Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

VERSENYBEN A KONGRESSZUSI ZÁSZLÓÉRT Húsz vagon ráadás Ott voltam az első mun- kásgyűlésen a húskombinát­ban. Sorban álltak fel a bri­gádvezetők, s megfontolt fel­ajánlásokat tettek a párt már­ciusban összeülő XI. kong­resszusának és a felszabadulás 30. évfordulójának a tisztele­tére. Minden kéz a magasba emelkedett, amikor döntöttek a kibontakozó munkaverseny- mozgalomhoz való csatlako­zásról. S ez ötvenhat vagonnal több töltelék- és húsárut je­lentett. Több mint három és fél hó­nap telt el. Vajon mi történt a munkásgyűlés óta? Megva- lósultak-e a szép elképzelések a technológiai szempontból összefüggő üzemrészek össze­fogására és együttműködésére, tartalmi szempontból mi az új a versenyben. Kliment Ferencné a Kapos­vári Húskombinát munkaver- seny-előadója. Nagy szeretet­Cédula a ládában XLVIII. A—15 Rejtjelnek látszik a fenti szám azok részére, akik nem ismerik ennek a jelentését. Pe­dig nem rejtjel, hanem nagyon is fontos tájékoztatást nyújt azoknak, akik a MÉK-nek kü­lönféle zöldséget vagy gyümöl­csöt vásárolnak fel. Ilyen és ehhez hasonló »-rejtjelek« ke­rülnek minden ládába, rekesz­be az áfész-ek felvásárlóhe­lyein. Hogy mik ezek, s mi a jelentőségük, azt mondta el a kutasi áfész felvásárlója, Hor­váth József né, __A kutasi áfész csaknem 400 háztáji uborkatermelővel áll szerződéses viszonyban. Jóllehet azonos fajtájú ubor­kát termel mindenki, mégis szükséges nemcsak az átvétel­kor tudni, hogy ki hozta az árut, hanem esetleg később is, ha valamilyen oknál fogva kifogás merül fel. Ezért min­den termelőnek törzsszáma van. A római szám az áfész jele, az »-A« az enyém, a felvásárlóé, a 15-ös pedig a termelőé, aki ebben az eset­ben Egri János, Kutas, Ady E. u. 17. szám alatti lakos. __Milyen lehet a kifogás az á ruval kapcsolatban? __ A termesztés során bi­zonyos vegyszeres növényvé­delmi teendők is vannak a kertészetben. Egyes permete- zőszerek után meghatározott ideig nem szabad a termést leszedni és értékesíteni, pon­tosabban addig, amíg a vegy­szer esetleges egészségkárosí­tó hatása el nem múlik. A ter­melők mindezeket az előírá­sokat ismerik. — Akadt olyan, aki a sza­bályt megszegte? — Eddig még nem volt rá példa, és reméljük, hogy nem is lesz. Az elszállított árut — akár exportra, akár belföldi fogyasztásra megy — az arra illetékesek megvizsgálják, ne­hogy egészségre káros termény kerüljön forgalomba, majd pe­dig fogyasztásra. Hasonlókép­pen szállítottuk el annak ide­jén a szamócát is. Amig beszélgettünk, új ter­melő érkezett a már otthon osztályozott uborkával. Az áru — mérlegelés után — a szab­ványládába került a törzszá- mot jelentő cédulával együtt, hogy innen folytassa útját a belföldi vagy külföldi fogyasz­tóhoz. K. J. tel foglalkozik az ötven szocia­lista brigáddal, állandóan fi­gyelemmel kíséri az esemé­nyeket, a változásokat, meg­hallgatja és továbbítja a ké­réseket. Nagy dossziékat tett elém. Vállalásokat és szerző­déseket rejtettek. — Jó munkát kíván a meg­valósításuk. A munkásgvúlés után adta ki a Húsipari Tröszt az országos felhívást, össze­hívtuk a brigádvezetőket, meghánytuk-vetettük velük, milyen tartalékaink vannak. A már vállalt ötvenhat vagonra még húszat rátettek ... A kongresszusi versenynek köszönhető egy új forma, a szocialista szerződéskötés meg­honosodása. A brigád felaján­lást tesz, a vállalat vezetősége pedig kötelezettséget vállal, hogy gondoskodik a teljesítés feltételeiről. Ezek a szerződé­sek az erkölcsi és anyagi elis­merést is rögzítik. Megnéz­tem például a két vágóhídi, a zsírüzemi, a bélfeldolgozó, a húsraktár szocialista brigád­jainak szerződését. Ha teljesí­tik az ígéretüket, a vállalat ötvenhatezer forinttal jutal­mazza meg őket Szép példák születtek az együttműködésre az üzemben, hiszen az üzemrészek, sőt a j brigádok egymással is szerző- j dést kötöttek, s ennek már | most érződik a haszna. A fel­dolgozó részleg szalonnasózó I brigádja a vágóhídi brigádok- j kai együtt azon munkálkodik, hogy növelje a sokkal gazda­ságosabb szalonnatermelést. A zsírsütő- és a keverőbrigád az eddiginél több proteint és vér­plazmát nyer ki, s ezt bedol­gozza a termékekbe. A hűtő- gépész Tóth Lajos brigád a hűtőházi rakodóbrigáddal mű­ködik együtt. Nem mindegy ugyanis, hogy üresen állnak-e a gyorsfagyasztó alagutak, vagy pedig a kirakodás után azonnal megtelik a kövétkező szállítmánnyal. A balatoni ellátás minden­kinek szívügye. Az Egyetértés hűtőházi rakodóbrigád vállal­ta, hogy este előkészítik az éj­szaka és hajnalban induló tú­rák baromfiszállitmányait, és túránkénti összeállításban át­adják az áruszállítási összekö­tőknek. Ha a déli part üzletei­ben folyamatos az ellátás, ab­ban az ő felajánlásuk is ben­ne van. A szocialista brigádok nagy üzemi tapasztalatukat kama­toztatták egy-egy felajánlás kidolgozásakor. A munkások ötlete, javaslata, kezdeménye­zése már most előrevitte a munka- és üzemszervezést. S ez óriási nyereség. — Aminek nagyoh örülünk: a múlté a »nem az én aszta- lom«-szemlélet. A brigádok rájöttek, hogy nem függetle­nek a többi üzemrésztől, a többi brigádtól. Ez hozta kö­zel őket egymáshoz, ez sar­kallta a pontos együttműkö­désre — mondta Kliment Fe­rencné. Szikár, erős férfi Zsobrák József, a bronzplakettes Petőfi Sándor szocialista brigád ve­zetője. A munkásgyűlésen ő állt fel elsőnek. Amikor társai nevében megtette a felaján­lást, azt kérte a vállalat veze­tőitől: azonnal javítsák meg a gépeiket, ha hiba támad, mert anélkül nem lehet többet ter­melni. — Megvalósult ez? — Nincs annyi leállás, mint azelőtt, de még nem százszá­zalékos a javítás. Nem mindig a tmk a hibás, olykor pótal­katrész nincs... — Nagy erőfeszítést kíván a keverőktől a felajánlás? — Hát sokat dolgozunk... Nagy a hajrá. — Mi függ a brigádjuktól? — A termékek minősége, íze... az egész munka. Ha nálunk valami beüt, akkor megbénul az egész üzem. A töltő, a csontozó is. Éppen ezért összhangnak kell lennie! — Mivel éfik ezt el? — Tizenhármán vagyunk a brigádban, mind törzsgárda- tag. Ha nem lenne közösségi szellem, akkor a vállalás tel­jesítése lehetetlen lenne. Én is csak azt tudom, hogy reggel hatkor kezdünk, a hazamene­tel azonban már a lakosság igényétől függ. Amikor egy évben egyszer a negyed négyes vonattal megyek haza Kisba­jomba, a feleségem megkérdi, csak nincs valami bajod... A brigádvezető a falusi bol­tokat is figyeli. Ha javul egy kicsit az ellátás, akkor a kongresszusi munkaverseny eredményeként könyveli el. — Amikor a felajánlást tettük, akkor is éreztük, hogy ez még nem elég, csak vala-' mivel jobb így. A húskombinát ötven bri­gádja becsülettel teljesíti, amit három és fél hónappal ezelőtt vállalat. Tizedszer permeteznek szőlilisztharmat ellen Erősen fertőz a szőlőliszthar- mat — írtuk növényvédelmi tájékoztatónkban mintegy két héttel ezelőtt —, s a Somogy megyei Növényvédő Állomás fölmérései alapján közöltük, hogy egyike a legerősebben fertőzött területeknek Somogy­bán a marcali járás. A liszt­harmat terjedését nagyban elősegítette az idei nyári idő­járás, amikor is a csapadékos napokat hirtelen fölmelegedés követte. A fölrepedt bogyók (ez a legsúlyosabb tünet) alkal­masak arra, hogy a szürkepe­nészes rothadás is károsítson. A kártétel megelőzésére me­gyénk szőlészkedő gazdaságai többszöri permetezéssel véde­keznek — ezt láttuk a minap a marcali járás egyik közös gaz­daságában, a böhönyei Szabad­ság Termelőszövetkezetben is, ahol Hajdú Ferenc traktoros dolgozott szőlőművelőjével a tőkesorok között. Most permeteztek éppen ti­zedszer a Szabadság Tsz sző­lőjében kéntartalmú szerekkel a lisztharmat ellen. A szövet­kezet 25 holdas tábláját a ta­vaszi vihar is károsította, s most a lisztharmat veszélyez­teti nagyon az oportót. A kék­frankosnál, a muskotálynál, a hárslevelűnél, az olaszrizling- nél és a vegyes csemegeszőlő­nél nem tartanak veszélytől. Az oportónál »bevetették« per­metezéshez a Hajdú Ferenc vezette kis gépet, amely ta­lajmaróval fölszerelve egyúttal a sorközöket is tisztítja. A nyeresés: forrásai Lajos Géza HA VÁLLALATRÓL van szó, csaknem mindig szerepel az a megállapítás, hogy nye­reséggel gazdálkodik, s ehhez automatikusan pozitív gondo­latok társulnak. Nem ok nél­kül, mert az eredménnyel, nyereséggel záruló vállalati te­vékenység végső soron azt je­lenti, hogy a dolgozók bére, keresete növekedett, a nyere­ségből olyan alapok képződtek — részben a vállalatnál, rész­ben a társadalom közös kasz- szájában, a költségvetésben —, melyekből a termelés bővítésé­nek költségeit lehet finanszí­rozni. Az is pozitívum, hogy szin­te minden vállalatnak van nyeresége, a valóságos vesz­teséggel gazdálkodók száma oly csekély, hogy azokat két kezünkön is számba vehetjük. Népgazdasági szinten a válla­lati nyereség összesített sum­mája jóval meghaladja a 100 milliárd forintot. A múlt esz­tendőben különösképpen szép volt a vállalati gazdálkodás mérlege, mert a nyereség majd 20 százalékkal gyarapodott. Meleg van a volánnál Egész nap tető alatt van, de a fedél bárcsak ne lenne. Egész napja kényelmes, pu­ha ülésen telik, két szeme sza­badon pásztázza az utat a ha­talmas, széles üveg mögött. De az ország legforgalmasabb, legzajosabb, legnyüzsgöbb asz­faltszalagja az az út. Egész nap emberek fogják körül, rábízva magukat. Ő a parancsnokuk, a kormányo­suk és gépészük egy személy­ben, s ha meggondoljuk, az életük is függ tőle. Az embe­rek azonban idegenek, kapcso­latuk legföljebb másfél órás. Ezek az emberek nem olyanok, mint otthon, a munkahelyen, az utcán vagy a labdarúgópályán. A nagy üvegablakok és a mű­bőr kárpitok közé zsúfolva ők az utasok. Utasok, akik nem értik meg, hogy »beljebb kell húzódni«, utasok, akik alig vannak tekintettel egymásra, ha föl kell szállni, s azt vall­ják, hogy »nincs az a rakott szekér, amire ne férne még«. Az autóbusz vezetőjével, Makkfalvi Árpáddal félórás pihenője közben tudtam vál­tani néhány szót. Reggel fél hatkor indult Kaposvárról Ba- latonfenyvesre, ott- megfordul­va rögtön Siófok felé indította el a buszt. Kaposvárról Feny­vesig eltart az út két és fél órát is, onnan Siófokra pedig másfelet. Ha pontosan érkezik, akkor a lármás balatoni város­ban pihenhet egy félórát. Ha nem, máris indulhat vissza a busz tele új és mindig új ar­cokkal, soknyelvű emberekkel: üdülőkkel, kirándulókkal, be­vásárlókkal, kofákkal, munká­sokkal, illetlenül hangos ti­nédzserekkel, nyűgös kisgye­rekekkel, fáradt lábú öregek­Ezt hívják munkahelyi árta­lomnak, ugye? A vezetőnek érdeke, hogy pontosan betartsa a menet­időt. Ha késik a busz, saját pihenőidejét rabolja meg. De be lehet-e tartani Balaton- fenyvestől Siófokig a másfél órás menetidőt? — Nem mindig. Különösen szombat, vasárnap délutáno­kon, vagy borús időben nehéz. Földvártól Siófokig bizony kel, izzadó kövér nénikkel. így nemegyszer csak lépésben tu- megy ez este háromnegyed tíz- dunk haladni. S ilyenkor még ig. Amikor Kaposváron leká- nehezebb vezetni, mint a sima, szálódik a vezetőülésből, saj- üres pályán. Ki tudja, mikor gó tagokkal, kiegyenesítésre fékez hirtelen egy autó, s mi­váró derékkal, 4-5 kávéval a kor ugrik valaki a busz elé? szervezetében, s 17 és fél órai Máskor pedig már úgy megte- vezetéssel a háta mögött, bi- lik Balatonszárszón az utastér, zony jólesik arra gondolni, hogy Siófokig nem tudunk hogy másnap lesz. Szabad! — Hogyan telnek az órák a volán mellett? — Meleg van. Ezek az új buszok jól szellőznek a legna­szabadnapja megállni sehol. A múltkor Za- márdinál egy idős bácsi két­ségbeesetten mutatta, hogy ez már a harmadik autóbusz, amelyik otthagyta. Mit csinál­jak? Tehetetlen vagyok... Makkfalvi Árpád autóbusza gyobb kánikulában is, azonban új. kéthónapos. De a kerekek ahol a vezető ül, ott megre­ked a levegő. Ez a kocsi leg­melegebb pontja. Elgondolkodik egy kicsit, majd fáradt mosolyba rándul az arca. — hehet, hogy túl ér­zékeny vagyok? — tűnődik.— máris 25 ezer kilométert fu­tottak. Ez több mint négyszáz kilométer naponta. Szép telje­sítmény egy új autóbusznak, s nem kevés a vezetőnek sem. S főként nem a kánikulában, a Balaton mentén. cS- j A nyereség összege, növe­kedésének üteme elegendő in­dok arra, hogy elégedettek le­gyünk. A vállalati nyereség­ben ugyanis átfogóan tükrö­ződik egy-egy gazdálkodó egy­ség munkájának eredménye. Ebben a logikai összefüggés­ben a nyereség növekvő ösz- szegéhez az élő- és holtmunka jobb hasznosítása, a termelé­kenység javulása, az önkölt­ség csökkenése társul. Annál is inkább, mert a vállalati nyereség az árbevétel és az elszámolható költségek kü­lönbségéből adódik, s az utób­biak legjelentősebb tétele az anyag-, a bér- és az úgyneve­zett általános költség. Kétségtelen, hogy a nyere­séget ez a forrás is táplálja. A költségszint épp a múlt esz­tendőben javult — a korábbi­akhoz képest — legjelentőseb­ben, s az ebből származó nye- reségnövekedmény a vállala­ti gazdálkodás érdeme. A nye­reség összegét azonban olyan forintok is gyarapították, ame­lyek más forrásokból származ­nak. Az iparvállalatok tavaly kedvezőbb, jobb áron értéke­sítették termékeiket, s a na­gyobb árbevétel ugyancsak te­vékenyen alakította a nyeresé­get. Ebből a szempontból a tőkés piaci értékesítésnek volt döntő szerepe; a tőkés piaco­kon értékesített ipartermékek árszintje majd 9 százalékkal emelkedett. NEM ÍRHATÓ a vállalati gazdálkodás javára az a nyere­ségsumma sem, mely az im­portárak költségvetési támo­gatása következtében keletke­zett. A múlt esztendőben — s erről gyakran esett szó — a tőkés világpiacon példátlan ütemben emelkedtek az anyag­árak. A költségvetés a vi­szonylagos árstabilitás meg­őrzése érdekében milliárdok- kal dotálta a legfontosabb nyersanyagok hazai termelői árát, s ez a változatlan anyag­árakkal dolgozó magyar ipar I kot, sokan pedig a bérjárulék fizetése alól kaptak felmentést. Ezek a kedvezmények ugyan­csak milliárdokkal gyarapít­ják a vállalati mérlegekben kimutatott nyereséget. A nem minden arany, ami fénylik közmondásnak a vál­lalati nyereség vetületében az a jelentése, mondanivalója, hogy a nyereségként keletke­ző forintoknak számos össze­tevőjük van. Az évről évre gyarapodó vállalati nyereség egy része bizonyíthatóan a jobb gazdálkodás eredménye, de vannak olyan nyereségfo­rintok is, amelyek nem a gyárkapukon belül végzett jobb munkából származnak. A vállalatoknak minden fo­rint nyereség egyformán ked­ves, és aligha tesznek különb­séget azok eredete, forrása alapján. Mi sem ünneprontás célzatával tettük. Nem titok azonban, hogy a részleges ter­melői árrendezés és az esz­közlekötési járulékfizetés egy­idejű módosítása majd minden vállalatot érinteni fog. A ter­vezett intézkedések végrehajtá­sának ugyan az az alapelve, hogy az egyes vállalatok jöve­delmi helyzete ne változzék — se pro, se kontra — indokolat­lanul, mégis arra kell figyel­meztetni, hogy a nyereség elő­állításának feltételei bizonyos értelemben mások lesznek. AZ IMPORTÁR-TÁMOGA­TÁS csaknem teljesen meg­szűnik, az anyagköltségek há­nyada magasabb lesz, sor ke­rülhet egyes támogatások, avagy elvonások kiiktatására is. A felhasználó és feldolgozó iparvállalatok csak akkor mó­dosíthatják saját termékeik árát — és kizárólag hatósá­gi engedéllyel —, ha az ár- és a járulékváltozás egyenlege meghaladja a termelési költ­ség 2 százalékát, s a vállalati nyereséget legalább 15 száza­lékkal csökkenti. Ha a negatív hatás ennél kisebb mértékű, azt a vállalatnak saját erőből versenyképességét, az export j kell ellensúlyoznia. Aligha két- árbevételben pedig a nyerésé- ! séges, hogy ezek a körülmé- get növelte. Hadd utaljunk ny«k a nyereség szemszögé- arra is, hogy ez a nyersanyag- bői előtérbe állítják a költsé- forrás, amelyet egyrészt a nö- i Sek csökkentését, ennek vekvő importtámogatás, más­részt a tőkés piaci értékesíté­si árak emelkedése táplál, ma még bővizű, de a termelőji árak részleges — 1975. január else­jei — rendezése elapasztja, a jövő évben azzal már aligha lehet kalkulálni. A vállalati nyereségnek — számos iparágban — a ked­vezmények is fontos összete­vői. Népgazdasági szinten az eszközállomány majd egy- harmadát ingyen használják a vállalatok, azokért nem fi­zetnek eszközlekötési jarulé­repét növelik. A vállalatok fi­gyelme, munkája ma még nyilvánvalóan az idei gazda­sági feladatok, az idei nyere­ségterv teljesítésére összpon­tosul, de jól teszik, ha előre­látóan, az árrendezés mene­tét követve, költségszámítás­sal, okos mérlegeléssel és mű­szaki—gazdasági intézkedések­kel egyaránt felkészülnek 1975-re. G. I. Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents