Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

Rossz emberrel nem találkoztak — Nem jó, ha az ember tud­ja, hogy mi íog történni vele. Akkor van csak értelme min­dennek, ha az úgy szakad a nyakunkba. Ez a mondat nem valami bölcs; ha valakitől halljuk, ta­lán mosolygunk rajta. Én egy asszonytól hallottam, akit né­hány éve baleset ért. Azóta nem tud járni. «Értelme, ha úgy szakad a nyakunkba« — cseng vissza a mondat, az •«életbölcsesség«. — Tudtam rögtön. Végig eszméletemnél voltam. Mond­tam is a mentősöknek: »ezen­túl emelgetni fognak.« Ahogy ott feküdtem és deréktól lefelé zsibbadt minden porcikám, már készültem a további élet­re. Akkor a férje ült a volánnál, semmi baja nem történt. Bün­tetését próbaidőre felfüggesz­tették. Rövid idő múlva el­hagyta a családját. Ha a ka­rambolnál csak »hibás« volt, abban a pillanatban, amikor becsomagolt és elbúcsúzott, bűnössé vált. Az asszony sza­natóriumba került, ott ismer­kedett meg Kálnoky Lajossal. összeházasodtak. Tolókocsi nélkül egyikük sem tud mo­zogni. A férj tizenhat éve járóképtelen. Fehérgyarmaton laknak, és nevelik a feleség két lányát. Az egyik hat-, a másik tizenkét éves. Fehér Magdolna másodszor is talált magának társat. Mindkettőjü­ket megtalálta, azaz nem fe­lejtette el egy szocialista bri­gád Kaposváron. Mindezt nem tudtam még akkor, amikor a húskombinát­tól telefonáltak: — Ha tudnak, jöjjenek ki. Van itt egy szocialista brigád, most tartanak ünnepélyes bri­gádgyűlést. Egy család a ven­dégük. Kétkedve indultam el. Mi lehet abban, ha egy brigád vendégül lát egy családot? Az­tán ahogy beléptem, megtud­tam, miért olyan fontos a hu­szonhét embernek ez a ven­dégség. Kálnoky Lajosné a bal­eset előtt közéjük tartozott, a brigád most sem feledkezett meg róla, patronálja őt. Se­gíti szeretettel, levelekkel és minden hónapban 300 forintot küld Fehérgyarmatra. — Jók az emberek — mond­ták mindketten. Jók, nemcsak az Egyetértés bélfeldolgozó brigádjai, hanem az a fiatal­ember is, aki az úton megállt és kijavította Trabant Hyco- matjukat. Mondhatta volna azt is, hagy nem ért hozzá. Akkor most nem lennének itt a két kislánnyal, hanem vesztegel­nének tehetetlenül egy álló kocsiban. Így folytatták: — Mi még rossz emberrel nem talál­koztunk. Otthon is mindenki segít. A szomszédunk diplomás ember, mi csak egyszerű mun­kások voltunk, mégis sokszor átjön beszélgetni. Ugyanígy mindenki, ha csak egy kis ide­je van. Jár hozzánk tanár, la­katos, ügyvédi, nem is lehet felsorolni, hányféle foglalko­zású ember. — A rokkantsági nyugdíjból hogyan élnek? — Nem dúskálunk, de a bri­gádtól kapott kiegészítéssel együtt elég a mindennapiakra. Most egy kicsit nehéz lesz, mert a kisebbik lány is elkez­di az iskolát. Kapunk kedvez­ményeket, a posta nem kér tő­lünk tv- és rádiódíjat. Egy gondunk van: szeretnénk hű­tőszekrényt venni, de' részlet­re nem lehet a nyugdíjasok­nak. Nem tudjuk, hogy fogjuk megoldani. 2400 forint a nyugdíj, 300 a brigádtól, nem is osztom el négy személyre. A kicsi isko­lába rhegy, a lehetőség meg­van rá, hogy mindkét gyerek ingyen kapja meg a tanköny­veket. — Otthon jól megvagyunk. A délelőtt a takarítással megy el, délután hazajön a két gye­rek, segítünk a tanulásban, labdázunk,« játékokat találunk ki magunknak. Este ott a tévé. A kislányoknak nem olyan könnyű a gyerekkor, mintha egészséges szüleik len­nének, de ha kérik, elmehet­nek mindenhová, mi csak gon­dolatban vagyunk velük. Ki­rándulni együtt szoktunk, a kocsival. Szívesen jönnek ve­lünk, elmegyünk a Tiszához és még sokfelé. Mi nem tudunk kiszállni, csak bentről gyö­nyörködünk a tájban, ők ket­ten kint szaladgálnak, az is nagy öröm, ha nézhetjük őket. Elmesélték még, hogy sokat olvasnak, mindig van mivel elfoglalni magukat. Hétköz­napjaink olyanok, mint min­denkié, csak a tolószék kü­lönbözteti meg őket a többi embertől. A vakoknak, süketeknek van szövetségük, a béna, mozgás- képtelen embereknek nincs, csak beszélnek róla, de a sza­vak közt ott van mindig a »talán«. Jó lenne, ha ez a ki­fejezés mihamarabb eltűnne, mert a szövetségre szükség van, hogy segítséget kapjanak a rászorulók. Mindenki mögött nincs egy szocialista brigád ... Luthár Péter Öcsikével — otthon Eleven, bűbájos apróság. Pillanatra sem tud nyugodtan ülni, hol édesanyja, édesapja, hol pedig nővérkéje ölébe má­szik, vagy valamelyik székről kell leszedni. — Öcsike, maradj már nyu­godtan ! Ö azonban mit sem törődik az intő szóval. Kacagásával betölti a szobát, a lakást, csa­csog, szalad, egyszóval olyan, mint a többi egészséges gyer­mek, aki még csak másfél esz­tendős, s akiről látni: ő a csa­lád szemefénye, mindenki ked­vence. — Bácsi, bácsi, szia... Barcson, közel a fűrész­üzemhez él Dombi József és felesége a tizenkét esztendős Erikával, a másfél éves Jó­zsikával. Van abban valami jelképes, hogy itt laknak, kö­zel az üzemhez, amelyhez mindketten nagyon erős szá­lakkal kötődnek. — Segédmunkásként kerül­tem 1958-ban a fűrészüzembe. A fríztéren voltam hulladék- válogató. Később ismerkedtem meg a férjemmel, aki akkor Pécsen dolgozott. Ö is több mint tíz esztendeje van az üzemben. Most Öcsikével gyermekgondozási segélyen vagyok. így mondja el néhány szó­val azt a tizenhat esztendőt Dombi Józsefné, mióta a fű­részüzemben munkát vállalt. S noha gyermekgondozási se­gélyen van, naponta szakít ar­ra időt — amikor Öcsike el­fáradt a játékban, .s alszik —, hogy átszaladjon az üzembe. Körülnéz, mi újság, néhány szót beszél a munkatársaival. — Egyike azoknak az asz- szonyoknak, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy éle­tük végéig segédmunkásként dolgozzanak. Tanulni akart, férjével együtt jelentkezett a Soproni Erdészeti Technikum­ba. Láttuk igyekezetüket, szor­galmukat, segítettük őket, hogy a sok anyagi áldozattal, le­mondással járó tanulást ered­ményesen fejezhessék be. Ma a Dombi házaspár művezetői munkakörben dolgozik, s fel­adatukat nagyon jól látják el — mondja Szabó János, a fű­részüzem igazgatója. Igen, a segítség is kellett, hogy tanulhassanak. Meg a la­kás, amelyhez ugyancsak az üzem juttatta őket. S a biza­lom. Még el sem végezték a technikumot, már művezetői beosztásba kerültek. Együtt, egyszerre jelentkez­tek öt esztendővel ezelőtt a pártba. Négy évvel ezelőtt a pártszervezet népi ellenőrnek javasolta Dombi Józsefnét, s már tagja a járási NEB-nek is. Készségesen vállalta ezt a megbízatást, s most az anya­sági segély ideje alatt azt is, hogy vezesse a járásban a nők helyzetének javítására hozott kormányhatározat végrehaj­tásával kapcsolatos vizsgála­tot. — Büszkék lehetünk arra, hogy a nők, s elsősorban a családos anyák érdekében ilyen intézkedések születnek, hogy otthon maradhatunk gyermekeink mellett. Nekem is igen nehéz lenne most a kisfiámat nevelni, ha nem len­ne anyasági segély. Talán ezért is vezette ezt a vizsgálatot igen nagy körülte­kintéssel, s nézte dolgozó nő­társai helyzetét mindenütt olyan szemmel, mintha a sa­ját sorsáról lenne szó. Elég a vizsgálati anyagban szerep­lő javaslatoknak csak egyet­len pontját idézni. Dombi Jó­zsefné így fogalmazta meg na­gyon sok nő, anya érdekében a tennivalókat: — Az élet minden területén olyan közszellemet kell kiala­kítani, amely fokozottabb tisz­teletet, ; udvariasságot és meg­becsülést ad a dolgozó nők­nek, különösen a gyermekes anyáknak. Férjével együtt olyan terü­leten dolgoznak, ahol nagyon sok a nő, a családos anya. Sa­ját tapasztalatuk alapján azt vallják: nem elegendő a kor­mányhatározat és az ezzel kapcsolatos intézkedési terv. Segíteni, ösztönözni is kell a nőket, fölkelteni tanulás irán­ti igényüket, hogy valóban éljenek, élhessenek mindazok­kal a lehetőségekkel, amelye­ket társadalmunk számukra biztosít. Szalai László TANULNI AKARNAK A SZERELŐK Lányok a panelszalag mellett ONNAN, AHOL egész nap ezüstfehéren folyik az ón, a frissen aratott gabonaföldekre látni. A Videoton Szállítás­technikai Gyárának tabi gyár­egysége a nagyközség szélén épült. A szántóföldek a kerí­tésig húzódnak. S itt a kerítés mögött valami egészen korsze­rű kezdődött. A festékszagú csarnokokban még mindig le­het találkozni hibát javító kőművesekkel, de már meg­érkeztek a hiba nélkül dolgo­zó fiatal munkáslányok. A panelekre szerelt tranzisztoro­kat, ellenállásokat számítógé­pes mérőberendezés vizsgáz­tatja. S folyton vizsgáznak a lányok is. Innen csak hibát­lan — többször ellenőrzött — alkatrész kerülhet ki. A most induló üzem munkásgárdája korábban televízió-alkatré­szeket készített. Nem egy kö­zülük négy-öt éve dolgozik már a Videotonban. Garabon Ilona somogymegy- gyesi. öt esztendeje, amikor elvégezte az á'talános iskolát, még nem válogathatott Tabon a munkahelyek között. A Vi­deotonba vették föl tv-alkat- rész.eket szerelni, azután Szé­kesfehérvárra küldték. Akik ma itt dolgoznak, valameny-1 Műszerész szakmunkástanuló« A tekintély hajszálrepedései Apróságokkal kezdődik. Ap­ró kis szívességekkel. — Szeretnék ma egy órával előbb hazamenni — szól be valaki a műhelyvezetőhöz. — Sajnos, nem engedhetem el, sok a munka — hangzik a válasz. — Ez esetben kivételt tehet­ne ... — Nem teszek ... A vita egyre élesebb. Aztán elhangzik a mondat: sörözés közben nem volt ilyen szigo­rú ... A műhelyvezető kutatni kezd az emlékezetében. Igen, valóban együtt sörözött az il­letővel és néhány más kollé­gával a közeli kisvendéglő­ben. Mindenki rendelt egy kört, őt nem hagyták fizetni. Gyengén erőszakoskodott, ép­pen pénzszűkében volt. Nem tulajdonított jelentőséget a dolognak, el is felejtette vol­na, ha most nem emlékeztetik rá, s méghozzá ilyen módon... Az üzletvezetőnek vidéki rokonaihoz kell utaznia — egyik alkalmazottja felajánl­ja, hogy elviszi saját kocsiján. Az üzletvezető örül, és nem sejti, hogy milyen lavinát in­dít el azon a napon, amikor beszáll alkalmazottja világos­kék Skodájába. A beosztott magatartása attól a naptól megváltozik. Többet lóg, keve­sebbet dolgozik. Társaival sej- teti, hogy ő az üzletvezető bi­zalmasa. Azok súgnak-búgnak. Gyanakvóan méregetik az üz­letvezetőt. Ha valakit megdor­gál, azonnal levonják a kö­vetkeztetést: — Bezzeg, ha én furikáznám jobbra-balra, ak­kor velem is kivételezne ... Apróságok. Hajszálrepedé­sek a fegyelmen s a vezetői tekintélyen. Ezek a repedések mélyülhetnek, veszélyesedhet- nek, kárt okozhatnak. Szüksége van erre a vezető­nek? Semmi esetre sem. Leg­többször nem is tart igényt rá, valami hamisan értelmezett, csak elfogadja jó érzéssel vagy »lám, így szeretnek« felfogás­sal. És nem sejti, hogy ha be­lépnek az irodájába, azt is megfigyelik, hogy »bezzeg itt jól működik a ventillátor, míg odalenn a műhelyekben ...«, s hogy »ezért a csodálatos író­asztalért talán a mi nyeresé­günkből vontak le két-három órát«. Fölösleges előnyök, melyek­ből senkinek sincs haszna, csak kára. Rontja a morált, a munkakedvet, a légkört. Nem a korruptakról, a pénz­zel megvásárolhatókról. a kap­zsiságukban bűncselekményt elkövetőkről van szó. Nem azokról. »Csak« a nem viszon- zott korsó sörökről, az elfoga­dott furikázásokról. az étkez­déi kivételezésekről... Vigyáznia kell a vezetőnek. Önmagáért és mások érdeké­ben. A kollektíva jó közérze­te érdekében. Azért, hogy ne súgjanak össze a háta mögött, hogy ne illessék a »megvesz­tegethető« jelzővel. B. I. nyien a székesfehérvári gyár­ban tanultak. — Az ottani munkások mel­lett szereltünk, és alkatrész­ismeretet tanultunk. A végén dolgozatot írtunk vizsgaként. — Mindenki megfelelt? — Nem. Volt, aki kétszer is nekilátott a tanulásnak, de nem ment. — Mi kell ehhez a munká­hoz? — Kézügyesség és figye­lem. Az új üzemben nem éri el az átlagéletkor a harminc évet. — Mi a vélémény erről az üzemről? — Szerintem ez a legszebb Tabon. És a legtisztább is. Szűcs Zsuzsa tabi. Szabó Piroska Kapolyról jár be im­már négy éve. Néhány hete készítenek számítógép-alkat­részeket, s a világ legtermé­szetesebb dolgának tartják, hogy ellenálláserősségről be­szélnek. színek alapján pilla­natok alatt döntik ' el, mit bír ki az apró ellenállás, s nem okoz gondot megfejteni, hogy milyen egység is az a pikofa- rád. (így magyarázzák: tíz a mínusz tizenkettediken fárad. S hogy az mennyi? Nevetnek a kérdésen.) — Láttak már működés köz­ben számítógépet? — Fehérváron, a nagyte­remben igen. Milyet is? Ja, R—10-est. A lányok megtanulták az új »szakma« alapfogásait. De — ők mondják — sok min­dent nem tudnak még. — Volt arról szó, amikor visszajöttünk Székesfehérvár­ról, hogy lehet továbbtanul­ni. Akkor az egész brigád azt mondta: ha lehet, tanuljunk. A gyakorlati idő után jó len­ne valamiképpen szakmunkás­bizonyítványt szerezni. AZ ŰJ GYÁRBAN maga­sak a műszaki követelmények. nak érettségizetteket keresnek, mert a tapasztalat az, hogy a nyolc általánossal rendelkező műszerészek nem mindig fe­lelnek meg a gyorsan változó, korszerűsödő igényeknek. A lányokat kérdem — akik általános iskolás korukban hallottak az elektronikáról, de alig emlékeznek már belőle valamire —, hogy nehéz meg­tanulni a szerelést? — Főleg az akarattól függ — felelik. — Van, aki az első hetek után már gyorsan, pon­tosan dolgozik, van olyan is, akinek lényegesen több idő keli. A tabi gyárban jelenleg 250 féle nyomtatott áramkört sze­relnek. Az elsők, amelyek itt készültek, valamelyik R—10-es számítógépben vannak már. AZ IRODÁBAN ezt jegyez­tem föl: a Székesfehérváron és a Tabon gyártott alkatrészek között nincs minőségi különb­ség. Sőt, miután üzembe he­lyezték az ultrahangos mosó- berendezést, a tabi termékek minősége valamivel jobb. Ez a pontosságot is dicséri. A mun­kásnők, akik tv-alkatrészek szerelésével kezdték, most bo­nyolultabb — látszatra köny- nvebb. valóiában nehezebb —■ feladatra vállalkoznak, siker­rel. A »régi« munkahelyen nem egyszer hetekig ugyanazt az egvetlen munkaműveletet végezték, s ha elrontották, nem volt különösebb baj: olcsó al­katrészekkel dolgoztak. Itt ké­nyes technológiával germá- nium és szilícium felhaszná­lásával készülnek az aoró egy­ségek. Napv felelősség. S eb­ből a felelősségből egvre töb­ben osztoznak. A tervek sze­rint az év vécére teiíesen mee szűnik a televíziószerel- vénv gvártása. A számítógép- alkatrészek készítése pedig ro­hamosan emelkedik. K. I. jr Újra dolgozhatnak a gabonatáblákon Az idő jobbra fordulása örömmel tölti el a mezőgaz­daságban dolgozó embereket, hiszen újra folytatódhat — annyi kényszerpihenő után — az aratás (első képünk). Per­sze a munkából kiesett idő sem telt tétlenségben, volt le­hetőség arra, hogy a gépkeze­lők átnézzék a kombájnokat (második képünk), fölkészül­jenek a betakarítás folytatá­sára. A közelmúltban írtunk ar­ról, hogy megsokasodtak a feladatok a szárítókban, az esők után magasra szökött a kalászosok nedvességtartalma. Hatványozott feladatot ró ez a tiakra és termelőszövetkeze­tiekre, illetőleg állami gazda­ságiakra egyaránt —, ugyan­akkor a kombájnosokra is. A megyét járva látni olyan ga­bonatáblákat, ahol az aratat- lan búzában egyre magasabb­ra nő a gyom, a sárguló táb­lában mind több a zölt folt. Valószínűleg a vasárnapot is sokan kint töltik a mezőn a kombájnosok közül, hogy mi­előbb a magtárakba, illetőleg a .szárítóba kerüljön az idei ga­bonatermés. És azért, hogy a tarlón hamarosan megjelen­hessenek a szántó traktorok, előkészíteni a talajt a másod­szárítóüzemekre — vállala- i vetések vagy az ősziek alá.

Next

/
Thumbnails
Contents