Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

EGYESÜLÉS UTÁN Változatlan üzletpolitikával Nagy munkában talá-! ilyenboltjuk, vendéglőjük van lom Pavelka Bélát, a karádi fogyasztási szövetkezet igazga­tósági elnökét. Éppen Pop p Sándornéval, a KPVDSZ me­gyei bizottságának titkárával tanácskozik. — A múlt hónapban, július 1-én egyesültünk a bonnyaj szövetkezettel. Azóta Karád— KoppányvÖlg'ye Áfész néven tevékenykedünk. Az egye- sü’és rengeteg gondot okozott — több helyettesítőt is alkal­maznak. — Milyen intézkedéseket tettek az ellátás biztosításá­nak érdekében? — A legelső, hogy három ellátási körzetet alakítottunk ki, s ezek már augusztus 1-től működnek, élükön egy felelős vezetővel. Igen nagy gondunk, hogy a bonnyai részen egyet­len üzletben, vendéglőben Két mérleget kell elkészíte- j sincs hűtőszekrény ... hűnk, s közben folynak a rész- közgyűlések; összesen huszon- : hét lesz. Újjáválasztjuk az igazgatóságot, a felügyelőbi­zottságot, a szövetkezeti nő- és ifjúsági, valamint szakszer­vezeti bizottságot és a helyi intéző bizottságokat. Éppen július 1-én vezettük be a 44 órás munkahetet. Mindezeket a feladatokat igyekszünk úgy megoldani, hogy ne okozzon zavart a lakosság ellátásában. Üzletpolitikánk ugyanis válto­zatlan : magas színvonalon biz­tosítani a környék lakosságá­nak ellátását — mondja az elnök. — Sikerült-e a kereskede­lemben és a vendéglátásban zökkenő nélkül bevezetni a 44 órás munkahetet? — hangzik Papp Sándorné kérdése. A válaszból kitűnik, hogy a jövőben »nagyobb gondot for­dítanak a rendelet végrehaj­tásának ellenőrzésére." Több- személyes boltjaik részére ki­adták az utasítást, az egysze­mélyes üzletekben — több Az idén a karádi áfész ve­zetői megállapodtak a Tolna megyei tamási tejüzem veze­tőivel, s azok naponta rendsze­resen szállítanak tejet kilenc községbe és öt településre. Ezt a bonnyai körzetre is kiter­jesztik. Nagy gondot fordíta­nak a lakosság zöldség-gyü- mölcsellátásának javítására is. Jelenleg 16 kataszteri hol­don termeltetnek — szerződés alapon — zöldséget (ebből 2600 négyzetméteren fólia alatt termett, s ehhez ők ad­ták a fóliát.) Tavaly Karádon, az idén viszont Andocson nyi­tottak zöldségárusító pavilont. Most szerveznek egy zöldség- termelő szakcsoportot, ebbe már a bonnyai területet is be­vonják, s ott is árusítanak majd zöldséget és gyümölcsöt. A karádi fogyasztási szövet­kezet 1963-tól — helyes üzlet- politikájának, tervszerű gaz­dálkodásának eredményeként — saját erőből, hitel nélkül gazdálkodik, s két alkalommal nyerte el a kiváló szövetkezet Megfiatalítják a gépparkot Több mint két évvel kell csökkenteni a kohó- és gép­iparban működő gépek és be­rendezések átlagéletkorát, hogy a két iparág lépést tud­jon tartani a gyors technikai, technológiai fejlődéssel és tervszerűen meg tudják való­sítani a termékszerkezet átala­kítást — mondták az MTI munkatársának a Kohó- és Gépipari ,Minis?4ériumbaq. A, hozzájuk tartozó vállalatoknál jelepieg több mint. 140 ezer gép és berendezés dolgozik, átlagéletkoruk 14 év fölött van. A géppark megfiatalítására újjászervezik a nyilvántartást. A feladatot a , minisztériumi műszaki tudományos tájékoz­tató intézetének gépnyilván­tartási csoportja végzi. Az új nyilvántartási rendszer 2,3 millió forintba kerül, és azért van rá szükség, mert a régi a technikai haladás miatt él­hetett besorolni például a legújabb lyukkártya- és nu­merikus vezérlésű gépeket, de sok más berendezést sem. A jelenlegi becslések alap­ján a kohó- és gépipar gép­parkjának 3,5—4,5 százalékát kell kicserélni évente, hogy a kívánatos 12 évre csökkenjen a gépek és berendezések át­lagéletkora. Az új gépnyilván­tartás lehetővé tesri majd a gépcsere ütemének egész pon­tos meghatározását is. (MTI) címet. Törekvésük, hogy az egyesülés után is olyan szín­vonalon gazdálkodjanak, amit joggal elvár tőlük a lakosság. Emellett persze nagyon sok belső gondjuk van. A 44 órás munkahét bevezetésén kívül — amit csak következetes, jól átgondolt intézkedésekkel si­kerül majd csak megoldani — nagy körültekintéssel készítik elő a kollektív szerződés és bérezési rendszerük módosítá­sát. Erre azért is nagy szük­ség van, mert dolgozóik több mint 70 százaléka nő, s ügyel­nek arra, hogy a kormány nőpolitikái határozatát — amit a karádi áfész-nél sike­rült megfelelően alkalmazni — az egyesült fogyasztási szö­vetkezetnél is hasonlóképp hajtsák végre. Nemrégen egy ’népi ellenőri vizsgálat alapján szóvá tettük, hogy több fogyasztási szövet­kezetnél a nők bérezésében, vezető állásba való helyezésé­ben gondok vannak. A karádi áfész más szövetkezetek szá­mára is példamutatóan haj­totta végre ezt a kormányha­tározatot. Ez elsősorban a szö­vetkezetnél tevékenykedő, Tóth Józsefné által irányított nőbizottság, valamint a párt-, és a társadalmi szervezetek, illetve a gazdasági vezetők jó együttműködésének eredmé­nye. jelentős a szövetkezet­nél dolgozó fiatalok száma is. Az ifjúsági bizottsággal a gaz­dasági vezetők együttműködé­si megállapodást kötöttek, s évente 6000 forintot adnak az ifjúsági klub működéséhez. Ezenkívül a KISZ-fiatalok gyűjtik össze a papír- és mű­anyagfeldolgozó üzemnél ke­letkező hulladékot, s az érte kapott pénzt is ők használják fel. Pavelka Béla, az igazgatóság elnöke végül elmondta azt is, hogy növelik papír- műanyag­feldolgozó üzemük állandó munkásainak, valamint a be­dolgozóknak a számát. Terve­ikben szerepel, hogy 1976-ban Karádon 7 millió forintos költ­séggel, egy ABC-áruházat épí­tenek, amely a község és a környező falvak lakóinak el­látását is jelentősen javítja. Szalai László így éltek a budapestiek A XVlll. századtól napjainkig A FENTI CÍMMEL rendez- i Az elmúlt századok mezőgaz- te meg az impozáns Budapes- j daságát például úgy sikerült ti Történeti Múzeumban négy [ hitelesen és igen megkapóan fiatal muzeológus azt az élet- j ábrázolniuk, hogy egymás módtörténeti kiállítást, amely mellé kerültek a régi térké­a főváros egyik leglátogatot­tabb tárlata. Üjszerű kezde­ményezése a múzeumnak az, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat bejáratos autóbuszai­nak igénybevételével az előre bejelentett csoportokat a ki­állításhoz oda és vissza szál­lítják. Különösen a munkás­kerületek iskolásainak tanul­mányaihoz jelent ez az új­donság nagy segítséget. Vidé­ken is alkalmazható és kidol­gozható módszer lehet ez. A fővárosnak külön népraj­za, településtörténete van, és mások a hagyományai is. Ha egy-egy régi mesterségről — kovácsművészet, bábos, tímár, antikvárius — megjelenik egy újságcikk, mindig nagy élve­zettel és haszonnal olvassák öregek és fiatalok egyaránt. Keletje van a régi városré­szeket — a Tabánt, a Várat, Ferencvárost — ábrázoló ké­peknek, lapoknak, metszetek­nek is. Nem egy iskolában honismereti szakkör alakult, hogy az új építkezések során lebontandó házak padlásairól, pincéiből megmentsék a pusz­tulásra ítélt értékeket. Leg­utóbb az óbudai Zápor utcai Általános Iskola úttörőcsapa­tának kerülettörténeti kiállí­tásával ismerkedhettek meg az ország lakói is a televízió jóvoltából. Lelkes tanárnőjük vezetésével ezek az úttörők olyan jelentős anyagot gyűj­töttek össze, amellyel nem­csak megnyerték a .MÉH és a Központi Múzeumi Igazga­tóság 1973. évi pályázatát, ha­nem számos ritka tárggyal gyarapították a Budapesti Történeti Múzeum gyűjtemé­nyét is, A Budapesti Történe­ti Múzeum kiállítása a fővá­rosi emberek munkáját, mun­kahelyeit, munkakörülményeit mutatja be. Elsősorban a tár­sadalmi kérdések tárgyakkal történő szemléltetésére hívja föl figyelmünket — így a j termelés, á technika és a szeri* | vezeti fejlődés bemutatására. pék, képek, szerszámok és egy monumentális szőlőprés az 1860-as évek Öbudájából. A céhesemlékeket korabeli ma­kettekkel, tárgyi emlékekkel is kiegészítették. A kereske­delem története és ábrázolása is fontos ' helyet kapott a ki­állításon. A régi hetipiacok fo­tódokumentumai legalább annyira érdekesek, mint a mozgó vándorkereskedők ke­rékpárja vagy a kiállítás egy- egy kis érdekes enteriőrje: a rekonstruált fűszerüzlet, a di­vatárubolt és a patika. Emlé­kek a Meinl-, Stühmer-, Dre- her-reklámok is. A kiállított üzleti cégérek között nemcsak kortörténei, hanem dokumentációs — és bizonyos vonatkozásban mű­vészeti — emlékek, is vannak. A legszebbek közül érdemes megemlíteni például a »VÖ­megismerkedhetüpk itt, mint a házaló, a hordár, a boltőr és a gesztenyesütő. És volt időszak, amikor foglalkozás­nak számított (szomorú do­log!) Budapesten a koldulás is. Egy kis régi bankrészlet tárgyainak bemutatása külön hangulatot ad itt. Igen érde­kes és értékes a kiállított, Európa-szerte is ritkaság- számba menő szorzó- és ösz- szeadógép. Öt kisipari műhely — varrónőé, kovácsé, asztalo­sé, kádáré, tímáré — a céh­szervezet utáni kisipar jelen­tőségét idézi. A néhány régi gép — szövőgép, szedőgép, ön­tőszerszámok — jelentős ipar- történeti dokumentum. VALAKI azt mondta a Bu­dapesti Történeti Múzeum életmódkiállításának a mun­kát ábrázoló részéről, hogy ez tárgyakkal és dokumentu­mokkal életre keltett történe­lem. Annál inkább az lehet a második rész, amelyet jövőre terveznek a muzeológusok: az otthoni rös Rák« fűszerüzletet és a j majd a budapestiek Fux-féle dohány cégért. Olyan j életét mutatja be. érdekes foglalkozásokkal is I Draveezky Balázs DH az Egri Dohánygyárban Túl a megyehatáron Uj kocsik - Győrből Trabant, Skoda, közületi Polski Sokan még ma is kételked­avult, kódrendszerébe nem le- | ve forgatják a MERCUR Autó­A dohány históriája Magyarországon Egyes tudósok szerint a do- 1 Alkimisták fáradoztak azon, hány két vad fajtából Bolívia és Argentína határterületén jött létre. Az ősindiánok va­rázsnövényként tartatták szá­mon, s valószínűleg ők kezd­ték tudatosan termeszteni is, hiszen a dohányfajok közül csak a közönséges dohány volt az egyedüli, amely mint gyógyítási és élvezeti cikk használható. Hogyan jutott a dohány Eu­rópába? Az újvilágból szár­mazó növényt először portugál hajósok hozták magukkal, majd tőlük függetlenül az an­golok is, 1584-ből. Nicot János, akiről később az alkaloida és a dohányném- zetség a nevét kapta, buzgón terjesztette a dohányt — ír­ják a korabeli följegyzések. Nicot a francia királyi udvar portugál követe volt, s így könnyen megismerkedhetett az új növénnyel. Ö volt az, aki a firenzei és leningrádi udvarba is elvitte ajándék­ként. Magyarországra a dohány török közvetítéssel jutott, a dohányzást pedig Bornemissza Pál püspök honosította meg. Ö termesztette itt elsők között a növényt is. Aztán a dohány­zás egyre gyorsabban terjedt. hogy gyógyszereket állítsanak elő belőle. (A sikertelen kísér­letek vége mindig valamelyik szerencsétlen beteg halálát jelentette.) A pápa később átokkal sújtotta a dohányoso­kat, I. Jakab angol uralkodó halállal és .egyéb súlyos bün­tetésekkel. Hazánkban az 1670-es or­szággyűlésen megtiltották a behozatalát, majd az 1689-es országgyűlés megtiltotta hazai termesztését is. A törvény ki- s®§e bizony szegényes. A sa- mondta: aki dohányt termeszt, I í’°!c^a állított asztal mellett igát (vagyis a va- f üiő CASCO-ügynök s kereskedelmi Vállalat sokszor évek óta várt értesítését, hogy az új Trabantot, Skodát mikor vehetik át Győrben a XV. számú AFIT telepén. Két év óta ugyanis a dunán­túliak a Rába-parti városban kapják a Trabant két, illetve a Skoda valamennyi típusát, a közületek pedig az 1500-as Polski Fiatokat. Kétségtelen, hogy több elő­nye van ennek az újításnak. A kezdő autósnak például az új kocsival nem kell megjár­nia a főváros közlekedési pok­lát, nincs akkora sorbaállás az OTP-nél, a kiadásnál stb. Hátránya viszont, hogy nehe­zebb a várost vasúton meg­közelíteni a távolabbi hely­ségekből. A MERCUR-kirendeltség győri irodája, várakozóhelyi­elveszti jószágát gyonát). II. Rákóczi Ferenc maga is erős dohányos volt, így to­vább nőtt a nikotin népszerű­sége. Rákóczi egyébként fölis­merte a dohány jelentőségét is, és az egyes országok kö­zötti dohányszállítás korláto­zását »országos sérelemnek« tartotta. Az 1848—49-es szabadság- harc előtt Magyarországon a dohánytermesztés 50 000 hol­don* folyt. A szabadságharc bukása után a bécsi udvar külön engedélyezéssel súlyos adókhoz kötötte a hazai do­hánytermesztést. Ez volt az egyik oka annak, hogy a ter­mesztés később háttérbe szo­rult, s az egykor oly híres magyar dohány hírnevét vesz­tette. > N. J. szivessege segít azokon, akiknek még egy aláírás hiányzik, vagy egy nyomtatványt kell kitölteniük. Nem értjük, miért van az, hogy Budapesten, sőt Zala­egerszegen is elegáns autósza­lont építettek, ahol csak cso­dálni lehet a gépkocsikat és az autók színes prospektusait. Ahol pedig a »bolt«, az érté­kesítés folyik, ott barakkszerű szobácskábán kötik az üzletet, a tető nélküli szervizudvarón választják ki a drága portékát. Ha esik, ha fúj, ha árnyék­ban harminc fokot mérnek.., Igaz, az itt dolgozó irodai és átadó alkalmazottak rend­kívül udvariasak. A kocsik előkészítése is kifogástalan. Az sem rajtuk múlt, hogy ott-jár- tunkkor egyszerűen tudtunk választani. — Szürke vagy szürke — mondta egy mosolygó szerelő, és türelemmel tűrte míg tövi- ről-hegyire átböngésztük az újszülött »Trabi-gyereket«. Örömmel fedeztük föl az új fűtő- és szellőzőberendezését, és annak is örültünk, hogy ezentúl még kevesebb olaj kell a motor működtetéséhez. Megtudtuk azt is, hogy a győri Trabant-sorszámok együtt futnak á pesti telepé­vel. A Skodáról a rádió, a na­pilapok, az Autó—Motor, az Autósélet külön sorszámokat közölnek. A Hétfői Dunántúli Napló rendszeresen közreadja a Trabant győri sorszámait is, amelyek ott-jártunkkor 64 ezer körül tartottak, 1300-zal előbbre, mint Budapesten. Jó hír a Skodára váróknak, hogy az S 100-ból is kaptak egy szállítmányt, de a Trabantból is naponta átlag 30-at adnak át. Nagyon jó ötletnek tart­juk, hogy az átadótelep irodái mellett egy — sok ritka árut tartó — alkatrészüzlet is mű­ködik, ahol a kocsikhoz pótal­katrészt, biztonsági övét, gyer­tyákat, ápolási cikkeket lehet kapni. Amikor a déli órákban fel­nyílt előttünk a telep sorom­pója és a szerelő kezünkbe adta a volánt, jólesett a fi­gyelmesség, ahogy jó utat, sok szerencsét kívánt az új kocsihoz. A Rába-part főváro­sát egyre, többen emlegetik úgy: ott kaptam az új kocsit. Novak Ferenc Az Egri Dohánygyárban 1972-től terjedt el s hódított egy­re nagyobb tért a DH — dolgozz hibátlanul — munkamód­szer. Az idén az első félévben ennek segítségével elérték már az előirányzott ötmillió forintos önköltségcsökkentést meghaladó öt és fél millió forintos megtakarítást is. Ké­pünkön: »DH-ládába« gyűjtik az esetleges seiejt mintada­rabjait. (MTI-fotó) Mozgalmas napolt Szinte szünet nélkül csen­gett a telefon a MÉK böhö- nyei kirendeltségén, ahol Nagy István kirendeltségve- zető-helyettes azonnal intéz­kedett. Egyik helyről árut je­lentettek, a másik helyről gön­gyöleget kértek, a harmadik­ról diszpozíciót az áru szállí­tására. Míg a telefonbeszélga- tesek folytak, az idő alatt a falon lévő, bekeretezett okle­veleket nézegettük s köztük ilyeneket láttunk: 1971-ben munkaversenyben I. helye­zett, 1972-bep kiváló kiren­deltség, 1973-ban a munka­versenyben I. helyezett... Két "telefonbeszélgetés köz­ben váltottunk szót a kiren­deltség helyettes vezetőjével. — A kirendeltsegnek 68 dol­gozója van, köztük egy agro- nómus és három áruforgalmi előadó, akik — azt lehet món­j dani —, idejük nagy részét a termelő partnereknél, kint, a j területen töltik. Feladatuk a | termelés segítése, korábban a szerződések megkötése a ter­melőszövetkezetekkel, áfész- ekkel, és a megfelelő szakta­nácsadás. — Jelenleg mi jelenti a fő munkát? — Irányítják a felvásárlást, nem egyszer a helyszínen mi­nősítik az árut. Eddig felvásá­roltunk 25 vagon uborkát, amelynek több mint kéthar­mada külföldre ment. Most már itt a- paprika és a para­dicsom is. Már a megyén kí­vülre is tudunk szállítani. A dinnye átvétele is megkezdő­dött. Mintegy 300—350 vagon dinnyét szeretnénk felvásárol­ni. Hogy ez sikerül-e, az az időjárástól függ. Hiszen jó két héttel később kezdett érni. — Van-e nehézség a gön­gyölegellátásában ? — Nincs. Elegendő mennyi­séget tudunk a termelők ré­szére is szállítani. — Van-e vita a termelők, illetve a felvásárlók és a MÉK- kirendeltség között? — Nagyon ritkán. A felvá­sárlók, de a termelők is elég­gé ismerik a szabványok elő­írásait és elkészítve viszik az árut a felvásárlóhelyre. Az ex­portszállítmányoknál sem volt növényegészségügyi kifogás. Legalábbis eddig nem érke­zett. — Milyen nehézségek van­nak? — Szállító járműveink elég­gé elhasználtak, gyakran van meghibásodás a gépkocsiknál, emiatt néha a szállítás is aka­dozik; ez nehezíti az árufor­galmi munkát — mondotta be­fejezésül Nagy István. K. ,1.

Next

/
Thumbnails
Contents