Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
Hagyományőrzés és újrateremtés Hatodik alkalommal adott otthont Debrecen városa a legjobb európai és hazai amatőr kórusok számára együttes szereplésre, eredményeik, fejlődésük bemutatására és a kortárs kórusmuzsika itthoni és külföldi eredményeinek, törekvéseinek reprezentálására az idei nemzetközi Bartók Béla kórus- fesztiválon. Gazdag, változatos és sokrétű program jelzi minden évben ezt a fesztivált, amely egyrészt a kor- társ művek megszületésének, továbbfejlesztésének i’nlető- je, másrészt a kórusok egészséges fejlődésének ösztönzője kíván lenni. A magyar kórusok kiválasztása nem jelent problémát, mert fa legjobbakat automatikusan jelölik ki az előző évi minősítések alapján. — Hogyan választják ki az itt szereplő külföldi kórusokat? — kérdeztük Marótt Gyulától, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkárától. — Ez valóban nem könnyű feladat, hiszen minden külföldi amatőr együttes munkáját — szocialista és kapitalista országét egyaránt — aligha tudnánk figyelemmel kísérni. Szerencsére az egyes országok maguk szelektálják kórusaikat, hiszen a nemzetközi kórusversenyekre legjobb erőiket küldik. Ezeken a megmozdulásokon nézzük, figyeljük, kik azok, akiket érdemes Debrecenbe fneghív- ni, hogy ott számot adjanak hazájuk kóruskultúrájának szintjéről. De ugyanígy az itt szereplő magyar együttesek külföldi meghívásainak egy része is a fesztiválon dől el, ahol a nemzetközi zsűri és a jelenlévő szakemberek mérlegelik teljesítményüket, vendégszerepléseik esélyeit. — A fesztivál Bartók nevét viseli. Ez bizonyára meghatározza a rendezvény koncepcióját, célkitűzéseit is? — Természetesen igen. Elmondtuk, hogy a fesztivál a kortárs európai és hazai kórusművészet fóruma, ahol helyet kapnak a legmodernebb törekvések is. Míg azonban főképp a nyugati országok kórusainak műsorán jelentős, számmal szerepeltek egészen szélsőséges avant- garde kísérletezések, a mi kóruskultúránknak a Bartók és Kodály által lefektetett alapokra kell épülnie, s a legmaibb kompozícióknak is ebből a termőtalajból kell kinőniük. Hagyományőrzés és újrateremtés — ezt a 'nem egyszerű kettős célkitűzést kell komponistáinknak szem- előtt tartaniuk, hogy művészetük ne csak mai legyen, de magán visefic zenekultúránk hazai sajátosságait is. — Miben látja az idei fesztivál jelentőségét? — A bemutatott kompozíciók nagy része arról vall, hogy zeneszerzőink nem szakadnak el a közönség igényétől, valamint a kórusok technikai követelményeitől sem. Ugyanakkor nem maradnak el a nemzetközi fejlődés irányától, új tendenciáitól sem.. A másik felbecsülhetetlen eredmény, hogy bebizonyosodott: amatőr kórusaink magas színvonalon képesek a nehezebb műveket is ideális előadásban megszólaltatni. Néhány hangversenyen hivatásos szólisták, az Operaház művészei működtek közre. S aki azt hiszi, hogy a szólistaprodukciók elhalványították az amatőr együttesek teljesítményét, az téved. Az a harmonikus egy- gyéolvadás, egységes teljesítmény, ami ezeket a műsorokat jellemezte, egyben ' kedvező ígéret is: a jó amatőr kórusok városaikban alapját képezhetik a hangversenyélet szélesebb kibontakozásának, a zenei népművelés fejlesztésének, a közönségnevelésnek. Szintén igen nagy jelentőségű, hogy a fesztivál nem javarészt a fővárosi együttesek, »elit« kórusok találkozója volt, hanem kiemelkedően magas színvonalat képviseltek a vidéki városok együttesei is, így elsősorban az esztergomi Balassi Bálint, a kaposvári Vikár Béla, a debreceni Maróthi György és a veszprémi SZMT-kórus. K. Á. Toldalági Pál A belátás A földre feküdt, hogy pihenjen, sokat kutatott a szívekben, az alagutakat bejárva meghányta-vetette, belátta, hogy bonyolultabb nem lehetne más semmi, roppant tengerekre bárkával szállni sokkal könnyebb a szenvedélyek sorra jönnek, 1 az indulat, a bosszúállás mindenre képes, jól ki pányváz valakit a szerelemféltás, s ki az, aki mindent I megért, és ki tartja oda másik arcát, ha megütötték, így a harc hát tovább folyik; belátta ő sem más, mint a többi, nem időtlen, hanem halandó és esendő, nem tudva, mit hoz a jövendő. I Fafaragó — baltával A Kecskemét környéki tanyavilágban, Matkó-pusztán él és dolgozik Pólyák Ferenc népi fafaragó. Szobrait kizárólag favágóbaltával készíti. Témáit emlékeiből, közvetlen környezetéből, a tanyavilágból meríti. Semmit nem lehet megismételni Beszélgetés Schütz ilával E gyszer már meg kell írni Bezzegéket. Egyszer már föl kell világosítsam valamennyi boldogtalan férjet a világon erről a Bezzegmisztifikációról, amivel századok óta keserítik az életét — amivel betömik a száját, gúzsba kötik és elkábítják és fejbe vágják, ha moccanni mer, amivel megelőzik és profilaktikusan lehetetlenné teszik a világ minden férjének egyesülését a nagy forradalomban, aminek régen ki kellett volna már törni, ha ez a Bezzeg-do- log sok minden egyéb visz- szaéléssel egyetemben nem forgácsolná szét a mélységekben forrongó elkeseredés robbantó erejét. Ne tegyen úgy, szerencsétlen férjtársam, mintha ön nem tudná, miről van szó, mintha ön nem ismerné Bezzegéket. ön összehúzza a szemét, gondolkodik, hm — a szó határozottan ismerős, ugye, csak nem jut az eszébe, dehogyis nem jut az eszébe, csak nem meri bevallani — talán még önmaga előtt is tagadja,- Persze, mert azt hiszi, hogy ez valami speciális dolog, hogy ezt csak az ön gyöngesége és tehetetlensége tette lehetővé, egyéni nyavalya ez, amit lejobb elhallgatni, eltussolni — hogy más, erős, egészséges, öntudatos férj nem ismeri Bezzegéket —, nem ismeri, nem tudhat róla ebben a vonatkozásban, hiszen ... Hiszen ez az erős, dolgos, öntudatos, valódi férj éppen az a bizonyos, aki önöknél Bezzeg úr szerepét játssza! Vagy mit kerülgetem sokat a, dolgot — kimondom kereken, mint aki már rájött a nagy titokra — én nagyon jól tudom, hogy önöknél én, én, éppen én vagyok Bezzeg úr, az ön házasságát én teszem tönkre, mint példakép és összehasonlítási tárgy — tönkreteszem és elnyomom önt, minden mozdulatommal, minden lélegzetvételemmel, azzal, hogy a világon vagyok, hogy dolgozom, hogy kénytelen vagyok robotolni és élni -Bezzeg Kovácsik (nevezzük így szerénységemet) nem lopja a napot« — mondja az ön felesége. — -Kovácsik dolgozik^ erőlködik, csinál valamit. mindenütt ott van ahol érvényesülni lehet, feltűnni, előremenni, — azért van a feleségének rendes ruhája, azért mehetnek minden nyáron külföldre." És ön hallgat, nyeli az epét, boldogtalan és titokban gyűlöl engem, mert én vagyok önöknél Bezzeg, és az Somogyi Néplap Bezzegék én szerény családom az önök Bezzegék-je, akiknél minden rendben van, minden jól megy, bezzeg mivel én, Kovácsik, mintaférfi és mintaférj vagyok, önöknél pedig azért megy minden rosszul, mert bezzeg ön nem olyan ember, mint bezzeg én. ön gyűlöl engem — rosz- szűl teszi! Súgok valamit önnek, de vigyázzon, hogy meg ne hallja a felesége.,Ha megtudja az igazságot, az ön haja égnek mered és hangosan felkiált, és talán végre mégis rászánja magát, hogy gyűlölködés és irigykedés helyett inkább összefogjunk és csináljunk valamit ez ellen az átkozott bezzegizmus ellen. Embér! tudja hát meg, értse meg — minálunk is van egy bezzeg úr, az én feleségem is minden második mondatát így kezdi, hogy -Bezzeg ...« Amikor kicsit nyújtózkodni szeretnék, amikor eszembe jut, hogy a világra én. is élni születtem, mint a lepke, vagy szitakötő — nem gürcölni és erőlködni és harcolni és küzdeni és kellemetlen dolgokat dolgozni. És tudja, hogy kicsoda képviseli nálunk Bezzeg urat? ön, uram. éppen ön, csakis ön, ön és kedves neje, Bezzegné őnagysága. Bezzeg, mondja a feleségem, a Kucsera (mármint ön) annál ilyesmi nem fordulhat elő, hogy elseje körül gondjai vannak. Mert a Kucsera komoly ember, aki nem ábrándozik és nyafog, mint te, hanem hivatalt szerzett magának, mert annak a családja is fontos, mert tisztában van vele, hogy neki felesége és gyermekei vannak és kötelességei a családjával szemben — amiről te mindig újra megfeledkezel az önzésedben, amikor valami felelőtlen kamasznak képzeled magad, aki íutkározhatik az ábrándozásai után. Érti most már, Bezzeg úr? Nem gondolja, hogy ezen segíteni kellene? Attól tartok, hogy hiába. A z ön felesége, ha ez az írásom a kezébe kerül, azt fogja mondani: -Bezzeg Kovácsik (mármint szerénységem) dolgozik, erőlködik, csinál valamit — látod, megint cikke jelent meg az újságban, akármilyen marhaság, fő, hogy megfizetik — azért van a feleségének ...« stb. Reménytelen ez a, dolog, Bezzeg barátom. Karinthy Frigyes A KONOKSÄG egyfajta hit. Miben hisz Schütz IIa? —szerettem volna -megfejteni" a színésznő szavaiból. Konoksága köztudott. Négyszer felvételizett a Színház és Filmművészeti Főiskolára; negyedik felvételi vizsgája sikerült. Nem robbant be a színházi élet középpontjába; oda érkezett. Honnan? — Apám mérnök volt, színes falakról álmodott. Itt, ebben a beton tengerben élő emberek számára — a presz- 'szó ablakából, ahol beszélgetünk. a magas, sötétszürke bérházak felé int —meleg, vidámszínű házak tervein kísérletezett . . . Amikor harmadszor sem sikerült a felvételi vizsgám, anyám csak megsimogatta a fejem, apám egy szót sem szólt. Zárkózott, szigorú ember volt. Csak halála után tudtam meg, hogy felháborodásában akkor levelet írt a Thália Színház igazgatójának. Megtaláltam ugyanis Keres Emil válaszlevelét, (Miközben beszél. szemeit elhomályosítják a könnyek. Szinte kihívóan szembenéz velem. Nagyon szerethette az édesapját.) ' — Amikor először filmeztem, meg voltam győződve arról, hogy biztosan van már helyettem valaki más, csak illendőségből próbálkoznak velem is. Dayka Margit azt Román művészeti kiállítások az Ernsl Múzeumban Három román művészeti kiállítás nyílt az Ernst Múzeumban. A tárlatokon a mai román szobrászművészet 5 neves képviselőjének alkotásait, több száz fotóból álló dokumentációs kiállítást és mintegy száz fényképből összeválogatott fotóművészeti bemutatót tíMiai a köiMteég. mondta, mindig tartsam ezt a -hiedelmemet". Ha nem sikerül egy-egy színpadi szerep megformálása? Sohasem nyugszom bele. — Villan a tekintete. — Az a csodálatos a színházban, hogy minden este lehet javítani. — A humor életfeltételem. De legalább olyan fontos számomra, hogy a nevetés sohase fakadjon kárörömből. Az bántó. — Igazán jól csak a színészek között érzem magam. Szakmai problémáimmal, örömeimmel nem is tudnék egyedül mit kezdeni. Hozzám mindenki kedves volt. > Ügy éreztem. Toínay Klárinak különösen sokat köszönhetek. Segített abban, hogy elhigy- gyem: sikerült. Elfogadtak az emberek. — Híve vagyok a gyógy- füveknek, ha módon van rá, magam is szedem. Makón van egy kis tanyánk. Férjemmel ott töltőjük a nyarat, És járjuk az országot is. Ha meglátunk valahol egy fát. egy házat, ami megtetszik, megállunk, elidőzünk azon a tájon. Ügy vagyok a természettel, mint a zenével. Hagyom, hogy elborítson. — Apámtól erőt és magányosságot örököltem. De én nem leszek magányos! Hogy milyen ember szeretnék lenni? — Kivárom, milyen leszek. Beszélgetésünk napján a televízióba indult, Shaw: Sosem lehet tudni című színművének próbájára. A színművet nagy sikerrel játszotta a Madách Színház. Aki látta, nehezen felejtheti ei Schütz Ila ellenállhatatlan Dollyját. EMLÉKSZEM az előadásra. A cserfes -hölgyre«, akit Shaw így jellemzett: -Ez az aranyos kis jószág szemmel láthatóan nem ide való, ebbe a szobába, sőt még ebbe az országba sem: mert az arcát, akármilyen finom is, kávébarnára égette a nap. de nem Anglia papja, hanem egy sokkal melegebb égövé." — El lehet-e ugyanúgy játszani mégegyszer egy szerepet? — kérdem. — Semmit nem lehet megismételni. OJvan dolog ez . .. Két tenyerével az asztal fölött mutatja: — Amikor gyerek voltam, két markomba fogtam a szilvát, vigyázva, nehogy lehuiü jón a hamva. Aztán, ha mégis leesett, kifényesítettem ruhámon, hogy legalább fényes legyen. — Melyik a szebb? L. I. Tasnádi Varga Éva Csak néhány perc..: A fák mögött fekete víztükör, részegen táncol millió bogár, csöéren a lánc és mindjárt partot ér egy messze sikló csónak árnya már. Arany kenyér a hold, szelíd, kerek, mint kiskorom vacsoraasztalán, mikor a dongó verset dünnyögött, s piros gyüszűvel varrt ifjú anyám. Csörren a lánc. Valakit várok én. Fűszál remeg. Lépése dalt dobol. Csak néhány perc, csak néhány pillanat, s jön már felém az úton valahol. Csörren a lánc. Nem, nincs most semmi sem, magam vagyok. És ő van. Semmi más. Egy ősi ritmust játszik a szívem, erről zizeg a föld, a víz, a hars. Csörren a lánc. Hullámzó nagy vizek csónakja mögött összecsapjatok! Tündöklő sásból hálót szőjjetek, s takarjátok be. álmos csillagok. Somoskői Laios HŰSÉG Hiányod déli-, esti harangszava a nevemen szólít, a füveket fésüigető szél velem kibomló hajadra gondol, s te nézel utánam lányok, asszonyok szemével a csillagok közül, ■ » nyílott, a zárt ablakokból. /
