre, a megyei KISZ-bizottság titkára és Varga Tibor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa, akik ugyancsak sok értékes tapasztalattal lettek gazdagabbak. Szinte felüdülés volt hallani a többnyire egybehangzó, sokszor nem éppen hízelgő véleményeket, hátsó gondolátok nélkül, kizárólag a jobbítás szándékával elmondott tapasztalatokat, javaslatokat a tanácsi munkáról és általában a közéletiségről. Sok minden elhangzott az elektroncsőgyárban — amelynek igazgatója, Nagy Lajos látta vendégül a kis csoportot és mutatta be a túlnyomórészt fiatalokból álló gyárat. Többek között kiderült — amiről eddig szemérmesen hallgattak, vagy éppen fórum nem volt, ahol elmondhatták —, hogy bizony egyikük sem indult simán a közélet e meglehetősen »rázós« útján. Megválasztásukat fenntartások, nem egy esetben rosszindulatú aggályoskodások kísérték az idősebbek részéről, és ez rövl- debb-hosszabb ideig akadályozta őket abban, hogy gyorsan megismerkedhessenek feladataikkal, új megbízatásuk követelményeivel, és minél előbb tegyenek is valamit választóik érdekében. Öröm volt viszont hallani, hogy ez a kezdeti bizalmatlanság mindenütt feloldódott. A fiatalok komolyan vették megbízatásukat, és ha a megyei tanács díszes nagytermében nem is hívták fel mindjárt magukra a nagyobb nyilvánosság figyelmét, más módon azonban igyekeztek tisztségüknek megfelelni. Fehérvári Györgyné, a barcsi fűrészüzem dolgozója mondta el, hogy sok apró feladatot kellett megoldania ahhoz, hogy megalapozza tekintélyét: több egyedi ügyet intézett el, és nemcsak választóinak, hanem neki is nagy örömet okozott, amikor beszámolhatott interpellációjának sikeréről. A barcsiak tanácstagja azt is elmondta — és ebben társai is megerősítették —, hogy a helyi tanácsi, szervek messzemenően támogatják munkájában. Rendszeresen tájékoztatják a közösség gondjairól, mindenkor rendelkezésre állnak bármilyen ügyben, segítik tennivalóinak elvégzésében. De azt is hozzátette: nem szabad megelégedni a helyi szervek segítőkészségével — a tanácstagoknak is keresniük kell, miben tudnak segíteni a helyi testületeknek. Annyi' bizonyos, hogy — és ez rhintíen' hozzászóló szavaiból kitűnt — ismerik választókörzetük gondjait, törekvéseit, és erejükhöz mértén támogatják területük fejlesztését, illetve a megyei tervek végrehajtását. Sokat segítenek ebben a járási tanácstagi csoportok, amelyeknek összejöveteleiről mint a közéletiség, a demokratizmus kitűnő iskoláiról szóltak. Sok szó esett a megbeszélésen az ifjúság általános helyzetéről, életfelfogásáról, magatartásáról. Böhm József ugyanis bevezetőjében azt mondta: a fiatal tanácstagoktól nemcsak azt várják a testület vezetői, hogy jól képviseljék választóik érdekeit, hanem azt is, hogy a fiatal korosztály sajátos gondjait, törekvéseit is közvetítsék. Ennek megfelelően többen érintették az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait. A számos példa, egyedi eset és általánosított vélemény tanulságait valahogy így lehetne összefoglalni: lassan ugyan, de mindenütt megértik a törvény lényegét, szellemét, és egyre többet tesznek érvényesüléséért. Kurucz Erzsébet somogy- jádi tanácstag szerint ehhez nagy lökést adtak az ifjúsági parlamentek, amelyeken községi, illetve munkahelyi vezetőknek is részt kellett venniük, és ha addig nem, vagy felületesen tették, most kénytelenek voltak áttanulmányozni a törvényt. De még így is akadnak hibák- Fehér Zsuzsa szerirjt túl általánosak az intézkedési tervek, nem eléggé veszik figyelembe a munkahelyek sajátos körülményeit, lehetőségeit, és a különböző együttműködési szerződések is sokszor csupán formális dokumentumok. Nem könnyű a közélettel járó követelményeknek eleget tenni. Többen bevallották: nemigen tudták, mit vállalnak, amikor elfogadták a jelölést. Ez a délelőtt azonban arról győzte meg a megye jelenlevő vezetőit, hogy a fiatal tanácstagok jó úton járnak, érzik, értik a feladatukat. Es hogy még elégedetlenek önmagukkal, annak — és erről Böhm József önkritikusan szólt — az illetékes vezetők is az okai, akik nem adtak megfelelő módszereket a tanácstagi munkához. A megyei tanács elnöke arra biztatta a fiatalokat: ezeket az okos, nyílt szívű gondolatokat ugyanilyen közvetlen szavakkal mondják el testületi üléseken is. Lehet, hogy példájuk nyomán alakul ki a kevesebb kötöttséggel, formalizmussal, de több tartalommal folytatott testületi munka. Paál László Befejezték a negyedik ötéves tervre előirányzott, száztízmillió forint értékű gépek beszerelését a kaposvári textilművekben. A német szakemberek utoljára az előfonó és nyújtó gépeket szereltékbe. ■*— A percenként huszonöt-harminc méteres teljesítményről az új gépek kétszázhúsz—kétszáznegyven méterre növelték a termelést. Az előfonó új gépén másfél kilós csévéket készítenek a régi íélkilósok helyett. a hősökhöz Egy-két hét múlva sok úttörő, KISZ-es töri majd a fejét azon, hogyan készüljön a felszabadulás 30. évfordulójára. Egy érdekes javaslat pezsgést hozhatna az úttörő- és ifjúsági mozgalomba is. Ezt két szovjet vendégtől hallottam, s valóban megkapónak, a hála és együttérzés kifejezésének tartottam. Sok szovjet melékművet megnéztünk: a kaposvárit, a barcsit, a budapestit is. Egymás után betűztük az itt-ott már megkopott feliratokat, s a családnevek sok mindent elárultak. Itt ukránok nyugszanak, ott pedig grúzok. Ki gondolta volna, mennyi ápolónőt temettek el Kaposváron, a Szabadság parkban. A megye minden emlékműve megható ünnepségek színhelye április 4-én, november 7-én és más ünnepeken. A fiatalok, akik e helyen tesznek KlSZ-fogadal- mat, az úttörők, akik piros A mikor megkaptam az értesítést, hogy a megye három tsz-szövetségé- nek nőbizottsága közös tanácskozást tart, eszembe jutott néhány észrevétel, melyet a múlt év végén, ez év elején hallottam szövetségi küldöttközgyűléseken. »Nem jó az, hogy a szövetségek nőbizottságai között nincs kapcsolat, szinte egymástól elszigetelten dolgoznak. Falun a nőpolitikái munka amúgy is nehezebb az átlagosnál. Ha valamilyen területen nélkülözhetetlen a tapasztalatok, a módszerek kicserélése, akkor itt feltétlenül.« Meggyőződésem szerint ezek a kritikai észrevételek közrejátszottak abban, hogy létrejött az első találkozó, az első> melyen a Balatontól a Dráváig képviselték a termelő- szövetkezetekben dolgozó nőket. Ez volt az első olyan eszmecsere, amely tartalmában, módszerében minden eddiginél többet adott. Négy évvel a határozat megjelenése, a kezdeti nehézségek, az útkeresés után most már valóban konkrét tapasztalatokról, kialakított módszerekről, eredményekről — és gondokról, feladatokról lehetett szót váltani. Azokat a véleményeket idézem föl, melyeket az előadáshoz kapcsolódva elmondtak a részvevők. Az első megállapítás az volt, hogy az elmúlt években új helyzet teremtődött. Rangja lett falun a nőpolitikái munkának. Nem látványos, kiugró eredmények jelzik ezt, hanem egy fokozatos tartalmi átalakulás, amely folyamatos fejlődést, szerény, Módszerek, vélemények de nagy értékű eredményeket! hozott magával. Krénusz Jánosné, Lábod: — Egy évig szinte nem mentünk semmire. Nem tudtuk a »falat« áttörni, de nem adtuk fel. Üj- ra és újra kopogtattunk. Nem volt hiábavaló. Első lépésként elértük, hogy egy asszony bekerült a vezetőségbe. Most ott tartunk, hogy szövetkezetünk 15 tagú vezetőségéből öt a nő. Orbán Józsefné, Kisbárapá- ti: — Tapasztalatom szerint a határozatok végrehajtásáért abban a szövetkezetben tudnak a legtöbbet tenni, ahol a nőbizottságnak sikerül jó munkakapcsolatot kialakítani a párt- és tömegszervezeti, gazdasági vezetőséggel. Éppen a napokban jártam végig a munkahelyeket, beszélgettem az asszonyokkal gondjaikról, kéréseikről, problémáikról. Meglepő, hogy néhány kisebb dologtól eltekintve nem vetettek föl semmit. Legyünk türelmesek, következetesek, akkor igen sok eredmény lesz. Kisbárapátiban a vezetők mindig meghallgatták, segítették az asszonyokat. Vannak olyan igények is, amelyek elsősorban anyagiak miatt nem valósíthatók meg máról holnapra. Évekig fájó probléma volt például éppen ebben a községben az óvoda hiánya. Most a szövetkezet kétszázezer forinttal tudja támogatni az óvoda létrehozását. De lehetne más példát is említeni: Vízváron ugyancsak a nőbizottság kérte a vezetőket az óvoda támogatására, Kálmán- csán a szövetkezet fizet egy személyt, hogy működhessen a községben iskolai napközi. Alsecz Jánosné, Szabás: — A tsz-ben dolgozó nők gondja nemcsak tsz-ügy. Említsem az iskolát, az óvodát, a kereskedelmi ellátást, a szolgáltatást? Igen szorosak az összefüggések. A nőbizottságoknak fontos feladatuk, hogy kapcsolatot teremtsenek ezekkel a szervekkel, és közösen keressék a megoldást. Nemcsak bírálni kell, hanem javasolni is. Az eszmecserén sok szó esett a nyugdíj előtt álló nők gondjairól. Vass Györgyné, Somogyjád: — Ma már a mezőgazdaságban gépeket kell kiszolgálni, azok diktálják az ütemet. Mi legyen a nyugdíj előtt állókkal? Elhasználódtak, elfáradtak. Milyen feladatot lehet nekik adni? A helyi lehetőség kevés. Országos intézkedés kellene. Érdekvédelem, szociális intézkedések, tsz-szövetségek támogatása — elsősorban ezek jöttek szóba. Bende Józsefné, Nagybajom: — Legyünk őszinték. Amikor az asszonyok akarnak, akkor dolgoznak, amikor nem, akkor nem mennek. Gondot okoz ez is. Mi például bevezettük, hogy az az asszony, aki a csúcsmunkaidőben hét hónapon keresztül havonta 18 napot dolgozik, az az adott hónapban kap plusz egy nap fizetett szabadságot. 4 Kovács Ferencné üzemi párttitkár, Nagyatád: — A nőbizottságnak nemcsak szociális jellegű érdekvédelmi feladatai vannak. Épp ilyen feladata a helytállásra, a munkára való mozgósítás is. Ösztönzés a tanulásra, az alapműveltség, a szakképzettség megszerzésére. Bodnár Imre, dél-somogyi tsz-szövetség: — A szakmai műveltség emelése rendkívül nehéz. A tények azonban azt bizonyítják: akarattal, következetes munkával előre lehet jutni. Területünkön 32 tsz- ből 18-ban volt szakmunkás- képzés. A 950 végzett dolgozó negyven százaléka nő. Hogyan oldottuk meg? Bevezettük a nappali képzést. Nem este tartottuk a foglalkozásokat, hanem munkaidőben, nappal. Szabáson például szeptemberben a mezőgazdasági szakközépiskolának kihelyezett osztálya lesz. A hallgatók 70 százaléka nő. A határozatok megjelenése óta sokszor és sok helyen elhangzott, hogy a »legnehezebb terület« a mezőgazdaság, a megszokás, a múlt, a hagyomány falun tartja magát, legmakacsabbul. Ez az eszmecsere bizonyította, hogy »a rozsdásodó vas js enged«, vannak és egyre szaporodnak a falvakban is az eredmények. Vörös Márta szegfűikkel itt állnak sorfalat, megtanulják, hogy értünk, értük áldozták életüket az emlékműnél eltemetett szovjet katonák. Többségük nagyon fiatal volt, a születés éve szinte meghökkenti a szemlélődőt. Mennyivel közelebb kerülnének e hősök- mindenkihez, ha ismernék, hogy Borisz Vaszilje- vics Moszkvában született, ott járt iskolába, tüzér volt, hányszor tüntették ki, hol esett el. S lehetne sorolni az Ivánokat, a Szergejeket, az Alekszejeket. a Tatjánákat, a Jelenákat és a többieket. A hazafias és internacionalista nevelés mindenképpen ezt kívánná. A másik az, hogy felszabadulásunk 30. évfordulója ünnep a Szovjeunióban, az emberek nagy érdeklődéssel figyelik az előkészületeket is. Különösen azok a családok, melyekben a nagyapa, az apa nálunk harcolt vagy itt esett. el. S hány olyan szovjet család van még, amelyik nem tudja, melyik magyar város, melyik magyar falu földjében ..nyugszik a szerétett testvér, m apa, nagyapa, rokon. A szovjet pioníroknak van egy mozgalmuk: nagy ügybuz- galommal kérdezgetik az öregeket, hol esett el valaki, hol temettek el katonákat, s a följegyzések alapján rövid közlemények jelennek meg az újságban. Előfordult nemegyszer a Kalinyin területen is, hogy a pionírok ügyessége, nyomozása, a hivatalos iratok átnézése után a neveket is pontosan megírhatták. Ukrajnából, Grúziából és máshonnan fölkerekedtek a feleségek, az anyák, az apák, a testvérek, hogy megnézzék azt a helyet, ahol a szerettük nyugszik, s virágot ültessenek oda. A gyerekeket, akik mindehhez hozzájárultak, büszke érzés tölti el. Valami hasonlóra lenne szükség nálunk, a megyében is. Pontosan összeírni minden emlékműnél, minden temetőben az eltemetett katonák, tisztek nevét. Az orosztanárok a felkészítésben, az ellenőrzésben is nagy segítséget, adhatnának a gyerekeknek. A fel- szabadulás évfordulójára készülve mindenhol újra aranyozzák a feliratokat, szépítik az emlékműveket, a sírokat, ez pedig megkönnyíti a gyerekek munkáját. A Kalinyinszkaja Pravda, testvármegyénk több mint százhúszezer példányban megjelenő lapja -vállalta, hogy közli e névsorokat, sőt a Szovjetunió minden vidékére továbbítja. Általában az a szokás, hogy az egyik család szól a másiknak, ha fölfedezi az ilyen közleményekben a kedves ismerősének a nevét Hősök. Így nevezzük őket Virágot, koszorút viszünk arra a helyre, ahol eltemették őket. A nevezetes évforduló serkentsen mindnyájunkat arra, hogy megismerjük őket, s megismertessük azokkal, akik talán éppen a mostani ünnepektől remélik a nyugvóhelyük megtalálását. Az úttörők, a KISZ-tagok biztosan szívesen vennének részt egy ilyen mozgalomban, a felnőttek pedig felkarolnák e kezdeményezést, segítenék őket városban és falun egyaránt. Ne mondjunk le erről a szép megemlékezésről. L. G. Az élet nevében Szeptember l-e: a fasizmus elleni harc nemzetközi napja Van min tűnődnie mostanában az ifjabb generációnak. Főleg azokra gondolok, akik nem élték át a háborút, de nézik a televízió Nagy csatáit, vagy látták a múflt vasárnap a Rögfönítélő bíróságot. Ép elméjű, normális, tisztességes embert, akárhány éves, elképeszt a gondoláit hogyan történhetett mindez a huszadik században, s »Európa egyik legműveltebb államában«? Miképp eshetett meg az eszeveszett háború, 6 mindaz, ami vele járt? Lehetnek persze olyanok, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván: »Elegünk van már a borzalmakból, mi élni akarunk!« Ma, harminchat éve az első lövéseknek, azt hiszem, éppen hozzájuk kell szólnunk. A náci métely, a tébolyult terror ugyanis még nem egészen múzeumi tárgy. Kell-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta cfcüh, a fajgyűlölet, a pokolgép-argumentáció hol itt, hol ott ütá fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is látnak más kiutat a tőkés világ periodikus válságából? Nem rajtuk múlik, hogy nem boríthatják vérbe és lángba az egész világot. De példaképük, a demagóg Mussolini és a paranoiás Hitler sem a saját erejéből jutott hatalomhoz- A pénzvilág hatalmasai lendítették őket oly magasra. S bár a fasizmust az elmúlt három és fél évtized erkölcsileg, politikailag lejáratta, s bár ma világméretű, szervezett erő vet gátat kísérleteinek, dőreség lenne azt hinnünk, hogy nincsenek már hívei. . A tv-filmek emlékeztetnek. Arra, hogy ha a szörny bárhol mozgolódik, ne engedjük felemelnie fejét, fészkében tapossuk szét. Éppen azért, mert elegünk volt a borzalmakból, mert élni akarunk. P. A. Somogyi Néplap O
