Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
Az e>s5 eredmények Szocialista brigádok a gazdaságért A Kutast Állami Gazdaságban ez az év is úgy kezdődött, mint a többi. Elkészültek a tervek, s a kongresszusi munkaversenybe is benevezett az üzem. A szociálista brigádok különösen sokat vállaltak. A szervezést újra kellett kezdeni, új vállalások születtek. Hogy miért? Erre a kérdésre Kopecsni Vince, a gazdaság igazgatója, adta meg a választ. — Sajnos, a jég sok területet elvert. A gyümölcsös, a repce és a gabona egy részét letarolta. Mindez körülbelül 8 —10 millió forintos kiesést jelent, melyből eddig másfél milliót kaptunk a biztosítótól. A vállalásokat meg kellett változtatni. A fő hangsúly most már nem a többlethozamokon van, hanem azon, hogy a tervezett eredmények valósággá is váljanak. Ezért az állattenyésztés hozamainak növelése, a költségek csökkentése, a takarékosság, a munkaszervezés javítása a fő cél. A féléves értékelés azt mukarítási veszteség nagyon minimális volt. A helyes szervezés hatása már az aratás során jelentkezett. A tavalyinál 10 nappal korábban került magtárba a termés. Az aratás előtt két komplexbrigádot szerveztek a kutasiak. Az ő feladatuk volt nemcsak a termény betakarítása, a szalma lehúzása és bálázása, hanem a tarlóhántás és a különböző talajmunkák elvégzése is. — Ezek a brigádok valóban mindent elkövettek azért, hogy a jégverés miatt keletkezett hátrányt minél előbb behozzuk — mondta Kopecsni Vince igazgató. — Dolgozóink még azt is elhatározták, hogy az amúgy is magas eredmény- tervünket — amely 8 millió 400 ezer forint — a jégkár ellenére 500 ezer forinttal növelik. Az eddigiek arra engednek következtetni, hogy ezt a vállalást teljesítik is. Pavlovlcs László: »-Szeretek a magasban dolgozni.Horváth Imre brigádvezető. tatja, hogy a költségek a tervezetthez képest másfél millióval csökkentek. Az első eredmények már minden területen mutatkoznak. A kenyérgabona például a jégverés ellenére is húsz vagonnal többet adott a tervezettnél. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a betaVakkantók vására A gazdaságban nyolc szocialista brigád dolgozik. Vállalásaik pénzben kifejezett értéke 716 ezer forint. Az Április 4. brigád tagjaival az épülő terményszárítónál találkoztunk. Palavics László esztergályos az állványokon dolgozott. Az Április 4. brigád a szárítót szereli. — Én magam kértem, hogy kijöhessek a műhelyből ide a szárítóhoz. Tudom, egy kicsit furcsán hangzik, de szeretek a magasban dolgozni. Reggel 6-tól este 7-ig itt vagyok. Vasárnap is dolgoztunk. Nehéz volt a munka, mert a nap át- tüzesítette az elemeket, az ember könnyen megégette a kezét, de végül is áll a szárító, az idei kukoricát már itt szárítjuk. — Elismerik a munkájukat? — Különösebb elismerést nem varunk, hiszen ez a dolgunk, ezt kell csinálni. A vasárnapi műszakot pedig duplán fizetik. Persze azért gyakran megdicsérnek bennünket. Az Április 4. brigád az ezüstkoszorús jelvény tulajdonosa. 1970-ben alakultak, és — az első félév kivételével — azóta Horváth Imre a brigád vezetője. — A terményszárító és a dunaújvárosi szín felépítését a műhelyben adódó munkák mellett vállaltuk. A brigád minden tagja nagyon lelkesen kiveszi részét a munkából. Kisebb-nagyobb zökkenők vannak, de különben simán megy minden. Sietnünk kell, hiszen szeptemberben a szárítónak már üzemelnie kell. — Nehéz volt megszervezni a vasárnapi műszakot? — Egyáltalán nem. Bőven akadt jelentkező. Egyrészt jól fizetik, a másik ok pedig, hogy a zöld-, a bronz- és az ezüstkoszorús jelvény mellé szeretnénk odatenni az aranyat is. Ez a cél valóban nemes. Az út pedig, melyen a cél felé haladnak, úgy érzem, a lehető legjobb. Dán Tibor Fotó: Gyertyás László. Kutyák részletre Halk kutyakórus a pillanatok alatt összeverődött embergyűrű közepén. A kíváncsiskodó két autót láthatott Kaposváron, a Dózsa Gy. utcában. A felnyitott csomagtartóban pedig tucatnyi apró kutyát: német juhászokat, pulikat, vizslákat, még kis farkaskutyákat is. A megszeppent kutyusokat gyerekek simogatták. A körben álló felnőttek hamar megtalálták a közös témát. — Ugye, maga is kutyás? — kérdezett egy, a szivárvány összes színeiben pompázó hölgy. — Nem, csak kíváncsiskodom. Némi lenézéssel mért végig. Már-már hallottam: »akkor meg mit keres itt?« Aztán váratlanul mégis »megengeszte- lődött«. —'Tudja, én bassetet szeretnék. BGtosan ismeri. Olyan hosszúfülű. Mikor arcomról leolvasta a nemet, széles mozdulatokkal bemutatta, hogyan jár a hőn óhajtott kedvenc, és hogy milyen a »pofija«. — Hát nem groteszk? — De. valóban. Közben apró gyerekek húzzák oda az anyukákat és apukákat fáradhatatlanul pum- polva őket. Bár az ár egy kissé borsos: 1900 ... 2200 ... néhány vajszívű szülő engedett a csábításnak, talán éppen saját gyermekkorának vágyára emlékezve. Az autóban ülő kopasz bácsika egymás után állította ki a hat-nyolc hetes ebekről szóló igazolást. — Igen, kérem, 2000 forint, tízhavi részletre... — Honnan jöttek? — Hódmezővásárhelyről. Néhány dunántúli erdészbarátom kért: »Kari bácsi, hozzon nekünk jó vadászkutyákat.« Huszonöt kutyával felkerekedtünk. Ami megmaradt, azokat hazafelé adtuk el. Feleségemnek van kereskedési engedélye. — Nem túl meleg a csomagtartó a kis bundásoknak? — kérdeztem az ősz hajú asz- szonyt, aki a maradék kutyacsapatot rendszabályozta. — Majd minrden faluban megállunk szellőztetni és eladni. — Mióta foglalkoznak kutyákkal? — Tizenöt éve. — Mióta státusszimbólum, biztosan megélnek ebből az üzletből — szól közbe epésen egy férfi. Zajlik a vásár. Újabb anyuka kap cuppanós puszit egy fehér puliért. — Pécsen is álljanak meg — javasolja valaki. — Ott sok kutyás van. — Azt már bejártuk — válaszolja az asszony az autó órájára pillantva. — Már fél hét van. Indulnunk kell. Messze van még Vásárhely. Csattanva csukódnak a csomagtartók. Felzúg a két autó motorja. Már messze járnak, mikor még mindig állnak és beszélgetnek az emberek. Állatbarátok egymásközt. Ezt adhatnánk címül a disputának. — Jaj, ne mondja, hogy az a kutya nyálaz! — Képzeljék, az én foxim majd hogy nem újságot olvas. Csuda okos. — Én ki se engedhetem szegénykéimet a Juci néni macskái miatt. — Tudják, a mi udvarunk olyan, mint egy börtön ... És azok az undok lakók... B. F. Időjós naptárak Már lókai is — Érdekeit a biztosító — A haióskapitánv hőbbv‘a Hazánkban több, mint egy évtizede, hogy elterjedt -a fénymásolattal sokszorosított úgynevezett »bécsi naptár«, amely grafikusan ábrázolja az időjárás egész évre várható alakulását. Felbukkant, majd rohamosan elterjedt egy másik grafikus időjós prognózis is, »belgrádi naptár« néven. A népszerű időjós naptárak híre és egy-egy példánya eljutott a budapesti Meteorológiai Intézetbe is. A meteorológusok között felmerült a kérdés: honnan erednek ezek a népszerű »bécsi« és »belgrádi« naptárak? Csak egyetlen dolog volt első pillanattól kezdve biztos, hogy az osztrák és a jugoszláv meteorológiai intézetnek semmi köze sincs a nekik tulajdonított időjós naptárakhoz. Napjainkban ugyanis olyan szoros a kapcsolat a különböző országok meteorológusai között, hogy minden új tudományos eredmény rövid idő alatt ismeretessé válik, jóformán az egész világon. Ha pedig valahol olyan módszert dolgoznának ki, amellyel egész évre, minden napra meg lehetne adni az időjárás előrejelzését, ennek az eredménynek a híre legelőször a hivatásos meteorológusok között terjedne el. Nem maradt más hátra, mint 'kinyomozni a »bécsi« és a »belgrádi« naptár eredetét. Szerencsére mindkét szomszédos ország meteorológusaival hagyományosan jó kapcsolatunk van. Először a »bécsi« naptár eredetét sikerült megtalálni. Kiderült, hogy egy osztrák biztosító társaság megbízásából készülnek a grafikus időjós naptárak, sőt még a szerző személyét is sikerült kinyomozni. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint miként válnak be az egyéves időjóslások, a szerző azt válaszolta: »Nincs időm az időjós naptárak kiértékelésére, különben sem érdekes, hogy beválnak-e vagy sem, mert az osztrák polgárok. nem is tekintik ezeket előrejelzéseknek« Egyszerűen arról van szó, hogy a biztosító minden évben könyvecskéket ad ki, amelyek részben kalendáriumok, részben propagandafüzetek. Ezekhez a könyvecskékhez mellékelik az időjós naptárakat, amelyekben bőven szerepel szélvihar, zivatar, erős íölmelegedés, erős lehűlés, köd stb. Mindennek az a célja. hogy minél több ember gondoljon a lehetséges időjárási károkra, és kössön biztosítást. A »belgrádi naptárról« csak annyit sikerült megtudni, hogy állítólag egy nyugdíjas hajóskapitány készíti, nem megbízásból, csak egyszerűen időtöltésből. Az időjós naptárak azonban nem újkeletűek, és nemcsak a két említett országban bukkantak fel. Már Jókai Mór említi a múlt században, hagy a kalendáriumkészítő mester a nyári hónapokat jól »telerakta« jégesővel, szélviharral, hogy a gazdáknak kedvet csináljon a biztosításhoz. De még az 1930-as években is nagy népszerűségnek örvendett hazánkban a »Vén Táltos«, a »Százesztendős Jövendőmondó« és a »Szíriusz Mester«. Ilyen nevek alatt adták közre ugyanis a kalendáriumok az egész évre szóló időjóslásokat. A Pesti Hírlap Nagy Naptára például még az 1930-as években is közölte ezeket a jóslásokat. A szerkesztő azonban minden évben megjegyezte a következőket: A Százéves Naptárnak tudományos alapja nincsen. Csak azért közöljük, mert a naptárt használó közönség ízlésének és óhajának eleget kívánunk tenni. Az időiárás hosszú távú előrejelzése iránt ma is komoly az érdeklődés. A Magyar Meteorológiai Szolgálat sok évtizedre visszatekintő megfigyelési sorozattal rendelkezik. Eme adatok számítógépes feldolgozása napjainkban vett nagy lendületet. Megvan hát a remény, hogy az időjárást illető sokoldalú érdeklődést sikerül kielégíteni — tudományos alapokon. dr. K. Gy. LÁSZLÓ LAfOS URÁNBÁNYÁSZOK A KPM KÖZÚTI IGAZGATÓSÁGA KAPOSVÁR, Szántó Imre u. 19. államigazgatási gyakorlattal rendelkező dolgozót koros igazgatási és jogi munkakörbe, valamint autó-, motorszerelő szakmunkásokat legalább 5 éves gyakorlattal. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezéseket írásban, vagy személyesen kérjük az igazgatóság személyzeti vezetőjénél. (101198) TAROKK ATOMENERGIA — Akkor hát? ... A kezét nyújtja, de meggondolja magát. Megigazítja a ruháját, lesimítja fehér haját és maga elé enged. á — Elkísérem a buszhoz. J Nagyon tekergős az út. | ÉS ) — Tudsz tarokkozni? •— kérdezte az üzemvezető, és meg se fordult, amikor beléptem a szobájába. — Nem . .. — Akkor mehetsz vissza, ahonnan jöttél... — De én a Szovjetunióból jöttem ... Erre már megfordult és felállt. Ki ez az ember, aki nem tud kártyázni, holott... — Most már elismerem, igen fontos, hogy tarokkozni tudjon az ember — nevet a szőke, kopaszodó férfi. — Egy ^geofizikusnak különösen fon- *tos. Ha sok izgalomban volt ít'észe, összeül a barátaival, ve- fszi a kártyát, és egy másfajta izgalommal kúrálja az előzőt. Hetenként kétszer, este tizen- egyik, fél tizenkettőig csináljuk. — Kedves fogadtatásban volt része. S milyen volt a folytatás? — Nem kevésbé kedves. Tizenöt év alatt a műszaki értelmiség nagy része három- szor-négyszer cserélődött. Nem volt olyan tanácskozás, amikor nem azt hallottuk: nálunk nincs pótolhatatlan ember.., Kegyetlen dolog volt ez, mert néhány vezetőnk csak azzal foglalkozott, hogy éreztesse velünk, fölöslegesek vagyunk. Máskor meg: még többet, ha nem megy, akkor is. Kell, akármilyen áron is. Emlékszem, kaptunk egy berendezést, amellyel meggyorsíthattuk az uránkinyerést a kőzetből. Az volt a feladat, hogy az akkori eredmény háromszorosát produkáljuk. Elméletben ez lehetséges is volt, de a gyakorlati alkalmazáshoz idő kellett. Mi egy évet kértünk erre. De ml történt? A berendezés átvétele után három hétre megérkezett a minisztériumból egy főember és vizsgálatot kezdett, hogy mi miért nem érünk el eredményt. Hiába emlegettem a megállapodást, hiába hivatkoztam a szerződésre. Végül annyira megdühödtem, hogy kizavartam az üzemből. Fegyelmit kaptam. Vártam a következményeket, elvégre akkor nem volt mindegy. De semmi se jött. Egy év után megkétszereztük az uránkinyerést. Vártam, hogy jöjjön a főember. Nem jött. Nem is jöhetett. Eljutott az ország vezetőihez a viselkedésének híre. és menesztették. Ügy tudom, most is bányában dolgozik. Vájvégen. — Egy órát adott nekem erre a beszélgetésre, utána ki kell mennie az ércdúsító üzembe. Kevés idő ez ahhoz, hogy megismerjem a munkáját. A tizenöt év alatt, a sok küszködésen kívül, mi volt a legnagyobb élménye? — Volt néhány, hiszen itt Magyarországon mi teremtettük meg az uránbányászatot és a feldolgozás első fázisát. Igaz, segítséggel. De ha nem veszi rossz néven, azt is mondhatom, mi. a geofizikusok tartjuk a kezünkben ennek az iparágnak a kulcsát. Mi derítjük fel a lelőhelyeket, és mi ellenőrizzük az érckinyerést is. Tehát: alfa és omega vagyunk. Ebben a munkában egyik legnagyobb élményem az volt, amikor légi úton feltérképeztük az országot azért, hogy megállapítsuk, hol található még urán. Sajnos, az eredményünk nem valami nagy, de a módszer és a munka egyedülálló volt. Harminc- ötven méter magasan szálltunk el a föld fölött, és nagyon érzékeny műszerekkel dolgoztunk. Ez érthető is, hiszen a föld mélyéből kaptuk a jelzéseket arról: van-e vagy nincs. És ez a munka adott nekem ötletet ahhoz, hogy az urántartalmat is a bánya mélyén igyekezzünk megállapítani, ne pedig a laboratóriumban. Ez három-négy hónapos nyereséget jelent a kutatásban, ami ma, az atomkorszakban, nem jelentéktelen idő. — Hol tart a kísérlettel? — Ha fél év múlva kérdezi, már lehet, hogy elmondom. Most még nem. Én csak biztos eredményről szeretek beszélni. — Az előbb atomkorszakot említett. Minden országra érvényes ez? — Szerintem. harminc év óta atomkorban élünk. De nem minden országra egyformán érvényes ez. Mi most vagyunk e korszak hajnalán. (Folytatjuk.)