Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-17 / 192. szám
Razzia a Balatonon A végső megbeszélés után a ] kocsik kikanyarodnak az útra. | Néhány perc múlva a szórakozóhelyeken rövid időre elhall- I gat a zene, az asztalokhoz ci-1 vilruhás rendőrök lépnek. | Megkezdődik áz igazoltatás. A kissé kapatos fiatalember j személyi igazolványa lapokra hullik szét, tulajdonosa meg- : sehb olasz vonja a vállát: "így is jó ez, vagy nem?« Megkapja a választ, mire elcsöndesedik, és ígéri, ha hazautazik Szegedre, kicserélteti. rom olasz fiatalember üldögél egy cseh kislánnyal. Nem veti föl őket a jókedv. Az egyik fiatalember kérdés nélkül meséli : — Három év óta járok a Balatonra, ez a nyár azonban nekem nem a régi. Most keve- jön a magyar - lányok után, de a kevésnek se jut elég. Nem értem, mi történt, tavaly elég volt megállni, ki sem szálltam, már körülöt- A szomszédos asztalnál sár- tem somfordáltak a lányok. Az ga trikóban ücsörög egy fiú, az l idén észre sem vesznek. Egy nyugatnémet fiatalember egymagában búslakodik, de az is lehet, hogy az irgalmatlan mennyiségű sörtől nehezült el így a feje. Tucatnyi üres üveg árválkodik előtte, amikor az útlevele fölmutatására kéri a nyomozó. — Először az ön hatósági igazolványára vagyok kíváncsi — s közben többször megakad a fiatalember nyelve. A nyomozó bólint, ismét előhúzza az igazolványát. — Nem értem, miért van razziára szükség — és egyre magasabbra emeli a hangját. Mindenáron meg akar sértődni. A nyomozó ,.. , .a változatlanul udvarias, bár ez nem lehet olyan egyszerű. — Az ön érdeke is az ellenőrzés, az ön nyugalmáért is dolgozunk. A fiatalember — egyetemi hallgató ,— kelletlenül előveszi az útlevelét és gépiesen fölmondja adatait. A nyomozó elköszön, kellemes nyaralást * A múlt csendje Baj van az okmányokkal, lesz mit tisztázni a kapitányságon. —rw mó többsége is nem tekintették zaklatásnak az ellenőrzést, s ezzel természetesen elősegítették, hogy a hatóság gyorsan, kulturáltan intézkedhe tett. Pintér Dezső Fotó: Jávori Béla Szakmai vitákban gyakran elhangzó kifejezés: elitkultúra. Mit is értsünk alattá? Ha tömören meg kellene határozni, ennyit írhatnánk: olyan szellemi és művészeti termékek összessége, amely csak egy bizonyos elit réteg számára hozzáférhető, azaz egy réteg számára készült. szakmabeliek, ha úgy tetszik! egyfajta kulturális elit kultúrájává — ajánlani is kell. S ennek a múzeumi közművelődés rendszerében igen sok lehetősége, Tormája van. Egyetlen alapfeltétele, hogy van-e a múzeumban közművelődési szemlélet. Hiszen csak erre alapulhat mindez. Iskolákhoz, szocialista brigádokhoz, a meNyilvánvalóan a szocialista- gyej könyvtár a megyei levél- humanista kultúrától mi sem ] több úton is, több módon idegenebb, mint az elitkultúra, j €]jut0tt már. A levéltárnak hiszen valljuk-vállaljuk, hogy szívügye, hogy iskolai szakkö- e társadalom művészété lényé- j röket szervezzen, hogy a kuta- gében a tömegek szamara hoz- j ^st megízleltesse a középisko- záférhető, a tömegek szamara-, ^sokkal, a megyei könyvtár készül. , - ajánló bibliográfiák sorával A tömegkultúra kifejezésről lepi meg olvasóit. Miért nem is elég sok velemeny olvasna- . teszi mindezt a célhoz és jeltó, néha elmarasztaló, máskor leghez idomulva a megyei múfeLnagasztolo. Nyilvanvaloan . zeumigazgatóság is? a művészeti alkotások ihletése, j csak egy példa. Szemesen a mélysége, megjelenési tormaja \ postamúzeumban például azon túl, hogy valójában j hangversenyek rendezésével mindenki szamara hozzaferhe- igyekeznek vonzóbbá tenni a A fiatalember állítólag abból él, bogy időnként takarítást vállal. A munkaadói közül egyet sem tud megnevezni. arca messziről elárulja: minden rosszra fölkészült. — Májustól nem dolgozom, két hete utaztam a Balatonra. De pénzem van, nem vagyok a máséra szorulva ... Rögtön ki is forgatja zsebeit, s kiszámol a kétes tisztaságú asztalterítőre 16 forintot. — Meddig akar ebből megélni? — Gondoltam, huszonötödi— Tulajdonképpen miből élnek már két hete? — Hoztunk pénzt magunkkal, és mindig befogad bennünket valaki. De ne tessék rosszra gondolni, mi tisztességes lányok vagyunk, csak szórakozunk egy picit. Majd kiderül, mennyi igaz a lányok meséjéből. Mindenesetre az eddigi értesülések nem túl biztatóak. Egy fiú Kanizsáról: — Szakközépiskolás vagyok, most érettségiztem volna, megbuktattak. Elhelyezkedtem a postánál, de csak egy napig dolgoztam. Azt mondták, kézbesítő leszek, de másnap . már kocsikísérőrek osztottak be. Hát ilyen mókában én nem vagyok benne. — Akkor honnan szerzett pénzt? — Beálltam trógerolni. Ennek nincs nyoma az igazolványban, de higgyenek nekem. Nem vagyok én csibész... A következő fiatalember mondókájának végighallgatásához nagy türelem szükséges. — Nem csoda, ha nem tetszik maguknak a képem. En ^ nem kötöm le magam sehova, í alkalmi munka is van a vilá- f ü§ gon. Ma egy kőműves mellett t dolgozom, holnap egy zöldsé- i gesnek cipekedek. Ha elunom, $ keresek egy nőt magamnak, f Egy olyant, aki az anyám le- ^ hetne. Maguk elképzelni sem 4 tudják, milyen jól megy itt a ^ magamfajta belevaló srácok- \ nak __ A kapitányságokra egyre-ra szomszédunkban megkezd- tak rajta. Hogy azután mi másra futnak be a jelentések, J ték az igazi nagyüzem, a vegyi történt? Nem jártam náluk »Csak nem gondolja, hogy csavargók?« tő — mégsem birtokolható, hiszen az ízlés, az iskolázottság, a mű közérthetősége olyan tényezők, amelyek meghatározzák a mű és szemlélője kapcsolatát. Hogy ne vesszünk el az elmélkedések tengerében, szűkítsük a kört. Múzeumaink, a múlt beszédes emlékeit őrző gyűjtemények az állam tulajdonát képezik: nyitott kapuval várják a látogatókat. Csak bebizonyosodott az is, hogy nem elég a kaput kinyitni... Milyen sokszor írtunk már arról, hogy Somogy gazdag múzeumokban, emlékhelyekben. És mégis milyen szegényes ezek látogatottsága, milyen szűkös a vdnzókörük! Nemrégiben Zala községben jártam. Csupa hangulat, csupa felfedezés, csupa élmény a Zichy-múzeum. És csupa bosz- szúság! Hogy miért? Egyrészt, mert igen régóta tatarozásra szorul már, másrészt azért, mert az ottani rendkívül gazdag könyvtár jórészt feldolgozatlan. Különös, hogy évtizedek óta nem akadt filológus, aki vállalkozott volna arra, hogy kellőképpen rendezze, ismertesse, publikálja ezt az anyagot. Vajon felhívták-e rá a figyelmet? S ami ezzel ösz- szefügg. a látogató— amikor Szinte cíerűré-borúra jelennek meg kiadványok, füzetek, pro- pagandaanyagok, nem kap a kezébe egy tájékoztatót néhány reprodukcióval — Zichy műveiből, a nagy festő művészetéről és gyűjteményéről. Mint ahogy nem kap Kunffyról sem. Szinte zavarba ejti az embert, hogy ilyen egyszerű dolgot kell leírnia: nem elég az emberek elé odatenni a műalkotásokat, hanem rá is kell nyitni a szemüket... A múzeumi kultúrát —. hogy ne váljon csupán az értők, a teljesítményt. Felmerült, elképzelhető lenne, hogy Kaposváron a szent- jakabi romok között is szabadtéri' kulturális rendezvényekre kerüljön sor. Ez pedig együttműködés kérdése csupán a Kaposvári Városi Tanács művelődésügyi osztálya és a múzeumigazgatóság között. Sajnos, egyik szervben, illetve intézményben sem volt elég »hajlandóság«, hogy ilyen ügyben megkeressék egymást, ehelyett maradt a szokásos kaposvári nyár: az uborkaszezon eseménytelen fülledtsége... Végül is nem receptről van szó, hanem tenniakarásról. Jól tudjuk, nagy hiba lenne az ellenkező végletbe esni Hiszen egy intézménynek tudományos küldetése is van, és ez legalább olyan fontos, mint a népművelési — de ezzel együtt közművelődési csak az intézmény! Küldetése van a kultúra terjesztésében. A kaposvári képtár látogatóit szinte megtéveszti az, hogy papucsba bujtatott lábbal kell közlekedni a fényes parketten. Jól tudjuk, ennek oka az, hogy így nem kell annyit takarítani. De azt is jól tudjuk, hogy ezt olyan helyeken szokták rendszeresíteni, ahol a tükörpadló rendkívüli érték ... És mi Kaposváron azt szeretnénk, ha minél több láb koptatná a képtár parkettjét! Egyszóval a múzeumi propaganda javításával a múzeumi közművelődés érdeké- - ben jócskán van tennivaló. Ez pedig nem egyszerűen szemlélet kérdése, ez a feladat ott olvasható a legutóbbi párthatározatokban is. Megvalósítása pedig kötelező — éppenséggel a munkáskultúra érdekében. Tröszt Tibor — En mo6t megtanulok angolul és oroszul. Szükséges a kandidátusi fokozat elnyeréséhez. — Témája? — Még nem fogadták el. Nem is szeretem másoknak elmondani, most meg különösen nem. De... Nézzen ki az ablakon! Innen messzire lát! Az a betonfal ott, a domb al— Éjjel-nappal dolgoztunk kerül, mert át kell építeni a íarl’ a zagytó. Tőlünk folyik a hidrometallurgíán, miközben gyárat. Akkor nem változtat- k*- Ahogy tudjuk, kivonjuk - - ■ - - - belőle a szennyező anyagot. _ __ Erre kötelez bennünket a vízés mindig újabb »szállítaná- ? dúsító építését. Mire az meg- azóta, nyok« érkeznek: valamilyen 4-ÄC/.f!i működeset, mar biztos Másutt? LÁSZLÓ LA/OS i1Ü URÜNBÁNY ÁSZOK —------^ , ... . ,. . , , ... , .módszert kell produkálnunk, ókból gyanús fiatalok, időseb- #És mire a dúsít6 felépült> ké. bek a szórakozóhelyekről, a 5 szén állt a teljes folyamat védelmi törvény. De még sok mangán marad a zagyban. Többféle tervet készítettek err* “ssfeÄ* ssä — Aki kielégítően dolgozik, Az útlevélellenőrzés végére a barátságtalan nyugatnémet egyetemista is megenyhül. kempingekből, a parti náda- 1 technológiája. Kísérleti for sokból, a közutakról. Éjfél $mabar\ Az’, hogy m<^is o!/an ,.ísok bal volt a nagyüzemben, után mar latszik, nem volt f nem a m; bűnünk, hanem a hiábavaló az akció: sokat ki- \berendezéseké, a tapasztalatkéig itt maradok. Nincsenek nagy igényeim, bárhol meghúzom magam. — Most hol lakik? — Eddig a barátom ismerősénél, de kirakták a szűrömet, mert részegen mentem haza. Majd csak találok szállást... Este 11 óra van, nem valószínű, hogy sikerül. Az éjszakai szállással amúgy sem lesz gondja, akad tisztázni valója. Szó nélkül beszáll a rendőrségi mikrobuszba. Külföldiekre kerül sor, háSomogyi Néplap kíván. A fiatalember elmosolyodik, egy perc múlva talán bocsánatot is kérne. Két miskolci lány összevissza beszél, egymás szavába vágva próbálja menteni a helyzetet. — Az úgy volt, hogy mi tulajdonképpen dolgozni jöttünk a Balatonra, csak nem találtunk nekünk való munkát, de most is az utcán járunk. Ugye, nem telefonálnak a szüléinknek? — Ök nem tudják, hogy nem dolgoznak? — Azt írtuk, hogy SZOTüdülőben dolgozunk, pénzünk I is akad elég, szállásunk is van. Kísérleti ior- kiegészítésre szorul, azt kül dik. — Furcsa dolgokat mond. A laboratórium vezetője elszűrtek az üdülők nyugalmá-J[arJsaSé. De hát mindenütt meg cigarettámé^ S ma^^'i^^rá3 , ..... ... ... i kell fizetni a tanulópénzt. Most “Saietummai, maga is ranak veszelyeztetoi közül. Ne- JPéten> a trancia ^ is klnló_ gyújt. _ Ceruzajavai az asztalt hány körözött, közveszélyes Jdik a műtrágyagyár második _ll'v „ llr ^ „ munkakerülő, tolvaj és más $ lépcsőjével. Pedig patinás cég. kieg<§B|ti. rlem "tudok n veire- bűnöző is horogra akadt. iHiaba, nincs két egyforma ■ — ' gyár. S alighogy dolgozott a dú kfiés^ésaremsre^VaéVkly Ä Kie„eszilesre szorul, azt kul- kerülne bármelyik változat. Én most olyan kémiai megoldásra törekszem, amellyen a mangánt teljes mértékben kivonjuk a zagyból. Kettős hasznot érnénk el. Egyrészt tisztítjuk a vizet, másrészt olyan ásványt nyerünk, amely a népgazdaságnak fontos. — Mennyiről van szó? Dr. Varga István, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság vezetőhelyettese így foglalja össze a tapasztaltakat: — Az alapos fölkészülés meghozta gyümölcsét, ahol — Mennyiséget nem monda csehszlovák partnerünkkel ahol magyar ioncserélő gyantát használtak a feldolgozás során. Szakembereink azt állították, hogy nem jó a magyar gyanta. Mi tudtuk, hogy világ- kellett, intézkedtek a rend- ihírű. Kimentünk, és rájöttünk, őrök. A Balaton déli partján f hogy feltárási módszerük ponkilencvenöt személyt kisértek Ragban, mélységben elmafrad a mienktől. Megmondtuk. be a kapitányságokra és <12 Jjyjem fogadták el a vélemé- elöállítottak közül többet őri- ínyünket. Akkor ők jöttek el két. Tanyai gyerek voltam, s ha nem lettem volna gyenge sító, akadt egy konfliktusunk uhogymost ya- hatok, és nem is mondanék. a rseh^lnvák naHn»riir,i,i,„i Amelyik te*-ben traktorosként De a népgazdaságnak eleg lendolgozom. így tehát amikor ta- ne. nulhattam, elég volt a hiányt Lemegyünk az udvarra. A pótolni. következő épület á Kísérleti — A szakmáját jól megta- Kutatási és Automatizálási nulta. Olyan intézetekben dől- Üzem. A szórakozott laborató- gozott, ahol nem kap létjogo- riumvezető villanydróttal be- sultságot képzetlen ember. — Egyébként itt, a dúsító- ban, ahol produkálni kell, ahol gazdasági mutatóknak kell megfelelni, megbuktam volna. Csak a nyelveket már zetbe vettek. Örömmel vettem Ihozzánk. Itt elismerték, hogy . . . , , , iigazunk van. En próbáltam nem volt időm, energiám megtudomasul, hogy az allampol- Jnaluk is üj technológiát ala- tanulni. garok és a külföldiek túlnyo- ípozni. De azt mondták: sokba —Nincs még későn. fűzött bakancsával beletúr a frissen kaszált fű száradó rendjébe. — Érzi? Én többre becsülöm az illetát, mint a francia par- főmét. (Folytatjuk.)
