Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-29 / 201. szám
Együttműködés - hiányosságokkal Elsök a voián-váiiaiatok versenyében Vándorzászló és 30 ezer forint jutalom A termékértékesítés tapasztalatait, a termelőszövetkezetek és a forgalmazó vállalatok kapcsolatát értékelte tegnapi tanácskozásán a közép-somogyi tsz-szövetség elnöksége. Egyben állást foglalt a jövő évi szerződéskötésekkel összefüggő néhány elvi kérdésben. Nem Új kezdeményezés — úgy' is lehet mondani: évenként visszatérő gyakorlat —, hogy a szövetség — mint a termelőszövetkezetek legfőbb érdekképviseleti szerve —, elemzi, vizsgálja a gazdaságok termékforgalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat. Javaslatokat, ajánlásokat ad az üzemeknek, hogy saját érdekükben a termelési szerződések kötésekor mi mindenre figyeljenek. Kétségtelen: ez a módszer bevált, célravezető, vitathatatlanul része van abban, hogy a termelő üzemek és a vállalatok kapcsolata lényegesen javult. Nyomban hozzá kell tenni azonban, hogy korántsem probléma nélküli, az egyenlő partner elve nem minden vonatkozásban és nem mindenkor tükröződik a gyakorlatban. Számos oka és összetevője van ennek- S ebből következően sokrétű feladatot kell elvégezni, hogy az egyenrangúság valóban mindennapi gyakorlattá váljon, a partneri viszony, a kapcsolat ne hagyjon maga után kívánnivalót. Ahogy a tegnapi tanácskozáson nagyon is beszédesen kifejezésre jutott: nem egyoldalú tevékenységet jelent ez a feladat. A kapcsolatok jobbá tétele érdekében mindkét félre — a termelőszövetkezetekre is, a velük kapcsolatban levő vállalatokra is — jó néhány tennivaló vár. Csak a kölcsönösség a közös akarat, az együttes erőfeszítés hozhat változást. Régebbi és egészen friss tapasztalatok kerültek szóba tegnap. Sorra vett az elnökség minden egyes vállalatot, amellyel üzleti kapcsolatban állnak a termelőszövetkezetek. Méltatták azokat a kezdeményezéseket, amelyek a szorosabb, szervezettebb együttműködést szolgálják. Gondolunk itt azokra a támogatási formákra, amelyeket a vállalatok nyújtanak bizonyos növények termeltetéséhez. (A Lentermelő Vállalat biztosított árakkal dolgozik, a Dohánybeváltó magára vállalja a pe- ronoszpóra- és a jégkárt, a cukorgyár segít a gépszerzésben, alkatrészellátásban, növényvédő szer beszerzésében stb.) A több szó természetesen a problémákról esett: a gabonaátvételeknél előfurdult hektó- litersúly-mérési vitákról, az állatátadásnál tapasztalható gondokról, különösen a feszült helyzetről, ami az utóbbi időben a pápai húskombináttal kapcsolatban kialakult. Ez a tanácskozáson szinte önálló napirendként szerepelt. És nem kis meglepetéssel vette tudomásul az elnökség, hogy a Lajos bácsi Kaposgyarmaton leszállók a buszról. Az első utamba kerülő embert megszólítva mondom, hogy Hegedűs hajóst keresem, a kenderfeldolgozó üzem vezetőjét. Az hátraböki kalapját; — Én vagyok. Kicsit meglepődtem, hiszen egész úton törtem a fejem, hogyan is találom meg. És íme... Együtt indulunk az üzembe. Hosszú, piros téglás új épület. Zakatolnak a gépek. Az üzemcsarnok «előszobájában«, az üzemvezető »-irodájában« is erős a dübörgés. Ajtó nyílik, s a szinte bezuhanó zajjal piros fejkendős asszony lép be. Vizet iszik. Kíváncsian néz az üzemvezetőre, aki most az íróasztalmatuzsálem elé telepszik, félretolva a rajta levő holmikat. A sarokban hatalmas vaskalapács. Az ajtó egyre-másra engedi be az embereket: villanyszerelő, munkásnő — jönnek, mennek. — Lajos bácsi, jó lesz ez így? — Lajos bácsi, készen vagyunk. — Lajos bácsi, most kezdjük ... És Lajos bácsi nyugodt, kedves mindentudásával vá- laszolgat. Nekik is, nekem is. Nem zökken ki egy pillanatra sem. — Mindig itt dolgozott? — kérdem. — Mindig a falunkban, de más-más munkákon. Én kérem, parasztember voltam és vagyok is, mint a többiek. Dolgoztam és dolgozom, mint a többiek. 1963-ban elnöknek választott a falu. Két évvel később le kellett mondanom, súlyos gerincsérülés miatt. Hosszú ideig gyógykezeltek. Aztán 1968-tól a színesfémöntödénkben dolgoztam. Vasöntő és formáló voltam, majd az öntöde vezetője. Sok szép dolgot csináltunk, de ‘beláttuk, hogy a mezőgazdasághoz közelebb álló tevékenységre kell átváltanunk. így barátkoztunk meg a kenderfeldolgozó gondolatával. Az év elején én is igyekeztem a szegedi tanfolyamon elsajátítani, amit csak lehetett. A szegedi kenderfonó segítségével dolgozunk. — A Hazafias Népfront szervezetében milyen tisztséget tölt be? — Négy éve községi elnök vagyok és a járási népfront- bizottságban is dolgozom. — Milyen munka ez? — Szerintem szép. Sok olyan dologban segíthetek, pontosabban: segíthetünk, mi, népfrontosok, ami a falunak, a népnek fáj. És sok olyan dolgot megvalósíthatunk, ami | a falunak, a népnek jó. Ezzel a szervezettel össze lehet tartani, közös célok érdekében mozgósítani tudjuk az itt élőket. — Lajos bácsi — szólítom meg önkéntelenül én is így. — Mi az, amit mostanában csinálnak? — Az árok rendbeszedése. Két évvel ezelőtt a nagy árvíz teljesen tönkretette a falu árkát. Mindenki belátta, hogy nem jól van ez így. Társadalmi munkában, közös erővel kitisztítjuk, a partokat rendezzük, széppé varázsoljuk. Ha ezzel elkészülünk, 200 négyzetméternyi parkot telepítünk, ahol játszótér is lesz. Most már könnyű az embereket a szabad idő okos kihasználására bírni, mert az utóbbi időben mintha erőre kapott volna a közösségi érzés az itt élőkben. Lajos bácsi büszkén mutatja be az üzemüket. Magyarázza a műveleteket, igazgatja a lefolyó kenderszalagokat, kártoló és nyújtó is túlkiabálja: — És itt a hulladék, amit almozáshoz lehetne hasznosítani ... A termelőszövetkezet elnöke épp erre jár. Lajos bácsi »rábíz« engem, és búcsúzik, mivel neki más dolga is van. Az elnöktől is sok mindent megtudok. Hegedűs Lajos, aki hat elemivel induló paraszt- ember volt, képességei és tanulása révén kiválóan megállja helyét vezető beosztás ban is. S közvetlensége, tér mészetes humora segítségével »tud bánni az emberekkel — Hej, de sajnálhatja, hogy nincs több ideje — mondja még az elnök —, mert tudja: egy pohár bor mellett a legbe szedesebb Lajos bácsi. De még milyen szellemesen! Elárulom magának, hogy fiatalon népművelő és színjátszó volt. Méghozzá sikerrel 1 Hegedűs Lajost alkotmányunk ünnepén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa aranyjelvénnyel tüntette ki. Gombos Jolán szövetség kezdeményezésére megalakulóban van a dunántúli tsz-szövetségek állatátadói koordinációs bizottsága, amely hivatott lesz ezeket a gondokat megszüntetni. Éppen a közép-somogyi szövetség gyakorlata — az, hogy a kaposvári vágóhídon állatátadói érdekképviseletük van — irányította erre a figyelmet- Szükség lenne ezt a' módszert kiterjeszteni az egész Dunántúlra, hiszen más megyékbe is szállítanak a somogyi szövetkezetek, és viszont. Az elmondottak utalnak arra, hogy van még fogyatékosság a szövetkezetekkel üzleti kapcsolatban levő vállalatoknál, szükség van a szervezett intézkedésekre, a hatékony érdekképviseletre. De éppígy adódnak hiányosságok a termelőszövetkezeteknél is —, önkritikusan kifejezésre jutott ez tegnap. Hadd idézzünk szó szerint néhány megállapítást. »Nem ismerik a szövetkezetek kellően azokat a szerződéseket, amelyeket megkötnek; nincs a gazdaságok többségében olyan ember, aki főhivatásként az értékesítéssel foglalkozik és megfelelő partnere — ha kell vitapartnere — lehet a vállalatnak; egyre inkább nélkülözhetetlen az üzemekben az agrárkereskedő.« Úgy véljük, ezek a megállapítások önmagukért beszélnek. A jó partneri viszony megteremtéséért maguknak a gazdaságoknak is többet kellene tenni. Saját érdekük kívánja ezt! Van példa arra — nem is egy, — a megyében, hogy ahol felelősséggel, megfelelően képzett ember vezetői szinten foglalkozik a forgalmazással, ott lényegesen kevesebb a nézeteltérés, ott jobb a kapcsolat, szorosabb az együttműködés a vállalat és a szövetkezet között. A jÖVO évi szerződéskötések ideje a küszöbön áll, sőt néhány területen meg is kezdődött. Sok megszívlelendő észrevétel fogalmazódott meg a szövetség elnökségi ülésén. Még nem késő, még sok mindent lehet tenni annak érdekében — kölcsönösen, mindkét fél részéről —, hogy az együttműködés tovább javuljon, az áruforgalmazás korrekt kölcsönösségi alapon zökkenőmentesebbé váljon. V. M. A zakatolását NAGYSZERŰ sikert ért el a Volán 13. sz. Vállalata: a kongresszusi munkaversenyben a tröszt vállalatai közül az első félévben az első helyet szerezte meg. Tegnap Kaposváron, a vállalat központjában, a dolgozók a vállalat és a tröszt vezetőinek jelenlété- beh ünnepelték a sikert, s ugyanitt adta át Galántai József, a Volán Tröszt vezérigazgató-helyettese a vándorzászlót. A vállalat már többször is részesült szép elismerésben. 1962-ben, majd négy évvel később megkapták az élüzem címet, 1970-ben a kiváló vállalat címet is elnyerték. Országos szinten azonban mindeddig csak valahol a »középmezőnyben« jutott nekik hely. Tavaly már igen kedvezően alakult gazdasági tevékenységük, eredményüket azonban lerontotta, hogy az üzemi balesetek átlaga viszonylag magas volt. Az idén a munkát ezen a területen is sikerült jelentősen javítani, s így született meg ez a szép siker. Az első félév forgalmi adatai igen kedvezően alakultak. A vállalatnál — a tavalyi eredményekhez képest — 11 százalékkal nőtt a személyforgalom, a tervezettnél is három százalékkal dinamikusabban. Az áruforgalomban 31,8 százalékos növekedést értek el; a tervezettnél 21,8 százalékkal több árut szállítottak. Teljesítményük értékét növeli, hogy nemcsak Somogybán, hanem országszerte is rendkívül nagy ütemben nőtt a közúti forgalom, a trösztnél például 15 százalékkal. Vállalaton belül kiemelkedő a siófoki üzemegység 52,7 (!) százalékos és a nagyatádi 49 százalékos teljesítménynövekedése, amire — nyugodtan mondhatjuk — még nem volt példa a vállalat történetében. Mi a jó munka titka? Terjedelem adta okok miatt nehéz lenne mindenre kitérni, összefoglalóan azt mondhatjuk: a vállalati szervezet korszerűsítése, a munkák fokozott összehangolása, a közlekedési biztonság terén elért eredmények és a szocialista brigádmozgalom. Ez utóbbinál ki kell emelnünk, hogy négy év alatt nyolc munkás kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát és további 35 dolgozó részesült miniszteri kitüntetésben. Ezenkívül háromszáznál, is többen lették a vállalat kiváló dolgozói. Jelenleg 119 brigád 1082 dolgozója vesz részt a szocialista munkaversenyben, s ez a munkások és alkalmazottak 65 százaléka. A versenyfelajánlások nagy része a balesetelhárítással és a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtésével kapcsolatos. (Az értékelés szerint a balesetelhárítási versenyben is az első helyet szerezték meg az országban.) Külön érdemes megemlíteni Lancsalics János, Szikra József, Kovács Péter és Horváth György nevét, ők gépkocsijukkal az idén érték el az egymilliomodik kilométert — baleset nélkül. / A vállalat eredményes munkája elsősorban a hatékonyság növelésén alapult. A múlt évivel összehasonlítva az idén 49,6 százalékkal javult a hatékonyság — mint a dolgozók jövedelmének, életszínvonala emelésének legjobb fedezete. A terv túlteljesítésével arányosan a vállalatnál nagyobb a jövedelem is: 5,5 százalék helyett 8 százalékkal nőtt a Tövedelerti és' á kúlöhböző juttatások összege. Így a tehergépkocsivezetők bére 9, az autóbuszvezetőké 10,5, a kalauzoké 9,9 és a karbantartó munkásoké 10,7 százalékkal emelkedett. A vállalat az ősszel minden eddiginél nagyobb szállítási csúcs elé néz. Egyaránt nagyok a feladatok a személy- és áruszállításban. Jelenleg is nyújtott műszakokkal és szombat—vasárnapi fuvarozással tudják csak kielégíteni a zöldség—gyümölcs fuvarozása miatt fölmerülő igényeket. (Jellemző például, hogy az előrejelzések szerint a tavalyinál 20 százalékkal több cukorrépát kell szállítaniuk.) S ezenkívül számítanak arra is, hogy az év utolsó hónapjaiban rendkívül dinamikusan nő majd a városi személyszállítási forgalom is. A TEGNAPI ünnepségen a vándorzászlóval együtt 30 ezer forint jutalmat kapott a tröszttől a vállalat. A jutalom 70 százalékát fizikai dolgozók — a többi között Varga László, Lőwi János és a siófoki Csuka Zoltán — kapták. Cs. T. Konzervgyárba kerül a paradicsom A több napon át tartó esőzés a kertészkedő gazdaságokban is mind több gondot okoz: ezt tapasztaltuk a minap a fonyódi Balaton Termelőszövetkezet ordacsehi kertészetében is. Asszonyok szedték az amerikai fajtájú — konzervgyárba szánt — paradicsomot, és a tábla szélén tócsákban állt az esővíz. Dégi István kertész mondta: a sok csapadék hátráltatja a szedést, pedig a hozam gazdagnak ígérkezik. Az ordacsehi kertészetben az idén nyolc holdon káposztát, ugyanekkora területen sárgarépát és három holdon paradicsomot termesztenek- Tíz asszony dolgozik állandóan az éppen érő termelvények betakarításában — ott-jártunkkor a paradicsom adott elfoglaltságot részükre —, s bizony az ő munkájukat is nehezíti ez az időjárás. Pedig a kertészet) árukat várja a fogyasztó és a konzervgyár is ... Eddig kilenc vagon káposztát és három vagon paradicsomot szállítottak el (a zöme még ezután jön), s 150 ezer forintot kaptak az áruért. A tizenkilenc holdas kertészet, idei évi bevételi terve 450 ezer forint, s úgy számolnak, hogy ezt elérik. Dégi István azt mondta: a jég eddig elkerülte őket, a termés jó, a terv megvalósulhat. A szedést győzik erővel, csupán a körülmények romlanak, ezen pedig csak az időjárás jobbra fordulása segíthet. Űjabb cementgyár épül Bélapátfalván épül föl az V- ötéves tervben az ország egyik legnagyobb cementgyára. A kiemelt egyedi nagyberuházás előkészületei a helyszínen megkezdődtek. A régi cementgyár szomszédságában kijelölték az új üzem helyét és megkezdték a 40 hektáros terület talajmechanikai vizsgálatát, rendezését. Készülnek már a felvonulási épületek is. A gyár — a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével — ‘ a . lakott területtől egy kilométerre épül, s nagy teljesítményű porleválasztó berendezést kap. Az előzetes tervek szerint évenként 1,2 millió tonna cementet termel majd, s az új kemencék naponta 1600 tonna teljesítménynyel dolgoznak. Megkezdték már a gyárral összefüggő létesítmények tervezését is. Egyebek között új lakótelep, továbbá ezer személy befogadására ideiglenes munkásszállás épül. • Az új cementgyár előreláthatólag 1978-ban kezdi meg a termelést. Véget ért a „főpróba” Szerencsen Tegnap befejeződött az idény előtti »főpróba« a Szerencsi Cukorgyárban. A gépek üzemkészen várják a januárig tartó kampány kezdetét. A nyári nagyjavítás alatt megközelítőleg 70 millió forintos költséggel korszerűsítették az üzemet. A kristálycukorgyártó rész és a raktár között automatikus mérlegelő és csomagoló, illetve szállító gépsort szereltek föl. A szerencsi gyárban az idei kampány alatt mintegy 35 ezer vagon cukorrépát dolgoz föl, s ebből körülbelül négyezer vagon cukrot készítenek majd. Somogyi Nép/opl 3
