Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

*r> r­VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESDLJETEK1 i Ara: 80 fiflér | Naponta 224 vagon MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam 224. szám Testvéri találkozás 1974. szeptember 25.t szerda A Szovjetunióba látogató magyar párt- és kormány­küldöttség körülbelül akkor lép a moszkvai repülőtér be­tonjára, amikor éppen har­minc esztendeje annak, hogy a felszabadító szovjet had­sereg egységei Battonyánál, meg Csanádpalota és Üj- nagylak táján átlépték a ma­gyar határt és megkezdődött H^agyarország felszabadítása. Igaz, az ilyen legmaga­sabb szintű találkozókon, tárgyalásokon, a világpoliti­kai szótár szerint csúcstalál­kozón, a visszapillantásnak, a múlt kérdéseinek aligha juthat döntően fontos szerep — a munka, a megbeszélések fő témája a jelen és a jöven­dő, a szocialista építőmunka legjobb feltételeinek megvizs­gálása, gyakorlati kidolgozá­sa. Mégis bizonyos, hogy ha csak a tárgyalások szellemé­ben is, de jelén lesz a moszkvai tanácskozóterem­ben ez a harminc esztendő­vel ezelőtti történelmi for­duló. Hiszen a magyar mil­liók életének és munkájának alakulásában éppen ez hozta meg a lehetőséget, hogy vég­re a nép javára, a nép vá­gyainak megfelelő úton in­duljon tovább a« élet és al­kotómunka, a magyar dolgo­zó ne csak tárgya, hanem formálója is legyen sorsá­nak. Az M és as alkotómunka rgy éhként ágy formálódott, »lakott as elmúlt három év­tizedben, bogy a magyar munkásosztály és pártja ál­tal vesetett ország egyre in­kább része és részese lett egy nagyobb családnak, a szocialista közösségnek és építő tevékenységének. A büszkén emlegetett jelszóból mindennapi valósággá lett a műn káét-nemzetközi ség. Alap­ja természetesen az, amit tömör pontossággal úgy fe­jezhetünk ki, hogy az inter­nacionalizmus, elsősorban a Szovjetunió iránti kapcsolat őszinteségén és bensőségessé- gén mérhető le. Az elmúlt három évtized bebizonyította, milyen új világot képes te­remteni a szocializmns útját választott azoknak a népek­nek nagy családja, amely szoros szövetségben az első és legnagyobb szocialista or­szággal, a Szovjetunióval, a gyakorlatban valósítja meg a proletár internacionalizmus elveit. Természetes, hogy a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség mindenekelőtt a ma­gyar—szovjet kapcsolatok­ról, együttműködésünk szinte az élet minden területére kiterjedő témáiról tárgyal majd. Szóba kerül nyilván a magyar gazdaságföldrajzi térképnek az az immár meg­határozó fontosságú vonalhá­lózata, amelyet a szocialista magyar népgazdaság vérellá­tó érhálózatának is nevezhe­tünk. A két Barátság kőolaj- vezetékre gondolunk, amely Kujbisev tájáról meg a szi­bériai olajmezőkről hozza az olajat magyar földre. A Test­vériség gázvezeték végtelen csőkígyóira, amelyek ener­giaellátásban és vegyipari nyersanyagellátásban, a Béke elektromos távvezetékre. A múlt hetekben, amikor a magyar—szovjet műszaki— tudományos és gazdasági együttműködés kérdéseiről szóló előadások százai mér­ték fel eredményeinknek ép­pen az együttműködésből és segítségből eredő tényeit, ilyen adatok légióját idézték a tudósok és szakemberek a közvélemény emlékezetébe. Elmondták például, hogy mintegy hatvanra tehető azoknak az országos jelentő­ségű, a magyar gazdaság szá­mára létfontosságú nagy lé­tesítményeknek és objektu­moknak a száma, amelyeket — csak a legutóbbi években — a Szovjetunió segítségével hoztunk létre. Aki végigpillant a mai ma­gyar valóságon, azaz váro­saink és falvaink új utcaso­rain, lakónegyedei derűs, vi­lágos színfoltjain, jó, ha tud­ja: jelenleg mintegy százezer szovjet gép dolgozik a ma­gyar építőiparban. Aki el­gondolkozik azon, hogy a szovjet—magyar együttmű­ködés az alumíniumiparban, a szovjet segítség az olefin­program megvalósításában mit jelent a magyar gazda­ság számára, megérti: a fel- szabadulás óta eltelt három évtized alatt megtett úton eddig is csak úgy tudtunk, ezután is csak úgy tudunk előretörni, ha a szocialista nagyhatalom baráti, testvéri segítségét, a magyar—szovjet együttműködést tekintjük munkánk legfontosabb ele­mének. A magyar—szovjet barát­ság úgy kapcsolódik a szo­cialista testvérországok együttműködése és egyre összehangoltabb alkotómun­kájának szilárd rendszerébe, mint a jól működő szerkezet fogaskerekei egymásba. A magyar—szovjet barátság önmagában is a hazai fejlő­dés legfontosabb hatóereje; egyúttal része a szocialista közösség kapcsolathálózatá­nak és eszei a kor kétségkí­vül meghatározó erejű té­nyezőjének. Hiszen a szocia­lista integrációra törekvő or­szágok közössége már ma is döntő fontosságú része a világgazdaságnak: földünk területének 18,5, a világ né­pességének 10 százaléka tar­tozik ide, ám a világ ipari termelésének egyharmada, a világ nemzeti jövedelmének egynegyede jut a szocialista közösség országaira. S mivel a szocialista integráció éppen mostanában kibontakozó fo­lyamata a termelőeszközök társadalmi tulajdonára és a népgazdaság tervszerű fej­lesztésére épül, a szocialista gazdaság magas növekedési ütemét figyelembe véve elő­re látható, hogy milyen ha­mar, másfél évtizednyi mun­ka után lesz az anyagi ter­melés legtöbb szektorában a szocialista közösség orszá­gaié a vezető pozíció. Ennek a közös holnapnak a megtervezése, a holnaphoz vezető út részleteit kidolgozó szakemberek számára adandó politikai iránymutatás a fő feladata a szocialista orszá­gok párt- és állami vezetői közötti legmagasabb szintű találkozónak. A világot meg­megrázó ellentétek, nem egy­szer fegyveres összetűzések, politikai, társadalmi robba­nások közepette a szocialista közösség alkotómunkája — és a közösség vezetőinek ta­lálkozói — állandó jelzői annak, hogy a testvéri szo­cialista országok kollektív erőfeszítéseivel is hozzá kí­vánnak járulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a nemzetközi együttműködés bővítéséhez. A magyar párt- és kor­mányküldöttség mostani szov­jetunióbeli útja is ezt szol­gálja: a szocialista testvéror­szágok együttműködésének, benne a magyar—szovjet kapcsolatok bővítésének meg­beszélését és ennek világpo­litikai alátámasztásait, a fe­szültséget csökkenteni kívá­nó, cgybeliangolt szocialista külpolitika elvei alapján. Megyénkbe látogatott lllisz László, a KISZ kb titkára Somogyba látogatott lllisz László, a KISZ központi bi­zottságának titkára. Tegnap délelőtt találkozott a járási, városi' KISZ-bizottságok tit­káraival, a KISZ kb áprilisi határozatának tapasztalatait összegező értekezleten. A ta­nácskozáson részt vett Tanai Imre, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osz­tályának vezetője is. Tegnap délben Varga Pé­ter, a megyei pártbizottság el­ső titkára, fogadta a KISZ kb titkárát. lllisz László ma Göllébe lá­togat. A községben az ifjúsági törvény végrehajtásának ta­pasztalatait beszélik meg a helyi párt-, KISZ-, tanácsi, is­kolai és gazdasági vezetők, va­lamint a kaposvári járásból meghívott tsz-elnökök. Á KISZ kb titkára megtekinti a göllei úttörőcsapat otthonát, az MHSZ kiképzési központ­ját, valamint a kisgyaláni sza­kosított szarvasmarhatelepet. ENSZ-közgyűiés A szovjet külügyminiszter felszólalása Az ENSZ-közgyűlés általá­nos vitájában Ahti Karjalai- nen finn külügyminiszter be­szédében üdvözölte azokat a javaslatokat, hogy a Közel- Keleten és Dél-Ázsiában hoz­zanak létre atomfegyvermen­tes övezeteket, és emlékezte­tett arra, hogy Kekkonen el­nök már évekkel ezelőtt ja­vasolta az észak-európai tér­ség ilyen övezetté való nyilvá­nítását. A finn külügyminiszter az ENSZ-közgyűlésen tartott be­szédében rámutatott: az észa­ki országok, területén r>mrs?- nek nukleáris fegyverek, és mindegyikük kitart az atom- sorompó-szerződés mellett. A chilei kérdésről szólva Kar- jalainen fölszólította a fasisz­ta junta kormányzatát, hogy szüntesse be politikai ellenfe­leinek üldözését és helyezze szabadlábra a politikai foglyo­kat . A válasz jogával elve Is­mael Huerta ellentengernagy, Chile fődelegátusa egyszerűen letagadta, hogy a chilei bör­tönökben politikái foglyok lennének. Az ENSZ közgyűlése ked­den — magyar idő szerint 13 óra 30 perckor — folytatta az általános vitát. Ekkor szólalt föl Gromiko szovjet és Calla- ghtan angol külügyminisztér, majd Jjapán, Argentína, Indo­nézia, Törökország és Zambia külügyminisztere mondja el beszédét. (Makariosz ciprusi elnök a tervek szerint ma ér­kezik New Yorkba, és október 1-én szólal föl a közgyűlésen.) Andrej Gromiko beszédében kiemelte a szocialista közös­séghez tartozó országok össze­hangolt politikájának sikereit. »•A Szovjetunió politikáját szorosan összehangolja szövet­ségeseivel és barátaival. A szo­cialista államok közössége a közös alkotó munkában egye­síti részt vevőit — az élenjáró társadalom felépítésében, amely társadalom lényegénél fogva elutasítja a háborút. Nem véletlen, hogy sok nagy- jelentőségű békés kezdeménye­zés a szocializmus országaitól (Folytatás a 2. oldalon) Két irányvonattal érkezik nap nap után a szállítmány a Ka­posvári Cukorgyárba, ahol naponta 224 vagon cukorrépát dolgoznak föl. Az idei kampány tizennyolcadik munkanap­jáig már 4042 vagon répát dolgoztak föl; az üzem befejezé­séig pedig — a számítások szerint — még 25 ezer vagonra számítanak. Ma országos közmüvelődéspolitikai értekezlet kezdődik Szeptember 25-én 10 órakor az Országház kongresszusi termében országos közműve­lődéspolitikai ' aktívaértekez­let kezdődik. Az értekezlet a közművelődéssel kapcsolatos Központi Bizottság határoza­tának végrehajtásával foglal­kozik. A vitaindító referátumot Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes tart­időszerű feladatokkal és a i ja. (MTI) Megérkezett a szabadság tüze A vonat mellett már mesz- sziről látni lehetett a lángot. Egy kis úttörőlány hozta, meg- illetődve. Hétfőn este érke­zett vissza Kaposvárra az a nyolc úttörő, aki Battonyán részt vett a felszabadulási ünnepségen, s elhozta a fel- szabadulási staféta lángját és az úttörőszövetség országos tanácsának díszparancsát. A kaposvári vasútállomásról az ifjúsági és úttörő művelő­dési központba vonult a kis csapat, ott őrzik a szabadság tüzet december elsejéig. A 30. évfordulón — amikor az első somogyi község felszabadult — újra elindulnak vele, és vé­gigjárják a hősök útvonalát. Németh János, a megyei út­törővezetői tanács elnöke kö­szöntötte az érkezőket, akik a fogadás után szállásukra, a MÁV-nevelőintézetbe men­tek. Este a vacsora után rö­vid élménybeszámolót is tar­tottak a gyerekek. — Fél kilenckor a felszaba­dulási emlékpark avatásán voltunk, ezután egy békeme­netben a község főterére vo­nultunk. A békemenet nagyon szép volt; minden küldöttség transzparenseket vitt, mozgal­mi dalokat is énekeltünk, min­den csoport épp azt, ami eszé­be jutott. Végigkísért minket a Lenin-páncélautó. A főtéren volt a nagygyűlés; megkoszo­rúzták az emlékművet, el­hangzott a díszparancs. Ezt a Ünnepség a mezőgépgyárban A szovjet export az éves munka alapja A szovjet—magyar műszaki és tudományos együttműködés aláírásának 25. évfordulóján ünnepi ülést tartottak tegnap — az MTESZ rendezésében — a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár Kaposvári Gyárában. Nem véletlenül ünnepeltek épp ebben a gyár­ban: a két ország közötti műszaki és gazdasági együtt­működés ugyanis itt alapve­tően meghatározza a minden­napokat. 1970 óta az MMG- nek — és így a kaposvári gyárnak is — legnagyobb gyártási és exportprogramja az automatizált baromfitartó berendezések készítésének tel­jesítése. Az úgynevezett egy- és kétszintes ketreces tojó­házak exportja már eddi^ is túlnyomórészt szovjet meg­rendelésre épült. 1975-ig 55 millió rubel ér­tékű berendezést szállít a Szovjetunióba a vállalat, s ezenkívül több millió rubel értékű gyümölcs- és zöldség- betakarító-manipuláló gép­sort is. Az egyszintes ketre­ces tojóházak gyártása jelen­leg is a vállalat össztevékeny- ségének a 27 százalékát adja. Ugyanez a helyzet Kaposvá­ron is: a zárt rendszerben dolgozó, már megfelelő ter­melési tapasztalattal rendel­kező, jól kialakult közösség munkája a gyár éves eredmé­nyének fontos részét teremti meg. Az MMG további fejlődésé­nek változatlanul a szovjet export az alapja. Mint Lovass József igazgató és Dóra Lász­ló főmérnök az ünnepségen elmondták: 1980-ig 1400 tojó­házat szállít a vállalat a Szov­jetunióba. s egyre nagyobb helyet kapnak majd itt a gaz­daságosabb kétszintes barom­fiházak. Ugyanakkor tovább bővül a gyümölcs- és zöldsijs­betakarító gépek exportja is. 1980-ig 20.5 millió rubel ér­tékben szállítanak a szomszé­dos szocialista országba ezek­ből a berendezésekből. Hogy mit jelfent a vállalat és a műszaki fejlesztés szem­pontjából az állandó, megbíz­ható szovjet piac, arra a fő­mérnöktől hallottunk néhány jellemző adatot. A vállalati fejlesztési alap nagy részét a baromfitartó berendezések tö­kéletesítésére, a gyártástech­nológia fejlesztésére tudták fordítani. Korszerű tűzihor- ganyzó és hálógyártó gépeket vásárolták, és a jobb vasmeg­munkálást segíti a Kaposvá­ron üzembe helyezett svájci gép is. Hogy az együttműkö­dés még jobban kiteljesedjék, hamarosan megkezdik a szov­jet konstrukciójú almaváloga­tók gyártását: ezekből évente száz darabot szállítanak majd a Szovjetunióba. Cs. T. páncélautó rádiója is leadta minden megyének. Meggyúj­tották a lángot, és onnan mindjárt el is vitték a négy battonyai úttörőcsapathcz is. A gyűlés végén elengedték a galambokat, a küldöttségek hozták őket, és a paranccsal repültek haza. Gyorsabb a galamb, mint a vonat. Egy már délután meg­érkezett Kaposvárra, az úttö­rők pedig csak este. Itthon so­kan gyűltek össze a rádiónál és hallgatták a páncélauó adá­sát, és egy jelszóval válaszol­tak. — Délután szabad program volt — mesélték tovább az úttörők —; azokkal a csalá­dokkal töltöttük, akiknél ^ el­szállásoltak bennünket. 1 Na­gyon kedvesek voltak hoz­zánk. — Nekem még tortát is sü­töttek! — kiáltotta valaki. — Nekem csak akartak, de nem sikerült! — szólt közbe egy kislány. A küldöttség egyetlen fiú tagja folytatta: — Sok vidám dolog történt ! velünk. Én egy seprűkészítő­nél laktam, kaptam egy kis­j seprűt is ajándékba. hogy | otthon segítsek takarítani. — Űtravalóul ilyen széles, meg ilyen hosszú szendvicset adtak — mutatta két kezével az egyik kislány. — A szabad program után este a négy battonyai csapat tüzéről meggyújtották a tá­bortüzet, erről kaptuk mi, me­gyei küldöttek is a lángot, amit hazahoztunk — mondot­ták végül. Sok színes emlékkel tértek haza az úttörők, és vidámsá­guk a szabadság örömét is tükrözi. A hálastafétába pe­dig bekapcsolódnak majd az európai országok úttörői is. és a felszabadulási láng végig­követi a szovjet hősök útvo­nalát. l. r.

Next

/
Thumbnails
Contents