Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

Megnyílt a temetődombi kápolnát árlat

Sajtótájékoztatón Mikó Sándor, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára, Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese és Erőss Tamás építész-iparművész mutatta be tegnap az újságíróknak Balatonbogláron a temetődombi kápolnatárlatot. A Balatonboglári Községi Tanács gondozásába került az i 892-ben épült kápolna, amelyet évekkel ezelőtt már fölfedeztek ugyan fővárosi fiatal képzőművészek, s bemutatókat is tartottak itt, de új fejezet kezdődik most azzal, hogy

a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a megyei tanács karöltve közös programot és távlati fejlesztési tervet készített a kápolnatárlatnak, valamint a temetődomb további hasznosítására. Egy tóidnál nagyobb terület áll rendelkezésre a kápolnadombon, ahol pihenőparkot és szabadtéri szoborbemutatót is létesítenek majd.

Balatonboglár eddig sem esett ki az idegenforgalomból, várhatóan ezzel a sajátos képzőművészeti bemutatóval tovább nő az érdeklődés.

Már messziről föltűnik a dombtetőn álló, most rendbe hozott, felújított kápolna. A munkálatokat Erőss Tamás irányította, az ő tervei valósultak meg, illetve valósulnak meg rövidesen teljesen. A templomot kívülről úgynevezett parasztkékre és a fák zöldjétől elütő zöldre festették. Ezzel a színkompozícióval is az jut kifejezésre, hogy megváltozott a kápolna profilja.

A felújított kápolna szomszédságában álló másikat is kiállítási célokra kívánják hasznosítani — hangzott el a sajtótájékoztatón, amely után Mikó Sándor, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára megnyitotta a kápolnatárlatot. A megnyitón részt vett Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára is. A Műcsarnok bocsátotta rendelkezésre a bemutatott képeket, azt a tizenkettőt, amelyet állami vásárlások úján szereztek. Bálint Endre, Schéher Mihály, Deim Pál, Sarkantyú Simon, Papp Zoltán, Somos Miklós, Bartl János, Kmetty János, Fóth Ernő, Miháltz Pál, Brez- nay József és Szabados József egy-egy műve szerepel.

Ezen a nyáron még egy kisplasztika! bemutatót rendeznek Balatonbogláron.

A megnyitón Kiss Jenő színművész és a kaposvári zeneiskola fúvóstriója műjsödött közre.

H. B.

NÉPMŰVÉSZETI HÉT — BALATONFÖLDVAR

Gyermekjáték, gyermektánc — gyerekfolklór

Legyen szép a gyár!

VÁLLALATOK szocialista brigádjainak felajánlásai között lapozgatva vissza-vissza- térő téma — a mennyiségi és minőségi vállalások után — az üzemek, a munkahelyek szépítése. Általában száz órákban mérhető az a társadalmi munka, amellyel a gyárak külső-belső képét kívánják alakítani, változtatni. A gyárak szépítése kissé mellékesnek látszó törekvés. Az üzem termeljen sokat, jó minőségben, gondoskodjanak benne a munkavédelemről, az üzemi demokráciáról, de hogy egy gyár szép is legyen, ezt senki nem kívánhatja. Különben is lehet szép egy gyár? A szépség fogalmába vajon beilleszt- hetőek-e a kígyózó csőrendszerek, az óriási tartályok és a zakatoló szövőgépek? Igaz, minden lehet a célszerűség

mellett esztétikus is, de az a konstruktőrök, a formatervezők dolga.

Az összképet azonban meghatározza az utak rendezettsége, a terep tisztasága, az ablakok átlátszósága és az is, hogy a gépeket megvédjék a fölösleges szennyeződéstől. Lehet, hogy ettől nem lesz azonnal több és jobb a termelés, de valami feltétlenül több és jobb lesz: a munkakedv, a munkahelyi közérzet. Néhány hónapja, amikor az ajkai timföldgyár avató ünnepségét tartották, az ott dolgozók nemcsak az üzem műszaki és gazdasági jellemzőiről beszéltek, sokszor megjegyezték: ugye, milyen szép?! A tiszta utakra, a gondosan gereblyézett terepre, a frissen festett ajtókra, ablakokra gondoltak. Olyan nagytakarítási lázban

Szeptember /-fő/ 50 forint kiegészítés

Nem része a bérnek és a keresetnek

Szeptember 1-én lépnek életbe a tüzelő- és üzemanyagok új fogyasztói árai, s első ízben szeptemberben fizetik a munkásoknak és alkalmazottaknak a havi 50 forintos bérpótlékot. Ugyancsak szeptemberben emelik föl 50 forinttal a gyermekgondozási segélyt é* a nyugdíjat.

A bérpótléknak, valammt a gyermekgondozási segélyek ős a nyugdíjak 50 forinttal történő fölemelésének kizárólagos célja és szerepe az áremelésből adódó többletkiadás ellensúlyozása. Éppen ezért ezeket az ötven forintokat minden szempontból különlgees elbírálás illeti:

— Az 50 forintos bérpótlék nem számít bele az átlagbérbe, azt semmilyen levonás nem terheli. (Pl. nyugdíjjárulék, jövedelemadó.) Ezt az 50 forintot a lakbérhozzájárulásnál sem lehet figyelembe venni.

— Az 50 forint a hivatalos célokra kiállított keresetigazolásokban sem szerepelhet, te hát a gyermekintézményekben fizetendő térítési díj összegét sem befolyásolja.

— A bérpótlék a párt- és szakszervezeti díj szempontjából sem tekinthető bérnek, fizetésnek.

— Az 50 forint összegű kiegészítés különleges szerepe abban is kifejezésre jut, hagy ezt az összeget a betegség.

! szülési szabadság idejére is — a táppénzzel és a segéllyel | együtt — ki kell fizetni.

voltak, hogy semmilyen félmegoldást nem néztek el. Ez a külön munka senkinek sem esett nehezére. A technológia által diktált szigorú 6—8 órás munkaidő után vidáman fü- työrészve jártak-keltek seprűvel, lapáttal, ablaktörlő ruhával a dolgozók. És nagyon büszkék voltak arra, hogy új gyáruk nemcsak az értelemnek, hanem a szemnek is tetszett.

FÉLREÉRTÉS ne essék, nem csipkefüggönyt kívánunk' a szövődé ablakába és árvácskái a kohó- vagy műanyagüzem elé, ez nevetséges lenne, és a helyhez nem illő. De kívánhatunk repdezett terepet, tiszta műhelycsarnokot, íénybeeresz- tő ablakokat. És még valami. Az üzemek külseje és a célszerűség szoros egységet alkot, hiszen a kopott gép nemcsak j csúnya, hanem gyorsabban rozsdásodik, a rendezetlenül I tárolt anyagok nemcsak a sze- 1 met zavarják, hanem nehezen áttekinthetők és balesetveszélyt rejtenek, akadályozzák a munkaszervezést, éppen úgv. mint a szemetes utak, vagy a vasforgáccsal, olajjal terített műhelycsarnokok.

B. É.

VIZSGÁLATI FOGSÁG ÉS KOSSUTH-DlJ

4 Csendes szobát kapott, »ahova legföljebb az ablakpár- fkányra szálló galamb turbé- kolása hallatszik be. A szobában íróasztal, könyvszekrény, négy szék. És nagy füst Nehezen szedi a levegőt.

— Le kell szoknom a dohányzásról — mondja. — Az italról már leszoktam.

Keresi a szavakat. Tekinte- ie elrévedez. Mozdulatai tétovák.

— Most már jobban vagyok — hunyorít rám. — Fél éve, amikor először keresett, még nem tudtam folyamatosan beszélni ... Három üzemet építettem a felszabadulás óta, és három ízben volt súlyos idegkimerülésem. Legutóbbi »művem« a mecseki ércdúsító.

4 — 1957-ben jöttem le először

a fővárosból azzal a megbízatással, hogy irányítsam a Kísérleti Hidrometallurgiai

Üzem létrehozását. A moszkvai tervezőintézet útmutatásai alapján kezdtünk munkához, zömmel magyar szakemberekkel. Ebben állítottuk elő az első Uoncentrátumot, amelyből 1959. május elsején már mintát vehettünk. Ez az üzem laboratórium is volt meg gyár is. De még mindig előttünk állt az a feladat, hogy az egyre több ércet korszerű nagyüzemben dolgozzuk föl. Ezt végzik ma el az ércdúsító üzemben. Terveit 1960 tavaszán jóváhagyta a nehézipari miniszter. Építésére tárcaközi koordináló bizottság jött létre, szinte valamennyi minisztérium részvételével. Az ügyek vitelére létrehozták az operatív csoportot, amely tíznaponként ülésezett. Ennek én voltam a vezetője.

Nyolcadik alkalommal rendeznek folklórfesztivált Bala- tonföldváron, s ahogy a házigazda Tóth János, a községi tanács elnöke mondta: Földvár az idén is nagy szeretettel várta a folklór szerelmeseit, a népi hagyományok ápolóit. Csak az idő is kedvezzen — aggódik mindenki, s eddig nem is lehet panaszra ok: a délutáni zsűri előtt folyó verseny még elkezdődhetett a szabadtéri színpadon.

Ha lehet, a háromszáz gyermek és ötszáz felnőtt néptáncos, énekes, hangszeres szólista itt mutatja be hétvégén a tudását, s ha mégis visszatér az esős nyár, az új művelődési házban folytatódik a nép- művészeti hét.

Az események a hét végére sűrűsödtek: tegnap a gyerekek vették birtokukba a színpadot: gyermekjáték, gyermektánc volt műsoron — a gyerekfolklór hagyományait éb- • resztették.

A folklórfesztivál főrendezője és egyik zsűritagja, dr. Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet vezető munkatársa köszöntötte a fiatalokat.

— Ritka alkalom, hogy eny- nyi néptáncot, népdalt szerető gyerek találkozzon — mondta köszöntőjében, s a délutáni verseny már bizonyította, hogy jól élnek ezzel az alkalommal.

A somogyi gyermeke"vütte- seknek egy versenyző vendége is van: Dunaújvárosból érkeztek, a Móricz Zsigmond ének-zenei tagozatú általános iskola tanulói. Illő bemutatni őket. Vezetőjük elmondta, hogy nemcsak az éneket és a zenét szerettetik itt meg a

gyerekekkel, hanem a néptáncot is, már első osztályos koruktól fogva részt vehetnek a tanulók a néptáncszakkörben.

Ök jelentik egyben az utánpótlást is a Dunai Vasmű felnőtt néptáncegyüttesének, a Vasmű ruhával, felszereléssel támogatja az úttörő néptáncos gyerekeket.

S mint vendéghez illik, ők nyitották meg a versenyt, a kalocsai párossal, majd a ba- latoníöldvári iskolás nagylányok bemutatója következett. Apróságok követték őket: a csurgói szövetkezetek támogatásával működő gyermektánc- csoport.

Mesztegnyőről gazdag és máris nagy sikert arató néptáncblokkot hoztak a Bala- ton-parti versenyre, igen sok játékelemmel, ugyanezt mond— Feladatunk az volt, hogy összhangot teremtsünk a tervezési és szervezési munkákban, hogy irányítsuk a gép- és anyagbeszerzést. Különös tanácskozások voltak. Ha szabad ezt mondanom, új módszert alkalmaztam a megbeszéléseken. Nem vezettünk jegyzőkönyvet. Ha én jegyzőkönyvben rögzítem a feladatokat és dátumokat, mindenki óvatos lesz, és olyan menetrendet, időpontokat állapíl meg, amely nagy toleranciát tesz lehetővé. Ha viszont csak arra szorítkozom, hogy emberileg mindenkit érdekeltté felelőssé tegyek ebben a munkában, nagyobb lesz a vállalkozó kedv, a bátorság. Persze, azért én is, a vállalkozók is jegyeztük a menetrendet, a dátumokat. Meg is tartotta mindenki.

— 1960. szeptember 13-án raktuk le a vegyi dúsító alapkövét a következő szövegű okmánnyal: »Ez az üzem a magyar föld uránkincsének a feldolgozására létesül. A technológiai folyamat szovjet és magyar kutatóintézetek , közös munkájának az eredménye. Az üzem terveit szovjet és számos magyar tervezőintézet baráti együttműködéssel készítette el. A berendezéseket a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság gyárai állították elő. Építése és szerelése magyar vállalatok munkája A mű a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás—paraszt kormány közvetlen irányítása alatt épült. Hirdesse a magyar munkások és mérnökök tehetségét, a felszabadult magyar nép barátságát, a szocialista országok összefogásában rejlő hatalmas, megdönthetetlen erőt!«

— 1962 májusában kaptunk engedélyt a próbaüzemelésre, és ez gyakorlatilag 1963 közepéig tartott. Sokat küszködtünk még hatvanháromban is. de végre elérkezett az ünnepélyes átadás ideje, amelyen megjelent a nehézipari miniszter. Ezen az ünnepségen »kértem engedélyt a távozásra«, amit meg is kaptam. Idegileg teljesen kimerülve kerültem vissza a fővárosba, a Vegyipari Tröszthöz. Ekkor már a második feleségemmel éltem. Az első házasságomból két gyerek származik; ma az egyik pedagógus, a másik mérnök. Ötvenegy éves vagyok és nagyon fáradt.

(Folytatjuk.)

hatjuk el a karádiak versenyszámairól is, ők a helyi hagyományok feldolgozásában jeleskedtek. A göllei kislányok Ki játszik ilyent? kezdetű játékát a nagyberkiek szólóénekese követte, majd a kercse- ligeti citerazenekar kíséretében az iskola néptáncosai.

E cikk írásakor még javában pergett a versenyműsor. Annyit azonban máris elmondhatunk, hogy Földváron előreláthatólag igen szépen vizsgáznak az iskolai szakkörök. A játékos kedv, a népi hagyományok derűje mellett mindez igen jó lehetőség a néptáncoktatásra, az énekta- nításrá, de még a színjátékra is.

A közönség számára az esti program ígérkezik szépnek: díszelőadást rendeznek a gyerekek, s ezen szerepelnek az úttörőzenekarok és a szólisták is. A népművészeti hét mai napján pedig — a szakmai tanácskozás után — elkezdődik a felnőtt néptáncegyüttesek minősítése.

T. T.

Újító lakatos

(Tudósítónktól.)

Nagyon szereti a kalapácsot, a reszelőt, a fúrót, s azt a vas- és bádoganyagot, amely- •lyel dolgozik. Igazi ezermester.

Alaitner Sándor 1965 óta szakmunkás. Öt éve a lengyeltóti áfész lakatosa. A szövetkezet vezetőitől csak a legjoo- bat hallottuk róla. Állandóan újításokon, ésszerűsítéseken töri a fejét. Az áfész kőművesrészlegének például nem volt betonkeverő gépe. Alaitner. Sándor elvállalta, hogy ő majd készít egyet, mégpedig sokkal olcsóbbat, mint a gyári. A MÉH-telepeken szedegette össze az alkatrészeket a géphez. Saját elképzelése alapján állította össze a masinát, amely azóta is működik. A szövetkezet ezer forint újítási díjat adott ezért a munkáért. Egy másik ilyen ötlete a vasvázas zöldségállvány. Bevált, és ma' használják is több üzletben. Eladógondolákat is készített saját elképzelései alapján, és ezek is, a vevőközönséget szolgálják már.

A nyolc általános iskola elvégzése után kisiparosnál volt tanuló három évig. Amint elmondta, sok mindennel kellett foglalkoznia tanulóévei alatt, és ezt most jói hasznosítja az áfész-nél, ahol űj munka és a javítás ezernyi formája várja. Az ipari iskolát jeles eredménnyel végezte. A 27 éves újító ez év április 4-én kapta meg a kiválódolgozó-jelvényt, és julalomkiránduláson vehet részt Jugoszláviában. Aktív tagja a KISZ-szervezetnek.