Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

/ MIÉRT HZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA? A demokrácia szó előtt a jelzők hosszan sorolhatók még altkor is, ha csak politikai szerkezetünk egyes helyeit kí­vánjuk e szempontból jelölni: parlamenti demokrácia, szö­vetkezeti demokrácia, üzemi demokrácia és így tovább. A demokrácia azonban alapve­tően nem helymeghatározás kérdése, mert demokráciára, azaz az érdekeltek tartalmas beleszólására és befolyására mindenütt szükség van, ahol politikai döntésekre kerül sor. A demokrácia alapvetően az érdekelteknek — vagyis azok­nak, akikre az adott politikai döntések vonatkoznak — jo­gosultságát, szabályozott rész­vételi lehetőségét és az ezt befolyásoló politikai kultúra összefüggéseit jelenti. Több szempontból figyelemre mél­tó, hogy ma mégis legtöbbször az üzemi demokráciáról, vagyis a demokratikus politi­kai gyakorlat egy meghatáro­zott helyéről beszélünk. Az üzemi demokrácia, vagy szé­lesebb értelemben véve a munkahelyi demokrácia ha­tározottan új jelző a demok­rácia fogalmának évezredes történetében. Lakóhely és munkahely Országunk politikai szerke­zetében nem kétséges, hogy a fontosabb politikai döntések a felső szinteken történnek. A felsőbb szinteken hozott dön­tések demokratikus befolyá­solásának szerepe magától ér­tetődően így fontosabb is. Az azonban, hogy a politikai fel­építés demokratikusan legyen centrális, hogy az állampolgá­rok véleménye a felsőbb szin­teken érvényesülhessen, ahhoz a politikai életünk talapzatá­nak demokratikus gyakorlata is szükséges. Ez a talapzat pe­dig a lakóhelyi és a munka­helyi demokrácia. Politikai szervezettségünk hagyományai, mint mindenütt a világon, a lakóhelyhez kö­tődnek. A választókörzetek, a képviselet, a közigazgatás, fontosabb politikai szerveze­teink felépítettsége mind-mind egyértelműen a lakóhelyen gyakorolt demokráciát feltéte­lezik. A vérségi-nemzetségi társadalom óta, ahol a közös­ségi kérdéseket mintegy ro­konsági keretekben oldották meg, a politikai élet évezre­dek során alapvetően a la­kóhelyhez kapcsolódott. Ezt a hagyományos formát történe­tileg a munkásmozgalom töri át a munkahelyhez kapcsoló­dó szakszervezeti, majd párt­mozgalommal. A politikai szerkezet felépítettsége azon­ban ma is, a szocialista or­szágokban is alapvetően terü­leti kötöttségű. Emiatt érthe­tő, hogy az üzemi demokrá­cia, a munkahelyi demokrácia nem működik megfelelően a meglevő intézményekben, és esetenként híjával van az al­kalmas formáknak és főként a gyakorlati tapasztalatnak. Egyúttal azonban azt is kije­lenthetjük, hogy — s talán nem nagyképű e jelző ebben a gondolatmenetben — az üzemi demokrácia kialakítása történelmi jelentőségű vállal­kozás. Életünk legfontosabb színtere No, de ne csak nagy szava­kat mondjunk. Azt az aprósá­got, de lényeghordozó aprósá­got is látnunk kell, hogy a demokratikus, azaz szabályo­zott és nyilvános akaratnyil­vánítás az emberek és ügyek ismeretét mindenkor feltétele­zi. Hol ismerem jobban az em­bereket és az ügyeket, a lakó­helyemen, vagy a munkahe­lyemen? Az iparosodás és a városiasodás körülményei kö­zött nyilván a munkahelye­men. Amiből persze az is vi­lágos, hogy az aprófalvas te­lepüléseinken — bár a taná­csi átszervezésekkel ezek is a változás útján vannak — as ott élők és ott dolgozók szá­mára a lakóhelyi demokrácia intézményei igen fontosak. Bár, ha egy faluban a tanácsi és a termelőszövetkezeti ér­dekeltségek értő érvényesíté­sére gondolunk, nem lenne meglepő, ha azt inkább a szö- j vetkezeti, azaz munkahelyi | demokrácia által látják az ér­dekeltek inkább megvalósítha- ! tónak. Mind nagyobb tömegű ember él azonban városban, ami fontosabb, dolgozik vala­hol az iparban. Nem kétséges, hogy a kommunális ellátás kérdéseiben mindnyájan érde­kelve vagyunk, de úgy tűnik, hogy a munkahelyi problé­máink, konfliktusaink részve­vő megoldása döntőbb szá­munkra. és állampolgári, poli­tikai jogaink demokratikus gyakorlása új teret is igényel. Az üzemi demokrácia politikai jellegű Ha azt állítottuk fentebb, hogy egy üzemben dolgozó jobban ismeri az embereket és az ügyeket munkahelyén, mint lakóhelyén, akkor ez egyúttal vitába szállás mind­azokkal, akik szerint egy fizi­kai dolgozónak fogalma sincs, mi történik a vállalatnál. Ez persze már egy másik kérdés. Az ügyek vitelével megbízot­tóber Termelőszövetkezetben szerdán az utolsó rendeket is J levágták, a kombájnotok visz- szaindultak a gépudvarba, vé­get ért az aratás. A szövetke­zetben csakúgy, mint megyénk szinte valamennyi gazdaságá­ban, jó eredményeket könyvel­hettek el. A búza holdanként 21, a takarmánygabonák pedig átlagosan huszonnégy mázsa körüli termést adtak. A kombájnosok, gépészek, traktorosok az elmúlt néhány hét alatt alig-alig pihentek. Nem volt különbség a hétköz­napok és vasárnapok között, hiszen amikor az emberek többsége hét végén elindult, hogy a Balatonban vagy a strandok medencéiben felüdít­se magát, ők akkor is kora haj­naltól késő estig dolgoztak. A gazdaság vezetői azonban nem feledkeztek meg róluk. Meleg ebédet, üdítő italokat szállítot­tak a gabonatáblákra. A jó termést, azt, hogy mag­tárban a gabona, több helyen megünneplik. így van ez Ka- posfüreden is, ahol aratási banketten látják vendégül a betakarításban részt vevőket. A kombájnosok között meghir­detett házi munkaverseny eredményét is akkor hirdetik ki. A kilenc kombájnos között 6000 forint jutalmat osztanak szét. Nemcsak az aratás fejező­dött be a kaposfüredi tsz-ben. hanem a 2400 hektár kalászos terület talajmunkái is a végé­] tak mindig szívesen használ- ! ják az érdekeltekkel szemben ! azt az érvet, hogy nem érte­nek hozzájuk. Nos, ezen a té­ren valóban nagy feladatok vannak, hogy megszűnjön a •»státussal jár az ész« állapota, hogy a problémákról, felada­tokról mind több érdekelt tud­hasson. Azonban a feladatok mégsem olyan »nagyok«, mint azt egyesek szeretik beállíta­ni. Az üzemi demokrácia ugyanis soha nem fogja he­lyettesíteni, mert nem is he­lyettesítheti a közgazdasági- műszaki tudást, vagy a hiva­tali szakértelmet. Nem is ez a feladata. A munkahelyen ki­alakuló döntések valamilyen mértékben politikai — azaz nem pusztán szakmai — dön­tések is abban az egyszerű ér­telemben, hogy emberek sor­sát érintik és változtatják. A döntések által az így érde­keikben érintettek ezeket az ügyeket nagyon is ismerik, mert a bőrükön tapasztalják, és a szélesebb összefüggése­ket nem túl nehéz nyilváno­san megvilágítani, feltéve, ha nem félünk a nyilvánosságtól. Természetesen az ügyeket az érdekeltek mindig a saját szempontjukból fogják ismer­ni. Az üzemi demokráciának azonban épp ez a feladata, hogy ennek a szempontnak is sabb feladat: készülni a télre. A szálas ta­karmányt is be kell takaríta­ni. A lucernát harmadszor ka­szálják a Vörös Október Tsz- ben. A csillagkerekes rendsod­róval összegyűjtött zöld lucer­na rövid elófonnyasztás után kerül a hideglevegős szárító­ba. Egy hektár 70-90 mázsa szénát ad. A háztáji gazdaságok takar­mányellátásáról sem feledke­zik meg a szövetkezet. Tagjai az előző évben keresett min­döntést befolyásoló lehetőséget és gyakorlatot biztosítson. Súlypontok, sorrendiségek A demokratikus intézmé­nyek fejlődése és fejlesztése életbevágóan fontos kérdés. Ebben a fejlődésben, fejlesz­tésben vannak súlypontok, sorrendiségek. Manapság az üzemi demokrácia, általában a munkahelyi demokrácia in- j tézményeinék a fejlesztése ke- I rült előtérbe. Nagy hiba és i politikai rövidlátás lenne I azonban, ha valaki úgy értel- I mezné a fenti sorokat, hogy a munkahelyi demokráciát a la­kóhelyi demokrácia rovására kell fejleszteni, vagy, hogy az üzemi demokrácia fontosabb, mint a parlamenti demokrá­cia. A demokrácia »helyei« ugyan nem egyenrangúak, de fejlődésük összefügg, és felté­telezi a demokrácia fejlődését minden fórumon. Az üzemi demokrácia fejlődése nem a párton belüli demokráciával, vagy a tanácsi demokráciával áll szemben, hanem a hatal­mi visszaélésekkel, történjék az bármilyen jelszó jegyében. G. Cs. den 100 forint után másfél négyszögöl lucernaföldet kap­nak. A lucernát a tagok le­kaszálják, a gazdaság pedig in­gyen beszállítja. így a háztáji állomány fehérjedús tömegta­karmánnyal való ellátása is megoldódott. Különösen nagy jelentősége, van ennek Kapos- füreden, hiszen nincsenek le­gelők, nincs mód arra, hogy a szarvasmarhák, sertések ott szerezzék meg táplálékukat. D. T. A csillagkerekes rendsodró összegyűjti a reggel lekaszilt lucernái. Aratási bankett, jutalom a kombájnosoknak A tarlószánlás is a végéhez közeledik Kaposfüreden A kaposvári hatarban gaz- . hez közelednek. dálkodó kaposfüredi Vörös Ok- Az egy>k táb­1 Ián három erő­gép forgatja, szántja a tarlót. Az eső ál­tatta földben könnyen halad­nak az ekék, és ha az időjárás nem szól köz­be, a jövő hé­ten már befeje­zik ezt a mun­kát. A szántás után gyűrűs­hengerek egyengetik majd a talajt, azután az őszi vetőszántást követően földbe kerülhet a búza, az ár­pa. Nyáron az ara­tás mellett az egyik legfonto­Az eső áztatta földben könnyen haladnak az ekék. MAI KOMMENTÁRUNK A közelmúltban egy tapasz- talatcsere-bemutalón ütötte meg a fülemet a megjegyzés: »Hiába, nem elég a pénz meg a gép, a modern technika, ehhez egy olyan vezető is kell, aki így tud lelkesedni, így a szívén viseli az egész progra­mot, mint ez az elnök.-« Véletlenül hallottam meg ezt, és sokáig töprengtem gondolat igazságán. Sok he­lyen és sokszor lehet hallani, mikor a mezőgazdaság hely­zetéről, fejlődéséről esik szó, hogy kevés az anyagi eszköz, nem megfelelő a műszaki el­látás, többre lenne szükség. Azután mégis megesik, hogy amikor ott a lehetőség, még­sem úgy megy minden, mint ahogy mehetne; akadozik, dö­cög, hiányzik az a mozgató rugó, mely a közbejött aka­dályokon átlendítené az egész ügyet. Mert tény, hogy nincs egyetlen olyan feladat, amelynek végrehajtása során ne jelentkeznének fhenet köz­ben különböző gondok. Még a legegyszerűbb munkáknál is adódhat ilyen. Es ez a helyzet, amikor meghatározó­vá válik az a vezetői jellem­vonás, amelyet egyszerűen ügyszeretetnek nevezhetünk. Ez a forintokkal nem mérhe­tő emberi tulajdonság leg­alább olyan fontos »kelléke« például egy beruházás meg­valósításának, mint maga az anyagi fedezet. Kétségtelen, hogy minden fontos, ami egy szövetkezet­ben történik, hiszen emberek százainak életére, sorsára hat vissza. Ez a tény magában hordja a vezető nagy felelős­ségét, azt, hogy egyetlen rész­kérdés sem lehet számára kö­zömbös, nem kerülheti el a figyelmét a jelentéktelennek tűnő apróság sem. Óriási megterhelést jelentene ez, ha nem lennének társak — no és, ha a vezető nem tudna rang­sorolni. Azon a bemutatón, ahol el­hangzott ez a megjegyzés, évek óta tartó, következe les természetátalakítási munkát tanulmányoztak a részvevők. Terméketlen, zsombékos, mo­csaras földeket változtatnak nagy értéket adó termőföl­dekké. Lelkesítő cél. De nem elég a pénz, a gép, a modern technika. Szív is kell ide, ve­zetői ügyszeretet. Enélkül nem tartana ott a somogyba- bodi szövetkezet nagy melio­rációs programja, ahol ma tart. Sok méltató, őszinte gon­dolat hangzott ott el, de úgy érzem, az általános érvényű igazságot, a legnagyobb elis­merést az elöljáróban idézett megjegyzés fejezte ki. A végzett munka, a szinte új korszakot nyitó természet­átalakítás — példa. De leg­alább ilyen példa az a veze­tői magatartás, amelyet ezen a bemutatón sok százan itt tapasztaltunk. V. M. A híd alatt Kilencen vannak. Közü­lük kettőjüknek egyforma az inge, rákérdezek, nem testvé­rek-e. Nem, a két egj’forma ember — munkában megko­pott kék nadrág, rózsaszín kockás ing — csak öt év óta dolgozik együtt. Hosszú Ferenc brigádvezető egy másik, vál­las férfira mutat rá: ő a test­vére. Csendes emberek és szívé­lyesek. A hosszú nyelű, kis fe­jű, élesre reszelt, az állandó használattól fényes lapát gyor­san jár a kezükben. Kubiko­sok. Talicskájuk — ami régen elmaradhatatlan felszerelése volt a hasonló foglalkozásúak- nak — már nincsen. Mellettük egy fürge kis billenős traktor pöfög, vékony vezetője föl-le- ugrál az ülésről a földre meg vissza. Bakancsukra vastagon tapad a nedves agyag. »Nem jó a kaposvári föld, különös­képpen kellemetlen a cseri híd alatt!« — mondják a szakvéle­ményt a szürke színű, nyúlós agyagról. Pedig itt szeretnek a legjobban dolgozni, mert — bi­zonygatják — Kaposváron a legjobbak a munkakörülmé­nyek. Voltak már a donneri híd alatt is, ott azonban még ennél is nehezebb volt a mun­ka. Rengeteg tégla volt a Ka­pos medrében, sokszor elakad­tak a lapátok. Mint mindenütt, itt is akad­nak kibicek. Elsősorban a járó­kelők állnak meg a híd korlát­ja mellett, s néznek le. Az árokról kérdezik az embere­ket, miért kellett ásni. — Az egész Kapos ebben a vékony kis csatornában folyt. Ki kellett tisztítani a medret a híd alatt, ezért eltereltük a folyót. Gátat építettünk, most ismét visszaengedtük a vizet régi ágyába. Közben beleakadlak a régi. ki tudja mikor épített híd ma­radványaiba. A téglából ké­szült építmény mindegyik par­ton két-két pillérre támaszko­dott, volt velük elég munka, mire lefaragták. A lapátok kö­zött állandóan ott táblából egy szöszke kis srác. Agyanrozsdá- sodott öngyújtó a légii :a > zsákmánya, azt próbálja kat­tintani. Ö a »fökibic«, aki szí­vességből áthordja a vízzel telt kannát a Kapos túlsó ol­dalára, ahol a brigád másik tele dolgozik. Félig-meddig vízi emberek. Ismerik a folyómeder szeszé­lyeit, a tavak álnok gödreit, de a földet is. Tudják, merre van­nak a halak, hol a rákok. Dol­goztak a töröcskei tónál, ők végezték a kubikosmunkát a Fonyód melletti kísérleti ha­lastavaknál is. Balatonfenyve- sen törpe vízmű készült a ke­zük nyomán. Tizennyolc-húsz köbméter: annyi földet mozgattak meg fejelenként a fenyvesi mun­kánál. — Ott könnyebb volt, homo­kos a talaj. A vízzel birkóz­tunk meg nehezen. Gyorsan feltört, néhány ásónyom után már bokáig álltunk benne. Itt Kaposváron nincs ez a gond, viszont nem tudunk megmoz­gatni annyi földet. Elég belőle nyolc köbméter is. Meghúzza az inakat ez a ragadós agyag. Tenyereik hajlata hozzá­igazodott a szerszám nyeléhez. Fényesre koptatták már a fát, s ha nedves lesz a ráfröccsenő víztől, első dolguk, hogy szá­razra töröljék. A nyélnek kü­lön mestersége van. Milyen fából készül, hogyan csiszolják, milyen a hajlata, az illeszkedé­se a lapáthoz, ásóhoz: mindez szakértelmet kíván, mert a jól elkészített nyél könnyebbe te­szi a munkát. Kis konyhójuk, ahol éjszaka tartják szerszámaikat, vagy ahova az eső elől behúzódhat­nak, a híd túlsó felén áll. Min­dig velük van, együtt vándo­rolnak újabb és újabb munka­helyekre. Rendszerint — külö­nösen az utóbbi időkben — hidak alatt dolgoznak. A cseri híd alól ismét a donnerjhez mennek. Ha nem hidaknál dolgoznak, akkor sem szakad­nak el a víztől. A Dél-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság a munkaadójuk. Mészáros Attila Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents