Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
I A tanító néninek, Mária néninek elromlottak a hangszálai, alig tud beszélni, pedig beszélnie kell, harminc IV/B-s szülő lesi, figyeli a szavát. Szorongunk a szűk, gyermektestre szabott padokban. — Az osztály szépen fejlődik — mondja a tanító néni. — Igaz, hogy egy évvel idősebbek lettünk és a gyermekeknek felnőttesebb a csínytevésük is. Szóval: jól tanulnak, de nagyon rosszak. Nehezen énekelhetnék el, hogy »a mi osztályunk mindenben az első«. A rosszaságban eredményesen »-dolgoztak« a gyerekek — mutat a torkára, jelezvén, mennyit kell kiabálnia. — A legrosszabbak ... — és felsorolja a neveket. A szülők behúzzák a nyakukat, ha az ő nevük felett elsuhant a vihar, fellélegezve, boldogan szétnéznek, egyesek izgalmukat leplezve, flegmán kitekintenek az ablakon. — ... Pásztor, Rabcsák, Sas (jaj, istenem) .. .Suha. — Szóval nem úsztam meg. No, várjál kisfiam, kapsz te karácsonyra hokikorcsolyát! — Rendszeresen elfelejtik elkészíteni a házi feladatukat a következők ... — Az ábécé eleje engem nem érdekel. De szélsebesen közeledik felém a névsor: — Pásztor, Rabcsá'k, Sas, Suha. Amikor én nem csináltam meg németből az én »hau- saui'gabemet«, apám szörnyen elpáholt, de igaz, az másért is volt. Beírtak a szülői értesítőbe egy intőt, hogy ugyebár ... és . ezt alá kell a szülővel Íratni. A Faternál — gondoltam —, ha jó lélektani pillanatot fogok ki, azt is mondhatom, hogy... Felkeltem az öreget az ágyból, odatartom az orra elé az értesítőmet meg a tollát. Mondom neki: »tetszik látni, megdicsértek«. Aláírja, azt, hogy Juhász János. M ondom neki erre, hogy mi Suhák vagyunk, azt kéne aláírni. — Jaj, az istenfáját. A barátommal, Juhász Jancsival álmodtam, azért írtam alá az ő nevét. — Közben olvassa a szöveget: »Németből ismételten nem készítette el a házi feladatát, ezért intéssel élek. S. P. osztályfőnök.« — Igen? Megdicsértek? — kérdezte apám. Aztán áthúzta a Juhász nevet, és aláírta a magáét. Nagy akkurátusán kikelt az ágyból, felhúzzta a nadrágját, de nadrágszíj nélkül. Mit mondjak? Én sem kaptam karácsonyra hokikorcsolyát. A jóknál is megemlítette egyszer Mária néni a nevemet, illetve nevünket: — Jól számol a fiú. Üjabb témák következtek: — Sas tegnap belerúgott Rapcsákba, Suha pedig WC helyett azt írta a táblára, hogy »Kovács klozetfelelős«. — »Nofene, mi jön még?« — mondom magamban, s látom, hogy már mindannyian drukkolunk. Mária néni most három leánynevet említ, s még egyet, egy fiúét, ök az osztály eminensei. A lányok még hagyján, de hogy kerül ez a stréber fiú a lányok közé? Hogy meri megbontani ezt a jó kis rosz- szaságharmoniát? Látom, mi »rossz szülők« mind erre gondolunk. Ezután a tanító néni felszólít bennünket: mondjuk el mi is a véleményünket. — Vegye tudomásul Mária néni, hogy akármit fog beírni az értesítőbe, nem verjük hülyére a fiamat. A múltkor a férjem majdnem agyonütötte Pityut, ebből családi konfliktus keletkezett nálunk. Hamisított a gyermek, hát hamisított . .. Meg se mondom az apjának. Az a fontos, hogy jól fog az agya, könnyen megy a számtan. E zt meg egy pattogó hangú, kis mokány asszonyka mondta el, úgy, hogy beszéd közben felállt. És mert a pad szűk volt, hát kilépett a sorból, onnét gesztikulált. Suha Andor Drukkol az osztály (Éreztem, ez a hang nem lesz jó.) — A napközis tanító néni nem való a gyerekek közé. Hisz a szerencsétlent már mindenki úgy csúfolja, hogy szakinéni! Inkább gyógyíttat- ná az epebaját. Mert az csak epebajos lehet, aki úgy ordít a gyerekekkel. Mi otthon nem kiabálunk vele, az apja csendben ad neki két nagy pofont, és akkor nyugton vagyunk tőle. De azt szeretném én látni, hogy itt is valaki... — ez szintén egy mama volt. Az ő fellépése se tetszett, pedig nekem is meg kell mondanom a magamét. A hátam mögött hangos szóváltás, majd hangos kiabálás: — A kisfiam lába gennyes, akkorát rúgott bele a Sas gyerek. El 'kellett vinnem az orvoshoz. Nem tudom, ki fizeti a költségeket — mondja Rap- csák mama, mintha nem tudná, hogy Magyarországon SZTK-rendelés van. Sas mama sem hagyja a rajta esett sérelmeket: — A Rapcsák gyereket nem. kell bemutatni, ő az utca rossza. A múltkor maga panaszkodott, hogy a fia lopja a konyhapénzt... Mária néni jóságos, türelmes szóval inti őket. Végre szóhoz jutok én is. Okosan, nagy nyugalommal ecsetelem, hogy miért is voltak rosszak az eddigi hozzászólások. A dialektika ismert módszerével mutatom ki a hozzászólások és az iskola hivatása közti ellentmondásokat. Aztán a szerényen a magam ügyére térek: Dédanyám a lányaival. Koszta Rozália festménye. — Kedves Mária néni! Máskor engem tessék majd büntetni, ne a kisfiámat! ö aranyos, érdeklődő szellemű gyerek. (Csak menjek haza!) A múltkor megkérdezte tőlem, mi az, hogy WC? Mit jelent? Minek a rövidítése? Water Closet — mondtam, az annyit tesz: víz elzárva. Miután nálunk nem nyert polgárjogot az ámvékszék kifejezés, még a toalett szót is ritkán használjuk. így lett WC ebből az intézményből, kétségtelenül az anglománia hatására. Na- mármost: teljesen mindegy, hogy egy szót rövidítve mondok ki vaev teljes egészében, ez csak előítélet kérdése. Szóval, ha ez bűn, hogy mi ezt otthon tudjuk, akkor engem tessék büntetni. Még néhányan hozzászóltak, és ők is elmondták,, mi fáj nekik miért nem tetszik az iskola intézménye a pedagógus, a napközis és hogy miért okos és aranyos az ő kisfiúk is. Hazamentem. Álmomban újságíró voltam, és meginterjúvoltam Mária nénit. Victor Vasarely: Kompozíció. Polner Zoltán Egyetlen teleist Tiborcok ünneplő unokái, hajnal-vértű ezredek: soha el nem fáradok, soha meg nem alkuvók. Hittel sereglő sereg, tűzből támadt fergeteg! Elvtársaim, az öklök komor erdejében piros zászló a fény, s ti minden kiáltásra egyetlen felelet vagytok. Megsimogatjátok a gyerekek haját. Elmondjátok a rettegés iszonyú kálváriáit és megőrzitek a szerelőcsarnokok egén a napot, amit a gyárak hűsége kovácsolt. — Tessék mondani, hogy feleltünk tegnap este? Milyenek vagyunk mi, szülők? — tettem fel az izgalmas kérdést. Mihail Zoscsenko Arisztokrata hölgy — Nagyon érdekes volt az este — válaszolta a pedagógus. — Maguk pont olyanok, mint a gyermekeik, Tulajdonképpen én magukban a gyermekeik majdani felnőtt szokásait, hibáit véltem látni. De nem, nem jól fejeztem ki magam — helyesbítette önmagát az asszony. — A gyerekeik pontosan olyanok, mint maguk, csak kicsiben. És tényleg aranyosban. Itt van a Rapcsák és a Sas mama. Pont úgy veszekedtek tegnap a szülői értekezleten, mint gyermekeik szoktak, tanítás alatt. Csakhogy a gyermekeik csupán tízévesek. A maguk tegnapi viselkedése számomra kulcs volt gyermekeik megértéséhez. .. — Tessék mondani, én milyen voltam? Tudom, ilyen kérdés nem, illik az tijságíró szájába, de^nint szülő bátorkodom ... A z álmom itt — sajnos — véget ért, a feleségem felrázott, és nevetve mesélte, hogy este ő is beszélt a pedagógusnővel, aki azt mondta: nem csodálkozik, hogy Pétiké olyan sokat beszélget az órán, az édesapja is egy kissé tudálékos ember. Nem hittem egy szót sem abból, amit feleségem mondott. Azt akarta, hogy valami fájjon. Ha álmom folytatódik, tudom, Mária néni engem egészen biztosan megdicsért volna. Ott, a Pásztor, Rapcsák, Sas, Suha quartettnél. A csengetésig öt perc maradt. Addig még lehet egy kicsit lazítani... — Hiába, nem bírom tovább — sóhajtotta az első. — Esküszöm, ez a hülye Melnyikov megint macerálni jog. Hol a remek passz, hol a legújabb magaságról stílus érdekli. Meg kell őrülni! — Engem tegnap a Volker nyaggatott egy teljes órán keresztül a molekuláris fittyfenéről. Hát őszintén szólva: ez azért már több a soknál. .. — Ugyan, hát ez is valami? — csodálkozott a harmadik. A másik, aki egy szót sem szólt, kedvetlenül húzta ki zsebéből*: a harmonikaszerűen összehajtogatott cetlit, és belenézett. — Mi az, te puskázol? — szörnyülködött a harmadik. — Szégyent hozol erre a jó nevű iskolára! — Hagyd! — csitította a negyedik. — Egyébként mit tegyünk, mondd? Az a Volkov | olyan csavarintos kérdéseket Grigorij Ivanovics nagyot sóhajtott, és mesélni kezdett. — Én bizony, barátaim, nem szívlelem az olyan nőket, akik kalapot hardanak. Ha egyszer az a nő kalapot visel meg selyemharisnyát, vagy mopszlit cipel a karján, vagy aranyfog villog a szájában, az efféle arisztokrata jelenség az én szememben már nem is nő, csak madárfütty. Egyszer, persze, belehabarodtam egy ilyen arisztokrata hölgyikébe. Sétálgattam vele, sőt: operába is elvittem. Ám az operában minden kiderült. Az operában teljes valósággal feltárta ideológiáját. A házunk udvarán találkoztam vele. Lakógyűlésen. Látom ám, hogy ott áll egy amolyan puccos nőszemély. Harisnya a lábán, aranyfog a szájában. — Hát te honnan jössz, polgártársnő? Melyik lakásból? — Én a hetesből — azt mondja. — Rendben van — mondom erre. — Légy üdvöz! Első pillantásra rettenetesen megtetszett nekem. El- járogáttam hozzá. A hetes lakásba. Fogtam magam, és megjelentem hivatalos minőségben. — Nos, polgártársnő, mondom, mi a tényálladék a vízvezetékkel meg az illemhely- lyel? Rendben működik? —- Igen — mondja — működik. Aztán csak beburkolózik egy nagy flanellkendőbe, és meg se mukkan. Csak sebesen pislog, és villogtatja a fogát. Mikor már egy hónapja járogattam hozzá, felengedett. Aprólékosan felelgetett. Mondok: Hogy működik a tud föltenni... Sajnos, nekem nincs időm mindennel lépést tartani. A kicsikkel is törődnöm kell, azonkívül, ugye, a család . .. Istenemre, ettől a Volkovtól lassan már frászt kapok. Mindennap kérdez, és kérdez ... — Csillapodj! — intette le az első. — Ma talán nem is kérdez. — Ö, Szavaljev is ... Lassan az agyúmra megy — suttogta majdnem sírim a en- gyedik. — Hogy az mi mindenre kíváncsi!? A valószínűségszámítástól kezdve a lineáris függvényekig mindenre. — Maljajeva meg örökké Saint Exupériröl faggat — közölte idegesen a harmadik. — Es Hemingivayröl! Mondjátok, ki érti ezt? ... És kit érdekel mindez? Megszólalt a csengő. Fölálltak. Hónuk alá csapták az osztálynaplót, és elhagyták a tanárit, hogy órát tartsanak. Fordította: Barate Rozália vízvezték? Köszönöm, jól, Grigdrij Ivanivics. .... Telt-múlt az idő, sétálgatni kezdtünk. Ahogy kiérünk az utcára, rám szól, hogy karoljak belé. Hát karon fogom, és hallgatok mint a csuka; Fogalmam sincs, hogy kezdjem az udvarlást, és szégyellem magam az emberek előtt. No, egyszer csak megszólal: — Hogyhogy — azt mondja —, mindig csak az utcát fogjuk róni? Csak úgy szédül a fejem. Maga mint gavallér és a hatalom birtokosa, elvihetne . példának okáért az operába. — Lehet róla szó — morgóm. Másnap épp küldött a tömbbizottság operajegyeket. Egyet kaptam, a másikat meg Vaszka, a lakatos ajándékozta nekem. Meg sem néztem a jegyeket. Persze, nem egymás mellé, szóltak. Az enyéma földszintre, Vaszkáé pedig a karzat legtetejére. Hót elmentünk. Helyet foglaltunk az operában A höl- £yike az én jegyemmel, én meg a Vaszkáéval. Trónolok a kakasülőn, és egy mákszemnyit sem 'látok a hölgyből. Bár ha kihajolok a korláton, látom. Csak rosszul. Unatkozom, egyre jobban unatkozom, aztán csak leballagok. Látom, épp szünet van. És ő sétálgat a szünetben. — Jó estét! — mondom. — Jó estét! — feleli. — Kíváncsi vagyok — mondom —, működik-e itt a vízvezeték?-' — Honnan tudjam? — mondja erre. Fogja magát, és elmegy a büfébe. Én utána. Járkál a büfében, és szemléli a pultot. A pulton tál. A tálon sütemény. Én meg afféle gunár módjára, afféle írmagnak hagyott burzsuj módjára keringek körülötte, és javaslatot teszek: — Amennyiben szándékában áll egy süteményt fogyasztani — mondom —, ne zavartassa magát. Fedezem a költségeket. — Merszi! — azt mondja. És nyomban odalibeg azzal a szemérmetlen járásával a tálhoz, és hopp, bekap egy krémest. Csakhogy vajmi kevés a pénzem. Legfeljebb ha három süteményre elég. Mialatt ő jóízűen eszik, én nyugtalanul kutatok a zsebeimben, és ujjaimmal tapogatom, mennyi a vagyonom, és a va- gyonom édeskevés. Hopp, most nyeli le a második krémest! KÖh intek. Es hallgatok. Amolyan kispolgári szé- gyenlősség kerít hatalmába Még azt mondhatják: sóher gavallér. Csak körözök, mint a kakas, ő pedig kacag, és bókokat szeretne kicsikarni tőlem. Azt mondom: — Nem kéne elfoglalni a helyünket? Csöngettek alkalmasint. Azt mondja erre: — Nem. És fogja a harmadik süteményt. Azt mondom: — Nem lesz ez sok éhgyomorra? Mire ő: — Nem, már megszoktam. És nyúl a negyedikért. Ekkor a fejembe szökik a vér. — Nem teszed vissza!? Erre megijed. Tátva marad a szája. Nekem meg szikrát hány a szemem mérgemben. Mindegy, gondolom, legfeljebb nem sétálok vele többet. — Nem teszed vissza! — mondom. — Azt a jégenkopo- gós rézangyalát! Visszateszi. Odafordulok a kiszolgálónőhöz: — Mennyivel tartozom a három elfogyasztott süteményért ? A kiszolgálónő közömbösen viselkedik: értetlennek álcázza magát. —- Ennyi és ennyi jár — azt mondja, — a négy elfogyasztott süteményért. — Hogyhogy négyért?! — mondom. — Mikor a negyedik ott van a tálon. — Azt már nem — feleli erre. — Ámbátor ott van a tálon, az ízlelés, valamint az ujjakkal való érintés megtörtént. — Méghogy ízlelés! — mondom. — Már megbocsásson. Ezek a maga zavaros rémképei ... A kiszol^ilónő közömbösen viselkedik, csupán az orrom előtt hadonászik. Közben persze odagyűlik a nép. Csupa szakértő. Az egyik azt állítja, hogy megtörtént az ízlelés, a másik' azt, hogy nem. Kifordítom zsebeimet, és persze, minden kacat kiszóródik. A nép vihog. Én nem. Én a pénzemet számolom. Kiderült: épphogy elég négy süteményre. Hiába minden vita, a keservit! Fizetek, aztán a hölgyhöz fordulok. — Fogyassza el, polgártársnő! — mondom. — Fedezve van. Ám a hölgy nem mozdul. Szégyelli elfogyasztani. Ekkor egy bácsika közbeszól: — Ide vele! — úgymond —, majd én megeszem. És meg is ette. Az én pénzemen. Elfoglaljuk a helyünket a nézőtéren, és végignézzük az operát. Aztán megyünk haza. A ház előtt a nő azt mondja nekem, jóféle polgári hangsúllyal: — Elég disznóság a maga részéről. Akinek nincs pénze, ne járkáljon hölgyekkel! Erre azt mondom: — Nem a pénz boldogít, polgártársnő. Elnézést az intő szóért! így aztán el is váltunk. Sehogy se tetszenek nekem az arisztokratikus hölgyek. Radványi Ervin fordítása Somogyi Néplap V. Sztrongin Ki érti ezt?
