Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-19 / 219. szám
Az első írásos emlék w r A SZÓ EREJE.YEL A lakosság a hírközlő eszközök segítségével akár a történés pillanatában — vagy nem sokkal utána — tudomást szerezhet a kül- és belpolitikai eseményekről, szocialista építőmunkánkról, a világban végbemenő változásokról. Ahogy nőtt a tájékozódás lehetősége, fokozódott a lakosság -ez irányú igénye is. Az emberek — az információs lehetőségek bővülése, az általános műveltség növekedése és a fokozódó politikai érdeklődés következményeként — érzékenyen reagálnak az eseményekre. Érthető, hogy elsősorban a lakó- és munkahelyi, az egyéneket, közösségeket közvetve vagy közvetlenül érintő kérdések iránt nagyobb az érdeklődés. Az emberek az események, döntések hírét különbözőképpen fogadják. A bennük kialakult vélemények erősítésében vagy módosításában nágy szerepe van a szóbeli agitációnak. Ha azt akarjuk, hogy meggyőző tevékenységünk eredményes legyen, a tömegkommunikációs eszközök mellett föltétlenül szükség van a helyi agitációs lehetőségek mennél hatékonyabb felhasználására. Általuk a pártszervezet könnyebben meg tudja válaszolni a területén feltett kérdéseket, eredményesebben mozgósíthatja az embereket a párthatározat végrehajtására, a politikai célok elérésére. A párt szervezeti szabályzata szerint valamennyi párttagnak kötelessége, hogy hirdesse a párt politikáját. Nyilvánvaló viszont, hogy nem mindegyik párttag képes e követelményeknek propagandistaként, agitátorként megfelelni. Viszont minden kommunistától elvárható, hogy a párt határozatainak szellemében foglaljon állást a munkahelyén, a családban, baráti beszélgetés közben. Ehhez azonban a párt politikájának, határozatainak ismeretére, a politikai és gazdasági kérdésekben való tájékozottságra van szükség. És arra is, hogy a párttag felkészültsége »napra kész« legyen. A politikai oktatás különböző formái, a káderképző tanfolyamok megfelelő szervezeti keretet és lehetőséget adnak ehhez. Az ismeretek napra készségét egyrészt a hírközlő eszközök, másrészt a pártszervezet birtokában levő információk biztosítják. Megszerzésükhöz jól bevált forma a politikai vitakörök szervezése. M űködésük somogyi tapasztalatai — az országoshoz hasonlóan — kedvezőek. Többségükben a részvevőket (vitakörönként 15 —20 ember) egy-egy időszerű témában elláttak érvekkel, és így a szóbeli agitáció során egy-egy kérdésben megfelelően tudnak véleményt nyilvánítani. Ezért is mondhatjuk, hogy a politikai vitakörök egyre jobban agitációs műhelyekké válnak, tagjai az adott témákban képesek a párt politikájának hirdetésére. Nyilvánvaló azonban, hogy a párttagoknak példamutatással is elöl kell járniuk a határozatok megvalósításában, a párt erkölcsi normáinak megtartásában. A politikai vitakörök működtetése azért is fontos, mert ezeken a politikai és gazdasági vezetők a vállalati politika kialakítását, a termelés hatékonyságát befolyásoló információkhoz jutnak. Ilyen téma volt például az üzemi munka- szervezés tapasztalatainak, továbbá a népesedéspolitikai határozatnak a feldolgozása. A politikai képzésnek, felkészülésnek ezt a formáját a részvevők is kedvezően fogadták. Hiszen a társadalmi érintkezési lehetőségek közül egyre inkább a kis csoportok válnak kedveltté. A szűkebb közösségekben ugyanis naI gyobb az aktivitás, megnő a szereplési kedv. Alkotó vita alakulhat ki, a jelenlevők kis száma kevésbé zavarja a megnyilvánulásban azt, aki esetleg a nagyobb rendezvényen nem szólalna fel. A megyénkben működő vitakörök száma megközelíti a százhúszat. Kívánatos, hogy továbbiak alakításának teremtsük ' meg a föltételeit. Fontos teendő az is, hogy a működő és később létrehozandó politikai vitakörök mindenütt megfeleljenek az igényeknek. Vagyis adjanak tájékoztatást az országos vagy helyi jellegű, időszerű politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekről, az agitáció eszközével segítsék az egységes álláspont kialakítását. Ezenkívül gondoskodjanak az információk, az állásfoglalások széles körű elterjesztéséről r, vitakörök részvevőinek segítségével. Ugyanakkor járuljanak hozzá ezek a tapasztalatok összegyűjtéséhez, »visszacsatolásához« is. A politikai vitakörök működtetése — a helyi tájékoztatás fejlesztésével együtt (üzemi sajtó, hangos híradó, faliújság) — hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók a helyi kérdésekben is tájékozottak legyenek. Ezáltal kiteljesedik az üzemi demokrácia, erősödik a tulajdonósi érzés. Ez segíti az érdekek összeegyeztetését, a helyes álláspont kialakítását is. Az üzemi demokrácia fórumaival együtt így megteremthető a dolgozók és a vezetők jobb kapcsolata, könnyebben kialakítható az egyetértés, a »kis« és »nagy« kérdésekben. S ha egy nyelven beszélnek, közösen cselekszenek, akkor a párt politikája megvalósul a munkahelyi közösségekben. Fenyő István, a megyei pártbizottság munkatársa Együtt - eredményesebben Megyei nőaktívaülés Kaposváron NEM EGÉSZEN három hónappal ezelőtt a Hazafias Népfront megyebizottsága elmélyültem felelősséggel foglalkozott a népesedéspolitikai határozatokból adódó feladataival és széles körű eszmecsere alapján határozta meg munkaprogramját. A tegnapi nőaktívaülés témája ugyanez volt — és lehetetlen volt nem észrevenni a két tanácskozás közötti hasonlatosságot. Nem a téma azonosságából fakad ez, hanem ahogyan foglalkoztak a részvevők ezzel a fontos társadalompolitikai határozattal, amilyen szenvedéllyel, felelősségérzettel vetették föl a gondokat, keresték az összefüggéseket, és tettek ésszerű, hasznosnak ígérkező javaslatokat. A Hazafias Népfront megyei nőbizottságának hívására több mint száz asszony gyűlt össze a városi tanács nagytermében. Ott voltak a Vöröskereszt- alapszervezetek családvédelmi felelősei, az SZMT, a MÉSZÖV nőbizottságának tagjai. Hogy mennyi gondolatot ébresztett s mennyire a szívhez és az észhez szólt dr. Balogh Ágnesnek, a népfront megyei alelnökének vitaindító előadása, azt legjobban a hozzászólások sokasága tükrözte. Dr. Balogh Ágnes nemcsak azokról az okokról szólt, amelyek szükségessé, tették a népesedéspolitikai [határozat megalkotását, hanem külön figyelmét szentelt annak taglalására, hogy. Somogybán még az országos átlagnál is kedvezőtlenebb a helyzet, összefüggéseiben elemezte azokat a tudati, anyagi, szociális és egészségügyi tényezőket, amelyek hatnak a népesedésre, és ezek alapján világított rá arra, hogy a ha- ‘ írozat végrehajtásáért valamennyi társadalmi és tömegszervezetnek összehangoltan, folyamatosan és rendszeresen kell együttműködnie. Olyan sok összefüggése van népesedéspolitikánknak, hogy szinte nincs életünknek olyan területe, ahol valamilyen formában nem lehetne valamit tenni a végrehajtás érdekében. Viszont — számos példa bizonyítja már —, hogy az összehangolt cselekedet, az összefogás sokkal gyorsabban vezet a célhoz. Voltaképpen az együttműködés gondolatát és módszereit fejtette ki korreferátumában Honfi Istvánná, a Vöröskereszt-szervezet megyei titkára. Szavaiban a fő hangsúlyt a határozattal összefüggő tudati, erkölcsi tényezőkre fordította: a legkülönbözőbb rétegek, korosztályok nevelésére, felvilágosítására hívta föl a figyelmet. A Vöröskereszt már tavaly is szervezett tanfolyamokat, előadásokat. a kedvező tapasztalatok alapján azonban most jobban akarnak élni ezzel a lehetőséggel. Három fő témában indítanak tanfolyamokat. Az első a családi élet iskolája témakörrel foglalkozó — nyolcszor kétórás — tanfolyam: rendeltetése a családi' életre való ^nevelés. A szülők iskoláját elsősorban fiatal' házasok részére szervezik, míg az anyák iskolája keretében a kismamákkal való szervezett foglalkozást kívánják megoldani. Mint Honfi Istvánná elmondotta: a népfrontbizottságok, a nőbizottságok sokat tehetnek azért, hogy a rendezvények iránt fölkeltsék az érdeklődést, hogy minél látogatot- tabbak és így eredményesebbek lehessenek ezek a tanfolyamok. De számos más fórumot — szülői munkaközösség, népfrontest, nőklub stb. — föl lehet használni arra, hogy a határozat egy-egy részkérdésével érdemben foglalkozzanak. Rávilágított az előadó arra is, hogy az eddiginél sokkal nagyobb törődést, gondoskodási igényelnek a gyermekgondozási segélyen levő kismamák — helyileg, üzemi, vállalati szinten kell az ő problémáikkal foglalkozni. Szinte lehetetlen fölidézni azt a sok gondolatot, javaslatot, amelyről a vita során szó volt. Szinte nem volt felszólaló, aki ne utalt volna arra a súyos gondra, amelyet a gyermekintézmények szűkös volta jelent. Többen foglalkoztak az elmaradottabb rétegek helyzetével: fölvetették, hogy bár mindenütt kiépítették a család - és nővédelmi hálózatot, még mindig kevesen fordulnak ide tanácsért, segítségért. És a tudatformáláshoz tartozik az is, hogy jobban éljenek ezzel a kínálkozó lehetőséggel. Szóba került, hogy a falvakban lényegesen javult a csecsemőtejjel és a bébiételekkel való ellátás, ugyanakkor még nem sikerült megoldani a boltok, a böcsődék, az óvodák nyitva tartásának azt a rendjét, amely jobban igazodna a dolgozó nők munkaidejéhez. A NÉPESEDÉSPOLITIKAI határozat, a megtett intézkedések első eredményei már mutatkoznak. Kétségtelen azonban, hogy még igen sok és rendkívül összetett feladat elvégzése vár ránk. Ezért volt a tegnapi nőaktíva vezető gondolata az együttműködés, a célok eléréséért való jó szándékú, közös munkálkodás. V. M. Marcali hét évszázada Ünnepi ülést tartott Tegnap múlt 700 éve, hogy egy latin nyelvű adományozó levélre rákerült a név: Mor- zoly. Ettől a dátumtól számítódig az azóta Marcali néven emlegetett nagyközség »okleveles« élete. Erre a hét évszázados meg a távolabbi múltba vesző településtörténetre emlékezett a márciusban megkezdett rendezvénysorozattal Marcali lakossága. A gazdag program kiemelkedő társadalmipolitikai eseményeként tegnap a nagyközség pártbizottsága és közös tanácsa ünnepi ülést tartott. Az asztalokon virágcsokrok díszlenek, az évforduló tiszteletére készített plakettek csillognak és egy új helyi kiadván}', A 700 éves Marcali tisz- i teletpétdányai sorakoznak. Fölcsendül a Himnusz, úttörők lépdelnek be dobpergés ritmusára. Verssorok lüktetnek, rímek csengenek. Ünnepélyes hangú üdvözlő szavak. Szabó István, a nagyközségi pártbizottság titkára köszönti az ülés vendégeit: Sugár Imrét, a megyei tanács általános elnökhelyettesét, Király Ferencet, a járási pártbizottság első titkárát, dr. Ress Zoltánt, a járási párt-vb tagját, a járási tanácsi hivatal elnökét és a többi meghívottat, a tömegszervezetek és mozgalmak, fegyveres testületek, a nagyközségi pártbizott I nagyközségben működő vállalatok képviselőit. Dr. Ress Zoltán mond beszédet. Szavai nyomán filmszerűen pereg a település hét évszázados, hősi küzdelmekben és tragikus bukásokban bővelkedő történelme. Felvillan a török kori. alig néhány száz lelkes kis falu képe, egyik oldalán a Balaton idáig lehúzódó lapos területével, másikon szőlőművelésre alkalmas dombvonulataival, északon és délen pedig .hatalmas erdőségektől övezve. Várépítés, török kori portyák, elnéptelenedés, majd ideiglenes föllendülés a XVIII. század közepén: 13 évig megyeszékhely a község. Sanyarúbbá váló jobbágysors. Aztán dicsőséges napok: Noszlopy Gáspár vezetésével győzelmes rajtaütések Jellasics csapatain. A századelő évei: kivándorlás, szegénység, a mezőgazdasági munkások fel-feltörő bérmozgalma. Világháború, polgári forradalom, a Tanácsköztársaság ígéretes mozgalmai, aztán a fehérterror megtorló kegyetlenkedése. Az elnyomás újabb évei: kommunista sejtek szervező, mozgósító tevékenysége. Börtön. Harci cselekmények embert, aryagi értéket pusztító három hónapja. Március 29. — a feliág és a közös tanács szabadulás napja. Az újjáépítés nekifeszülései. Földosztás. A 60-as évektől üzemek, korszerű munkahelyek, erősödő, szavát hallató munkásosztály. Sokasodó, megvalósuló' igények: új családi és több szintes házak, ivóvíz- és szennyvízhálózat, járdák, utak, boltok, kórház, bölcsődék, óvodák, általános, közép- és szakmunkásképző iskolák; szobrok, parkok. Városiasodó községkép. Szívet melengető változások — gondolkodásban, magatartásban, életmódban, munkában. De nincs megállás. Évről évre több gyerek születik, családok költöznek be. Újabb lakások, munkahelyek, közintézmények kellenek. A lehetőségeket társadalmi összefogással bővítik. A szót kérők is erről beszélnek. Ifjúmunkások, üzemi közösségek vállalásait közvetítik. Sugár Imre pedig arról beszél: a megye vezető szervei ezután is kellő figyelemmel kísérik és sokoldalúan támogatják a nagyközséget abban, hogy mielőbb beléphessen a kisvárosok sorába. Ünnepi ülés volt Marcaliban. A jelent előkészítő múltra emlékeztek, de közben a jövő útjáról, a további építés gondjairól, lelkesítő céljairól is szóltak. P. L. A szőlőből bor lesz A tartályokba érkezik a szőlő. Az ősz a szüretet is jelenti. Emberek jelennek meg a domb oldalakon, puttonnyal a vállukon, s tarka ruhás asszonyok vidáman szedik a fürtöket... Vagy talán már nincs is így? A modern gépek, a nagyüzemi szőlőtermesztés kiszorította a romantikát? Nem, legalább is ezt vallják a nagyberkiek. Náluk a múlt és a jelen még mindig megfér egymás mellett. A termelőszövetkezetben a nagyüzemi termesztésnél a gépesítés valóban egyre inkább kiszorítja a romantikát. de szalacskai hegyen. ahol a falu lakosságának majdnem nyolcvan százaléka termel szőlőt, tovább élnek a hagyományok. A termelőszövetkezet fogatán járjuk a határt. Néhány kilométerre már magunk mögött hagytuk Nagyberkit és a külső peremrészt, Kisberkit is. Előttünk szőlőkordonok húzódnak. Csak a traktorok zakatolása és a föstcsóválc árul- • ják el, hogy itt dolgoznak. A kétméteres kordonok mögött szüretelnek: öt ven asszony és lány szedi a szőlőt. Erhár Fe- rencné, a brigádvezető beszélt a munkájukról: — A múlt hét szerdája óta szüretelünk. Erre a táblára még csak most jöttünk ki. Tudja, a szüret mindig érdekes munka volt és marad is, bár itt a termelőszövetkezetben a »megszokott munkának« nevezhetnénk. Az olyan, régi szüret majd húszadika körül kezdődik a kiskertekben, Szálacskán. Otthon nekem is van szőlőm, itt viszont csak hat éve dolgozom mint brigádvezető, j Hogy naponta mennyit tudunk leszüretelni? Az a fajtától is függ. Csemegeszőlőből naponta hatvan-nyolcvan kilót, míg a borszőlőből, amit most szedünk a kétszáz-háromszáz ki- I lót is le lehet szüretelni. A falu tanácselnöke, Stágli I József mondta: — A háztájiban senki nem j foglalkozik a kordonos műve-1 léssel. Szálacskán csak apró bokrokat lehet találni, ott jó is a szőlő cukortartalma, igaz, a nap is . jól éri a bokrokat. — Az idén későn kezdődött a szüret — veszi át a szót újból a brigádvezető. — Kisebb Is a termés, mirjt tavaly. Most nem jönnek majd 'Ef*az isko- lásimagunk is"el tudjuk végezni ezt a »keveset«:'" A présház felé indulunk. Traktorok húznak el mellettünk. A nagy tartályokat ros- kadásig töltötték szőlővel. A táblákról viszik a présházba. Ebédidőben kopogtattunk be. A gépeket kezelő három asz- szony azonban szívesen kalauzolt bennünket a nagy tartályok között. Gál Dénesné, Hartmann Antalné és Varga Andrásné reggel hét órakor áll itt munkába. — És meddig dolgoznak? — Sokszor késő estig. Van úgy hogy tíz-tizenegy óráig. Szeretjük ezt a munkát, érdekes. Amikor néhány évvel ezelőtt ide álltam be dolgozni, mindig féltem, ha valaki állt a hátam mögött, hátha rosszul csinálok valamit, és kinevetnek az emberek. Ma egészen más: örülök ha nézik a munkámat, mert hát most már magam is el tudok igazodni itt. — Mennyi idő múlva lesz a szőlőből bor? — Az sok mindentől függ. Van úgy, hogy egy hónap is elég. Háromszor kell fejteni a lét, míg jó bor lesz belőle. — Mindig itt dolgoznak a pincénél? — Csak ilyenkor, meg télen. Ha itt nincs munka, akkor besegítünk ott, ahol szükség van a munkás kezekre. — A présházban valamikor jóformán csak férfiak dolgoztak. Miért van az, hogy most csak nőkkel találkozunk itt? Az asszonyok elnevetik magukat, aztán Hartmann Andrásné veszi át a szót: — Ide figyelem kell, és azt hiszem, erre az asszonyok megfelelőbbek ... Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy őszszel nem a szüret okozza a csúcsmunkát. Ott a kukoricabetakarítás, meg ezer más dolog, a férfiak oda kellenek. Az asszonyok viszont könnyűszerrel tudják ma elvégezni a borkészítés minden munkáját egészen a kezelésig. Nagy Jenő Somogyi Nép/apl 3
