Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-08 / 184. szám

TSbben képezik magukat FELKÉSZÜLNEK B PÁRTTAGOK A pártoktatás sikere sok mindentől függ. A Kaposvári Húskombinát tapasztalata bi­zonyítja, hogy nagyon ■fontos odafigyelni az üzemi sajátos­ságokra, a szervezésre. A for­dulópont az 1972—73-as okta­tási év zárása után követke­zett. Sokan és sokszor hiá­nyoztak a foglalkozásokról, s az okok elemzése pontosan megmutatta, hogyan lehet változtatni ezen a helyzeten. A párttagok ugyanis nem ha­nyagságból nem mentek el egy-egy foglalkozásra, hanem azért, mert a három műszak miatt nem tehették. Jutalomkönyv a legjobbaknak Bognár József, a húskombi­nát pártbizottságának titkára örömmel számolt _be arról, hogy az 1973—74-es oktatási évet eredményesen zárták, a kitűzött célokat elérték. Ez sok minden mellett annak kö­szönhető, hogy a három mű­szakban dolgozó párttagok két csoportban vettek részt ugyanannak a tanfolyamnak a foglalkozásain, a hiányzás csökkent, a vitakészség pedig nőtt — A hat pártszervezet tel­jesen önállóan tervezte meg néhány évre az oktatási for­mákat Az üzemi párt-vb úgy döntött, hogy a propagandis­tákat is önállóan válasszák ki, neveljék ki. — Ezt »került elérni? — Igen. A húsipari ágazat pártszervezetében például két propagandista tevékenykedik eredményesen. — Kik a propagandisták? — Vannak régiek és újak. Az utóbbiak közül megemlí­teném Horváth Lajosné mun­kást aki tavaly vezetettfél<> szőr tanfolyamot a baromfi­üzem dolgozóinak. Noha nagy erőfeszítést jelentett neki a fölkészülés, sikeresen meg­oldotta feladatát. Marxista középiskolát végzett most pe­dig esti egyetemre megy. Az­után itt van Vígh Károly hű­tőraktáros, ő is új propagan­dista, szintén marxista közép­iskolát végzett. Most Mongó­liában, Darhanban van, az oktatási év megnyitására azonban hazaérkezik. A régi propagandisták között a veze­tő állatorvostól a műszaki egyetemet végzett főosztályve­zetőig, az üzemrend észtől a felvásárlóig sokféle érdeklődé­sű és végzettségű kommunista található. Közülük négyen esti egyetemet, öten öthónapos pártiskolát végeztek, egy pro­pagandista pedig marxista kö­zépiskolát. — Elismerik a propagandis­ták kiemelkedő munkáját? — Természetesen. Az üzemi párt-vb köszönetét és elisme­rését fejezte ki minden pro­pagandistának az idén is, a legjobbak pedig könyvjutal­mat kapnak a közeljövőben. Tavaly dr. Béres József vezető állatorvost Lenin-plakettel tüntették ki eredményes te­vékenységéért. Térképet kérnek a propagandisták Az ősszel kezdődő pártokta­tási évben sokkal többen ta­nulnak a húskombinátban, mint tavaly. Éppen ezért hall­gatták meg a propagandisták véleményét, javaslatait: mi­lyen módszerek váltak be, min változtassanak, hogyan tegyék a foglalkozásokat még érdekesebbé. A szemléltetés­ben előreléptek az 1973—74-es oktatási évben. Az MSZBT- tagcsoport közreműködésével több fűmet vetítettek a tan­folyam hallgatóinak a Szov­jetunióról, a KGST-ről, a szo­cialista országokról. A propa­gandisták grafikonokat vittek be a foglalkozásokra, s ezzel sikerült még jobban megér­tetni az anyagot Egy azonban nagyon hiányzik, mégpedig a térkép. A tanfolyamok veze­tői azt kérték, bogy főltétlen szerezzen be néhányat az üze­mi pártbizottság. Ez azonban nem olyan könnyű, jelenleg ugyanis nem lehet kapni. A hat pártszervezet a pro­pagandisták segítségével már fölkészült az új oktatási évre. Kiválasztották azokat a párt­tagokat, akik részt vesznek a tanfolyamokon. Akik állami, politikai iskolára járnak, vagy tömegszervezeti propagandis­ták, azokat nem terhelik a foglalkozások látogatásával. Két pártszervezet a társadal­mi és állami élet kérdéseivel, három alapszervezet a magyar forradalmi munkásmozgalom történetével foglalkozik. A 4-es pártszervezet két külön terület kommunistáiból tevő­dik össze, ők két tanfolyamot választottak. Az élőállat-for­galmi főosztályon dolgozó párttagok a gazdaságpolitikai, a szállítási osztály kommunis­tái a pártirányítással és párt­élettel foglalkozót. Ez nagyon hasznos módszer. Az idén elő­ször szervezi meg az üzemi pártbizottság a fiatal pártta­gok és a leendő párttagok tanfolyamát is, erre mintegy húszán járnak majd. Választ várnak a dolgozók — Mit szeretnének elérni ebben az oktatási évben? — Elsősorban azt kértük a propagandistáktól, hogy tegyék életízűvé a foglalkozásokat. Sokat bizonyítsanak hasonlít­sanak össze, mert így a hall­gató is tud viszonyítani, job­ban ösztönzi a vitára, ami el­hangzik. A párttagok köteles­sége, hogy felkészüljenek fel­adataikra. Ebben sokat segít a politikai ismeretek megszi­lárdítása, megszerzése és bő­vítése. Az a célunk, hogy minden kommunista tudjon válaszolni azoknak, akik hoz­zá fordulnak. Természetesen nem kívánjuk ugyanazt egy munkástól és például egy mérnöktől. A képességéhez és tudásához mérten azonban megkívánjuk a tájékoztatást, a párt politikájának terjesz­tését, magyarázását. Ez pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy ne tanulnának állandóan, ne szélesítenék a látókörüket. — Mi a legfontosabb az ok­tatási év megnyitása előtt? — A propagandisták fölké­szülése. Nagyon fontosnak tartjuk ebből a szempontból azokat a tanfolyamokat, me­lyeket a városi pártbizottság szervez minden évben. Most is elküdjük azokat, akik tanfo­lyamot vezetnek. Ez megala­pozza az oktatás eredményes­ségét. ^ Lajos Géza ARCOK A HATÁRBAN A kőröshegyi pincemester — Mit csinál nyáron a pince­mester? — kér­deztük Horváth Lászlótól, a kő­röshegyi ter­melőszövetke­zet pincemes­terétől. — ilyenkor csak a szállítá­sokkal vagyunk elfoglalva. Mindig jönnek a vevők, mi pe­dig teletöltjük a demizsono- kat, s már vi­heti is a vá­sárló. No meg ott van a bor derítése is. Ez azt jelenti, hogy a borban lebegő fehérjé­ket kicsapat­juk. Ilyenkor kapja borunk a fényét a jellegzetes zöldes­sárga szín mellé. Kőröshegy régi bortermelő vidék. Ott van az Öreg-hegy Valamikor csak ott termesztet­tek szőlőt a környékbeliek. Az 1800-as években jött a filoxé- ra, a talaj megfertőződött, ki kellett irtani a töveket. Akkor telepítették be a gazdák a Kis-hegyet, az lett a szőlős­domb. Most már újból talá­lunk kis darabokban szőlőt a régi helyen is, egészen új te­lepítésűeket. — Sok érdekesség van itt mifelénk. Ez a pince, ame­lyikben most vagyunk, nem messze a termelőszövetkezet irodájától, a vadász Széchenyi Z&igmondé volt. Ügy mondják, az 1700-as években épült. A másik pince is híres, a Bor­kút. A Mátyás korabeli pince onnan kapta a nevét, hogy a mai hátsó falánál egy kis kút van alsó és felső forrással. A környékbeli embereik — ami­kor nyitva volt az ajtaja és senki sem törődött vele — ide jártak friss vízért. Azért mondtam, hogy a mostani hát- i só falánál, mert az erősítő donga alig nyolcvan centimé­terre van a faltól, márpedig a parasztemberek aligha építet­ték így. Az ilyen erősítő don­gákat vagy a pince negyedénél vagy a felénél helyezik el. Sokszor kopogtattuk már a fa­lat, de soha nem mertünk hoz­zányúlni. Pedig olyan hangot I ád, hogy biztos Van folytatása a fal mögött is. Régész vagy hozzáértő ember kellene ide, aki kibontaná. I — Milyen borokat termel- | nek? — Olaszrizlinget. Ez itt ho- I nosodott meg a legjobban, j Minden tájnak megvan a sa- j játos fajtája. Az ezerjó ná­lunk csak egyszerű lötty lenne, pedig a móriaknál a legjobb bor készül belőle. Jó bor ez már régi idők óta. Igaza van a közmondásnak: a jó bornak nem kell cégér. — Mikor kezdenek készülni a szüretre? — Ma más a szüret, mint ! régen, modern gépeink van­nak a feldolgozásra. Ezefcel kell rendbe hoznunk szüret előtt. Lefestjük, kitisztítjuk őket, s jöhet a szőlő a dom­bokról szeptember végétől, amíg le nem fogy. Az utcán sétálunk. Véletle­nül a régi templomra terelő­dik a szó, és már meséli is a történetét. — István király idejében minden tizedik falunak temp­lomot kellett építenie. A mi falunkban ezer évvel ezelőtt szintén felépült egy templom, mellette kolostorral. Régi ok­iratokból derült ez ki. Az öre­gek is úgy mesélték: a falu­központban levő templom az »ezeréves-«. Egyszer a régé­szek feltártak itt egy temetőt, akkor találták meg az egyik templom alapjait. Ügy mond­ták az az igazi. A falutemp- lomra rá is raktak egy táhlát, épült a XV. században. Nem­rég az iskola építésénél megta­lálták a kolostor romjait Mégiscsak a mi nagy templo­munk az ezeréves. Es ami még érdekes: eredetileg két tornyú volt. Az egyik torony köveiből Széchenyi Bertalan építetette a pusztaszemesi is­tállót. A pincemester nemcsak a borok jó ismerője, hanem a falunak is. A községi tanács elnökétől tudtam meg, hogy ő a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának a vezetője. A pincemester borait dicsé­ri, hogy 1956-ban a mezőgaz­dasági kiállításon olaszrizling borával országos első díjat ka­pott. Megkínál egy pohárral, ő nem iszik, mint mondta tisztafejűnek kell lennie, mert millióé értékért felel. Nagy Jenő Pál pusztai-galiba Nemesmellényben — próbaüzem hősben Az udvaron látni lehet, hogy a munkások gondját viselik a gyárnak: a sártenger helyén — az újonnan ültetett fák körül — friss pázsit zöldell, virágok nyílnak a budapesti Danuvia nagyatádi gyárában. Nemrégi­ben még építkezés folyt itt, most rend van az udvaron. A gyárra 63 millió forintot köl­töttek: új 3000 négyzetméter alapterületű csarnok, gáztüze­lésű kazánház, kompresszor- ház és négyszáz személy ki­szolgálására alkalmas szociá­lis létesítmény épül itt. A vá­ros pedig az üzem saját költ­ségén építette meg a víz- és szennyvízvezetéket. A gyár a 63 millió forint felét gépekre költötte: eme­letmagasságú. Kilencnapos költözés Fiatalos lendület a fiatal gyárban A kiesések csökkentéséért NDK-gyártmányú új eszterga­gépek dolgoznak már, s a sze­relők még mindig nem men­tek el. Az új csarnokban üzembe helyezett gépek egy része — meglehetősen össze­zsúfolódva — korábban is itt dolgozott már. Ezeknek az át­telepítése volt a legfontosabb. Kismárton László igazgatótól hallottam: az új csarnokban a műszaki átadást követő ki­lencedik napon már forogtak a gépek. Hogy miként lehetett ezt megvalósítani? A nagyatá­di Komfort Ipari Szövetkezet segítségével éjjel-nappal dol­goztak a gyár szerelői. A gyártmányok határidőre tör­ténő elkészítése követelte ezt meg. Hogy a kiesést csökkent­sék, a költözést megelőző öt napon keresztül tizenkét órát dolgoztak a munkások. Így tulajdonképpen csak hét nap esett ki a termelésből. — A többletmunkáért sen­ki sem lelkesedik — hallottam a gyárban. — Az áttelepítés azonban mindenkinek érdeke volt, hiszen jobb körülmé­nyek közé került azután: úgy ment a munka, mint a karika- csapás. Amíg költöztek az üzemek, addig a munkások — ők javasolták ezt — a terepet rendzeték, parkosították. Az új beruházások nemcsak jobb munkakörülményeket te­remtettek, hanem jelentősen növelték a kapacitást is. A ter­melési érték eddig 56 millió forint volt évente, most lehe­tővé vált, hogy 100 millió fo­rintra emeljék. sekor — ká­véfőzővel kez­dett. A lét­szám egyötödét ez a munka kötötte le, s a termelés egy- harmada kávéfőző volt. De­cember 31-től megszűnik a j gyártása. Az ok egyetlen so­kat mondó szó: gazdaságtalan. Miért? Egy kávéfőző összesze­reléséhez 102 alkatrész kell. Ebből hetvenet kooperációban másutt készíttetnek. Kecske­méttől Hajdúhadházáig szin­te az egész országban gyártot­tak alkatrészeket a Nagyatá­don összeszerelt kávéfőzőhöz. Magasra rúgtak a szállítási költségek, drágultak az alkat­részek. A késztermék ára vi­szont maradt. Ehhez tartozik még, hogy a piacon rendkívül hullámzó volt a kereslet. A j gyártás jogát egy szarvasi 1 ipari szövetkezet veszi át. Ott — mondják — minden előfel­tétele megvan a gazdaságos­ságnak: kooperációra szinte nincs is szükség. E tények ismeretében indo­kolt a kérdés: nem volt elha­markodott lépés itt gyártani a kávéfőzőt? A felelet így hangzik: »Ha szigorúan a gaz­daságosság követelményeit vesszük számításba, akkor igen. Az ipar meghonosítása szempontjából azonban nem: az emberek — miközben ezt szerelték — itt tanulták meg, mi az üzemi légkör, milyen fegyelmet diktál a technoló­gia. Ezredmilliméter pontossá­gú szerszámok gyártásával | nem lehetett kezdeni.« A gyárban ma 550 ember j dolgozik. A jö- j vő? — A kö-1 vetkező öt­éves terv végére nyolcszáz embert foglalkoztató gyárat képzelünk itt el — mondja az igazgató. — Az már eldöntött, hogy a Danuvia újabb 20 millió forintot költ a gyárra. Tervet készítettek egy mi­nisztériumi pályázatra is. Ha megkapják a támogatást, újabb jelentős beruházásokat kezdhetnek el. Az új nagyatá­di gyár profilja is tisztázódott már. Itt készítik a fúrótokmá- nyokat. Ez a termék — a kávé­főzővel ellentétben — a kez­dettől fogva gazdaságos volt. Nagy teljesítményű automa­tákkal végzik ezt a munkát Az emberek, akik ma a gépe­ket kezelik, négy hónapig ta­nultak a Kismotor- és Gép­gyárban. Az évi 130—140 ezet fúrótokmány hatvan százaléka exportra megy. A kérésiéi alapján döntöttek úgy, hogy évi 200 ezret gyártanak. Ismert termék már Nagy­atádon a körasztal is. Ezt a marógépekhez, esztergákhoz használt tartozékot a cseh­szlovák üzemeken kívül nagy mennyiségben rendeli a Szer­számgépipari Művek és az Esztergomi Marógépgyár is. A jövő évtől a jelenleginek 4— 5-szörösét kívánják gyártani. Üj munka a szerszámelem- gyártás, s ebben az évben már egyszerűbb szerszámokat is készítenek itt. Az első szer­számkészítők tavaly szabadul­tak fel. A munka mellett még sokat kell tanulni, hogy a ro­hamosan növekvő igényeknek megfeleljen a gyár. Igaz, re­mek tanítómester oktatja a fiatalokat: Rasics Demeter, a Danuvia Állami-díjas szer­számkészítője. A kávéfőzőtől a nagy pon­tosságú munkát igénylő szer­számok készítéséig hosszú az út. Erre fiatal gárda készül lelkesedéssel. A dolgozók hat­van, a szakmunkásoknak pe­dig 90 százaléka nem töltötte még be a harmincadik élet­évét. A fejlesztésnél rájuk, a fiatal gyár fiatal munkásaira Viámitanak. Kercza Imre BALATONSZÁRSZÓN itt még néhány éve kukoricatáb­lák levelét zörgette a szél. Most is jól látszik az egységes sötétzöld tenger, de a táblát nagy szabályos négyszög töri meg. A kihasított négyzet kö­zepén új, lapos épület. A mű­útról leágazó aszfaltcsík gőzö­lög a melegtől. A kapus sűrűn törölgeti a homlokát, ahány­szor megérkezik egy-egy szál­lítójármű, s neki ki kell lép- {nie hűvös odújából kaput nyitni. Ahogy nagyokat szusszanva a hűvösre igyekszünk, izzadó rakodómunkások között vas­tag nemezmellénybe öltö- zött(!) férfi fogad. A félho­mályba burkolódzott nagy te­rem mélyéből hűvös levegő csap meg bennünket, és az érett sajt jellegzetes szaga hömpölyög kifelé. A benti hi­deg levegő tódulva bukik át a küszöbön és az ajtónyíláson, de kívül, a nagy kamionok mellett elhal, megszelídül. Az irodában már ismét dől a falakról és sugárzik az ab­lakokból a forróság. Nagy András raktárvezető leveti ne­mezzel bélelt mellényét, és a zsebkendőjéért nyúl. — Ez csak a próbaüzem — mondja —, még sok technoló­giai-szerelési hiba van, nem tudjuk, mikor kezdődhet a tényleges üzem. Egyelőre csak vajat és sajtokat kapunk, eze­ket osztjuk el és szállítjuk kí­vánság szerint. Tej csak a ba­latoni szezon végén, szeptem­ber utolsó napjaiban érkezik. A balatonszárszói hűtőtároló igazi jelentőségét most, a pró­baüzem idején még nem is le­het fölmérni. Annyi bizonyos, hogy a tejipar egyenletesebben tud termelni, s a Balatonra in­duló, tejet, tejterméket szállí­tó járműveit nem kell túlzsú­folnia, a járatok jobban be tudják tartani a menetidőt, egyenletesebbé válhat az után­pótlás. Másrészt a tárolóba ér­kező termékek újraelosztása is egyszerűbbé, gyorsabbá vá­lik. Jelenleg a próbaüzemben működő hűtőtárolókból leg­alább 70 féle árut több mint 250 helyre kell szállítani: tej­boltoknak, vendéglőknek, üdülőknek és egyéb helyekre. Mindennek a megszervezése I sokkal egyszerűbbé válhat, ha 1 a »rakományt« itt állítják ösz­sze 'Balatonszárszón. Siófokon a régi, ma már csaknem romos tejgyárban működött eddig a tej elosztó. Ott, ahol — lévén korábban kis tejfeldolgozó üzem — nem volt megfelelő raktározási ka­pacitás, de az üzemet megkö­zelíteni sem volt egyszerű do­log, hiszen Siófok legforgal­masabb részén, a MÁVAUT- megálló buszoktól, taxiktól nyüzsgő szűk aszfaltsávján dö­cöghettek ki és be az áruval megrakott szállítókocsik. Az az üzem szeptemberben vég­képp megszűnik, szerepét a balatonszárszói elosztó veszi át Balatonlellétől Balaton vi­lágosig innen szállítják majd az üzletekbe a tejet, a túrót, a vajat és a sajtokat — A technológiai berende­zések tökéletesítésén kívül — mondja a raktárvezető — }ó néhány szervezési intézkedés­re is szükség van, hogy zök­kenőmentesen dolgozhassunk. A minap például érkezett tíz­egynéhány kiló pálpusztai sajt a szárszói vasútállomásra, s úgy adódott, hogy nem tud­tuk rögtön elhozni. A vasúton pedig nem volt raktározásra alkalmas, hűtött helyiség. Is­meri a pálpusztait, ugye? Ha másról nem, a szagáról bizto­san ... Nos, hát a vasúton... gondolhatja mi volt, amíg el nem hoztuk a szállítmányt.. A HÜTÖTÁROLÖBAN a nap minden órájában folyik a munka. Az ország több vidé­kéről; Pécsről, Szekszárdról, Répcelakról, Zalaegerszegről érkezik az áru, s plusz két fokra hűtve szállítják a fedett szállítókocsik, míg csak a bol­tok polcaira, majd a konyhai frizsiderbe nem kerülnek. A tej és a tejtermék nagyon ké­nyes portéka, hamar romlik. Igen fontos hát, hogy sohase szakadjon meg a hűtőlánc, a gyártól egészen a fogyasztóig egyenletes hőfokon maradjon a tej, a vaj, a sajt. A balaton­szárszói, nagy térfogatú hűtő- tároló ezért is épült. Cs. T. Somogyi Néplap] 3

Next

/
Thumbnails
Contents