Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

A bizonyítványt az utódok állítják ki gy ismerősöm mondta el l varok. Mennyi szépség megy (ahol él a hagyomány és rend­P a következő érdekes ™ epizódot. Bernáth Aurél hazalátogatott Marcaliba, gyer­mekkori 6zép élményeire em­lékezve rótta az utcákat, min­dent megnézett, mindent föl­elevenített a hajdani időkről. Hirtelen azzal fordult az őt kísérő vezetőkhöz, hogy vala­mikor hetenként egyszer min­denki fölgereblyézte az utcát a portája előtt, rendbe tette, amit kellett. Miért hagyták el­felejteni ezt a hasznos hagyo­mányt, ahogy erre utazva több községben is tapasztalta. Azt hiszem, hogy a kedves földi, a híres művész és író 6zavai nem csak erre az egy településre nézve igazak, még most is van mit megszívlelni rajtuk. Egy tanácsi vezetővel beszélgettem a napokban', s felpanaszolta milyen elhanya­golt a megye több községének főutcája. Pedig naponta több veszendőbe! S most még csak a külcsínről van szó, pedig ar­ról is érdemes beszélni, hogy egy-két művelődési otthon, te­rem belseje nem méltó az in­tézmény rendeltetéséhez. L ehet, hogy így, összesít­ve sok rosszat soroltam fel. Éppen ez volt a szándékom, hogy ráirányítsam a figyelmet a teendőkre. Most van ugyanis a legjobb ideje e fekete foltok eltüntetésének. Három hónappal ezelőtt jelent meg a felhívás lapunkban, amely arra szólította fel a me­gye lakosságát, hogy a felsza­badulás 30. évfordulójának tiszteletére tegye szebbé lakó­helyét. A tanácsok, a népfront­bizottságok, a KlSZ-szerveze- tek, a' vöröskeresztes alapszer­vezetek most törik a fejüket azon, hogy mivel csatlakozza­nak e nemes és hasznos moz száz, sőt van ahol több ezer,----- - --------- — ---------­g épkocsi halad át a falun, ben- galomhoz. Azt hiszem, hogy nük az ország más tájaira való, aztán külföldi érdeklődők, akik biztosan megjegyzik, hol szép a község képe, s hol elriasztó. Csöppet sem épületes lát­vány, ha gaz veri föl az árko­kat, időtlen idők óta a kutya sem törődött yele, az átereszek sorra eldugultak, s mindent el­áraszt a víz egy-egy nagyobb esőzés után, meleg időben pe­dig a bűz riaszt. Elhanyagolt kapubejárók, ki-bedőlt keríté­sek, évek óta vakolatlan házak rontják több falu képét. Talán sokan erős kifejezésnek talál­ják, mégis igaz, hogy egyné­mely középület környéke olyan elvadult, hogy a korszerű szarvasmarhaistállók udvara, amelyet az ott dolgozók meg a szocialista brigádok parkosí­tottak és rendszeresen gondoz­nak, ezerszer különb! Újságunkban többször kö­zöltünk fényképet, bíráló so­rok kíséretében, olyan házak­ról, postahivatalokról, amelyek még a második világháborús aknák, géppuskasorozatok nyo­mait viselik. Néhol hosszú vi­ták után máig sem dőlt el, mi­kor lesz rá pénz, hogy ne ríjon ki az épület a gyönyörű családi házak sorából. Aztán ott van­nak az elhanyagolt parkok, hajdani kastélyok, kastélyud­Van mit öntözni... A kánikulai forró6ág hosszú hetek után ismét munkát ad a mezőgazdasági öntözőtelepek­nek. Az idei öntözési szezon felemás képet mutat: az első szakaszban hosszantartó szá­razság jellemezte az időjárást, májusban és júniusban az ál­landó esőzések sokfelé fölösle­gessé tették a mesterséges csa­padék-utánpótlást, s ezért a gazdaságok nagyobb része szü­neteltette az öntözést. Július 1-ig a tavalyinál mintegy 30 000 hektárral na­gyobb területet, összesen 237 000 hektárt öntöztek meg az országban. Az ezt kpvető há­rom-négy hétben lényegesen kisebb volt az »érdeklődés« az öntözővíz iránt: júliusban tíz- inaponként csak 5—7 ezer hek­tárt láttak el mesterséges csa­padékkal, a mezőgazdasági | nagyüzemek, amelyeknek a szakemberei éppen a túlzott csapadék levezetésével voltak elfoglalva. A múlt hónap végére és augusztus elejére azonban csaknem mindenütt megérett a helyzet arra, hogy ismét meg­kezdjék a mesterséges csapa­dékellátást. A szakemberek arra számítanak, hogy augusz­tus első tíz napjában mintegy 20—25 ezer hektár kap majd öntözővizet. Ezt meg kell ismé­telni augusztus közepén és a hónap végén is, a nagy forró­ságban ugyanis a növények gyorsan párologtatják a ned­vess,éget, emiatt máris szükség van az évelő növények felüdí- tésére. Ha az időjárás ilyen marad a következő napokban, úgy sorra kerül majd a süle- vénves, rosszabb vizháztartási talajokon lévő kukoricák öntö­zésére is. feladat mindenütt bőven akad, csak egy kicsit körül kell néz­ni a falu utcáin, terein. Sors­fordulónk jubileumát nem fo­gadhatjuk szebb ajándékkal, mint azzal, Hogy egész környe­zetünk szebb, tisztább, egészsé­gesebb lesz. Sok példa bizonyítja, milyen örömmel és lelkesen fognak szerszámot egész nap számo­kat körmölő adminisztrátorok, a gép mellett álló munkások, a mezőn dolgozó tsz-tagok, ter­vező és irányító technikusok és mérnökök, az embereket gyógyító orvosok, ha értelmét látják a társadalmi munkának, azt jól előkészítik és megszer­vezik. Itt volt például Kapos­vár centenáriuma. Ha semmi mást nem számítunk, már az is maradandó, hogy több fát. virágot ültettek, kis parkokat, játszótereket alakítottak ki. A Virágos Balatonért mozgalom­nak köszönhető, hogy évro évre szebbek a déli part üdü­lőhelyei, nemes vetélkedés ala­kult ki közöttük. Nézzék csak meg Boglárt, Földvárt, meny­nyi zöld, mennyi virág min­denütt! S fölemlíthetem So- mogytamócát, ahova minden idegen nagyon jó érzéssel lép­het be, aztán Szőkedencset, szeresen gondozzák az embe­rek az utcákat, hetenként ta­karítanak, gereblyéznek. Az­tán a megyeszékhelyen a para­dicsomi szépségű Domb utca vidékét, a csupa virág »elővá­rost«, a kaposfüredi részt. A tavasszal ott voltam Mi­kében, amikor felavatták a nagyon sok társadalmi mun­kával kialakított felszabadulá­si emlékparkot. Az egész köz­ség képét emeli a szép környe­zet, a gyerekek pedig örömü­ket lelik a parkban fölszerelt sok-sok hintában, libikókában. Aki ásott, gereblyézett, szerelt, aki fába faragta a park nevét, azzal a jó érzéssel gondolhat erre áldozott óráira, hogy ér­demes volt. Egy ankétot is szerveztek akkor a községben, ahol megragadott egy okosan megfogalmazott mondat, mert nagyon igaznak érzem. A kör­nyezetünk szépítéséért, a tet­tekért majd az utódok állítják ki a bizonyítványt. Valóban így van, mégha a gyümölcsét mi élvezzük is. S zép célokat fogalmazott meg a négy szerv felhí­vása, jó szívvel lehet erre minden munkást, tsz-ta- got, értelmiségit, fiatalt és öre­get mozgósí an i. S nemcsak új parkok, játszóterek kialakítá­sára, hanem a már meglévők megvédésére, őrzésére, gondo­zására is. A napokban Berzen- cén hallottam, mennyi kári okoztak a kirándulók a sok társadalmi munkával megszé­pített Várdombon. Ez a példa is arra int, hogy van mit vál­lalni a mozgalom sikere érde­kében. Akik ma szerszámot ra­gadhattunk, jó ötletekkel áll­hatunk elő, tehetünk valamit a szervezésért, társaink meggyő­zéséért és mozgósításáért, első­sorban annak örülnénk, ha mindenkit boldogsággal tölte­ne el a munkálkodásunk: 6 persze közben azt is szívesen vennénk, ha az utódok is jó bizonyítványt állítanának ki rólunk. Lajos Géza Fiatalok az élen Tíz esztendő nagyon rövid idő az ember életében, s kü­lönösen egy vállalat törté­netében. Mégis, e rövid idő alatt a Tabi Campingcikk Vállalat neve nemcsak ha­zánkban lett ismert. Kezdet­ben ugyan csak ponyvát és zsá­kokat készítet­tek, önálló vál­lalattá alakulá­suktól azonban sátrakat is gyártanak. A két- és négyszemélyes — az Iskola és Vadász —, meg a többi, külön­böző rendelte­tésű sátrak ma már nagyon sok helyen megtalálhatók. A bolgár tengerparton kívül Lí­biában, Svájcban, és most már Ausztráliában is. Kezdeményező fiatalok — Nemcsak vállalatunk fia­tal — mondja Szilvási József igazgató. — A kétszázötven dolgozónknak több mint fele alig lépte túl a húsz esztendőt. Az év elején tartott sikeres ifjúság^ parlamenten kezde­ményezték, hogy az eddigi brigádversenyt szélesítsük ki egyéni felajánlásokkal, hogy még jobb eredményekkel kö­szönthessük pártunk XI. kong­resszusát, felszabadulásunk 30. évfordulóját, illetve vállala­tunk tízéves jubileumát is. Minden fiatal azt ajánlotta fel, hogy öt százalékkal túlteljesíti tervét. Az első félév mérlege most készült el, érdemes meg­ismerni. Feliinger János főkönyvelő sorolja az adatokat: — önálló vállalattá alaku­lásunk első évében 35, az idén 100 milliós a tervünk. Ezt az első félévben 104,8 százalékra teljesítettük. Nyereségünk a hat hónapban meghaladta a 6 millió forintot, 1973 első fél­Port Mária brigádvezető munka közben. Őszintén kell az emberekkel beszélni évében ez csak 3,9 millió volt. Ez annak is köszönhető, hogy sikerült költségeinket 300 000 forinttal csökkenteni. Új brigádok alakultak Vécsi Béla, a pártszervezel titkára elismeréssel beszélt a fiatalok kezdeményezéséről, példamutatásáról: — Nekik is köszönhető, hogy az idén két újabb, szocialista címért küzdő brigád alakult — mondja. — Kommunistáink hetven százaléka fizikai mun­kás, s valamennyien példát mutatva dolgoznak. Közülük Szukován Ferenc fiatal kom­munistát, sátorvarrót, említe­ném. Dolgozóink nyolcvan százaléka asszony, illetve leány. Nagy Erika például sa­ját vállalását, illetve eddigi legnagyobb eredményét 10 százalékkal teljesítette túl. Puha Jenő 164, Zrínyi Jánosné 143,9, Pető Istvánné 131,5, Horváth Gyuláné 125,2 száza­lékos teljesítményével tűnt ki a kongresszusi munkaverseny­ben. A párttitkár azokat sorolja, akiknek munkája százalékban ugyan nem fejezhető ki, azon­ban jelentős mértékben előse­gítették a vállalat első félévé­nek eredményeit: Mezőfi Gyu- lánét, Dahmer Erzsébetet, akik munkájuk mellett rendszere­sen elkészítik a vállalat ter­melési grafikonját, meg a mű­szakiakat, akik túlóra nélkül soronkívül öszeállítják a szük­séges tervdokumentációkat. — Párttagságunk létszáma — Apám is mezőgadaságban dolgozó ember volt: agrárpro­letár, majd egyéni kisparaszt. Távoli rokonoktól örökölt, s így kezdett gazdálkodni a sa­játján. Én tizenkét éves ko­rom óta dolgoztam mellette. Amikor apám eiadósodQtt és tönkrement, három évre egy nagygazdához szerződtem. Az életem a földekhez kötődött, s ha valaha újra kellene kezde­nem, akkor is a mezőgazda­ságban kezdeném. — Így vall magáról Tóth Lajos, a kapos­vári—kaposmérői egyesület termelőszövetkezet elnöke. — Elvittek katonának, és amikor hazakerültem, a bá­tyámmal együtt béreltünk egy kis földet, azon dolgoztunk ketten. A világháború utolsó évét én is a fronton töltöttem, 1945-ben jöttem haza. — ön kommunista, hogyan került kapcsolatba a szerve­zettel? — Tolna megyei vagyok, onnan jöttem Somogyba. Tol­nában dolgoztam először kom­munisták között, 1935-ben. Akkor szerveződött Tamási­ban egy sejt, amelynek én is tagja lettem. Volt közöttünk egy érettségizett fiatalember, az 6 vezetésével jöttünk össze a tanyán ... —1 Máig sem tudom miért, de lebukott a sejt. Pécsen, a katonai ügyészségen tárgyal­ták az ügyünket. A huszonhat letartóztatottból tizenhatot el­ítéltek. Engem felmentettek. Akkor álltam először bíróság előtt. Fiatal voltam, s talán akkor értettem meg igazán, mi is az a cél, amelyért har­colunk. Háború után Szek- szárdra kerültem, a DÉFOSZ- nak lettem a városi titkára. 1949-ben a párt javaslatára alacsony. Szeretnénk sorainkat erősíteni. Ezért is kísérjük nagy figyelemmel a kongresz- szusi versenyben példamutató fiatalokat, hogy közülük az arra alkalmasakat kommunis­tává neveljük — mondja a pártszervezet titkára. Átlagteljesítmény: 135 százalék A brigádnaplóval a kezében érkezik a délutáni műszakba Port Mária, a Tyereskova szo­cialista brigád fiatal vezetője. — Otthon én is elkészítet­tem a féléves brigádmérleget, s ez a következő: hétszázalé­kos felajánlásunk mellett a brigádátlag 135 százalék. Ezt szeretnénk az év végéig meg­tartani ... Nemcsak munkában, hanem a következetes politikai neve­lésben is a legjobb a Tyeres­kova brigád. Port Mária hét esztendeje van az üzemben, s azóta vezetője a brigádnak. Segédmunkásként kezdte, most betanított ponyvagépész, azaz ponyvavarró. Első félévi 154,8 százalékos teljesítményé­vel jelentősen hozzájárult a brigádjának magas átlagához. Érdemes naplójukat kézbe­venni. Az Idén 120 óra társa­dalmi munkát vállaltak, 80-at teljesítettek. Következetesen figyelemmel kísérik a fonto­sabb évfordulókat, s azokról valamelyik brigádtag megem­lékezik. Most az alkotmány 25. évfordulójára készülnek. — Kezdetben nehezen ment, azután egyre nagyobb öröm­mel készültek az előadások megtartására, mert tapasztal­ták, hogy valamennyi brigád- tag és a meghívott brigádok is érdeklődéssel figyelik az előadásokat. Igaz, munka után órákat kell eltölteni könyvek, jegyzetek olvasásával mégis megéri, mert szélesedik látó­körünk is. Azért a közös ki­rándulásról és már szórako­zásról sem feledkezünk el, jegyzi meg Port Mária. A Tyereskova meg a többi brigád munkájának, vállalá­sainak megismerése után ér­tettem meg Szilvási József igazgatót, amikor ezeket mond­ta: — Az ifjúsági parlament óta nagyon lendületes a munka­verseny, s ez elsősorban fiatal­jainknak, a szocialista brigá­doknak köszönhető. A kong­resszus tiszteletére indított munkaverseny eddigi eredmé­nyei alapján joggal bízom ab­ban, hogy minden előzőnél si­keresebb esztendőt zárunk majd. Szalai László Tanulnak a munkások Karádon a télre késziilpek a varrónők kineveztek a Fürgedi Állami Gazdaság igazgatójává. Ekkor kerültem Gödöllőre, az akadé­miára is. Munkája során ott volt a tsz-ek szervezésénél is. Ami­kor állami gazdasági igazgató lett, akkor vett részt az első termelőszövetkezet szervezésé­ben, Nagykőrösön. Szúkebb szülőhazájában, a Tolna me­gyei Kistormáson alakították meg az első közös gazdaságot. — Sokfelé dolgozott az or­szágban. Hol könnyebb az embernek megértetnie magát? — Mindenütt könnyű, csak őszintén kell beszélni az em­berekkel. — Élete nagy részét a me­zőgazdaságban töltötte, olyan időszakban, amikor ez az ága­zat jelentős változáson ment át. Mi a véleménye a nagy­fokú gépesítésről? — Nagyüzemi gazdaságokat nem lehet gépesítés nélkül el­képzelni. A nagy területeket nem leltet kézi erővel megi művelni: lehetetlen a műtrá­gyákat a növényvédő szereket a szükséges mennyiségben kéz­zel kiszórni. Szerintem a gé­pesítettség még nem érte el azt a szintet, amit a mind ke­vesebb kézierő mellett a me­zőgazdaság megkíván. A sza­kosodé mezőgazdaság min­denképpen üzembiztos, nagy­teljesítményű gépeket kíván. És ehhez az is kell, hogy á mezőgazdaságban dolgozók kö­zül minél többen és minél előbb megszerezzék a szüksé­ges szakmai képzettséget. A mezőgazdaságban iparszerű termelés folyik, tehát az ipar­hoz hasonlóan szakmunkáso­kat kíván... Tóth Lajos munkájáért már megkapta a Munka érdemrend bronz, két évvel ezelőtt pedig az ezüst fokozatát. A napok­ban ünnepelte hatvanadik születésnapját. Munkatársai táviratokkal, virágcsokrokkal köszöntötték. Nagy Jenő A kánikulában téliesített felsőkabátokat varrnak a bu­dapesti Május 1. Ruhagyár karádi telepén. Az 1972-ben avatott üzem mindig előbbre jár, mint az időjárás. A 290 karádi és környékbeli asszony keze alatt gyorsan peregnek a varrógépek: a műbőrből és szövetből készülő, mutatós felsőruházati cikkekkel — mondják — az ősszel talál­kozhatunk majd a boltokban. A két műszakba a gyár által bérelt autóbuszok szállítják a munkásokat, s az idén először az ipari tanulókat is. Andocs- ról, Fiadról, Nagytoldipusztá- ról, Kisbárapátiból és Viszről járnak ide — Karádon kívül — dolgozni. Évente 700 ezer forint utazási költséget fizet ezért a gyár, hogy elkészül­jön itt a 160 ezer ruha. Az adottságok jók, a mun­kások azonban mégis gyakran boszankodnak. Olykor — elő­zetes bejelentés nélkül — le­állnak a villanyvarrógépek, mert nincs áram a telepen. Búkor Lajos telepvezetőtől hallottam, hogy egy hónap alatt — energiahiány miatt — több mint tíz órát álltak a varrógépek. Ez pedig egy mű­szak termelésénél is több ki­esést jelent. S hogy a munkán nem lehet ezt érezni, az első­sorban azoknak köszönhető, akik a varrógépek mellett a percekért harcolnak: az év első felében 84 ezer kabát in­dult el innen a szállítógépko­csikban. S ez azt is jelenti, hogy teljesítették a célkitűzé­süket. A második félév min­den bizonnyal hasonlóan jó lesz, hiszen a tapasztalat sze­rint mindig ez az »erősebb«. A mutatós karádi üzemben most dolgoznak először ipari tanulók: tizenhatan tanulták eddig a szakmát. Szeptember­től újabb húsz fiatal ismerke­dik majd a varrógépekkel és az anyagokkal. Valójában jó­val többen tanulnak a tele­pen: minden harmadik mun­kás valamilyen tanfolyamra jár: a gyakorlati ismeretek megszerzése után 25-en ké­szülnek jelenleg a szakmun­kásvizsgára, negyvennégyen a szakmai színvonal növelésé­ért, több munkafolyamat meg­ismeréséért tanulnak. Néhány fiatal pedig — a gyár költsé­gén — Budapestre jár szakkö­zépiskolába. Mindezt azért vállalják a munkások is és a Május 1. Ruhagyár is, hogy felkészülje­nek a nagyob feladatokra: egyre bonyolultabb munkát bíznak az itten! emberekre, s évről évre emelkedik a terme­lés is. A tervek szerint a je­lenlegi 290-es létszámot jövő­re 350-re emelik. Az utánpót­lást a mostani ipari tanulók jelentik majd. Somogyi-Néplap B i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents