Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
A harangöntő üzem igazgatója különös jutalomban részesítette Juhar Botond harangöntöt. Szabad hőbör- gést engedélyezett neki a vezetőség! Az erről szóló pecsétes iratot a meglepett harangöntőnek több tanú jelenlétében adta át az igazgató, a következő indokolással: — Szaktársak! Szívós és kitartó hőbörgővel állunk szemben. Juhar Botond tíz éve önti üzemünkben a harangokat és tíz éve önti feletteseire a szitkait. Senki sem ért itt a harangöntéshez, csak ő és én meg a főharangöntő, tetük vagyunk, akiket le kéne pöckölni az -üzem éléről. Így van, Juhar szaktárs? Juhar Botond köhintett egyet, inge nyaltán kigombolta a felső gombot, aztán még egy kisebbet is köhintett, és hallgatott. — Tíz év hosszú idő, szaktársak — folytatta az igazgató. — Ezért megvallom, sokat töprengtem, mivel honoráljam ezt a kitartó ellenszenvet. Pénzjutalomban, sajnos, nem tudom részesíteni Juhar szaktársat, mert nincs rá keret, de talán nem is örülne annyira neki, mint ennek az írásnak. Eddig ugyanis 'kénytelen volt a - hátam mögött, kis körben, félhangosan szidni engem, tehát meglehetősen fárasztó és bonyolult körültekintéssel. Ez a mai nappal megszűnik! Juhar Botond ott és úgy szidhat engem meg a főharangöntőt, meg akit éppen akar, ahol éppen rájön a szidhatnék. A szemünkbe is, természetesen ... Az írás följogosítja erre, és megkönnyíti a dolgát a továbbiakban. A főharangöntő bólogatott, a jelen lévők Juharra, majd egymásra néztek. A titkárnő töltögetett a reprezentációs konyakból, és az igazgató poharát magasra tartva további sikeres hőbörgést kívánt a harangöntőnek. — Csak az anyámat ne szidja — jegyezte meg, mert arra még egy igazgató is allergiás! Juhar Botond rossz hangulatban hagyta el az irodát. — Ehhez mit szólsz? — fogta meg az egyik harangöntő karját. — Csúffá tett a gazember! A harangöntő vállat vont: — Szerintem csak hálás lehetsz neki. Nem mindenkit részesítenek ekkora kitüntetésben. Szidhatod most már teli torokból. — Megszégyenített! Megalázott! hördült föl Juhar — Beletaposott az érzéseimbe! Aznap egy szót sem szólt. Dühösen végezte a munkáját, csak néha morgott valami átokfélét az igazgatóra. De csak úgy magának, a foga között. Másnap föltűnt neki, hogy furcsa szemmel méregetik a többiek. Legjobb komája, Bán Balázs is csak amolyan ímmel-ámmal felelt a kérdéseire, és látszott rajta, hogy a legszívesebben még azt se tenné. — Mi van veled. Balázs? — kérdezte. — Megbántottalak valapnivel? — Engem? Ugyan már. — Ne tagadd! Az orrodon látom, hogy valami bánt. — Mi bántana? Képzelődsz. Juhar Botond fürkészve nézett rá: ßencze lózsef Könnyű szél volt Holies Mari könnyű szél volt, a szívemen átszökött, de itt játszik, bujócskázik, két rezzenő ág között. Holies Mart könnyű szél volt, életemnek ízt adó, őt csillantja elém minden éltető ér, tiszta tó. Nyári fának könnyű ősszel leveleit ejteni, Holies Mari költemény lett nehéz elfelejteni. — Az írás, mi? Amit az igazgató adott! Bán Balázs nem szólt, elfordította a tekintetét. — Szóval innen fúj a szél! — kiáltott diadalmasan Juhar, majd, mint akinek viliágosság gyúl az agyában, vállon ragadta a másikat. — Te, csak. nem hiszed, hogy...?! — Az igazság az, komám — mondta kelletlenül Bán Balázs —, hogy nem mindenki haphat ilyen írást. . . Juhar azt hitte, nem jól hall. Ernyedten engedte le a kezét. Nézte még egy ideig Bán Balázst, aztán úgy elkezdett nevetni, hogy visszhangzott bele a műhely. — Szóval még te is azt hiszed, hogy én meg az ■ igazgató. .. Nahát, ez még tréfának is képtelenség! Tóth-Máthé Miklós — Gyere egy fröccsre — mondta műszak után Bán Balázsnak. — Sietek haza..1. — Gyere, mert kettévágom azt a hülye fejed! Már te is marha vagy!? A harmadik fröccs után azt kérdezte Bán Balázs: — Komám, mióta vagy te olyan jóban az igazgatóval? — Én? Te nem vagy észnél. .. — Ne dühöngj! Valami csak van e mögött az írás mögött... Ilyen írást nem adnak csak úgy. Ezt komám, ki kellett valamivel érdemelni. — Kiérdemeltem! — horkant föl gúnyosan Juhar. — Tíz év óta mást se tettem, csak hogy kiérdemeljem ... — Na látod — szorongatta a poharát Bán Balázs. — Itt Csurgói Máté Lajos: Kaposvár látképe. (A Vaszary János kiállítóterem anyagából.) fi párt kulturális politikája lutalom Abbahagyta a nevetést, újra vállon ragadta Bán Balázst: — Annak a kontárnak a vicce az egész! Érted?! Csak nem hiszed, hogy én is a talpniyalója lettem és azért kaptam azt az írást...?! — Nem érdekes, hogy én mit hiszek — morogta Bán Balázs —, de az emberek zúgolódnak. Az öreg Köszörűs huszonöt éve van az üzemben. Kiss Vince húsz, én is tizenöt, te meg komám, csak tíz éve. Aztán az írást mégis te kaptad! — Az istenit a sok marhájának! — öklözött a levegőbe Juhar. — Ezek meghibbantak! Bizony isten, meghibbantak! Ebédszünetben oda állt az emberek elé. — Szaktársak, mi a fészkes fene van veletek? Úgy néztek rám, mint egy árulóra... Hát tehetek én róla, hogy az igazgató nekem adta azt az írást? Tehetek én arról, hogy ez a senki, aki annyit sem ért a harangöntéshez... — Szidhatod már — szólt közbe valaki —, megvan róla az okmány... Juhar Botond elhallgatott. Ügy állt ott, mint akit igazságtalanul szemen köptek. Nem tudta, mit feleljen erre, vagy inkább nem tartotta érdemesnek, hogy bármit is feleljen. Megfordult és visszakullogott a munkájához. bűzlik nekem valami. Meg nemcsak nekem! Mert jpá- sok is szidták az igazgatót, meg a főharangöntőt, nemcsak te ... Az írást meg csak te kaptad. — Mit beszélsz? — bámult rá Juhar. — Ügyesen ki volt ez csinálva, komám, azt meg kell hagyni! Még én is bedültem neked, sokszor olyan hévvel hőbörögtél. Ki gondolta volna, hogy csak provokálsz, aztán meg ugye... Juhar nekiugrott Bánnak. A nyakát kapta el. Ügy szabadították 'ki a keze közül. Másnap fölment az igazgatóhoz. — Főnök — mondta csendesen —, vegye vissza tőlem azt az írást! — Miért, Juhar szaktárs? nézett rá ravasz mosollyal az igazgató. — Mert... — vett nagy lélegzetet Juhar —, mert így már nem ér az egész semmit. — Hát, ha úgy gondolja ... akkor éppen visszavehetem. Juhar letette az írást az asztalra. — Meghálálom — mondta megkönnyebbülten. — Ugyan — legyintett az igazgató —, semmi az egész... Hanem Juhar szaktárs, lenne mégis egy javaslatom. — Hallgatom, főnök. — Ha lehet, ezentúl az értekezleteken szidjon. Már csak a félreértések elkerülése végett is ... Ott szedje lé rólam a keresztvizet, ha valami nem tetszik ... Megígéri? — Meg. főnök — morogta a harangöntő, és boldogan kihátrált az ‘irodából. Ravasz egy fickó — dünnyögte szinte elismerően, ahogy ballagott a műhely felé. — Átkozottul ravasz egy fickó! »A párt ideológiai tevékenysége kulturális politikája a párt politikájának szerves és egyben sajátos része. Mindenekelőtt ezen a területen is érvényesek azok az általános alapelvek és módszerek, amelyek politikánk egészét meghatározzák. A párt politikájának többi területei hatnak a kulturális politikára, amely viszont befolyásolja az általános politika más elemeit. Az MSZMP ideológiai tevékenységének és az azon alapuló kulturális politikának jelentős szerepe volt a szocialista építés során eddig elért eredményeinkben.« Ez az egyik vezető gondolata Aczél György »Szocialista kultúra — közösségi ember« című kötetének, amely nemrég jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, s amely a szerzőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának az elmúlt három esztendőben elhangzott beszédeit, cikkeit gyűjti egybe. A kötet gerincét a Központi Bizottság 1972-ben elfogadott oktatás- politikai és az idén hozott közművelődési határozatainak problémaköre alkotja, de az ideológiai és kulturális életnek, a párt kulturális politikájának valamennyi lényeges kérdését érintik az egyes írások. A kötetben szereplő írások többnyire alkalomhoz kötött beszédek, előadások, cikkek, interjúk, amelyeknek fő feladata a problémafelvetés és a feladat-kijelölés, a párt határozatainak, illetve az azokból fakadó konkrét teendőknek értelmezése és megoldásra ösztönző magyarázata. Annak, hogy a kötet egyes írásai mégis túlmutatnak azon a konkrét alkalmon, amelyhez kötődve megszüHegedűs László Vad körtefa Evek után itt kellett megtalálnom, a múlttól terhes várfalak alatt, . hol fény és árny, dicsőség s gyász színében telt el egyszerre minden pillanat. Hétszáz esztendős kút, Zách Klára vére, Mátyás pompája, könyvek, fegyverek, zord páncél, kődísz, — ászéi együtt hordott lantpengést és müezzin éneket. Mindez együtt élt föld és kőhalom közt, meredő, csonka várfalak között. A táj félig fénybe s pár messzi orma eső utáni ködbe öltözött. Padra leltünk a kerengő tövében, út mellett; körül bokrok, sűrű fák. Pár lépésre mint rég látott barátot láttam meg a görbe vadkörtefát. Meleg futott át rajtam, miptha régi szívbéli jó barát, elfeledett , szerelmünk toppanna elénk. Állt ott némán, s úgy láttam, mosolygott, integetett Míg párom haját rendezte, cipőjét, föltolultak gyermekemlékeim: a régi öreg vadkörtefák árnya, lombja, gyümölcse — rétek szélein. Számban a vadkörte fanyar ízével, csak néztem, hatalmas elődei korcs utódját, azon is meghatódva: már látszanak apró gyümölcsei. Mikus Sándor: Három kislány Aczél György könyvéről lettek, épp az a szemlélet a magyarázata, amely a párt kulturális politikájának minden egyes kérdését a párt egész politikáját meghatározó feltételekből és alapelvekből kiindulva, a párt előtt álló lggíontosabb feladatok oldaláról közelíti meg és értékeli. Legyen szó akár a közoktatás helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól, vagy a közművelődés problémaköréről. Aczél György kötetét elsősorban a kulturális értékekkel élni tudó és azokat teremteni-újra- alkotni is képes új típusú szocialista ember — és élet-' forma — alakítás gondolatköre teszi egységessé. A politikus és kultúrpoliti- kus egy percre sem. hagy kétséget afelől, hogy megnyilatkozásaiban nem az érintett kérdések tudományosszakmai részletességű-mélységű elemzésére vállalkozik, s nem is tart igényt arra, hogy megközelítéseit, gondolatait ekként fogadják, öt elsősorban a szocialista életforma, ideológia és kultúra összefüggéseinek, fejlesztésének politikai kérdései, aktuális feladatai érdeklik."“ Hogy meglátásai így is maradandó értékűek, azt ismételten az MSZMP általános politikája alapelveinek a gyakorlat által igazolt érvénye. a következetes elvi-politikai alapállás biztosítja. Az az alapállás, amely marxista—leninista elvi igénnyel, a válaszadás igényével veszi számba az új jelenségeket, a párt ideológiai-kulturális céljai valóra váltásának változó feltételeit, az élet által felvetett új követelményeket, s amely úgy képes érvényt szerezni az MSZMP változatlan politikai alapelveinek, hogy egyben szinkronban van a szüntelenül változó valósággal. Aczél György elsősorban azokhoz a problémákhoz kapcsolódik — így társadalmi fejlődésünk új jelenségeihez, a nemzetközi osztályharc új fejleményei által na- pirnedre tűzött feladatokhoz — amelyek mind nagyobb jelentőséget biztosítanak a párt ideológiai—kulturális tevékenységének. Arra keresi a választ, mit kell tennünk azért, hogy a kulturális— ideológiai szférában is következetesen érvényt szerezzünk a párt politikájának, valóra váltsuk szocialista céljainkat, erősítsük a marxizmus—ieni- nizmus hegemóniáját egész közgondolkodásunkbarf, fejlesszük a szocialista kultúrát, meggyökereztessük a szocialista életformát. Aczél György elvtárs könyvét ez teszi pártunk kulturális politikájának kézikönyvévé. Olyan gyűjteménnyé, amelyet mindenki, aki kulturális-ideológiai területen dolgozik, minden kommunista és a szocializmus ügye iránt elkötelezett pártonkí- vüli, akit érdekel az ideológiai munka kérdései, nemcsak haszonnal forgathat, de nem is nélkülözhet. Knopp András Nagyváros A fiatalember bátortalan j volt a lányokkal. A fiatalember szerelmes volt. A bátor- j tálán szerelmes nem tipikus napjainkban, annál kellemetlenebb annak, akivel megtörténik. Az utca sarkán várt a lányra és esze be jutott, hogy elfelejtett virágot venni, márpedig virág nélkül — az ű illemkódexe szerint — leánnyal találkozni illetlenség. Üzletet keresni már nem volt ideje, virág nélkül pedig... És ő, aki Oroszlánszívű Richard hadseregében még szakács sem lehetett volna, érezte, amint láng gyúl ereiben és olyat tett. amivel felírta nevét a Hősök táblájára. Az előtte levő betonszar- i kofágból letépett három szál bíborpirosat és két szál hófehéret ... — Vegyen még hozzá egy kis zöldet és akkor a bírság pontosan száz forint lesz... — mondotta a háta mögött álló, észrevétlenül megjelent rendőr. A bátortalanul szerelmes fiatalember remegő kezekkel fizetett, gondosan eltette a nyugtát és bánatosan gondolt arra, hogy ha maszektól szerzi be a virágszükségletét, most jutna még kávéra is... • • • A rendőr besétált a mellékutcába és megállt a Bisztrónak gúnyolt lebuj előtt, hogy megvárja a mára esedékes emberét. Mir jött is ai 1 utcán. Nem imbolygóit, csak 1 cppen rükverebe jött, mint egy elátkozott tanulóvezetö, aki képtelen egyesbe kapcsolni. Egyik kezében, szakadt, újságpapírban másfél- kiló marhafelsál pihegett emlékeztetőül azokra a boldog időkre, amikor emberünk még gondolt a családjára. Most a kocsmabejárót kereste, de azt eldugták előle. — Hova-hova földit? . . . — Se-e-mmmrn-i köze hozzá ... — No-no földi, ideje hazamenni ... — Anyád ..........!!! K is csend. A kocsmaajtóban összegyűltek a szesztestvérek, röhögni. A rendőr kivette az ember igazolványát és tárcáját, majd füttyentett egy — cso- dák-csodája — üresen arra haladó taxinak. Megszámolta az ember pénzét, hogy a taxisofőr is lássa, megnézte az igazolványában a címét és kiadta az utasítást: — Vigye haza, itt van száz forint, vonjon majd le öt forint borravalót, aztán ezt az egészet (rámutatott az emberre) adja oda a feleségének. A marhahússal tálán még lehet valamit kezdeni... Csendes nap van ma, gondolta a rendőr és arra is gondolt, vajon sikerül-e a fiának diplomata pályára mennie? Nagyon nehéz lesz, hiszen nem volt a családban senki, akitől ilyen készséget örökölt volna. Deák GusztáSomogyi Néplap
