Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-29 / 201. szám
Aliik a „felietekben járnak” Látogatás a Noszlopy Gáspár Vitorlázórepülő-klubban „Félredobtak hat gyermekemmel' A magasság meghódítása, a repülés az ember több ezer éves vágya. • És Ikarusz ősi mondájától napjainkig szárnyal a képzelet. — Nincs is annál csodálatosabb érzés, mint lentről gyönyörködni az alattunk elsuhanó tájban — mondja dr. Szemző Ernő, az MHSZ Nosz- lopy Gáspár Vitorlázórepülőklubjának oktatója. — Itt valóban íelszabadultnak és hatalmasnak érzi magát az ember ... Van-e szebb látvány, mint mikor gyufásskatulyá- nyivá zsugorodnak a házak s a falvak, városok olyanok, mint amikor makettasztal előtt szemlélődik az ember. Sok embert érdekel a vitorlázó repülök élete, ezért mentünk ki a kaposújlaki reptérre, ahol Szarka Antal klubparancsnok kalauzol bennünket. — Ez év januárjában alakultunk újjá, ugyanis tíz évvel ezelőtt már működött itt egy vitorlázórepülő-klub. Jelenleg 46-an vagyunk. Általában szombat—vasárnap és munkaszüneti napokon gyakorolunk. Az első felszállást alapos orvosi vizsga és 68 órás elméleti képzés előzi meg. A jelölteknek vizsgára kell menniük. Aki legalább "4-es eredményt nem ér el, nem ülhet gépbe. Számtalan váratlan helyzet adódhat odafenn, s készület- lenül egyet sem fogadhat a vitorlázó. Az elméleti vizsga után úgynevezett »földi előkészítés« következik — itt, a repülőtéren. Megismerkednek a géppel, a szigorú szabályokkal, előírásokkal. Ezután jön a »szoktató repülés«: a hallgatók az oktatóval 5—5 percet töltenek a levegőben, ösz- szesen 4 Órát kell fent lenni — ez körülbelül 50 fölszállást jelent —, míg sor kerülhet az első önálló repülésre. Aki rajtengedélyt kap, annak már nincs mitől félni. Az első önálló feladat a D- vizsga megszerzése, amit a C fokozat követ. Eddig 11 fiú és 3 lány szerezte meg ezt. — Komoly a rang az ezüstkoszorús szint elérésére. Ennek megszerzéséhez 5 órát kell egyhuzamban a levegőben tölteni. Ezalatt legalább 50 kilométert kell repülni, s el kell érni az 1000 méteres magasságot — mondja a parancsTóth Irén mosolyogva készül a startra. nők. — A levegőben a gép műszerein kívül két segédeszköz áll rendelkezésükre: az iránytű és a térkép. A vitorlázó repülők többsége fizikai dolgozó. Kaposvár sok üzeme képviselteti itt magát. Keresztúri Péter gépkocsivezető 26 éves. 1964-ben itt szállt először a magasba, majd megfordult öcsény, Pécs és Nagykanizsa repülőterein is. Közel van az ezüstkoszorúhoz: legutóbb 5 órát és 35 kilométert repült. Sajnos, az időjárás megtréfálta, és Andocson kénytelen volt landolni. — Még jó, hogy éppen búcsú volt — teszi hozzá nevetve. Balogh Margit a MÉSZÖV főelőadója. 11 éve repül. A kaposújlakin kívül Nagykanizsa és Pécs repülőterei is ismerősek számára. Ez ideig 500 felszállással és 103 órányi levegőben tartózkodással dicsekedhet. Ö is az ezüstkoszorúra pályázik. Mikor további sikeres repülést kívánok neki, azt mondja: inkább egy kis hátszelet és gomoly- felhőt küldjék, ez hiányzott ugyanis a múltkor, s emiatt az újlaki repülőtér helyett Felsőmocsoládon kellett leszállnia. Az egyik bátor újonc Cs. Horváth Anikó, a háziipari szövetkezet 18 éves dolgozója. Két bátyja és a sógornője hozta ki ide először. Ök »öreg« repülők már. Anikó az idén ismerkedett meg a magassággal; — Nem félt először? — Hát bizony eleinte igen, ezt nem tagadom — mondja Növényvédelmi táiékoztató j mosolyogva. — De hamar el- I múlt a szorongásom. Már megvan a C-vizsgám. Ami nem- ! rég még hihetetlen volt szá- ] momra: most már hiányzik { is a repülés. Mert e/t csak el- j kezdeni nehéz, de abbahagyni ! nem lehet. Végül egy kis repülésre invitált dr. Szemző Ernő oktató: — Győződjön meg róla személyesen, milyen szép a mi sportunk! Vállaltam. Nem mondom, hogy mosoly ült az arcomon, mikor a kétszemélyes »góbé« típusú vitorlázógép a magasba emelkedett. Az elém táruló panoráma is. csak addig ragadott magával, míg az oktató hagyta, hogy élvezzem. Mikor aztán 400 méter magasságban néhány iskolagyakorlatot mu- i tatott be — passzív »közreműködésemmel«, — egy csapásra másképp láttam e lenti világot. Egy szempillantás múlva egyetértettem őseinkkel, akik »jobb a földön« jelszóval lejöttek a fáról is. — Sokkal veszélytelenebb ez a sport, mint az autózás — nyugtatott az oktató ... Mik Or aztán talajt érve kiugrottam a gépből, igyekez- ] tem is, hogy vidám legyek. — Csodálatos volt — mondot- | tam a szélesen mosolygó klubtagoknak. Magamban azonban — függetlenül a nagyobb veszélytől — úgy döntöttem, hogy én csak megmaradok az autónál. De egy kicsit azért irigyeltem is őket. Jutási Róbert Kétarcú panasz EGY LEVÉLBŐL: » . •. majd talán lesz, aki nem dobja félre a nagy családot. Mert velem sajnos ez történt: félredobtak hat kiskorú gyermekemmel, teljesen büntetlenül. Ne haragudjanak, tovább már nem tudom írni, mert nagyon elfogott a sírás, az idegeim kikészültek.« Simonmajor, nyárvégi délelőtt. A műúttól lekanyarodó földesút csúszós; nagy eső volt errefelé. Hosszú házak. Hajdani cselédlakásók. Rendezett udvarok, tisztaság. A Darány- pusztai Állami Gazdaság rendbehozatta, egy- és kétszobásra alakíttatta a hosszú épületeket. Vizet vezetetett be, pad- lóztatott. Mészárovicsék is ilyen házban laknak. Négy, csanem teljesen csupasz kisgyerek játszik az udvaron- Négy fiúcska. Szőkék, vidámak. — Ezek az én ártatlan kisgyerekeim, akiknek a szájából megvonják a falatot! A két kislányom nincs itthon, azokat a húgom magához vitte nyaralni Csehszlovákiába — sírja az asszony, Mészárovics Jó- zsefné. — Szükség lenne arra a kis pénzre nagyon. Az uram beteges, hol ötezren felül keres, hol csak ezerötszázat. Kértem, könyörögtem Gazdag Ferencnek, a baromfitelep vezetőjének: vegyen fel alkalmi munkára a nyárra, de csak hitegetett. Pletyka van a dologban. Azt hitte, hogy feljelentettem, amiért a tyúkdögöket ide, az orrunk alá rakatta, és hordták a kutyák, macskák szanaszét, betegséget terjesztve. De én nem jelentettem fel, erről meggyőződhetett! Hát senki sem gondol az én gyerekeimmel? Most, amikor mindenütt azt olvasni, hogy támogatni kell bennünket! Ha tudom, hogy nem kellek a baromfitelepen, elmentem volna mezei munkára is. A kislányom is. aki már tizenhárom éves. Neki is nagyon nehéz a sora, mert reggel még csak el| viszi őket Bábonymegyerre az I iskolába a gazdaság kocsija, de j vissza már gyalogolni kell. I Jaj, hány kilométert tett meg szegény gyerek! — A férfi — kék nadrágban üldögél, cigarettázik — nem szól. Csak nagysokára, amikor elunja a panaszt. — Jól van, na! A szomszédasszony, Klein ■ József né is nyugtatgatja. i De nehéz gátat emelni az ár- i nak. — Két kis hízóm van, az ] egyiket kénytelen leszek elad- I ni, mert nyakunkon az iskola, j Mibe öltöztessem a gyerekei- I met különben? Nyáron tudnék csak dolgozni, amikor nem járnak iskolába. Nagyon kellett volna az a munka, amitől megfosztott Gazdag Ferenc! Sír, száraz szemmel. A férje hallgat. A Daránypusztai Állami Gazdaság igazgatói irodájában folytatódik a beszélgetés. Lakatos Jenő igazgató, Tóth Lászlóné személyzeti vezetőszociálpolitikai előadó és Gazdag Ferenc főállattenyésztő van jelen. — Mészárovicsné nálam nem járt panasszal — mondja az igazgató. — Ismerem, tisztelem, hogy hat gyereke van. De csak ezért. A múltkor is bejött fizetési előlegért. De hisz még az előzőt sem fizette meg! Nem tudtunk neki adni. Kihívta az egyik népszerű televízióműsor stábját- Azok megnézték az adatlapokat, csóválták a fejüket, és visszautaztak. Látták, hogy nekünk van igazunk. Tóth Lászlóné most mint a szociális ügyek ismerője szólal meg: — Évente segélyezzük őket. Az idei évtől kezdve már az iskolai év indulásakor is kapnak tanszert s ami kell. Felajánlottuk, hogy a nagyobbik kislányt elhelyezzük az állami gazdaságok központjának kollégiumában. hogy ingyen tanulhasson. Értelmes, jó képességű gyereknek ismerjük, segíteni szerettünk volna rajta, hogy ne vesszen el. Az anyja nem engedte. — S ez az iskolábaszállítási ügy is — csóválja a fejét az igazgató. — Minden reggel viszik a gyerekeket a gazdaságtól. De délután különböző időpontban jönnek ki, a kocsi a legutolsó kijövök elé megy. Ha bevárnák a korábban végzők is, senkinek sem kellene gyalog hazamennie. Áttanulmányozzuk Mészárovics József fizetési lapját. Csakugyan: hol igen magas összegeket, hol igen alacsonyakat visz haza— Tegnap külön pénzért segített kitisztítani két kutat itt, a központban. Kapott háromszáz forintot. Ma már beteg, ! annak ellenére, hogy a három- I négy üveg sörét »belökte« reggel. Nem gyanús az ilyen betegség, amely mindig akkor következik be. ha nagyobb összeghez jut az illető? Utána fogunk nézni ennek a betegségnek. Nézzék meg még egy- I szer figyelmesen a lapját! j Minden nagyobb fizetés után ! mulasztás következik ... Gazdag Ferenc indulat nélkül mondja: I — Állandó dolgozóink van- 1 nak a baromfitelepen, a majorban. Ha ezek szabadságra mennek vagy megbetegednek, akkor szoktam helyettesítő asszonyokat behívni. Mészá- rovicsnét is. Nem mondta, hogy most is dolgozhatott öt napot? S fog is, ha szükség’ lesz rá. Már holnap. Nem azért, mert a Néplaptól kijöttek, hanem mert szükség lesz rá- Ö amiatt panaszkodik, hogy másokat is behívok. — Egész nyári munkát nem tudott volna neki adni? — Sajnos, nem. Ö csak ezt a két és fél hónapot vállalta volna. Vannak olyan asszonyok, akik viszont egész évben hajlandók bármikor »beugrani«. Azokat küldjem el, akikre mindig számíthatok? Újra Lakatos Ernő szólal meg: — Ha akart volna munkát, kapott volna. Tárt karokkal várjuk a munkára jelentkezőket. Nógrádból hozatunk ide embereket a nyári szezonra. Annyit keresnek, amennyit akarnak, szinte. Hiszen a levendulát, zsályát, komlót le kell szedni, nem maradhat a mezőn. A nagyobb gyerekek is vele dolgozhattak volna. Minden kézre szükség van most is. Érte haragszanak, nem ellene — érezni ezt. Gazdag Ferenc: — Amikor először hívtam be helyettesíteni a telepre, egy héten belül felborította a mun| kahelyi nyugalmat- Pletykát kavart. Egyik családban majdnem válás lett a dologból. Alig tudtunk nyugalmat teremteni. Inkább a keze járjon valakinek, mint a szája. S még ezt mondják: — Otthon senki nem csinálhat meg helyette semmit. A lakás árulkodik róla ... Értettem a célzást... Mi is láttuk. A kétszobás lakásban cigarettacsikkek, cukorkáspa- pír, kenyérhéj, szalmatörek, sár borította a padlót- (Több hetes lehetett.) Pedig számíthatott a látogatásunkra. — Jaj. ma(!) még nem tudtam takarítani... AZ ASZTALON vasalatlan ruhák bábeli' tornya.-Vetetten ágyak. Valaki ezt mondta: — Utoljára még a nagyobb I kislány takaríthatott, mielőtt | nyaralni vitte az asszony hú- I ga. A jegyzetfüzetbe kerülnek az igazgatói irodában utoljára 1 hallottak, mintegy tanulságul: — A gyerek nagy kincs. A j szülőnek és a társadalomnak együtt kell tenni érte! S nem I szabad, hogy ez kibúvót jelent- j sen a szülőknek. i Leskó László Fertőznek a kórokozók Az egy hét óta tartó csapadékos idő és a páratartalom hatására a szőlő szürkerothadását okozó kórokozók külö- nősen kedvező körülmények közé kerültek. A fertőzés^ ugrásszerű növekedése elsősorban a Balaton-parton és a kaposvári járás területén levő szőlőültetvényekben várható. A tünetök továbbra is csak szórványosan észlelhetők, de a megelőző védekezésnek most fokozott jelentősége van. A védelem nélkül hagyott szőlőkben a jelenlegi viszonyok között a kórokozó 4—5 nap alatt járványszerűen fölléphet és terjedését később már vegyszeres úton sem lehet megállítani. Védekezésre elsősorban a Fundazol 50 WP 0,1 százalékos oldata használható (100 liter vízhez 10 dkg). A vegyszernek 14 nap az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje, tehát azokat a szőlőket permetezzük, amelyeknél a szüret várható időpontja szeptember közepe után lesz. Felhasználható még az Ortho-Phaltan, Buvicid F, Merpan 0,3 százalékos oldata (100 liter vízhez 30 dkg) azokban a szőlőkben, amelyek szeptember végén érnek, ugyanis itt a várakozási idő 30 nap. A hektáronkénti vízmennyiség 1000—1600 liter, 100 négyzetméterre 10—16 liter. Alma- és körtegyümölcsösökben fokozódott a varasodás veszélye. Tünetei a leveleken nagy számban előfordulnak, de várható, hogy a zöld gyümölcsök károsodása is növekszik. A permetezések alkalmával a Dithane M—45. és Orthocid 0,2 százalékos? használatát kell előtérbe he-' liter vízhez 20* LESKÓ LÁSZLÓ Sötét ügyek lyezni (100 dkg). delemnek a jelentőségét- - eiuvuigy aroau dolgozott. delemnek a jelentőseget fo-J zsebében talált nagyobb ősz- állította föl az első ujjlényo kozza, hogy a íegcsefcelyebbtS2egből pedig azt> hogy fizetés mat.nyilvántartót. (Henry, j mértekben fertőzött gyumol-\ napján ölték meg. londoni rendőrség helyettes Még egy fontos következte- vezetője alapította meg az uj- tés birtokába jutott a. vizsgá- hegyét borító bőrfelület ló: az áldozat valószínűleg fa- úgynevezett papiiláris vonalúról járhatott be a gyárba. különbözőségén alacsöt sem lehet exportra szállítani. A káposztabagolypille második nemzedékének rajzása és lárvakelése továbbra is elhúzódik. A kis hernyók már helyenként megkezdték károsításukat a késői káposztában és a szőlő lombfelületén. A kártevőnépességet a szőlőben is kísérjük figyelemmel, ugyanis a gyorsan fejlődő hernyók súlyos lombpusztítást okozhatnak. A védekezések ö Somogyi Néplap Megízlelte, s már tudta is )gy az élőt cukorgyárban A varasodás elleni ve ? ? í™ «* »“«<*** A Scot kópiáról akkor még Kaposvá- A land Yard is csak 1901-ben Nadrágja falun divatos csíz- Pu'ó gyűjteményét. Csak érmába volt gyűrve. A biztos dekességként: a londoniak magában végiggondolta azo- u,*-an először Budapesten kezd- kat a környékbeli falvakat, vizs§álni és gyűjteni az amelyeket ezen az útvonalon ujjlenyomatokat.) 1904-ben — lehetett megközelíteni. Ügy történetünk előtt egy évvel — vélte, két település jöhet szá- mar hatezer ujjlenyomatuk mításba volt bűnözőkről. Kaposváron Kiáltottak neki. f»11 áprilisában ** „.uwvouwcn ___ , adta hírül az újsági »Lejára lkalmával itt is vegyük fi-^ — Gyűjjék, biztos úr! Idáig tak azok az időit, amikor sar- gyelembe a vegyszer élelme-** vezetnek a vérnyomok! kantyús, csizmás pandúrok zés-egészségügyi várakozásig Körülbelül harminc méter- kováspuskái és a kifent bajidejét. Házikertben és nagy-f nyíre volt az a hely, ahol a szú komiszáros úr mogyoróüzemben egyaránt használha-J szúrás érhette az áldozatot. fa vesszője voltak a nyomozás tó a Metation 50, a Satox P? Innen vonszolta el magát összes eszközei.« Vagyis: ujj- 50, a Sumithion, a DitrifonJ odáig, ahol végül is a halál lenyomat-nyilvántartót lé- 0,2 százalékos oldata (100 li-J győzött fölötte. tesítenek és bűnügyi laboratóter vízhez 20 dkg, illetve 2 dl. a növényzet körben le volt tiumot. 1911 június 7-én az- vegyszer). {taposva-ez^ dulakodásra valóban megkezdődött az A málnán a vessző- és le-Jutáit. Egy lapos üveget is ta- ujjlenyomatok rendszerezése. vélfollosság tünetei gyakoriak.? láltak, nem messze a hely- De 1905 novemberében nem A fertőzött vesszők eltávolítá-Jszíntől. Nemrég még ital le- volt mit tenni; a biztos meg- sán kívül a rézoxiklorid és? hetett benne. várta a reggelt. KocsmárosoVitigran 0,3 százalékos olda'J A halottat a Keleti temető kát felzörgetni az üveg miatt tavai való permetezést java-i hullaházába szállították, ahol nem lett volna célszerű. Kasoljuk. A permetléhez 0,1 szá-^a boncoló orvos kezdte meg posváron akkoriban nagyon zalékos Bi—58-at is kever-Jmunkáját. Az üveget a rend- sok helyen mértek italt. Így jünk: ez a málnavesszö-szú-Aőrségre vitték. Okosabbak aztán reggel a biztos elküldött nyög ellen nyújt védelmet. > nem lettek tőle. A daktiiosz- egy »szaladj ide, szaladj oda!« zsarut a MIR-malomba és a cukorgyárba. — Azt -kérdezzék meg: van-e hiányzó ember! Kisvártatva boldog arccal tért meg az egyik: — A cukorgyárból nem Is egy, de két ember hiányzik! A zselicszentpáli Hegedűs testvérek. A biztos mellében nagyot döndült az addig pontosan verő szív. Az éjjel tippelt két falu egyikének nevét mondta ki a bajuszos közrendőr. — Gyerünk! Kocsira ülve zötykölődtek Zselicszentpál felé. Útközben egy fiatalemberrel találkoztak. Szentpál felől igyekezett a város felé. Félrehúzódott előlük az út mellé. — Jönnek! Jönnek! — a hírük megelőzte őket a faluban. — Ahá! Itt már várnak bennünket — éles elmére valló következtetésre jutott az egyik harcsabajtiszú. A falu bírója eléjük sietett. — A gyilkosért, ugye? — Ügy van, öreg ... Melyik az? A János vagy a Ferenc? A bíró nem késett a válaszszák — Tegnap, ahogy a János hazaérkezett, megvacsorált, aztán átlépett hozzám. »Bíró úr, megjelentem, hogy a bátyámat ne keressék, mert megöltem. A továbbiakat most már a kend utasítása szerint végzem.« Ennyi volt. Mondtam neki: »Jani. ne hagyd el a falut, amíg nem történedik valami.« Az éjjel nem is ment el. csak most reggel. Ügy mondják, a város felé tartott. A biztos a tejéhez kapott: — De hiszen akkor éppen vele találkoztunk az úton! István, Dezső! Mgguk visszafordulnak, és elfogják! A kocsi megfordult, ö meg a bíró kíséretében benyomta Hegedűsék kapuját. Egy megtört öregembert és egy kemény öregasszonyt talált ott. És rövidesen fény derült a titokra. A Hegedűs fivérek apja kétszer nősült. Az első feleségétől született az idősebb fiú, Ferenc, aki az anyját korán elvesztette. Akkor az apja újra házasodott. A második asz- szony nemsokára világra hozta Jánost, Feri féltestvérét. Hamar napirendre kerültek az összetűzések a két gyerek miatt. Az asszony a fiát védve gyakran szidta-ütötte az idősebbet. Az apa nem tűrte ezt szótlanul. Civódtak nap nap után. A két gyerek gyűlölte egymást. Amikor felnőttek, megnősültek, mindketten a szülői házba vitték az új asszonyokat. Mintha olajat öntöttek volna a tűzre ... A sorozatos összetűzések odáig Vezettek, hogy János — apját zsarolandó — elköltözött a háztól. Anyja nemsokára meglágyította az apai szívet: a fiú visszaköltözhetett, feleségestül. A gyilkosság napján a két Hegedűs együtt indult haza közös munkahelyükről. Betértek a Pécsi utcai Tóth- kocsmába, ahol békésen iszogattak. Egy kis üveggel — hi- dég ellen — »szíverősitőt« is vittek magukkal. Az úton azonban hevesen összeszólalkoztak. (Folytatjuk.) i
