Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
Az indulás éve Az ifjúsági parlamentekre 1974 az indulás éve Tábori. öt termelőszövetkezet egyesült, és a környező földeken január elseje óta már a Tab és Vidéke Béke Tsz gazdálkodik. A közmondás azt tartja, minden kezdet nehéz, és ez a közmondás az egyesült termelőszövetkezetek esetében különösen találó. A falvak lakói mást-mást várnak az új gazdaságtól, egyben azonban megegyeznek: gyors változást szeretnének. Pedig a változáshoz is idő kell. Marton Lajos főkönyvelő szerint a termelésszerkezet, a termelésirányítási rendszer kialakítása a legnehezebb. — A gazdaságot ágazati rendszerben irányítják majd. Körülbelül év végére térünk át teljesen erre a módszerre. Mindenki hallott róla, és kezdetben egyszerűnek is tűnt, de kiderült, hogy azért nem annyira sima. Főleg az ágazatok egymáshoz kapcsolásával volt sok gondunk. Igaz, nem is volt célunk, hogy egy csapásra mindent megoldjunk. Ez az első időszak főleg az ismerkedés ideje. Nemcsak az embereknek kellett megismerniük egymást, hanem a szakmai vezetőknek is munkaterületüket, a területek adottságait. Az egyesült tsz-eknek — és ez a tabi esetben, is érvényes — egyik legnagyobb gondjuk az egységes jövedelemelosztási forma kialakítása. Az egyes gazdaságoknál más-más a jövedelemszint, és az elosztásnál is különböző szempontok érvényesülnek. Van, ahol a háztáji, a természetbeli juttatások az elsődlegesek, másutt a készpénzfizetés. Az egységes bérezés- kialakítása tehát nem vált ki mindenkiből egyforma véleményt. A bérezés módját egységesítették: bevezették a havi készpénzfizetéses rendszert. Az év elején egy, munkanapra 97 forint bért terveztek, ez azonban várhatóan 104 forint körül alakul majd évi átlagban. A növekedés annak eredménye, hogy a munka hatékonyabbá vált. Ugyanazt a feladatot kevesebb idő alatt sikerült elvégezni. ' Az állattenyésztésben is sok a tennivaló. A szövetkezet szarvasmarha-állománya jelenleg 16 kis telepen van elhelyezve. Ez az elhelyezési mód tenyésztési szempontból sem kívánatos, de gazdaságtalan is. A kis telepek a szociális, kommunális követelményeknek sem felelnek meg. A telepek megszüntetésére hároméves programot dolgozott ki a gazdaság vezetősége. Egy 700 férőhelyes szarvasmarha- és egy ugyancsak 700 férőhelyes növendék- és hízómarhatelepet építenek. Ez együttesen mintegy 30 millió forintba kerül. A szarvasmarhatelep építését — ahol a hústermelésre szakosodott állományt helyezik el — jövőre kezdik meg. Ehhez a programhoz tartozik még a meglevő legelők felújítása, valamint 1000 hektárnyi új legelő telepítése. Ez csaknem hétmillió, forintos beruházást kíván a gazdaságtól. Az állományt tavasztól őszig a legelőn tartják majd, ahol karámokat építenek és a vízellátásról is gondoskodnak. A gazdaságban a tároló- és a szárítóhiány a nyári betakakonferencia Budapesten A Vasútegészségügyi Nemzetközi; Szövetség, az UIMO szeptember 24—26 között konferenciát tart Budapesten. A nemzetközi tanácskozást J. Buckáért, az UIMO belga elnöke ünnepélyesen nyitotta meg kedden a MÁV vezérigazgatóságon. A konferenciák 20 európai ország, vasút képviselőin kívül részt vesznek Japán és Zaire vasútegészségügyi szakemberei is. A tanácskozáson tudományos münkacsoportok foglalkoznak a zaj, a mérgező anyagok, a fáradtság vasúti kihatásaival és az utazóközönség egészségügyi komfortjának kérdéseivel. rítási munkák idején sok gondot okozott. — Most készült el egy bábolnai B—1 típusú szemester- mény-szárítónk, mely 4 millió forintba került, és jövőre már üzemelni fog. Ennek segítségével az egyszerűbb tárolóink is jobban kihasználhatók, hiszen alacsony nedvességtartalommal tudjuk a gabonát raktározni. Értékesítési eredményeink — ugynesak az alacsonyabb nedvességtartalom következtében — jobbak lehetnek. 'j, — Tagja-e a termelőszövetkezet valamilyen növénytermesztési rendszernek? — A borsótermesztési rendszernek vagyunk a tagjai, ahol a dombóvári Vetőmagtermeltető Vállalat a rendszergazda. Ö biztosítja a betakarítógépeket, általában segít a gép- beszerzésben és szaktanácsokkal lát el bennünket. Számos terv, elképzelés. Némelyik még egészen kezdetleges állapotban van. Ilyen például a teljes üzemi vízrendezés terve. Ez lehetővé teszi majd nagyobb táblák kialakítását, a jobb gépkihasználást. A hétezer hektáron gazdálkodó szövetkezet a háztáji gazdaságokról sem feledkezik meg. Az 1200 tsz-tag többsége otthon is nevel állatokat, gazdálkodik a kis parcellákon. A tagok földjeit a tsz gépeivel művelik. Ezért a munkáért a gazdaság önköltségi árat számol. Ugyancsak, önköltségi áron adja a háztáji állatállomány számára a takarmányt. A hízott állatokat is a tsz-en keresztül értékesítik. Tabon az indulás biztató. A terméseredmények is jók, sőt számos helyen a tervezettel szemben többlet is mutatkozik. Befejezésül megkérdeztük a főkönyvelőtől: ■ — Várhatóan milyen évet zár majd a szövetkezet? — A tabi TÖVÁL felszámolása, veszteségei érzékenyen érintenek bennünket, mivel ebből a veszteségből több mint hárommillió forint jut a szövetkezetre. A költségek csökkentésével, valamint a nagyobb hozamokból valószínűleg pótolni tudjuk a veszteségeket, így a tervezett jövedelmünk minden bizonnyal meglesz. Dán Tibor készülnek Az Iskolai demokratizmus fontos fórumai az ifjúsági parlamentek. Októberben minden középiskolában összegyűlnek a diákok, hogy megvitassák az aktuális kérdéseket. A diákparlamentek előkészítéséről két kaposvári iskola igazgatója tájékoztatott. Weisz András, az 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója: — Az iskolai vezetőség már kidolgozta az irányelveket, az osztályfőnökökkel tantestületi értekezleten beszéltük meg a feladatokat. Ök fogják előkészíteni a diákparlamentet minden osztályban. A tanulóknak segítenek a kérdések megfogalmazásában, a javaslatok kidolgozásában. A nagy létszám és a kevés hely .miatt osztályonként öt küldöttet választanak a gyerekek. Nem szabjuk meg, hogy egy osztály mennyi időt szánhat az előkészítésre, az a fontos, hogy a küldöttek jól képviseljék a közösséget. A parlamenti beszámoló — melyet az egyik iskolai vezető tart majd — ismerteti a tanulók jogait és kötelességeit, vitára bocsátja a házirendet, hiszen akadnak pontjai, melyek fölött már eljárhatott az idő. Visszatérünk az előző diákparlament értékelésére, mi valósult meg a javaslatokból, s mi az, amit elmulasztottunk. Iskolánkban más a helyzet, mint egy gimnáziumban, a szakmunkásképzős fiatalok dolgoznak is, így kettős feladat hárul a fórumra. Üzemi gondokkal is foglalkoznunk kell, a gyerekek bizonyára elmondják ezeket. A diákok már várják a parlamentet, mi is készülünk a várható kérdésekre, javaslatokra. Október 25-én délután tartjuk, meghívjuk rá az érdekelt vállalatok és szövetkezetek, a KIOSZ és a KISZÖV képviselőit. A megyei parlamentre három küldöttet választunk. Pintér József, a közgazda- sági szakközépiskola igazgatója: a diákok — A parlamentben minden második diákunk ott lesz. Október első és második hetében osztálygyűléseken készítik elő a diákparlamentet. A KISZ-szervezetek is nagy részt vállalnak ' az előkészítésből. Fontosnak tartjuk, hogy a diákok kérdéseire határozottan, egyenesen válaszoljunk, csak így érhetjük el a célt. Ismertetnünk kell a jogokat, hogy a tanulók élni tudjanak velük. Az ifjúsági törvényt újra napirendre tűzzük, hisz az elmúlt parlament óta sok új tanulónk van, aki nem tud róla eleget. Tanulóink 90 százaléka munkásszülők gyermeke, s a bátor véleménynyilvánítás nem új a számukra, otthonról hozzák magukkal. Az október 24-i parlamentben — reméljük — sok jó javaslat hangzik el. Vannak kérdések, amelyeket várunk is — tankönyvgond, sportlehetőségek —, de akadnak, amelyek bizonyára újak lesznek. A megyei parlamentre mi is három küldöttet választunk. Varga Sándor, a Táncsics gimnázium igazgatója: — Nálunk is küldötteket választanak az osztályok. Az ifjúsági parlamentben a diákokat és a tanárokat foglalkoztató közös gondokat szeretnénk előtérbe helyezni. A szocialista tanár—diák viszony ellenére is kialakulhatnak ellentétek. Arra törekszünk, hogy ezek minél kisebbek legyenek. A tanulók véleményét és a nevelők álláspontját egyeztetni kell. Az előző parlament határozatait is megvizsgáljuk: mit értünk el, és mi az, ami nem sikerült. Fi- -gye’emoe kell venni, hogy miért nem sikerült valami. Nem biztos, hogy mulasztás történt, az is lehet, hogy a határozatot kell majd kiigazítani. A beszámolóban ismertetjük a diákokkal jogaikat, a házirendet, a lehetőségeket. Reméljük, hogy a gyerekek olyan javaslatokat tesznek, amelyeket meg is lehet valósítani. L. P. Embléma a kesztyűn Az ember azt hinné, hogy a kesztyű megvarrásánál mindössze azt kell figyelembe venni, a kéz öt ujjból és egy tenyérből áll. A minap azonban felvilágosítottak, hogy legföljebb csak az enyém ilyen, s ha használok, hát megnézhetem ennek alapján készült kesztyűt magam, hogyan fogok síelni! Mert van — ez egyébként addig is világos volt — kisebb és nagyobb kéz, női és férfi, sőt a gyermekeknek is külön méretük van. De egy igazi kesztyűhöz ez nem elég! Sok mindent kell még figyelembe venni, hogy mást ne említsek, az illető polgár országának a színeit is! Engem is meglepett. Elsősorban. azért, mert itthon még sohasem láttam ilyet. Amikor pedig megtudtam, hogy külföldre immár évek óta csinálnak a trikolór színeiből, vagy az osztrák piros-fehér-piros zászlója alapján, el is gondolkodtam egy rövid ideig: milyen kár, hogy még mulatóba sem lehetett kapni belföldön! A baj okát abban véltem fölfedezni, hogy a gazda nem somogyi. A Pécsi Kesztyűgyár fonyódi üzeme ezért hiába termel ilyen színpompás kesztyűket, nem adhatja el mondjuk a megyei iparcikk-kiskereskedelmi vállalatnak. De felvilágosítottak: itt nincsenek akkora hegyek, hogy komoly sísportról lehessen beszélni. Még vi- | készül! lágversenyek sincsenek, nem ám óriáslesikló csodaernoerek! Mert kizárólag síkesztyűkről van szó. Ennek kapcsán Pán- csícs István üzemvezető úgy fújja a nagy versenyek színhelyeit, mintha ő maga is állandó részvevő lett volna, s nem »csak« szakember. Katalógusokat tesznek elém, amelyekben szép hölgyek, ledérek és síkesztyűkbe bújtak reklámozzák az árut. Talán nem is tudják, hogy mind Fonyódon Ebben az évben például 150 modell, de ezeket már csak 1975-ben használják majd, természetesen világversenye- i ken. Hiszen például még a le- j siklópálya is rajta volt a Kitz- | bühelben versenyzők kesztyűjén. És hogy minden tökéletes legyen, külön figyelmet fordítottak arra is, nehogy meggyűröd jön a tenyér felőli oldalon a bőr, mert ez feltöri a kezet. Természetesen hosszú távon! Az ujjakat viszont előre meg[ görbítették, ne kelljen túlságo- I san erőlködnie a versenyzőnek a bot fogásával... Ilyen kesztyűben persze könnyű világversenyt nyerni! Ezért büszke Páncsics István arra a kétszáz dolgozójára, aki ezeket a kesztyűket immár négy éve csinálja. Csak ebben az évben több mint 100 ezer párat. Európában egy év alatt nyolcmilliót koptatnak el. Pedig egészen kiváló minőség! M. A. Fellánplás? I smét egy levél indított útnak. Rövid és sokat mondó levél. Írója nem lázong, csak töpreng; nem is újságcikknek szánta a gondolatait, csupán tanácsot és segítséget kért. Szándéka tiszta, ezt senki sem vitatta, amikor vizsgálódni indultam az ügyben. »Derék, becsületes, jó szándékú ember« mondták róla, s javarészt azt bizonygatták: nincs igaza. Hiába, nem is olyan könnyű dolgozni a közösségért, mint ahogy gondoljuk, leírjuk vagy a gyűléseken kinyilatkoztatjuk. A másokért fáradozó ember még gyakran egyedül marad. S ha elér valamit, azzal se jut tovább társai fellángolásánál. Azután újra csiholhatja a tüzet, gyötrődhet és fáradozhat sokszoros energiával. Nem választottam volna ezt a témát, ha nem tartanám kicsit is általánosnak; »szóra sem érdemes« — mondanám, ha nem fedezném föl társadalmi tanulságait. Hadd idézzek hát hosszabban ebből a levélből, amelyet Komlay Antal fő- kertísz, a fonyódi tanács költségvetési üzemének dolgozója küldött. »Hiába küzdők önmagámmal, nem tudom legyőzni az elhatározást, hogy írjak önöknek. Az Írott mulaszt című tv- játék is megerősítette szándékomat. 1971-ben határoztam el, hogy szakítok régi önmagommal, az egyéni kertészkedéssel, s munkámat a közösségnek ajánlom. Fonyódra költöztem, a tanácsnál vállaltam munkát. Később a kertészet vezetője lettem. Ügy éreztem, most érkezett el az én időm. A virágosí- tást, éi minden fellelhető terület rendbehozását terveztem. Kapcsolatot kerestem a KISZ-szel; jó indulás után zátonyra futottunk. A fiatalok megunták a társadalmi munkát. Kértem az önök segítségét is. Három cikk jelent meg a lapban, de se a tanácstagok, se a népfront nem válaszolt a kezdeményezésre. Szerettem volna megalakítani a kertbarátok klubját, a kertészetben a szocialista brigádot. Egyik szerv sem utasított el, mégis hiába fordultam hozzájuk, támogatást nem kaptam. Pedig mennyi mindent kellene tenni itt a parton. A hegyről a magasra nőtt bokroktól nem látni a Balatont, az erdei sétányokat benőtte a fák aljnövényzete. A török vár maradványait is ki kellene szabadítani a cserje és dudva hatalmából; a KISZ-fiatalok a télen segítettek is, de azóta újra beborította a gaz. Voltak elképzeléseim, hogyan lehetne a termálvizet hasznosítani, hogy több zöldség, virág teremjen itt, ami nemcsak az ellátást segítené, hanem több milliós bevételt is hozna. Virágüzletet nyithatnánk, szükség volna rá. A kertbarátok is értékesíthetnék termékeiket. Szép npgy sétányt lehetne csinálni a Szabó Lőrinc utca és a Balaton közötti részen, de nem sorolom tovább. Kérem, ha erre járnak, nézzenek be egy órára. Tanácsot szeretnék kérni: hogyan lehetne többet és jobban, eredményesebben dolgozni a közért? Benéztem. Nem egyszer és nem egy órára csupán. Egy szerény, ötletgazdag emberre leltem, akiben több van, mint amennyit a fizetéséért elvárnak tőle. Jó úton halad? Valaki azt kérdezte tőlem: »Egy magánkertész hogy juthat el idáig?« Mintha nem is az volna a fontos, hogy eljutott. A kétkedés ördöge fészkel az emberekben. Nem most teszem föl először a kérdést: Miért van az, hogy ha egy ember a kötelezőnél többet akar adni önmagából, akkor szinte gyanússá válik? A tények azt mutatják: még csgk örülni sem tudunk az embér változásának, nemhogy támogatnánk okos elképzeléseit. Pedig ezekhez nem pénz kell elsősorban, hanem munka és akarat. B eszéltem az elnökkel is. »Fonyódon nincsenek hagyományai a társadalmi munkának — mondta —, mégis számottevő a javulás, különösen a vállalatok, az intézmények részéről. Együttműködésünk eredményeként 1973-ban 600 000 forint volt a társadalmi munka értéke. A lakosság társadalmi munkája azonban gyenge pontunk.« Ezen szeretne változtatni Komlay Antal, Ö is tudja, hogy a 600 ÖOO forint szép eredmény, de azt is, hogy ennek csak elenyésző része a »társadalmi«. Hiszen gépek dolgoznak az útjavításon, teherautók, traktorok állnak munkába, ezek kopnak, üiemanya- got fogyasztanak. Az elvégzett munka értéke nem »tiszta nyereség«. Ö a lakókra szeretne támaszkodni, akik nem az állam, a gazdaságok eszközeit, hanem önmagukat adják: szívüket, rendszeretetüket. két kezük munkáját hovatartozásuk kifejezéseként. Egyedül maradt. Ha idézem a tanács egyik dolgozójának nyilatkozatát, nem is csodálkozhatunk ezen. Azt mondta: »A lakossági munkából nem lehet nagy összeget meg statisztikát felmutatni. Hiszen csak ötforintos órabérben számolhatjuk el. A gépek, az útépítés, a földmunka, az igen.« Fékező erejű megnyilatkozás, másutt helytelen szemléletnek neveznék. Ki és mit tegyen azért, hogy az emberek jobban magukénak érezzék a falujukat? Ligettől Fenyvesig tizenkét kilométer az út., és befelé nem tudom mennyi, A virágos és zöldterület, az erdő ötvenöt hold összesen, ennyit kellene gondozni, rendben tartani Fonyódon. Óriási feladat, a pénz kevés rá, az ember sem sok. Még 1973 tavaszán beharangozták a célt »A virágos Fonyódért«. A kertészet akkor ingyen adta a virágot: hét-nyolcezer tövet el is ültették a lakók. Azután megalakult a költségvetési üzem, megszűnt az ingyen virág. »Ha majd a tanács megtéríti saját üzeménekf!), akkor adhatnak ingyen virágot, addig nem.« Furcsa álláspont. A virágosítás abbamaradt. Komlay Antalnak nincs közvetlen kapcsolata a tanácstagokkal. Pedig azok szervezhetnék a mozgalmat, meg a népfront aktivistái. Az elnök azt mondta: »A parkosítás legfőbb gondja, hogy a tanács ügyintézői, köztük Komlay Antal is mindent a vezetőktől vár, pedig a társadalmi munka szervezése munkaköri kötelességük.« Komlay pedig így vélekedik: »Én nem vagyok ott a vb-ken, a tanácsüléseken, nem tudok szót váltani a tanács tagjaival. Ha az elnök mondaná, hogy segítsenek, az más annak hatása van.« A népfrontelnök elvi támogatásról biztosítja a kertészt, másutt így fogadják elképzeléseit: »Hű. de jó, ragyogó, Komlay elvtárs! Csináljátok!« Amikor a kertbarátok klubját akarta megalakítani? A népfrontelnök alapszabály-tervezetet adott, S|ígérte: »A legközelebbi gyűlésen megbeszéljük a lakossággal.« Május óta nem volt gyűlés. A KISZ-esek? Kiválóan doigoztak, Komlay Antal mindig ott volt velük, gondosan .jegyezte, hogy ki hány órát dolgozott. Volt. amikor harmincán is fogták a kapa.' a csákány nyelét — lelkesen, szívesen. Tavaly a fonyódi területi KISZ-szervezet első volt a Virágos Balatonért-mozgalomban, ötezer forintos magnetofont kaptak cserébe. Fellángolás volt, nem egészen az ő hibájukból. Amikor parkot terveztek, sétányokat az új pártbizottság székháza köré, mindent társadalmi munkában vállaltak, csak kerítést kértek a tanácstól. Hozzáfogtak nagy tettvággyal, utakat vágtak, kiszórták a földet — úgy maradt minden. Nincs kerítés, nincs támogatás. A fellángolásnak vége. Ki csiholja újra a tüzet? Mennyivel több energia kell majd az újabb felbuzduláshoz? Komlay Antal egyedül van. De élvezi minden szerv bizalmát és »elvi« támogatását. Nincs kiút?M em szeretném eltúlozni Komlay Antal szerepét, s nem hiszem, hogy egyedül csak ő van Fonyódon, aki többet adna önmagából. Meg azután Komlay Antal csak megszemélyesíti azt a típust, amelynek harcára, sokszor kilátástalannak látszó küzdelmére szeretném fölhívni a figyelmet. Nem szabad hagyni, hogy a »megszállott« embereknek bárki is kedvét szegje. Sugárzó egyéniségük átadni igyekszik mindent abból, ami a sajátjuk, s amit oly szép szavakkal megfogalmazunk a közösségi emberről. Ök nem mutogatni akarják önmagukat. Tenni, cselekedni szeretnének. Nem egyszeri föllángolással. Jávori Béla
