Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

Tapétázzák az új lakásokat Kevesebb a vándormadár Meyszaporedtah a muikaiehetaségek 1960-ban 49 Kaposvárnak, ma több mint 66 ezer. Ez idő alatt a foglal­koztatottak száma mintegy 13—15 ezerrel emelkedett. Ma 40 ezer ember dolgozik Kaposváron, közülük mintegy 8000 bejáró. * A legtpbb — csaknem 18 ezer — ember a város husi nagyvállalatánál és nyolc ipari szövetkezeténél dolgo­zik. Az építőipar öt, a keres­kedelem négyezer embernek ad munkalehetőséget. Kaposvár munkaerőhelyze­tét egyre inkább a kereslet és kínálat egyensúlya jellemzi. Korábban jelentős munkaerő­tartalékok voltak, a hatvanas években felgyorsult iparfej­lesztés azonban több ezer munkalehetőséget teremtett, megoldva az időközben beköl­tözött vidékiek elhelyezését is. Gondoljunk csak a hatva­nas évek végén felnőtt »-ke­len ipartelep« több mint 2000 munkást foglalkoztató nagy­üzemeire, az Egyesült Izzó ka­posvári gyárára, a VBKM gyárra, vagy a húskombinátra. Jelenleg mintegy 1500 fős munkaerőtartaléka van a vá­rosnak. Ezek legtöbbje olyan háztartásbeli nő, akinek már nem létszükséglet az elhe­ezer lakosa volt j lyezkedés, ezért csak a ■ kedvezőbb I vonzzák. leg­munkalehetőségek Azok a vállalatok, melyek nem tudnak ilyen kedvező le­hetőséget teremteni, évek óta munkaerőhiánnyal küszköd­nek. A Pamutfonó-iparj Válla­lat kaposvári gyára, vagy az építőipari vállalatok .adják er­re a legjellemzőbb példát. A fentebb említett egyen­súly a kiragadott példák elle­nére is, fennáll. Bizonyítja ezt néhány beszédes szám. 1970- ben 3400 ember keresett mun­kát és 2700 tudott elhelyezked­ni. 1973-ban 2700 közül 2200. Az idei első félévben pedig 1700 jelentkező közül 1500-at helyeztek el. A számok egy­részt azt mutatják, hogy egy­re többen találnak igényeik­nek megfelelő munkalehető­séget, másrészt, hogy egyre inkább csökkenő a munkát keresők .száma. Most, a követ­kező 5 éves terv kidolgozásá­nak időszakában felvetődik a kérdés: Milyen lehetőségeket ad ez a munkaerőbázis a jö­vő iparfejlesztéséhez? A vá­lasz az intenzív iparfejlesztés­ben keresendő. A fejlesztés módja elsősor­ban nem újabb ezreket fog­lalkoztató üzemek építése, hanem a jelenlegiek erőtar la­lékainak jobb kihasználása, elsősorban a munkaerőgazdál­kodás és üzemszervezés ja­vításával. A fejlesztési terv számol az egyre csökkenő munkaerőtartalékokkal is, ugyanakkor megfelelő lehető­ségeket biztosít a betelepü­lőknek és az évente születő mintegy 300—400 emberpa­lántának, akik alig két évti­zeden belül a város munkás­utánpótlását biztosítják majd. Néhány éve még háromszor, négyszer is felkereste a köz­vetítő irodát valáki, mire megfelelő munkát kapott. Ma ez már legtöbbször az elsőre sikerül. Ez persze azt is mu­tatja. hogy nagyobb számban jönnek szakképzett jelentke­zők. Az utóbbi ogy-két évben a vándormadarak száma is je­lentősen csökkent. A fejlődés tendenciáját jó! jellemzi, hogy még tíz éve a város munkaerőlehetőségei' ál­lították Hosszú sorokba a munkát keresőket, ma már az elhelyezkedni szándékozók rangsorolják a lehetőségeket. Kaposváron a kalinyinj vá­rosrészben épülő új lakásokat eddig — a hagyományos tech­nológiának megfelelően — az építők fehérre meszelve ad' ták át a lakóknak. Most új el- í járást vezettek be. A lakáso- j kát tapétázzák. A vállalat | szakemberei megtekintették j azokat az építkezéseket, ahol i már ezzel az eljárással dol­goznak. s innen hozták ma- : gukkal azt a gépet is. amely- ; lyel egészen rövid időre csök­kenthető egyegy lakás kita- | pétázssa. Happ Antal építés- vezető újítása után egv hét fős brigád nyolc órás műszak I alatt hat lakást tud burkolni | a különböző színű papírtapé­tákkal. A most elkezdett technoló­giával készül ezután minden lakóház az új városrészben. A szobákon kívül az előszobákat is így burkolják. Képünkön a tapéta psíkokat ragasztó anyaggal keni be a gép. Naponta ötvenezer üveg Naponta ötvenezer üveg sört palackoznak a Söripari Válla­lat kaposvári telepén. A nagy melegben nyújtott műszako­kat szerveztek, hogy a nagyobb mennyiség előállításával segítsék Belsö-Somogy jobb ellátását. Csapda? öreg néni lép közelebb a Bizományi Vállalat kaposvári áruházának kirakatához. Sze­me gyenge már, s közelről sze­retné szemügyre venni az üvegablak mögött sorakozó cikkeket. Odahajol, lép egyet, majd lába beleakad a kirakat előtti pinceaknát fedő rácsos ajtó szélébe, s a néni esetle­nül kapálózva nekiesik a ki­rakatüvegnek. Térdei a rá­csos vasajtóra koppannak. Vagy öten ugranak oda, fel­emelik, támogatják, vigasztal­ják. A néni majdnem sír, szemüvege eltörött, s térdén csúnya, zúzott sebek éktelen­kednek. Pillanatokon belül csődület támad a Noszlopy Gáspár ut­cában. Középkorú, mérges férfi mutatja ingerülten az áruházból elősiető alkalmazot­taknak: lám csak, hogy kiáll a vasajtó széle, s milyen köny- nyen megbotlik benne a gya­nútlan szemlélődő. Az ajtót dühösen lecsapja, s foghegy­ről odaveti: — Mi lenne, ha egyszer megcsináltatnák már? Tényleg. Miért éktelenkedik ott a kirakatok előtt oly szo­katlan vasajtó? Csak nem •’-ért, hogy az érdeklődőket visszatartsa, elrettentse? Ak­kor már inkább javasolnék két szép, fajtiszta farkasku­tyát. Azokat legalább észre­veszi az ember. Cs. T. Jegyzetluff Szülők aggodalmáról Húsz család lakik Kapos­váron a Vörös Hadsereg útja 11. számú házban. Sok a gye­rek, s a szülök naponta aggo­dalommal figyelik, nem tör­ténik-e velük valamilyen bal­eset. \ Itt járnak be ugyanis a Delta Ipari Szövetkezet gép­kocsijai a 2mes számú telepre, s a járművezetők többsége fi­gyelmen kívül hagyja nem­csak a játszadozó apróságo­kat. de a kapun való be és ki­hajtásra vonatkozó közleke­dési szabályokat is. A játék­ba belefeledkező, labda után szaladó gyerekek gyakran az utolsó pillanatban tudnak csak eluprani a sebesen hala­dó járművek elöl. A szülők már többször kér- j ték a járművezetőket, hogy j legyenek tekintettel a gyere­kekre, s óvatosabban halad- \ janak. (De azt is figyelembe kellene venniük, hogy a me­leg miatt nyitva vannak az ajtók, ablakok, s a por el­árasztja lakásukat.) A kérés nem használt. Ta­lán, ha a szövetkezet vezetői figyelmeztetik erre járműve­zetőiket, akkor óvatosabbak lesznek. Nagyon fontos ez. ne­hogy valamilyen tragédia adódjon elő, amit azután nem lehet már jóvátenni! Ösztönösen feloldották a kötött formákat Á népmese hiányzott A gyerekek sorba állított székeken ültek, mint egy mo­ziteremben, lemezeket hall' galtak, diafilmeket néztek. Minden film után kórusban hangzott a refrén: még, még! Kérdésekre válaszolgattak, aki jót mondott, néhány vá­lasz után csokit kapott jutal­mul. Így zajlott a mesédéielőtt a megyei könyvtárban. A föl­tett kérdések a meseország egy-egy kis városát, a Kis Mukkot, a Hófehérkét idézték. Volt olyan, amely a János Vi­tézre vonatkozott, volt, ame­lyik a Hamupioőkére. — Figyeljetek gyerekek! i Most azt mondjátok meg, : hogy melyik az az állat, ame' i Ívik kaput őrzött, barlangban j lakott, elrabolta a királylányt a mesékben, a valóságban pe­dig csak az őskorban élt, na­gyon nagy volt, már kihalt. Sok kéz emelkedett a ma­gasba: — A mammut! — szólták el-magukat néhánvan. — Ó a buták! — mondta a többi apróság. — Hát a sár- leány! A műsor elején egy lemezt hallottunk. Hófehérkéről és törpéiről. Magyar gyártmányú nagylemezt (LPX 13 645), saj­nos gyenge mesemondással. A gyerekek nem is nagyon fi­gyeltek rá, a fiuk megoldot­ták a problémát, verekedtek egy kicsit. A lányok inkább csak beszélgettek. A diavetí­téskor mindenki odafigyelt, otthon ilyen nincs, ma nem divat, az iskolákban is ritkán vetítenek. Sajnos, a diaanyag elég gyenge, egy mese külö­nösen az volt. Elég csak azt megemlítenem, hogy a zsirá­fot a legerősebb állatok kö­zött emlegette. A kérdésekre nagy örömmel válaszoltak a gyerekek, sok dolgot tudtak. Nem volt nagy feladat, hisz csak a legismer­tebb történetek szerepeltek köztük. Nem a »szupervetél' kedőt« hiányolom, de valami­vel fogósabb feladatokat szí­vesebben hallottunk volna: a kicsik szeretnek nehezebb kérdéseken morfondírozni, nagy örömöt nyújt számukra a mesoldás. így csak azt fi- j gyelték, hogy ki tudja hama- j rabb bekiabálni a választ. Na' Sz. L. i gyón hiányzott az egész mű­sorból a magyar népmese- 1 volt még szembetűnő: a g\ kincs. Ezekből, az ősi forrás- ---­b ői merített, szép nyelvű me­sékből többet kellett volna feldolgozni, akár kérdések, akár dia formájában. A befejezés is lemezhallga- íás volt, s bár a Hamupipő­két már sokszor hallották — majd mindenhol az első el­mondott mese — figyeltek a srácok. Kicsit elfáradtak ugyan a délelőtt végére, de lekötötte őket Tamási Eszter előadása. A lemez csehszlovák gyárban készült. Egy dolog rekek ösztönösen feloldották a kötött formákat, kimentek a sorokból és körben helyez­kedtek el. Erpe is jó leit vol­na gondolni, és a mesedélelőt* töt kellemesebb környez.?* -1 megrendezni. Ha ’ ezekből okulnak a rendezők — az if­júsági ház és a könyvtár — akkor igazán maradandó él­mény lesz minden ilyen ren­dezvény. Érdemes figyelni rá, mert ennél halasabb közön­séget sehol sem kaphatnak. L. V. Szép hangzású neveket kaptak a névtelen utcák Kollégisták a kollégiumért A kaposvári tanítóképző in­tézet új kollégiumának épít­kezésén huszonnyolc első és másodéves lány dolgozik. Az önkéntes építőtáborozók szer­dán kezdtéa meg a múmiát; az első csoport 28'ig, a má­sodik szeptember elsejétől 9- ig dolgozik. A lányok az utó­munkálatokban segítenek, az ablakokat mossák le, takarít­ják a szobákat. A kollégisták ígéretet kap­tak arra, hogy a jövő hónap eteő felében beköltözhetnek új »birodalmukba«. Az épitőtá- borozók reggel nyolc órától délután háromig végzik mun­kájukat, s szabad időt város­nézéssel, múzeumlátogatással és szórakozással töltik. Első programúk a Somogyi Kép­tár megtekintése lesz. A város fejlődése időnként j azt a szép feladatot rója a vá­rosi tanács vb-re, hogy adjon nevet a gyors tempóban ki­épült utcáknak. Legutóbb ti­zenegy utca elnevezéséről döntöttek, ezen kívül pedig másként keresztelték el a tö- röcskei városrész utcáit, ame­lyeknek a neve már máshol megtalálható a megyeszékhe­lyen. Dr. Balogh János vb-titkár elmondta, hogy nagy körülte­kintéssel választották ki a ne­veket,. meghallgatták az ér­dekelt körzetek tanácstagjai­nak a véleményét, és azoktól is kértek tanácsot, akik tudo­mányosan foglalkoznak e te­rülettel. Az új utcák elég szétszórtan alakultak ki a városban, éppen ezért elne­vezésükkor arra is ügyeltek, hogy nevük illeszkedjen be a környékbeli utcanevek han­gulatába. A városi tanács vb egyébként az 197*9. évi nép- számlálás idején adott utol­jára utcaneveket. Ezek után lássuk az eddig névtelen utcák neveit: Bocskai István utca a Vak Bottyán utca 51. számú lakó­háztól elágazó új utca neve. A Tokaji utca az Egyenes: út 1/a számú háztól nyugati irányban van. A Nagyváthy János utca a Micsurin utca végén nyugati irányban húzódik. Kenese tér a Micsurin utca folytatásában kialakult új ut­ca, előtte térrel. Patak-sor az Erdősor utca végén keleti irányban kiépült új utca, amely a Töröcskei patakig terjed. Rudnay Gyula utca lett az, amelyik a Bartók Béla utcá­ból nyílik, s ahol a Mezőgaz­dasági Főiskola lakásai sora­koznak. Rómahegyi utca, amely a Kaposrét-sort és a Kis-róma- hegyi utat összeköti. Rigó utca nevet kapta a Csalogány utca végén nyugati irányban nyitott új utca. Pacsirta utca ezután az az új utca, mely a Csalogány ut­ca 24. számú háztól ágazik el. Pálóczi Horváth Ádám utca a Vikár Béla utcából ágazik el. Monostor utca a Vöröshad1 sereg utca 202. számú háztól délnek nyílik. A töröcskei városrész há­rom utcájának változott meg a neve: Fenyves utca lett az eddigi Arany János utca, Gyöngyvirág utca a volt Pe­tőfi Sándor, s Harang utca az eddigi Ady Endre utca. Régi kaposvári históriák kísértett Földrajzi távolságot s időt tekintve meglehetősen messze estek a tiszaeszlári hírhedt események, a vérvádi tárgya­lás Kaposvártól. A szelleme azonban még sokáig kísértett. Itt is. 1913. május 27-én egy pisztolylövés történetét írta meg a Somogy vármegye cí­mű lap. Kis gimnazista fiú esett majdnem áldozatul a szellemi sötétség szülte gyű­löletnek. A hatodikos gyerek, bátyjával a város felé tartott Mikszáth utca 3. számú laká­sukról. Fényes délután volt. Egy ház mögül két suhanc top­pant eléjük. . — Zsidó, most meghalsz! Az egyikük rálőtt a fiúra. Az szerencsére magasra kap­ta a kézét még a lövés előtt, így a golyó a tenyerén hatolt keresztül, a homlokát már csak súrolta. A merénylőket »nem sikerült« kézre keríte­ni. 1915 februárjában pedig suttogva terjedt a hír: a me­gyeszékhelyen élő zsidók a vérét vették Csavics Anna ti­zenhárom éves leánykának. Harmadnapja veszett nyoma. A pletyka dagadt, terjedt. Va­lóságos lincselési hangulat alakult már ki a természetes, ép gondolkodást hanyagolni szeretőkben. A feszültségnek, a tiszaesz­lári kísértet elűzésével a saj­tó vetett véget, amikor is az újság megírta, hogy az eltűnt kislány somogvvári rokonai­nál tartózkodott néhány napig, s onnan már haza is tért. A már hangosan is terjesztett vád nem egyéb rosszindulatú rágalmazásnál. Sötét idők vol­tak ... L. » / 1

Next

/
Thumbnails
Contents