Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
/ Karádi órán Happ Józsefnél A sárga ház ott áll Balaton- lelle végén, egy kőhajításnyi- ra Boglártól. A megye legidősebb tanítója él benne tizen.- kilenc éve. Előtte ötvenegy évig Karádon lakott. Gamá- son született, Csurgón járta a tanítóképzőt. A kilencvenedik évét tapossa, de olyan friss a mozgása, az emlékezete, hogy húszat akár le is tagadhatna. Happ József sokat tud Ka- rádról, s igazi értékeket őriz a falujáról.t Ezek nemcsak Karád, hanem a megye művelődéstörténetének is páratlan ereklyéi. A vendéget mindig szívesen fogadta, s amije volt, megosztotta vele., Különösképpen megnyílik a szíve, amikor hosszú tanítói pályájának kiemelkedő eseményeiről érdeklődnek tőle. Könyvek, iratok, levelek, fényképek, kották kerülnek elő, s máris »megkezdődik az óra« Karádról. Happ József feltolja a szemüvegét, s úgy magyaráz, mintha most is ott állna a katedrán. , — Van itt bőségesen dokumentum! — mutatott az asztalon szétrakott kincseire. — Most megmutatom Krénusz János keze írását... A papír megsárgult, az írás azonban — amelyet 1904. augusztus 13-án vetett papírra Marcaliban, lemásolva Happ József elemi népiskolai tanítói oklevelét — sok mindent elárul a mártír tanítóról. — Megírtam a kaposvári Krénusz János iskolának az élményeimet a névadójukról... De még csak nem is válaszoltak — csóválja a fejét. Gárdonyi Géza karádi tanítóskodására terelődik a szó. Az ő javaslatára állítottak emléket ötven évvel ezelőtt a híres írónak. Sok emléket ösz- szegyűjtött Gárdonyiról. — Gárdonyi egyik ideálja Csík Ilka volt, a karádi erdőmester húga. Később a Nagy- csepelyen tanító Békefi István vette feleségül. Farkas Vilma a Csókoló utcában lakott, sok estét töltöttek a kispadon a szederfa alatt. A kispad már biztosan elkorhadt, a szederfa azonban talán még ma is megvan! Egyik meglepetés követi a másikat. Különösen, ha úgy kezdi a mondatot: tudod-e, hogy .. J Még filmet is forgattak 1926 táján a faluban. Amikor kész volt, az iskola falára vetítették, s a szereplők nagy gyönyörűséggel nézték a Kender és len című dokumentumfilmet, amely megörökítette nehéz munkájukat. Geszti Lajos alkotását Kaposváron is bemutatták. Karádról Happ József ment el egy kolléganőjével. — Mi lett a filmmel? — Elveszett. Geszti Lajos sajnálta, hogy nem' hozta le Karádra, akkor talán megmaradt volna... A zenével nagyobb szerencséjük volt. A képviselőjük gondolt egyet, s leküldte Dávid Gyulát, a későbbi Kos- suth-díjas zeneszerzőt, hogy próbálja meg összegyűjteni a régi népdalokat. Amikor beszámolt mesterének a tapasztalatairól, Kodály Zoltánnak annyira megtetszett az anyag, hogy 1933-ban személyesen elment Karádra. — összehívtuk az asszonyokat, a férfiakat az iskolában, akik jó, régi, öreg nótákat | tudtak. Dávid Gyula kottáz- : ta, Kodály pedig elővette a tütükéjét, a fonográfját, s ab- i ba énekeltette őket. Bogdán | Györgyné egy igen ritka nótát énekelt. Kodály Zoltán visszaénekeltette a hengerről. { Az asszony megfog'ódzott a székben, s kiszaladt a száján: I »A rossebb egye meg ezt a i masinát«. Kodály néhány napig volt Karádon, azután hazament. Fölkereste Az Est egyik munkatársa, s megkérdezte, eredményes volt-e a gyűjtőút. A mester nem volt sokbeszédű, elővette a hengert, s lejátszotta: »Elvetettem a lenemet felibül, Haj a lenem, sárga lenem majd meg- aranylik«. Azt mondta, hogy ez az egy dallam önmagában is megérte volna, hogy elment Karádra. — S a karádi nóták? — Az majd most jön . . A kongresszus tiszteletére A felajánlás eredményeként költözhettek le a képzősök Pályakezdés Megtudtam, hogy Karád 800 éves, és javasoltam a község vezetőinek, hogy ünnepeljük meg a jubileumot. Sok mindennel készültünk, összegyűjtöttem a régi hagyományokat. Kodály Zoltán 1934-ben újra eljött a faluba gyűjteni, megint nálunk lakott, s megkértem, hogy állítson össze egy csokorra valót a Karádon összegyűjtött nótákból. Erre megírta a Karádi nóták című művét. Én tanítottam be, vezényeltem , először. Tudja, hogy ma is sok kórus nyer vele külföldön? Például Tal- linban, Londonban ... Drága ereklyét vesz elő egy fiókból. Az eredeti partitúra. Azután az 1934-ben kinyomtatott mű Kodály dedikáció- jával: »Happ József ig. tan. úrnak szíves megemlékezéssel«. — Amikor megkaptam, hat- személyes hímzett zsúrterítő- készletet küldtem a mesternek. Megköszönte, itt a saját kezű levele ... Sajnos, egy kicsit már halványodik. Olvasom a sorokat, egy részét fennhangon: »Karádot nem hagyjuk abba ezentúl sem, mihelyt alkalom lesz, folytatjuk.« — Sajnos, jött a háború — mondja az öreg tanító. Egy múzeum is megirigyelhetné az itt őrzött dokumentumokat. Levél Reich Károly- tól — az ő felfedezettje —, ! Vikár László kedves sorai arról, hogy Dávid Gyula Happ Józsefet is megemlíti a visz- j szaemlékezéseiben. A Karád j 800 éves évfordulójára készí- I tett Kullogó, Kérő, Kézfogó, [ Lakodalmas, Pinceszer kézira- I tai. Rábai Miklós is látta őket, j éppen néhány nappal a halá- I la előtt küldte vissza. A kül- | földön is sokat szerepelt Karádi Bokréta tagjairól, külföldi vendégjátékairól készített fölvételek, a Karádon járt külföldiek levelei, és még sok egyéb. — Egy vágyam van, hogy Kodály Zoltán gyűjtöútjának emlékét tábla őrizze a karádi iskola falán. Nem sok község dicsekedhet azzal, hogy ott járt Kodály, sőt művében is megörökítette. Happ József szeptember 7- én jubilált. Éppen hetven évvel ezelőtt kezdte meg a tanítást Karádon. A nemes hagyományt két pedagógus lánya folytatja. A vasdiplomát 5 harcolta ki a pedagógusoknak, s 5 1971-ben vette át. Lajos Géza Lépcsőről lépcsőre... A Kaposvári Tanítóképző Intézet új kollégiuma érdekében összefogott a Művelődés- ügyi Beruházó Vállalat, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat és az intézet. Felajánlást tett a beruházó, hogy szeptemberre, a tanévkezdésre lakhatóvá teszik a kollégiumot annak a kétszázhuszonöt hallgatónak, aki ebben az évben kezdi meg, illetve folytatja tanulmányait. Szeptember 16-án megtarthatták a tanévnyitót a tanítóképzőben. Pénteken összegyűltek a kongresszusi munkaverseny aláírói, hogy értékeljék a vállalásban született eredményeket. A kongresszusi fölajánlásra azért volt szükség, mert májusban még egyáltalán nem lehettek biztosak abban, hogy szeptemberben beköltözhetnek a lakók. A májust követő hónapokban meggyorsult a munka. az építkezésen. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai- szombaton és vasárnap is nagy erőfeszítéssel dolgoztak, és dolgoznak az épület teljes befejezéséig. Gyulavári Tamás, a SÁÉV igazgatója elmondta, hogy a fűtéshez szükséges legfontosabb anyag rendelkezésre áll, október 15-re füthetővé teszik az épületet. Október végére az egyéb, hátralévő munkákkal is végeznek, a konyha is üzemelhet. A munka lendületében bízva talán nem is kell túlzott optimizmus ahhoz, hogy december 2-án felavatják a kollégiumot. Mindenfajta leírás helyett a cikkhez »járó« portréra utalok. Madarász Béláné ilyen. S ami a képről nem derül ki: haja szőkésbarna. Biztosan van neve azoknak a fürtöknek a füle mellett, én azonban nem vagyok jártas a fodrászszakmában, így nem tudom. A szeme kék. Karcsú, magas fiatalasszony. Pályát kezd, tele hittel, akarattal. Nagy dolog ez. Hogyan került Tabra? Soproni lányként Szombathelyen tanult népművelőnek, könyvtárosnak. Férjhez menve az ország másik felében dolgozott. Büfésként Mátrafüreden. Madarász Béla még tanult az egyetemen. Gyerekük született. A kék szemű fiatalasszony befejezte a tanulmányait, oklevelet szerzett. Akkor bekerülhetett Gyöngyösre, kisegítő könyvtárosnak. Életállomások. Egyszer csak Tabra kezdtek figyelni ott, Gyöngyösön ők ketten.1 Üres volt a művelődési ház igazgatói széke, és a sok község tagságát egyesítő tahi termelőszövetkezetnek is szüksége volt egy egyetemet végzett kertészre. így kerültek Somogyba. — Nem is volt könnyű a »felvételi« a nagyközségi párt- bizottság vezetői előtt — mondja Madarász Béláné, akit alighanem csak Lujzinak, Luj| zikának fognak szólítani a ta- I biak. — De sikerült! Aztán be- j mütatkozás a tanácson. Lakást kaptak. A tizenöt hó- j napos kisfiúcskát bölcsődébe adták. így tudnak egész emberként helytállni. Nagy szükség'lesz rájuk. Madarász Béláné nem tagadja: nagy tervekkel, ambícióval vág neki az útnak ... — Az első nagy fa, melybe a fejszét vágom az ifjúsági klub újjászervezése lesz. Ki- plakátoztam, hogy szívesen látunk minden fiatalt. Már jelentkeztek is sokan. Éppen most volt benn egy fiatalember. »Komolyan gondoljuk?« — ezt kérdezte. De még mennyire komolyan! Kész tematikám van. Korábban az ország másik végében már két klubot vezettem. Ha ötletek vannak, nem fulladhat kudarcba a szándék. S itt csupán Csipke- rózsika-álomból való ébresztésről van szó. Van helyiség, jól működött a klub régebben. De aztán egy évig nem volt itt igazgató. A helyiség, jobban mondva: helyiségek, csakugyan szépek. üf— ■áMMmmm "*# >! íéhMHI i Életre várnak a plakátokkal »melegített« falak. — Voltarh a Budapesti Vegyi Gépgyár itteni gyáregységében. Lelkes fiatalokra találtam. Miért ne lehetne a helyiségeinket nem egy, de két klub ; működtetésére is felhasználni! ! A legégetőbb, a legfontosabb j teendőjéről beszélt elsőnek. De i módszeresebb, koncepciózu- sabb huszonhárom éves fiatal 1 ő annál, hogy csak ebben az ! egy tervbén gondolkodna! I — A fiatalokat és az időseket, a nyugdíjasokat kell meg- : nyernem. Ök rendelkeznek a legtöbb szabad idővel. Egész j | kiskorban, az alsó tagozatosok- | I nál kezdjük. Nagy lehetőség [ I az, hogy egy épületijén van velünk a könyvtár.- A vezetőjével közös célokat tűztünk ki, S elmond egy, első hallásra • is megnyerő ötletet’: — Megvalósítom a »Kuk- kantót«. Miután a gyerekek megismerkedtek a könyvtárral, már játszani is fogjuk. Egy doboz és egy füzet kell hozzá. A mappában kérdéseket találnak majd, melyekre a feleletet a lexikonokból, szakkönyvekből 'kell »kikukkantaniuk«. A válaszokat a ládába dobják. Aki jó választ ad, jutalompontot kap. Akinek tíz pontja gyűl össze, ajándékot vihet haza. Könyvjelzőt, órarendet. De ezeken is lesz egy- egy könyveim. Aki még több pontot gyűjt, ajándékkönyvet kap. Szeretnék az olvasóvá nevelésben, a széles látókörűvé tevésben segíteni a pedagógusoknak és a könyvtárosoknak. Feladatodékor: a tánccsoport újjászervezése, irodalmi színpadi együttes kovácsolása, színházlátogató közönség verbuválása, bábszakkör életre hívása. Itt működik majd a siófoki zeneiskola kihelyezett tagozata is. — Friss emberként, nyitott szívvel várom az embereket. S megy eléjük. »Szövetségese« is van már: Sárika néni —• Karácsony Ándrásné —, gazdasági ügyintéző. Bízik benne: lesznek Szakkörvezetők, művészeti előadó is. Tervei bár az »égig nőnek«, nem türelmetlen ember. — Lépcsőről lépcsőre kell majd haladnom, egyre feljebb. Bizonyos, hogy vele tartanak a tabiak. j Leskó László Holtvágány Magaslati pontokat keresek, távlatokat, végigjárom az utcák sorát. Alszik a város, a lámpa fénykorén átsuhan egy denevér. Sejtelmes csendben oldódik az éjszaka kékje. Valahol a közelben mérgesen zümmög egy trafó. A városszéli utcák kihaltak. Bevétel Talponálló. Szemben egy ember most issza a tizedik hosszúlépést. Szomjas lehet. Két sörösüveget lóbálva elindul, majd dülöngélve megáll az egyik üzlet előtt. — Nyissák ki, vagy betöröm a kirakatot! — Mit akar tőlük? A záróra elmúlt. Már a bevételt számolják. — Nyissák ki, vagy összetöröm az üveget! Az üvegbetétemért jöttem, fizessék ki az üvegbetétemet! — Holnap is ráér beváltani azt a két üveget. — Nekem most kell. Azonnal adják oda a pénzt, vagy összetörök mindent! — Gondolja meg, rendőrt hívnak. — Ezek .megteszik, ezek képesek rá, most is a borravalót számolják. — önkiszolgálóban nincs borravaló. — Tényleg nincs, onnan csak lopnak, megvetem az olyan embert, aki lop. — Maga rendes embernek látszik, most mégis botrányt csinálna. Higgye el, nem érdemes, miért akarja betörni a kirakatot? — Mert szerelmes vagyok. — Mi a foglalkozása? — Olyanom nekem nincs. — Munkahelye csak van? — Trógerolok, hogy meglegyen a napi piára való, és kifizethessem azt a penészes albérletet. Az a vén banya azt várja, mikor nem fizetek, hogy minél előbb kitegye a szűrömet. Amíg bírom, mindig lesz 'annyi, hogy a képébe vágjam. — És ha megbetegszik? — Akkor kinyírom magam! Kinek kell ez a rohadt élet? — Miért nem keres magának valami tisztességes állást? Ügy néz ki, mint egy csavargó, csak elriaszt magától mindenkit. Nem gondolja, hogy mégis magában van a hiba? — Akkor úgy látszik, nekem nincs szerencsém. — Ha más nincs, a szerencsére fogja az egészet. Ha ezen az úton megy tovább, holnap már betöri a kirakatüveget, aztán ki is rámolja. — Nem igaz, nem vagyok bűnöző! — Tudom, csak szerelmes. Előbb-utóbb meggyűlik a haja a rendőrséggel. — Igen, ezek képesek rendőrt hívni. Megyek és megmondom nekik — indult el részeg tántorgással. — Elmondom mindenkinek. „Holló hajam volt” — Mindennek alapja a kiegyensúlyozottság. Hogy áll ezzel? — Köszönöm, jól. — Mit jelent ez a gyakorlatban ? — Reggel meg este magához húz az uram, de mintha ott se lennék, annyi az egész. — Félreértett, arra gondoltam, gyakran veszekednek? — Ha a tegnapira gondol, az kivétel, ilyen még nem volt, és biztos vagyok benne, hogy nem is lesz. — Rosszul van? — Nincs semmi baj, csak néha elszorul a torkom, és sírnom kell. — Van maga körül valaki, akivel néha beszélgethet? — A.-né a szomszédból. Annak még rosszabb, azt még veri is az ura, hogy kedvesebb legyen hozzá. Sokan vagyunk, más örömünk nincs, csak a munka. Nézzen rám, nemrég még holló hajam volt, most meg már őszülök. — Az ura az oka. — Én szeretem az uramat, jó ember. Kikaparom a szemét annak, aki mást mond. — Az előbb még panaszkodott! Talán meg is csalja? — Tudom, ki híreszteli ezt róla. Az a némber kihasználja, hogy néha az uram kicsit felönt a garatra. A múltkor is becsalta magához. Most aztán rossz hírét kelti. — Gyakran részeg a férje? — Csak amikor pénzt kap a kezéhez. — A hónap elején vagy végén? — Kétszer kap fizetést, két részben. Dolgos ember az én uram, megbecsülik a vállalatnál, meg máshol is. Arany keze van annak. Hívják is mindig: Gáspár, javítsd meg a csapot, szereld föl a villanyt. Nincs olyan nap. hogy ne lenne valami mellékes. — Persze, mindenhol kínálják? — Nem fogad el az semmit. Meg lehet kérdezni akárkitől. Nem is lenne semmi baj, ha nem lenne itt a sarkon az az átkozott kocsma. Malom »Kimaradnak az iskolából, ide-oda: sodródnak, szakma nélkül, ^végzettség nélkül, eszmények nélkül...« — Próbáltam én megkapaszkodni, mint majom a kö- „ szörűkövön, de sehogy sem sikerült. — Nem fogadták be sehol? — Az az igazság, hogy nagy szám van. És mondja meg nekem őszintén, hol szívelik a nagypofájú embereket? Ezért csaptak ki a gimnáziumból is. Ahogy visszagondolok, ott voltak hozzám a legfinomabbak. — Első munkahelye? — A malom. Odaállítottak egy hosszú csúszda végéhez. Űtvenkilós zsákokat eregettek le rajta. Megfeszítem minden izmomat, behunyom a szemem, lesz, ami lesz. Hanyatt vágott, csak úgy nyekkentem! Életemben még nem röhögtek ki annyira, mint akkor. Körülállták, és a hasukat fogták a gyönyörűségtől. Szerettem volna a képükbe mászni, de gyáva voltam. Mind bivalyerős ember, ha nekik megyeki pillanatok alatt ízekre szednek. Ök bezzeg tudták, hogy kell elkapni a zsákot. Ha szembeáll, nincs az a vasgyúró, akit le ne döntene a lábáról. Hátulról, oldalról kell átkarolni, pár métert futni vele, lefékezni a lendületét. Életemben ez volt az első megfutamodásom. Sziclera Szpirosz Somogyi Nty/apl 5
