Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
/ MIÉRT HZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA? A demokrácia szó előtt a jelzők hosszan sorolhatók még altkor is, ha csak politikai szerkezetünk egyes helyeit kívánjuk e szempontból jelölni: parlamenti demokrácia, szövetkezeti demokrácia, üzemi demokrácia és így tovább. A demokrácia azonban alapvetően nem helymeghatározás kérdése, mert demokráciára, azaz az érdekeltek tartalmas beleszólására és befolyására mindenütt szükség van, ahol politikai döntésekre kerül sor. A demokrácia alapvetően az érdekelteknek — vagyis azoknak, akikre az adott politikai döntések vonatkoznak — jogosultságát, szabályozott részvételi lehetőségét és az ezt befolyásoló politikai kultúra összefüggéseit jelenti. Több szempontból figyelemre méltó, hogy ma mégis legtöbbször az üzemi demokráciáról, vagyis a demokratikus politikai gyakorlat egy meghatározott helyéről beszélünk. Az üzemi demokrácia, vagy szélesebb értelemben véve a munkahelyi demokrácia határozottan új jelző a demokrácia fogalmának évezredes történetében. Lakóhely és munkahely Országunk politikai szerkezetében nem kétséges, hogy a fontosabb politikai döntések a felső szinteken történnek. A felsőbb szinteken hozott döntések demokratikus befolyásolásának szerepe magától értetődően így fontosabb is. Az azonban, hogy a politikai felépítés demokratikusan legyen centrális, hogy az állampolgárok véleménye a felsőbb szinteken érvényesülhessen, ahhoz a politikai életünk talapzatának demokratikus gyakorlata is szükséges. Ez a talapzat pedig a lakóhelyi és a munkahelyi demokrácia. Politikai szervezettségünk hagyományai, mint mindenütt a világon, a lakóhelyhez kötődnek. A választókörzetek, a képviselet, a közigazgatás, fontosabb politikai szervezeteink felépítettsége mind-mind egyértelműen a lakóhelyen gyakorolt demokráciát feltételezik. A vérségi-nemzetségi társadalom óta, ahol a közösségi kérdéseket mintegy rokonsági keretekben oldották meg, a politikai élet évezredek során alapvetően a lakóhelyhez kapcsolódott. Ezt a hagyományos formát történetileg a munkásmozgalom töri át a munkahelyhez kapcsolódó szakszervezeti, majd pártmozgalommal. A politikai szerkezet felépítettsége azonban ma is, a szocialista országokban is alapvetően területi kötöttségű. Emiatt érthető, hogy az üzemi demokrácia, a munkahelyi demokrácia nem működik megfelelően a meglevő intézményekben, és esetenként híjával van az alkalmas formáknak és főként a gyakorlati tapasztalatnak. Egyúttal azonban azt is kijelenthetjük, hogy — s talán nem nagyképű e jelző ebben a gondolatmenetben — az üzemi demokrácia kialakítása történelmi jelentőségű vállalkozás. Életünk legfontosabb színtere No, de ne csak nagy szavakat mondjunk. Azt az apróságot, de lényeghordozó apróságot is látnunk kell, hogy a demokratikus, azaz szabályozott és nyilvános akaratnyilvánítás az emberek és ügyek ismeretét mindenkor feltételezi. Hol ismerem jobban az embereket és az ügyeket, a lakóhelyemen, vagy a munkahelyemen? Az iparosodás és a városiasodás körülményei között nyilván a munkahelyemen. Amiből persze az is világos, hogy az aprófalvas településeinken — bár a tanácsi átszervezésekkel ezek is a változás útján vannak — as ott élők és ott dolgozók számára a lakóhelyi demokrácia intézményei igen fontosak. Bár, ha egy faluban a tanácsi és a termelőszövetkezeti érdekeltségek értő érvényesítésére gondolunk, nem lenne meglepő, ha azt inkább a szö- j vetkezeti, azaz munkahelyi | demokrácia által látják az érdekeltek inkább megvalósítha- ! tónak. Mind nagyobb tömegű ember él azonban városban, ami fontosabb, dolgozik valahol az iparban. Nem kétséges, hogy a kommunális ellátás kérdéseiben mindnyájan érdekelve vagyunk, de úgy tűnik, hogy a munkahelyi problémáink, konfliktusaink részvevő megoldása döntőbb számunkra. és állampolgári, politikai jogaink demokratikus gyakorlása új teret is igényel. Az üzemi demokrácia politikai jellegű Ha azt állítottuk fentebb, hogy egy üzemben dolgozó jobban ismeri az embereket és az ügyeket munkahelyén, mint lakóhelyén, akkor ez egyúttal vitába szállás mindazokkal, akik szerint egy fizikai dolgozónak fogalma sincs, mi történik a vállalatnál. Ez persze már egy másik kérdés. Az ügyek vitelével megbízottóber Termelőszövetkezetben szerdán az utolsó rendeket is J levágták, a kombájnotok visz- szaindultak a gépudvarba, véget ért az aratás. A szövetkezetben csakúgy, mint megyénk szinte valamennyi gazdaságában, jó eredményeket könyvelhettek el. A búza holdanként 21, a takarmánygabonák pedig átlagosan huszonnégy mázsa körüli termést adtak. A kombájnosok, gépészek, traktorosok az elmúlt néhány hét alatt alig-alig pihentek. Nem volt különbség a hétköznapok és vasárnapok között, hiszen amikor az emberek többsége hét végén elindult, hogy a Balatonban vagy a strandok medencéiben felüdítse magát, ők akkor is kora hajnaltól késő estig dolgoztak. A gazdaság vezetői azonban nem feledkeztek meg róluk. Meleg ebédet, üdítő italokat szállítottak a gabonatáblákra. A jó termést, azt, hogy magtárban a gabona, több helyen megünneplik. így van ez Ka- posfüreden is, ahol aratási banketten látják vendégül a betakarításban részt vevőket. A kombájnosok között meghirdetett házi munkaverseny eredményét is akkor hirdetik ki. A kilenc kombájnos között 6000 forint jutalmat osztanak szét. Nemcsak az aratás fejeződött be a kaposfüredi tsz-ben. hanem a 2400 hektár kalászos terület talajmunkái is a végé] tak mindig szívesen használ- ! ják az érdekeltekkel szemben ! azt az érvet, hogy nem értenek hozzájuk. Nos, ezen a téren valóban nagy feladatok vannak, hogy megszűnjön a •»státussal jár az ész« állapota, hogy a problémákról, feladatokról mind több érdekelt tudhasson. Azonban a feladatok mégsem olyan »nagyok«, mint azt egyesek szeretik beállítani. Az üzemi demokrácia ugyanis soha nem fogja helyettesíteni, mert nem is helyettesítheti a közgazdasági- műszaki tudást, vagy a hivatali szakértelmet. Nem is ez a feladata. A munkahelyen kialakuló döntések valamilyen mértékben politikai — azaz nem pusztán szakmai — döntések is abban az egyszerű értelemben, hogy emberek sorsát érintik és változtatják. A döntések által az így érdekeikben érintettek ezeket az ügyeket nagyon is ismerik, mert a bőrükön tapasztalják, és a szélesebb összefüggéseket nem túl nehéz nyilvánosan megvilágítani, feltéve, ha nem félünk a nyilvánosságtól. Természetesen az ügyeket az érdekeltek mindig a saját szempontjukból fogják ismerni. Az üzemi demokráciának azonban épp ez a feladata, hogy ennek a szempontnak is sabb feladat: készülni a télre. A szálas takarmányt is be kell takarítani. A lucernát harmadszor kaszálják a Vörös Október Tsz- ben. A csillagkerekes rendsodróval összegyűjtött zöld lucerna rövid elófonnyasztás után kerül a hideglevegős szárítóba. Egy hektár 70-90 mázsa szénát ad. A háztáji gazdaságok takarmányellátásáról sem feledkezik meg a szövetkezet. Tagjai az előző évben keresett mindöntést befolyásoló lehetőséget és gyakorlatot biztosítson. Súlypontok, sorrendiségek A demokratikus intézmények fejlődése és fejlesztése életbevágóan fontos kérdés. Ebben a fejlődésben, fejlesztésben vannak súlypontok, sorrendiségek. Manapság az üzemi demokrácia, általában a munkahelyi demokrácia in- j tézményeinék a fejlesztése ke- I rült előtérbe. Nagy hiba és i politikai rövidlátás lenne I azonban, ha valaki úgy értel- I mezné a fenti sorokat, hogy a munkahelyi demokráciát a lakóhelyi demokrácia rovására kell fejleszteni, vagy, hogy az üzemi demokrácia fontosabb, mint a parlamenti demokrácia. A demokrácia »helyei« ugyan nem egyenrangúak, de fejlődésük összefügg, és feltételezi a demokrácia fejlődését minden fórumon. Az üzemi demokrácia fejlődése nem a párton belüli demokráciával, vagy a tanácsi demokráciával áll szemben, hanem a hatalmi visszaélésekkel, történjék az bármilyen jelszó jegyében. G. Cs. den 100 forint után másfél négyszögöl lucernaföldet kapnak. A lucernát a tagok lekaszálják, a gazdaság pedig ingyen beszállítja. így a háztáji állomány fehérjedús tömegtakarmánnyal való ellátása is megoldódott. Különösen nagy jelentősége, van ennek Kapos- füreden, hiszen nincsenek legelők, nincs mód arra, hogy a szarvasmarhák, sertések ott szerezzék meg táplálékukat. D. T. A csillagkerekes rendsodró összegyűjti a reggel lekaszilt lucernái. Aratási bankett, jutalom a kombájnosoknak A tarlószánlás is a végéhez közeledik Kaposfüreden A kaposvári hatarban gaz- . hez közelednek. dálkodó kaposfüredi Vörös Ok- Az egy>k táb1 Ián három erőgép forgatja, szántja a tarlót. Az eső áltatta földben könnyen haladnak az ekék, és ha az időjárás nem szól közbe, a jövő héten már befejezik ezt a munkát. A szántás után gyűrűshengerek egyengetik majd a talajt, azután az őszi vetőszántást követően földbe kerülhet a búza, az árpa. Nyáron az aratás mellett az egyik legfontoAz eső áztatta földben könnyen haladnak az ekék. MAI KOMMENTÁRUNK A közelmúltban egy tapasz- talatcsere-bemutalón ütötte meg a fülemet a megjegyzés: »Hiába, nem elég a pénz meg a gép, a modern technika, ehhez egy olyan vezető is kell, aki így tud lelkesedni, így a szívén viseli az egész programot, mint ez az elnök.-« Véletlenül hallottam meg ezt, és sokáig töprengtem gondolat igazságán. Sok helyen és sokszor lehet hallani, mikor a mezőgazdaság helyzetéről, fejlődéséről esik szó, hogy kevés az anyagi eszköz, nem megfelelő a műszaki ellátás, többre lenne szükség. Azután mégis megesik, hogy amikor ott a lehetőség, mégsem úgy megy minden, mint ahogy mehetne; akadozik, döcög, hiányzik az a mozgató rugó, mely a közbejött akadályokon átlendítené az egész ügyet. Mert tény, hogy nincs egyetlen olyan feladat, amelynek végrehajtása során ne jelentkeznének fhenet közben különböző gondok. Még a legegyszerűbb munkáknál is adódhat ilyen. Es ez a helyzet, amikor meghatározóvá válik az a vezetői jellemvonás, amelyet egyszerűen ügyszeretetnek nevezhetünk. Ez a forintokkal nem mérhető emberi tulajdonság legalább olyan fontos »kelléke« például egy beruházás megvalósításának, mint maga az anyagi fedezet. Kétségtelen, hogy minden fontos, ami egy szövetkezetben történik, hiszen emberek százainak életére, sorsára hat vissza. Ez a tény magában hordja a vezető nagy felelősségét, azt, hogy egyetlen részkérdés sem lehet számára közömbös, nem kerülheti el a figyelmét a jelentéktelennek tűnő apróság sem. Óriási megterhelést jelentene ez, ha nem lennének társak — no és, ha a vezető nem tudna rangsorolni. Azon a bemutatón, ahol elhangzott ez a megjegyzés, évek óta tartó, következe les természetátalakítási munkát tanulmányoztak a részvevők. Terméketlen, zsombékos, mocsaras földeket változtatnak nagy értéket adó termőföldekké. Lelkesítő cél. De nem elég a pénz, a gép, a modern technika. Szív is kell ide, vezetői ügyszeretet. Enélkül nem tartana ott a somogyba- bodi szövetkezet nagy meliorációs programja, ahol ma tart. Sok méltató, őszinte gondolat hangzott ott el, de úgy érzem, az általános érvényű igazságot, a legnagyobb elismerést az elöljáróban idézett megjegyzés fejezte ki. A végzett munka, a szinte új korszakot nyitó természetátalakítás — példa. De legalább ilyen példa az a vezetői magatartás, amelyet ezen a bemutatón sok százan itt tapasztaltunk. V. M. A híd alatt Kilencen vannak. Közülük kettőjüknek egyforma az inge, rákérdezek, nem testvérek-e. Nem, a két egj’forma ember — munkában megkopott kék nadrág, rózsaszín kockás ing — csak öt év óta dolgozik együtt. Hosszú Ferenc brigádvezető egy másik, vállas férfira mutat rá: ő a testvére. Csendes emberek és szívélyesek. A hosszú nyelű, kis fejű, élesre reszelt, az állandó használattól fényes lapát gyorsan jár a kezükben. Kubikosok. Talicskájuk — ami régen elmaradhatatlan felszerelése volt a hasonló foglalkozásúak- nak — már nincsen. Mellettük egy fürge kis billenős traktor pöfög, vékony vezetője föl-le- ugrál az ülésről a földre meg vissza. Bakancsukra vastagon tapad a nedves agyag. »Nem jó a kaposvári föld, különösképpen kellemetlen a cseri híd alatt!« — mondják a szakvéleményt a szürke színű, nyúlós agyagról. Pedig itt szeretnek a legjobban dolgozni, mert — bizonygatják — Kaposváron a legjobbak a munkakörülmények. Voltak már a donneri híd alatt is, ott azonban még ennél is nehezebb volt a munka. Rengeteg tégla volt a Kapos medrében, sokszor elakadtak a lapátok. Mint mindenütt, itt is akadnak kibicek. Elsősorban a járókelők állnak meg a híd korlátja mellett, s néznek le. Az árokról kérdezik az embereket, miért kellett ásni. — Az egész Kapos ebben a vékony kis csatornában folyt. Ki kellett tisztítani a medret a híd alatt, ezért eltereltük a folyót. Gátat építettünk, most ismét visszaengedtük a vizet régi ágyába. Közben beleakadlak a régi. ki tudja mikor épített híd maradványaiba. A téglából készült építmény mindegyik parton két-két pillérre támaszkodott, volt velük elég munka, mire lefaragták. A lapátok között állandóan ott táblából egy szöszke kis srác. Agyanrozsdá- sodott öngyújtó a légii :a > zsákmánya, azt próbálja kattintani. Ö a »fökibic«, aki szívességből áthordja a vízzel telt kannát a Kapos túlsó oldalára, ahol a brigád másik tele dolgozik. Félig-meddig vízi emberek. Ismerik a folyómeder szeszélyeit, a tavak álnok gödreit, de a földet is. Tudják, merre vannak a halak, hol a rákok. Dolgoztak a töröcskei tónál, ők végezték a kubikosmunkát a Fonyód melletti kísérleti halastavaknál is. Balatonfenyve- sen törpe vízmű készült a kezük nyomán. Tizennyolc-húsz köbméter: annyi földet mozgattak meg fejelenként a fenyvesi munkánál. — Ott könnyebb volt, homokos a talaj. A vízzel birkóztunk meg nehezen. Gyorsan feltört, néhány ásónyom után már bokáig álltunk benne. Itt Kaposváron nincs ez a gond, viszont nem tudunk megmozgatni annyi földet. Elég belőle nyolc köbméter is. Meghúzza az inakat ez a ragadós agyag. Tenyereik hajlata hozzáigazodott a szerszám nyeléhez. Fényesre koptatták már a fát, s ha nedves lesz a ráfröccsenő víztől, első dolguk, hogy szárazra töröljék. A nyélnek külön mestersége van. Milyen fából készül, hogyan csiszolják, milyen a hajlata, az illeszkedése a lapáthoz, ásóhoz: mindez szakértelmet kíván, mert a jól elkészített nyél könnyebbe teszi a munkát. Kis konyhójuk, ahol éjszaka tartják szerszámaikat, vagy ahova az eső elől behúzódhatnak, a híd túlsó felén áll. Mindig velük van, együtt vándorolnak újabb és újabb munkahelyekre. Rendszerint — különösen az utóbbi időkben — hidak alatt dolgoznak. A cseri híd alól ismét a donnerjhez mennek. Ha nem hidaknál dolgoznak, akkor sem szakadnak el a víztől. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a munkaadójuk. Mészáros Attila Somogyi Néplap
