Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-31 / 203. szám

MA! KOMMENTÁRUNK A legjobbaknak: szilveszter a Magas-Tátrában Befejeződött a fiatalok nyári épitötáboroiása A pénz nem beszél Augusztus 24-én bezárták kapuikat a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség ön­kéntes nyári építőtáborai. A végzett munka értékelése, a részletes statisztika elkészítése természetesen még hátravan — előzetes összegezést Göndör Józseftől, a KISZ kb építőtá­borok bizottságának vezetőjé­től kért az MTI munkatársa. — Június 16-a és augusztus 24-e között öt váltásban, két- két hetes turnusokban 24 593 egyetemista, főiskolás, közép- iskolás és szakmunkástanuló dolgozott az ifjúsági szövetség 34 központi szervezésű építő­táborában. Tevékenységük számszerű eredményeiről még nem tudunk beszámolni, az egyes táborok teljesítményei­nek összesítése — hány mázsa gyümölcsöt, zöldséget szedtek le, hány millió köbméter föl­det mozgattak meg, mennyi utat, csatornát építettek — csak ezután készül el. Az első négy turnus munkásai azonban 142 százalék fölött teljesítet­ték tervüket, a diákok képes­ségeikhez igazodó, a felnőtte­kénél alacsonyabb tábori mun­kanormát. Ez az adat már ön­magában igazolja az idei, sor­rendben tizenhetedik építőtá­borozás sikerét; tavaly a tábo­rok összteljesítménye 127,8 szá­zalékos volt. A táborozok te­vékenységét munkabémor- májuk alapján mértük, a 100 százalékhoz a mezőgazdasági táborokban egy hatórás mű­szak alatt 32 forintnyi, az út- vasútépítő táborokban 50 fo­rintnyi, az építőiparban 60 fo­rintnyi, a csatornaépítőknél pedig 70 forintnyi munkát kel­lett elvégezni. Ez természete­sen nem azonos a termelési ér­tékkel, az ennél lényegesen magasabb- A számok imponá­lóak: az első négy turnusban a mezőgazdaságban dolgozók 139 százalékos, az út-vasútépítők 118,2 százalékos, az építőipa­riak 130 százalékos, a csator­názok pedig egészen kiugróan magas, 230 szí.'".lékos teljesít­ményt értek el. Az adatokból is következik, hogy a nyári pihenőidejük egy részét felál­dozó fiúk—lányok valóban dolgozni indultak a táborok­éba, önkéntes népgazdaság-se­gítő mozgalom ifjú munkásai­ként. Nagyon jó volt a táborok fe­gyelme, jól működött — az if­júsági munkában jártas, ta­pasztalt pedagógusok, tanár­szakos egyetemi hallgatók se­gítségével — a tábori önkor­mányzat. A kép teljességéhez tartozik, hogy az idén javultak a sza­bad idő hasznos,* kellemes el­töltésének feltételei, a koráb­binál több sportpálya épült, felfrissítettük a könyvtárakat, s több központi műsorról is gondoskodtunk. A fiatalok közül választott tábortanács döntött a tábor­élet kisebb-nagyobb dolgai­ban, s ez a testület értékelte a munkaversenyeket is. Az anya­gi ösztönzés, jutalmazás az idén már a munkát adó válla­latok dolga volt, s nem hall­gathatom él, hogy bizony akad­tak »garasoskodók«, amelyek — rosszul értelmezett takaré­kosságból — bizony szűkmar­kúak voltak az elismeréssel. Persze a jó példa ennél sokkal több, voltak vállalatok és gaz­daságok, amelyek a pénz- és könyvjutalmat ingyen színház- látogatással, autóbuszos kirán­dulással tetézték. A tábortaná­csok a legjobb teljesítményt nyújtók közül külföldi juta- lomútra is jelöltek: a munká­ban, a közösségi élet szervezé­sében kitűntek közül 278-án már el is utaztak a Német De­mokratikus Köztársaságba. Az ötödik turnus 58 legjobbja ju­talomból a Magas-Tátrában töltheti majd a szilvesztert. V agy ha mégis — a köz­mondást igazolva —, legkevésbé arról, ami­ről kellene. Nevezetesen, hon- nét, miért jött, minek ellen­szolgáltatásaként került pénz­tárcánkba, zsebünkbe. Közna­pi bölcsességünk: kiadni köny- nyebb, megkeresni nehezebb. Amivel már elismertük — ma­roknyi spekulánstól, pernahaj- dertől eltekintve —, hogy munkával, hasznos tevékeny­séggel keressük, szerezzük meg jövedelmünket. Mennyit? Egy-egy átlagos hónapban la központi forrásokból 16—18 milliárd forintot fizetnek ki a lakosságnak. Pénzhegy. Borí­tékba osztva karéjokra válik, mint a fölszelt kenyér. Tayaly 200,6 milliárd forin­tot számoltak le a kezünkbe Három esztendővel korábban, 1970-ben 155,1 milliárdot. Gyarapodott az ország, s így vagy úgy, valami módon, majdnem minden család, ezt tükrözi a két összeg közötti különbség. Ám ezzel még nem azt mondtuk, mert nem mondhatjuk, hogy közös és egyéni érdek azonos úton járt, jár minden esetben. Egysze­rűbb, könnyebb a pénzt szá­molni, mint feladatainkat tel­jesíteni. Csakhogy összetar­toznak, bár akadnak, akik fe­ledni szeretnék ezt. Ám ők is odaállnak a pénztár elé. Azok közé, akik becsülettel tették a dolgukat. Vajon mit szól er­ről a forint nekik? Az idén 4.6 milliárd forint nyereségrészesedést fizettek ki, 16,3 százalékkal — 640 millióval — többet, mint ta­valy. Ki elégedett volt, ki elé­gedetlen. Ahol pénzt oszta­nak, ott mindig lesznek sér­tődöttek, így hangzik a másik köznapi bölcsesség. Hagyjuk most az egyéni mormogásokat. Fontosabb ennél a közös mér­ce. Van pénz, amiért nem kell megdolgozni, mégis joggal jár. Minden száz forintból 16 ilyen. Tavaly a pénzbeni társadalmi juttatások összege 31,3 mil­liárdot tett ki, családi pótlék­tól a nyugdíjig. Ezért a pén­zért nem kell megdolgozni, de pzt a pénzt együttesen te­Útmutatást kaptak a nőtanács tagjai Milyen a nők helyzete So­mogy megyében? Milyen lé­péseket tettek a nőpolitikái határozat nyomán? A napok­ban erről tanácskoztak Bala- tonbogláron a Magyar Nők Országos Tanácsának somogyi tagjai. A nőtanács elnökségé­nek képvisélői, a megyei párt- bizottság nőreferense hasznos tanácsokkal látta el azt a hat asszonyt, aki 1971 óta az or­szágos testületben képviseli a somogyi nőket. A testület évente kétszer tanácskozik a fővárosban. Ilyen jellegű megbeszélés eddig még nem volt megyénk­ben. Pedig — mint ez az első is bizonyítja — közvetleneb­bül, nyíltabban »előjönnek« a sajátos gondok. A nőtanács megyei tagjai igénylik, hogy a jövőben az ilyen találkozók rendszeresek legyenek, sőt az elnökség tagjai látogassák meg őket a munkahelyükön is. így közvetlenebb, élőbb lehet a kapcsolatuk. Somogy lakosságának több mint fele, az aktív keresők 41,3 százaléka nő. A család­i Bíztató eredmények Balatonsza hadiban Az első félévi eredmények értékelésekor azt állapíthatták meg a balatonszabadi Novem­ber 7. Termelőszövetkezetben, hogy az üzemágak tervszerűb­ben, kiegyensúlyozottabban te­vékenykedtek, mint a megelő­ző időszakban. A gazdaság eb­ben a hat hónapban 22,9 mil­lió forint bevételre tett szert, s az összes termelési érték ez idő alatt meghaladta a 26,9 millió forintot, összevetve az idei és a múlt év első felének ervteljesítési adatait kitűnik, .ogy a mennyiségi termelést >s a gazdaságosságot illetően is kedvezőbb a helyzet a ta­valyinál. A termelés szempontjából nagyon fontos beruházások megvalósítását tűzte célul eb­ben a félévben a November 7. Termelőszövetkezet. Ilyen a 840 férőhelyes, ketreces ma­lacnevelő, a B 15-ö's kukorica­szárító, a gyümölcs-szőlő cso­magolószín, a DV magtár be­fejezése és üzembe állítása, to­pábbá a sertéstelep korszerű- ütése. A munkák jól haladnák, nem kell elhúzódással számol­niuk. A malacnevelő már üze­mel, a szárítóval előrelátható­an október közepéig elkészül­nek, a csomagolószín már hasz­nálható, a magtárt a kenyér- gabona betakarításánál vették igénybe először, a sertéstele­pen megkezdődött a gázveze­ték és a kazánház építése. S amit ugyancsak örvendetesnek tartanak a balatonszabadiak: a beruházások költségeinél ki­jönnek abból a pénzből, ame­lyet erre a célra előirányozlak­ban még mindig a nő a legna­gyobb teherviselő. A mi me­gyénkben sem járnak elöl a családtagok a gondok .átvál­lalásában, állapították tneg a részvevők. Az aktivizálható nőket a munkahelyek öt-hat feladattal is megbízzák, a nők nagy része azonban nehezen vonható be a közéletbe. Pedig amilyen arányban részt vesz­nek a gazdasági életben, épp olyan súllyal kellene hallatni szavukat a közéletben. Most még szívesen átadják a teret a férfiaknak, még ha jobban látják is a tennivalókat. A régi beidegződések, megszo­kások erősen tartják magukat, tehát a nőknek önmagukkal is meg kell vívniuk csatájukat önmagukért. Gyakori jelenség a közöny. Ez főleg az úgynevezett bejá­ró dolgozók körében általános. A munkaidő végeztével már nem hajlandók a munkát adó közösség gondjaival törődni. Meg kellepe vizsgálni, hogyan lehetne ezeket az embereket a lakóhelyükön bevonni a kö­zösségi dolgokba. Annál is in­kább, mert számuk igen nagy. Gombos Jolán rém tjük elő. Munkával ter­mészetesen, mert minden fo­rintnak az új értéket szülő munka a fedezeté. Azaz még­is meg kell dolgozni érte. S ha azt akarjuk, hogy több le­gyen — mert ez a szándé­kunk — az »ingyen« adott pénz, akkor a munkának is nagyobbnak, jobbnak kell len­nie. Kell, írtuk le négyszer is a bekezdésben. S való, mert nincs más kifejezés rá. Ahogy út sem, a nemzeti jövedelem, az ebből felosztható források növelésére. Munka, mindig a munka. Sokak fülében kedvesebben cseng a szó: pénz. Akadnak pénzcsinálók, rendőrségi, bí­rósági tudósításban ismerked­hettünk, ismerkedhetünk majd meg velük. Mert társadal­munk erkölcse nem tűri, nem fogadja el a pénzcsinálók görbe útjait. A törvényt sze­gezi velük izembe. Mindenre azonban nem hozható, min­denről nem szólhat a tör­vény. Arról, ami /csak mu­lasztás, felületesség. Holott az ellógott órákért kifizetett' fo­rint: csalás. Kaptam, de nem adtam. Gyarapodtam, de nem gyarapítottam. A társadalomnak vala- . mennyi ' kötelezettség teljesítése fontos. Szá­mít rá, ezekre alapozza ter­veit. Azt is, mely a_ szétoszt­ható, kifizethető forintokat részletezi és összegezi. A tár­sadalom egészének, tehát minden tagjának őrködnie kell a forintok fedezete, a munka értéke, mennyisége, minősége, hasznossága, cél­szerűsége felett. Minderről a pénz nem be­szél. Nekünk azonban beszél­nünk kell róla. M. O. Program az idős agrárszakembereknek Igaz, a mezőgazdasági mun­kában megöregedett szakem­bert se faragták másmilyen fából, mint az egyéb szak­mákban nyugdíjba ment idős embereket, do ezek az öre­gek talán még inkább igény­lik a kapcsolatot a természet­tel, a szabad levegővel, a ne­kik évtizedeken át munkát adó ágazat fejlődésével. Em­lékszem, milyen túláradó örömmel írt egyik nyugdíjas agrárszakemberünk arról, hogy az Állami Gazdaságok Országos Központjának So­mogy megyei Főosztálya ki­rándulásra vitte őket több somogyi gazdaságba, s meny­nyire tetszett nekik ez a gon­doskodás meg mindaz, amit láttak. Egy másik nyugdíjas gazdásszal több évvel ezelőtt egy megyei szántó versenyen találkoztam: a traktor von­tatta eke után a barázda mélységét méregette, nézeget­te az ekenyom egyenességét, mintha legalábbis versenybi­zottsági tag lett volna. Azt mondta: nem hagyhatta ki ezt az alkalmat, mert érdekli, hozzá tartozik a mezőgazda­ság- Túl volt a hetedik ik- szen ... Mindezt azért írtam le, mert kezembe került a Budapesti Nyugdíjas Agrárszakemberek Klubjának szeptember havi programja. Először arra gon­doltam, hogy csak egy-két pontot ragadok ki belőle íze­lítő gyanánt, azonban úgy vé­lem »megéri« szépen sorjá­ban végigmenni a már olva­sásra is gyönyörű programon. Mindjárt az elején arról ol­vashatnak a fővárosi nyugdí­jas agrárszakemberek, hogy egy érdekes előadásra invi­tálják őket: a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás olaszországi tapasz­talatairól hallhatnak, s hozzá színes diavetítés szolgáltatja a látnivalót. Egy másik elő­adás azzal ismerteti meg őket, hogy milyen lehetőségei vannak a termelési eredmé­nyek fokozásának az állami gazdaságokban. Egy másik alkalommal megismerked­hetnek a versenylótenyésztés nemzetközi helyzetével. Mondhatnánk: szakmai té­mák ezek( melyek azt a céltük szolgálják, hogy megmutas­sák, hol tartunk ma ahhoz ké­pest, ami ezeknek az idős embereknek. a gyakorlati ténykedése idején korszerű­nek számított. De nemcsak ennyiből áll a klubprogrami Faragó Laura előadása a szé­kely népdalokról — nyilván dalbetétekkel kiegészítve —, azután egy mezőgazdasági mérnök előadása az öregség történetéről. És ebben a szép őszi hónapban három kirán­dulás: egy Zirc—Pannonhal­maf egy másik Kalocsa—Szti Ildi tó—Kiskőrös, és egy har­madik Börzsöny—Drégely— Nógrád (közben látogatás a Nagy-Börzsönyben) úticéllal. Hét nap egy hónapból, való­ban gazdag töltéssel — ezt tartalmazza a szeptemberi klubprogram. A fővárosi nyugdíjas agrárszakembe­reknek, klubrendezvény kere-' tében- Ha ennek hallatán most felsóhajt néhány kapos­vári nyugdíjas gazdász, hogy: De jó volna nálunk is ilyes­mi! — egyetértenék vele. H. F. Szeptember l-től , ^ Konténerben utazik a liszt A konténeres élelmiszer- szállítás már nem új dolog megyénkben A Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla­lat balatonboglári fiókja már a múlt évben is így látta el élelmiszerrel a Balaton-part nagyobb üzleteit. A FÜSZÉRT most megálla­Sikeres volt az ügyeleti munka Az élmezőnyben végzett a Somogy megyei Mezőgazdasá­gi Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat a Mezőgép Tröszthöz tartozó vállalatok között, ami­kor a nyári aratási ügyelet megszervezését és lebonyolítá­sát értékelték. A több mint húsz vállalat köpött az első négy közé kerülni szép telje­sítmény. Dicséri a megfelelő előkézsítő és szervező munkát. Ezt emelte ki Boros József igazgató is, amikor az aratási ügyelet tapasztalatairól ér­deklődtünk. A vállalat szervizszolgálatá­nak gépkocsijai az aratási munkák idején 159 esetben vo­nultak ki hibaelhárításra a megyében. A kombájnok üzemzavarait leggyorsabban csak úgy tudták megszüntetni, ha maga az ügyeleti szolgálat is pontos és olajozott gépe­zetként működik. Ezért már júniusban felújították és min­den szükséges berendezéssel ellátták a szervizkocsikat, s a megye különböző részein dol­gozó gyáregységekben minden­nap — szombaton és vasárnap ís — reggeltől estig tartó ügyeletet szerveztek. Munká­jukat segítette, hogy ezúttal nem voltak bajok az alkat­rész-utánpótlással. , Már folyt az aratás, ami­kor egy új kombájnszállít­mány érkezett a Szovjetunió­ból. Igen fontos feladat volt, hogy időre összeszereljék eze­ket a nagy teljesítményű gé­peket. A vállalatnál már mű­ködött egy jól begyakorolt sze­relőbrigád, de júliusban az ő munkájuk kevésnek bizonyult volna, hiszen 77 kombájnról volt szó. Akkor a vállalat leg­jobb. legtapasztaltabb szere­lőiből expressz-szerelő brigá­dot alakítottak, s ezek élére a korábbi nyolctagú munkacso­port tagjai kerültek vezető sze­relőként. Tizenkét órás mun­kanapokat dolgoztak végig, természetesen vasárnap és szombaton is. Munkájuk nem is volt eredménytelen: időre elkészült és megkezdhette a rrjunkát mind a 77 kombájn. podott a megyei élelmiszer­kiskereskedelmi vállalattal, a kaposvári és a nagyatádi fo­gyasztási szövetkezettel. is a korszerűbb, higiénikusabb szállítási forma bevezetésé­ben. — Közösen szereztünk be 140 konténert, amelyben egy­szerre 300 kiló árut szállít­hatunk. Egyelőre csak a lisztet és a cukrot kapják így az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat és a fogyasztási szö­vetkezet kaposvári, illetve nagyatádi áruházai. A Kali- nyin lakótelepen levő áru­háznak hetenként 100 mázsa cukrot és lisztet szállítunk ilyen módon. Egyszerűbb és gyorsabb lesz a jövő hónaptól kezdve az üzletek ellátása. Csökken az eladók munkája is, mert a megrakott konté­nert kél! csak az üzletbe be­vinni, s nem kell a csomago­lással vesződni, mert azt mi végezzük el. Hamarosan több más üzletre is kiterjesztjük ezt a szállítási formát — el­sősorban a megyeszékhely na­gyobb áruházaira —, s ha igény jelentkezik, akkor egyéb árukat is ilyen módon szállí­tunk majd — tájékoztatott Hajdú György, a FŰSZERT kaposvári élelmiszerfiókjának igazgatója, | Konténerben kapja az árut a Széchenyi téri csemege, a donneri szövetkezeti ABC-áru- ház, az Ifjúsági Csemege, az áfész Atád Áruháza, s folya­matosan^ a többi nagyobb üz­let is. A kísérleti szállítás tegnap volt, s nagyon jól si­került. Talán még gyorsabb és könnyebb lenne a munka, ha a cukyot és a lisztet a FŐ­SZERT a gyáraktól nem zsá­kokban. hanem kilós csomago­lásban kapná meg, s csak a konténerbe kellene átrakni, nem vesződni a méréssel, cso­magolással. Remélhetőleg ha­marosan más élelmiszernél is bevezetik ezt a szállítási for­mát — Budapesten több he­lyen már így viszik a kenye­ret. — Keveseb panasz lesz az egészségügyi előírások meg­sértése miatt, s könnyebb lesz a kereskedelem dolgozóinak munkája. A FŰSZERT kaposvári fiók­ja egyelőre kedden és pénte­ken szállít konténerben. Ha beválik, akkor a jövőben to­vább bővítik ezt a korszerű formát. Sz. L. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents