Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-29 / 201. szám
Mesélj, merre jártál! Barátok, ismerősök, mun-, katársak faggatják ezekben a napokban egymást: Mesélj, merre jártál! Hol és hogyan töltötted a nyarat, a szabadságodat? Legtöbben már túlvagyunk évi szabadságunk eltöltésén, és alig győzünk válaszolni a kíváncsi kérdésekre. És a kiváncsiskodás mögött elsősorban az a szándék húzódik meg, hogy az érdeklődő is beszámolhasson szabadsága gazdag programjáról. Az emlékező szavaiban újra megelevenedik a nyár: az országjárás a családdal, a táborozás, a sátorverés gondjai, élményei a Mátrában vagy az erdélyi havasokban. Fürdés, napozás a Balatonon, meg a román vagy a bolgár tengerparton, a szegedi Dóm téri színházi este egy örökké felejthetetlen élménye, vagy a római, párizsi napok szépségei, mind-mind maradandóak, sokáig emlékezetesek maradnak. — Mesélj, merre jártál! Hol és hogyan töltötted a nyarat, szabadságodat? Napjainkban ez a leggyakoribb kérdés barátok, ismerősök és munkatársak között. S a válaszoknál, az élménybeszámolóknál, amikor halljuk a kedves emlékek felsorolását, igen ritkán gondolunk arra: hogyan és mennyire változott, gazdagodott életünk. Mert 10—15 évvel ezelőtt még kevesen jutottak el külföldre. S ami akkor még ritkaság számba ment, az ma már természetes. Természetes, hogy nyári szabadságtervünkben nemcsak országjárás, balatoni szakszervezeti üdülés szerepel, hanem — ha nem is minden évben — a szocialista országok ismertebb üdülőhelyeire látogathatunk, a lengyel hegyektől kezdve a bolgár a német tengerpartig. S amikor az emlékeket idézzük, válaszolunk a kíváncsi kérdésekre, meghallgatjuk mások beszámolóját is, már nemcsak a mögöt- tünlc levő idő kerül szóba, hanem a jövő is. Már azt is soroljuk, hogy jövőre merre, hová készülünk. Eforia medúzái Felhők között, tengerparton Elektroműszerész. Az a típus, akin nem látszik, hogy siet vagy sürgős dolga van, mégis mindent megcsinál időre. Nem pazarolta az idejét sem: járt már Olaszországban, Romániában, az NDK-ban, Bulgáriában. És most megint a román tengerpartról tért haza. Ám ez az út semmiképpen sem hasonlítható a pár évvel ezelőttihez. A násznép épphogy szétoszlott, amikor ők már megkapták az első feketét a MALÉV-járatán. Ez a második romániai út ugyanis nászút volt. Bukarestben álltak meg először. Két napon át a Piata Natiunilor Unite, ez a szép tér volt a »főhadiszállásuk«. Nézzük a színes kártyákat, s az ízlésesen berendezett étteremről készült fényképet. Piros abrosz, kék tányér, piros szalvéta... — Itt ettünk. Magyarosnak nevezték a konyhát, de ez csak abban állt, hogy mindenhez cseresznyepaprikát adtak. A konyha — a turisták örök témája! Zsuzsa asszony sem tud elszakadni tőle, s bár a tengerpartról kérdezem, inkább azt magyarázza el, hogyan kell jó levestésztát gyúrni. A férj — Teli János — a A Balatontól Kevesen hiszik, pedig így van: azok közül, akik a Balaton közelében laknak vagy dolgoznak, nem sokan fürde- nek nyaranta rendszeresen a magyar tengerben. Erről győzött meg az a beszélgetés is, amelynél Fehér Ilona, a bala- tonlellei Balatorí Gyöngye Termelőszövetkezet agrármérnöke volt a partnerem. Nyolc éve dolgozik a gazda- | Ságban, pontos munkakörét I nehéz meghatározni. A telefonba mondott adatok alap- j jón kertész is lehetne, hiszen j a dinnyeszállítmányokról tárgyait, aztán meg a takarmánytápok rendelését ütötte nyélbe, tehát állattenyésztési feladatai is vannak a közösben. Lellén dolgozik, Viszen lakik, a hónap elején volt egy hétig szabadságon. És ezt a hetet Balatonlellén töltötte! Mégpedig úgy, hogy Fiat 500- asával naponta járt Viszről a leilei strandra. — Az elmúlt években voltam már a Szovjetunióban. Ausztriában a szabadságom idején, most a Balatont választottam. Én itt, a gazdaságban nem sokat látok az üdülőszezonból: az élet a parton zajlik, nekem viszont bőven van dolgom a szövetkezetben. Munka után sincs rá időm, hogy lemenjek a partra, mert lebarnultam, sokat olvastam a strandon, és ha már bejöttem, esténként moziba is elmentem. Huszonnégy nap szabadsága van egy évben, ebből elment egy hét, es amint vallja: sikerült kipihennie magát. A többit csak a tervkészítés után veheti ki, akkor lesz ráérő ideje. — Szeretek utazni, legalább két-három évenként külföldre megyek. Jövőre is ilyen utat tervezek, Jugoszláviába, a tengerpartra. A magyar tenger után igazi tengert látni, ez lesz a jövő évi szabadságom célja. — Szabadság idején hogyan oldják meg itthon a helyettesítést? I — Én augusztus elején volszekrényeket nyitogatja, a romániai út emlékei után kutatva. — Most jó idei volt, a tenger vize 22 fokig melegedett. Itt, ezen a hosszú homokpa- don napoztunk; ezen a kis úton jártunk le a partra. A mi szállodánk nem látszik a képen, de a szobánk ugyanilyen volt, csak rádió helyett televízió volt a sarokban. Elszívtunk egy Aviatort, az irdatlan hosszú román cigaretta füstjében előjönnek az emlékek, még aligha nevezhető élménynek. — Amikor visszafelé jöttünk, a TU—134-es kilenc ezer méter magasan repült, óránként 900 kilométeres sebességgel. Már Szolnoknál figyelmeztettek bennünket, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket, mert leszállunk. — És odafelé? — Kisebb géppel mentünk, lassabban, alacsonyabban. Bu karest és Konstanza között még azt is meg tudtuk állapítani, hogy a gyümölcsösben, amelyik fölött elrepültünk, sárgabarack terem. A legmaradandóbb élmény természetesen a tenger. A hol kék, hol barna, hol a nevének megfelelően »fekete« színű tenger. Viharban sötétbarnára változik a víz, és a hullámok tömegével sodorták partra a fél óra alatt kiszáradó medúzákat. Teli Jánosnak van ösz- szehasonlítási alap: az Adria vize jóval sósabb — mondja —, mint a Fekete-tengeré. — És az épületek! — szól közbe a feleség. — Csodálatosak! Hosszan meséli a különböző szállodák formáit, színeit. Tíz óra tíz perckor . indultak vissza, s a gép pontosan tízkor landolt Ferihegyen. — Ilyen gyorsak voltunk — mondja Teli Jánosné. M. A. A somogyi táj — vásznon, papíron Ruisz György festőművésztanár r— így áll a névjegyen, s így a telefonkönyvben is. Érdekes, de nem egyedülálló kettősség. — A tanár úr még vakáción van, de biztosan megtalálja balatonfenyvesi rezidenciáján, mert ő a szünidő utolsó napjáig ott dolgozik — igazítottak el a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban, amikor a minap ott kerestük— Itt tessék továbbmenni, s biztos, hogy rátalál a művész úrra. Rendszerint az udvaron áll a festőállványa — mondották Fenyvesen. A szerény kis nyári lak udvarán csupán a kis Trabant pihent, a mester dolgozott. Egyik festményén az utolsó ecsetvonásokat végezte. Ez az egyik idei nyári »termék«. Egy a három nagyobb alkotás közül, amely már az 1975. évi kiállításokra készült. A kész vagy félig kész rajzok, vázlatok számbavétele még nem történt meg. A »szakmabeliek« úgy mondják, az iskolai szünidő a kitűnő somogyi képzőművész életében a munka dandárját jelenti. Ilyenkor — ha lehet — még többet dolgozik. — Az idei nyári munkájának középpontjában tulajdonképpen mi áll? — tettük föl a kérdést. — Tősgyökeres somogyi vagyok, a Balatonhoz közel születtem, ebből fakad, hogy a somogyi táj és a Balaton különösen izgat. Nyaranta s főként az idén nyáron minden energiámat e témákra fordítottam- Igaz, hű társam — mutat a kis Trabant kocsira — hozzásegített, hogy ugyan már az ötödik x-hez közeledve, de eljussak Itáliába, Hispániába. Együtt fölkapaszkodtunk Görögországban az Akropoliszra is. Előzőleg már jártam Leningrad meg Párizs kiállítótermeiben, múzeumaiban, képtáraiban. Útjaim arra tanítottak meg, hogy érett fejjel újraértékeljem, amit eddig alkottam ... Igazi műterme Ruisz Györgynek sem itt, sem kaposvári lakásán nincs. Az idei nyáron is sok-sok művészünk közös, nagy műtermét vette birtokába: a magyar tenger déli partját, az északi oldal vulkanikus hegyoldalait, azokat a helyeket, ahol zajlik nyaranta az élet. A nyári Balatont olyan szépnek örökítette meg képein, rajzain, amilyennek azt mi is Együtt a családdal —• Szabadságon volt már? — Igen, nemrégen jöttem vissza dolgozni ... — Hol töltötte? — Balatonbogláron, a vállalat üdülőjében, együtt a családdal. Ez nálunk régi szokás, hogy férjemmel együtt veszem ki a szabadságot, amikor a gyerekeknek is véget ér a tanítás. Tavaly két, az idén pedig egy hetet töltöttem a bogiári üdülőben férjemmel és két kislányommal, Erikával meg Gyöngyikével. — Milyen idejük volt? — A fele jó, a fele pedig rossz. Amikor olyan volt az idő, fürödtünk, napoztunk, a borús időt viszont kirándulással töltöttük. Jártunk Badacsonyban, Révfülöpön, elsuhant a hét nap. Nagyon jól éreztük Ragunkat. Végre nekem sem kellett, főzéssel, takarítással vesződni, kipihenhettem magam. Azután meg együtt szórakozhattunk, kirándulhattunk azokkal a társaimmal, akikkel egész évben csak munka közben találkozom. — Az üdülésért mennyit fizettek? — Egy hétre 680 forintot. Nagyon megérte, hiszen napi háromszori étkezés volt; bőséges, jó ízű ételeket kaptunk. Ennél bizony jóval többe került családom üdülése, a többit a vállalatom fedezte. Szerettünk volna az idén is két hetet eltölteni, de tudja, egyre többen veszik ma már igénybe a vállalati üdülést, és az a cél, hogy minél többen juthassanak így, a .családjukkal együtt, pihenéshez. Jövőre majd ismét elmegyünk... Elmondta: Kutas Gyuláné, a Kaposvári Húskombinát látjuk, de amelyet papírra, | Május 1. szocialista br-igádjávászonra rögzíteni alkotó tud. csak igazi j nak vezetője. Sz. L. Szigliget — Ruisz György rajza. Éles, vakító láng villan. A vastag lemezből játszi köny- nyedséggel formálja, vágja a meghatározott méretű darabokat. Azután néhány perc szünetet tart a lángvágó gép kezelője, Miricsi István, és ekkor beszél a nemrég történt — számára örökké emlékezetes A legszebb évem volt tam szabadságon, engem kö-,— eseményről, vetett Garai Miklós főagronó' j — Itt, a Mosonmagyaróvári mus. Megosztjuk ilyenkor egy- j Mezőgazdasági Gépgyár Ka- más között a munkát. Így volt posvári Gyárában a hetedik ez a szabadságom idején is. | A parton még most is zajlik t az az élet, amire Fehér Ilona gondolt: kül- és belföldiek j járták az utcákat, a boltokat, í A szövetkezet irodájáig, ahol beszélgettünk, valóban nem sok hallik és látszik mindebből, az állattenyésztési épületekig pedig még ennyi sem. — Arra gondoltam, ha any- nyi külföldi és hazai vendég' mire az esti jószágetetésnek j nek megéri, hogy a Balaton vége,' már nem érdemes. Nap- közben meg vagy dolgozik az I ember, vagy strandol. Lelle I üdülőjellegét akkor veszem j eszre, ha szabadságon vagyok. I szül. Többnyire szép időm volt, jól | mellett töltse a szabadságát, én is megtehetem. És úgy érzem, nem választottam roszH. V. éve dolgozom. Régi vágyam volt, hogy egyszer majd eljussak a Szovjetunióba, ám eddig nem sikerült. Az idén végre jártam Kalinyinban, Leningrádban és Moszkvában. Emlékeit sorolja. A Téli Palotát s a többi csodálatos le- hingrádi épületet említi. És talá.kozását a szovjet emberekkel. Látni rájta, hogy nem először mondja. — Alig értem vissza, társaim már kérdezték: meséljek, milyen volt az út, hogyan éreztem magam ... Tudja, első alkalommal ültem repülőgépen, ez is nagy élményt jelentett. Aztán látni azt, hogy a szovjet emberek — ezt tapaszlenül jól esett. Mondtam is a feleségemnek: jó lenne egyszer együtt a családdal eljutni a Szovjetunióba ... Miricsi István a nyolcadik éve munkásőr. Emellett tagja az üzemi pártvezetőségnek; társadalmi rendész is, aki végtelen gonddal őrzi a közös tulajdont. E sokoldalú, példásan végzett tevékenységével érdemelte ki, hogy ő is tagja legyen annak a munkásőrcso- portnak, amelyet jutalomutazásra küldtek a Szovjetunióba. — Hét napot töltöttünk a szovjet emberek között. Éppen 35 évvel ezelőtt jártam először külföldön, rokonlátogatáson Jugoszláviában. De ott nem volt lehetőségem nézelődni, múzeumba és színházba menni. Mo§t végre igen! És nem túlzók, ha azt mondom: az 1974-es év eddigi legszebb esztendőm volt. Sz. L. re tisztelik a hősök emlékét azokét, akik életüket áldozták taltam mindenütt — mennyi-1 hazájukért. S érezni azt a sze■ I rí etetet, amivel engemet és társaimat is fogadták. Végle- \ Somogyi Néplap\ 5
