Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
Rossz emberrel nem találkoztak — Nem jó, ha az ember tudja, hogy mi íog történni vele. Akkor van csak értelme mindennek, ha az úgy szakad a nyakunkba. Ez a mondat nem valami bölcs; ha valakitől halljuk, talán mosolygunk rajta. Én egy asszonytól hallottam, akit néhány éve baleset ért. Azóta nem tud járni. «Értelme, ha úgy szakad a nyakunkba« — cseng vissza a mondat, az •«életbölcsesség«. — Tudtam rögtön. Végig eszméletemnél voltam. Mondtam is a mentősöknek: »ezentúl emelgetni fognak.« Ahogy ott feküdtem és deréktól lefelé zsibbadt minden porcikám, már készültem a további életre. Akkor a férje ült a volánnál, semmi baja nem történt. Büntetését próbaidőre felfüggesztették. Rövid idő múlva elhagyta a családját. Ha a karambolnál csak »hibás« volt, abban a pillanatban, amikor becsomagolt és elbúcsúzott, bűnössé vált. Az asszony szanatóriumba került, ott ismerkedett meg Kálnoky Lajossal. összeházasodtak. Tolókocsi nélkül egyikük sem tud mozogni. A férj tizenhat éve járóképtelen. Fehérgyarmaton laknak, és nevelik a feleség két lányát. Az egyik hat-, a másik tizenkét éves. Fehér Magdolna másodszor is talált magának társat. Mindkettőjüket megtalálta, azaz nem felejtette el egy szocialista brigád Kaposváron. Mindezt nem tudtam még akkor, amikor a húskombináttól telefonáltak: — Ha tudnak, jöjjenek ki. Van itt egy szocialista brigád, most tartanak ünnepélyes brigádgyűlést. Egy család a vendégük. Kétkedve indultam el. Mi lehet abban, ha egy brigád vendégül lát egy családot? Aztán ahogy beléptem, megtudtam, miért olyan fontos a huszonhét embernek ez a vendégség. Kálnoky Lajosné a baleset előtt közéjük tartozott, a brigád most sem feledkezett meg róla, patronálja őt. Segíti szeretettel, levelekkel és minden hónapban 300 forintot küld Fehérgyarmatra. — Jók az emberek — mondták mindketten. Jók, nemcsak az Egyetértés bélfeldolgozó brigádjai, hanem az a fiatalember is, aki az úton megállt és kijavította Trabant Hyco- matjukat. Mondhatta volna azt is, hagy nem ért hozzá. Akkor most nem lennének itt a két kislánnyal, hanem vesztegelnének tehetetlenül egy álló kocsiban. Így folytatták: — Mi még rossz emberrel nem találkoztunk. Otthon is mindenki segít. A szomszédunk diplomás ember, mi csak egyszerű munkások voltunk, mégis sokszor átjön beszélgetni. Ugyanígy mindenki, ha csak egy kis ideje van. Jár hozzánk tanár, lakatos, ügyvédi, nem is lehet felsorolni, hányféle foglalkozású ember. — A rokkantsági nyugdíjból hogyan élnek? — Nem dúskálunk, de a brigádtól kapott kiegészítéssel együtt elég a mindennapiakra. Most egy kicsit nehéz lesz, mert a kisebbik lány is elkezdi az iskolát. Kapunk kedvezményeket, a posta nem kér tőlünk tv- és rádiódíjat. Egy gondunk van: szeretnénk hűtőszekrényt venni, de' részletre nem lehet a nyugdíjasoknak. Nem tudjuk, hogy fogjuk megoldani. 2400 forint a nyugdíj, 300 a brigádtól, nem is osztom el négy személyre. A kicsi iskolába rhegy, a lehetőség megvan rá, hogy mindkét gyerek ingyen kapja meg a tankönyveket. — Otthon jól megvagyunk. A délelőtt a takarítással megy el, délután hazajön a két gyerek, segítünk a tanulásban, labdázunk,« játékokat találunk ki magunknak. Este ott a tévé. A kislányoknak nem olyan könnyű a gyerekkor, mintha egészséges szüleik lennének, de ha kérik, elmehetnek mindenhová, mi csak gondolatban vagyunk velük. Kirándulni együtt szoktunk, a kocsival. Szívesen jönnek velünk, elmegyünk a Tiszához és még sokfelé. Mi nem tudunk kiszállni, csak bentről gyönyörködünk a tájban, ők ketten kint szaladgálnak, az is nagy öröm, ha nézhetjük őket. Elmesélték még, hogy sokat olvasnak, mindig van mivel elfoglalni magukat. Hétköznapjaink olyanok, mint mindenkié, csak a tolószék különbözteti meg őket a többi embertől. A vakoknak, süketeknek van szövetségük, a béna, mozgás- képtelen embereknek nincs, csak beszélnek róla, de a szavak közt ott van mindig a »talán«. Jó lenne, ha ez a kifejezés mihamarabb eltűnne, mert a szövetségre szükség van, hogy segítséget kapjanak a rászorulók. Mindenki mögött nincs egy szocialista brigád ... Luthár Péter Öcsikével — otthon Eleven, bűbájos apróság. Pillanatra sem tud nyugodtan ülni, hol édesanyja, édesapja, hol pedig nővérkéje ölébe mászik, vagy valamelyik székről kell leszedni. — Öcsike, maradj már nyugodtan ! Ö azonban mit sem törődik az intő szóval. Kacagásával betölti a szobát, a lakást, csacsog, szalad, egyszóval olyan, mint a többi egészséges gyermek, aki még csak másfél esztendős, s akiről látni: ő a család szemefénye, mindenki kedvence. — Bácsi, bácsi, szia... Barcson, közel a fűrészüzemhez él Dombi József és felesége a tizenkét esztendős Erikával, a másfél éves Józsikával. Van abban valami jelképes, hogy itt laknak, közel az üzemhez, amelyhez mindketten nagyon erős szálakkal kötődnek. — Segédmunkásként kerültem 1958-ban a fűrészüzembe. A fríztéren voltam hulladék- válogató. Később ismerkedtem meg a férjemmel, aki akkor Pécsen dolgozott. Ö is több mint tíz esztendeje van az üzemben. Most Öcsikével gyermekgondozási segélyen vagyok. így mondja el néhány szóval azt a tizenhat esztendőt Dombi Józsefné, mióta a fűrészüzemben munkát vállalt. S noha gyermekgondozási segélyen van, naponta szakít arra időt — amikor Öcsike elfáradt a játékban, .s alszik —, hogy átszaladjon az üzembe. Körülnéz, mi újság, néhány szót beszél a munkatársaival. — Egyike azoknak az asz- szonyoknak, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy életük végéig segédmunkásként dolgozzanak. Tanulni akart, férjével együtt jelentkezett a Soproni Erdészeti Technikumba. Láttuk igyekezetüket, szorgalmukat, segítettük őket, hogy a sok anyagi áldozattal, lemondással járó tanulást eredményesen fejezhessék be. Ma a Dombi házaspár művezetői munkakörben dolgozik, s feladatukat nagyon jól látják el — mondja Szabó János, a fűrészüzem igazgatója. Igen, a segítség is kellett, hogy tanulhassanak. Meg a lakás, amelyhez ugyancsak az üzem juttatta őket. S a bizalom. Még el sem végezték a technikumot, már művezetői beosztásba kerültek. Együtt, egyszerre jelentkeztek öt esztendővel ezelőtt a pártba. Négy évvel ezelőtt a pártszervezet népi ellenőrnek javasolta Dombi Józsefnét, s már tagja a járási NEB-nek is. Készségesen vállalta ezt a megbízatást, s most az anyasági segély ideje alatt azt is, hogy vezesse a járásban a nők helyzetének javítására hozott kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatos vizsgálatot. — Büszkék lehetünk arra, hogy a nők, s elsősorban a családos anyák érdekében ilyen intézkedések születnek, hogy otthon maradhatunk gyermekeink mellett. Nekem is igen nehéz lenne most a kisfiámat nevelni, ha nem lenne anyasági segély. Talán ezért is vezette ezt a vizsgálatot igen nagy körültekintéssel, s nézte dolgozó nőtársai helyzetét mindenütt olyan szemmel, mintha a saját sorsáról lenne szó. Elég a vizsgálati anyagban szereplő javaslatoknak csak egyetlen pontját idézni. Dombi Józsefné így fogalmazta meg nagyon sok nő, anya érdekében a tennivalókat: — Az élet minden területén olyan közszellemet kell kialakítani, amely fokozottabb tiszteletet, ; udvariasságot és megbecsülést ad a dolgozó nőknek, különösen a gyermekes anyáknak. Férjével együtt olyan területen dolgoznak, ahol nagyon sok a nő, a családos anya. Saját tapasztalatuk alapján azt vallják: nem elegendő a kormányhatározat és az ezzel kapcsolatos intézkedési terv. Segíteni, ösztönözni is kell a nőket, fölkelteni tanulás iránti igényüket, hogy valóban éljenek, élhessenek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket társadalmunk számukra biztosít. Szalai László TANULNI AKARNAK A SZERELŐK Lányok a panelszalag mellett ONNAN, AHOL egész nap ezüstfehéren folyik az ón, a frissen aratott gabonaföldekre látni. A Videoton Szállítástechnikai Gyárának tabi gyáregysége a nagyközség szélén épült. A szántóföldek a kerítésig húzódnak. S itt a kerítés mögött valami egészen korszerű kezdődött. A festékszagú csarnokokban még mindig lehet találkozni hibát javító kőművesekkel, de már megérkeztek a hiba nélkül dolgozó fiatal munkáslányok. A panelekre szerelt tranzisztorokat, ellenállásokat számítógépes mérőberendezés vizsgáztatja. S folyton vizsgáznak a lányok is. Innen csak hibátlan — többször ellenőrzött — alkatrész kerülhet ki. A most induló üzem munkásgárdája korábban televízió-alkatrészeket készített. Nem egy közülük négy-öt éve dolgozik már a Videotonban. Garabon Ilona somogymegy- gyesi. öt esztendeje, amikor elvégezte az á'talános iskolát, még nem válogathatott Tabon a munkahelyek között. A Videotonba vették föl tv-alkat- rész.eket szerelni, azután Székesfehérvárra küldték. Akik ma itt dolgoznak, valameny-1 Műszerész szakmunkástanuló« A tekintély hajszálrepedései Apróságokkal kezdődik. Apró kis szívességekkel. — Szeretnék ma egy órával előbb hazamenni — szól be valaki a műhelyvezetőhöz. — Sajnos, nem engedhetem el, sok a munka — hangzik a válasz. — Ez esetben kivételt tehetne ... — Nem teszek ... A vita egyre élesebb. Aztán elhangzik a mondat: sörözés közben nem volt ilyen szigorú ... A műhelyvezető kutatni kezd az emlékezetében. Igen, valóban együtt sörözött az illetővel és néhány más kollégával a közeli kisvendéglőben. Mindenki rendelt egy kört, őt nem hagyták fizetni. Gyengén erőszakoskodott, éppen pénzszűkében volt. Nem tulajdonított jelentőséget a dolognak, el is felejtette volna, ha most nem emlékeztetik rá, s méghozzá ilyen módon... Az üzletvezetőnek vidéki rokonaihoz kell utaznia — egyik alkalmazottja felajánlja, hogy elviszi saját kocsiján. Az üzletvezető örül, és nem sejti, hogy milyen lavinát indít el azon a napon, amikor beszáll alkalmazottja világoskék Skodájába. A beosztott magatartása attól a naptól megváltozik. Többet lóg, kevesebbet dolgozik. Társaival sej- teti, hogy ő az üzletvezető bizalmasa. Azok súgnak-búgnak. Gyanakvóan méregetik az üzletvezetőt. Ha valakit megdorgál, azonnal levonják a következtetést: — Bezzeg, ha én furikáznám jobbra-balra, akkor velem is kivételezne ... Apróságok. Hajszálrepedések a fegyelmen s a vezetői tekintélyen. Ezek a repedések mélyülhetnek, veszélyesedhet- nek, kárt okozhatnak. Szüksége van erre a vezetőnek? Semmi esetre sem. Legtöbbször nem is tart igényt rá, valami hamisan értelmezett, csak elfogadja jó érzéssel vagy »lám, így szeretnek« felfogással. És nem sejti, hogy ha belépnek az irodájába, azt is megfigyelik, hogy »bezzeg itt jól működik a ventillátor, míg odalenn a műhelyekben ...«, s hogy »ezért a csodálatos íróasztalért talán a mi nyereségünkből vontak le két-három órát«. Fölösleges előnyök, melyekből senkinek sincs haszna, csak kára. Rontja a morált, a munkakedvet, a légkört. Nem a korruptakról, a pénzzel megvásárolhatókról. a kapzsiságukban bűncselekményt elkövetőkről van szó. Nem azokról. »Csak« a nem viszon- zott korsó sörökről, az elfogadott furikázásokról. az étkezdéi kivételezésekről... Vigyáznia kell a vezetőnek. Önmagáért és mások érdekében. A kollektíva jó közérzete érdekében. Azért, hogy ne súgjanak össze a háta mögött, hogy ne illessék a »megvesztegethető« jelzővel. B. I. nyien a székesfehérvári gyárban tanultak. — Az ottani munkások mellett szereltünk, és alkatrészismeretet tanultunk. A végén dolgozatot írtunk vizsgaként. — Mindenki megfelelt? — Nem. Volt, aki kétszer is nekilátott a tanulásnak, de nem ment. — Mi kell ehhez a munkához? — Kézügyesség és figyelem. Az új üzemben nem éri el az átlagéletkor a harminc évet. — Mi a vélémény erről az üzemről? — Szerintem ez a legszebb Tabon. És a legtisztább is. Szűcs Zsuzsa tabi. Szabó Piroska Kapolyról jár be immár négy éve. Néhány hete készítenek számítógép-alkatrészeket, s a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy ellenálláserősségről beszélnek. színek alapján pillanatok alatt döntik ' el, mit bír ki az apró ellenállás, s nem okoz gondot megfejteni, hogy milyen egység is az a pikofa- rád. (így magyarázzák: tíz a mínusz tizenkettediken fárad. S hogy az mennyi? Nevetnek a kérdésen.) — Láttak már működés közben számítógépet? — Fehérváron, a nagyteremben igen. Milyet is? Ja, R—10-est. A lányok megtanulták az új »szakma« alapfogásait. De — ők mondják — sok mindent nem tudnak még. — Volt arról szó, amikor visszajöttünk Székesfehérvárról, hogy lehet továbbtanulni. Akkor az egész brigád azt mondta: ha lehet, tanuljunk. A gyakorlati idő után jó lenne valamiképpen szakmunkásbizonyítványt szerezni. AZ ŰJ GYÁRBAN magasak a műszaki követelmények. nak érettségizetteket keresnek, mert a tapasztalat az, hogy a nyolc általánossal rendelkező műszerészek nem mindig felelnek meg a gyorsan változó, korszerűsödő igényeknek. A lányokat kérdem — akik általános iskolás korukban hallottak az elektronikáról, de alig emlékeznek már belőle valamire —, hogy nehéz megtanulni a szerelést? — Főleg az akarattól függ — felelik. — Van, aki az első hetek után már gyorsan, pontosan dolgozik, van olyan is, akinek lényegesen több idő keli. A tabi gyárban jelenleg 250 féle nyomtatott áramkört szerelnek. Az elsők, amelyek itt készültek, valamelyik R—10-es számítógépben vannak már. AZ IRODÁBAN ezt jegyeztem föl: a Székesfehérváron és a Tabon gyártott alkatrészek között nincs minőségi különbség. Sőt, miután üzembe helyezték az ultrahangos mosó- berendezést, a tabi termékek minősége valamivel jobb. Ez a pontosságot is dicséri. A munkásnők, akik tv-alkatrészek szerelésével kezdték, most bonyolultabb — látszatra köny- nvebb. valóiában nehezebb —■ feladatra vállalkoznak, sikerrel. A »régi« munkahelyen nem egyszer hetekig ugyanazt az egvetlen munkaműveletet végezték, s ha elrontották, nem volt különösebb baj: olcsó alkatrészekkel dolgoztak. Itt kényes technológiával germá- nium és szilícium felhasználásával készülnek az aoró egységek. Napv felelősség. S ebből a felelősségből egvre többen osztoznak. A tervek szerint az év vécére teiíesen mee szűnik a televíziószerel- vénv gvártása. A számítógép- alkatrészek készítése pedig rohamosan emelkedik. K. I. jr Újra dolgozhatnak a gabonatáblákon Az idő jobbra fordulása örömmel tölti el a mezőgazdaságban dolgozó embereket, hiszen újra folytatódhat — annyi kényszerpihenő után — az aratás (első képünk). Persze a munkából kiesett idő sem telt tétlenségben, volt lehetőség arra, hogy a gépkezelők átnézzék a kombájnokat (második képünk), fölkészüljenek a betakarítás folytatására. A közelmúltban írtunk arról, hogy megsokasodtak a feladatok a szárítókban, az esők után magasra szökött a kalászosok nedvességtartalma. Hatványozott feladatot ró ez a tiakra és termelőszövetkezetiekre, illetőleg állami gazdaságiakra egyaránt —, ugyanakkor a kombájnosokra is. A megyét járva látni olyan gabonatáblákat, ahol az aratat- lan búzában egyre magasabbra nő a gyom, a sárguló táblában mind több a zölt folt. Valószínűleg a vasárnapot is sokan kint töltik a mezőn a kombájnosok közül, hogy mielőbb a magtárakba, illetőleg a .szárítóba kerüljön az idei gabonatermés. És azért, hogy a tarlón hamarosan megjelenhessenek a szántó traktorok, előkészíteni a talajt a másodszárítóüzemekre — vállala- i vetések vagy az ősziek alá.
