Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

*

Nádasdi Éva

Dalok hatalmával

!

A letisztult távolságban, az ékkő nyugalmában, kérdő gyermekszemben, névtelen százezerben,

a munkás munkájában, szeretők bizalmában, minden nevetésben, szótlanul — szenvedésben:

vegyülök

jövőn—munkál óval, tisztulok emberiség-kohóban, lerázom láncát a restségnek, hogy megtalálja szavait

az ének:

dalok hatalmával, a küldetés szigorával éltetnek az évek, eljövendő nemzedékek.

Vihar Béla

Eletosztók

Ahol már nincs segítség, sem istenek kegyelme: elhozza balzsamírját az asszonyok szerelme.

Ök, akik életosztók, így tanítanak minket.

csókjukkal elviselni éltünket, sebeinket.

Karodra yá fonódom: oltalmazz, védj meg engem, hogy egyszerre

anyám légy, anyám és a szerelmem.

Idill vagy realizmus?

Megjegyzések Takáts Gyula verseinek megítéléséhez

Martyn Ferenc illusztrációja Petőfi: A négyökrös szekér című verséhez.

Lászlófi Zsuzsanna

Brigádkölcsön

N

em lehetett sokáig rossz kedve valakinek a brigádban. Vagy elmúlt csak úgy magától, a többiek között, vagy ha nem, a brigád-tagok tettek róla, hogy elmúljék. Két munkadarab közötti időben volt egy perc rágyújtani, beszélgetni is. Itt- a műhely sarkában hamar kirukkolt mindenki az aznapi természetével. Ha csak egyszer mordult valaki a másikra, még nem tűnt fel.

De hogy fél nyolcig kétszer ráförmedjen az anyagmozgatóra s egyszer se kezdjen jóízű beszélgetést! Es éppen az öreg!

Nyolc óra körül már mind a tizenketten öt figyelték. Persze, csak lopott pillantásokkal, de' ezek úgy ugrálták körül alakját, hogy szúrtak, mint a tű. Legalábbis az öreg úgy érezte.

— Na. mi van. na!? — fordult egy bődüléssel a legváratlanabb pillantaban szembe a többiekkel, és előre szegte .fejét, úgy bámult rájuk. — Nekem nem lehet rossz kedvem?

Olyan meghökkentően szo- j katlan volt az Öreg ebben a helyzetben, hogy csaknem általános nevetés robbant ki. De Hujba Feri hirtelen beindította kését, és a ritmikus zümmögés megnyugtatta a kedélyeket. Folytatták a munkát.

. Ebédelni nem ment velük. Amikor visszajöttek, ott cigarettázott a gépe mellett.

— Ma leiszom magam. Úgyis régen ittam utoljára. Hát minek vigyem én haza a pénzt? Fizetés is, nyereség- részesedés is, mégis baj van velem! Hát majd most kijön abból, amit ő maga keres ... Majd meglátjuk!

— Aha, összeveszett az asszonnyal .. . Biztosan megint szétszedte a rádiót, vagy áramot vezetett a kerítésbe — félhangosan »adta tovább« a szavait Kolesza, aki fején találta a szöget. Az Öreg előző este valóban összeveszett a feleségével. Szokása szerint szerelt valamit, az asz- szony meg szólt érte. Szóval így kezdődött. Azzal végződött, hogy a nyereségrészesedés fele kikerült a szekrényből — ahol a nyaralásra gyűltek a százasok —, és az öreg zsebébe vándorolt, erősen megváltozott rendeltetéssel.

— Aztán miből iszod le magadat?

Jól fél óra múlva hangzott el a kérdés. Mihály küldte, inkább számonkérő, mint kíváncsi hangon az Öreg felé. — Az, miből is?

— Megint mind ránéztek.

Talán az első haragja azt formálta volria szavakká: mi közötök hozzá? De csak mérgében mondta volna, s hamar rájött, nem rájuk mérges, dehogyis a fiúkra. S nekik közük is van az ő dolgához!'Ha hónapokig kísérgették a Kis Gézát az üzemtől hazáig, nehogy eligya a fizetést (ő is hányszor kísérte!). akkor miért ne kérdezősködhetnének most tőle.

— Ebből, ni! — s derékban kettőbe hajtott százasokat tett az acélfényű gépre, és rácsapott súlyos tenyerével.

A

z oktatáson ottmaradt. Kolesza még az öltözőben kölcsönkért tőle egy százast »holnaputánig«, majd Hujbának adott, hogy ma megvehessen valami ajándékot, aztán meg Mihálynak is kellett "egy. Az óra végére elfelejtette, hogy háromnak már adott kölcsön, csak mikor Szabadinak átnyújtotta az utolsó százast; akkor döbbent rá, hogy ma már nem lesz ivászat.

Másnap sem múlt el a morcossága. S hogy nem békült ki az asszonnyal, mutatta az is, hogy a félretett pénz másik fele ott lapult a kabátzsebében. A fiúk pénzmentő

Nem tudni, a sonka béki- tette-e össze az öreget a feleségével vagy más. Csak annyi biztos, hogy a legközelebbi — fehér asztal melletti — brigádtalálkozóra együtt jöttek. Már az asszonyok mind ismerték egymást, hamar megeredt a társalgás.

— Milyen volt a sonka Gáspár néni? — kérdezte egyszer csak Kollár nevetősen az öreg feleségétől.

— Igaz is, majd elfelejtettem: én egy százassal jövök. — Ezt már Kolesza tette hozzá.

— Én kettővel... — szólt Hujba Feri.

— Az enyém is itt van — nyújtotta a pénzt Mihály.

A

mikor Szabadi letette az asszony kezébe az ötödik százast, a meglepetéstől elszótlanodott Gás- párné a férje felé fordult. A fiúk is mind az öreget figyelték. Hujba Feriből végre kirobbant a régóta visszafojtott nevetés.

— Ejnye, hát ti, hát ti ... Nahát! — az Öregből csak ennyi szó futotta. Aztán együtt nevettek nevettek sokáig.

' vagy iskolai tanulmányok alapján sokan emlékezhetnek Vajda János Nádas tavon című versére, amelyben a költő a tavon ringó csónakból elébe táruló konkrét látvány nyomán keletkező hangulatot írja le. Ezt a Vajda-verset azért kell Takáts Gyuláról szólva említeni, mert költőnknek van egy témában hasonló verse, amelyben költői képek segítségével ír le hangulatot. A Vízen című versben azt érezzük, hogy a természet, a végtelen tér látványa borzongást keltett, a borzongó érzésből pedig újabb látvány született: a költői kép. A versindítás a valósághoz kötődő kép: a vízen hanyatt fekvő ember, aki a felhők játékát, az ég kékjét nézi. A látvány borzongatóan lenyűgöző. Ebből az érzésből teremtődött az újabb látvány: »mint az, kit elbűvölt a kobra, / lesek hatalmas homlokodra«, a költői kép.

Ebből a példából világossá válik Takáts alkotói módszerének egy'Tényeges vonása: a valóság kivált egy reakciót a költőben, gondolatot ébreszt, érzéseket halmoz, és ugyanakkor ebből a reakcióból újabb,- most már költői valóság teremtődik. Ezt az alkotói módszert nyomon követve fogalmazta meg.a kritika Ta- káts lírájának jellemzésére a plasztikus realizmus gondolatát. Olyan realizmust ismertek fel költőink verseiben, amelyik kötődik a valósághoz, de nem közvetlenül,—nem jiatu- ráiisan, hanem a költői képzelet prizmáján keresztül.

A kérdés az, helytálló-e ez a megállapítás Takáts lírájával kapcsolatban? A válaszhoz két dologról, kell megbizonyosodni: az egyik, volt-e Takáts lírájában realista vonás, a másik, hogyan értelmezi a költő a realizmust.

Az a tény, hogy Takáts Gyula első verseiben felismerhető a táj, a természet képszerű ábrázolására való törekvés. De ezekben a versekben sem a valóság pontos leírásáról van szó, hanem a sajátos jegyek kiemeléséről, esetenként pedig olyan képekről, amit a költő vetített a tájra. Innen d pályakezdéstől' ered az »idill és bukolikusság«, ez a két — bizonyos értelemben alaptalanul használt — jelző. Csakhogy az idill és a bukolikusság megkérdőjelezi, sőt, kizárja a versbeli realizmust. Márpedig versrészletek, versek bizonyítják, hogy a ta- kátsi lírának kezdettől fogva nagyon erős a valósághoz kő-, tődése. Első ■ kötetei megjelenésekor kevesen figyeltek fel erre, de e kevesek között olyan tekintély volt, mint Babits Mihály: aki első találkozásukkor kifogásolta például,

A kosárfonó köszönti a tavaszt, Somogyi tavasa című versek realizmusát.

Mindebből az szűrhető le, hogy Takáts verseiben volt és van realista vonás. Ismert dolog, hogy Takáts Gyula hosz- szú ideig festőnek készült, s ilyen szemmel figyelte a természet változását, a tájat, környezetének tárgyait, de festményein a valóságból sohasem csak a külsőt, a formái, a színt akarta ábrázolni, hanem azzal együtt a lényeget is. ,

»A tárgyak és a világ megváltoztatják az embert —

— mondta egyik interjúban.

— Ne a külsejét vegyük le. Itt jöttem zavarba a festészettel. Nem tudtam a vonallal a lelket megragadni. A szó kellett ahhoz, amit a tárgy mond.« Ez a nyilatkozat és számos vers bizonyítja, hogy Takáts a realizmust sajátosan értelmezi. Korai verseiben a táj, a természet, az emberek, a Balaton, a Kapós-völgy, a Nagyberek egy-egy jellemző vonásának leírása jelentette a realizmust. Megvolt ezekben az alkotásokban a valóság, csak átlényegülve, keveredve valamiféle légies csillogással. A lésiességet pedig éppen az adja verseinek, Ijogy célja: a lénveg megragadása, a forma, a külszín mögötti lényeg megismerése.

Ez a lényeg amint Magyarázat című versében leírla, lehet emberi életösztön, természeti töyvény, mely a magból a csírát kiparancsolja, emberekben munkáló idea. Vagyis a költő realizmusa nemcsak konkrétumok leírásában mutatkozik meg, hanem e konkrét megnyilatkozások okainak keresésében is. A takátsi realizmusnak legjellemzőbb vonása a kettősség: egybefogni valót és ideát, konkrétumot és eszmét.

Verseinek többségében valamilyen formában megtalál-' ható a természet és táj. a levegő és a víz, a hegy és nádas, fák, \jjrágok, szőlők- De az erdőbefi-mezőben, a vízben való megmártóclzás csak keret — pontosabban: lehetőség

— a költői valóság megteremtéséhez. Mint fentebb jeleztem. a költő konkrét kiinduló, ponthoz kapcsol érzéseket, hangulatokat, gondolatokat, hailik az észlelhető jelenségektől elvont, tündéries lebegésre. de a teljes elvontság, a testetlen absztrakció idegen tőle.

Kortársaink közül Rónay György állapította meg Takást Gyuláról, hogy lírájában nem álmodja,'vagy »hazudja« a világot, hanem az általa érzékelt világ, az anyag, a somogyi és Bece-hegyi létezés költői. Takáts számára tehát a valóság egyenlő a költészettel.

Lelki higiénia

akciója még egy fordulatot

követeit. Jókedvükből, ko- ; Zbigniew H erbert moly törődésükből futotta a 1 következő cselre is.

Az Öreg éppen Kollár mellet állt, amikor brigádtársuk, Zsiga is odalépett hozzájuk. Kollár volt a brigád »felvásárlója«, tojást, szalonnát, nyaranta eltevésre gyümölcsöt hozott falujából. Zsiga lépett működésbe.

— Montad, hogy tudsz szalonnát hozni... Kellene vagy három kiló — szólt Kollárhoz.

— Kollár értett a szóból:

— Neked meg sonka kellene, nem? Fordult az öreghez.

— Tudsz hozni?

— Persze, most van éppen neked való: kevés szalonnával, sok hússal. Ide a pénzt, holnapra hozom!

Így hát aznap sém volt ivászat ...

TOLLRAJZOK

Testünk széles ágyában la- j kunk. Csak a tapasztalatlanok izegnek benne szüntele- I nül. Nem lehet megfordulni a saját tengelyünk körül, mert ' akkor a fonalak — akár a gu- j rigára — rágombolyodnak a ! szívre.

Tarkóra kell fonni a kezet, j behunyni a szemet, és úszni a lusta folyó árján a Haj-torkolattól a Nagy Köröm alsó zuhatagáig.

Kínai tapéta

Enyedi Mária

Virág

Gyertyafénynél írom versem, egy kissé alaktalan — neked ajánlom, tedd a vázába, virág helyett, hogy illatozzon;

szirmait köréd fonja majd, gyenge szálként rád hajol — nézd, csak nézd csak nézd szakadatlan.

Néptelen sziget a vulkán cukorsüvegével. Horgászbotos halász a sekély vízben és nádas. Följebb a sziget szétterül mint egy lámafa; pagoda és híd, amelyen szerelmesek találkoznak a bimbódzó hold alatt.

Ha befejezném, szép epizód lenne — világtörténet néhány szóban. De ismétlődik a végtelenségig, gépies, makacs pontossággal: vulkán, szerelmesek, hold.

Nemigen lehet a világot ábrázolni.

Teológusok

paradicsoma

Fasor, hosszú allé, gondosan nyírt fákkal, akár egy angolparkban. Időnként átmegy rajta az Angyal. Gondosan bodorított haj, latinul mormogó árnyak. Kezében finom műszer: szillogizmusnak hívják. Sietve lép, nem kavar se port, se levegőt. Csöndben elkerüli az erény kőszimbólumait, a tiszta minőségeket, a tárgyak ideáit és több más elképzelhetetlen dolgot. Soha nem vész szem elől, mert itt nincs perspektíva. Hallgatnak a zenekarok és a kórusok, a zene mégis jelen van. Üresség. Terjengősen magyarázkodó teológusok. Szükséges az érvelés.

Az ördög

Ez egy kifejezetten őszinte ördög. Jóllehet farka van. Nem hosszú, húsos, a végén fekete szőrpamaccsal, kicsike, pihés és mókásan kimeredő, mint a nyúlnak. Rózsás bőre van, csupán a bal lapockája alatt található egy dukátnagyA költő igy »csak« kibontja, »csak megnevezi«, előhívja, konkretizálja a tárgyakban, a természetben, a világban lappangó költészetet. S ami lényeges Takátsnál: ez a költészet, ez a szépség hasznos. A szépség szerinte szerves alkotó része a világnak: »Tudod, mi az, hogy környezet?« — kérdezi egyik verse kezdősorában, s a válasz így hangzik rá: »Ha nem, hát olvasd versemet, /. s valót találsz minden során, / mint díszt a lepke hímporán«.

Ez a három verssor egy ellentmondást feloldó magyarázat. Azt az ellentmondást oldja fel, miszerint egyes Ta- káts-versekben a realizmus leíró, ábrázoló jellege dominál, míg másokban a valóság kiváltotta érzések, gondolatok, s ezekben minden leng, lebeg, libben. Az ellentmondás feloldódik, ha úgy tekintjük realistának Takáts líráját, hogy bármiről is ír a költő, versét a valóság ihleti. Es jól megfér együtt a tündén lebegés a valóság tárgyi elemeinek leírásával...

Kétségtelen, hogy Takáts Gyula hasonlataiban, képeiben van szürrealizmusra utaló vonás és verseiben van nyoma a népi szemléletmódnak is. De a versek merész, olykor szokatlan képei, meghökkentő hasonlatai csak stilusazonosság- ra utalnak a szürrealizmussal, mert »automatikus« írásról, a tudat kontrolljának hiányáról — amit Paul Eluard tűzött ki célul — nem beszélhetünk. Mint ahogy a népi szemlélet- mód átvétele, a népdalformák alkalmazása sem jelenti azt, hogy Takáts líránk népi hagyományait folytatná.

Mindezek figyelembe vételével az állapítható meg, hogy Takáts líráján a tisztaság, fény és értelem művészi ereje uralkodik, az a harmónia, amely megtalálható a somogyi, dunántúli tájakon, s az innen eredő, élményt szép szavak, követhető költői képek közvetítik.

A címben feltett kérdésre ez a válasz: Takáts minden versének indulópontja, ihletűje, élménye a valóság, a környezet, a somogyi táj, a Balaton menti természet, de az, hogy e kontrétumoktól merre és meddig jut el, az lírájának lényege, a valóság elemeiből épített költői világ.

Laezkó András

ságú anyajegy. De a legrosz- szabb a szarva. Nem kifelé nőtt, mint más ördögnél, hanem befelé, be az agyvelőbe. Ezért sűrűn fejfájás gyötri.

Szomorú. Egész nap alszik. Nem tesz se jót, se rosszat. Ha megy az utcán, jól kivehető, miként mozognak rózsás tüdölebenyei.

Praktikus jegyzetek katasztrófa esetére

A föld forgásának eleinte észre sem vehető gyorsulása jobbára ártalmatlanul kezdődik. Azonnal el kell hagyni a házat, és a hozzátartozók közül senkit sem kell magunkkal vinni. Vinni kell egypár nélkülözhetetlen tárgyat. Mind távolabb elhelyezkedni a centrumtól, erdő, tenger vagy hegyek közelében, mígnem a forgó mozgás, amely percről percre fenyegetőbb, nem kezd mindent középre, gettókba, szekrényekbe, fojtogató pincékbe tömöríteni. Erősen össze kell fogni a kontúrokat A fejet lehorgasztra viselni. Szilárd erőt mindkét kéznek. Avolni a lábizmokat.

Fábián László fordítása

Szolnoki András

Örök szülők

A gyerek lábnál alszik néha idehallszik lélegzete

Mintha falon át jönne szíven dörömbölne távol zene.

Fel-felkapjuk fejünket szél fája az inget odanézünk.

És megindul lassúdon mint vízcsőpp kisurran a beszédünk.

Én azt mondom:

»Te nézd meg .. .<• és ő óva lépked az ágyáig.

Visszatér, halkan mondja:

»nézd meg te is nyomba, hogy lármázik

S állunk fölötte ketten a csöndbe dermedten figyeljük őt.

S látjuk majd mindhalálig s túl, ha testünk mállik —: örök szülök.

S így áll majd ő is egyszer szűkülő erekkel nézi fiát.

A gyerek meg csak alszik kívül már pitymallik a rigó kiált.

Boór András

Mementó

Borzoló szél Hullámlovak Zuhanó nap tövén Megpihent zarándok

Hol vagytok már Forgószél-szavak Komolytalan barátok

I

^