Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
Tó — markológéppel »Valamikor, mint gyermek, később, mint diák és tanár is sokszor jártam és tanyáztam ezen a helyen.' Most ismét örömmel jöttem ide; ittam az erdő és az ifjúság forrásából, és boldog vagyok, hogy lelkes emberekkel találkoztam itt, s két kezük munkáját láthattam. Gyertyános-erdő, 1973. június 16.« — Takács Gyula költő jegyezte ezeket a sorokat a tu- ristaház vendégkönyvébe. A költő örömét ezrek osztják, akik a táj szerelmeseként gyakran ívcresiK Lul a Kaposvár környéki kirándulóhelyet. Képriportunk itt és a Gyertyános-tó medrének mélyítése közben készült. A Természet- barát Szövetség azt tervezi, hogy horgászparadicsommá alakítja át a Virágos-patak vízgyűjtőjét. A környéket őshonos növényekkel telepítik be. Föltárásra vár az úgynevezett őshalom is a turistáház szomszédságában. Az erdő védett állatai közül érdemes megemlíteni a hermelint és a nagy pelét. Szabályozzák kórházi látogatást A z Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének vizsgálata megállapította: a legtöbb kórházban a látogatási idő legalapvetőbb előírásait sem sikerül betartani. Ez nemcsak a betegek nyugalmát és gyógyulását veszélyezteti, hanem zavarja az orvosok és ápolók munkáját, alkalmat teremt a fertőzések be- és kihurcolására. A megvizsgált 37 kórház közül 29-ben — annak ellenére, hogy a hivatalos időn túli látogatást csak az igazgató, vagy az osztályvezető főorvos engedélyezheti — a betegek hozzátartozói és ismerősei csak annyit mondanak a portán. «■Az orvoshoz megyek!« — s máris szabad az útjuk. Jó néhány kórházban az egyszeri rendkívüli látogatásra az orvosok szóban adnak engedélyt, ilyenformán az ellenőrzés szinte lehetetlen. Tovább rontja a helyzetet, hogy a vizsgált kórházak 80 százalékában a beteghez gyakran három-négy, néha még több látogató érkezik egyszerre, s az ágyakon, ablakpárkányokon, fűtőtesteken foglalnak helyet, a kabátokat, kalapokat, sálakat az ( ágyakra terítik. A 37 kórház közül mindössze négy jelentette, hogy a látogatók nem hozhatnak be 14 éven aluli gyermekeket, hogy a kórház vezetősége biztosította a gyerekek felügyeletét a látogatási idő alatt. A legtöbb kórházba korlátlanul lehet bevinni élelmiszert, de csupán 8 kórházban áll elég hűtőszekrény a betegek rendelkezésére, 13-ban csak néhány, 16-ban azonban az éjjeliszekrényekben és az ablakok között tárolják az élelmet. A kórházakban nincs elegendő ügyeletes takarítónő, hogy a padlót a látogatási idő után felmossa, holott ilyenkor a fertőzés elkerülésére, fertőtlenítésre is szükség lenne. A kórházak 20 százalékában a különösen veszélyeztetett osztályokon — intenzív, fertőző, újszülött, koraszülött és szülészeti részlegek — semmiféle látogatási korlátozást nem vezettek be. A z Egészségügyi Minisztérium kórházi főosztálya messzemenően figyelembe vette a vizsgálat eredményeit, s lényegében elkészült a kórházak szervezeti és működési szabályzatának tervezetével. Az osztály vezetője, dr. Najzer Alajos a következőket mondta el a kórházi látogatás előreláthatóan a jövő év elején érvénybe lépő új rendjéről: — A legtöbb kórházban továbbra is érvényben marad a A látogatásnak vége ... ! heti 3 hivatalos látogatási nap, i a helyi tanácsok azonban ezt heti 2 napra is korlátozhatják. Az időpontokat is a helyi tanácsok határozzák meg. Várható, hogy egyik-másik kórházban bevezetik a délelőtti látogatást, másutt pedig a jelenlegi, délután 5—7 helyett a 4—6 óra közötti időszakra előrehozzák a látogatási időt. Megszigorítják a soronkívüli látogatásokat is, csak rendkívüli esetben és csakis írásbeli engedély alapján lehet majd belépni a kórház területére. A tervezet szerint valameny- nyi kórház köteles lesz megszabni, hogy az osztályos orvosok és főorvosok mikor álljanak a látogatók rendelkezésére, és ezt a portán ki kell majd írni. A hozzátartozók tájékoztatása érdekében valamennyi kórház megerősíti telefonszolgálatát, az orvosi titoktartás kötelezettsége miatt azonban telefonon csak általános jellegű tájékoztatás kapható. 12 éven aluli gyermekek nem látogathatják a kórházi osztályokat, a behozottak elhelyezéséről a kórházaknak kell gondoskodniuk. A tervezet szerint két látogatónál több egyszerre nem tartózkodhat a beteg ágyánál. N aponta 75—80 ezer beteget kezelnek a magyar- országi kórházakban. A látogatási rend megszigorítása, a jogszabályok helyes alkalmazása és az egészségügyi dolgozók határozottabb fellépése önmagában még nem elég, hogy az évek óta egyre rosz- szabbodó helyzet megszűnjön. A betegek és a hozzátartozók belátása, megértése és támogatása is szükséges, hogy végre rend legyen a kórházakban. A betegek érdekében, hogy mielőbb gyógyultan hagyhassák el a kórházakat. P. S. Úttörők az úttörőről Nyáron, iskolaszünetben az úttörők sem dolgoznak. Hetenként kétszer az ifjúsági- és úttörő művelődési központ programjain vehetnek részt, a La- tinca moziban minden csütörtökön várja Ókét a szünidei matiné, játszani, szórakozni lehet. Arról kérdeztem néhány pajtást, hogy ilyenkor gondolnak-e a következő év úttörőmunkájára, mi az, amit a múlt esztendőből magukkal vinnének, és mi az, amin »újítanának«. Szabó Ildikó a kaposvári Gárdonyi iskola ötödikese: — Nemrég avattak föl úttörővé. Azelőtt a kisdobosörsi órákon sokat beszélgettünk, játszottunk. A játékokat tovább is jó lenne csinálni. — Miről beszélgettetek? — Hát... — gondolkodási időt nem szabtam, így elég hosszúra nyúlt a »hát« utáni szünet — arról, hogy be kell tartani a pontokat, meg hogy példát kell mutatni. — Arról nem, hogy mi lesz az úttörőben? — Nem, arról nem. — És mit szeretnél majd csinálni? — Nem tudom pontosan, majd biztos lesz valami. Palis Adél ugyancsak ötödi- | sort adtunk. Egyszer elutaz- kes lesz: • tunk Abaligetre, Szigetvárra és = LÁSZLÓ LAIOS URÜNBANYÍ iSZQK ■ Azt az üzemet, uram, a kínlódás hozta létre. Nincs még egy olyan keservesen kezdő gyára az országnak. Én akkor kezdtem az egyetemet, amikor a legtöbb volt a baj. Azt hittem, rámegy az egészségem. A feleségem, mire hazajöttem a műszakról, a tankönyvből magnóra olvasta az anyagot. Fejhallgatóval tanultam, hogy a családot ne zavarjam. Az egyik gyerek már megvolt, a másikkal terhes volt az asz- szony. Könyvből nem volt erőm tanulni. Egyébként is auditív típus vagyok. Mikor megkaptam a gépészmérnöki diplomámat, már kiforrt bennem az újítás is. A tömlőszelep. — Akkor ugyanis szinte órák alatt tönkrement a fémszelep, máskor elakadt benne a folyadék, s kicsapott az oszlopokból. Szinte mindennap, minden műszakban volt olyan eset, amikor bokáig jártunk a zagyban. Már működött a gumiüzemünk, ahol a kádak, a szivattyúk béléseit készítettük. Töprengés közben megzavart az egyik munkatársam: »Tönkrement a keverőberendezés kereke...« Vagyis a forgórészt elette a sav. — Rohantunk kicserélni. A raktárban új ládákat találtunk. Amerikából érkeztek, a Denver-cég tömörgumikere- keivel. Miközben a ládákat feszegettük, eszembe jutott: ez a cég nemhiába csinálja gumiból a keverőlapátot, s mi sem hiába béleljük gumival a szivattyúkat, a kádakat. Akkor miért éppen a tömlőszivattyút készítik fémből ? Munkatársammal meditáltunk néhány napot, aztán a gumiüzemünkben megszerkesztettük az első tömlőszelepet lágygumiból, kordszövet betéttel. A formája is különbözött a régitől, nem kanyargóit benne a folyadék, hanem iránytörés nélkül átsurrant rajta. Néhány napig használtuk, majd szóltam a főmérnöknek. »Hagyjon minket nyugton, mondta dühösen, elég bajom volt már Békém az újítókkal.« — Mérgemben elrohantam az üzemi pártirodára. Meghallgattak, bár elég savanyú képpel. Akkoriban nálunk sok baj volt az . újítókkal. Mindenféle ócskasággal gyötörték a vezetőket. Másrészt volt ebben a magatartásban némi irigység is. De eljutottam az üzemvezetőhöz, aki megígérte: figyelni fogja a szelepünket. Másfél hét után részletes rajzot kért, és engedélyt adott, hogy tizenötöt elkészítsünk. — Ma már minden vezetéken ilyen szelep van. És nemcsak nálunk, valamennyi vegyi üzemben, erőműben ezt használják. Nem győztünk eleget gyártani. Hat országnak szállítunk belőle, a legnagyobb fogyasztónk a Szovjetunió. Most kértek Indiába, az orisszai erőműhöz is. Az újítás évenként másfél millió forintot jelent a cégnek. Húszezer forintot kaptunk érté a barátommal. — Világszabadalom lehetett volna belőle, ha valamivel előbb kihozzuk, ha nem zavarnak el az ötletemmel, mert a sorozatgyártás megkezdése előtt érkezett hozzám egy nyugatnémet cég prospektusa, amelyben közölte, hogy megoldották a tömlőszelep problémáját. Ugyanazzal az eljárással, mint mi. A különbség talán az, hogy a betétjük riem kordszövetből, hanem műselyemből készül. Mikor a prospektust elolvastam, megbetegedtem. Két hét múlva fölkeltem, és államvizsgáztam. — Azelőtt is volt kellemetlen esetem az üzemben. S nemcsak nekem, hanem több műszakinak és valamennyi vezetőnek. 1962-ben megkezdtük a vegyi dúsító próbáját. A törő június végére már annyi ércet adott, amellyel őrlési kísérleteket is folytathattunk volna. Ekkor derült ki, hogy az »érc« any- # nyira agyagos, hogy nem lehet t kiüríteni a tárolóbunkert. Sok- # féleképpen próbáltuk megmoz-# gatni, de csak vízágyúkkal' si-# került. Ekkor viszont a bún- # kerban fölboltosodott érc olyan # hirtelen megindult, hogy nem tudták továbbítani a szállító- szalagok. Elárasztotta az egész környéket, elterült, folyott, amilyen halmazállapotban éppen a bunker szélére került. — Sokat énekeltünk, játszottunk, és arról is beszélgettünk, hogy minél több segítséget kell adni az őrs munkájához. Kaptunk feladatokat, volt vetélkedő a meseországról, és egy farsangi ünnepély is. Azt mondták el legtöbbször, hogy sokat kell tanulni és jól is. — Azt elmondta-e az őrsvezetőtök, hogy mi fog megváltozni, mi lesz más az úttörőben? — Nem mondott ilyet. Én úgy gondolom, majd példát kell mutatni a kicsiknek, ne higgyék azt, hogy, ha valaki úttörő, annak mindent szabad. — Mit szeretnél majd te elérni, milyennek képzeled a piros nyakkendős életet? — Talán ugyanolyan lesz, mint eddig. Mindketten azt mondták, hogy sokat beszélgettek az őrsi órákon, de hogy miről, azt nem, vagy csak nehezen tudták megfogalmazni. A kellő élményanyag hiányában nehéz is, mert ahogy egy tanárnőjük elmondta, a kisdobosfoglalkozások gépiesek, kevés bennük az ö^let. Varga Márta már egy éve úttörő, a Tóth Lajos iskolába jár: — Kirándultunk, részt vettünk a rongy- és papírgyűjtésben, ki mit tud? vetélkedőt rendeztünk. Az őrsi órákon mi is sokat beszélgettünk. — Emlékszel-e, hogy miről? — Nem nagyon. — Milyen rendezvények voltak még? — Az elsősöknek télapóra ajándékokat csináltunk és műPécsre. — Mit szeretnétek csinálni? — Többet kellene sétálni, elmehetnénk moziba is, sok lehetőség van, de nem mindig használjuk ki. Próbáltam még kérdezni, de azon felül, hogy »ez volt meg az is«, nem kaptam választ. Nem hiszem, hogy a kislány hibája, mert amit mondott, okosan, jól mondta, de látszott, hogy neki is hiányzik az a bi-. zonyos »sikerélmény«. Nem vezette rá senki, hogy ötléteket adjon az úttörőmunkához. Elbújt könyvébe — még evés közben is olvas, mondta a tanárnő —, és abból pótolja, amit elveszít a sablonos foglalkozásokon. Pintér Péter ugyanazt mondta el, mint a többiek: — Nem sokat változik majd az egész, eddig kék nyakkendőm volt, »most piros lesz. Móring Endre is azt mondta, hogy majdnem ugyanaz lesz, mint eddig, csak nagyobb a felelősség. Hogy ez a nagyobb felelősség mit jelent, azt már nem tudta kibogozni. Egyszer elmondták neki ezt a dolgot, de nem maradt más, mint egy közhely, és társaival együtt ő is keresi, megpróbálja kézzelfoghatóvá tenni saját magának a hallottakat. Megfelelő segítség nélkül ez még elképzelhetetlen. Mind az öten igyekeztek minél többet mondani, látszott, hogy szeretnék, ha lenne miről. Hogy majd tudjanak is mondani valamit, ahhoz először nekünk, felnőtteknek kell alapot teremtenünk és az erősödő úttörőmozgalomból ezeket a hibákat eltüntetnünk. Luthár Péter üzemvezetőség. rendelt el as Aki mozogni tudott, lapátot,, talicskát ragadott, és rohant azj érccel az őrlő felé. Azóta isi emlékezetes ez a tragikomikus# eset. # A munkások ezt a napot úgy ^ emlegetik, hogy legalább a) műszakiak és a vezetők is# megtanulták a »lapáttechnoló- > giát«. i — Persze, abból sohase csi-f náltunk mi problémát, ha fizi- T kai erőt kellett adni azért, hogy i végre zavartalan legyen a föl-J dolgozás. # [Folytatjuk.) # A MEZŐGÉP VÁLLALAT TABI GYÁREGYSÉGE FELVESZ lakatos, hegesztő, esztergályos, marós szakmunkásokat és betanított munkásokat, könyvelőket, számlázol. Hegesztő szakmunkás-képzettség megszerzését gyáregységi tanfolyamon biztosítjuk. A dolgozók szállítása saját autóbusszal történik. Fizetés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés a gyáregység munkaügyi ügyintézőjénél. (101038) t
