Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
Forradalmi harc, forradalmi tisztaság A szocialista forradalom minden aktív részvevőjétől *— a vezetőktől és a »közkatonáktól« egyaránt — politikai, erkölcsi tisztaságot követel. A szocializmus teljes felépítéséért, a kommunizmusért vívott forradalmi harc útja csakis forradalmi tisztasággal járható végig. A forradalmi tisztaság nem polgári értelemben vett puritanizmus, nem az élet szépségeinek, gazdagságának tagadása, nem aszkétizmus. A mi társadalmunk emberközpontú, így forradalmi harcunk célja az örömteljes, boldog emberi élet, az egyén képességeinek sokoldalú kibontakoztatása. Soha nem hirdettünk »krisztusi szegénységet«, és gz emberi boldogságot sem az égben keressük, hanem itt a földön akarjuk megvalósítani. Bár akadnak nálunk is puri- fikátorok, akik Savonarola- ként rázzák öklüket, ha az élet szépsége, öröme és az anyagi jólét kerül szóba. Szerintük az életszínvonal emelése elpolgáriasít, és nosztalgiával emlékeznek azokra az »igazi« időkre, amikor egytálétel és lódenkabát volt a divat. Ez a fajta puritanizmus tőlünk idegen, s többnyire hirdetőik sem önmagukra, sokkal inkább másokra nézve tartanák szükségesnek a lemondást és az önkéntes szegénységet. De idegen a marxizmus világnézetétől és gondolatvilágától az erkölcsi nihilizmus is. Ha valaki a javak megszerzésében gátlástalan, önző, aki mindent most, azonnal akar megszerezni, mindegy, hogy milyen áron, s ha másként nem megy, a társadalom, más emberek kárára is. A javak egyesek életében nem az embert szolgálják, hanem az ember válik azok rabjává. A szerzési vágy néha messze ragad embereket. A közelmúltban derült fény arra, azért nyúlt valaki tisztességtelen eszközökhöz, hogy gyermekeire jelentős értékű ingatlanokat hagyhasson. Jobb szülő lett volna, ha ezek helyett becsületet, emberséget hagyott volna örökül. Ma még egyesek értelmetlenül élnek, fölöslegesen fecsérelik erejüket, nem képesek megkülönböztetni az értékest az értéktelentől, illetve az értéket csak forintban tudják mérni. Minden egyoldalúság káros jellemtorzulásokat hordoz, s ezek az emberi élet szépségeinek kiteljesedését akadályozzák. Olyan alantas jellemvonásokat hoznak felszínre, mint amilyen az irigység, a gyűlölködés, a közöny, a cinizmus, vagy a törtetés, hajbókolás, megalkuvás. A z erkölcsi tisztaság életünk minden megnyilvánulásában, politikában, munkában, hivatás teljesítésében, közéletben és otthon egyaránt elengedhetetlen. Tapasztaljuk, egyesek szemében mbralizálásnak tűnik, ha erkölcsi tisztaságról esik szó. A szocialista erkölcs normáinak ismertetése és azok betartása érdekében folyó munka nem moralizálás, hanem nagyon is reális igény. A forradalmi tisztaság a közélet és az egyéni élet tisztaságát, a szavak és tettek egységét jelenti. Jelenti a közös ügyért való munkálkodást, a társadalomért végzett önzetlen munkát, nem tagadva ugyanakkor az egyén szórakozását, pihenését, vágyainak kiélését sem. A forradalmi tisztaság e tekintetben megnyilvánul a tartalmas, szocialista emberhez illő szórakozás és kikapcsolódás keresésében és j megtalálásában, a helyes ara- ] nyolcban a munka és a szóra- I I kozás között, és abban is, hogy örömet leljünk a munkában, a I közös feladatok megvalósításában, hazánk gyarapításában. Napjainkban még nem állnak az anyagi javak oly bőségben rendelkezésünkre, mini ahogy azt szeretnénk, ma még nem minden igényünk és vágyunk teljesülhet maradéktalanul, ezért le kell mondani még sok mindenről, rangsorolni kell fontos és kevésbé fontos között. Ugyanakkor vannak vagyoni különbségek, eltérő körülmények, hisz a szocialista társadalom nem a javak egyenlő elosztása, hanem a végzett munka szerinti elosztás elve alapján áll. Kétségtelen, akadnak ügyeskedők, spekulánsok, erkölcstelen, gátlástalan emberek is, akik nem a tisztes munka alapján jutnak előnyösebb helyzetbe. Az ilyeneket morálisan — előbb- utóbb jogilag is — elítéljük. Életmódjukat, életstílusukat a szocializmushoz hű, tisztességes emberek nem követik. A forradalmi tisztaság tehát politikai fogalom. A szocialista társadalom, a párt politikája melletti bátor kiállást, annak hirdetését, védelmezésél is jelenti. Akadnak" talán olyanok, akik úgy gondolják, hogy ma a békés, konszolidált időkben mi szükség ilyen követelményekre. M a is éppen úgy, mint a kritikusabb időkben, a párt politikájának megvalósítása naponta megújuló küzdelmet igényel. A határozatok végrehajtásáért, azért, hogy azok a gyakorlatban ne torzuljanak,' hogy mindazok megértsék igazságunkat, akik ma még kételkednek, vagy szemben állnak velünk, ma is fáradhatatlannak, következetesnek és gyakran bátornak kell lenni. Dr. Takács Györgyné A találkozás sincs messze... A második levelet hozta a postás Szimferopolból, most már azonban a pontos címre. Olvasóink biztosan emlékszenek rá, hogy két és fél hónappal ezelőtt Levél Szimfero- p ólból címmel beszámoltam egy megható barátságról. Vlagyimir Grigorjevics Mihajlov részt vett hazánk felszabadításában, s a háború befejezése után 1946 júliusáig Magyar- országon szolgált. Különösen sok kellemes emléke maradt kaposvári tartózkodásáról. A Honvéd utca 38. szám alatt lakott Tóth Lajos házában. Hu- szonyolc év után a Magyar Rádió és Televízióhoz fordult: segítsenek megtalálni az egykori kedves magyar barátját és családját. A kaposvári tanácsnak nem okozott fejtörést a levél, hiszen Tóth Lajos mártír fiát mindenki nagyon jól ismeri a városban, a megyében. Azóta már máshol laknak, a régi házhelyén új lakótelep nőtt ki a földből. Tóth Lajos sok szép emléket őriz Vladimir kapitányról — ahogy ők nevezték akkor —, s mindig reménykedett abban, hogy egyszer még találkoznak. Nagyon hosz- szú levélben számolt be sorsa alakulásáról, a családról, könyveket küldött Budapestről, , Kaposvárról, a Balatonról, hadd lássa a kapitány, mennyit változott az az ország, amelynek a felszabadításában hősiesen ' részt vett. Sokszor kérdezgettem Tóth Lajostól, jött-e már levél Szimferopolból. Bar tudtam, hogy nem fordul meg olyan könnyen a válasz, reménykedtem a gyors igenben. Egyik nap együtt voltunk egy gyűlésen, s az érdeklődésemre nem volt a válasz. Amikor délután hazament, ott várta Vlagyimir Grigorjevics Mihajlov hosszú levele, öt fényképet is mellékelt hozzá. Az egyiken civilben, a másikon katonaruhában látható, három képen pedig a feleségéveL A helyszínek mások: Jalta, Szocsi, Lvov. Nagy a távolság időben és térben is. A barátság azonban ma is olyan, mint régen. Vlagyimir kapitány, aki azóta ezredes, nagyon sokat gondol a kedves Tóth családra. Huszonkét éves fiatalemberként harcolt hazánkban, ma pedig már ötvenegy éves. Fényképről mindenki ismerte a menyasz- szonyát, Leranat, aki Harkov- ba való. Amikor hazament a Szovjetunióba, elvette feleségül. Két gyermekük született: a fiú 1948-ban, a lány 1952- ben. A fiú már orvos, Lvovban él, a lánya most jár az egyetemre, hatodéves orvos- tanhallgató. Korán családot alapítottak mindketten. S amiért Vlagyimir irigyli őket: mindketten jártak Magyarországon, megfordultak Siófokon is. Orvosi gyakorlaton vettek részt a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, az idejükből azonban nem futotta, hogy megkeressék édesapjuk barátját Kaposváron. A katona nem felejti a baj- társait. Vlagyimir Grigorjevics most is levelez Kosztya főhadnaggyal, aki vele együtt lakott Tóthéknál, s azzal az őrnaggyal, aki ő előtte tartózkodott itt. A család nagy vágya most, hogy részt vehessen a hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségeken. Érdemes fölidézni a levél egyik nagyon szép részletét: »Fegyverrel a kezemben csaknem az egész országot keresztül-kasul jártam már, amikor ti megosztottátok velem a hajlékotokat. Én teljes szívemből hálás vagyok Nektek ezért! Közietek élve szeretetet és a házi tűzhely melegét kaptam, amelyre olyannyira vágyakoztunk a hosszú és súlyos háború idején. Most is azt mondom Neked : szeretettel köszönöm a hajlékot, az otthonosságot, az emberi megértést és viszonyt irántam, az orosz tiszt iránt! Gyakran eszembe jutnak a vasárnapi ebédek, amikor egy asztal mellett ültünk...« őszinte érzések kapcsolják össze a két családot. S annyi keresés, egymásra való emlékezés után most már a találkozás sincs messze. Tóth La- josék meghívtál« hazánkba Vlagyimirt, aki most jogász, a feleségét, aki tanítónő. Lajos Géza Sok a pénzmaradvány A gazdálkodásról tárgyalt a megyei tanács Az elmúlt három év alatt 434 millió forintot vettek át tanácsaink a megyében működő vállalatoktól, szövetkezetektől és egyéb szervektől — olvashattuk a megyei tanács legutóbbi ülésének előterjesztésében, — Ez az összeg is hozzájárult ahhoz, hogy a fokozott önállóssággal működő helyi tanácsok több fejlesztési eszközzel dolgozhassanak, mint a korábbi tervidőszakokban. Az is igaz azonban, hogy megnövekedett helyi és központi igényeket kell kielégíteniük. Az utóbbihoz jelentős eszköz a célcsoport-gazdálkodás, amelynek ugyan szűkül a köre, de még mindig meghatá-i rozó jellegű: a tanácsi fejlesztési eszközöknek mintegy kétharmadát teszi ki. Felhasználásában azonban gondot okoz, hogy a tanácsok a célcsoportos, több szintes OTP-s és egyéb társasházak területének előkészítéséhez, a kapcsolódó létesítmények építéséhez vragy bővítéséhez nem kaptak megfelelő fejlesztési eszközöket. Így ezeket csak a lakásépítkezések terhére lehetett megoldani. Az egyébként is alacsony arányú célcsoportos lakásszámot így nem lehet elérni. Ugyanakkor több lakás épül magánerőből, ami viszont azt eredményezte, hogy a lakosság hitelekkel igen, leterhelt. A fejlesztési alappal való gazdálkodás fejlődött ugyan, de egyenetlenül. Ennek okai a jelenleg is fennálló építőipari kapacitáshiány, a beruházások késedelmes előkészítése és különböző tervezési hiányosságok. A tanácsok kiadásai a fejlesztési alapból — az előző évekhez viszonyított növekedés ellenére — évről évre jelentősen elmaradnak a tervezettől, ezért mind. több maradvány képződik. A beruházási piac egyensúlyát — az építőipar kiemelt fejlesztése és a beruházási tevékenységet korlátozó intézkedések ellenére — nem sikerült biztosítani. A tanácsok várhatóan teljesítik — óvodai helyele, általános iskolai tantermek létesítésében túl is haladják — ■ IV. ötéves fejlesztési tervüket. I Sajnos néhány ágazaton belüli, de egyébként fontos területeken — mint a célcsoportos lakásépítés, az általános iskolai diákotthonok, a szakközépiskolák fejlesztése — lemaradás pasztalluitó. A tanácsok gazdálkodásával szorosan összefügg területfejlesztési tevékenységük. Mint ismeretes, a megye teljes gazdaságát átfogó továbbfejlesztési terv hármas célkitűzést tartalmaz: a megkezdett iparosítás fokozását, a foglalkoztatottság növelését és a tár- ísadalmi-gazdasági fejlődéssel lépést tartó településhálózat kialakítását. A gazdasági szerkezet átalakítása megkövetelte a munkaerő és a termelési eszközök közötti térbeli összhang megteremtését, a termelőerők terv szerű területi elhelyezését. Ezt szolgálták a tanácsok rendelkezésére bocsátott iparfejlesztési alap és egyéb kedvezmények. Felhasználásukkal alakultak ki megyénkben az iparosodó települések. Ennek megfelelően javult az iparban foglalkoztatottak területi eloszlása, és kedvezően változott az ipar szerkezete is. Olyan iparágak alakultak ki, melyek nemcsak a megye gazdasági szerkezetének korszerűsödését eredményezik, hanem a további fejlődés alapjait is képezik. A megye arányos fejlesztése azonban továbbra is jelentős támogatást igényel. Az elmaradott területeket Somogy — akárcsak a többi megye — saját erejéből nem képes fejleszteni, a fejlődés jelenlegi ütemét és az eddigi eredményeket csak külső erőforrások segítségével lehet megtartani. A mezőgazdasági nagyüzemek termelési módszereinek változása szükségessé tette a területi központosítást, ugyanakkor megyénk településszerkezete közismerten kis- és aprófalvas. A településhálózát korszerűsítésének elősegítésére a IV. ötéves tervben -rendeL kezesre álló fejlesztési eszközökből mindössze 16 tanács részesült. Így településeink jelentős hányadában a lehetőségek még a jelenlegi szint tartását sem biztosítják. A fejlesztési eszközök elosztása so- megyei tanács fontos az ellátottsági kü- mérséklése, ugyanakkor a differenciáltabb fejlesztés. A tanácsi önkormányzat szempontjából alapvető követelmény, hogy a településhálózat fejlesztési elvei egybeessenek a tervszerűen befolyásolt gazdaságfejlesztési törekvésekkel. Erre az V. ötéves terv készítése során fokozottabban törekedni kell. A népgazdasági területi tervezés követelménye, a fejlesztési alapelvek kialakítása mindinkább megköveteli az egyes tanácsok közötti szorosabb együttműködést. Ennek érdekében a megyei tanács részt vesz a dél-dunántúli tervezési körzethez tartozó megyék vezetőinek megbeszélésein, az egységes területfejlesztési elvek kialakításában. A megyei tanács ülése az illetékes országos szervek figyelmébe ajánlott néhány olyan, intézkedést vagy állás- foglalást igénylő fontos kérdést, melynek megoldása hatékonyan segítené a tanársok gazdasági tevékenységét. Ilyen egyebek között: a területfejlesztési és ágazati törekvések egyeztetése: a népgazdasági és a területi terv kapcsolatának biztosítása: az ágazati és tanácsi — területi — felelősség pontos elhatárolása. Arányosabban kellene fejleszteni a termelő ágazatokat és a tanácsi gazdaságokat, továbbá központi eszközökkel bővíteni az építőipari kapacitást. A V. öléves terv előkészítő szakaszában vagyunk, így különösen időszerű értékelni a tanácsok gazdaságpolitikai munkáját. A területi tervezés módszereinek fejlesztése, a közgazdasági szabályozó rendszer módosítása megalapozottabbá teheti az V. ötéves terv irányelveit, ezzel is segítve a tanácstörvény által , megtQgalAigzptt felfalok még jobb és gyorsabb megvalósítását. P. L. ran a feladata hálózatának i lönbségek ta Bejelentő lapok a jobb munkáért A hibabejelentő lapokra mindig választ kapnak a munkások a Nagyatádi Konzervgyárban. A válaszadás kötelezettsége elsősorban a termelést közvetlen irányító vezetőket terheli. Ha ők nem tudnak dönteni, akkor a főmérnök vagy az igazgató elé kerül az ügy. A lapok nem a gépek meghibásodásáról tudósítanak, hanem a munkaszervezés, az anyag- és alkatrészellátás hiányosságairól. Kísérletként ugyanis egy negyven dolgozót foglalkoztató üzemrészben bevezették a Dolgozz hibátlanul! munkarendszert. A kedvező tapasztalatok alapján — a nyári nagy" kampány kellős közepén — július 1-től a készruhaüzemben 120, a sűrítőben pedig 80 munkás tér át erre a rendszerre. — A gyár érdeke — mondja Jéger Ferenc igazgató —, hogy csökkentsük az önköltséget, növeljük a termelékenységet, javítsuk a minőséget. E célkitűzések valóra váltása több nyereséget jelent a munkásnak' is, a gyárnak is, A gondokat megoldani, a jobb, olcsóbb munkát akadályozó tényezőket kiszűrni ugyancsak közös erőfeszítéssel lehet. Azt pedig, hogy mi nehezíti a termelést, miként lehetne könnyebben, jobban dolgozni, azok tudják leginkább, akik nyolc óra hosszat a gyártósor mellett dolgoznak, vagy a raktárba szállítják az árut. Nemcsak a vezetőnek van jó ötlete Az egyenletes munkának, a jobb minőségnek nagyon sok akadálya lehet. Íme néhány példa a bejelentő lapok alapján; magas a szék, melyen a munkás ül, ezért fárasztóbb a műszak. A gyártó szalag egyik helyén rendszeresen torlódás keletkezik, mert kevés ott az ember, másutt vi- szoht nem tudják kellően kihasználni a munkaidőt. Elaprózottak az egyes munkafázisok: több ember kezében fordul meg például az üveg, míg a termék a raktárba ér, mint amennyi indokolt lenne, javasolják, hogy szervezzék át a szalagot. — A mostani munkarendet, az egyes fázisokat valaki »kitalálta«, amikor indult a szalag — hallom az igazgatót. — A hibabejelentő lapok ennek a kritikáját is jelentik. Ezért volt első feladatunk az, hogy meggyőzzünk mindenkit: a jó ötlet nem a beosztástól függ. A termelés irányítói nem vehetik mindenzt észre, amit a termelés részvevői naponta tapasztalnak. Ezért kértük a munkásoktól, jelezzék azokat a gondokat, amelyeket ők nem tudnak megoldani. Az első bátortalan lépéseken túl va- gyufik már. Az idén’ tapasztaltuk, hogy olyan javaslatok is érkeznek, amelyeket tavaly — műszaki okok vagy a kevés pénz miatt — nem tudtunk megvalósítani. Ennek tulajdonképpen örülni kell: a gyár lehetőségei évről évre változnak, s ami egy esztendeje megoldhatatlan volt, most ne m az. Forint a hulladékból — Megtérül ez a befektetés? — A javaslatok elbírálása sok munkát igényel. Az eredmény az adott munkahelyen sokszor pénzben nem, vagy csak fillérekben mérhető, gyári szinten azonban sokat jelent. E javaslatokra el lehet mondani, hogy fillérekből lesz a forint. Egy példát erre: az áruzáró üzemből érkezett a javaslat, hogy vásároljanak pápai hulladéklemezt. Ott konzervdobozokat készítenek, s a felhasznólhatatlan, vékony lemezt Nagyatádon kitűnően tudják használni az üvegek lezárására. Fele pénzbe kerül ez a gyárnak, mintha teljes táblákat vennének. Érkezett olyan észrevétel is, hogy az üzemi zaj zavarja a munkát. A gyár egy kutatóintézettel végeztetett vizsgálatot, s most készül a javaslat a hiba megszüntetésére. Másutt kesztyűt kértek a munkások: a gyár megvásárolta. A megváltozott körülmények a termelésben éreztetik hatásukat. A javaslatok többsége pénzben is mérhető. A beállító lakatosok például azt kifogásolták, hogy a lemezvágó késeit nem lehet élezni, s a meglel hetősen drága alkatrészeket gyorsan kell cserélni. Javaslatukra olyan köszörűgépet vettek, amely folyamatosan élezi a kést. Takarékosság ez a javából. Mindenki ésszerűsít A bejelentő lapokon — hallom a gyárban — nemegyszer újítási javaslatok is kerülnek a vezetők elé. Ezeket újításként kezelik, s a javas- lattevő megfelelő díjat is kap érte. — A gyárnak vannak olyan alkalmazottai — mondta az igazgató —, akik hivatalból foglalkoznak a műszaki fejlesztéssel, az ésszerűsítéssel. De ha mindenki foglalkozik vele — márpedig a bejelentő lapok egyik célja ez —, akkor sokkal gyorasabban jutunk előre. A haszon végső soron a gyáré, s mindazoké, akik itt dolgoznak. Kcrcztt Imre
